2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Peter Greenwood Teljes név: Willa Thendorthien Születési hely és dátum: Edinburgh, 1971.05.30. Csoport: Tanár Patrónus: Őz Foglalkozás: Tanár (Gyógynövények felsőfokú ismerete) Képesség: Hosszú élet Mágikus adottság:Természetes gyógyító Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Keresett/saját karakter
Jellem: Vérbeli hugrabugos lehetek, hiszen annak idején a Teszlek Süveg nem sokat teketóriázott, mire beosztott a házamba. A vitákat a mai napig igyekszem a lehető leggyorsabban és legdiplomatikusabban megoldani, nem kenyerem a kiabálás vagy a büntetőmunkák osztogatása. Nem állítom, élek a rám ruházott hatalommal, ha valakivel nagyon elszáll a ló, de igyekszem mindenkinek adni még egy esélyt, mielőtt elküldeném trágyát szórni. Én vagyok az a tanerő, akinek az óráin bátran lehet a témát terelni, hiszen egész egyszerűen imádok beszélni! Bármiről. Könnyű tehát meggyőzni engem arról, hogy az aznapi anyagot toljuk félre és inkább ejtsük szóba a legutóbbi botrányt vagy éppen a következő hétvégén rendezendő eseményt vagy... hát, tulajdonképpen tényleg mindenről lehet velem beszélgetni. Utána jön a szokásos év végi kapkodás a dolgozatírásokkal és az osztályozásokkal. Nem csoda hát, hogy számomra a tanév utolsó egy-két hónapja maga a stresszfaktor és olyankor sokkal ingerlékenyebb vagyok, mint egyébként. A lelkem mélyén még mindig nem nőttem fel igazán, talán ez is az oka annak, hogy a nálam fiatalabb pasikra bukom. Gyakran szegem meg a szabályokat azzal, hogy összejövök egy-egy egyetemista sráccal, noha eddig minden egyes kapcsolatomat hétpecsétes lakat őrizte. Képes vagyok első látásra szerelembe esni azzal, aki felhívja magára a figyelmemet, egyelőre viszont messziről elkerülnek engem a komoly érdeklődök, amit annyira talán nem is bánok.
Kinézet, megjelenés: Nos, fogjuk a génekre, de a külsőm alapján sokan fiatalabbnak néznek a tényleges koromnál jó pár évvel. Fogalmam sincs, ennek mi is az oka tulajdonképpen... Talán az élettel teli, világoskék szempár? Esetleg a szőke fürtjeim? Vagy a fehér bőröm? De még arra is látok némi esélyt, hogy a sokak által olyannyira irigyelt testalkatom állhat mindennek a hátterében... A magasságommal soha életemben nem volt gondom, simán ütöm a 170 centit, szóval az átlagosnál egy picivel magasabb vagyok. Ha pedig még egy tűsarkút is felveszek, akkor máris rádobhatok párat, amit néha annyira nem is bánok. Sok olyan fiú akadt már az életemben, akiknek a megcsókolásához egy létra kellett volna, ha nincsenek ezek a tűsarkak. Az öltözködésem... Szeretek nőies és kívánatos lenni, de az iskolai falain belül szigorúan követem az elvárásokat. A tanórákra nem öltözöm kirívóan és még a sminket is mellőzöm. Igen, szeretem a romantikus kapcsolatokat a fiatal fiúkkal, de nem kenyerem a tenyerükbe adni a kebleimet, miközben a gyógynövények morfológiáját tanulmányozzuk behatóan. Az iskolán kívül azonban magamra tudom vonni mások pillantásait másodpercek alatt. Szeretem kihangsúlyozni azt, amim van.
Előtörténet: Egy árvaházban nőttem fel Edinburgh közelében, hiszen a szüleim kiléte a mai napig ismeretlen. Már gyerekként rengeteget segítettem a kert körül, mivel lenyűgözött a növények sokszínűsége és csak úgy szívtam magamba a velük kapcsolatos információkat. Nem állítom, hogy már akkor tudtam, miszerint ezzel szeretnék foglalkozni felnőttként, de az tény és való, hogy a kertben töltött idő kikapcsolt. Sokat tanultam a fűszernövényekről és az ott termesztett zöldségekről és gyümölcsökről is. Muglik között nőttem fel, vagyis az, hogy gyógynövények is vannak a világon, sokáig rejtve maradt előttem. Tíz éves koromban azonban megismertem a mágikus világot és szinte azon nyomban magába szippantott. Imádtam a Roxfortba járni, Bimba professzor hű szárnysegéde lettem és sokat segítettem a Gyengélkedőn is tizennégy éves korom után. Egyszerűen képtelenség volt elszakítani engem az üvegházaktól. Képes voltam órákat ott tölteni annak érdekében, hogy minél jobban megismerhessem a mágikus növényeket, mindezek mellett pedig még a bájitaltan volt az, amibe belevetettem magam és bizton állíthatom, hogy a főzetekről sokkal többet tanultam Madam Pomfrey-tól, semmint Pitontól. A sokadik kedvenc helyem pedig a könyvtár növény-részlege lett, ahol már-már külön asztal állt rendelkezésemre. Hétvégente szinte folyamatosan körmöltem, majdhogynem minden más eseményt kihagyva. Engem sosem érdekelt a sport vagy a köpkőklub... A hétvégéimet is a gyógynövények tették ki. Nem állítom, hogy mind a hét évem ebből állt, amit az alapképzésen töltöttem, hiszen engem is elkezdtek megmozgatni a fiúk. Egymás után estem szerelembe, majd az iskola elvégzése után megpróbáltam belevetni magam a nagybetűs ÉLETbe. Összejöttem egy sráccal, terhes lettem, majd össze is költöztem vele, de maga a románc csupán fél évig tartott és annyira jelentős nem is lehetett, hiszen csupán ködös emlékeim vannak róla. Egy-egy elcsattant csók vagy egy halkan elsuttogott szeretlek és ennyi, semmi több. Nem mintha különösebben érdekelne... Vége van és nem is szeretek a múltban ragadni. Az egyetlen dolog, amelyen a mai napig rágódom, az a gyermekem. A világra hoztam, majd elhunyt, én pedig teljes mértékben magam alatt voltam. Szerettem volna egy babát és amikor megadatik, akkor is elveszítem őt... Valami kórházi fertőzést kapott el állítólag, hiszen egy mugli klinikán szültem őt meg, ahol - ritkán ugyan, de - előfordulnak az ehhez hasonló helyzetek. Miután a magánéletem kudarcot vallott, utazni kezdtem és képezni magam, ezzel menekülve a fájdalmam elől, végül gyakornokként tértem vissza a régi iskolámba, hogy utána hivatalosan is tanár lehessek. A mai napig folyamatosan tanulok, gyakran ülök be más professzorok előadásaira az egyetemi-szakon, hiszen továbbra is azt vallom, hogy még én se tudok mindent és sose árt több szempontból is képben lenni. Rendszeresen ott vagyok az iskola sporteseményein is, noha nem nézőként, hanem egyfajta helyi-gyógyítóként. Ha valaki kisebb mértékben megsérül, azt én is képes vagyok ellátni vagy éppen megállapítani, hogy szüksége van-e gyengélkedői ellátásra. Talán annyira nem meglepő, de gyakran az a néhány másodperc is rengeteget jelenthet. Igaz, életveszélyes sérülés még nem történt a házkupa során, de az ördög nem alszik. A szabadidőm nagy részét a különböző gyógyitalok készítése teszi ki, így gyakran előfordul, hogy a számomra kijelölt tanáriban sokkal több üvegcse hever, semmint dolgozat. Nem tagadom, komolyan veszem a hivatásomat és képes vagyok abba menekülni a szürke hétköznapok elől. Szeretem felkarolni a tehetséges diákokat és segíteni őket az előremenetelben, már nem egy jövendőbeli gyógyító vagy méregkeverő került ki a kezeim alól, én pedig szívből büszke vagyok arra, hogy részese lehettem egy ilyen tehetség kibontakozásának.
