2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Főkarakter: Caleb E. Emerson Teljes név: Caleb Ethan Emerson Születési hely és dátum: 1983. 04. 16., Lincoln, UK. Csoport: Griffendél Patrónus: Széncinege Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilencedik évfolyam (auror) Képesség: Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Repüléstam - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Jóslátstan - Tehetségtelen Kihez tartozol: Keresett
Jellem: Azt hiszem, az, hogy milyen is vagyok tulajdonképpen, az nagyban függ attól is, hogy kit kérdeznek. De azt hiszem, abban szinte mindenki egyetértene, hogy lojális vagyok. Hogy kihez vagy mihez, az helyzettől és személytől függ, de annyi biztos, hogy ha valamit komolyan gondolok, meg a szívügyemnek érzem, akkor azért biztosan küzdök, akár még a családommal szembemenve is. Makacsnak is gyakran mondanak. Hogy ez most jó vagy rossz tulajdonság - e... jó kérdés. De őszintén, számít ez? Úgyse azon gondolkozik az ember, mikor belekerül egy helyzetbe, hogy valakinek a makacssága jó vagy rossz-e... mert kit érdekel? Van és kész, lényeg, hogy kezdeni kell vele valamit. Az meg már nem az én dolgom, hogy ki mit kezd vele. Néha, nagy ritkán döntésképtelennek is bizonyulok, bár ezt az oldalamat azért igencsak kevesen ismerik. Igen, ez is megesett már az eltelt évek alatt néhányszor, bár tényleg nagyon ritkának mondhatóak az ilyen alkalmak. Mondhatni majdhogynem piros betűs ünnepnek számítanak, mert azért legtöbbször tudom, mit - vagy kit - akarok, és abból nem engedek, legfeljebb nagy harcok árán. Jó problémamegoldóként is ismernek, bár ezzel azért nem szoktam felvágni. Problémamegoldás címszó alatt nem feltétlenül logikai feladványokra kell gondolni, de azért azokkal sincs gondom, megoldom őket, ha arról van szó. De ha tényleg fontos dolgokról van szó, akkor hozzám lehet jönni... aztán persze lehet, hogy elhajtom az illetőt, de ez nálam mindig benne van a pakliban. Aztán mi van még? Ja, megvan. Sokan magamnakvalóként és megközelíthetetlenként jellemeznének, ha megkérdeznék őket. Na, pontosan ez az, amit egyébként nem tudok hová tenni. Már miért lennék én megközelíthetetlen? Ja, hogy céltudatos vagyok, ráadásul ismerem magam, és tudom, milyen vagyok, ezt pedig nem félek kimutatni, viszont másokkal szemben szinte kivétel nélkül hűvösen viselkedem? Esetleg azért, mert általában fekete, vagy legalábbis sötét ruhákat hordok, és időnként kissé mogorva ábrázatom van? Na és akkor mi van? Hahó, hallotta már bárki is a könyvről meg a borítójáról szóló mondást? Akkor tessék utánanézni! Nem mellesleg szeretek olvasni is, bár valószínűleg ezt se sokan néznék ki belőlem. Illetve a kviddicset se vetem meg, ha arról van szó, és szívesen segítek, ha arra van szükség. Az meg már más kérdés, hogy szinte mindig az lesz a vége, hogy megesketem az illetőt, nem mondja el senkinek sem, hogy én segítettem neki... nem biztos, hogy a családom örülne a saját szakállamra történő, jótékony ténykedéseimnek. Bár a világ minden kincséért se vallanám be senkinek, talán még magamnak se, de mélyen legbelül igenis félek, hogy mindenki, aki fontos a számomra magamra hagy, és egyedül maradok. De erre inkább gondolni se szeretnék, nemhogy beszélni róla.
Kinézet, megjelenés: Többen is mondták már, hogy viszonylag jóképű vagyok. Oké, leginkább a családom és a barátok mondják, ők meg elfogultak, de tekintsünk el ettől, és tegyük fel, hogy igazuk van - aztán mindenki döntse el magának, hogy mi a helyzet. Ami biztos az az, hogy szőke, helyenként barnába hajló tincseim vannak és égkék szemeim. Ruházat szempontjából leginkább a kényelmes, sportosabb ruhákat kedvelem - abból is leginkább fekete, sötétkék, szürke, illetve egyéb sötétebb színű darabokat hordok-, de persze ha szükséges, akkor az elegánsabb stílussal is kibékülök. Szerintem a természetesség a lényeg - ha erőltetetten akar jól kinézni az ember, akkor az nem biztos, hogy működőképes lesz, vagy legalábbis nem hosszú távon. A kisugárzás az, ami számít, ezért is igaz a mondás, miszerint nem a ruha teszi az embert. Persze az is számít, de nem az a legfontosabb.
Előtörténet: Az élet sohasem könnyű. Ezt saját tapasztalat alapján mondom, szóval ne tessék belekötni, úgyse sikerül. Mindig van nehezítő tényező, akkor is, ha megpróbálunk tudomást sem venni róluk. Mert vannak, szerintem ezzel nem árulok el semmiféle nagy titkot, vagy ilyesmit. De hogy mik az én nehezítő tényezőim? Hát, először is ott a családom, akik ahányan vannak annyifélét szeretnének tőlem. Apa azt szeretné, ha követném őt, és én is az átkokat, ellenátkokat tanulmányoznám, de... őszintén megmondva eléggé biztos vagyok benne, hogy ebből semmi nem lesz, úgyhogy apa akár le is tehetne az ilyen irányú indíttatásairól. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de... ezzel meg kinek segítek? Főleg, hogy tudom, merrefelé is terelnek - anyával együtt. Szerintem senkinek. A vérnyomásomnak és az agysejtjeimnek viszont már annál inkább. Azzal, ha hagyom a fenébe az egészet - apa nagy bánatára persze, de remélhetőleg majd megbékél. Egyszer kénytelen lesz. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a mágiát, mert erről szó sincs, csak egészen egyszerűen érzem, hogy nekem nem ebbe az irányba kell elindulnom. A bátyám és a nővérem igyekszik rávenni, hogy ugyanmár, legyek jó gyerek, és tegyem amit mondanak. Szerencsére az öcsém mellettem áll, de sajnos nagyon úgy tűnik, le vagyunk szavazva... hát, ez van, ezt kell szeretni. Anya pedig... már nem is tudom, mit szeretne tőlem, de... ja, de. Mégis tudom. Ő medimágust szeretne belőlem faragni. Amiben még benne is lennék, bár ezt neki nem mondom, még véletlenül sem. Pedig igen, tényleg érdekel a gyógyítás világa, mindig is érdekelt. De Merlin vigye el! Jó ügyért szeretnék dolgozni, nem azért, hogy abban segítsek, hogy másoknak bántódása eshessen! Tudom, hogy nem szabadna így gondolkoznom, de sosem voltam egy szokványosan gondolkodó, szabálykövető valaki, miért pont most változna a helyzet? Egyelőre nem sok mindent tudok tenni, csak teszem, amit mondanak és élem az életem. Persze eközben kizárt dolog, hogy ne keveredjek bele akarva - akaratlanul bármibe is, de igyekszem úgy intézni a dolgaimat, hogy ne vegyék észre az esetleges gondokat. Nem kéne szégyent hozni a család nevére, ugyebár. Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Valószínűleg pontosan ezért is döntöttem úgy, talán tudat alatt, akaratlanul is, hogy végül a RAVASZ elvégzése után az auror szak mellett teszem le a voksomat. S hogy mi a legnagyobb akadály az életemben? Valószínűleg én magam, és az, hogy vannak dolgok, amikről nem akarok, vagy nem tudok tudomást venni. Ilyen például az is, hogy egyesek azt hiszik, a rendes és a szórakoztató megfér egymás mellett. Hát mégis hogy? Ha rendes az ember, akkor le kell lassulni, és vigyázni kell, hogy mikor mit tesz vagy mond - egyesek esetében talán arra is, hogy mit gondol. Ez viszont unalmas, akkor mégis miért? Én tudom, mit akarok, és azt rendszerint meg is szoktam szerezni. Majdnem mindig. Néha viszont pontosan a "fogócska" a játék szórakoztató része, hogy nem kapom meg rögtön, amin megakadt a szemem. Nem baj, annál jobb lesz később. Igen, szórakozom - szinte mindig, legalábbis látszólag. Van, amit komolyan gondolok, de az se mindig egyértelmű, elég megközelíthetetlen vagyok hozzá. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak, ha viszont nem sikerül, akkor majd lesz valahogy. Ha valamit megtanultam eddigi életem alatt az az, hogy mindig legyen minimum egy B terve az embernek. Nekem viszont nincs. Most nincs, ami probléma. Szóval jelenlegi feladat: B terv gyártására fel, közben pedig élvezni az életet, és csinálni, amit épp kell, mert az fontos. Legalábbis szerintem. És ha mindez nem lenne már így is épp elég, akkor még ott van az egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - ellenségem, ellenfelem: a telihold és a családi "átok". A szüleim és a két idősebb testvérem vérfarkasok, nekem pedig egyszer követnem kellene őket ezen az úton. Nekem is és az öcsénknek is. Azt nem tudom, Jason, az öcsénk hogy áll a dologhoz, de nekem valahogy nagyon nem fűlik a fogam ahhoz, hogy magamra vegyem a családomtól örökölt "sorsot". Még van választásom, még nem vagyok egy közülük... és ha rajtam múlik nem is leszek az. Csakhogy sajnos ez nemcsak rajtam múlik. Ráadásul a családom az életem egyéb részét is megpróbálják irányítani. Eljegyeztek Jenniferrel, mindezt úgy, hogy nekem majdhogynem semmi beleszólásom nincs ebbe az egészbe. Hahó! Az életem, a fene egye meg, ne csinálják már! Miért nem tolhattak volna ki a bátyámmal? Persze, tudom, neki már családja van, de akkor is! Tisztában vagyok vele, hogy azzal nem oldok meg semmit, ha hőbörgök, de úgy érzem, egyelőre ez az egyetlen fegyverem, amit használhatok ellenük. Azért ez is több, mint a semmi. Addig, amíg a saját életemet élhetem, és lehetnek saját döntéseim, addig valahogy majdcsak megoldom az ilyen problémákat is. Illetve az sem elhanyagolható tény, hogy így a családnak is hasznára lehetek.
A hozzászólást Caleb E. Emerson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-04-11, 11:33-kor.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caleb Emerson 2021-04-11, 10:42
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Helló közöttünk
Elsősorban szeretném megköszönni, hogy elvitted Jennifer keresettjét A dobásod sikertelensége kissé keresztbe tett az eredeti terveimnek, de számítottam arra, hogy nem biztos, hogy sikerrel jár a dolog, úgyhogy elő lett rántva a B-opció Nem lesz sétagalopp, ami a két kari jellemét illeti, bár Jen esélyesen jó irányba fog ennek hatására változni, amivel megkönnyítheti a helyzetünket Eddig ő is elég ellenszenves, unszimpatikus kari volt, de változtatni sose késő és hát nem biztos, hogy Calebhez így fog viszonyulni Amit még hiányolok: kiemelkedő tudáshoz, ha esetleg írnál valamit, azt nagy örömmel venném, de egyébként nem tartom akkora hibának, hogy ez visszavessen az ET-ből. Az RMA-dobás most nem jött össze, de 25 IC-nél újradobhatsz, csak ezúttal az első szinttel kezd Amúgy tényleg ezer köszönet, rohanok is kitölteni a profilod, hogy minél hamarabb belökjük őket a szakadékba
