2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Főkarakter Teljes név: Kyle Lyvarie Születési hely és dátum: Los Angeles, USA 1982.02.11. Csoport: Griffendél Patrónus: Alpesi kőszáli kecske Évfolyam (szak) 9. évfolyam, Gyógyító szak Képesség: Bejegyzett animágus - Gould-amandina Mágikus adottság:Természetes gyógyító Familiáris: keleti kékmadár Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő, Gyógynövénytan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Keresett - Justice
Jellem: Annak, aki valójában nem is kíváncsi rám, elég lenne megemlíteni, melyik házba osztott a süveg és máris úgy gondolná, tud is rólam mindent. S nem is tévedne olyan nagyot. Meg van bennem minden, mi házamra jellemző. Hajlamos vagyok előbb cselekedni, s utána gondolkodni, fejjel menni a falnak, ha azt érzem helyesnek, gondolkodás nélkül megvédeni a kisebbet, ha felsőbb évesek zaklatják, elzavarni túlságosan is lelkes, kéretlen udvarlókat. Nyílt, barátságos személyiség vagyok. Könnyen, gyorsan barátkozok, szeretek másokkal körbevéve élni, egyedül nem érzem jól magam. Emellett azonban más is van bennem, olyasmik is talán, mikről magam se tudtam. Célom eléréséért megteszek bármit, ami erkölcsi morálomba belefér. Hajlandó vagyok keményen küzdeni, könyvek fölött görnyedni, magolni, gyakorolni, ha csak így érhetek el valamit. Nehéz felbosszantani, de ha valakinek mégis sikerül, akkor sokáig számíthat hangos forrongásomra. Bármilyen barátságos is legyek, igazán bízni csak hosszú idő után tudok, de azért, aki bejut minden álarcom mögé, bármit megtennék.
Kinézet, megjelenés: Barna hajam röviden hordom, nem törődve azzal különösebben, hogyan áll. Nagyobb figyelmet csak akkor szentelek neki, ha barna szemeimbe hullva zavaró már hosszúsága. Sose voltam az a típus, aki egy röpke gondolatnál és futólag tükörbe pillantásnál többet foglalkozott volna azzal, hogy áll a frizurája vagy mi van rajta, de félreértés ne essék az igénytelentől ennek ellenére is messze vagyok. A fésűvel és samponnal szoros barátságot ápolok, fürdeni is hajlamos vagyok akár naponta többször is, ha a helyzet úgy kívánja. Ruháim tiszták, csak használatból adódó gyűrődéseket látni rajta, de márkához nem ragaszkodtam soha, ahogy ahhoz se, hogy mindent stílus és szín szerint válogassak össze. Többnyire csak felkapom, ami a kezem ügyébe kerül és ami elég kényelmes ahhoz, hogy az egész napot szűkölődés nélkül benne töltsem. Kiöltözni csak különlegesebb eseményekkor vagyok hajlandó, de hallani a több órás készülődésről akkor se akarok. Aktuális hangulatom nehezen tudom elrejteni. Gesztusaim, arckifejezésem elárulnak, s csak nagy küzdelem árán vagyok képes megjátszani olyasmit, amit abban a pillanatban éppen nem érzek.
Előtörténet: Mióta az eszemet tudom, gyógyító akartam lenni. Kezdetben szimplán tetszett az életmentés gondolata, később, mikor kezdtem megérteni a fájdalmat és veszteséget a sikerek mögött, mikor rájöttem, jóval nehezebb dolog ez, mint azt a gyermeki értelem felfogni tudná, éppen ez volt az, ami miatt kitartottam korábbi elhatározásom mellett. Később, mikor édesanyám elég idősnek ítélt már meg, hogy magával vigyen, a Szent Mungo maga varázsolt el. Végigjárni a folyosót, benézni a szobákba különös, magával ragadó élmény volt. S bár kikaptam érte végül iszonyúan, betegek közé beszökni és kifaggatni őket, gyógyítókat zaklatni bármilyen kérdéssel, ami éppen eszembe jutott, végképp megalapozta elhatározásomat. Személyes, minden mást háttérbe söprő vággyá akkor vált azonban, mikor édesanyám balesetet szenvedett és megmenteni már nem tudták.
- Apa? Miről beszélsz? - sose fogom elfelejteni kétségbeesett, bűnbánattal teli arckifejezését, ebben biztos vagyok, bármennyi idő teljen is el. Sose fogom kiverni a fejemből remegő hangját, arcán végigfolyó könnyeit. S talán sose fogok megbocsátani neki. - Kérlek - suttogom, ebbe az egy szóba sűrítve be minden reményem, de hiábavaló a könyörgésem. Ő csak megrázza a fejét és lehunyja a szemét. - Mond, hogy nem igaz - teszem hozzá még, mert nem lehet igaz, nem lehetett hazugság ennyi év, nem teheti meg velem, hogy éppen most, éppen így mondja el az igazat, utolsó lélegzetvételével. Az elvesztése miatt érzett gyász mellé másféle fájdalom is csatlakozik, s vágy egy olyan életért, aminek még a lehetőségét is elvette tőlem egy ostoba bosszú miatt. Ujjaim görcsös erővel szorulnak össze a kezembe nyomott boríték körül, melyben ott van minden, amit vérszerinti rokonaimról tudnom kell. A családomról? Nevezhetem őket ennek vajon, mikor még csak emlékem sincs róluk? Tudva, hogy még csak nem is voltam olyan fontos egyikőjüknek se, hogy komolyabban vegyék a keresésemet? Akarok-e bármit is tőlük? Akarom tudni kik ők? Pillantásom visszasiklik az ágyban fekvő, egykor hatalmasnak látszó férfi, beteges, törékeny alakjára, s fejem megrázva zsebembe süllyesztem a levelet. Amit tett, helytelen volt, de mit számít ez már? A gondomat viselte, felnevelt és ami a legfontosabb, szeretett is. Bármi is történt, ezt az egyet soha nem fogom megkérdőjelezni.
Remegő ujjakkal, összeszorított fogakkal tépem fel a borítékot, mi hetek óta a zsebemben áll már. Elszabadulni készülő könnyeimet erőszakkal igyekszem visszaszorítani, húsz éves vagyok, elég idős ahhoz, hogy fel tudjak dolgozni valamit anélkül, hogy órákon át bőgnék a sarokba húzódva. S mégis, néhány áruló csepp legördül arcomon, mikor az ölembe hullnak a képek. Mosolygó, boldog arcok néznek vissza rám, melynek láttán sose érzett harag lobban fel bennem. Hiszen még ismerem is őket. A szülőkkel ugyan néhány szót váltottam csupán, de a lánnyal, a testvéremmel egykor még jóban is voltunk talán. Azt hittem, griffendélesként mindenkinek a jó oldalát tudom majd nézni, bátran és határozottan nézek majd szembe a legnagyobb nehézséggel is, de úgy tűnik, ezzel nem fogok tudni optimistán megbirkózni. Félreteszem a képeket, mielőtt eszembe jutna apró miszlikbe tépni őket, s áttérek a levélre, hátha az lenyugtatja kedélyeimet. Nem teszi. Épp ellenkezőleg. A düh újult erővel lobban fel a sorokat olvasva, az árulást olvasva. - Justice Simmons - fogcsikorgatva ízlelgetem a nevet, minek tulajdonosánál jobban soha nem gyűlöltem senkit még.
- Mit művelsz? - Minek tűnik? - Hülyeségnek - nehezményezőn sóhajtva pillantok fel végül a konyha közepén felállított üstből, amiben gyanús, narancssárgás árnyalatot igyekszik felvenni a főzet. Nem ilyennek kell lennie, ez egyértelmű, de nehéz kitalálni, mit rontottál el, ha valaki éppen lelkiismeretet játszik a közvetlen közeledben. Már nem is számolom, hányszor bántam meg, hogy beavattam a tervembe, mert attól a perctől kezdve nem elég, hogy folyamatosan rajtam tartja a szemét, még emlékeztet is arra, hogy az erőszak büntetendő, a gyilkosság meg aztán pláne. Nem mintha tényleg azt tervezném, hogy megölöm a testvéremet, inkább csak megnyugtat, mikor eljátszok ennek a gondolatával, az pedig, hogy időnként a méregkeveréssel is megpróbálkozok, már csak hab a tortán. Ezt persze neki hiába mondom el, mióta csak ismerem, játszotta a jobbik felem, nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy pont most nem a szerinte helyes út felé igyekszik terelni. Amit azonban képtelen megérteni, hogy nem vagyok képes megbocsátani.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle Lyvarie 2021-04-10, 13:54
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Először is üdvözöllek az oldalon még egyszer. Nagyon örülök, hogy megtetszett neked a karakterkoncepció és úgy döntöttél megalkotod őt. A pbt nem minősítem, mert az adott volt, de a képválasztás tetszetős. Szépen megfogalmaztad és felépìtetted az előtörténetét és jó, hogy végülis már ismerik is egymást, csak eddig nem tudták, hogy rokonok. Érdekes lesz, akikor Justice elé áll majd, főleg így hogy most nincs kifejezetten oda érte. Azért reméljük idővel jó lesz a viszonyuk és jól alakul majd Kyle élete. Kíváncsi vagyok a titokzatos tanácsadóra is, akit a végén említettél. Nem is tartóztatlak tovább, foglalkozz, ha esetleg még nem tetted, töltsd ki a profilod maradékát és mehetsz is játszani.