2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Autumn Swannn Születési hely és dátum: Ismeretlen. Kinevezett dátum: 1984.10.12. Csoport: Hugrabug Patrónus: Házimacska Évfolyam Nyolcadik (Bestiamester) Képesség: - Mágikus adottság: Telekinézis 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter/Gideon Swann, Edmund Swann
Jellem:
A legtöbb esetben a külsőm megtévesztő és csalóka lehet azok számára, akik a kis angyalt látják bennem. Hatalmas szám van, amelyet ki is nyitok másokkal szemben, ha esetleg a szükség úgy hozza. Félreértés ne essék, nem kötök bele másokba és nem is keresem a bajt, egyszerűen csupán úgy érzem, ki kell állnom magamért. A testvéreimet pedig minden áron megvédem. Ha kell, verekedésbe is keveredek értük, nem érdekelnek a következményei, ahogy az sem, ha alulmaradok. Mindent megteszek ugyanis a szeretteimért, Edmund és Gideon pedig a lehető legfontosabb két ember az életemben. Energikus vagyok, legszívesebben egész nap ide-oda rohangálnék, mint pók a falon, hiszen elég nehezen lehet lefárasztani holmi fizikai kihívásokkal. A szellemiek számomra már sokkal jobban bejönnek, talán ez is az oka annak, hogy rengeteget görnyedek a könyvek felett. Az átlagomat azonban tartanom kell, így áldozatokat is képes vagyok hozni ennek érdekében. Szeretnék ugyanis sikeres lenni az életben, amint átlépem a Roxfort küszöbét. Ami pedig a testvéreimet illeti... Nos, hiába nem köt össze minket a vérünk, ettől függetlenül még imádom őket és talán csak ez a két lökött képes arra, hogy előhozza belőlem a jobbik énemet. Őket ugyanis a végletekig védelmezem, néha bizonyára már-már az agyukra menve ezzel, hiszen minden erőmmel azon vagyok, hogy megóvjam őket. Mindentől. Ha bármelyikük is a Gyengélkedőre kerül valami miatt, képes vagyok sebtiben otthagyni mindent és egész nap az ágyuk mellett virrasztani, még abban az esetben is, ha egy egyszerű gyomorrontásról van szó. Egyszer már elveszítettem a szüleinket, őket nem áll szándékomban. Még akkor se, ha néha egymás idegeire megyünk.
Kinézet, megjelenés:
Hosszú, sötétbarna haj, világoszöld, tágra nyílt tekintet, telt ajkak és porcelán fehér bőr. Autumn Swann, személyesen. A magasságom teljesen átlagos, 165 centi vagyok, ami nem kirívó és nem is túl alacsony. A testalkatom vékony, hízásra egyáltalán nem vagyok hajlamos, inkább vagyok soványka, semmint a másik véglet. Ez nem is csoda, hiszen vannak napok, amikor lelkileg a gödör aljára kerülök és egy falat ételt sem veszek magamhoz. Olyankor a tanórákon se jelenek meg, amit - szerencsére - a tanárok elég jól tolerálnak. Az évek alatt többször voltak már ilyen hullámvölgyeim, amely számukra már egyáltalán nem meglepő. Az öltözködésem a hangulatomtól függ, egyébként pedig én is szeretek csinos lenni, mint a legtöbb korombeli lány. Ritkán járok társadalmi eseményekre, hiszen mi nem tartozunk sehová sem, ergó senki se kíváncsi ránk a vagyonosabb körökből. Az árvák senkit sem érdekelnek, senki sem hiányolja őket. A smink pedig... Nos, azt hiszem, ez az egyik mentsváram. Nem vagyok ugyanis valami szép látvány a rosszabb napjaim alatt, így több réteg festék alá szoktam rejteni a szemem alatt rejlő karikákat. A sápadt bőrömön pedig kifejezetten javít valamennyit az az alapozó, amit alkalmanként felviszek. Gideon mutatott is néhány trükköt, amit sikeresen el is sajátítottam annak idején, noha néha még így is az ő segítségére szorulok egy-két esetben.
Előtörténet: Az egyetlen biztos pont, ami a születésemmel kapcsolatos, hogy ősszel történt, valamikor 1984-ben. Amit még elmondhatok magamról, hogy van egy biológiai anyám és apám. Ennyi. Nem tudom, vannak-e élő rokonaim, ahogy azt sem, hogy milyen nemzetiségű vagyok valójában. Csak úgy lettem és kész. Nem is voltak hivatalos papírjaim, az örökbefogadó szüleim intéztek el mindent. Így lett hivatalosan is kinevezve a születésnapomnak október 12. Anyuékkal mindig akkor ünnepeltünk. Szerettem őket, még akkor is, ha ezt nem hangoztattam elégszer. Pár hetes voltam csupán, amikor jöttek és magukhoz vettek, amiért mindig is hálás leszek számukra. Igazság szerint, semmit se árultak el nekik rólam vagy a vér szerinti szüleimről, ők pedig sohase erőltették a dolgot. Örültek, hogy megkaptak engem. Nem kérdezősködtek, csupán boldogan eljöttek onnan és kész. Pedig néha tényleg kíváncsi lennék arra, hogy kik is voltak azok az emberek, akik felnevelhettek volna. Komolyan. Vajon szerettek is valaha? Esetleg csak az anyagi hátterük nem engedte, hogy hazavigyenek engem? Ó, mennyit álmodoztam róluk! Egy igazi kis mesebeli hercegnő voltam, habos-babos ruhácskában, akit védelmezni kell, ezért elrejtettek a veszély elől. Én pedig vártam, hogy értem jöjjenek és visszavigyenek a kastélyba. Naiv voltam, tudom. Nem szükséges a fejemhez vágni, köszönöm. Teltek az évek, én pedig egy elkényeztetett kislány lettem, két öcsikével a hátam mögött. Mindent megkaptam, amire csak vágytam és elég szépen ki is használtam azt, hogy a szüleim képtelenek nemet mondani számomra. Igen, hisztiznem se kellett, pedig bizonyára megtettem volna. Minden az ölembe pottyant, szinte megmozdulnom se kellett érte. Hát kell ennél több? De cserébe igazi kis angyalka voltam. Szót fogadtam, segítettem. És el is vártam, hogy mindezért megjutalmazzanak. Végül elérkezett az a borzalmas nap is, amely egy életre az emlékezetembe égett. A szüleinkkel elég sok időt töltöttünk a szabadban, szinte minden hónapban kempingeztünk, de ez most más volt. Valami végzett velük. Nekünk még időben sikerült elbújnunk, de mindvégig hallottuk a sikolyaikat. Igyekeztem legalább a legkisebb testvérem fülét befogni, ami - valljuk be - nem volt túl sikeres próbálkozás részemről. Szerintem ugyanis ő még ennek ellenére is tisztán hallott mindent. Moccanni se mertünk, nehogy megtaláljanak minket. Az erdő ebből a szempontból tökéletes menedéket nyújtott számunkra. Más kempingezők akadtak ránk és a szüleink holttestére másnap reggel. Mi ugyanott voltunk, ahol elbújtunk, egyszerűen nem mertünk elmenni onnan. Kórházba kerültünk, onnan pedig egy árvaházba. A hosszú évek alatt akadt egy-két család, amely megpróbálkozott az örökbe fogadásunkkal, de szinte kivétel nélkül állandóan csak az egyikünket szerették volna magunkhoz venni. Én nem szerettem volna elszakadni a testvéreimtől, így mindent megtettem annak érdekében, hogy visszakerüljek melléjük. Szerencsére állandóan sikerrel jártam. Nem sokkal később felvételt nyertem a Roxfortba és bentlakásos iskolába kerültem. Gideon két évvel később csatlakozott hozzám, majd a legkisebb testvérünk is bekerült. Így együtt maradtunk, később pedig átkerültünk a bangori gyermekotthonba. Az évek folyamán megtanultunk ugyan együtt élni ezzel a tragédiával, de feldolgoznom még a mai napig sem sikerült számomra. Folyamatosan rémálmok gyötörtek, melyek következményeként szinte állandóan elaludtam a tanórákon. A Gyengélkedőre küldtek tehát, ahol erre való főzeteket kaptam és egy srác folyamatosan meghallgatta a panaszaimat. Eleinte nem szívesen beszéltem vele, de pár hét elteltével már magamtól kerestem fel őt, hogy kiöntsem számára a lelkem. Segített ugyan némileg, de még így is megmaradtak a rémálmok, melyek a mai napig tartanak. Igyekszem jó tanuló lenni, habár nem sikerült bekerülnöm a házam prefektusai közé, ettől függetlenül azonban elég jó az átlagom. Még fogalmam sincs, milyen irányba is induljak el a későbbiek folyamán, de bizonyára minden képességemet igyekszem majd a lehető legjobb mértékben fejleszteni. Ha egyszer ugyanis szembekerülnék a szüleim gyilkosával, akkor nem szeretnék alulmaradni a küzdelemben. Egyelőre rengeteget gyakorlom a Sötét Varázslatok Kivédését, néha talán még túlzásba is viszem. Titokban sokat edzem a Szükség Szobájában, ezzel is javítva az állóképességem. A testvéreim még csak nem is sejtik, mire készülök, ez pedig így van jól. Nem szeretném ugyanis, ha ők is hasonló terveket dédelgetnének magukban és még én magam se vagyok elég felkészült ehhez. Hosszú évek állnak még előttem, de a figyelmem nem lankad. Elkaplak titeket, bárkik is vagytok!
A hozzászólást Autumn Swann összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-05-25, 16:09-kor.
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Autumn Swann 2021-05-12, 12:17
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Meg is érkeztem! Ahogy a legidősebb Swann is, akit már repesve vártunk. Egy igazi kis gondoskodó nővérkét kaptak személyedben a fiúk. Ám megtévesztő is lehet a szende hugrás képe, hiszen egy igazi védelmező anyatigris is vagy. Más szóval jó látni, hogy nem minden a vér, és a testvéreiddel így ragaszkodtok egymáshoz. (amiből remélem rengeteg fordulatosabbnál fordulatosabb játékhelyzet adódik majd, hiszen nyílt titok, hogy mennyire oda vagyok a családi szálakért.) Kifejezetten titokzatossá teszi a karaktert, hogy SVK-ra specializálódik, és edz, amibe még a testvéreit sem vonja bele. De ebből is lehetnek még érdekes helyzetek. A különböző vér szerinti rokonság felderítése is számtalan lehetőséget hordoz, ami vagy még jobban összekovácsolja a testvéreket, vagy épp ellenkezőleg. Már izgatottan várom a nem minden napi család hétköznapjaiba való bepillantást. Nem is tartoztatlak tovább, irány foglalózni, és a játéktér!
