2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Sebastian O'Keefe Születési hely és dátum: 1986. 03. 05. Watford, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Tacskó Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Képesség:Párszaszájú Mágikus adottság: Anyagmanipuláló 1. szint Familiáris: Majd Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - született tehetség, Számmisztika - kiemelkedő, Repüléstan - tehetségtelen Kihez tartozol: Keresett/saját karakter
Jellem: Nem vagyok valami kiemelkedő jellem. Se nem vagyok hősies, se bátor vagy túlontúl kedves, önzetlen, de nagyravágyó se. Okos... hát tény, hogy könnyen és gyorsan tanulom azt, ami érdekel csak hát ez általában nagyon eltér attól, ami a nagy átlagot érdekli. Azt hiszem a Süveg kizárásos alapon osztott a Hollóhátba, mert még se mondhatta azt, hogy menjek haza, itt nincs helyem. Nincs valami nagy önbizalmam és önbecsülésem se. Próbálok én barátkozni, de ritkán sikerül ezt jól megoldani. Általában fura beszéd témáim vannak, főleg mert nagyon zavarban tudok lenni idegenek, de főleg lányok előtt. Azért persze próbálkozom, nem sok sikerrel. Eléggé kétbalkezes vagyok, úgyhogy nem a legjobb ötlet tőlem kerni bármiben is segítséget, ha csak nem elméleti síkú a probléma és olyan témát érint, amiben jó vagyok. A mugli világban simán azt mondanák rám, hogy kocka vagyok, itt viszont hirtelen sok minden valóságos lett abból, ami régen fantázia volt. Nem csoda, ha az egyik kedvenc elfoglaltságom párhuzamot keresni a mugli fikció és a varázsvilág között. Persze a legtöbben nincsenek oda az ilyen irányú fejtegetéseimért. Na jó igazából senki. Nem igazán kedvelem a sportokat, kivéve persze, ami nem követel fizikai képességeket, mint a sakk vagy a kártya. Nem vagyok jó kényszer helyzetekben és nehezen tudok hirtelen döntéseket hozni. Kifejezetten nehezen viselem a sérüléseket és a fájdalmat, a vér látványától el is ájulok, úgyhogy biztos, hogy nem leszek gyógyító, pedig lassan ki kell találnom, hogy mi leszek, mert a szálloda biznisz egyáltalán nem vonz a szüleim legnagyobb bánatára.
Kinézet, megjelenés: Nem vagyok tipikus szép fiú, viszont népszerű sem. Alapvetően, ha bárkit kérdezel rólam két lehetőség van. Vagy azt mondja, nem tudja ki vagyok és nem is látott még soha - akkor se, ha amúgy minden órán a mellette lévő padban ülök -, vagy azt mondja, hogy igen az a fura srác. Szóval én vagyok a fura srác. A hajam barna, sehogy sem lehet kezelni úgyhogy mindig úgy nézek ki, mint aki épp most kelt fel ea elnyomta az ágy. Az éjszakai kócmanókkal nem vagyok valami jóban na. A szemem már-már a túlságosan világos kategóriába esik valahol a kék és a zöld között, de nem abban a szép formában, sokkal inkább mondható seszínűnek a világossága miatt. A bőröm fakó, nagyon világos mivel ritkán járok a napon. Egy csomó mindenre allergiás vagyok, szóval nem tesz jót nekem a kinti világ, nem is nagyon erőltetem. A fakó bőrhöz még hozzájön az a rengeteg szeplő. Szerintem ebben világbajnok vagyok. Tuti, hogy rajtam van a legtöbb szeplő az egész Földön. Sőt az egész univerzumban! A magasságom legalább átlagos, viszont elég vézna vagyok és nem igazán büszkélkedhetek izmokkal. Nem én leszek az, akit érdemes megkérni, hogy segítsen cipelni valamit. Még egy nehezebb könyvvel is meggyűlik a bajom, pedig a könyvekkel elég jóban vagyok. Egy szó mint száz, a legtöbben inkább távolságot tartanak tőlem, és ez meg is látszik rajtam, bár én azért szoktam próbálkozni hiába szúrom el mindig. Az is persze hátrány, hogy nincsenek menő cuccaim, és valószínű ha lennének se tudnék velük mit kezdeni, pedig valójában pénz lenne rá, de hát sajnos nem a szüleimre ütöttem. Talán tényleg a kertész keze... vagyis hát nem pont a keze van a dologban, ahogyan az apám mondta néhányszor.
Előtörténet: Az életem eléggé átlagosnak mondható. Sose voltam népszerű, vagy különleges. Én votlam az a kölyök, akit az anyja próbált rábeszélni, hogy menjen ki játszani a többiekkel, de néhány rosszul elsült próbálkozás után feladta végül. Hát igen, mégis ki az, akinek egy szimpla séta közben sikerül úgy elesnie, hogy letörik a foga? Persze, hogy én. Biciklizni se tudok, mert rettentő veszélyes sportnak gondolom. Az, hogy betonon szágulj nagyobb sebességgel, mint a gyaloglás... Látod, hogy még séta közben is eltudok esni. Szóval a gyerekkorom nagy része azzal telt, hogy bent voltam a házban, időnként meg elkísértem anyuékat dolgozni, ami persze nem volt a legjobb ötlet, erre ők is hamar rájöttek. Az a baj, hogy egy szállodában baromi sok törékeny cucc van és a nagyszüleim rettentő hamar rájöttek, hogy jobb, ha engem nem engednek a konyha közelébe, sőt lehetőség szerint inkább üljek az előtérben egy könyvvel és meg se moccanjak. Egyszer hallottam, amikor a nagyapám azt fejtegette anyának, hogy nem tudja, hogyan lehetek ennyire béna, de jó lenne, ha végre megnevelnének rendesen. Azért ezt nem jó érzés hat évesen hallani na. A Roxfortos éveim sem indultak a legjobban. A szüleim azt hiszem fellélegeztek kicsit, hogy végre nyugtuk van tőlem, én meg próbáltam megtalálni a helyemet, ami egyáltalán nem tűnt egyszerű feladatnak, ha azt nézzük, hogy a legtöbben nem igazán viselik el a jelenlétemet. Vagy okoskodom, vagy nem tudok mit kezdeni egy helyzettel és hát hamar rájött minden évfolyamtársam, hogy jobban járnak, ha elkerülnek. Szerintem én voltam az egyetlen a Roxfort történetében, aki felmentést kapott repüléstanból. De komolyan, volt más is? Az első órán eltörte az orromat a seprű, akkor már szerintem Madame Hooch sejtette, hogy ez nem az én sportom lesz. A második óra rosszabbul sikerült. Igen, tényleg lehetséges. A seprűm önálló életre kelt és konkrétan megkergetett az udvaron. Nem tudom, hogy csinálta, vagy én hogy csináltam. Szerintem így akarta jelezni, hogy ne is jöjjek többet. Hát nem jöttem. Mázli, hogy a szüleimnek elég sok pénze van ahhoz, hogy az ilyen ügyeket eltudják rendezni. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még magamról. Nem vagyok jelentős személyiség, úgy vélem a legtöbben azt se fogják tudni pár év múlva, hogy egy évfolyamra jártunk. Hatodikosként pedig lassan majd azt is ki kell találnom, hogy mihez kezdek magammal később, de erről még gőzöm sincs. Egyáltalán miben lennék jó, amiben nem lehet gondot okozni? Van egyáltalán ilyen munkakör?
