2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Darren Morgenstern Születési hely és dátum: 1957.05.10 Csoport: Varázshasználó Patrónus: Tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Auror kiképző Képesség: Legilimentor III. Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol: Cosette Morgenstern
Jellem: Az a generáció, amibe én tartozom, az auror képzést illetően olyanokat választott ki, akiben megvan a keménység,a moralitás. A kiképzőink katonás fegyelmet követeltek meg, még a modern kor lazasága, nyomozgatása még hírből sem volt ismert. A minisztérium egykor a vadnyugati férfiak marconaságát másoló kőkemény tábor volt, ezért aztán komoly generációs problémáim vannak a fiatal aurorokkal, akiket nem mozgatja meg a tekintély, nyafognak ezen minden. Na de rólam egy pár szót. Nem nagyon ismerem a viccet, szűk látókörű vagyok, nem engedek az elveimből, még akkor sem, ha ezzel sokakat magam ellen fordulok. Ha kell, órákon keresztül tudok mozdulatlanul figyelni, magamba mélyedni, vagy éppen elmerülni valamilyen nyomozati anyagban. Ettől függetlenül nem vagyok búskomor, holott lehetnék a múltam alapján, de megtanultam továbblépni. Nem járok nagy társaságokba, de egy sörözés, halkabb beszélgetés belefér, főleg a régi harcostársakkal. A feljebbvalóim felé fegyelmezett vagyok, a beosztottaimmal szemben pedig következetes, mert magamból kiindulva úgy vélem, csak így érthetjük meg egymás lelkivilágát.
Kinézet, megjelenés: Testőrnek is simán elmennék, meg fotómodellnek is, hiszen termetre igen magas vagyok, jó kiállású, de a hölgyek legnagyobb örömére jóképű. Ha ehhez nem pokróc jellem illene, biztosan sok szívet összetörnék, bár így is vannak páran, akiknek éppen ez a kombináció jön be. Már őszülőbe hajlik a hajam, meg az arcszörzetem, ettől még inkább sármos vagyok, hiszen tudjuk hogy a jó bor is a korral érik. Izomzatom félelmetes, hiszen karban tartom magam, és tipikusan az a variációnak szánt a teremtő, akin még egy piszkos póló is jól áll. Ettől függetlenül elegáns vagyok, amikor csak lehet, bevetésen full fekete, vagy terepszinű ruha, a minisztériumban, hivatali ügyek intézésénél viszont a teljes elegancia jellemez, méregdrága, egyénre szabott öltöny, fényesre suvickolt cipő, vasalt ing, és nyakkendő. A hajam mindig katonásan ápolt, a borostám olykor megmarad, de néha beleszaladok a szakállba is.
Előtörténet: Ugyan én és a feleségem is félvérek vagyunk, mindig a varázsvilágot szolgáltuk. A régi generáció elvihatottsága alapján Tudjukki árnyékában nőttünk fel, és bár a Sötét nagyúr elbukott, mindig arra készültünk, hogy bármikor visszatérhet, vagy átveheti a helyét. Aurornak tanultam a kezdetektől fogva, hiszen jobbá akartam tenni a világot, így nem csodálkozhatunk rajta, hogy kitűnő eredményekkel végeztem el az iskoláimat, és bár barátom nem volt sok, akinek hűséget fogadtam, azt mindig is tartottam. Solomonnal a sötét varázslatokkal szembeni tehetésünk hozott össze, és a kezdeti bandázások után már együtt terveztük a pályafutásnkat, vakmerőbbnél vakmerőbb terveket szőve, amikor majd mi leszünk a frontvonalban. Amikor pedig elvégeztük az iskolát, és megkaptuk a besorolást, akkor ott ismertem meg Jilliant, aki a feleségem lett, az ő szenvedélye ragadt rám, hogy a varázslényeket kutassuk, én ezt is auror szemszögből közelítettem meg, védeni próbáltam tőlük a varázsvilágot, de még a muglikat is. Solomonnal így eltávolodtunk, mert nekem végül családom lett, pár év különbséggel születtek meg a lányaim, Kathleen és Cosette, immár minden figyelmemet nekik szenteltem. Nem éltünk a legjobb körülmények között, mindkettőnk szülei azt hitték, hogy valami vagyonosabb családba házasodunk be, Így nem volt nagy családi kapcsolattartás, de mi megéltünk abból is, ami jutott. A minisztériumban továbbra is vállaltam az őrséget, míg Jill a varázslényeket kutatta. Ám nyomozásaink túl mélyre hatoltak, sötét varázslóknak kerültünk a látóterébe, és egyszer, amikor későn értem haza, felgyújtották varázslattal a házat. Egyikük sem ébredt fel, mert a varázstűznek másféle a szaga, de még a hangja is. Amire hazaértem, már lángolt a ház. Hiába üvöltöztem, nem ébredtek fel, én pedig tudtam, hogy a ház hamarosan összeomlik. Úgy okoskodtam, hogy Jill majd kiviszi Cosette-et, de ha bármi történne, Kathleen már elég nagy, hogy tudjon magáról gondoskodni, ha nem élnénk túl. A három szoba közül végül az övébe nyitottam be, és gyorsan kivittem, de még fél szemmel láttam, hogy Jill már Cosette-et ébresztgeti, ettől megnyugodtam. De míg én elől, ők hátul mentek ki, majd a ház összeomlott, éppen azelőtt, hogy kiértem volna. A jobb egy lángoló gerenda zuhant rá, elkerülve Kathleen fejét, de kettétörve a karomat, amitől el is ájultam, a ház pedig összeomlott, igaz már mögöttem. Még egy zöld fényt láttam az alélás előtt, aztán jött a jótékony homály. A szent mungóban tértem magamhoz, Kathleen-nek semmi baja nem lett. Jillt megölték, Cosette pedig eltűnt, és az auror társaim sem akadtak a nyomára. A karomat meg tudták gyógyítani hónapok alatt, teljesen felszívodott a külsérelmi nyom, de legbelül a mágikus tűz legbelül idegeket roncsolt, amit már medimágiával sem lehetett helyrehozni, és most sok év után is sokszor kínzó a fájdalom, és nehéz felemelni, ha varázsolni akarok, de azért próbálkozom. A bal karomat erősítem amennyire lehet, mert eljöhet az az idő, amikor a jobb teljesen lebénul, akkor pedig nem lesz más választásom, mint váltani. Sokszor gondolkozom rajta, hogy mi lett volna, ha Jillhez nyitok be, és együtt visszük ki a kicsiket. Akkor talán ő is élne. Attól félek, hogy Cosette is meghalt, vagy elrabolták, és már sosem jutok a nyomára. Évekig próbáltam kutatni, de végül feladtam, el kellett fogadnom, hogy meghalt. Az amúgy is morózus lelkivilágomra mindez rányomta a bélyegét, sosem leszünk igazi család, még ha ennek Kathleen is issza meg a levét. Próbálok nem úgy gondolni rá, mint minden baj okozójára, de ettől csak még jobban utálom magam. A munkába temetkeztem, ebben legalább jó vagyok. Az idő lassan megesz, de még át tudom adni a tudásomat. Nem olyan régen kiképzőnek kértek fel, mert ideje, hogy már ne a terepen dolgozzak, hanem másokat képezzek ki rá. Készül valami auror akadémia, és engem gondoltak a kiképzők vezetőjének. érdekesen hangzik..