2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Dwight Jennings Születési hely és dátum: 1984.12.30., Paisley, Skócia Csoport: Griffendél Patrónus: mongúz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: Erdei nimfa Mágikus adottság:Telekinézis Familiáris: Még nincs Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése kiemelkedő, bájitaltan - kiemelkedő Kihez tartozol: Keresett: Sasha McCaine
Jellem: Ha csak a szüleimtől örökölt tulajdonsásgokat öröklöm, kemény, és álhatatos vagyok, ezért is kerülhettem a griffendélbe, talán még jó auror is lehetettem volna. A gyerekkori megpróbáltatásoknak köszönhetően viszont ameddigra úgy érdemben kialakult a végleges jellemem, nem vagyok éppen egy kedves ember. Keserű, lenéző, másokkal rendkívül hideg, és lenéző. Keresem az utamat, ami abban testesül meg, hogy a sakk lévén folyamatos győzelmeket aratok, porrá zúzom a védelmüket. Legalábbis ezt tettem, amíg bajnok nem lettem, a következő évben viszont csúfosan elbuktam, talán mert már nem volt miért küzdeni. A sakkot megtartottam hobbinak, de ki kell találnom magamnak valami másféle célt is, hogy ne üresedjen ki ismét az életem. Barátaim nincsenek, ha lennének, akkor simán ott hagynám őket a bajban. Az egyetemre még nem igazán gondoltam, hogy tovább kéne majd mennem, de ha mégiscsak, akkor talán a szimbolisztika áll hozzám a legközelebb, hiszen a sakkbábuk is jelentenek valamit, én pedig igazi stratéga vagyok ahhoz, hogy ezt továbbgondoljam.
Kinézet, megjelenés: Aki egész főleg egy sakktábla mellett éli le az életét, ne csodálkozzon, ha nem lesz nagydarab, izmos alkat. Kifejezetten vékony vagyok, amire rájátszom a sötét ruházatokkal, ami jellemzően a gyászos hangulatomat jelzi. Szűk garbó, farmer, és ha az idő megkívánva, széldzseki. Az arcom szinte már lányosan szép, sötét szemem hiptonikusan méregeti a nagyvilágot, a hajamat szokásom gyakran hosszabbra megnöveszteni, variálni. Rossz tulajdonságnak vélhetné valaki, hogy gyakran rágyújtok, csupán a szenvedély kedvéért, és hát igen, az italt sem vetem meg, amit így fiatalon nem kéne, ám pont azért teszem, mert most még nem érdekelnek a következmények. A vállam a vékonyság ellenére széles, noha egy deka felesleges nincsen rajtam, ha belekötnék valakibe, akkor simán kétesélyes lenne a dolog, mert megyek előre, mint a buldózer.
Előtörténet: A szüleim csupán néhány évvel ezelőtt haltak meg, de mindig láttam a szemükben valami furcsa villanást, ha arról esett szó, hogy miért nem lehet testvérem. Sosem tudtam meg, hogy korábban már volt egy nővérem, akit valahogy lepasszoltak, csak mert túl fontos volt számukra a hivatás, vagy féltették a gyerek életét, ha történne velük valami. Így hát egyke voltam, de velem sem foglalkoztak túl sokat. Idekorán kaptam egy eredetileg kicsiknek szóló, később komolyabb varázslósakk készletet. Amint lehetett, kértem hozzá könyveket is, s meghívtam a környékbeli gyerekeket, hogy megtanítsam őket játszani, végül mindenkit tönkreverjek a környéken. Mindez nem pótolta a szülői figyelmet, bármennyire is loholtam volna a nyomukban, egyszerűen nem volt rám idejük. Mégis, minden dícséretért, amit kaptam, úgy vettem, mintha mindig ott lennének, a szidásokat pedig megszívleltem, komolyan vettem. Valahogy ösztönösen szeretetmániás voltam, ezért nehéz volt elszakadni tőlük, amikor éppen dolgozni voltak. Mert hát aurorok voltak, a legjobbak közül. Akkor fordult először a dolog, amikor áthívták McCaine-éket. A három idősebb testvér nálam jóval előrébb járt korban, nem is nagyon foglalkoztam velük, de a legkisebb éppen korombeli, Sasha. Hát mit ne mondjak, egyből beleestem, szeretmániám rá irányult, bár ez afféle gyerekes rajongás volt csupán. A szüleink gyakorta összejártak, kerti partyztak, kártyáztak, golfoztak. Mindenben a verengést látták, és ez lett a vesztük. Mindkét család aurorjai ugyanazon sötét varázsló szektát akarta kifüstölni, Sasha szülei bizonyos idővel eltolva, de az enyémek egyszerre kerültek célkeresztbe, s vesztek oda. A rajogongásom azonnal átfordult gyűlöletbe, valamiért őt okoltam azért, hogy a szülei magukkal rántották az enyémet a halálba. Bosszút akartam állni, tehetetlen dühömben valakit hibáztatni. Erre azonban nem sok esély mutatkozott, mert engem anyám huga vett magához, s folyamatosan szemmel tartott, óvott. Elővetette velem az egykori sakk-készletet, hogy valami elvonja a figyelmemet, londoni sakk kurzusra iratott be, hogy amikor iskolai szünet van, hozzon és vigyen, de közben is rengeteget beszéltetett, ő maga játszott velem rengeteget, mint kiderült, egykoron ő maga is játékos volt, gyakorlatilag ő javasolta a szüleimnek, hogy ha van hozzá affinitásom, már kisgyerekként próbáljam meg. Hálás lehettem volna a törődésért, de akkor is Sasha volt az, akire a gyűlöletem zúdult. Azaz zúdult volna, mert nem sokkal később, mint hogy megalapozódott bennem a szándék, hogy valahogy tönkreteszem, eltűnt. Azt mondták, hogy meghalt, még temetése is volt. Teljesen kiüresedett az életem, nem tudtam eldönteni, hogy hiányzik-e, mert szerettem, vagy mert lemaradtam arról, hogy én bántsam. Vajon én képes lettem volna gyilkolni? Ez már sosem derül ki. A nagynéném továbbra is a fejembe látott, immár versenyekre küldött, ahol meglepően jól teljesítettem, és a harmadik nemzeti versenyt, amint indultam, immár vereség nélkül simán megnyertem. Hogy aztán mégis boruljon minden, Sasha visszatért! A testvérei valahogy kideríthették, hogy mégis él, utánamentek, kiszabadították. Amikor betöltöttem a tizenhetet, a nyári szünetben követettem egyszer a legidősebb testvérét, hátha kiderül, hogy mi is történt a lánnyal, és az auror parancsnokság környékén láttam, hogy beszélget valami nővel, kolléga lehetett. A nevemet hallottam, lehet, hogy utánam nyomoznak? De nem! A nőt hívták Jenningsnek. Megdöbbentően hasonlít rám, ugyanaz a csontos arcél, sötét haj, sötét szem.. Lehet, hogy valami unokatestvér? Ennek azért nem ártana utána néznem..
