2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Abigail Smallwood Születési hely és dátum: 1985.06.06. Brazília Csoport: Mardekár Patrónus: Kolibri Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: Tűz nimfa (kiskapu) Mágikus adottság:Tűzmágus lesz Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Átváltoztatástan - kiemelkedő Kihez tartozol: Troy és Tasha Smallwood
Jellem: Rettenetesen csapongó vagyok és mindig, de tényleg mindig elérem, amit akarok. Már kiskoromban megtanultam, hogyan kell a szüleimre és persze a testvéreimre úgy hatni, hogy az legyen, amit én akarok. Végtére is én voltam a legkisebb, a leggyámoltalanabb, ők pedig körülrajongtak, mert tettem érte, hogy így legyen. Ez a mai napig sem változott. Imádok a középpontban lenni, imádom, ha felnéznek rám és persze irigyelnek. Nagy bennem a becsvágy és persze híres akarok lenni, kitűnni a tömegből. Világ életemben meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes és ha ehhez esetleg át kell gázolnom valakin, még az se riaszt vissza. E téren is sokkal jobban hasonlítok a nővéremre, mint a bátyámra, ő sokkal visszafogottabb, persze e miatt sokkal könnyebb is volt az ujjam köré csavarni mindig is, viszont ennek ellenére is sokat tanultam Tashától, loptam a jelleméből és az stílusából is. Akaratos vagyok, mások lehet hogy úgy vélik hisztis is, pedig csak kimutatom az érzelmeimet és nem folytom el magamban, amit gondolok, sokakkal ellentétben. Nem hiszem, hogy attól rosszabb ember lennék, mert őszinte vagyok. Sokkal álszentebbnek gondolom azokat, akik magukban tartják a véleményüket. Na persze, ha valaki az én szemembe mond negatív kritikát, akkor könnyen tűzokádó sárkánnyá változom...
Kinézet, megjelenés: Kinézetre sokkal jobban hasonlítok a nővéremre, mint a bátyámra kb. minden szempontból. Én se nőttem valami magasra, talán rám is foghatjuk azt a sztereotípiát, hogy az alacsony emberek mindig jóval hangosabbak és feltűnősködőbbek, mint a magasak, ez ugyanis rám tökéletesen igaz. Eleve nem panaszkodhatom, hiszen a külsőm önmagában is látványos. A barna bőr, a csokibarna nagy szemek, a bájos arc. Ha akarok igazi bűbájos jókislány is lehetek... ha akarok. A testalkatom egyébként átlagos, nem vagyok az a tipikus gebe, épp van rajtam egy kis izom a sok ugrálásnak, mozgásnak és táncnak hála, és most már 17 évesen elég formásnak mondhatom magamat. A hajam szintén látványossá teszi a külsőmet, hiszen az a sok hullám és göndör fürt, ha csak úgy lazán kiengedve hagyom a hajamat mindenféle egyéb kezelés és frizura nélkül, akkor könnyedén kitűnök a tömegből. A ruházkodásom erre még rátesz egy lapáttal. Engem aztán soha sem láthatsz unalmas ruhákban. Nehezen is viselem az egyenruhát, mindig viselek ékszert, ha más nem akkor rejtett plusz kiegészítőt, ami miatt nem tudnak rám szólni. Rettenetesen várom már az egyetemet, amikor talán e téren is szabadabb lehetek. A ruháim általában rendkívül színesek, feltűnőek, mondhatná egy laikus, hogy egymáshoz nem illőek, de egyszerűen én csak így fejezem ki magamat, a feltűnő külsővel.
Előtörténet: A testvéreimmel ellentétben engem már kiskoromtól nem foglalkoztatott az ereklyevadászat semmilyen formája. Egészen pici voltam már, de akkor is észrevehették a szüleim, hogy még járni is alig ment, de már megmozgatott a zene. Mindig is rettentően érzékeny voltam rá, ki tudja talán azért mert az egyik Braziliai útjuk során születtem, ahol azért jócskán kaptam a karneváli színes hangulatból már magzat koromban is. A gyerekkorom nem mondanám, hogy átlagosan telt, a szüleim a testvéreim után jópár évvel vállaltak be, sőt valójában teljesen random csúsztam be, mert hát ikrek után nem nagyon akartak újabb kört futni, ami a kisbabák istápolását illeti. Amúgy ezt totál meg is értem, húzós lehetett. De én mégis jönni akartam és azt hiszem egészen jól elfogadták azt, hogy amerre jártunk én mindig szívtam magamba az ottani kultúrát, az ottani zenét. Bár ha azt nézzük az egész családunk művész lélek, hiszen a nővérem ereklyéket, műkincseket pofoz helyre, a bátyám pedig fest, de ők még mindig közelebb állnak az ereklyevadász vonalhoz, mint én. Valahogy ezek az elméleti dolgok sose kötöttek le, de nagyon korán megtanultam kottát olvasni és igen fiatalon már profin püföltem a zongorát, de azóta már jónéhány hangszerhez hozzászagoltam és persze a származásomnak hála kiváló az énekhangom is. A Roxfort valójában nem a kedvenc helyem, mert sokkal izgalmasabbnak éreztem a sok utazást, mint ezt a röghöz kötött életet, viszont legalább több időt töthettem a tesóimmal, főleg a nővéremmel, akinek a stílusa és a vagánysága rengeteget hatott rám. Bár én képes vagyok akár órákra is bezárkózni egy zeneterembe és komponálni, de sosem volt ellenemre a társaság sem. Nem vagyok kifejezetten bunkó másokkal, de valójában azért van bennem néha egy kis rosszindulat és elég könnyen fennhordom az orromat, ha olyat látok, aki totál semmit nem ad a külsejére és a megjelenésére. A Hollóhátasokat viselem a legkevésbé, az a folyamatos olvasás... rettenető unalmas már csak nézni is! Az életem tehát most úgy érzem, hogy teljesen egyenesben van, dalokat írok, énekelek, már volt több kisebb fellépésem is, amik elég jól sikerültek. Ha így folytatom minden esélyem meg van a komoly hírnévre is. Első körben ezért is jelentkeztem a sulis musicalre. Bár ez nem akkora dolog, mert csak itt az iskolában zajlik, de azért itt is megmutatatom magamat és talán arra is van esély, hogy apa elintézze, hogy eljöjjön a bemutatóra pár komolyabb szakmabeli is. Azt ígérte minden kapcsolatát megmozgatja, hogy megmutathassam mit tudok.
