2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Garrett Murdoch-Thorne (álneve: Garrett Phoenix) Születési hely és dátum: Hol és mikor született Csoport: Alvilági Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Túlélő, védelmező Képesség: Sárkány I. Mágikus adottság:Energiamágus Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - kiemelkedő, Számmisztika - kiemelkedő Kihez tartozol: Trinity, Sheska, Rhys
Jellem: Örökölhettem volna apám laza stílusát, ám ebben az anyámra ütöttem. Aki olyan világban nő fel, ahol minden elveszett, ott nagyon észnél kell lenni. Kőkemény szabályok alapján élek, a józan ész visz csak előre, ezt már kicsi koromban megtanultam. Így szinte elveszett a gyerekkorom, de nem sajnálom, hiszen ez segített a túlélésben. Ahogyan anyám, az örök túlélő, engem is arra nevelt, hogy ezt a sötét jövőt csak úgy hidalhatjuk át, hogy ha megtaláljuk a módját, hogy hogyan csináljuk vissza, engem pedig csak az éltetett. A környezetemmel kímért vagyok, nem szoktam csapongani. Megalapozott döntéseim vannak, mégis tudok, és kell is, hogy spontán legyek. Anyám védelmezőnek nevelt, de olyannak, aki független, hiszen nem állhatunk senki mellé, önálló döntéseket kell hoznunk. A hangom nyugodt, ám szigorú, kevesen mernek szembeszállni az akaratommal, hiszen halálom a következetlenség. Ritkán emelem fel a hangomat, akkor már mindenki tudja, hogy nagy baj van. Ha mégis kizökkent valami, akkor gyorsan visszatalálok önmagamhoz. Célorintált vagyok, de azért mégsem egy hideg gép. A sárkányok viszont józanul mérlegelnek, esélyeket latolgatnak, és a legoptimálisabb választást hozzák meg. Elképzelésem sincsen, hogy apám hogy viselte először anyám, majd az én stílusomat, de valahogy kitartott mellettünk. Mondhatnám, hogy anyámmal van köztünk egy anya kicsi fia kötelék, ám valójában arról van szó, hogy egyértelműen az ő útját követem. Azért kár lenne tagadni, hogy a mugli rendőrből is ragadt rám valami, a titkok felfedése utáni vágy, na meg a mások védelme.
Kinézet, megjelenés: Nem vagyok éppen nagydarab, mint az apám, inkább az északi szikár külsőt örököltem, talán csak a sötét hajam üt el ettől. Nincs rajtam egy darab felesleges sem, gyakorta mozgásban vagyok, az egész testem élő fegyver, így nem csoda, hogy nehezen hízok. Szokásom, hogy bármiből fegyvert tudok csinálni, átlátom a működésüket, ezért nem csoda, ha nem hátrálok meg senkitől, semmitől. Nem mondanám magamat kifejezetten jóképűnek, de kell az a borosta, hogy valamennyire mégis férfias külsőt tudjak magamnak kölcsönözni. Az életmódomból kifolyólag a könnyű, kényelmes ruházatot preferálom. Türelmesnek kéne lennem, és kivárni, de annyira megviselt már az a világrend, amelynek a része vagyunk, hogy ez nem az erényem. Tettrekész vagyok, nem szeretek lapulni, inkább a nyílt konfrontációt keresem, hogy mielőbb vége legyen a zűrős helyzetnek.
Előtörténet: Nem sokkal a születésem után a Testvériség felfedte a világ előtt a mágia létezését, és ezt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Először csak lázongások törtek ki, varázslóüldözések, a világ nem volt képes gyorsan jogrendet alkotni, ezért háborúk törtek ki. Olyan szakadár csoportok jelentek meg, akik az egykori boszorkányégetéshez hasonlóan önbíráskodva jártak el, ezek a csoportok egymás ellen is voltak, rövid idő alatt kialakult az, hogy már senki sem bízhat a szűkebb környezetén kívül senkiben. Alig tíz év alatt semmi jelentősége nem volt az országhatároknak, hiszen az agresszív sötét varázslók elszabadított mágiának köszönhetően nukleáris varázsviharok tomboltak a földön, szinte sötétségbe borítva az egész világot. Voltak olyanok, akik minden erejükkel a békére törekedtek, mint mondjuk az apám, de az anyám sokszor hangoztatta, ő felkészült erre is, és a saját boldogulásunkat kell néznünk. Ha úgy vesszük, zaklatott gyermekkorom volt, nem játszottam a többi gyerekkel, ám anyámtól megtanultam a varázsigék használatát, és amikor úgy hozta a helyzet, egy kobolddal gyártatott nekem pálcát is. Beavatott, hogy ő maga is sárkány, amit örököltem, s a mi fajtánk felül kell, hogy emelkedjen azon a káoszon, amelybe süllyedt a világ. Suttogtak egy bizonyos sötét hatalomról, amely messze keleten fogja össze a fekete eszenciát, ereje meghaladja még Grindelwaldét is. Mivel a szüleim még kamaszkoromban eltűntek (tizenhárom voltam akkor), nem tudom, hogy meghaltak-e, a Weasley-k egy mellékága vett magukhoz, ők neveltek tovább, tanították meg azt, amire anyámnak már nem volt ideje. Megszerettem őket, noha nem pótolhatták a szüleimet, de tiszteltem, becsültem őket. Sokszor beszéltek az első unokájukról, aki úgy tizennyolc évesen halt meg, talán a Testvériség ármányának első hullámában. A lány állítólag kivételes erővel tudott a tömegekre hatni, bár nem volt auror sem. Ha ő életben maradt volna, akkor talán megfordul idejekorán a háború menete. Ráadásul elemi erőkkel bírt, ha ebban kiteljesedett volna, akkor fizikálisan is besegíthetett volna. Hosszú éveken át kerestem a módját, hogy is lehet megszakítani a tér és idő szövetét. Végül a kobold, aki a pálcámat készítette, lekötelezettje volt az anyámnak, ő nyitott számomra egyirányú kaput. Figyelmeztetett rá, hogy nincs visszaút, tehát az egész életemet fel kell tennem a vállalkozásra. Ám ezzel nem csak a Wealey lányt menthetem meg, hanem talán a szüleim is. Hogy is hívják a megmentendőt? Áh, megvan. Trinity! Jövök!
