2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Garrett Dreyfuss Születési hely és dátum: Hol és mikor született Csoport: Varázshasználó Patrónus: Farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Auror (időzsaru) Képesség: - Mágikus adottság: Tűzmágus 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját
Jellem: Mondhatnam, hogy a kemény külső érző szívet takar, de inkább vérzőt. Nem vagyok kedves. Ha kedves embert keresel menj el egy dokihoz, aki meghallgatja a gondjaidat, de az biztosan nem én leszek. Nem vagyok kimondottan bunkó inkább csak magamnak való típus aki első sorban a dolgára koncentrál és csak másodsorban bármi másra. Végülis a feladatom elég fontos ahhoz hogy ne hanyagoljam el és nem is szokásom ilyesmit tenni. Az időmbe és energiába nem fér bele, hogy az empátiával foglalkozzam amikor ennél jóval fontosabb teendőim is vannak. Igazság szerint mindig ilyen voltam, nem az események hatására változtam meg. Persze ha jobban belegondolsz a tetteimbe észre veszed majd , hogy bármilyen is vagyok mégis csak odafigyelek másokra, megteszek mindent ami tőlem telik, hogy megoldjunk egy ügyet és védjem a világunkat. Végülis ez a dolgom és ha a dolgomat jól végzem akkor senkinek egy szava sem lehet. Még a cinikusság vagy a szarkasztikus humor, vagy épp hűvös viselkedés ellenére sem.
Kinézet, megjelenés: Barna szem, rövid barna haj, sötét bőr. A külsőm tökéletesen tükrözi a származásomat. Van ennek előnye is bőven még ha gyermekkoromban nagyban hátrányként kezeltem is. Nem jegyzik meg olyan könnyen az arcomat legalábbis sokáig ezt hittem, de végül tévedtem. Ez viszont már egy hosszabb történet. Magas, robusztus testalkatom van. Úgy festek, mint aki láthatóan törődik azzal hogy formában legyen. Bár varázsló vagyok mégis csak vannak helyzetek amik igenis megkövetelik az erőt és a fizikai felkészültséget. Edzem a testemet és az elmémet is épp eleget és mivel másnak nem élek csak a munkának időm is van rá bőven. Kiváló oklumentor lettem az évek során ennek köszönhetően. A ruháim általában a sötétebb árnyalatokat követik hiszen mégis csak ez illik igazán a külsőmhöz. Furcsán néznék ki fehérben és nem is lenne túl praktikus a munkámban. Ami leginkább jellemez az a hosszú sötét kabát és persze sosem hagyom otthon a két mágikusan megbűvölt coltot sem. Vérlények, vámpírok és egyéb bestiák ellen, mágia mentes helyen vagy pálca hiányában kiváló.
Előtörténet: Mugli szülőkkel áldott meg a sors, amit sosem bántam. Rendesen szüleim vannak, édesanyám egy cukrászdában húzta az igát amíg az apám rendőrként élte a napjait. 18 voltam amikor tűzharcba keveredett és leszázalékolták. Biztonsági őr lett, de mindig érezni lehetett rajta, hogy nem találja a helyét. 25 voltam amikor feladta. Nem szép dolog az öngyilkosság és a depresszió, de azt mondják ha időben észre veszed... Mi nem vettük eszére és persze, amikor elmondtam anyámnak, hogy auror leszek... érthető módon nem örült neki túlzottan, de sokat nem tehetett ellene. Előre szaladtam. A Roxfort új világ volt számomra de nagyon élveztem. Természetesen Griffendéles lettem, szereztem barátokat és viszonylag kis számú balhéba keveredtem csak bele. Annyit kellett mégis csak. A szerelem is a Roxfortban talált meg. Sosem voltam ellenséges a Hugrabugosokkal és a leendő feleségem is ebből a házból került ki. A gyerek szerelem többé vált , de hát mégis csak Margo volt a legszebb fekete lány az egész iskolában. Legalábbis az én szememben biztos. Minden jól alakult felvettek az iskola után a Minisztériumba és szépen haladtam a ranglétrán. Egyre komolyabb ügyeket kaptam, amíg azon a végzetes napon valaki úgy nem döntött hogy véget vet ennek. Sokakat küldtem Azkabanba szerintük túl sokakat és az egyik keze kiért onnan, messzire egészen az én Margomig. Egy éve halt meg. Anyám rettegett hogy az apám sorsára jutok és volt is rá oka. Fel év depresszió ivászat és persze dili doki, ami után össze szedtem magamat. De persze nem mehettem vissza ugyanúgy, de azt hiszem tisztában voltak vele, hogy ha író asztal mögé ültetnek annak nem lehet jó vége. Ezért kaptam a külön megbízatást aminek csak mostanában lett több értelme. Abban sem vagyok biztos, hogy a poszt nem kimondottan miattam jött létre hátha visszahozzák vele a régi önmagamat. Időzsaru, én csak így hívom magamat, hiszen az apám is zsaru volt, nem véletlenül az ő pisztolyait javítottam fel és azok vannak nálam mindig. Talán büszke lenne rám, remélem. Védem a világot a magam módján. Engem nem terített le a depresszió, mint őt. Legalábbis egyelőre.
