2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
„A családba azok tartoznak, akik mindennel együtt tárt karokkal fogadnak. Látják a fájdalmat a szemedben akkor is, ha mindenki mást átversz. Családban hangosan nevethetsz, szélesen mosolyoghatsz és nagyot álmodhatsz. A család olyan, mint a tejkaramella. Többnyire édes, néhány buggyanttal. És bár nem vagyunk vérrokonok, valami sokkal erősebb összeköt minket: a szeretet.”
Userinfo: Gina Accipiter Teljes név: Roselind Yeong Születési hely és dátum: Hwaseong (Dél-Korea), 1988.11.05 Csoport: Hollóhát Patrónus: Fűűű te olyat is tudsz? Muti meg! Szerinted az enyém egyszer lehet pillangó? Évfolyam: Második évf. Képesség: - Mágikus adottság:Hangmágus I. - majd egyszer szipp... Familiáris: Az mi, az mi? Muti a tiéd! Kiemelkedő tudás: Bűbájtan – Kiemelkedő Átváltotatástan - Kiemelkedő, Kihez tartozol: Keresett / saját karakter
Jellem: Szerintem a sajátos, mások szemében igen furcsa családmodellünk legnyugodtabb, és legcsendesebb tagja vagyok. Visszahúzódó, kissé félénk is. Alapvetően kedves, a szabályokat mélyen tisztelő, és betartó lány vagyok. Játszok haegeum-ön, rajzolok, és festek, és néha a versírással is próblkozok. Szeretek hímezni, és színes koreai teasüteményeket sütni. Szóval minden lányos tevékenységet. Egyszóval talán kicsit olyan művész lélek vagyok.
Kinézet, megjelenés: Azt hiszem a legtöbb külső jellemvonásom édesapámtól örököltem. Hosszú sötétbarna, szinte fekete haj, sötétbarna mandulavágású szemek. Igen, a szemeim alakja az, ami leginkább árulkodik apuapu, és nagyapa származásáról. Szóval, hogy a nagyapa koreai. Így nyilván én is örököltem a keleti jellegzetes vonásokat. Én viszont szeretem így magam. Ami a ruhatáram illeti, nos, egyenruha a suliban, egyébként pedig a koreai hagyományos ruháktól az ír legdivatosabb talárokig, és lányos ruhakölteményekig terjed. Tulajdonképpen hímezni, és varrni is nagyon szeretek, mert apuapunak van egy húga, akinek talárszabászata van Dublinban. Én pedig nagyon szeretek nála lenni. Igazi hercegnőnek érezhetem magam olyankor.
Előtörténet: Hol is kezdjem? Hiszen elég bonyolult családunk van. Nehéz ezt jól elmagyarázni. De talán induljunk onnan, hogy az én drága édesanyám elég könnyen esik szerembe. Vagyis egyik szerelemből a másikba. Így heten vagyunk testvérek hét apától. Más bőr, haj, szemszín, más kultúra úgy mindenben. Mégis összetartozunk. Mert hát az én drága Vladapum megelégelte ezt a borzalmas kuszaságot, és hogy szinte sosem látjuk egymást a testvéreimmel. Szóval most mind együtt lakunk. Egy nagy és sokféle család vagyunk. De nekünk tökéletesen jó is így. Kérdezd meg bármelyik testvérem. Ami pedig az én apuapumat illeti ő egy ír-koreai származású üzletember. Sokat utazik Keletre, de Írországba is. Tudjátok apuapu apukája, vagyis a nagypapám jött először Dublinba, és alapított egy penna és írószer boltot. Ez annyira jól ment, hogy apuapu már mindenhol ad el különleges pennákat. Na és persze az én drága nagypapim egy ír lányt vett feleségül, így lettünk mi félig írek és félig koreaiak. Ami engem illet, nos én Koreában születtem igen kalandos körülmények közt. Tudjátok apuapu és anya Londonban találkoztak, és rögtön egymásba szerettek. Aztán úgy tíz hónappal később apuapunak gondjai akadtak, mert folyton eltűntek a szállítmányok, amiknek meg kellett volna érkezni a koreai pennaboltokba. Elhatározta, hogy utána néz, mi történhet, mert hát elég sok pénzről volt ám szó. Így került egy teherszálító hajóra, aminek Hwaseong kikötőjébe kellett volna kikötnie. Csakhogy anya nagyon aggódott érte, és oda ment zsupszkulccsal, hogy megvárja a hajót a kikötőben. Csak hát, én már akkor sem szerettem a rémes zsupszkulcsokat, és úgy döntöttem, hogy ideje kibújni anyuci pocakjából. El tudjátok képzelni a jelenetet, ahogy a vajúdó anyukámat körülveszi egy kikötőnyi matróz, miközben valahol a tengeren apuapunak fogalma sem volt semmiről? Szerencsére végül minden jól alakult. A tolvajokat elfogták, és apuapu éppen időben érkezett anyához. Apuapu azt mesélte, hogy amikor a karjába vett, ott a kikötőben akkor egy pillangó szállt le a homlokomra. Attól a perctől fogva én voltam az ő kis Pillangója. Szerinte ez egy jel volt, és az óta gyakran hív Pillangónak.
Aztán ahogy egyre nagyobbacska lettem egyre jobban kezdtem mind az ír, mind a koreai kultúrához kötődni. De legjobban a nénikém talárszabászatában érzem jól magam. Tőle hallottam a Koreai Királyi Művészeti Hivatalról. Egyszer szeretnék majd ott dolgozni. Még ugyan nem tudom, hogy a zenei, festészeti, vagy varrodai részlegén. De talán mindegyik részlegen szívesen dolgoznék. Most éppen ez az álmom. És az én drága kis patchwork családom mindenben támogat is. Apuapu meg is ígérte nekem, hogyha mindenből kitűnő leszek, akkor elvisz nyáron Koreába, és megmutatja a Hivatal festészeti részlegét, mert képzeljétek, ők apuaputól veszik a tintát és festéket, meg pergament, meg ecsetet, meg mindent. Hát nem szuper? Egyébként képzeljétek a Roxfortba járok, és a Süveg a Hollóhátba osztott. Kicsit hiányzik, hogy nem egy házba vagyok a testvéreimmel. Persze Francesca és Pete még lehetnek Hollóhátasok. Csak hát most így kicsit magányos vagyok. Főleg az a kár, hogy Maisie-Bee van másik házban. Tudjátok, én nagyon szeretem az orosz nővérkém. Szeretnék olyan bátor lenni, mint ő. Sajnos én nem vagyok annyira karakán. Talán ezért is piszkál annyit az a gonosz Mardekáros fiú. Az a Jenkins. Tudjátok ő már felsős, és mindig gonoszul bánik velem, amikor meglát. Miért csinálja ezt? Én nem értem. Én sosem bántottam őt. Akkor mi a baja velem?
A múltkor is békésen rajzoltam ebédszünetben a tónál, amikor jött pár fiúval és beledobták a táskám meg a rajzaim a tóba. A legrosszabb, hogy a táskámban voltak a házifeladataim, és mind tönkrement a vízben, és már nem volt időm újra írni, és persze Piton professzort meg nem érdeklik a kifogások, és Jenkins különben is azt mondta, hogyha beköpöm a tanároknak, akkor bántani fog. Szóval Maisie ott talált a tónál akkor is, ahogy éppen sírtam, mert féltem, hogy apuapu mérges lesz a nem beadott házik miatti rossz jegyekért, és mégse visz sehova a nyáron. Aztán egy másik alkalommal a kedvenc pillangós hajcsatom vette el az a gonosz Jenkins, tudjátok azt, amit karácsonyra kaptam Hilde nővéremtől, és aztán… aztán… csótánnyá változtatta, amit össze is taposott, engem meg belelökött egy nagy sártócsába. Akkor is sírtam a csat miatt. Most már nem is akarok sehova se menni, csak ha Maisie is velem van, vagy Beau. Csak az a baj, hogy a bátyám nagyon elfoglalt, és ritkán van ideje velem játszani. Néha gondolkodom rajta, hogy el kéne mondanom Beau-nak, hogy Jenkins piszkál, de félek, hogy akkor ő is olyasmit csinálna, ami miatt bajba kerül. Meg Jenkins is még jobban megharagszik, és még jobban piszkál majd. Mondjátok meg, most mégis mit csináljak, hogy hagyjon végre békén? Szeretem a Roxfortot, a tanárokat is, meg tanulni is, meg az osztálytársaim is szeretem. De azt nem szeretem, hogy a nagyok piszkálnak. Az gonoszság. Segítsetek Rosie-nak a kis pillangónak!
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Roselind Yeong 2020-09-08, 09:38
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Kedves Rose! Hát tényleg kifejezetten érdekes család a tiéd, de hát ezt már eddig is tudtuk. Ezt akkor nem is fejtem ki bővebben, nehéz lehet neked, hogy az apukád sokat utazik, de azért a többi apukád remélhetőleg pótolja valamelyest. Egyébként mindent rendben találtam, az előtörténeted tökéletes lett, szépen kifejtettél mindent, az én értékítéletemnek már picit túl szirupos lett szegény kislány, de ez csak én vagyok. Amúgy nekem is van koreai karim, aki még rajzol is, csak picit idősebb, tetszik a művészeti hivatal, majd ő is lehet pályázik oda. Hibát nem találtam, különleges pb-t is választottál magadnak és mintha már a foglalózást is intézted volna, úgyhogy utadra is engedlek, aztán csak óvatosan a folyosókon Jenkinsszel.
Ezt akkor nem is fejtem ki bővebben, nehéz lehet neked, hogy az apukád sokat utazik, de azért a többi apukád remélhetőleg pótolja valamelyest. 
