2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Roberto Maroni Születési hely és dátum: 1984.07.01. Róma Csoport: Mardekár
Patrónus: Hiúz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. méregkeverő szak Képesség: kísértetvadász Mágikus adottság:akrobata Familiáris: mókus Kiemelkedő tudás: repüléstan - kiemelkedő, bájitaltan - kiemelkedő Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Egy igazi elkényeztetett, anya kicsi fia vagyok, de nem a gyámoltalan fajtából. Anyám, vagyis aki felnevelt, mindent megadott nekem, kérnem sem kellett, már ugrott, megvett amit csak kértem, nyafogtam érte. Mire felnőttem, azt éreztem, hogy mindennek én vagyok a főszereplője, a világ is körülöttem forog, így ha ellenállásba ütköztem, úgy állítottam be, mintha a másik lenne ostoba, hogy nem érti az én messzemenőkig brilliáns személyeségemet. A komoly anyagi háttérnek köszönhetően durván el vagyok szállva magamtól, csak azért nem csaptak ki a római varázslóképzőből, mert az az egy volt az egész térségbe, Bulgária túlságosan sötét varázslatokat oktat, a franciákhoz pedig inkább lányok járnak. Anyám pedig nem igazán lelkesedett volna a Roxfortért. Na de vissza hozzám. Alapvetően nem vagyok rosszindulatú, sőt, valahol mélyen nagyon is elhagyatott vagyok, mert ez a túlszeretés lelki töréseket okozott, apa figura sosem volt az életemben, nekem kellett megtanulnom vagánynak lenni. Segítőkész cseppet sem vagyok, a saját eredményeim érdekelnek, de nem a tanulás kapcsán, az nem izgat. A sportban találtam meg önmagamat, hiszen a tehetség, amit az égiektől kaptam, páratlan eredményekre sarkall. Sötét alakokkal cimborálok, hiszen sokan akarnak lehúzni anyagilag, de általuk olyan dolgokra is szert tehetek, amit egyébként más nem tudna elérni.
Kinézet, megjelenés: Miután sosem kellett fizikai munkát végeznem, büdös is a munka, ám a testem edzését mindig szem előtt tartottam. Ugyan a testalkatom vékonydongájú, semmi zsír nincs rajtam feleslegesen, de kihoztam magamból a maximumumot, széles vállak, kockahas, feszes vádli. Középmagas vagyok, sötét hajjal, és szemmel, amolyan igazi olasz macsó, s tekintve, hogy milyen arrogáns tudok lenni, van egy réteg, akinek nagyon bejön ez a pokróc rosszfiú stílus. Testhezálló ruhákat viselek, hogy kiemeljék sportos, feszes alakomat, a hajam mindig rövid, nekem nem is állna jól más frizura. Természetesen a legmárkásabb cuccokba öltözöm, és ritkán veszem fel kétszer ugyanazt. A mobilom mágikusan megbűvölt típus, természetesen a legújabb széria, egy Nokia 7650-es, színes képernyős csoda.
Előtörténet: Mivel a mágikus nagykorúságot elértem, anyám végre belement, hogy elmenjek a Roxfortba, de ledobta a bombát, nem is az igazi anyám. Ahhoz, hogy mindezt megértsük, menjünk hát vissza közel tizennyolc évet. Luca B. Maroni terhes feleségének átka, amely telibe kapta, pont rajtam csattant. Biológiai anyámnak annyi lett, és az apámmal sosem találkoztam, de amikor elvitték a holttestet, a medimágus nő, aki még az utolsó vizsgálatokat végezte, valahogy életet érzékelt, s minden gyógyítói tudását latba véve mágiával világra segített. Volt elég önző, hogy úgy döntsön, technikailag meghaltam én is, ezért megtartott magának. Sosem volt egy nagy férjvadászós alkat, a munkájának élt, s mint korábban kiderült, egyébként se lehetett volna gyereke, úgy tett, mintha mesterséges beültetéssel szült volna meg. Eleve pár hónapig rejtegetett, hiszen alig 6 hónapra születtem, addig segített az otthonában, mindent megtett, hogy túléljem. Tulajdonképpen nem is haragudhatok rá. Főleg mivel a következő közel húsz évben olyan rajongást kaptam tőle, amit nem sokan kaphatnak. Az, hogy végülis van valahogy egy apám, kiváncsivá tesz, de ha nem foglalkozik majd velem, hát kit zavar? Anyám elmondta, hogy ki az, s mivel eddig az övét viseltem, úgy döntöttem, hogy mégiscsak fontos a vérvonal, akár elismer majd akár nem, ezért fel is vettem a családnevét. Aztán ha nem kellek neki, akkor majd én magam alapítok családot, ha egyszer bárki is fog érdekelni annyira, hogy ne csak a saját kielégülésem legyen a fontos. Mert hát ilyen vagyok. Vannak lányok, akik vonzanak, de többnyire azok, akik hozzám hasonlóan erős személyiségek, fel tudnak mutatni valami átütő aurát, mondjuk anyámhoz hasonlóan penge gyógyítók, netán sportolók, vagy vezető ambiciókkal rendelkeznek. A bulikban fellelhető átlagos, de csinospofi lányokhoz herótom van. A sporton kívül szeretek még fényképezni, aztán valahogy mégis azon kapom magamat, ha összejövök valami jó csajjal, hogy fotóalbumokat készítek róla. Szigorúan magamnak, amolyan gyűjtemény félét. Mégiscsak meztelen képek! És hogy most mi lesz velem? Mivel a Rómában kviddicsbajnokként három kupát is sikerült zsinórban elhódítani, és állandó gólkirály voltam hajtóként, most már tényleg érdemes lenne kipróbálni, hogy mit is tud az a híres Roxfort.
