2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Arthur West Születési hely és dátum:Watford, 1986. Július. 14. Csoport: Mardekár Patrónus: Vörös róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség: Nincs Mágikus adottság: Vízmágus 1. szint (2020.12.11.) Familiáris: Nincs Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - kiemelkedő, Rúnaismeretek - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját
Jellem: Sok minden elmondható rólam. Jó és rossz. A tanárok leginkább a jót látják bennem az eredményeimet látva és az órai teljesítményemet elnézve. Nem célom a legjobbnak lenni. Sőt, csak abból vagyok jó, kitűnő amik érdekelnek. A diákok? Nos nem vagyok egy szociális egyén. Ritka, hogy valakivel beszélgetek. Lévén ők a rosszat látják bennem, néha jogosan. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, mit hogyan kéne kezelnem. Nem tudom, hogy kell barátkozni, időnként bunkó is vagyok. De, ha kedves vagyok, vagy legalábbis próbálok az lenni akkor igen meglepő tudok lenni.
Kinézet, megjelenés: Leginkább a Mardekát színeiben öltözködőm. Megfigyelhető, hogy hiába van meleg én sosem mutatóm a bőrömet. Hiszen a ruha alatt bőröm tele van hegekkel, kések nyomaival. Mindig, mikor közlik velem, hogy nem sokára szünet és visszatérhetünk a családhoz reszketni kezdek, szememben félelem lesz úrrá. Senki sem tudja, miért, de ez egy olyan dolog, amiről nem szívesen beszélek. Hiszen én kényszerítve vagyok, hogy visszatérjek a számomra pokolként is emlegetett családi fészekbe.
Sajog minden porcikám, fáradt vagyok. Egyáltalán nem akarok felkelni. Azt se tudom milyen nap van. Párnámat szorongatva üldözőm az álom manót, hogy még csak véletlenül se keljek fel. Ez sikerült is volna, ha egy ismerős hang nem ébresztett volna fel. A függöny hangos mozdulata mindig képes volt felriasztani legmélyebb álmaimból, mert ez azt jelentette, hogy egy bizonyos személy épp a szobámban téblábol. - Úrfi, ideje felkelni. - hangzik el a szokásos ébresztő a komornyiktól. Fintorral az arcomon húzom magamra a takarót és gömbölyödök össze jelezve, hogy eszem ágában sincs felkelni. - Úrfi~ - hangosodik a mézes, mázos szó azon a mély hangon, ami egész életemben eddig végig kísért. Érzem a közelségét a meleg leheletét a tarkómon. - Úrfi, ha nem kell fel és nem öltözik fel önszántából kénytelen leszek én megtenni. Vörös fejjel és reflexekkel teli mozdulattal vágom hozzá a párnámat. - Perverz! - hangzik el számból, hiába nincs túl sok valóság alapja. - Az lennék? Pedig, mikor az Úrfi kicsi volt akkor is én öltöztettem és fürdettem. - néz rám azokkal a nagy és nyugodt szemeivel. Belém fagyott a szó, mert tudtam, hogy igaz. Ő sokkal inkább bánt velem fiaként, mint a saját apám. Tőle több törődést kaptam, mint saját alkotómtól. Pedig...nem is volt rá megkérve. Apám csak azt a feladatot bízta rá, hogy tartsa rendben a házat és fogadja a vendégeket, ha úgy adódott. A miérteket még most sem tudom és ez zavar. - Rendben, rendben felkelek csak menj már, ki! - nem, mintha lenne előtte takargatni valóm, de megsajdul a szívem, ha látom a szemeiben a szomorúságot ahogy végig néz sebeimen. Tudom, hogy megvédene és szembe szállna apámmal, de ígéretet tett nekem. Megígértettem vele, hogy nem avatkozik közbe. Féltettem, hogy ha megállítja apámat rajta vezeti le a feszültségét, amit nem akartam.
Pár órával később:
Csendben sétálok mellette, vállamon az oldal táskám, amiben olvasmányok, jegyzetek és egy kis zsebpénz is található. Bár igaz mindig bűntudattal költők a pénzből lévén az nem az apámé, vagy az enyém. Ezért is adom vissza évvégén minimum a felét a tulajdonosának még, ha ezáltal többet is ad, mint előzőleg. Lassan elérjük a bejáratot a vonathoz. Rápillantva szeretett komornyikomra látom, hogy zavarja a csend közöttünk. De mindig ez van. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Végül ő töri meg a csendet. - Úrfi, ma sem reggelizett semmit sem. - aggódó hangja zavarja a büszkeségem, hiszen ő az egyetlen, aki ismeri gyengébbik felemet. A kisfiút, aki úgy ragaszkodik hozzá. Hiába próbálok felnőni és elszakadni tőle, nem megy. Mindig aggódóm érte, hogy mi lesz vele, míg én távol vagyok. Őt is bántaná az apám? Kétségekkel és szívfájdalommal nézem mindig, mikor a vonat elhagyja az állomást. Megállunk és a zsebéből előhúz egy rózsaszín szalvétába csomagolt szendvicset. - Ha esetleg mégis megéhezne a vonaton, de ha nem elég akkor nyugodtan vásároljon a vonaton valamit. - nyújtja felém én meg habozva veszem el. Annyi időt és energiát fektetett belém. De, miért? Miért gondoskodik rólam ennyire? Senki sem kérte. Senki sem kérte arra, hogy naponta lássa le a sebeimet, amiket a tulajdon apám okoz nekem. Senki sem kérte, hogy szedjen fel a földről és akadályozza meg, hogy elvérezzek. Ökölbe szorult kezeimmel próbálom a feszültségemet csillapítani, de nem megy. Meg kell kérdeznem. - Aiden... Mond...megleszel? - kérdezem tőle, kicsit félve. Nem tudom, hogy igazat mondana e nekem arról, hogy nem fogja apám bántani őt. Hiába varázsló ő is és engem is tanít olykor, ha kérem, de féltem. Lassan felnézek rá reakciót keresve arcát. Meglepődött ez egészen biztos, majd ajkai mosolyra húzódnak és lehajol hozzám. - Na aggódjon, Úrfi. Nem lesz semmi baj. - nyugtatgat szavaival, de...tényleg hihetek neki? - Ugye nem hazudsz? - kérdezem tőle, már komolyabban. - Magának? Sosem. - az ilyen kérdéseimre gyorsan szokott válaszolni, így nehezemre esik eldönteni tényleg igazat szól e. Végül csak egy sóhajjal veszem tudomásul és elhallgatok. - Menjünk, nem sokára indul a vonat. - egyenesedik ki és követi le lépéseimet, hogy egy vonalban menjünk. - Mikor visszajövök...Itt leszel? - kérdezem. Bár egyértelmű a válasz, hiszen minden alkalommal ott állt és már az ablakon keresztül észre vettem, hogy engem vár és haza vihessen. ÉS meg is kapom az egyértelmű, ám bíztató választ. - Mindig.
A hozzászólást Arthur West összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-01-24, 17:34-kor.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Arthur West 2020-06-20, 17:31
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Üdvözöllek az oldalon!
Hallottam hírét hogy a West családban a szülők Testvériségbeliek. Aminek személy szerint nagyon nagyon örülök (éljenek az intrikusok!) és egy picit hiányoltam ezt a részt az ET-ből. Viszont mivel E/1-ben van, feltételezem Arthur nem tud a szüleinek/az apjának a radikális állásfoglalásáról. Tehát ez gondolom számára is majd nagy rácsodálkozás lesz, ha egyszer ott találja aput/anyut a túloldalon. Emellett a jó édesapádat egy időhurokba zárnám, ahol örökkön örökké egy gereblyére lép.. Khm.. Ugyanakkor találtam valami kifejezetten érdekeset! (ami lehet szándékos, lehet csak én láttam bele) Mégpedig magát Arthurnak illetve a komornyiknak, Aiden-nek a nevét. Mindkettő kelta eredetű név. Arthurt, mint Arthur királyt nem kell bemutatnom, Aidennel ellentétben akinek a neve a kelta Aodh-ból származik, aki a napfény és tűz istene volt. És még hozzá biggyesztem azt a sztorit is, miszerint a névhez kapcsolódó történelmi(mondabeli személyek) mind szelíd természetű emberek voltak. Ezt úgy érzem a komornyik is megörökölte. Amennyiben valóban olyan, mint amennyit láttunk belőle. Továbbá, számomra az is egy érdekes kis játék, még mindig Aiden nevével, hogy ejtve olyan mint az 'éden'. Arthur számára pedig az ET-ből nagyon úgy tűnt, hogy az egyetlen személy aki menedéket nyújt számára, az ő "édene". Arthur egyébként emocionálisan egy viszonylag zárkózott, befolyásolható és kissé instabil személyiségnek tűnik, és igazán nagyon kíváncsi lennék arra, az apja mégis miért bánik így vele?! Számomra ordítanak azok a kérdések is, hogy és mi van valójában Arthur és Aiden között? Aiden egyáltalán mennyi idős? Mi van a családban odahaza? Mi van az anyjával? Vajon a szülei milyen helyet foglalnak el, mi a szerepük Grindelwald Testvériségén belül? (mert ugyebár Fionn Testvérisége és az álma a békés lelepleződésre, Fionnal együtt nemrégiben meghalt) Szóval ezer meg egy megválaszolatlan kérdést hagytál magad után és remélem mindenre fény derül a játéktéren!
Nem is tartalak fel tovább, foglalózz és jó játékot! :DD
