2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Josephine McGreeny Születési hely és dátum: 1972. május 5. Dublin Csoport: Varázshasználó Patrónus: Tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Exkviddics játékos Képesség: Animágus (fehér macska) Mágikus adottság: Akrobata 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Repüléstan - kiemelkedő, Legendás Lények Gondozása - kiemelkedő Kihez tartozol: Dylan Browning, Testvériség
Jellem: Világ életemben fontos volt számomra a versenyzés, hogy jobb, okosabb legyek másoknál, talán e miatt is vonzott az elméleti tudás, kivéve a kviddicset azt hiszem, ami pont a gyakorlatról szól. Ha valamit elhatározok úgy igazán, azt véghez is viszem, nem véletlenül kerültem be a válogatottba, mert akartam ezt és lássuk be jól is csinálom... csináltam. Egyébként, a másokhoz viszonyulásom viszonylag nyitott és laza, bár az utóbbi években, a húgom halála óta jobban bezárkóztam, ami talán a történtek miatt érthető. Nehezebben nyitok és kevésbé beszélek magamról, pedig ezzel sosem volt problémám. Mindig is sok barátom volt, sokan vettek körül és én szerettem a társaságot, de jelenleg jóval kevésbé vagyok már nyitott és talán mondhatjuk anyámnak igaza van elvakít a vágy, hogy kiderítsem pontosan mi és miért történt a húgommal. Szerinte felül kell ezen emelkednem, szerintem pedig képtelenség, hogy ő csak úgy el tudja fogadni ezt és nem tesz semmit.
Kinézet, megjelenés: Szőkés barna haj, élénk kék szemek, amikkel megáldott a sors, úgyhogy nem vallom magamat kifejezetten csúnyának. Fel szoktam kelteni az emberek érdeklődését, azóta pedig hogy a nevem és az arcom is ismert főképp sport rajongók körében még inkább. Jellegzetes az arcom, a vonásaim, nem az a babaarcú, tucatszépség vagyok, ezért is könnyebb felismerni. A hajam hosszú, göndörödő, általában kiengedve hordom, kivéve a pályán természetesen, ott mindig a lófarok a praktikus. Az alkatomon jól látszik, hogy hosszú évekig sportoltam és csak mert abbahagytam magamat még nem engedem el, egyébként sem tudnék meglenni, ha csak a hátsómon kellene ülnöm. Középmagas vagyok, 178 cm, vékony, de sportosan izmos, ami még esztétikus és nem számít túlzónak. A lazább ruhákat kedvelem, amik azért kiemelik a nőiességet is. Sosem gondoltam, hogy fiúsabban kellene öltözködnöm csak azért, mert kviddics játékos vagyok.
Előtörténet: Habár Dublinban születtem és törzsgyökeres írnek vallom magamat, a gyerekkorom nagy részét Londonban töltöttem, ugyanis a szüleim 2 éves koromban elköltöztek, így csak a szünetekben töltöttem valamennyi időt a nagyszüleimnél Írországban és ennek eredményeként az iskolát is Angliában jártam ki. Szép gyerekkorom volt, 3 éves koromban született meg a húgom Haley, bár volt egy adag kezdeti féltékenység, de aztán nagyon összenőttünk. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert bár apa rengeteget dolgozott a Minisztériumban, anya nekünk és az alkotásnak élhetett, így kellő figyelmet tudott szentelni nekem és a húgomnak is. A Roxfortot kitűnő eredményekkel végeztem, bár volt néhány nehezebb tantárgy teszem azt sosem a varázstudásommal emelkedtem ki, de nem mondanám magamat gyenge boszorkánynak sem. Talán pont ezért is lehet, hogy a Hollóhát sorait erősítettem, mert az elméleti tantárgyak jobban feküdtek nekem. Ezzel talán csak a repüléstan mond ellent, mert a seprűt mindig is kiválóan ültem meg. Korán bekerültem az iskolai csapatba is, ahol egészen a Roxfort elvégzésééig hajtóként értem el sikereket. Az iskolát abban az időben még nem lehetett folytatni, így mivel szerencsésnek mondhatom magamat és felfigyeltek rám, sikerült először kisebb csapatokban játszanom, majd bekerültem a Kenmare Kestrelsbe, ahol hamar csapatkapitány lehettem. Innen már egyenes volt az út, hogy az ír válogatottnak is éveken át oszlopos tagja lehessek. Az ír góllövő listán jelenleg is a második helyet foglalom el, pedig az átlaghoz képest ideje korán szakadt meg a karrierem. Ez idő alatt is ismertté vált a nevem kviddics körökben ugyan, de végül fél évvel ezelőtt az edzőmmel közös megegyezéssel visszavonultam... Azaz ezt mindenki így tudja. Az igazság pedig? A húgom három évvel ezelőtt öngyilkos lett. Fogalmam sem volt róla, hogy bármi gondja lenne. Pedig visszamentem az iskolába is a versenyek és a rengeteg edzés mellett tanulni. Külön engedélyt kaptam, hogy különleges távoltatásban, csak ritkán jelenve meg az órákon elvégezhessem a Tanár szakot, és így több időt tölthettem a húgommal is, így a külön töltött idő után újra szoros lett köztünk a kapcsolat, ami a versenyzés miatt kissé elhalványodott. Ezért is sokkolt olyannyira a halála. Tettem, amit kellett, folytattam tovább, de talán aki már élt át ilyesmit tudja, hogy sosem lesz ugyanaz semmi, főleg ha nem tudod a nagy kérdésre a választ. Miért? Megölte magát, eldobta az életét és én csak most tudtam meg, hogy mi lehetett a háttérben. Anyánk nem akarta, hogy még ezt a terhet is a nyakamba vegyem, ezért fél évvel ezelőtt mutatott csak be az apróságnak. Sissy tündéri kislány! 3 éves, de őrület, hogy milyen okos és minden apró mosolyban a húgomat látom. Ez jó és rossz is, mert néha ott motoszkál bennem, hogy őt is itt hagyta magára egyedül és közben... valahol Sissy hibája is ami történt. Nem akarattal tette, de valami történt, aminek a kislány lett a következménye és a húgom halála és én nem tudom, hogy mi. Amikor megtudtam, hogy létezik a pici már nem ment. Nem tudtam úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ezért a közös megegyezés, azaz ezért is. A sikereim miatt és amit a csapatomnak, a válogatottnak adtam. Ha ez nem lett volna, egyszerűen kirúgnak, mert túl sok edzést hagytam ki, mert nem voltam ott sem fejben, sem másképp. Az elmúlt fél évet apám mellett töltöttem. A Minisztériumban egyre több időt szántam rá, hogy ismerkedjek, hogy megpróbáljak rájönni mi történt, hogy megismerjem azokat, akik ismerték a húgomat. Az iskolában is megfordultam jó néhányszor, de mintha alig ismerték volna az évfolyamtársai, a háztársai keveset tudtak róla. És hogy mi is az az is, ami miatt még abbahagytam a versenyzést. Azt hiszem ez az ok már jóval bonyolultabb. Van az az állapot, amikor azt mondhatsz és gondolhatsz, amit csak akarsz és van az, amikor papíron ez így van, de igazából... Édesapám sosem hangoztatta nyíltan a véleményét, de sokat beszélgettünk már és én nem fogom úgy vissza magamat mint ő. Igen az utóbbi időben sok vitánk is volt e miatt. Nem szabadna, mert ő is megütheti a bokáját, de hát mindketten egy véleményen vagyunk! A jelenlegi rendszer elavult, nem működik jól. A varázslók korlátozva vannak, a szabályok béklyóba kötnek, a törvények pedig visszafognak. Csak teszem azt a húgom valaki miatt halott, valaki öngyilkosságba hajszolta. Van egy lánya, akinek nem tudom ki az apja. És senki nem tesz semmit, mert öngyilkosság volt és... ennyi? Nem, nem hiszek benne, hogy a jelenlegi rendszer működik és az edzőmnek nem tetszett, amikor néhány nagyobb versenyen ennek hangot is adtam. De én tudom, változás kell, ennek a világnak, nekem, Sissynek, mindenkinek!