2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Nem ismert // Beatrix "Beast" Stoepker Születési hely és dátum: Wales, 1938. 04. 12. // Hollandia, 1964. 10. 03 Csoport: Tanár (Fizikai kiképzés, erőnléti edzés (Auror)) Patrónus: Kodiak-medve Foglalkozás: Roxfort egyetemi tanár és Auror kiképző Képesség: Sárkány (hivatalos kiskapu) Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol: Sheska, Duncan
Jellem: Nem volt éppen sok esélyem arra, hogy egy kedves, aranyos, bájos lány lehessek, mint az összes többi, hiszen egész fiatalkorom óta jellemzőbb volt rám a sárban birkózás, mint a babázás. A jellemem csak tovább keményedett a korral, hiszen először azzal szembesültem, hogy a világ milyen hatalmas, és a varázsvilág, főleg a sárkányok népe mennyire be van szorítva a lehető legkisebb élettérre. A kötelező rejtőzködés évről évre jobban bökte a csőrömet, de végül megtartottam a sárkányok tanait és észrevétlenül mozogtam az emberek - és egyéb elfogadott fajok - világában. Végül harmincas éveimben a húgom elvesztése végleg rányomta a bélyegét az életemre. A fékezhetetlen düh agresszióban tört ki belőlem és harminc évvel később még mindig éppen annyira élénken ég bennem a tűz, még ha kívülről jobbára hűvösebbé is váltam és nem rí le rólam első ránézésre. Csak másodikra.
Kinézet, megjelenés: Még a családomhoz képest is meglepően magasra nőttem, már egészen fiatalkoromban egyértelművé vált, hogy a nőként 1,83-mas magasságomhoz erős testalkat is párosul. Természetesen hosszú évtizedek edzése tett olyanná, amilyen ma vagyok, feszes, a nyápic férfiak számára talán megfélemlítően izmos, kemény tekintetű nővé. Ugyan a mindennapokban ügyesen olvadok be az emberek közé, ha akarok, amikor az iskolában vagy az Auror Akadémián tartózkodom a legkevésbé sem leplezem különösen figyelemfelkeltő külsőmet és gyakran viselek katonai terepszínű ruhákat, bakancsokat, fekete trikókat, amik kiemelik az izmos karomat. Nem igazán hordok sem talárt, sem süveget, ezzel talán rámutatva arra, hogy kissé kívülálló vagyok, még ha tagadhatatlanul a varázsvilág része is.
Előtörténet: Szabadon szárnyalni a kék égen, apró pontokká törpülő emberek felett kényemre kedvemre sárkánylánggal átszabni a felhőket, merészen, szabadon, önfeledten...
Szép álom. Egy eldugott sárkányközösségben - amikből igen kevés akad a világon, ezen a világon - láttam meg a napvilágot Wales területén. A családomra nem lehetett panasz, ha csak az nem, hogy végtelenül unalmas volt az itteni élet. Én voltam idősebb nővér, aki nem tisztelte a hagyományokat, akit nem érdekelt a történelmünk és az sem, hogy korán elsajátítsa a képességet a rejtőzködésre az emberek között, hiszen a létezésünk hétpecsétes lakat alatt lapul még a mai napig is. A húgom, aki bő egy évvel később érkezett a családunkba természetesen mindennek az ellentéte volt: szófogadó, a klán egyik legokosabb tanítványa, tehetséges minden mentális technikában, amit csak tanítottak nekünk az öregek. A tökéletes lány, akire csak vágyni lehetett, velem szemben, akit csak a verekedő fiúk között lehetett megtalálni. Még a jellemzően magas családunkban is évről évre magasabbra és izmosabbra cseperedtem, aminek a velejárójaként gyorsan megtanultam, hogy a romantika számomra nem éppen opció. Erős, független nő voltam, eldöntöttem, hogy semmi szükségem férfira - hosszútávon meg aztán főleg - ahhoz, hogy kiteljesedjek. Idegesített, hogy nem vállalhatom fel azt, aki vagyok, hogy emberek között járva ügyelnem kell mindenre, amit mondok, nem változhatok át a szemük láttára, még csak abba sincsen beleszólásom, hogy a hozzánk hasonló itteni sárkányokkal hogyan bánnak. Még is valamikor fiatal felnőttként hatalmasat fordult a kocka. A húgom csinos teremtés volt és sok kérője akadt a közvetlen közelünkben, még is egy varázslóval szökött meg és kötötte össze az életét néhány mérföldre tőlünk. A szüleinket teljesen ledöbbentette, hogy a tökéletes lány hátrahagyva a szokásainkat új életet kezdett és végül csak én maradtam nekik, a megzabolázhatatlan, vad semmirekellő. Én is meglepődtem, de a csalódottság helyett inkább a féltékenység pislákolt bennem, hiszen vele ellentétben nekem senkim sem volt ezen a népen kívül és úgy éreztem nincs hova mennem és soha nem is lesz. Miután minden figyelem innentől fogva rám irányult szépen lassan a semmirekellőből egyre erősebb harcossá váltam és kényszeredetten ugyan, de megtanultam a népünkről amit kellett, hogy végül a világban utazgatva és évről évre visszatérve a faluba gazdagítsam a tudásunkat a varázsvilágban történtekről. Az esküvőn nem voltam ott, de amikor megszületett az első, majd a második gyerekük is úgy éreztem, hogy illik elmennem hozzájuk, még ha nem is lettem rendszeres látogató és a legkevésbé sem dübörgött bennem semmilyen anyai érzés. Egy fiú és egy lány, a tökéletes család, boldogan, éppen olyan unalmasan, mint ahogy én éltem meg a gyerekkorunkat, ha nem még unalmasabban, hiszen ahol éltek ott vajmi kevésszer mutatkozhatott meg sárkány alakban. Rejtőzködés, titkok, mindez azért, mert a fajunk olyan ritka és hatalmas, hogy nem tudhatjuk mit váltana ki az emberiségből a létezésünk. A legendák szerint képesek lehetnénk velük élni, hiszen sárkány és lovasánál kevés erősebb kapocs létezik, de én egész életemben maroknyi ilyenről hallottam és csak egyetlen egyszer láttam... a húgomnál és a férjénél. Én vittem a hírt, hogy a varázsvilágban kirobban a háború egy Voldemort nevezetű sötét mágus miatt, de a klánunk vezetői nem akartak beleszólni a dolgok alakulásába és oldalt választani, hiszen mindennél fontosabb volt, hogy az árnyak között maradjunk. Nem tudom pontosan, hogy azért, mert végül ők felvették a fegyvert vagy puszta véletlenből, de a húgom faluját letarolták és mire odaértem már semmit sem tehettem. Egyedül a kislány maradt meg, hét éves forma, ijedten, hatalmas szemekkel, a húgom szemeivel, és a vérontást látva olyan düh kerített hatalmába, mint még soha. Tudtam, hogy nem vagyok alkalmas felnevelni, csak addig figyeltem őt, míg egy biztonságos helyre nem került, aztán elhagytam őt is és a sárkányfalut is és évtizedekig vissza se tértem, megszakítva a korábbi szokásomat, hogy információkkal érkezzek vissza. Emberi alakban harcoltam a háborúban, majd amikor Voldemort elbukott zsoldosként jártam be a világot, csak olyan csatát megvívva, amit magamnak választottam. Mivel a sárkányok hosszabb életével hosszú ideig sehol sem maradhattam, hiszen feltűnt volna, hogy lassabban öregszem, így rendszeresen kellett papírokat váltanom. A legutóbbi papírjaimmal Beatrix Stoepker, holland boszorkányként érkeztem vissza kicsit több, mint tíz évvel ezelőtt, hogy beálljak az Egyesült Királyság auror-kötelékébe és felkeressem az idő közben felcseperedett árván maradt unokahúgomat, még ha értelemszerűen egyik oldalról sem volt meg azonnal az igény az érzelmes egymás nyakába borulásra. Rutinos csatamágusként tengettem a napjaimat, természetesen az első években nem büszkélkedhettem a több évtizedes tapasztalatommal, de gyorsan szedtem a fokokat a ranglétrán, míg kiképzővé nem váltam és a megkérdőjelezhetetlen tudásom miatt a Roxforti Egyetemi szakok megnyitása után Sheskát követve megpályáztam a Fizikai kiképzés, erőnléti edzés tanórát. És most itt vagyok. Az Auror Akadémia és a Roxforti auror szak legrettegettebb kiképzőjeként, Sheska nagynénjeként - még ha ez a nyilvánosságnak nyilvánvalóan titok is -, egy büszke sárkányként, akinek már elege van a titkolózásból, és még ki tudja miként a jövőben.
Megjöttem, akkor már stílusosan rokonnal. Nagyon egyedi karit találtál ki! A nem tipikus modell nőcik azért elég ritkák az oldalon, arról nem beszélve, hogy eleve nem túl gyakoriak a felnőtt karakterek sem, a néni pedig mindkettőt pipálja és nem is kicsit, mert hát elég koros lett a szentem hála a sárkányok hosszabb életének. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, hiszen profi vagy már, a leírásaid pöpecek, szépek, jól átgondoltak. Szépen felépítetted a karit, a jellem és az előtörténet is tökéletesen összecseng. Jól fel van építve a története, a családi háttere és ügyesen indokoltad miért nem tudott róla Sheska sokáig még ha valójában sokkal inkább rá is ütött jellemben, mint a saját anyjában. Fura ez a genetika. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, Beatrix biztos, hogy jól kijön majd Solomonnal és Darrennel is, majd együtt ülnek be sörözni és szídják a sok fatökű kadétot, akiket be se kellett volna engedni az Akadémiára, nem hogy aurornak nevelni őket. Úgy vélem már mindent megcsináltál, ami a foglalókat illeti, úgyhogy ezt nem is kérem, menj hát játszani, mint első sárkány az oldalon.
A nem tipikus modell nőcik azért elég ritkák az oldalon, arról nem beszélve, hogy eleve nem túl gyakoriak a felnőtt karakterek sem, a néni pedig mindkettőt pipálja és nem is kicsit, mert hát elég koros lett a szentem hála a sárkányok hosszabb életének. 
