2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ad astra per aspera - Tövises az út a csillagokig"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Lorena Pandora Creswell Születési hely és dátum: London, 1982 január 24. Csoport: Griffendél Patrónus: lunda (Fratercula arctica) Évfolyam: 4 Képesség: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Seprűlovaglás/Repüléstan - Kiemelkedő,
Jellemed kifejtése
Megváltoztam. Régebben mindig vidám voltam. Kedves és nyílt, bármikor bármiről csacsogtam és bárkihez odafordultam. Beszédes voltam, szeleburdi és élettel teli. Rendkívül szerethető. Ezek mind ott vannak bennem, mélyen most is. De a nővérem halála óta az uralkodó a hangulatomon a mélabú. Nem mosolygok annyit, befelé forduló lettem, és sokat gondolkodom. Még mindig bátor vagyok, merész, és bármikor kiállok a barátaimért, szeretteimért. Szétszórtabb lettem, mint voltam. Az enyhe bolondosságom még megmaradt nyomokban, de már egy cseppet megkomolyodtam. A gyász hordozása bizony felnőtté válással jár. Szeretek játszani, de félek, hogy elfelejtem hogyan kell. Sokat vagyok egyedül, pedig korábban a társaság volt a mindenem. Az emberek nélkül már nem lennék az, aki vagyok. Kitartó voltam és leszek is, ha van egy célom, nem hátrálok, amíg el nem érem. De már nem vagyok olyan határozott.. bizonytalan lettem, és kicsit megszürkültem. Korábban kicsit engedetlen voltam, valami csíntalanságon törtem a fejem, most pedig inkább pedáns vagyok, és figyelmes. Szeretném visszakapni a régi énem, szeretnék megint az a Lora lenni. De nem tudom, hogy jöhet-e még valaki az életembe, aki ezt hozza elő belőlem. Valakinek nagyon erős benyomást kell tennie rám, hogy újra biztonságban érezhessem magam annyira, hogy visszatérjen a játékos lány, aki voltam.
Megjelenés
Lorena magassága nem túlzottan magas, de nem is panaszkodik a 170 centijével. Alkatra vékony, és csinos, de nem egy gebe, arcán még fellelhetőek a gyermeki kerekdedség jelei. Haja hosszú, és barna, lágy hullámokban omlik a vállára, ha nem éppen valahogy az égnek áll, mert gazdája nem tudja megregulázni. Szeme átható kék, amiből korábban pajkos fény csillogott, de most már inkább enyhe bágyadt szomorúságot tükröznek. Bőre fehér, nem igazán fogja meg őt a nap, és vigyáz is rá, mert könnyen leéghet, és akkor olyan vörös lesz, mint a rák. Megjelenésre nem sugall lenézést, vagy egyéb arrogáns érzelmeket, inkább a kedvesség érzését keltette. De mostanában vállai kicsit beestek, és aki ránéz bánatot láthat rajta. Még így is szép, enyhén szeplős arcával. Ha valaki beszédbe elegyedik vele, szívesen válaszol, és reakciói megértőek, kedvesek.
Életed fontosabb állomásai
Varázslócsalád. Ideális környezet, remek családi háttér, és két testvér. Kettő idősebb testvérrel bizony nem könnyű az élet, főleg, ha mind azt hiszik te el vagy kényeztetve. Igen a Creswell család harmadik lánygyermekeként érkeztem meg. Két nővér után. Mondhatni az ő árnyékukban nőttem fel, persze néha azért kijárt a jóból, és ezalatt az idő alatt megtanultam megvédeni magam a gonoszkodásokkal szemben, és be kell valljam a testvéreim nem is annyira szörnyűek. A nővéreim mindig is jól kijöttek egymással, közelebb voltak korban is, és én mindig csak a harmadik lehettem. Hiányzott, hogy legyen egy báty, vagy akár egy öcsi, akivel én is jól kijöhetek, akivel elhülyéskedhetek. Schuylerrel, a fiatalabbik nővéremmel egészen jól kijöttünk, habár nem voltunk sülve-főve együtt, de még vele tudtam a legjobban elbolondozni, neki meséltem el a kitalált kis történeteimet is kicsiként. Janey az idősebbik testvérem nem igazán törődött velem, neki csak egy buta kislány voltam, aki mesevilágban él. A Roxfortba jártunk mindhárman, Janey és Sky Hollóhátas volt, de engem, aki apa jellemét örököltem, a Süveg a Griffendélbe osztott be. Ilyen családi kis idillben éltem az életem egészen tizennégy éves koromig. Mert akkor felborult minden. Mert akkor fel kellett ébrednem az álomból a rideg valóságra.
* * *
Sírva ébredtem. Már megint. Ugyanaz az álom, újra és újra. Igazából csak havonta jön elő, de akkor mindig egyre rosszabb. Büszke voltam Sky-ra, hogy bekerült a válogatottba, és persze ott voltam azon a bizonyos edzésen is. Az a gurkó... álmomban újra és újra magam előtt látom ahogy leesik. Minden alkalommal magasabbról, és minden alkalommal próbálok valamit varázsolni, hogy segítsek neki, de nem megy. Lebénulok. Majd mielőtt földet érne felébredek. Mindig. Schuylerrel nem voltunk a legjobba az elején, de kezdtük egyre jobban megérteni egymást. Én is szeretem a kviddicset, mint, ahogy neki ez volt az élete. Többet beszélgettünk, kezdtünk életünkben először igazán harmonikus és jó kapcsolatba kerülni. Erre megtörténik a baj. Megtörlöm a szemem és az órámra nézek. Hajnali öt. Aludnom kéne, de nem tudok. Ma megyek vissza a Roxfortba, hurrá negyedév. Fura lesz, hogy nem lesz kihez fordulnom ezúttal. Hogy egyedül leszek. Dave eljött tegnap. Elbúcsúzott. Nem tudom, hogy ő hogyan bírja ki. Nagyon szerette Sky-t, láttam rajta. Felállok és kibámulok az ablakon. Hideg lesz ma, ez látszik. - Sky... tudom, hogy azt szeretnéd, hogy ne hagyjam abba a kviddicset, de nem tudom, hogy vajon anyáék megengednék-e – Magamban beszélek a nővéremhez, kezdek egy kicsit bekattanni. Amikor először ültem seprűre miután Sky elment, nagyon furcsa volt. Anya nem tudott róla, csak apa. De neki sem tetszett az ötlet. Megértem, de pont a seprű kellett hozzá, hogy egy kicsit megmutassam nekik, nem a sport hibája, hogy ez történt vele, és nem is az övé. Baleset volt. Anya az edzőt hibáztatja, de én tudom, hogy nem tehet róla. Megrázom a fejem, és visszabújok az ágyba. Álmos vagyok, de nem tudok aludni... Csak fekszem ott, addig, míg indulni kell, és anya jön, hogy felkeltsen. Az út további része olyan, mintha aludnék. Néha felocsúdok. Mikor felszállok a vonatra. Mikor a tekintetem találkozik Dave-ével, és biccentek neki. Mikor rám ömlik a töklé. Majd mikor a vacsora után ágyban fekszem. A családom megváltozott, az idilli kép elszállt, és itt az ideje, hogy én is felébredjek.
A hozzászólást Lorena Creswell összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-23, 00:20-kor.
Jajj te szegény, olyan kis ölelgetni való vagy. A pb-d is nagyon illik ide, a kis Narniás leányzó, és az egész kari iszonyú szerethető lett. Remélem, hogy idővel majd rendbe jössz, bár persze egy ilyen traumát soha sem egyszerű feldolgozni, de itt a suli és biztosan vannak barátaid is, és majd valahogy csak menni fog, én legalábbis nagyon drukkolok neked. Biztosan Dave is megpróbál majd segíteni, és idővel a családod is tovább lép. El persze nem felejthetitek azt, ami történt, de együtt kell élni vele. Minden kiváló lett, szép leírások, összeszedett és jól felépített ET, nem tudok semmibe sem belekötni. Egy apróság van csak. ^^ A patrónusod nem lehet mágikus lény, csak sima állat, tehát a főnixet azt változtatni kéne. Jah és ne felejts el foglalózni, ha netán még nem tetted.
A pb-d is nagyon illik ide, a kis Narniás leányzó, és az egész kari iszonyú szerethető lett. Remélem, hogy idővel majd rendbe jössz, bár persze egy ilyen traumát soha sem egyszerű feldolgozni, de itt a suli és biztosan vannak barátaid is, és majd valahogy csak menni fog, én legalábbis nagyon drukkolok neked. Biztosan Dave is megpróbál majd segíteni, és idővel a családod is tovább lép. El persze nem felejthetitek azt, ami történt, de együtt kell élni vele.
Jah és ne felejts el foglalózni, ha netán még nem tetted. 
