2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Titkos karakter Teljes név: Nora Hamilton Születési hely és dátum: San Fransisco, California, USA, 1980.12.29. Csoport: Mardekár Patrónus: Farkas Évfolyam (szak): 10. évfolyam, auror-szak Képesség: - Mágikus adottság:- Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése – kiemelkedő, Átváltoztatástan – kiemelkedő, Számmisztika - tehetségtelen Kihez tartozol: Keresett karakter
Jellem: Nagyszájú, makacs, megmondó ember voltam még a régi életemben. Szerettem a középpontban lenni, másokról elvonni a figyelmet és mindent az irányításom alatt tartani. Azt hiszem, a mai napig is ilyen vagyok, habár eme tulajdonságaimat – érthető okokból – vissza kell fognom. Mindezek ellenére szeretek mindent tudni másokról, akár a legféltettebb titkaikat is kiszedni belőlük, ezzel pedig hatalmat tenni a saját kezembe. A mások felett érzett hatalmat. Biztonságban érzem magam, ha tudom, hogy olyasminek vagyok a tudatában, amellyel sakkban tarthatok valakit. Imádom manipulálni a környezetem, melynek köszönhetően számos embert tudhatok a barátomnak a Roxfortban. Szépen játszom a szerepem, nem sűrűn zökkenek ki belőle, hiszen mások érzelmei nem igazán hatnak meg, csakis a sajátoméra koncentrálok. Könnyek, nevetés, bűnbánat, bármelyik maszkot képes vagyok magamra ölteni egyetlen szemrebbenés nélkül is. A kérdés csupán annyi, hogy most éppen melyiket szeretnéd látni?
Kinézet, megjelenés: Mindig is a tipikus, amerikai szépség voltam, a legszebb a környezetemben. A megjelenésem egyszerre tud elegáns és sokat sejtető lenni, valahogy képes vagyok olyasmit kihozni magamból, amire a legtöbb nő egyszerűen képtelen. Hosszú, szőke hajam és szürkéskék szemem még a legellenállóbb pasit is leveszi a lábáról. Az arcom egyszerre angyali és ördögien kacér, melynek igen kevesen képesek ellenállni. Kinézheted belőlem a szende szüzet és a lepedőakrobatát, akire mindig is vágytál. Mit is mondjak, mindkettő én vagyok. Nappal az iskola legjobb tanulója, aki még véletlenül se vesz fel magára mást, mint amit a házirend előír, de éjszaka… Amint leszáll az est, az leszek, amit szeretnél és mit ne mondjak, számomra minden jól áll.
Előtörténet: San Fransiscóban születtem, a nyolcvanas évek legelején, egy aranyvérű család egyetlen gyermekeként. A felmenőim igen nagy tekintélyt szereztek még annak idején az amerikai kontinensen, így a vagyonunk hatalmas, apám befolyása pedig igen erős mindenhol és már akkor is az volt. Mindig is sok pénzzel támogatta az Amerikai Mágiaügyi Minisztériumot, ennek köszönhetően pedig minden megvesztegethető embert a markában tartott, akikre pedig nem volt befolyása, azokat igen ügyesen elkerülte. Ravasz és veszélyes ember hírében állt és áll a mai napig is, a hírek nagy része pedig nem túlzás róla, habár sokan szeretik azt hinni. Ismer bűnözőket, akik segítenek neki, ő pedig ezért cserébe segít nekik is megúszni a börtönt. Veszélyes kombináció, de hatásos. Mindig is az volt. Azonban hiába volt annyi pénze és hatalma, anyámat mégsem volt képes megmenteni a biztos haláltól, pedig talán ő volt az egyetlen olyan ember, akit képes volt önzetlenül is szeretni, cserébe nem várva mást. Anyám azonban mindig is félt tőle, hiszen apám szeretete nem olyan volt, mint a normális embereké. Aranykalitkában tartotta, még ütötte is, ha úgy látta, hogy oka van rá, én pedig semmit sem tehettem, hiszen egészen kicsi voltam még. A lépcső aljában reszketve vártam, hogy végre elmenjen és magunkra hagyjon minket. Sokáig így is történt, egy nap azonban túl messzire ment és anyám már nem kelt fel többé. Hiába rázta, hiába hajtogatta magához szorítva, magából kivetkőzve, hogy szereti és sajnálja, anyu már erre sem reagált. Apám könnyei az ő bőrén landoltak, majd amikor összeszedte magát, ezt is elintézte. Az egyik szolgálónkra kente a dolgot, akit sikeresen börtönbe is juttatott, mindenféle erőfeszítés nélkül. Személy szerint a mai napig úgy gondolom, hogy még ő is elhitette magával, hogy tényleg így történt a dolog. Öt-hat éves voltam ekkor, a következő évek nagy része pedig homályba veszett az emlékezetemben. Nem mondanám, hogy rossz gyerekkorom volt, leginkább normálisnak nevezném és boldognak, hiszen apám a munkába vetette magát, ennek köszönhetően pedig nem sok időt töltött otthon, engem pedig dajkák sokasága nevelt fel, akik közül nem is egy volt apám szeretője, mint később alkalmam volt megtudni. Féltestvéreim is akadnak erre-arra a nagyvilágban, de sohasem érdekelt a dolog annyira, hogy felkeressem őket. Apám számára én vagyok az egyedüli gyermeke, én pedig megelégszem ezzel, bármennyire is semleges volt a viszonyunk. Végül felvételt nyertem az Ivermornyba és boldogan hagytam ott a családi kúriánkat, hogy barátokat szerezhessek magamnak. Szerencsésen beilleszkedtem, kitűnő tanuló voltam, már-már az iskola legjobbja, a barátaim pedig mindig is mellettem álltak. A nyári szünetek alatt gyakran kerestem kibúvót az alól, hogy haza kelljen mennem, habár apám már-már könyörgött, hogy ismét láthasson, de én valahogy borzongtam ennek a gondolatától is. Számomra bőven elegek voltak azok a hosszabb szünetek, melyeket otthon kellett töltenem, de hogy még nyáron is ott legyek… Nem, az teljesen ki volt zárva. Mindig volt valaki, akinél meghúzhattam magam, így hát éltem is a lehetőséggel. Tizenhat éves koromban jött számomra az igazi áttörés, szerelmes lettem. Amolyan igazi, lángoló, eleinte csupán plátói szerelem volt, melynek középpontjában az iskola egyik legsármosabb fiúja, Jack állt, aki pár évvel felettem járt. Menő csaj voltam már akkor is, sokan hitték, hogy egy párt alkotunk, de igazság szerint fél évig csak álmodozni mertem róla. Fogalmam sincs, ennek mi volt az oka, talán a tapasztalatlanságom ezen a téren, végül azonban egy fogadás miatt oda kellett mennem hozzá és bevallanom számára az érzelmeimet. Megtettem, hiszen utálok veszíteni. Pár héttel később már együtt voltunk, néhány hónap után pedig lefeküdtem vele. Ő volt az első, az igazi, soha életemben nem voltam még olyan boldog. A boldogságom azonban elég hamar alábbhagyott, hiszen Jack igazi jófiú volt, számomra pedig ők mindig is unalmasak voltak. Nincs bennük kalandvágy, állandóan azt lesik, mi helyes és mi nem, nekem pedig ez elég lohasztó tudott lenni. Mindenesetre vele maradtam, hiszen továbbra is szerettem, de időközben beszippantott az éjszakai élet, az igazi, menő srácok, akik sok veszélyes helyzetbe keveredtek már, ott pedig megismerkedtem Braddel, aki szinte első pillantásra levett a lábamról. Belehabarodtam, mellette pedig ott volt Jack, én pedig miattuk kénytelen voltam kettős életet élni. Jack mellett átlagos lány voltam, kiemelkedő szépséggel, de Brad nyújtotta számomra azt, amit mindig is szerettem volna… Igazi nő lehettem éjszakánként, akire mindenki vágyik, de csak egy ember kaphat meg. Nem tagadom, voltak balhék is miattam, sokan összeverekedtek rajtam, én azonban élveztem a helyzetet. Talán túlságosan is. Végül lebuktam, habár a mai napig nem tudom, miként történt meg ez velem. Csak arra emlékszem, hogy Jack ott volt, én pedig Brad karjaiban, valamiféle füves cigivel az ajkaim között. Az anyag addigra már hatott annyira, hogy ne emlékezzem arra, mit is vágtam Jack fejéhez akkor és ott, de azt tudom, hogy csúnyán megbántottam. Szétmentünk, de végül elkezdődött köztünk egy se veled, se nélküled kapcsolat. Amikor nem vele voltam, akkor Brad mellett kötöttem ki, de Jack mellett sohasem volt Brad. Helyette volt sok másik, érzelem nélküli kapcsolatom. Egyik ágyból a másikba, míg teherbe nem estem és kétségbe nem estem. Nem tudtam, ki az apa, de azzal tisztában voltam, hogy ez így nem maradhat, lépnem kell valamit. Apám nyilván kiverte volna belőlem a gyermeket, így hozzá nem fordulhattam, de valamit akkor is tennem kellett. Brad volt a megoldás kulcsa… Ő volt mellettem, amíg elvetettem a gyermeket, valami illegális helyen, majd elrendezte a halálomat is, hogy le tudjak lépni és új életet kezdhessek. Fogalmam sincs, ezt miként intézte el, de sikerült a dolog. Előtte csak egy kívánságom volt: hadd búcsúzhassak el Jacktől. Sikerült, habár mindvégig bűntudatom volt, amiért semmit sem árulhattam el számára. Nem ezt érdemelte, de le kellett lépnem, hiszen tudtam, hogy apám már mindent sejt és ha nem teszek valamit, ha nem rendezem meg a saját halálom, akkor rám talál és talán azt nem élem túl. Szökésben voltam hát és egészen a Roxfortig merészkedtem, habár nem volt valami könnyű dolgom. Azt viszont tudtam, hogy csakis itt találhatok menedékre, hiszen Dumbledore bármit képes elintézni. Nehezen ugyan, de bejutottam a kastélyba, azon belül is az igazgatói irodába, ott pedig előadtam a számom: reszketve, zokogva számoltam be a történtekről az idős férfinak, itt-ott átszínezve a dolgokat, de a lényeg igaz volt: apám egy erőszakos állat, aki hatalmas befolyással rendelkezik otthon, nekem pedig veszélyben az életem. Elhitte. Mindent elsimított, miközben tudta, hogy Amerikában hajtóvadászat indult Jack ellen, de lépni semmit sem tudott, hiszen akkor kiderül, hogy valami sántít a dologban. Százfűlé-főzetet kaptam egy mugli lány hajszálaival, aki messze él, egy távoli országban, így nagyon kicsi az esélye annak, hogy bármikor is lebukjunk vele. Másik alakot öltöttem hát magamra, nehogy bárki is rám találjon. A történetem senki sem ismeri, mindenki előtt titkolom, igyekszem azt a személyiséget magamra ölteni, amit kialakítottam. Aggódtam ugyan Jackért, nem szerettem volna, hogy ő keveredjen bajba miattam, de a saját biztonságom érdekében semmit se léphettem. Csak reménykedhettem abban, hogy egyszer majd ő is tisztázni tudja magát…
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nora Hamilton 2019-04-28, 14:02
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
A PB-t nem dicsérem, mert azt én találtam ki, de ezúton is hálás köszönetem, hogy elvitted, és megalkottad őt. Ha tudnád, hogy hányszor képzeltem már el a karit.. De valahogy soha nem tudta senki úgy megálmodni ahogy én elképzeltem. Kissé változtattál a sztorin, mert én eredetileg úgy képzeltem, hogy valóban az apja volt a gonosz, és meg akarta ölni, de így sem rossz, sőt. Ettől még nem zárhatjuk ki, hogy mivel Nora eltűnt, egyszercsak a nyomába ered. Szép olvasmányos sztorit alkottál, amibe teljesen jól bele tudom helyezni Jacket, úgyhogy szuper lett!! Nem is tartóztatlak, indulhatsz is utadra!
