2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Gina Accipiter Teljes név: Dorina Postolache Születési hely és dátum: Smida (Románia) és 1981. 05. 15. Csoport: Hugrabug Patrónus: Komodói varánusz (Varanus komodoensis) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évf. (Bestiamester) / kisegítő alkalmazott (Dartmoor Gyógynövény Rezervátum- és Pálcafa parkerdő) Képesség: Animágus - Tarka varánusz (Varanus varius) Mágikus adottság: Tűzmágus – 1. szint Familiáris: Smaragd varánusz (Varanus prasinus) Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Gondozása - Kiemelkedő Mágiatörténet - Kiemelkedő Jóslástan - Tehetségtelen Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Mondták már neked, hogy a tűz maga az élet? Ha kordában tartod meleget, és ételt ad. De ha szabadjára engeded, mindent elpusztít. Nem marad más, csak korom és hamu. Az én életem is ilyen kicsit. Általában csendes, és igen visszahúzódó szolid lányka vagyok. Legalábbis gyakran látszom ilyennek. Törékenynek, mint egy porcelánsárkány. Mindig engedelmes, mindig jó kislány, ahogy az elvárható egy fiatal hölgytől. Csakhogy hiszem, hogy az embereket a tetteik, és nem a szavaik határozzák meg. Mondani bárki mondhat bármit nemde? Viszont minden érmének két oldala van. Az egyik oldalam a gyakran zavarában szolidan mosolygó törékeny lányka. Akiről sokan elképzelni sem tudnák a másik oldalt. A másikat, amiben bestiamesternek készülök, kamasz sárkányokat lovagolok meg, és lázadok a családi hagyományok, és szigor ellen. Megvetem az értelmetlen erőszakot, s ez a másik oldalam kész is kiállni ellene, még ha végül mindent el is veszít… mindent fel is éget…
Kinézet, megjelenés: Első ránézésre szép, és törékeny, szöszi porcelánbabának tűnök. Ám gyere csak közelebb. Nézz csak meg jobban. Az élet, és a sárkányok mindig nyomot hagynak. Példának okáért, látod itt ezt a sebhelyet az oldalamon. 10 évesen szereztem. Kissé elszámítottam magam azzal a Kínai gömblángsárkánnyal. Na de van ez így. Ami a megjelenésem a ruhatáram illeti, egyszerű, de makulátlan mégis elegáns vagy csinos ruhákban mutatkozom. Kivéve, amikor dolgozom. Vagy bestiamester gyakorlaton vagyok, ahol a praktikum fontosabb a megjelenésnél. Igaz, az utóbbi években rákényszerültem jelentősen alább adni az igényeket a márkaneveket tekintve.
Előtörténet: Szereted a meséket? Tudod azokat, amik a nemes királyi családokról, és régi dicső dinasztiákról szólnak? Amikben minden herceg, és hercegnő jó és nemes, és a végén elnyerik jutalmukat az igazságos királytól? Talán irigyled is őket kicsit, nem? Nos, ne tedd.
Azt hiszem elmondható, hogy ősi aranyvérű varázsló dinasztiánk van. Talán nem is oly nagy túlzás állítani, hogyha a sárkánybefogásnak és sárkánygondozásnak van királyi családja, azok mi vagyunk. Így akár mondhatnám azt is, hogy a sárkányok hercegnője vagyok. Ez akár irigylésre méltó cím is lehetne. De nem az. Tudod, hogy van az. Mindig belülről kukacos a cseresznye. Velünk sincs ez másként.
Apám nem más, mint a világhírű Romániai Sárkányrezervátum Főigazgatója. Derek Postolache. A külvilág számára nagy tudású bestiamester, kissé szigorú, de igazságos főnök, aki mindig szívesen és szívélyesen fogadja a külföldi és hazai sárkánykutató csoportokat, tanulni vágyó gyakornokokat, és mindemellett gondoskodó, törődő családapa. Egy tökéletesen jó ember. Anyám pedig a magyar származású tökéletes családanya. A testvéreim? Vannak. Egy nővérem, két bátyám, két öcsém, és egy kicsi húgom. És én vagyok pontosan középen. Tökéletes idilli család nem? De a valóság kicsit más…
Meglehet mindent megkaptam gyermekként. Ruhákat, babákat, ékszereket, cipőket, bármit, amit csak akartam. Meglehet kívülről csillogónak tűnik a hatalmas birtok, és vagyon, de semmi sincs ingyen. Egész életemben apám szigorú elvárásainak árnyékában éltünk. És apám megszállottja a tökéletességnek, vagy annak látszatának fenntartásának a külvilág előtt. De ha valami mégsem lenne tökéletes gyakran és könnyen eljár a keze, és az még a jobbik eset, ha csak a keze, de gyakorta kerül elő a nadrágszíj, vagy nádpálca is. Rosszabb, ha még whisky is akad mellé. Sosem tudtuk mikor, és miért fogunk kikapni. Így pusztán csak igyekezhettünk nem hibázni. Semmiben sem. Iskolába sosem jártunk, magán nevelőink voltak. De az ő szavuk is szent volt, és a tökéletes felkészültség szigorú elvárás. A legkisebb hiba a házi feladatban, vagy egy apró gyűrődés, vagy piszok a ruhán, máris jött a büntetés. Barátaim sosem voltak, a testvéreim leszámítva. Csak az elvárások. A tökéletes, mindig engedelmes lány. Kezded már érteni? Nem mind arany, ami fénylik.
Na persze voltak jó percek. A történelem, és a családfakutatások lettek az egyik hobbym. A másik a sárkányok. Olyannyira, hogy gyakorta a szigorú büntetések ellenére is, engedély nélkül is kiszöktem hozzájuk. Nincs, amit ne tapasztaltam vagy láttam volna velük kapcsolatban. Néha saját káromon tanulva. Egyszer úgy tíz éves koromban eléggé meglepett egy Kínai gömblángsárkány. Azóta is viselem a heget.
Az életem akkor változott meg igazán, amikor apám úgy döntött, hogy a 17. szülinapomon a nővérem után, engem is férjhez ad. Elvégre egy lány csak engedelmeskedhet. És mindig a családját kell szolgálnia. Ez a kötelessége. Nővérem a romániai mágiaügyi miniszter középső fiának felesége lett. Egy durva, és alkoholista, ámde minden értelmes munkára tökéletesen alkalmatlan alak. Ha nem az apja vagyonán élősködne, már rég agyon verték volna a szerencsejáték tartozásai miatt. Így most inkább ő veri a nővérem. Egy igazi féreg. Ámde apám így képes nyomást gyakorolni a tisztelt miniszter úrra, ha akar valamit.
Engem egy 29 éves férfinek szánt. Pontosabban a Hebridai Sárkányrezervátum igazgatójának, legidősebb fiának Jay MacFusty-nak szánt. Az esküvőn láttam volna először. Nem akartam hozzá menni. Sejtheted. Főleg, hogy semmi jót sem hallottam róla. Az unokanővérem, akit Angliába adtak férjhez próbálta lebeszélni apámat erről, de hajthatatlan maradt a szándéka. Csakhogy valami történt. Az esküvő előtt egy hónappal holtan találták ismeretlen vőlegényem. Méghozzá valami Londoni nagyon rossz hírű utcában, vagy hol, ahol leginkább csak alvilági figuráknak vannak kocsmák, és egyéb sötét praktikákkal foglalkozó üzletek. Nos, akármi is történt, hihetnénk, hogy ez nekem kapóra jött, és megmaradhat a szabadságom, hogy én válasszak férjet, de nem. Apám nem tett le a terveiről, és ezután már egy 48 éves kínaihoz szánt, aki az ottani Legendáslény Rezervátum igazgatója.
Ekkor döntöttem el, hogy meg fogok szökni. Istenemre, szeretem az anyám, és testvéreim. De nem mehetek hozzá valakihez, akit sosem láttam. Nem lehet. Mint közismert minden második évben megrendezésre kerül a VMS. Abban az évben sem volt másként. Hagyományosan mindig apám gondoskodott a sárkányokról. Ő választotta ki őket, és személyesen gondoskodott a szállításukról a helyszínre, a versenyszámok előtt. Így szerencsémre elutazott a sárkányokkal a versenyre. Ennek ellenére nem szökhettem meg csak úgy fényes nappal. Apámnak mindenütt vannak emberei Romániában. Megtaláltak volna, mielőtt elérem a városhatárt. Megvártuk az éjjelt. Anyám és nővérem segítettek a szökésben át a rezervátumon keresztül. Csak még egy kicsi, és elérjük a zsupszkulcsot… csak a dombra kell felmenni… de akkor történt valami. Valami szörnyű. Megjelent a nővérem férje az öccsével. Meg akartak állítani. Megfenyegettek, hogy mindent elmondanak apámnak… Mit tehettem volna? Egy váratlan pálcaintés, és Liuli a kínai gömlángsárkány elszabadult. És a tökéletes káosz is. A felfordulásban végül éppen hogy, de elértem a zsupszkulcsot. London félre eső városnegyedében pedig már várt rám az unokanővérem. Náluk húztam meg magam.
Később hallottam, hogy Liuli megölte a sógorom öccsét, és a sógorom is a Szent Bernát Kórházban van súlyos sérülésekkel, és elmezavarral. Apám tajtékzott, amikor rájött a történtekre. Anyám és nővérem élete, ha lehet még inkább pokol lett azóta. Ezért mardos a bűntudat. A bűn, amit a családom ellen elkövettem örök bélyegem lesz. S ez a bűn lett a tökéletes családom, tökéletesen eltemetett titka is. Az újságok szerint a sógorom öccse egyszerű eltűnt személy. Simán nem ment haza aznap éjjel. A sógoromat pedig munkából hazafelé véletlen súlyos mágikus baleset érte. Egyszer majd hazatérek, és megszabadítom anyám, és a testvéreim.
Az unokanővéremnek szerencséje volt. Ha nem is szereti a férjét, és az sem őt, de legalább mégis csak rendes ember. Békében élnek egymás mellett. Két külön életet. Pusztán csak a nagy nyilvánosság előtt mintaházasok. Amikor nincstelenül, megszökve, és kitagadva megjelentem, akkor bár nem örült, de nem is mondta el apámnak hol is vagyok. Sőt. Segített állást szerezni a Dartmoor Gyógynövény Rezervátum- és Pálcafa parkerdőben. Így idővel képes voltam talpra állni. Még, ha évekbe is telt. A munkám mellett, nekik is igyekeztem mindenben besegíteni, ha már megtűrnek a vendégszobában.
Amikor pedig hallottam a Roxfort egyetemi szakjairól, és különösen a bestiamester szakról, eldöntöttem, hogy diplomát szerzek. Már csak a pénz hiányzott. A munkabéremből lassanként spóroltam a tandíjra. És igen, idén végre belevághatok egy új kihívásba. Az egyetembe. Mivel mindig csak magán tanáraim voltak, nem tudom, mire számítsak. Félek, és izgulok is. Vajon menni fog? Milyen lesz egy kastélynyi emberrel együtt élni? Milyen az ha az embernek barátai vannak? Hogyan fogok beilleszkedni? Biztos nehéz lesz eleinte, de talán most megtapasztalom a valódi szabadságot is… Azt amit egy igazi sárkány is megél…
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Dorina Postolache 2019-06-09, 17:15
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Mindig szeretem, ha az új sztorikhoz új kari dukál, az esetedben egy igencsak eltérő a korábbi szüleményeidtől, ezért élvezettel olvasgattam. Kiváncsi vagyok, hogy az egykori engedelmes lány lázadásának milyen következményei lesznek. Azért pluszban hálás vagyok, hogy belekeverted a VMS-t, nyilván jólesik, ha valaki a saját sztorimat bontogatja tovább, és ezzel te is új vonulatot szőttél a világképbe. A csajszit jól felépítetted, a fogalmazásod természetesen remek, úgyhogy már csak annyi van, hogy elfogadjalak, és máris a játszótéren találd magad^^
