2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A jók soha nem maradnak életben. Meghalnak lövészárkokban, meg kivégző osztagok előtt, meg mocskos börtönpriccseken olyan bűnökért, amiket nem követtek el. Ők mindig meghalnak. A gonoszok élnek vidáman tovább.
Teljes név: Reuben Viggo Lindback Születési hely és dátum: Aland-szigetek, Mariehamn; 1975. 7. 5. Csoport: Alvilági (ha attól az lesz, hogy szökésben van, mert körözik. Egyéb esetben: varázshasználó) Patrónus: Farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tanár volt az Északi Fény-ben (asztronómia), de most csak egy árnyakban bújkáló - ártatlan - szökevény Képesség:[You must be registered and logged in to see this link.] Mágikus adottság: - (nem tartózkodott a Roxfortban soha) Familiáris:[You must be registered and logged in to see this link.] Kiemelkedő tudás: Asztronómia - kiemelkedő, Gyógynövénytan - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Kedves és jószándékú embernek tartom magam és ezt mondták rólam mások is. Mára már nem maradtak, akik ismertek volna, éppen ezért az, hogy milyen ember is volnék, teljesen lényegtelen. A szavaimra és viselkedésemre odafigyelek, hiába lettem szökevény, alpári mélységekbe nem óhajtok süllyedni, de ha a helyzet úgy kívánja akkor tudok nyers is lenni. Tisztelem az embertársaimat és azok enyémtől eltérő véleményét, de nem hajtok vakon fejet mindennek és mindenkinek. Az igazságot mindennél többre becsülöm, s ha egy másik kort élnénk, talán Robin Hood babérjaira is törtem volna. De így csak az után nyomozok, amihez úgy érzem elsőé kézből van közöm.
Kinézet, megjelenés: A színeim tipikusan utalnak származásomra, bár mogyoróbarna szemeim kicsit kilóg a sok vakító kékség közül a környékbelieket illetőn. Alkatom altetikus, 183 centiméteres magasságomhoz nyolcvan kiló körül mozgó testsúly társul, már legalábbis ha jól tudom. Nem gyakran szoktam méregetni magamat, nem tartom fontosnak. A testemet azért edzem, hogy formában maradjak és energiám legyen, nem azért, hogy mutogathassam. Öltözködésem éppen olyan hektikus, mint az, hogy mikor eszem, így korábbi makulátlanságom megkopott, de azért arra próbálok odafigyelni, hogy az igénytelenség látszatát ne keltsem, hacsak nem muszáj.
Előtörténet: Legalább százszor megfürödtem már azóta, de még mindig érzem magamon az áporodott, csípős füstszagot. Nem megy ki a fejemből a lángoló tornyok látványa és az égett hús szaga is minduntalan felfordítja gyomromat. Ha nem félnék, hogy éhen pusztulok, akkor semmi ételt nem vennék magamhoz inkább, úgysem élvezem az ízeket. Az igazság az, hogy semmit nem élvezek az utóbbi időben. Majdnem egy éve már annak, hogy az Északi fény leégett és én szökésben vagyok, de még mindig olyan, mintha csak tegnap hagytam volna magukra a diákjaimat az utolsó órám után, hogy egy kiadós vacsorát követően nyugovóra térjünk mindannyian. Egy jobb holnap ígéretével az álmainkban. Egy olyan holnapéval, mely számukra már sosem jön el. Az iskolánk nem volt túl nagy, lélekszáma jó, ha egyhuszada volt a nagyobb európai varázsló- és boszorkányképzőknek, ám számomra mégis a világot jelentette. Amióta csak az eszemet tudom azt akartam, hogy tovább vigyem a családi hagyományt és egyszer majd én legyek az igazgatója. Pont úgy, ahogyan apám is az volt, s a nagyapám valamint az ő apja is. Nem azért, mert csal a családunkban öröklődött ez a cím. Ez olyasmi, amit örökölni nem lehet. De ők mind kiérdemelték, pályáztak és elfogadta a jelentkezésüket érdemeik alapján az alandi Minisztérium. Kiváló varázslók voltak, akik nyomdokaiba büszkén és emelt fővel szerettem volna lépni. Az sem tántorított el a célomtól, hogy apámat lemondatták pár évvel ezelőtt. Tudtam, hogy nem igaz semmi azokból a vádakból, mellyel illették őt. Tisztelettel dolgoztam tanárként az utódja alatt és az életcélom mit sem változott. Mindenkinek vannak titkai. Nekem is akadnak, s talán épp ezek miatt fizettem ekkorát. Az, hogy bejegyzetlen animágus vagyok nem kellene, hogy sötét árnyat vessen rám, de valahogy úgy érzem, hogy ez az oka annak, hogy az történt, ami. Olyasmibe ütöttem az orromat, amibe nem kellett volna és útjába kerültem olyanoknak, akik nem akarták, hogy fényt derítsek bizonyos gyilkosságok okaira. Hazudnék hát, ha azt mondanám, hogy nem tartom magam hibásnak azért, ami az Akadémiával történt. Nagyon is felelős vagyok még akkor is, hogyha nem én gyújtottam a tüzet. Mágikus tűz volt, elolthatatlan. Sosem láttam még ilyet. Akármilyen varázslatnak ellenállt és szakasztott olyan volt, mintha önálló életet élnének a lángok. Min tha valami intelligens látforma lenne minden csóva és nyelv, mely élvezettel kebelezi be az ódon falakat. Aznap éjjelre kimenőt kértem az igazgatótól, s ő meg is adta nekem mindezt. Ennek köszönhetem az életemet és az életem elvesztését is. Milyen ironikus, nem igaz? Akárki is gyújtotta ránk az épületet, tudta, hogy mifélék vagyunk, mit rejtegetünk. A szigeteken több tabu is létezett, évszázadok óta így volt, de mi mégis feszegettük a határokat, mert egyszer régen egy boszorkány és egy varázsló tragikus története hozta így. Aki az Akadémiát vezette az mind tudta, hogy mit vállal, s aki a tanulója volt, az is. Az animágiát éppen olyan szabadon tanultuk tantárgyi keretek között, mint ahogyan a „hogyan élj együtt a bestiával” és a „miképpen szerezz vért vérontás nélkül” is a felvehető tantárgyak között szerepelt. Éppen csak a Minisztérium előtti teljes titokban. Éppen ezért lehetett, hogy dugig voltunk bejegyzetlen animágusokkal és így került szó és faggatózó kérdés nélkül bármilyen vérfarkas és vámpír is. Meglepő vagy sem, de tanulóink között akadtak szellemek is szép számmal. Olyanok, akik e falak között hunytak el, de szerettek volna maradni, s legalább holtukban kijárni az iskolát. Apám sosem tartotta ezt butaságnak, igazgatásának évei alatt kezdődött meg a rájuk szabott tanterv hagyománya is, hiszen nyilvánvalóan csak az elméleti tantárgyakkal tudtak megbirkózni. Miattuk került Orson professzor is a tanerők sorába. Hogy miként? Ez egy olyan történet, melyről legalább annyira nem beszélt egyikünk sem, mint arról, hogy miféle iskola vagyunk a rendes felszín alatt. Azon a végzetes éjszakán nyomozni indultam, mert úgy véltem, hogy az ügy nem tűr halasztást és nem seperhetem a szőnyeg alá. Akkoe úgy véltem, hogyha a végére járok, akkor élhetem tovább az életem és haladhatok a célom felé. Azóta céljaim vára összedőlt, s már nem egy, hanem két okból kifolyólag bugyborog a vérem és sóvárog az igazság után. Egyetlen túlélőként az egyetlen gyanusított is lettem, s mivel nálunk a börtön - relatíve kis sziget lévén -, mint olyan nem ismert fogalom - nincs se hely, se szamélyi erőforrás arra, hogy a rabokat szállásolják, tehát az igazságszolgáltatás annyit jelent, hogy elítélik és kivégzik a vélt vagy valós bűnösöket - ezért muszáj voltam elszökni. Nem az életemet féltem, hanem az igazságra vágyom és bár szökevényként örökre megpecsételtem az életem, ha rájövök mi történt, talán én magam is kegyelmet kapok. Sose tudni. Amíg élek, addig próbálkozom.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reuben Lindback 2019-04-18, 15:19
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Először is juhúúú! Másodszor pedig akkor sorban. Örülök, hogy tetszett a természetfeletti mágussuli ötlet és beleépítetted, azt még össze lehet kombinálni más játékokkal is akár a jövőben. A pb választásod szuper, szerintem tökéletesen illik a jófiúhoz, akit most mindenki rosszfiúnak hisz. A leírásaid nem meglepő módon most is tökéletesek ,szépen fogalmazol és nagyon jól felépítetted mind a karaktert, mind az előtörténetet. Nincsen benne se logikai hiba, se unalmas rész. Nem is tudom, hogy mit irthatnék még, úgyhogy inkább tovább is engedlek, ha ne adj isten még nem foglalóztál, akkor egyen lehetőséged pótolni aztán persze irány a játéktér!
Másodszor pedig akkor sorban. 
A pb választásod szuper, szerintem tökéletesen illik a jófiúhoz, akit most mindenki rosszfiúnak hisz. 
