2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Ansgar Halvorsen Születési hely és dátum: Norvégia, Bergen, 1981. 03. 25. Csoport: Griffendél Patrónus: szfinx macska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam (ereklyevadász) & tudok neked szerezni ezt-azt & a zenéléssel is próbálkozom Képesség: animágus - bejegyzetlen (fekete párduc) Mágikus adottság: vérmágus Familiáris: - Kiemelkedő tudás: bájitaltan - kiemelkedő, sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: A személyiségem én vagyok, a viselkedésem pedig attól függ, te ki vagy, és milyen helyzetben kapsz el. Első látásra egy szimpla suhancnak mondanak sokan, legyen szó akár a varázslótársadalomról, akár a muglikról - és ebben azért akad is némi igazság. Nem vagyok egy seggfej alkat, bárkivel leállok beszélgetni, ha úgy van, viszont a felesleges bájcsevegéstől a frász kerülget. Ha nincs értelme annak, amit mondasz, akkor inkább maradj csendben... Általában mindenkivel többnyire barátságosan bánok és csak azzal állok le bunkózni, aki azt meg is érdemli, viszont azt már nem tudom megígérni, hogy nem leszek arrogáns. Bocs. A véremben van, hogy néha felsőbbrendűnek tettessem magam, amúgy nem mindig direkt van. Szóval könnyen adom a laza srácot, akinek van valami az esze helyén, annak nincs félnivalója tőlem. Viszont elég forrófejűnek bizonyulok, így nem igazán ajánlom, hogy bárki felidegesítsen, mert arra könnyen ugrok. Alapvetően is elég szókimondónak tartom magam, néha túlságosan is, ami miatt szintén szárnyrakelhet egy-két dolog arról, hogy egy rohadék lennék, pedig egyszerűen csak nehezen fékezem a nyelvem. De annyiszor megkaptam már, hogy nagy a pofám, hogy már fel se veszem, és tudok is erről, felesleges rá bárkinek is emlékeztetnie. A lázadás és a bajkeverés a részemről egészséges keretek közt mutatkozik, ami miatt azért volt már rá példa, hogy összetűzésbe keveredtem nemcsak más diákokkal, de tanárokkal is. Viszont alapvető beállítottságom, hogy nehezen viselem a túlságosan megrögzött szabályokat és a konzervatívságot, sokkal többre értékelem a szabad szellemet és a kitartást. Ha valakiben ez megvan úgy, mint bennem, akkor jóban leszünk. Nem tagadom, hogy szeretem az adrenalint. Hülyén is jönne ki, ha beszari alak lennék - viszont néha képes vagyok ok nélkül is vészes helyzetekbe keveredni. Sokszor járok a muglik között is, gyakran frászt hozva varázslótársaimra azzal, hogy mennyire jól kezelem az eszközeiket és hogy valójában milyen könnyen kijövök velük annak ellenére, hogy máguscsaládból jöttem. Ez az egyik oldal - amit általában mindenki lát. A másikat csak az ismeri, aki arra érdemes. A diákok közt is akad azért, de főleg külső körökben munkálkodom. Nem mondom, hogy kettős életet élek, mert az hazugság lenne, ez az énem is én magam vagyok - viszont ha valamilyen tiltott bájital kell, esetleg kábítószer... bizonyos időközönként megtalálsz, ha jó helyen keresel.
Kinézet, megjelenés: Általában felülről szemlélem a világot, ennek pedig 186 centis magasságom az oka. Viszont nem ez az egyetlen, ami miatt általában megakadnak rajtam a tekintetek, hanem a számtalan tetkó a testemen, egészen a nyakamtól kezdve a karjaimig. Aki ehhez negatív tulajdonságokat társít, az általában máris előítélettel bánik velem miatta, de már hozzászoktam, meg ahhoz is, hogy általában sikerül az ellenkezőjét bizonyítanom. Akkor is, ha tényleg nem vagyok egy szentéletű, de erről nem a tinta tehet. Skandinávhoz méltó fehér bőrrel rendelkezem és kék szemekkel, viszont fekete hajjal áldott meg a sors. A kölyökképemet hamar kinőttem, éles vonásaim mindig tettek róla, hogy felnőttebbnek nézzek ki egy-két évvel, mint amennyi vagyok valójában. A "rosszfiúkra" bukó csajok pedig általában ezt még díjazták is, ahogyan a stílusomat is. Alapvetően amúgy fel tudok öltözni alkalomhoz illően, nem vagyok paraszt és nem megyek el valami rangos eseményre vagy ünnepségre tetőtől talpig szegecsben - a hétköznapokon viszont gyakran látni így, de akad olyan nap, amikor kedvem támad valami hétköznapibb öltözékhez is. Átlagosnak attól még sosem fogok tudni kinézni.
Előtörténet: - Nahát-nahát, a legifjabb Halvorsen! Alig léptem be a boltba, máris felismert a pult mögött üldögélő pálcakészítő; pontosabban az apámat. Tudtam, hogy ismerik, de arra azért nem számítottam, hogy ilyen fogadtatást kapunk. - Szép napot, uram - folytatta a férfi, és ezennel kezet is fogott apámmal. - Gregorovics - biccentett ő köszönésképpen -, csakis a legjobbat a fiúnak. A polcokon elrendezett pálcákat figyeltem, kedvem lett volna megpiszkálni az összeset, végigpróbálgatni, amíg én magam meg nem találom az igazit. De talán jobb, ha mindezt Gregorovicsra bízom, így hagytam, hogy ő adja a kezembe, amit megfelelőnek vél. A harmadik próbálkozás volt az igazi - tiszafa és sárkányszívizomhúr, 12 és 1/2 hüvelyk, mérsékelten rugalmas.
* * *
- Sok szerencsét az első napodon, fiam - mondta az apám kellően kimért hangsúllyal, ahogy megveregette a vállamat. Valakinek ez talán hűvös lett volna, én azért még gyerekfejjel is éreztem a szeretetet a szavaiból; kifejezte ő ezt, csak a maga módján. - Meglesz, apa. - Ne feledd, Halvorsen vagy! Viselkedj is úgy - tette hozzá. Szintén varázsló volt, mint én, méghozzá egy igen neves aranyvérű családból, innen is az a nagy kimértsége. Meglepő tény, hogy anyám viszont kvibli volt; egy nagy-britanniai utazásán ismerkedett meg vele, és a fene se gondolta volna, hogy egyáltalán ránéz, ahhoz képest jól megvoltak. Szóval érdekes egy családba születtem, azt meg kell hagyni. Egy utolsót bólintottam, elköszöntem tőle és az anyámtól, ezután pedig végleg beléptem az új tapasztalatok világába. Engem legalább nem ért meglepetés a muglikölykökkel ellentétben, hiszen egészen dedós korom óta arra készítettek fel, hogy egyszer majd a Durmstrangba fogok járni és tovább öregbíthetem a család hírnevét - és így is lett. A második felén mondjuk még dolgozom.
* * *
- Gyönyörű, Ansgar! - forgatta a kezében a fiolát Stoyanov professzor. - Apádnak sosem ment ilyen jól a bájitaltan. Tán az anyádtól örökölted? - Nem hinném - feleltem vállat vonva. Azt a részt már nem említettem, hogy azért, mert kvibli volt és sosem tette be a lábát a Roxfortba a nagyszüleimmel ellentétben, de Stoyanovnak erről nem kell tudnia. - A nagyanyám volt belőle mindig is jó. Az öreglány gyógyitalokat készít a Szent Mungóban. - Remélem, tud róla, hogy az unokája máris a nyomdokaiba lépett - tette vissza az üvegcsét az asztalra egy biztató mosollyal, aztán tovább is lépett a következő asztalhoz. Ó, hát hogyisne tudna. Arról mondjuk már nem, hogy ez a drága unoka alig tizennégy évesen többet szórakozik mérgekkel és tiltott szerekkel, mint segítő hatásúakkal.
* * *
- Tehát mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezte a házvezetőm színpadiasan a kis elbeszélgetésünk közepette. - Még számomra sem egészen világos - vallottam be az őszintét. - Stoyanov professzor szerint jól megy neked a bájitaltan. Ezen a vonalon nem gondolkoztál? - Nem, igazából annyira nem vonz. Csak jó vagyok belőle, de ennyi. Nincs vele túl sok tervem - vontam vállat. - Viszont egész jól megy a mágiatöri és az SVK is. Nem állt szándékomban szerénykedni. Már ekkor is tudtam, miben vagyok jó, és miben nem, pontosabban mi az, amit élvezettel csinálok, és mi az, amin halálra tudom unni magam. Jó lehetnék én mondjuk számmisztikából meg jóslástanból is, ha hajlandó lennék odatenni magam, de kösz, nem. A mugliismeret meg egy kész vicc - tényleg van, akinek ezt tanítani kell? - Tényleg, Vojaček és Berkenbosch is szokott dicsérni. Ezesetben... mit szólnál az ereklyékhez? - vetette fel rövid gondolkodás után.
- Apa... Azt hiszem, az egyetemet szeretném a Roxfortban végezni. - Igazán? - kérdezte meglepetten. - De hát szereted a Durmstrangot. - Ez így van, viszont a család fele mégiscsak oda járt. A másik oldalt is szívesen megismerném. - A te döntésed - felelte. - Erről viszont anyád családja talán többet mondhat. Én viszont beszélek Karkarovval, rendben? Azt hiszem, jóban van azzal a Dumbledore-ral, talán tőle is megtudsz ezt-azt.
* * *
Az Abszol út egyik kisebb, füstös bárjának színpadán ültem egy akusztikus gitár társaságában. Nincsenek itt sokan és amúgy rohadtul nem is nagy fizetség, amit a tulaj ajánlott, egyáltalán feltéve, hogy képes leszek ennek a lepukkant helynek valami hangulatot varázsolni. Az első számnak vége, és valami tapsféleség is felhangzik. A kiszűrődő hangoknak hála azért akad, aki most kíváncsian esik be és egy ital kikérése után kíváncsian huppan le egy asztalhoz. - Szép estét a mélyen tisztelt közönségnek - vigyorodtam el, ahogy köszöntettem őket. - Így az első dal után készen álltok a folytatásra?
* * *
- Te vagy az a Halvorsen, mi? - Én lennék - válaszoltam a formának, aki odalépett hozzám. - Neked nem valami nagy fejes a családod? - méltatlankodott a férfi, miközben végigmért. - Elég érdekes... Csak egy gyerek vagy, ráadásul ilyen családdal... Mi visz rá, hogy itt köss ki? Tudtam, hogy ezalatt több dologra is gondol. Az agyontetovált, gazdag kölyökhöz nem illő külsőmre, a Zsebpiszok közben meg a Szárnyas Vadkanban lebonyolított kis üzleteimre. Nem sokan tudnak erről, a Roxfortban szinte senki, csak akinek csicseregtek valamit a kismadarak és maga sem igazán ártatlan. - Nem kell ám itt félteni senkit... - feleltem arra gondolva, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki sötét ügyekbe bonyolódik, és nincs kedvem ehhez a bájcsevejhez. - Kell valami? Ha nem, akkor csak húzz el. - Mit tudsz adni? - Attól függ, mi kell... Akár a mugli haverodnak is. De nem lesz ingyen.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ansgar Halvorsen 2019-04-21, 17:33
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Örülök, hogy kiemelted a sötét hajat, nekem is ez ugrott be elsőre, amint megláttam a skandináv származást, de szuper, hogy kibontottad a dolgot. Ráadásul külön köszönet a származásért, az északi népeket én is nagyon komálom, másfelől ez a srác nem egy sablon PB, így igazi színfolt az iskolában. A külsejét és a stílusát nézve is igazi eseménygenerátor, mert ha történik valami, biztosan mindenki rá fog elsőként nézni, hogy vajon miért? Ez afféle negatív diszkrimináció is lehet, de ez cseppet sem baj, ilyenekre lehet építeni egy baromi jó eredettörténetet. Úgyhogy végignézve a sztoridat jelenleg egyértelmű, hogy honnan jutott hova, nem is állítok eléd akadályt, foglalózz, ha még nem tetted meg, majd irány a fórum, jó játékokat kívánok!
