2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Ariadne Ophelia Macmillan Születési hely és dátum: London Csoport: Mardekár Patrónus: Róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik évfolyam Képesség:Látó Mágikus adottság:Energiamágus Familiáris: Hópárduc Kiemelkedő tudás:Átváltoztatástan - (Született tehetség) Kiemelkedő, Jóslástan - Kiemelkedő, Seprűlovaglás - Tehetségtelen Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Az biztos, hogy nem egy halk szavú és sarokban megbúvó lány vagyok, aki várja a hős lovagot, hogy megmentse a bajba jutott -jól jegyezd meg a következő szót- HERCEGNŐT. Nincs szükségem segítségre, majd mindent megoldok... valahogy... Igen! Megoldom! Érdeklődő és beszédes vagyok, hiszen sokat örököltem anyától és apától. Anyukám újságíró, apukám vallatótiszt, szóval megesik, hogy a kérdéseket vallatásként teszem fel. Meg hát kicsit parancsolgatós is vagyok, mivel anyu főszerkesztő és megtanította, hogy inkább én irányítsak másokat, minthogy mások irányítsanak engem. Leszögezem most, hogy nem vagyok apuci pici hercegnője, de a figyelme csak engem illet, még anyával sem osztozkodom. Hát... igazából azért lettem Mardekáros, mert tudok gonosz lenni és nem is kicsit, képes vagyok másokat úgy megalázni, hogy bepisilnek helyben. Megtörtént, ötödikben. Az exem azt hitte, hogy ő a HMCs (helyi menő csávó), de aztán megaláztam mindenki előtt és oda szúrtam, ahol a legjobban fájt neki. Mondhatnám, hogy sajnálom, de... túl őszinte vagyok én ehhez. De ne ítélj meg, köszi. Hát nem is tudom... elvárom a tiszteletet és ha megkapom, akkor én vissza is adom, amolyan tükör vagyok, amit kapok, azt adok. Sokszor volt ebből vitám már.
Kinézet, megjelenés: Imádok öltözködni, de nagyon. Nem tudom miért, de tényleg imádom a ruhákat és mindig a legdivatosabbak vannak rajtam. Kevés olyan lány van, aki ehhez igazán ért és örülnék, ha végre sikerülne egy olyan barátnőt találnom, akinek valódi véleménye van, nem csak egy "szép" vagy "nagyon csinos" megnyilvánulást intézne felém és az új ruháim felé. Általában szoknyákat hordok és nagyon is szeretem a szoknyákat, igazán ritka az, amikor nadrág van rajtam... kapásból egyet tudok csak, de azt kizárólag a nők érthetik. Minimális smink, fő a természetesség. A hajam természetes vörös, nem... nem bűbáj és nem is bájital miatt ilyen. Legtöbb esetben kiengedve hordom, ünnepek és estélyek esetében pedig feltűzve. Hát... jobban belegondolva nem csak a ruhákat imádom, hanem a kiegészítőket is. Nagyon sok karkötőm és nyakláncom van... na és a fülbevalóim. A cipőkollekciómról nem is merek beszélni, ha anyám megtudná, hogy mennyi cipőt hoztam el a tágítóbűbájjal ellátott táskámban. És nem mind az enyém volt. Haha.
Előtörténet: Néha nem értem az embereket, de tényleg nem értem őket, hogy miért kell másokat ok nélkül bántani. Nem mondom, hogy szent vagyok és azt sem, hogy hibátlan ember, mindenkinek megvannak a maga hibái, mint például... a bulimia. Én tényleg próbálok leállni és nem hánytatni magam, de amikor a tükörbe nézek és meglátom a hasamat, egyszerűen... Nem tudom, eluralkodik rajtam egy fajta undor és egy negatív vágy, ami késztet, amire késztet. Persze én elhiszem, hogy fura megtudnia, hogy a híres és népszerű Ariadne küzd teljesen hétköznapi dolgokkal. De igen, képzeld el, attól hogy mindennap próbálok tökéletesnek látszani, nekem is vannak szar dolgaim és szar pillanataim. Én szoktam berúgni, néha sírni, bár ezt azért nem kötöm mások orrára. És tök megijedtem a sikítástól. Azt hittem egyedül vagyok, ezért jöttem be ide... Már éppen kinyitottam volna a wc ajtaját, amikor páran megálltak előtte és hangosan kezdtek el nevetni. Eléggé felkeltette az érdeklődésemet, de nem akartam kimenni, érdekelt, hogy mi lesz belőle. Egy fiatal lány volt az, legalább is a hangja alapján és totál kétségbe volt esve. - Segítsetek... fáj és elfogok vérezni. - mondta, majd a lányok csak tovább röhögtek. Idióta picsák, annyira feltudnak cseszni az ilyenek, nem értem, hogy miért kell más nyomorán röhögni. Kivágtam az ajtót, de nem kézzel, lábbal. Hatalmas csattanást hallottam, amikor az egyik lány hátának vágódott a fadarab. - Áú te kurva! Nem tudsz figyelni? - nem hittem a fülemnek, csak kiléptem a fülkéből. Meglepődtek, de nem is kicsit, nagyon is, ledöbbentek, teljesen ledöbbentek a jelenlétemtől. - Nem hallottam, hogy milyen jelzővel illettél? - az a mosoly, ami általában ott volt az arcomon, hát eltűnt, csak lesajnálóan néztem a három lányra. Próbáltak valamit mondani, de csak felemeltem a kezemet és azonnal befogták, legalább tudják, hogy mit jeleztem, ez egy fél pont. - Kaptok fél percet, hogy elhúzzatok innen ostoba picsák. Hugrabuggosok vagytok, de cseppnyi empátia nem szorult belétek. - ami tényleg meglepő, nekik kéne segíteni a lánynak, nem pedig nekem. Mindenfajta visszapofázás és válasz nélkül elmentek... Örülök, hogy tisztában vannak azzal, hogy hol a helyük ebben a világban. A zokogó lány felé fordulok. - Öltözz fel, elkísérlek a gyengélkedőre, út közben pedig beszélünk, rendben? - kérdezem tőle kedvesen egy szelíd mosollyal. Hamar érzékeli, hogy nem fogom bántani és kigúnyolni sem. Bár azért az anyjától szívesen megkérdezném, hogy miért nem mesélt a csodáról, amivel a nőket megáldották...
***
Elfogok késni, baromira elfogok késni és jól leszidnak majd engem és jól megkapom a magamét. Nem akarom Piton oktatását hallgatni, azt meg pláne nem akarom, hogy jól fejbe vágjon engem, ahogy Ront szokta annak idején. Mindenről a szobatársam tehet! Én megkértem, hogy ébresszen fel, ha véletlen elalszok, de ő nem tette meg, mert tudja milyen, amikor morcosan és rosszul ébredek. Biztosan nem fogja többet megkapni a körömlakkomat. Már csak pár pad választ el az ajtótól és ott leszek és célba érek. Mindenre felkészültem már lélekben, de tényleg. Készen álltam befogadni Piton oktatását, a büntetésemet és azt is, hogy majd jól kiröhögnek, na de arra nem készültem, hogy a magassarkúm sarka eltörik. Hát igen, szegény cipő, csak kétszer volt rajtam... De még ezt is túl éltem volna, de azt már nem, hogy oldalra borulok és a padon ülő srácot jól megfejeltem. Igazából csillagokat látok és a földre estem... - Bassza meg! - kapok a fejemhez, majd gyorsan a fiúra pillantok. - Ne haragudj... - mondom, majd próbálok felkászálódni. Elég nehezen megy... nagyon nehezen. Csak szép szpke hajat látok és egy hozzá társuló szép arcot. Ő meg ki?
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ariadne O. Macmillan 2019-03-07, 20:13
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Noh, csak eljutottam idáig. Először is nagyon belejöttél a karaktergyártásba, durva, hogy az előzővel még játékba se kezdtél és már jön is a következő.
Érdekes benne a Carrie vonal a menstruáló csajjal, akit kigúnyoltak, de a karakterednek hála nem kattant be és kezdett gyilkolászni legalább. Ugyan öltözködésre és kinézetre tipikus Mardekáros, de a jellemét és előtörténetét tekintve üde színfoltja lesz a szaknak, hiszen nem a tipikus orrot fenhordó vértisztaságot hirdető sznob kis ribi, mint nekem látszólag Rose Brooks volt, vagy amilyen Flintem a kis herceg mentalitásával.
Nekem kicsit karcsú, hogy nem tudni túl sok mindent a múltjáról, szüleiről, csak két kis eseményt emeltél ki az életéből, de nyilván ez játék közben is kibontható dolog, és talán még izgalmasabb is lesz így a játékospartnereidnek.
Megadtam a színt, a jogokat, kitöltöttem a profilod maradékát, így hát nincs más hátra, mint belesni a foglalókba aztán irány a játéktér!
