2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mint ahogyan mind tudjuk a földszintről még viszonylag fix lépcsők indulnak, hogy aztán ahogyan az emeletek irányába vesszük az utunkat máris belefussunk az annál bonyolultabb keszekusza és kacskaringós lépcsősorokba, amik nem átallnak időnként még helyet is változtatni, csak hogy még nehezebb dolgunk legyen.
Mágikus úton megbűvölt walkmanemen hallgatom a kedvenc zenéimet, miközben behúnyt szemmel ücsörgök az egyik folyosó padján. Nem túl jó a közérzetem, mert pár nap múlva itt a telihold, a családom pedig negatívan diszkriminálja a harapottakat. Kaptam ugyan néhány főzetet, ami enyhíti az átváltozást, de sosem fogom tudni megszokni. Nem vagyok központi alak, és ezzel nincs is baj, de amióta ide jöttem tanulni, még inkább mélyült a szakadék. Középső gyerek vagyok, messze állok Joyce-tól, aki születése óta büszke lehet arra, hogy ő a trónörökös, és nem is én vagyok a legkisebb, mint Jenny, akit védeni kéne. Ez az iskolai életemre is rányomta a bélyegét, igyekszem háttérben maradni, játszani a biodíszletet, Az alap iskolát már elvégeztem, és jobb híjján aurornak jelentkeztem, nem azért mintha annyira ügyes nyomozó lennék, csak nem volt jobb ötletem, sem pedig tanácsadóm, aki javasoljon valamit. Az iskolatársaim is kívülállónak tartanak, se a lányokkal, se a fiúkkal nem találom meg a közös nevezőt, de valahogy elfogadtam, hogy a saját magam társasága az, amelyik nem zavar semennyire sem. Aztán majd hátha változik ez, nem vagyok egy túlságosan kezdeményező alkat, hogy bárkivel akár csak beszélgetést kezdeményezzek.
Utálok sietni, de tényleg nagyon utálok, hiszen sosincs semmire se rendesen időm és semmit sem tudok rendesen megcsinálni. Természetesen most nem éppen a sminkemre, hajamra vagy éppen a szettemre gondolok, azokat mindig napokkal előre kitalálom és összerakom, semmit sem lehet a véletlenre bízni. És az is egészen biztos, hogy kifogom tekerni a szobatársam nyakát, mert nem ébresztett fel időben és tudja, hogy Piton professzor milyen allergiás rá, ha valaki kihagyja az óráját. A bájitaltant még szeretem is valamennyire és imádom a prof stílusát, szerintem tökéletes erre a posztra és nagyon jó is jó abban, amit csinál. Nagyon örülök neki, hogy ő a házvezetőnk és nem valami unalmas alak, aki agyon aggódja magát értünk. Senki sem ok nélkül kerül a mardekárba és senki sem jó, mindenkivel van gond és ezzel szerintem mindenki tisztában is van. Gondolom nem fogom zsebre tenni azt, amit kapok majd Pitontól. Utálok futni a folyosón és nem éppen alkalmas erre a magassarkú, de mégis jobb, mintha seprűn kéne repülnöm, mert ha valaki abban borzalmas, akkor az én vagyok. Mindenkinek sikerült magához hívnia azt a kiakasztó repülőeszközt, csak én hajoltam le érte, mint egy idióta, amikor a professzor nem figyelt. Akkor is azt hittem, hogy rosszabb nem lehet, de nagyon nagyot tévedtem, mert egyenesen nekimentem egy fának. Utálok seprűn repülni, utálok a magasban lenni, tériszonyos is vagyok, nem nekem való ez, talán ezért sem megyek ki sosem kviddics meccsekre. Mindenre felkészültem már lélekben, de tényleg. Készen álltam befogadni Piton oktatását, a büntetésemet és azt is, hogy majd jól kiröhögnek, na de arra nem készültem, hogy a magassarkúm sarka eltörik. Hát igen, szegény cipő, csak kétszer volt rajtam... De még ezt is túl éltem volna, de azt már nem, hogy oldalra borulok és a padon ülő srácot jól megfejeltem. Igazából csillagokat látok és a földre estem... - Bassza meg! - kapok a fejemhez, majd gyorsan a fiúra pillantok. - Ne haragudj... - mondom, majd próbálok felkászálódni. Elég nehezen megy... nagyon nehezen. Csak szép szőke hajat látok és egy hozzá társuló szép arcot. Ő meg ki? Bár nem is figyelek rá, hogy ezek a kérdések majd ki is futnak a számon. - Ki vagy? Hogy hívnak? Hányadikas vagy? Nem esett a bajod? Nagyon fáj a fejed? - hát apámat biztosan nem tudom megtagadni... Rosszabb vagyok, mint egy vallatótiszt, hisz ők legalább hagynak időt a válaszolásra a kérdésekre, de én nem, végül befogom a számat és az ajkamba harapok, hogy sikeresen befogjam. Jobb, ha most inkább nem szólalok meg.
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<
Az, hogy az ember mit tehetett volna ha az adott pillanatban, helyzetben más feltételek esetén, teljesen lényegtelen. És semmi értelme ezen pörögni! Megtörtént, megtörtént! Nem a múlt megváltoztatására kell törekedni, hanem, hogy a jelenben és a jövőben, hogy tudja hasznosítani a tanulságokat. Ha Dany a két lény közé áll, lehet a varázslat őt találta volna el. Moira dönthetett volna úgy, hogy a kést robbantja szét, de ha azt megteszi, a repeszek miatt, csak mindenki rosszul járt volna a folyosókon, főként azok akik a közvetlen közelében állnak, Gina keze is lehet leszállt volna a késsel együtt. Gina egy lefegyverző bűbájra és egy tisztességes párbajra hívásra elő kapta a familiárisát és egy vadászkést.... Moira részéről önvédelem volt, persze hogy pálcát rántott. Ki az az idióta aki ha kést lengetnek előtte, nem készül fel rá, hogy megvédje magát? Azért valljuk be, nem sok varázshasználó van akire kést emelnének, főleg egy másik varázshasználó! Ginanak ez a megmozdulása annyira alantas és mugli volt, hogy nem tudok vele mit kezdeni. VMSen nagyon más volt és szomorúan konstatálom, hogy most csalódottságot érzek felé.. Nem jó érzés. Ugyanakkor az, hogy a familiárisát felrobbantották... Ennek meg lesz a maga súlyos következménye. A gyengélkedőn biztos, hogy hamar rendbe szedik, Moirara nézve nem tudom elképzelni mit fog kapni egy ilyenért. Az viszont legalább biztos; nem fognak vele merni ezek után kekeckedni! Pillanatra elfelejtem, hogy szólnom kell majd neki a pálcájáról, mert esküszöm láttam, hogy történt vele valami és senkinek sem lenne jó, ha sérült pálcával dolgozna innentől. Fogalmam sincs, Dany miért is érzi úgy és jobb is, hogy nem hallottam azt a gondolatát, hogy ha Ginanak tetteti, hogy naiv és hagyja magát ugráltatni, akkor neki kéne bocsánatot kérnie és nem Ginanak?! Uram ég, a srácnak állati mázlija van, hogy nem vagyok gondolatolvasó! Amúgy is fenntartásaim vannak Ginaval és Danyvel való egymáshoz való viszonyulásukban.. És sajnos az utóbbi időben ez egyre mélyült. Nem bánom ha haverkodnak, ha együtt lógnak, vagy hasonlók, de amit Gina csinál vele és Dany meg hagyja, az nekem kicsit túl van már egy határon. Ami meg Graysont illeti, egyáltalán nem nyúzom Danyt vele. Eddig nagyon kedvesen és támogatóan igyekeztem a témához állni. Na persze nem úgy, hogy leülök és együtt utálom Danyvel a nevelő faterját, hanem igyekeztem alternatívákat elé tárni, rávilágítani ellentmondásokra és hogy ez a viselkedés amit csinál sehová nem vezet. Persze kibújt a dolog, hogy mennyire nagyon is konfliktuskerülő és ez csak mindent megnehezített! Aztán végre kiolvasztom Danyt ő meg... neki áll velem kiabálni és olyasmiket vág a fejemhez, amire csak állok és nézek a kezem a szívemre emelem és csak egyre nagyobb szemekkel nézek rá. Érzem, hogy a torkomba egyre nagyobb gombóc nő.. Soha, senki nem engedett meg velem szemben ilyen hangot, főleg olyan nem aki szeretett, vagy szerettem! Hagyom hogy eltűnjön a szemem elől. Majd a kecskékké változtatott idiótákra pillantok és egy pillanat alatt felpaprikázódik bennem a düh, a fájdalom és a bosszú. Vissza változtatom a srácokat és oda lépek hozzájuk, mind azzal a 160centimmel, magassarkúval együtt. Hírtelen nagyon nyájassá válik a hozzá állásom a három jómadárhoz. Az egyiknek segítek felkelni a földről, a harmadiknak egy pálca intéssel megigazítom a talárját, a harmadikhoz meg oda lépve újra kötöm a nyakkendőjét. Mindeközben persze elnézést kérek tőlük. - Bocsássatok meg. Egy pillanatra megzavarodtam és elkövettem azt a hibát amit a Karvaly. Megpróbáltam megvédeni valakit, aki nem érdemelte meg. - a harmadik srácnak kissé szorosabbra húzom a nyakkendőjét a kelleténél és úgy nézek a szemébe, hogy most minden szívbaj nélkül fel tudnám kötni vele. De végül eleresztem és el is lépve tőlük, a szám feszes mosolyra húzódik majd mindhármójukra egy egy pillantást vetek. - Továbbá felőlem azzal csesztetitek amivel akarjátok, végeztem vele! - ezt követően sarkon fordulok és elhagyom a helyszínt. Az utam pedig egyenesen a rózsakertbe fog vezetni, ahol szépen meg is írom Danynek a véleményemet a remek hozzá állásáról. Mert sosem beszéltem vele így, sosem erőszakoltam rá semmit. Az apja ügyében ugyan kötöttem az ebet a karóhoz, de azt is diplomatikusan igyekeztem tenni! Ez a hangnem amit most megengedett velem... Hahh... Nem térek magamhoz!
Köszönöm a játékot! Hát huh! Nem egyszerű a szitúXD
Az a baj a sóbálvány átokkal, meg alapvetően minden átokkal, hogy meggátolja, hogy bármire bármit reagálj. Így csak nézhettem a történéseket. Talán, ha nem egy mamlasz kődarabként állok itt, akkor Moira és Gina közé állhattam volna, talán megállíthattam volna ezt az egész őrületet. Mert ami itt volt, az őrület. Nem normális dolog. Egyik lánytól sem. Igaz Ginát kicsit jobban ismerem, és kicsit jobban megértem. Amikor nagy ritkán beszél a múltjáról, akkor világossá válik, hogy nincs túl sok jó tapasztalata az emberekkel. Talán ezért tölt mostanában több időt a thesztráll karámokban, mint közöttünk. Persze mindez nem teszi helyessé, vagy jóvá a tettét, nem. Alapvetően utálok minden fajta erőszakot, és mindent, ami arra felé hajt. Minden átkot, és csapdát, és varázs vagy mugli fegyvert. Épp ezért vagyok egyformán dühös a hollóhátas, és a griffendéles lányra is. Mi a fenéért kellett provokálniuk egymást, ahelyett hogy elsétáltak volna a dolgukra? Hogy én szépen vagy jól viselkedtem volna Moirával szemben? Nem. Nem kellett volna azt a fejéhez vágnom. Nem tudom mi baja, és nem is tartozik rám. És tudom, hogy bocsánatkéréssel tartozom neki, de jelenleg még mérges is vagyok rá, mert pálcát rántott, ahelyett, hogy eltette volna, ahogy minden normális ember. És Gina? Tudom, vele se voltam fair. Neki is bocsánatkéréssel tartozom egy rakás dologért. Például, hogy megkértem, verje át az apám. Vagy mert tettettem, elég naiv vagyok, és beveszem, amikor elküld Gillyt keresni. Ahelyett, hogy közöltem volna vele, hogy simán mondja meg, ha terhes kezdek lenni neki, és ne ilyenekkel ugrasson. De jobb a békesség alapon nem tettem. Ugyanakkor rá is mérhetetlenül dühös vagyok. Mégis mikor jutottunk el onnan oda, hogy a kis piros bicskájával sakkfigurákat farag Codynak ajándékba (perszere megesketett, hogy nem mondom el a háztársamnak, és nem is tettem), oda hogy vadászkéssel fenyegetőzik? Ez sem ép eszű dolog. Még ha valahol érthető is, hogy ha veszélyben érzi magát, így próbál védekezni. De ez nem mentség! Ez őrültség. Minden normális épeszű ember egyszerűen elsétált volna, vagy szóban, normális kommunikációval rendezi a dolgot. És Gilly? Őszintén szeretem őt. Tényleg. Még senki iránt nem éreztem így. Esküszöm. De a falra mászom tőle, és haragszom rá az miatt, hogy folyton azzal nyúz béküljek ki az apámmal. És még meg sem mondtam neki ezt, mert nem akartam megbántani. Jobb a békesség ugye? Ez az egész is az apám hibája. Ha nem keserítené meg az életem úgy, hogy gyakorlatilag hozzám se szól, akkor talán ez az egész nem történik meg. - Nem, nem vagyok jól. - közlöm hűvösen, amikor végre Gilly kiolvaszt. Aztán mire felocsúdhatnék jönnek a beszólások, és Gill kecskévé változtatja a két delikvenst. Oké, ha őszinte akarok lenni, egy ideje elegem volt már nekem is belőlük, és abból, hogy rajtam és Gray-en köszörülik a nyelvüket, de kecskévé??? Gilly nem figyelt? Az előbb is pont így fajultak el a dolgok! - Te megőrültél?! Na jó, most te figyelj rám, és nézd a szám! Először is, még nem jutott eszedbe, hogy talán nem vagyok olyan naiv, mint amilyennek néha mutatom magam? Lehet csak nem akartam konfliktust Ginával, és ezért hagytam neki, hogy így küldjön el virág nyelven a picsába, amikor soknak érzett. Másodszor NEM békülök ki Vele! És az idegeimre megy, hogy ezzel nyúzol. Szeretlek, de az őrületbe kergetsz Vele! Ő az aki gyűlöl, és én ezen nem óhajtok változtatni! Nem könyörgöm. Harmadszor változtasd vissza a McElek-eket! Nem figyeltél, pont ebből lesz a bosszú, és az értelmetlen erőszak! - hogy miért kiabálok Gillyvel? Fogalmam sincs. Dühös vagyok, és ez őt érte utol. Nem szép, de ez van. Ebben a pillanatban nem tudok józanul gondolkodni. És mivel éppen becsengetnek a következő órára, egyszerűen fújtatok egyet, és elindulok fölfelé a lépcsőn a rúnaismeret terem felé. De azért a kecskéknek még sikerül odavetni: - Ti meg, ha még egyszer valakin köszörülnétek a nyelveteket, akkor jusson eszetekbe milyen mekegni! - tőlem szokatlanul sok rosszindulatú gúnnyal. Aztán folytatom az utam felfelé. Elég! Momentán túl sok érzelem van bennem, hogy bármi értelmeset csináljak. Vagy, hogy kész legyek értelmesen beszélgetni bárkivel, bármiről.
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<
Nagyon más volt ez a lány a VMS alatt és most úgy... nehezen tudok mit kezdeni vele. Kedvelem. Mert meg vannak a maga értékei, jelenleg azonban jobban zavar vele kapcsolatban nagyon sok más amit egyszerűen olyan mintha nem értene meg. Mindig magának keresi a bajt. Ha már minden felhő elült felette, akkor generál magának másikat és ezt nem tudom megérteni. Nem értünk egyet nagyon sok mindenben. Nagyon más az értékrendünk is. Mégis láttam benne a szikrát arra, hogy képes változni. Ilyenkor meg egyszerűen olyan mintha mindent kidobott volna a kukába egy olyan kecses csuklómozdulattal, hogy olyat még én sem láttam! Sokkol az ami történik. Nagyon nem szeretem az erőszakot. Engem egyszerűen másképp neveltek. Persze nekem is vannak kicsinyes bosszújaim, én is gyújtottam fel már másnak a haját, de legalább arra figyeltem, a bőrét ne égesse. Csak a haját volt célom megcsúnyítani az illetőnek... A legtöbbször inkább idegesítő, akadályozó, vagy megalázóak a bosszú hadjárataim végkimenetelei. Ez viszont más. Itt konkrétan valóban önvédelmi reflex jött elő Moira részéről. Azt tudom, hogy Ginanak van egy ezüstbetétes bicskája amit az édesapjától "örökölt". Láttam is már nála nem egyszer, bájitalon előszeretettel dolgozik azzal. De az a kés amit az elmúlt percekben kapott elő... minden csak nem egy épeszű megmozdulás volt! Moira bármit tehetett volna... miért pont emellett döntött? Mi munkált benne vajon? Aztán Piton is felbukkan én meg csak akkor eszmélek mikor hozzám szól. Kicsit úgy érzem magamat mint mikor Bennél voltunk a birtokon.. Bár nem tudom miért jutott eszembe.. Feloldom Danyt a sóbálvány átok alól. Piton már eltűnt Ginaval és Moiraval a fordulókban. Komolyan nézek a fiúra, de van valami más is a tekintetemben. Oda lépek hozzá. - Jól vagy? ~ kérdem halkan. Nagyon szeretnék vele kettesben beszélni, azonban mielőtt bármit megszólalhatnék egy páran körülöttünk gúnyolódva felröhögnek. - Nahát nahát a Nagyfiút elintézte egy szőke kis hóllós! - egy másik meg csak kontrázik - Azért a karvalyt szépen megröptették! Ilyet még seprűn se láttunk tőle! - újabb harsány nevetés - Na mi a baj Dany baba, megint dühöngeni fogsz a gonosz tanár úr miatt?? - Ez volt a végszó. Egy összetettebb pálca mozdulattal változtatom kecskévé mindkét delikvenst. McGalagony büszke lehetne rám ha ezt látta volna! - Menjünk innen! - mondom Danynek. Tényleg nagyon szeretnék vele beszélni.
Nem értem, hogy miért hitte el azt, hogy ő valaki és mindent megtehet, hogy mindenbe beleszólhat és nem lesznek következmények. Egyrészt alapból egyfajta erőfitogtatás volt a familiáris előkerülése, amit nem is értettem, aztán pedig jött a kés és az egész jelenet megváltozott. Már nem csak egy beképzelt és egoista lányt láttam benne, hanem egy erősen mugliszokásokkal rendelkező kisebbségi komplexumban szenvedő lányt, aki késhez folyamodik. Nem éreztem magam biztonságban és nem érezte úgy, hogy csak ijesztgetés miatt került elő a kés, ráadásul látványosan forgatni is kezdte a kezében. Csak magától jött a varázslat, egyszerűen jött ösztönből és nem is akartam megállítani. Tudtam, hogy veszélyes az, amit csinálok és azzal is tisztában voltam, hogy lesznek következményei, de ezt megérdemelte mindez miatt. A familiárisa megölés talán erős volt és a familiáris nem tehetett semmiről, de tudom, hogy újra megalkotható és pár nap múlva jobban lesz. Számítok valamilyen gyerekes bosszúra és arra is, hogy megpróbál revans-t venni rajtam. De én legalább megtudom védeni Fluffyt és biztosan nem fogom magammal vinni többet, főleg nem akkor, amikor vele találkozom. Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen. Túl gyors volt nekem ez az egész... Mármint a professzor megjelenése, nem hittem volna, hogy ilyen hamar már meg is kapom azt, ami nekem jár, reménykedtem benne, hogy lesz egy kis gondolkodási időm. - Értettem Piton professzor. - mondom halkan mindenfajta ellenkezés nélkül és figyelem, hogy mit tesz. Csak megjegyzem, hogy Gina teste nem vágódott csak úgy el, hanem tompítottam bűbájjal az esését, mégiscsak egy lépcsőn vagyunk. Mikor már elhaladtunk tőlük és hallótávolságon kívülre értünk, akkor megszólalok nagyon halkan. - Ezért most kifognak csapni? - egy elég hosszú beszélgetésben lesz részem, de nagyon remélem, hogy nem rúgnak ki. Igaz, hogy nagyon sok ember van itt, akit nem értek és már olyan is akad, akit nem kedvelek, de... Vannak itt jó emberek, mint Mason és Cody és ez a szőke szép lány is kedvesnek látszik, majd fel kell keresnem. Szeretnék elnézést kérni tőle és rendes magyarázatot adni neki a történtekről.
Fight song | Részemről ez egy záró <3 és awwww Piton *-* | Clothes
Piton valahonnan érkezik, ki tudja honnan, vagy hogyan sikerült ilyen gyorsan ide találnia, de hát legilimentor, ha balhé szagot érez, akkor megy, noha ezzel csak a felső éves egyetemisták közül a beavatottak vannak tisztában, legalábbis arról, hogy előjött nála a született vonala ennek a képességnek.. Mikor meglátja, hogy Gina késsel piruettezik.. megint... úgy dönt nem megy közelebb, hanem egy jótékony oszlop takarásában marad, karjait össze fonja a mellkasa előtt tanári talár ujjába rejtve őket. Úgy dönt, végig nézi a jelenetet. Azért mégiscsak kíváncsi Kingsdale hogyan reagál le egy ilyen szituációt. És direkt nem is használja egyik kölyök esetében sem azt, hogy kitalálja, kinek mi lesz a következő lépése. Úgy dönt, megnézi hogyan rendezik le egymás közt, kiosztani bármelyiket ráér utána és sokkal izgalmasabb a büntetést is kiszabni, ha tudja ki mit csinált! És bár pálcája a kezében, ha úgy alakul közbe tudjon lépni, de valójában nem akar bele szólni. Ő csupán hóhérkodni szándékozik, a rendrakás McGalagony reszortja lenne, de szerencsére ő most nincs itt. És bár észre veszi a sóbálvánnyá vált fiút, mivel általánosan rühelli, szándékosan figyelmen kívül hagyja. Azért valljuk be, Daniel néha már olyan, mintha küzdve könyörögne Piton ellenszenvéért a bájital órai manővereivel. De a fiún épp csak egy pillanatra siklik át a tekintete, cserébe van bőven más amire a figyelmét fordíthatja! Például, hogy Moira felrobbantja Gina familiárisát. Ami olyan gyorsan történik, hogy ideje sincs közbe lépni. Jelenthet Gina számára bármit, egy nagy vadászkéssel villogni, semmilyen körülmények között nem járja! Meg is csikordul az egészre a foga, és elönti az agyát megint valami. Pedig már majdnem ott tartott, hogy Ginanak vissza vonja a kitiltást a bájital versenyről. De így bizony a lánynak még tepernie kell ezek után! Ugyanakkor Kingsdale lépése sem maradhat elnézve. A kérdésére, miszerint kivel kell beszélnie, hogy vállalja a felelősséget, már jön is Piton válasza közvetlen a kis társaság háta mögül. - Kingsdale! Mondjuk megteheti a szándékát nekem is. - közben Ginahoz lép, megvizsgálva a lány épségét, majd egy testlebegtető bűbájjal megemeli, hogy a gyengélkedő felé induljon vele. - Fáradjon velem! - Perselus hangja az ég világon nem sejtet semmi jót, sőt... Majd úgy tesz mintha eszébe jutna még valami és vissza fordul Gill felé. - A többit magára bízom Ollivander! - utal itt egyértelműen Danyre. Az bizony nem az ő reszortja. Majd a Mardekáros hölgyecske lerendezi az olasz bikáját. Az már nem Piton gondja! Ezzel elvonul az ájult Ginaval és Moiraval az oldalán. A gyengélkedő után, Moiraval egyértelműen az irodája felé fogja venni az irányt. Hiszen mindennek meg van a maga következménye.
Éppen Danyhez lépnék, hogy megmondjam neki, hogy jobb ha rendezi a dolgait az apjával. Tudom semmi közöm a dologhoz, de engem egész életemben bántani fog, hogy nem tettem meg ezt. Nem akarom, hogy Dany érezze ugyanezt a bűntudatot. Alapvetően bár idegesítő, de rendes srác. Nem érdemli meg ezt az egész szitut. Azonban mielőtt ez megtörténne, meghallom a lány szavait, így nem fordulok el tőle, de a kést mialatt beszél visszacsúsztatom a helyére. Megmondtam: eltekintek a párbajtól. Ami azt jelenti, hogy nem fogok senkit bántani. És én mindig tartom magam a szavamhoz. Tényleg otthagynám ezt az egészet. Hogy minek volt egyáltalán a kés? Egyszerű önvédelmi reflex, ha nincs kéznél pálca. Na meg, mindenkinek addig jó, amíg kés van nálam, és nem pálca. Ha kés van nálam, akkor épp igyekszem lenyugodni, és nem hülyeséget csinálni. Amíg az van a kezemben biztos lehetsz benne, hogy nem lesz bajod, max szóban. A kés emlékeztet, hogy honnan jöttem, hogy mitől kellett nap, nap után megvédenem magam. És, hogy mit NE tegyek soha másokkal. Soha nem ártanék például komoly átkokkal familiárisoknak. Soha nem ártanék egy varázslénynek sem. Vagy háziállatnak. Vagy alapvetően nem teszek kárt emberben, kivéve jogos önvédelemből. Ha már ő próbált ártani nekem előbb. Mondanám, hogy higgadjon le, és tehye el a pálcát, ahogy én a kést, de erre sincs időm, amikor érzem azt a bizonyos fájdalmat.... Aztán semmit, a következő két napban...
Abban a pillanatban, hogy a született tehetséggel megáldott Moira megsemmisíti az ocelot familiárist Ginán borzalmas fájdalom szalad végig, az egész testét elönti a fantom fájdalom, mintha pokoli tűzben égnek. A familiáris elvesztése nem játék, komoly lelki sérüléseket is okozhat, de az elmét és a testet azonnal olyan szinten megterheli, hogy a lány akár kómába is eshet. A többiek végignézhetik, ahogy a vörös lázadó lassan összecsuklik és a földön elterülve elveszti az eszméletét... De meddig is?...
// Gina a Kockadobás fórumában dobj egy hat oldalú kockával. 1 - Három nap múlva tér magához. 2 - Két nap múlva tér magához. 3 - Márcsak másnap tér magához. 4 - Márcsak a Gyengélkedőn tér magához. 5 - Öt percig teljesen KO. 6 - Csak egy pillanatra sötétül el a világ.
És ezúton leszögezném, hogy a Született tehetség, Kiemelkedő tudás rendszer nem véletlen van, ha pedig a karakterek között olyan feszültség alakul ki, ami párbajt eredményez, a userek a félreértések elkerülése végett beszéljenek meg egy rendszert, ami mind a két félnek megfelel és dobjanak kockával! Ezekben az esetekben is a született tehetség és a kiemelkedő tudás MINDIG plusz jelent a kockákon valamilyen formában (vagy plusz érték, vagy nagyobb kockával dobás, mindegy), ezt közöttetek kell leboxolni, de követni kell a rendszert ilyen esetekben. Ami a profilodon van, abban vagy jó/jobb, mint mások, és nincsen ez alól kibúvó. //
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<
Őszintén szólva Gina most nagyon felbosszantott. A stílusával... Oké nem bánom, ha Danyvel lóg, nem bánom, ha Danynek vannak barátai, de az, hogy közlök vele valamit elég egyértelműen, ő meg úgy viselkedik, mint aki komolyan se vesz, nem hagy bennem jó érzést és mindenképpen tisztáznám is ezt vele. Mert az, ahogy Danyvel bánik nagyon nem tetszik, az meg főleg, hogy Dany vak erre és úgy viselkedik mintha Gina pincsije lenne! És persze értékelném a familiárisát is, hiszen én is szeretném megtanulni és volt is köztünk egy egészségesebb rivalizálás etéren. Semmi komoly, csak olyan csajos huza-vona. Danyt nem oldom még fel, mert mikor Ginanak elhagyja a száját az a mondat, újfent túllép valamit. Én meg kissé kinevetve a szituációt ledöbbent drámai zihálással kapok a mellkasomhoz. - Már ne is haragudj, de Dany nagyfiú. Meg tudja védeni magát nélküled is! És nagyon nem tetszik hogy úgy kezeled, mintha a kutyád lenne!.. - tovább azonban nem jutok mert elakad a szavam mikor meglátom azt a nem is kicsi vadászkést. Oké ezt még én is fenyegetésnek veszem, ítéljen el az ég, de ezt rohadtul nem kellett volna! - Megőrültél?! Minek vannak nálad ilyenek??! - és én ezzel a lendülettel húzódom Moira mögé és vonok magam és a még mindig dermedt Dany elé egy pajzsot! Ez már tényleg mindennek a teteje! Majd... rövid úton tátom el a számat, mert oké, hogy pajzsot vontam magam elé, számítva a röpködő varázslatokra, de ehelyett csak egyetlen varázslat röppen mégpedig olyan erővel, hogy Moira pálcájával ide látom, hogy valami történik. Majd a frissen bemutatott Ocelot megsemmisül és én csak tátom a számat. Valahol megértem Moira reakcióját, önvédelem, mert az a nagy darab vadászkés igenis túlzás volt és őrültség! Valahol viszont csak nyelek egyet. Pillanatig nézem az össze csukló Ginat majd Moira kérdésére felé fordulok. - Az igazgatói a legrövidebb út, vagy a házvezetőd... - mondom neki szigorú tekintettel de úgy nézek rá, abból levehető, értem miért tette. Szegény Danyt meg egyszerűen elfelejtem feloldani ledöbbenésemben!
Csoda is lett volna, hogyha nem borul fel és megtartja az egyensúlyát, figyelem ahogyan lassan feltápászkodik. Nem utolsó sorban pedig érzem a feszültséget a két lány között, amihez Danynek is köze van. Én tényleg nem szeretném túlreagálni a dolgot és ha lehetséges, akkor kulturális körülmények között le is szeretném folytatni a beszélgetést. Nem célom senkinek sem fizikai sem lelki sérülést okozni, tisztában vagyok is vele, hogy Danieltől majd bocsánatot kell kérnem és még egyszer el kell neki mondanom vagy legalább hangsúlyosabban sugallnom, hogy nem szeretnék franciául csevegni. És még igazán az sem hoz ki még jobban a sodromból, hogy egy familiáris is a képbe kerül. Én is rendelkezem eggyel, de nem látom értelmét annak, hogy mutogassam és próbáljam vele fényezni magam, ettől nem leszek több, sőt. Senki sem lesz. A következő szavait meg nem is hozzám intézi, bölcs döntés, sikerül valamennyire le is nyugodnom. Szemrebbenés nélkül hallgatom, ahogyan a másik lánynak beszél. Szóval annyit sikerült levennem, hogy a szőke lány és Daniel járhatnak és Gina és Daniel pedig barátok. Nem értem miért érezte úgy, hogy közbe kell avatkoznia, hiszen letudtuk ezt rendezni, semmi szükség nem volt arra, hogy megjelenjen. Kapott egy finom leckét, még igazán bántó és sértő sem szerettem volna lenni, úgy érzem elég kulturáltan adtam a tudtára a dolgot és repültek az információk arra, hogy gondok és problémák. Igen, vannak gondjaim és problémáim, de érdekes módon sosem ezért viselkedtem így másokkal. Semmit sem tettem ok nélkül tudtommal, de nagyon játszik a türelmemmel. Aztán elő kerül a kés és itt jön el az a pont, ahol már fenyegetésnek érzem ezt az egészet és most jött el az a pont, ahol mér nem tudtam leállítani a haragom. Éreztem, ahogyan a májam csak termelte az adrenalint, éreztem egy olyasfajta érzést, ami nem tetszett, de... nem érdekelt. Csak figyeltem őt. - Nem tudom, hogy mi jogon ítélkezel és folysz bele egy olyan konfliktusba, amelyhez egyáltalán nincs semmi közöd. Lehet azt hiszed, hogy te most nagyon valaki vagy, de tévedsz. - szépen a familiárisára pillantottam, majd vissza a lányra. Láttam a szemem sarkából hol van az állat. - Elhiszem, hogy az egód nagy és sokat hiszel magadról, de velem szemben ezt a stílust nem ejtheted meg. - mondtam végül, aztán az állatra szegeztem a pálcámat és már jött a számra a szó, az a szó, ami mindennél jobban elakart hangzani. - Confingro! - következő pillanatban pedig a macska egy robbanás keretében megsemmisült. Még csak esélye sem lehet megvédeni a macskát és nagyon is jól tudom, hogy mivel jár a familiáris megsemmisülése és azzal is tisztában vagyok milyen következményekkel jár a tettem. Az ismeretlen szőke lányra pillantottam a haragom eléggé elmúlt az állat haragjával, de tudtam... Hogy ezt máshogy is lehetett volna csinálni. Nem mentegetőzni akarok és még csak nem is kibújni a felelősség alól, de egy familiáris és egy kés már túl sok ahhoz, hogy sima erőfitogtatás legyen. Fenyegetve éreztem magam és a szándékai is kétségesek voltak. - Kivel kell beszélnem, hogy vállaljam a felelősséget az elmúlt másodpercek eseményeiért? - kérdezem már nyugodtabban.
Azt hiszem igazam volt. A csaj tényleg jó. Ezt a kis pálca röptető mutatványa is bizonyítja. Ámbár csak néhány rövid pillanatig vagyok kénytelen nélkülözni a pálcám. Mire visszanyerem az egyensúlyom, ami elég hamar megtörténik, tekintve sok éves kemény edzést, és elemi ösztönöket, a pálcám is újra a kezemben van, hála az ocelotomnak. Igaz, csak nem régen szántam rá magam, hogy készítsek egy familiárist, de most kifejezetten jól jött. Máris elég összehangoltan tudunk mozogni. Olyannyira új, hogy még Gillynek sem mutattam be eddig a nagymacskám. - Ügyes vagy Carnivora. - dicsérem meg, ahogy visszakerül a kezembe a pálcám. És mint közismert, a Carnivora szó latinul ragadozót jelent. Nem véletlen. Most a nagymacskám mégis csak felugrik a lépcső vastag kőkorlátjára, lustán nyújtózik egyet, és inkább érdeklődve, semmint agresszíven figyel. Na igen, Gilly megjelenése, és kiosztása nem volt a képben. Eredetileg. - Oké, oké, mivel ilyen szépen kéred, nem szívatom tovább Danyt. Ezzel legalábbis. Amúgy én is kedvellek. - villantok Gilly felé egy megadó mosolyt. Talán hiba volt önvédelmi órákat adnom neki. Most már van majdnem olyan jó, mint én. - Bemutattam már neked Carnivorát? - kérdezem mintegy mellékesen, de annál sunyibb mosollyal, és nincs kétségem afelől, hogy Gilly nagyon is jól tudja, mit jelent a latin név. Ahogy Dany is, hiszen a fiú egy rakat nyelv nagymestere. Csodálom is ezt a képességét. Az új lányról fogalmam sincs mennyire van otthon a latinban. Vagy esetünkben a latin Carl von Linné féle rendszertanban. - Mentségemre, most csak Dany-t akartam megmenteni attól, hogy így végezze. Ezúttal nem szívatásból volt. - vonok végül vállat, miközben szinte játékosan kezdek el egy nagy vadászkést forgatni a bal kezemben. Hogy mikor váltotta fel a pálcám a kés? Hát aki nem elég gyors, hamar lemarad az efféle apró mozdulatokról. Most viszont Moira felé fordulok, és neki címzem a szavaim. - Neked meg aszem, túl sok a felesleges agresszív energiád. Ha másban nem is, de Danynek abban igaza van, hogy ne rajta, és más ártatlan lényeken vezesd le a nyomorod. Újság, nem te vagy az egyetlen akinek gondjai vannak. Még a mi ártatlannak és naivnak látszó Danynek is megvannak a maga sötét gondjai. - egy pillanatra elgondolkodva nézek a srácra, majd visszafordulok a hollós lány felé. - Szóval, ha még egyszer meglátom, hogy indokolatlanul pálcát emelsz bárkire, kockásra átkozom a kis segged. Ha pedig minden áron párbajozni akarsz, amitől egyenlőre eltekintenék, vagy csak simán edzenél, és és érdekel a pusztakezes önvédelem, hogy levezesd a feles agressziód minden hajnalban 4 és 6 közt megtalálsz a tóparton. A sport jót tesz, a dühkezelésben. Nekem segített. - Gilly tudja, hogy nem ajánlok fel akárkinek olyat, hogy önvédelmi órákat adok. Csak akiben potenciál is van. Részemről ez már majdhogynem békejobb. Majd megveregetem a sóbálvánnyá meredt Dany vállát, ahogy ellépek lefele a srác mellett. - Én megfogadnám Gill tanácsát. Kibékülnék Vele, akármit is tett ellened. Mondhatod, hogy semmi közöm hozzá, és igazad van, de én nem tettem meg, amikor kellett volna, és már soha nem is tehetem meg. Ezzel kell leélnem az egész életem. Ne kövesd el ezt a hibát. - egy pillanatra Gillyre nézek több okból is. Neki elmondtam olyasmiket erről, amit másoknak nem. Ugyanakkor a Dany-Grayson ügyben is sokkal több lehet, mint amiről én tudok. Ebben biztos vagyok. Dany nem szokott senkivel tartósan rosszban lenni, pláne nem következetesen felbőszült bikaként rontani egy tanárnak. Itt bizony többnek kell lennie, mint amit Danyből ki lehet húzni. - Sajnálom Dany, de ezúttal nem mentelek meg Tőle és a büntetőmunkájától. Ez egyszeri kártya volt. A te érdekedben.- azt hiszem ezzel el is árultam Gillnek, hogy igazak a pletykák, tényleg engedtem, hogy Dany rábeszéljen arra a százfüléfözetes átverésre. Teszek egy-két lépést lefelé, persze azért nem vagyok ostoba, a pálcám ismét a bal kezemben, ha netán pajzsbűbájt kéne idéznem, mert hátba támad a hollós szöszi. - Amúgy épp Hagridhoz indultam. Új kis lényei vannak. Aki akar velem jöhet.
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<
Mit mondhatnék? Még mindig állandó összetűzésben vagyok a prefektusokkal meg a tanárokkal, az öltözködésemet illetően. Pedig volt több mint fél évük, hogy megszokják, legfeljebb a házam nyakkendőjét vagyok hajlandó felvenni, ha épp illik a reggel kigondolt szettemhez. Talárt csak ugyanezen okkal vagyok hajlandó húzni. Akármi is legyen rajtam, sosem fázom, hála a hőtartó bűbájnak. Bár nem vagyok melegvérű, de ennek azt hiszem örülök is. A melegvérűek hamarabb öregszenek és halnak meg. Folyamatosan arra hivatkoznak, hogy ha mindig magassarkúban mászkálok egyszer kitöröm a bokámat a lépcsőkön! Soha nem estem még el és ez, ez után is pontosan ugyanígy lesz! Most is az egyik kedvenc lakk platformosom van a lábamon. Egy bőr magas derekú szoknya, cipőmhöz passzoló övvel, felülre pedig egy fekete hosszú ujjú póló, dekoltázstól felfelé jótékonyan sejtelmes csipkére vált az anyag és az ujjai is épp ebben végződnek. Nyakamban az indiai utak során szerzett, össze tett, nagyobb darabokból álló, de az egészhez összképhez passzoló ezüst-borostyán nyaklánc csüng. Kabát gyanánt pedig ezúttal egy nepáli darabot választottam. A hajam kétoldalt ezúttal parketta fonással van hátra fogva, és az egész féloldalra van rendezve. Táskám a vállamon, ami nem mellékesen majd leszakad a tankönyveimtől, rúnaismeret tekercseimtől és varázstárgy készítő szakirodalomtól. Ez még új táska és nem volt időm alkalmazni rajta a tágító bűbájt, de amint lehet ezt pótlom. Vidáman szökkelek lefelé a lépcsőn, szinte táncolok, a fülemben megint egy dallam jár és ez viszi a testemet is. Mindez tart addig, ameddig a lépcsőfordulóból meg nem hallom Gina hangját meg azt, hogy már megint küldözgeti Dany-t aki már bocsánat de a tökeit valahol nagyon másutt hagyva el is indul lefelé. Mikor amúgy magam is fentről érkezem. Gina így nem is láthat. Ezt a helyzetet akkor most muszáj leszek helyre tenni, mert bizony beérett a véleményem az egésszel kapcsolatban! Mielőtt azonban bármit tehetnék Gina repül felém, egyenest felém, nekem meg csak annyi időm van, hogy félre szökkenjek. HAH! Én mondtam, hogy sosem fogok elesni! Aztán észbe kapok mert Gina földet ér, majd Danyt is sóbálvány átok éri. Én meg alaposan megszemlélem magamnak azt a pálcát amit a lány forgat! Végül pedig megállok egy pillanatra és füttyentek egyet. - Azt hiszem egy Született Tehetséggel van dolgunk!~ nem segítek Ginanak felkelni a lépcsőről, hiszen én is épp kiosztani akartam a Danyvel való összenövése és hülyeségei miatt. Sőt, igazából egyik lábammal a füle mellé lépek. Azzal a magassarkúmmal, amiről tudhatja, hogy ha azon múlik, nem csak tipegek benne. Az hogy mindeközben kap egy csekkolást a bugyimról, magasról teszek rá. VMSen pont nem egyszer rontottam Ginara miközben fürdött. Nem nagyon érdekelnek az ilyesmik. Pipiskedve fonom össze a karjaimat a melleim alatt és zúdítom rá meglehetősen komolyan a mondandómat. - Akkor most figyelmesen nézd a számat, mert csak egyszer mondom el; kedvellek, de szállj le Danyről! Találj más hobbit, vagy mindkettőtökkel végeztem! Kissé túlságosan össze nőttetek mostanában... Megbocsáss, de el tudja dönteni, hogy mikor ér rám és mikor akar látni magától és ehhez senkinek nem kell küldözgetnie sehová! Másfelől, ha azt képzeled, hogy egy kapcsolatban szivatás az, ha minél többet látod, akár váratlanul is azt, akit szeretsz, akkor nagyon el vagy tévedve! Világos voltam? - az utolsó kérdést már a lehető legkedvesebben teszem fel számára és el is lépek a füle mellől. Megfordulok, mit se törődve azzal, hogy esetleg friss barack illatú szőke hajzuhatagom telibe arcba találja az épp lépcsőről felkelő vöröskét. Jó a viszonyulásunk, de most kihúzta a gyufát. Ezt követően a Dany- Moira pároshoz tipegek. Moirara rákacsintok és ahelyett, hogy szegény Danyt feloldanám az átok alól, csak megállok előtte és szemügyre veszem. Arcomon, mosolyomban játékos kaján kifejezés csillan, de ami eszembe jutott nem a folyosó közepén fogom kivitelezni. Felszegem az államat, mert bizony az a 150cm + magassarkú, nem sokat segít és megsimítom dermedt kedvesem arcát. - Akkor most te is figyeld a számat, mert neked is csak egyszer mondom el; a naivitásnak is vannak határai. És az, hogy kinek mi baja van, semmi közöd hozzá, ameddig a magadét nem tudtad kezelni. Ultimátumot adok; Vagy megbeszélsz vele mindent! Addig jársz hozzá és addig beszéltek, ameddig el nem rendezitek a helyzetet, vagy végeztünk. - lábujjhegyre állok, csókot lehelek az ajkaira, majd Moirara pillantok, ha még egyáltalán itt van. - Megengeded? Hátha nem lesz szükség párbajra. Nem járnának jól.~ kérdem kedvesen, semlegesen felvillantva a pálcámat, hogy feloldanám Danyt. Viszont megelőlegezem Moiranak a bizalmat és azt, hogy lenyugodhasson. Látom én, hogy nem rossz lány ő, csak túl sok volt így minden neki egyszerre. És tudom hogy tényleg nem járna jól sem Dany sem Gina, ismerem a pálcákat és aki egy capitulatust ilyen erővel képes meglökni, az Született! És egy Születettel nem cicóznék!
Én türelmes embernek vallom magam, de tényleg azt hiszem, hogy türelmes ember vagyok és sosem jövök ki a sodromból. Pedig sokan megpróbálták, nekem is befestették a hajamat kékre csínyből, mégsem akadtam ki. Daniel nagyon súrolja azt a határt, amit nem kellene átlépnie. Nem ismer engem, nincs képben a képességeimmel és talán nem is realizálta, hogy egy elég masszív párbajozópálcám van. Nem akarok vele durva lenni, nem akarok vele semmit sem tenni, de én már utaltam rá szépen, hogy ne beszéljen nekem franciául, utaltam rá és nem vette a lapot. Talán nem is akarta és nem is fogta fel, hogy azok a szavak célzások voltak. Nem az én dolgom valakinek megtanítani, hogy milyen egy szépen burkolt lekoptató vagy beszóló szöveg. Nem értem, hogy ez a lány miért hiszi, hogy majd hagyni fogom neki, hogy megszüntesse a varázslatomat... De hagyom neki. Eléggé megváltozott az arckifejezésem és a semleges arcomon elég erős harag és düh mutatkozik. Meglegyintem a pálcámat, még csak ki sem mondom a varázsigét és a csajnak repül a pálcája és maga a csaj teste is megmozdul hátrafelé. Nem tudom, hogy miért hiszi azt, hogy segítségre szorulok, nem tudom miért gondolja mindenki azt ebben az épületben, hogy mert nem vagyok hangos életképtelen vagyok. A pálcámat Danielre szegezem és rápillantok. - Maradtál volna csendben. - mondtam neki, majd reagálásra sem hagytam neki időt. - Petrificus totalus. - mondom neki, majd Daniel teste megdermed. Szívem szerint elindulnék felé és lábammal megismertetném testközép pontját. Mindenki körülöttünk csodálkozik, egyeseknek tetszik a műsor, másoknak nem. - Örülnék, ha leszállnátok rólam, de ha nem megy, akkor egy párbaj keretében bármit lerendezhetünk. - célzottan pillantok az előbb megjelent csajnak. Nem tudom, hogy mit hisz magáról és nem tudom miért avatkozik bele az én dolgomban, de akkor most legalább tudatosul benne, hogy a halk csajnak van szava.
Mondják, hogy túl naiv, túl lelkes, és túl sok vagyok. Azt hiszem ez igaz is. Mentségemre legyen mondva vérbeli olasz vagyok, olasz temperamentummal. Bárkit elsőre a barátságomba veszek, és ha mérges is leszek valamiért, többnyire gyorsabban elszáll a haragom, mint szélviharban a papírsárkány. Többnyire. Ez természetesen nem vonatkozik arra bizonyos személyre. Már attól is mérges leszek, ha valaki a nevét említi előttem. Egyszerűen haragszom rá, és dühös vagyok, mert képtelen vagyok emberi módon beszélni vele. Akárhányszor összefutok vele órán, vagy azon kívül, az rosszul sül el. Tudom struccpolitika helyett beszélnem kéne vele. Rendezni a dolgot. Sokan mondták már. Sera, Sidney, Gilly, sőt még Gina is. Mégsem megy. Vele nem. Szóval igen, aláírom, hogy igen idegesítő tud lenni a szüntelen locsogásom. De ha így is van, Moira mondhatta volna azt is, hogy "Bocs Dany, de nincs kedvem beszélgetni." Esküszöm békén hagytam volna. Vagy legfeljebb megkérdezem mi bántja, és tudok-e segíteni. Ha nem, akkor meg megyek a dolgomra, és hagyom, hogy egyedül oldja meg. Ehelyett, mire észbe kaptam már nem tudtam beszélni. Legalábbis egy pár pillanatig, mert Gina gyorsan közbe lépett. De akkor sem esett túl jól a dolog. - Tudod, sajnálom, hogy gondjaid vannak, de nem másokon kéne levezetni. Ha nincs kedved beszélgetni, azt normálisan is lehet közölni, így nem igazán lesznek barátaid... - címzem Moira felé, és folytatnám, ha Gina nem állítana meg, a maga határozott stílusában. És mivel nem akarok még egy törött orrot is, kénytelen vagyok megállni a folyosón, és a vöröskére figyelni. - Őőő... Gilly tényleg keres? Az előző szünetben beszéltünk... akkor ő, megyek és megkeresem... - kicsit összezavarodok a hirtelen jött váltás miatt, meg amúgy is... egy pár pillanatig még bambán bámulok Ginára, majd elindulok lefele a lépcsőn. Talán jobb is, ha ezt nem most folytatjuk... Olasz vagyok, kell pár perc, hogy megemésszem ha nem kellek, és lehiggadjak, ha mérges leszek. Most pedig kicsit az vagyok, hiszen én csak kedves akartam lenni, erre ezt kapom? Ennyit érdemelnék? Lehet még mindig túlzottan naiv vagyok. És azt sem különösebben értem, hogy Gina mit ért az alatt, hogy ő majd intézi. Lehet nem is akarom tudni, ezért nem is gondolkodom rajta tovább. Egyszerűen elindulok megkeresni a barátnőmet...
Éppen lefelé tartok a lépcsőkön, megígértem Hagridnak, hogy ha lesz pár lyukas percem lenézek hozzá. Valami új kis mágikus állatkákat szerzett valahonnan, és mivel mindig kifejezetten érdekeltek a furi lényei, gondolta megmutatja őket, még mielőtt az alsósokat kezdené ijesztgetni velük... Szerintem ez egy vicces délután lesz. Néha kell ilyen is. Éppen elgondolkodtam, hogy szóljak-e Corvusnak is, esetleg Chrisnek, hogy jöjjenek velem, amikor valami furát szurok ki az eggyel lentebbi lépcsőfordulóban. Dany, meg egy idegen hollóhátas lány párosát. Dany mint mindig épp lelkesen próbálna barátkozni, csak a lány nem vevő rá. Oké. Megértem, Dany elég idegesítő tud lenni. Nekem is. Ugyanakkor saját VMS csapatagbeli privilégiumomnak tekintem, hogy szívassam a srácot. Amit mellesleg időnként gyakorolni is szoktam. Szóval amikor meglátom, hogy Dany szájpadlásához tapasztja a nyelvét, szinte azonnal úgy érzem itt kell beavatkoznom, mindkettő érdekében. Szóval egy gyors Finite Incantatem-mel semlegesítem is Dany átmeneti elhallgatását. Ámbár, lehet ez nem volt a legokosabb dolog, amit tettem életemben, mert már folyik is belőle újra az olaszos temperamentum. Naná, hiszen olasz. És két olasz egy lépcsőn túl sok. Jelenleg legalábbis. Így közé és a hollós lány közé lépek, és megakasztom Danyt, elég egyértelműen elállva az útját. - Oké, Nagyfiú, én ezt intézem. Téged amúgy is minden merre keres Gilly. Úgyhogy a helyedben én inkább őt találnám meg. Arra láttam a földszinten. Menj, ne várasd! - abba az apró logikai buktatóba inkább ne menjünk bele, hogy hogyan is láthattam bárkit lent, amikor fentről jöttem. Szerencsére Dany pillanatnyi zavarát kihasználva sikerül elhessegetni a srácot. Megint megette a Gilly keres szöveget. Komolyan mondom mióta járnak, ez lett a kedvenc szívatásom. Nem is tudom, hányszor adtam már el neki. - Szia! Hhmm... Új Lány. Azt hiszem tisztáznunk kéne néhány dolgot. Gina vagyok. - lépek ezúttal határozottan a Hóllóhátas lányka után. Nem igazán érdekel kicsoda, vagy milyen nyomora van, mert van az tuti, már első ránézésre is. De jobb, ha Danyre nem emel többször pálcát. Mint említettem, ez a saját VMS Privilégiumom.
Egészen kellemesnek ígérkezett ez a nap és azt hittem, hogy minden simán fog menni, hamarosan meg is érkezik Mason ajándéka, de... egyetlen egy hang, egyetlen egy ismert hang mindent tönkretett. Az addig nyugodtságot kis bosszankodás váltotta fel, majd ez a bosszankodás szép lassan haraggá nőtte ki magát. Reménykedtem benne, hogy többet nem fog kiszúrni engem és nem lesz alkalmam hallgatni a franciáját, amitől a falra tudnék mászni, mert nem szeretem. Tényleg a falra tudnék mászni tőle, de nem tudom, hogy hogyan tudnám kedvesen a tudtára adni, hogy Daniel, nem szeretnék társalogni vele. Az első alkalommal is annyira sikerült felhúznia engem és akkor pedig pont Masonnel kellett összefutnom. Esküszöm inkább lennék most Codyval, mint ezzel a sráccal és igen, vele se rózsás a viszonyom, de nála bárki és bármi jobb, még a büntetőmunka is... Ne üsd arcon, ne üsd arcon, ne üsd arcon... mantrázom magamban, bár a türelmemmel és az idegeimmel ügyesen játszik. Nem tudom, hogy miért lettem ilyen, de mostanában azt figyeltem meg, hogy... hamar felhúzom magam, mondjuk most is. Próbáltam kedvesen szólni, de arcom nem tükrözött semmit sem, még a legapróbb érzelmet sem. - Szia. Voltam jobban is, de ahogy látom, te még mindig tudsz locsogni... - mondom neki semmilyen hangon, majd figyelek a lépcsőfokokra. Tudom, hogy nem fogom megbántani őt, mert őt nem lehet semmivel sem megbántani, ő mindig egy boldog és kedves fiú lesz, aki a bántást sem veszi bántásnak. Azért az már elgondolkodtató, hogy akkor is ilyen kedves lenne velem, ha kigáncsolnám a lépcsőn? Bár ilyet nem tennék meg, legalábbis nem hiszem, hogy képes lennék valakit szánt szándékkal bántani. Meg nem is tehet róla igazán, hogy nem bírom azt a tömérdek energiát, amit magából áraszt. Egyszerűen túl sok és már nem tudom befogadni, se őt, se a viselkedését, se a szavait a lényét meg pláne nem. És nyomja tovább a rizsát... Csak sóhajtok egyet, előveszem a pálcámat és rápillantok. Úri hölgy módjára elintézem, hogy befogja a száját és ne essen bántódása. - Pofix. - pillanatokkal később pedig a nyelve a szájpadlására ragad, így képtelen lesz a beszédre. Csak figyelek körbe, majd végül az elnémult Danielre pillantok. - Ugye, hogy a csendnek megvan a maga varázsa? - mivel tudom, hogy nem fog válaszolni, ezért pár pillanattal tovább nem is várok. - Örülök, hogy ebben egyetértünk. - meggyorsít a lépteimet és szaporábban veszem a lépcsőfokokat.
Igazán érdekes, és lebilincselő mágiatörténet órán vagyunk túl, és most épp a rúnaismeret terem felé tartunk szünetben a következő Hollóhát-Hugrabug közös órára. És mivel már mágiatörin is együtt voltunk, így Moira mellé lavírozva a lépcsőn, kezdek el áradozni neki az óráról. Bár arról igazából fogalmam sincs, hogy Moira felvette-e a rúnaismeretet, vagy valamilyen más órája lesz, esetleg máshol. - Szia Moira! Hogy vagy? Hát nem volt csodálatos ez az óra? Igazán lenyűgözőek a 12. századi kobold háborúk. Rendkívül éredkesnek tartom például a 12. századi mágikus fegyvereket, amiket bevetettek egymás ellen...- természetesen mindezt franciául, és meg kell hagyni igen sokat javult franciával. Szinte már majdnem tökéletes lenne, ha nem lenne még mindig az a fránya olaszos akcentusom. Egyéb iránt tényleg fantasztikusnak tartom a mágiatörnélemet. Binns hírhedten unalmas órái ellenére is. Nincs olyasmi, amit ne vágnék fejből, az elmúlt hat év anyagából, még a legjelentéktelenebb esemény évszámát is beleértve. És ezt igen lelkesen meg is osztom másokkal. Igazán nem értem, hogy mások pl. Gina mért nem ilyen lelkesek a mágiatöri irányába. Csak remélhetem, hogy Moira is szereti ezt a tárgyat, és tudunk majd érdekes újdonságokat mondani egymásnak. Vagy ha nem, akkor igazán szívesen segítenék neki a tonnányi sok tekercses mágiatöri háziban, ami miatt mindenki annyit zúgolódik. Pedig szerintem igazán érdekes feladat, és alig várom, hogy nekilássak. Kíváncsi vagyok Moira is így van-e ezzel? - Alig várom, hogy a könyvtárban nekiláthassunk a házinak, szörnyen izgalmas lesz erről irodalmazni, nem gondolod?- teszek fel végül egy újabb kérdést, temérdek vidám locsogásom közepette...
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Lépcsők, lépcsőfordulók 2019-01-03, 11:38
Lépcsők
Mint ahogyan mind tudjuk a földszintről még viszonylag fix lépcsők indulnak, hogy aztán ahogyan az emeletek irányába vesszük az utunkat máris belefussunk az annál bonyolultabb keszekusza és kacskaringós lépcsősorokba, amik nem átallnak időnként még helyet is változtatni, csak hogy még nehezebb dolgunk legyen.
redit
