2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Megáll a kezemben a rongy, mellyel az egyik éppen megürülő asztalt törlöm a hátsó traktusban. Megint. Az asztallapra támaszkodom mindkét kezemmel, hosszan szívom be és eresztem ki a levegőt, majd még mielőtt késztetésem - megy arra sarkall, hogy ököllel csapjak bele a fába - tetté változna újra rámarok a rongyra és nekiesem a kezeletlen fenyő tisztításának. Anyám hülyeségeim rágódni ráérek később is, most itt ez a feladatom.
Mr. Avery asztalához egy vörös hajú, alacsony termetű boszorkány lép oda. - Jó napot kívánok, üdvözlöm a Kilenc Életben! - trillázza kedves hangján - - Sikerült választania már? Italt mit hozhatok? - kérdezi, s közben füle mögé tűr egy kóbor, a laza kontyából kiszabadult tincset fél kézzel.
Beverley új nálunk, a hangjára mindig felkapom a fejemet. Nem azért, mert nem bízom abban, hogy jól végezné a dolgát, hanem azért, mert az a feladatom, hogy odafigyeljek az alkalmazottakra és ha kell, akkor segítsem őket. Anyámnak is ez lenne a dolga, de ő jó szokása szerint megint nem azzal foglalkozik, amivel kellene, hát így itt én vagyok az egyetlen Woodcock (anyám vezetéknevét viselem, bár nem volt ez mindig így, de Papó halálával úgy éreztem, hogy tartozom neki azzal, hogy az iránta való tiszteletből felveszem ezt a nevet és elhagyom a Springfield-et, amelyet születésemkor róttak a papírjaimra, s mely egy olyan férfihoz köt, akit még soha nem láttam, s akire - hogy őszinte legyek - kíváncsi se vagyok), aki szívén viseli Papó hagyatékának sorsát.
- Ajánlom a meggysört. Saját recept alapján készül, a törzsvendégeink elsőszámú kedvence. - motyogom az orrom alá mindazt, amit elvárnék Beverleytől, s közben abbahagyom az asztaltörtlést is. Megint megint. Csalódottan húzom el a számat, amikor hiába várok, nem üti meg fülemet a folytatás. Hagyom egyelőre, hogy a vörös pincérlány kibontakozzon, de azt már most eldöntöm, hogy amint ellép a férfi asztalától, s a pultnál leadja az italrendelést - ha lesz - akkor oda fogok lépni hozzá és ellátom pár tanáccsal. Bár ahogy a férfi kinéz, a kisördög a vállamon azt suttogja a fülembe, csapjam le az asztalt a kezéről. Mert hát a munka az munka, de miért ne csempészhetnénk egy kis élvezetet is bele? Vannak vendégek, akikről első látásra megmondom, hogy szívesen kezelném a rendeléseiket. Is. (És nem érdekel, hogy ezt anya helyteleníti. Bennem legalább csak egy dolog van, amit helyteleníteni lehet. Bezzeg az ő étteremvezetésében csak az akad!)
Igen pocsék dolognak tűnik, amit most tennem kell, de mivel én választottam ezt a szakmát, hát teszem a dolgomat. A megbízom alaposan utánajárhatott, hogy a tulaj milyen helyzetben van, és ezt még meg is fejelte néhány tisztességtelen bónusszal, hiszen elvileg az a nő, aki a barátságos kis étterem vezetője, jelentős bérleti, meg adózási hátralékkal felel a tartozásaiért, de a főnököm a minisztériumban megmozgatott néhány szálat ahhoz, hogy a nőcire felfigyeljenek, hozzáadjanak néhány nullát a negatív egyenleghez, és én már úgy jöttem, mint aki kész csődeljárást képes végrehajtani. Az ajánlat persze nem erről szól. Az illetőnek, aki az egészet kitalálta, baromira nem lesz tőle egyetlen rossz éjszakája, hogy a nő ilyen rossz helyzetben van, tehát mindegy, hogy a csökkenő forgalom miatt alakult ki mindez, vagy a hölgy netán lelkileg van rossz passzban, ami miatt zuhanórepülést vett, ám ez különben sem tartozik rám. Én viszont nem vagyok egy szívtelen alak, ráadásul jártam már itt többször is. Mind a hely hangulata, mind pedig az étlap tartalma rendkívül vonzó. Sajnálatos, hogy a nő ennek a cápának a karmai közé került. Mindenesetre át kell adnom az ajánlatot, többet most nem tehetek. Hosszú sötét kabát, és öltöny van rajtam, amit lehet, felakasztok az egyik fogasra, és inkább leülök ebédelni, valahogy rá kell készülnöm a mindent földig romboló beszélgetésre. Jó eséllyel most eszek itt utoljára. Lapozgatom az étlapot, várva, hogy odajőjjön valaki, de most példának okáért elég nagy a forgalom, vannak bőséggel vendégek, nem lenne indokolt, hogy ekkora tartozás legyen felhalmozva. Lehet, hogy ezúttal ki kéne próbálnom a specialitást?
