2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egy Londonhoz közeli kisvárosban kezdőtött minden. Éppen valami fontos, mások számára lényegtelen ügyemet intéztem, amikor szimatot fogtam. Valami.. egész egyszerűen vonzott. Még sosem figyeltem fel semmire ilyen intenzitással, hiszen a dolog középpontja nem volt éppen közelinek nevezhető. Kilóméterekre innen.. Körbekérdezősködtem, hogy mi van a cél irányában, és valami poros kis falucska. Springwater, vagy mi az anyám. Nagyjából megpróbáltam belőni az irányt, és odahoppanálni, ám a dolog már csak azért sem működött, mert még nem jártam ott, így nem akartam több darabban végezni, másfelől a cél olyan homályosnak tűnt, mintha alig lenne ott mágia. De akkor meg mi a szar vonz ennyire? Olyan illata van, mint a farkasok legizletesebb zsákmánya, de ez hülyeség, mindenkinek más ízlik igazán. És ha csapda? Nem is tudom, ha valaki meg akart volna ölni, akkor egyszerűbben is lerendezheti. Nincs kedvem keresgélni úgy, hogy kocsit bérelek, ezért kinézek egy arrafelé tartó távolsági buszt, és elhülök, másfél naponta egyszer megy oda bármi is. Kurvajó. Az enyém nagyjából este indul. Addig felcuccolok, bár nem tudom, meddig maradok majd, és mit keresek, de olyan alapvetésekkel számolok, mint hátizsák, baseball sapka, kulacs. Tisztára úgy érzem magamat, mint egy proli túrázó, kész szégyen. Azért bakancsot nem húzok, elég a sima edzőcipő a farmerhez és a széldzsekihez. Az éjszakai járaton próbálok pihenni, noha nem szoktam hozzá a kényelmetlenséghez, mégis elnyom az álom. Reggel van, amire odaérünk, és még csak nem is a faluban tesz le ez a szar, hanem egy poros aszfaltúton, innen kéne gyalogolni valamerre. Ám a szimatom alapján a nyom ismét erősödik, nem a falu felé, hanem valahol a rét közelében. Még mázli, hogy hosszúgatyában jöttem, mert egy forrónaciban szétcsipkedne a csalán, meg a többi szarság. Megnézem a telómat, semmi térerő persze. A pálcám alig pislákol, jól mértem fel, alig van itt mágikus eszencia. Ez az én formám. Na gyerünk Brekinridge, nyomás! Elindulok a susnyás irányába.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Emma szavaira csak megrázom a fejemet. Kétlem, hogy ilyen egyszerű lenne. Egy egész tábor van itt, egy elhagyatott tábor csak azért, hogy idecsaljon vérfarkasokat, akik megnéznek valamit, hogy aztán tovább álljanak? Nem sok esélyét, sőt nem sok realitását látom a dolognak, de én valahogy nem hiszem, hogy ő ezt komolyan gondolja, talán inkább csak reménykedik, vagy ha komolyan... hát túlságosan naiv, ami ha gond van nem jön majd jól. - Kétlem, hogy csak kirándulni vagyunk itt, de igen ha valamit találunk meg kell vizsgálni mielőtt bárki hozzányúl.. .ha tárgy aza valami egyáltalán. - lehet zsupszkulcs is igen, ahogyan Tim mondja, de akár átkozott tárgy is, vagy arra aktiválódó csapda, ha hozzáérünk, vagy ugye fennáll annak is az esélye, hogy eleve nem is tárgyról van szó. Én azért még most sem hiszem, hogy ez az egész csak valami kirándulást célozna meg és igenis rossz jel, hogy nem érzékelünk semmit. Ha túlvilági lények vannak itt az még rosszabb. Sokkal nehezebb elbánni valakivel, akinek még csak fizikai teste sincsen. - Ügyes! Talán csak nem ereklyevadásznak készülsz? - vagy tolvaj vagy, lehetne a másik kérdés, de ezt nem mondom ki nyíltan. Mégis bár Emma meglepődik, az én pillantásom inkább elismerő, viszont az engem is ledöbbent, hogy le van betonozva a csapóajtó alatti terület, legalábbis első ránézésre, viszont a következő pillanatban mégis csak megláthatjuk az érkezőt, azaz persze első körben halljuk. Egy farkas, átlagos, szimpla erdei példány, valahol a ház oldalánál bukkan fel és közelít meg minket. Jó eséllyel kapcsolni se sok időnk van, mert a következő pillanatban már ugrik is és egyszerűen eltűnik a betonban... vagy alatta és nem minket támad meg, bár az ugrása szögéből, irányából ez egyértelmű volt. Na persze, ha valaki netán gyorsabb nála és megakadályozza, nem éri el a célt. Ha nem, akkor én is közelebb lépek és a beton felé nyújtom a kezemet. Igen, épp, mint a 9 és 3/4-dik vágányom, a kacsóm simán átsiklik a betonon. - Tehát a farkas nem szellem... bár ki tudja, akkor miért nem érzékelte a va...? - itt el is akadok, mert többiek arra eszmélhetnek, hogy egy pillanat múlva már el is tűnök a szemük elől, miután valami simán átránt a betonpadlón elkapva az alig lenyújtott csuklómat.
Érdeklődve hallgatom, hogy Emma miket mesél a vérfarkasságról, következtetésként le tudom vonni, hogy akkor ő született felmenők utóda, de nála ez valamiért nem öröklődött mint nálam. Nagyjából egymagasak vagyunk, de az ő tartása némiképpen bizonytalanságról uralkodik, mintha mindenki felé megpróbálna empatikus lenni, én viszont sosem kérdőjeleztem meg a sjaát döntéseimet, bevállaltam, ha olykor nyersen sikerült viselkedni. Ahogyan körbejáratom a tekintemet, Sidneyben lobog a tettvágy, Timben pedig a bizonyíthatnék, így összességében azt kell mondanom, hogy egészen jó alapanyagból dolgozhatunk. Azt már sose tudjuk meg, hogy a szőke térképes csaj milyen lett volna, ha szintén farkas. A kérdés igazán csak az, hogy ezek itt mennyire hallgatnak rám, mennyire tudom rájuk erőltetni az akaratomat. Ugyan jönnek velem, de elhangzottak már kétkedő beszólások is. Igen, ezt én is úgy vallom, hogy a tettek alapján lehet tiszteletet kivívni, nem vagyok a megfélemlítés híve, pedig megtehetném. Talán éppen az emberi külsőm alapján nem gondolnák rólam, hogy félelmetes is tudok lenni, holott ha ők is farkasok, akkor tudhatnák, hogy bizony az emberi alak nem minden. - Vagy halottak. – Felelem Sidneynek, mivel én is úgy érzem, hogy jelenleg egyedül vagyunk, ám mi van, ha túlvilági lényekkel van dolgunk? Mi ugyan a vér és a hold átkától függünk, ám a sötét éjszakai kísértetek nem érzékelhetőek az életjeleik alapján. Tim viszont közbeveti, hogy ő rohadást sem érez, tehát hullák sincsenek. Ez viszont még továbbra sem zárja ki a szellemeket. A szétváláson még gondolkozom, először nézzük meg a csapóajtót. Amikor Tim felnyitja, bólogatok, s hozzáteszem a magam véleményét. – Ha kiskorú, akkor rajta van a nyomjel, és mivel nem vagyunk tanárok, nem engedélyezhetünk neki ilyesmit. – Abban viszont igaza van Emmának, hogy nem csak mágiával lehet érvényesülni, addig pedig megvédjük. Ha már előre lettem engedve, akkor nem csak hogy kinyitom, hanem fel is tárom az ajtót. Édeskés, vattacukor illat csapja meg az orrunkat, mintha az ember kinyitna egy parfümös üveget. De mit keresne itt ez az illat? Viszont ezzel együtt az a furcsa, csalogató érzés teljesen megszűnik, ami ide vonzott minket. Mit nyitottunk ki? Erőltetem a szememet, de nincs szükség rá, hogy fényt varázsoljak, ugyanis a csapóajtó lejárata teljesen be van betonozva. – Ez meg mi.. a szar? Bebörtönöztek ide valamit? Nem is tudom, hogy jó ötlet-e kibontani, de ha már itt vagyunk? – Pillantok a társaimra megdöbbentek. Akár szét is válthatunk, hátha találunk egyebet is a táborban. De most nyilatkozzanak ők is.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb! Kicsit tanácstalanok vagyunk, hogy vajon van-e más farkas is, akit idevonzott ez a valami, vagy sem, de csak úgy jöhetünk rá, ha tovább haladunk. Elkezdek Sidney-vel beszélgetni, miközben az egyáltalán nem kihúzott szememmel, csak ultradús szempilláim alól nézem a környezetünket, hiszen nem akarom, hogy a szaglásunk legyen a egyetlen érzékszervünk, amire koncentrálunk. Ha szándékosan vonzottak ide éppen ezzel, akkor át is verhetnek vele, nem is tudom, csak egy gondolat, ami arra sarkall, hogy a szememmel is pásztázzam a környéket. Egy ideig azért sétálunk, míg el nem érünk ahhoz az épülethez, szóval van idő beszélgetni a vérfarkasságunkról. Az nagyon jól esik, hogy Tim elfogadja a békejobbomat, olyan kis magánakvalónak tűnt abból, hogy a fák között kuksolt ahelyett, hogy azonnal odajött volna hozzánk, de ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem olyan elszigetelt. Ha nem is tűnik valami életvidám, viccelődős fiatalnak, akkor sem megközelíthetetlen. Mikor Joyce beleszól a beszélgetésbe kicsit elmosolyodom, mint egy elnéző anyuka, szeretettel és megértéssel. - Nem mondtam, hogy pontosan tudom milyen érzés. De született farkasok között nevelkedtem és az édesapám is vérfarkas, tehát lehet róla fogalmam és pontosan tudom a hátrányait annak, hogy a testemben nem magától aktiválódtak a vérfarkas gének, hanem beharaptak hozzá. - válaszolom türelmesen, nem kioktató hangnemben a legkevésbé se. Nem bántott meg azzal, hogy így visszakérdezett, biztosan csak kíváncsi, és én mindenkinek szívesen válaszolok. Főleg, hogy elkezdtem kutatni minden szempontból a vérfarkasság és a harapott vérfarkasság mibenlétét, különbségeit, lehet-e esetleg utóbbiból előbbibe változni bájitallal, mutációval, bűbájjal, akármivel, tehát mondhatni nagyon is kompetens vagyok a témában. Mikor végül odaérünk az épülethez és megtorpanunk, én is inkább először elkezdeném körbejárni a helyet és leselkedni kicsit, mintsem azonnal besétálni a hátsó ajtón, de mivel a szétválás valahogy úgy érzem, hogy egyikünknek sem szimpatikus ötlet, így fel se vetem én se. Sidney előveszi a pálcáját, ahogy én is, ugyan én egyelőre nem varázsolok, csak várom a bűbájának az eredményét. - Talán ha megtaláljuk a forrását, akkor elmúlik a hatása, és mások már rég elmentek. Talán valami egészen érdektelen dolog… - dobom be újra a naivat, de nagyon kevés meggyőződéssel sajnos, aztán kicsit letaglózva nézem végig, hogy Tim néhány pillanat alatt szétkapja a hátsó ajtó felfüggesztéseit. Nem vagyok egy nagy besurranó, sose volt szükségem rá az életemben, de ha jól értelmezem, akkor most már hiába van a zár zárva, a srác szimplán le tudja emelni az egész ajtót, úgy, ahogy van. - Hűha, ügyes vagy... ezt még is honnan...? - jegyzem meg, azért fojtott hangon, aztán már megszokásból várom, hogy valaki bevágjon elém. Gyógyító vagyok, többször mentem már auroroknak segíteni, és mindig én voltam a hátvéd, soha nem mentem be egy történésbe se először. Persze ez most más, nem auror csapat vagyunk, de én ettől függetlenül is előzékenyen várom, hogy más kezdje meg a sort. Persze ha félnek, vagy látom, hogy tanácstalanok, hogy ki menjen be elsőnek, hát megteszem, egy pajzsot felvonva, de előtte még újra a sráchoz szólok. - Pálcát már használhatsz az iskolán kívül, ugye? Vész esetére jobb megbeszélnünk. - mosolygok rá, kicsit bocsánatkérőn, hiszen végül is ez már megint egy kérdés a korával kapcsolatban.
[You must be registered and logged in to see this image.] Persze, nem skatulyázgat mindenki, de mivel elég megjegyzést kapott a korát illetően, ebből egyenesen arra következtet, hogy van egy címke, amit megnyert magának. Nem szeret zöldfülűnek tűnni, mert nem is érzi magát annak, de ha a többiek így tekintenek rá, hát legyen. Joyce-nak nem válaszol erre semmit, csak egyik szemöldökét felhúzva néz rá, hiszen ő kérdezte meg, nem keresi-e bárki is. Ahogy Sidney is érzi, önérzet az van benne, meg önreflexió és önkritika is. Bár az is biztos, hogy farkasok mellett nem hat annyira a kis sármja, de majd meglátják, mibe is keverednek. Emma közeledésére azonban reagál, és elfogadja a kezet, amit felé nyújtanak, majd közepes erősséggel szorítja azt meg egy félmosollyal. Nincs harag. Az, hogy ki a falkavezér, számára egyáltalán nem eldöntött, főleg, hogy még falkáról sem beszélhetnek, de tény, hogy Joyce kifejezetten furcsa a számára. Nem folyik bele a lányok beszélgetésébe, de az bizonyos, hogy erős különbség van a született vérfarkasság meg a harapottság között, és Emma csak ennyit mondott, nem azt, tudja, milyen a másik oldal. Ez nyilván lehetetlen dolog. Ami meg a távolságot illeti, ő a környéken volt és egyik kedvenc hobbyjának hódolt, a random stoppolásnak, ami azt jelenti, hogy ő nem tett meg nagy távot. És arra gondol talán a többiek is más miatt, de itt jártak, valamekkora körön belül. Sidney mozdulatára és letapogatására csak figyel és kivárja az eredményt, majd lassan megindul a főépület felé. - Négyen vagyunk, ha gondoljátok, ketté is válhatunk, az egyik csapat elölről nézi meg a helyet, a másik hátulról. De rothadást nem érzek, azaz se zombik, se hullák nincsenek a környéken. Ami azt jelenti, hogy ez a tábor elhagyatott, és annak a valaminek, ami idecsalogatott, lehet több képessége is van. Lehet egy Zsupszkulcs, szóval csak óvatosan a kezekkel. - fejti ki a maga véleményét, miközben elindul a többiekkel, azaz Joyce szavai szerint, és amikor odaérnek a csapóajtóhoz, akkor csak érdeklődve megszemléli, megrángatja, és ahogy sejtette, zárva van. Éppen ezért miután átnézte a szerkezetet, zsebéből elővesz valami vékonyabb, hegyes kis fémet, és nem a zárszerkezettel bajlódik, hanem a csapóajtó felfüggesztését szedi szét igazából néhány ügyes, könnyed mozdulattal majd a kis fémet megpörgetve az ujjai között lép hátra egy lépést. - Hölgyeké az elsőbbség. - és azért látszódik rajta az enyhe fokú büszkeség, hogy na tessék, jó ő valamire, és nem kellett kitépni az ajtót, ez által nem is csapnak akkora zajt. Bár nagy kérdés, mi vagy ki van itt, aki nem ad életjeleket.. csak nem ilyen durva a bunker hogy leárnyékol mindent..
Úgy fest, hogy önérzetből nincs hiány, de inkább önérzetes legyen valaki és álljon ki magáért, mint hogy akárki akármikor simán elnyomja nem igaz? Én legalábbis kétlem, hogy jobb lenne valami kis gyáva nyúl a csapatba, aki mindentől megijed, így is már-már zavaró számomra, hogy ez a Joyce annyit beszél, hogy a végén még komolyan kiszárad a szája. Én is inkább a tettek mezejére lépnék, mint Tim, mint hogy valahogy csak úgy ott hagyjam a cuccaimat szerteszét, kekszet eszegessek és azzal foglalkozzam ki mennyire van frankón kisminkelve. Hát nem édes mindegy, ha valami idecsalogatott minket és arra is van esély, hogy ez a valami valami kellemetlen csapdába hívogat? - Úgy sejtem, ha a helynek lenne konkrét vezetője már előkerült volna, de olyan kihalt itt minden... Ha mást is idecsalogatott az illat, de nem találkoztunk vele, az cseppet sem jó jel. - ezzel nem igazán azt fogom megerősíteni Emmában, hogy ez most egy békés kis séta, hanem igenis komoly dolognak nézünk valószínűleg elébe. Már épp én is válaszolnék, hogy előbb mérjük fel a terepet, mert nem biztos, hogy a legnagyobb épületet kellene elsőre megcélozni, amikor Joyce meg is indul a kekszével egyetemben, hogy mégis csak azt célozza be. És mivel szétválnunk nem kellene, végül csak sóhajtok egyet. - Akkor úgy látom a főépületet nézzük meg elsőként, bár jó lenne tudni van-e itt bárki más is rajtunk kívül... - mindenesetre most már előkerül a pálcám. Kihalt a hely annyira, hogy ne fussunk muglikaba és valahol a ház oldalánál, ahol kevésbé látnak minket azért csak ellövök egy bűbájt, ami az életjelekre fókuszál. - Rajtunk kívül nincs itt senki, vagy... legalábbis a mágia nem érzékeli, ami furcsa, ha minket is idecsalt ez az illat... mást is idecsalhatott, de akkor hol lehetnek a többiek? - tehát nincsenek szabadon, vagy védve vannak mágia által, vagy... nem élnek, ez utóbbi a legrosszabb variáció, de ezzel is számolnunk kell.
Bár Sidney nem hagyja hátra a cuccait, én a sajátomat leteszem az egyik padra. Mivel bármikor át tudok változni, nem ragaszkodom semmihez úgy, hogy baj lenne, ha elveszíteném. Olyan dolgok vannak benne, mint újság, némi harapnivaló, jegyzetfüzet, no meg némi női kellék, noha úgy vélem, sokszor felesleges a vakolat, közel sincsen annyira kihúzva a szemem, mint Emmának. Bár úgy látom, ez a Sidney sem viszi túlzásba a sminkelést, már amennyire a mocsokréteg alól átüt bármi is. - Én nem skatulyáztam senkit. A kor a legtöbb esetben nem számít. – Közlöm Timmel semleges hangon, a többesszám talán nekem is szólt, noha nem foglaltam állást. Felőlem lehet zöldfülű, de ha ő is farkas, megmutathatja a terepen, hogy mennyit ér valójában. Nem szokásom senkit sem lenézni, már csak azért is, mert már számos falkának voltam a vezetője, a sors iróniája, hogy a legtöbb farkasom már halott, vagy hátra kellett hagynom. Jó szemem van ahhoz, hogy kiszúrjam az értékeket, s most Timmel kapcsolatban valahogy jót szimatolok, lehet rá számítani. Miközben kibújok a hátizsákomból, Sidneynek válaszolva méregetem a kőházat, valahogy az a hely az, amely igazán vonz, noha lehet, hogy pont az a csapda forrása. – Nem tudom, csak veletek találkoztam útközben, meg azzal a szőkével. Viszont elég nagy távolságból jöttünk, aligha hiszem, hogy ebben a körben csak mi lennénk farkasok. – Ez azért szintén gyanakvásra ad okot, miért csak négyen vagyunk. Csak a tiltott rengetegben számos ordas él. - Pont a tábor nevére nem figyeltem, de hátha ki van táblázva valahol. Az biztos, hogy benne volt a nevében a nyár. – Indulnék el a tó felé, de mivel onnan úgy vélem elég hideg szél fodrozza a hullámokat, maradok inkább, s a háttérben beszélgetőkre figyelek. Egyet kell értenem a hallottakkal, s ennek szót is adok. – Honnan tudod, hogy milyen érzés születettnek lenni? Egyébként kétségkívül sokkal szabadabb. – Ezzel kinyilvánítom, hogy én amióta világra jöttem, nem is számítok embernek, hiszen a felmenőim mind farkasok voltak. Van néhány ékszerem, egy-egy gyűrű, nyaklánc, és fülbevaló, amit ha jobban megnéznek a lányok, a ruhám minőségén túl is lehet látni, hogy a luxus kategóriába esnek, tehát nem kell attól félnem, hogy holnap nem lesz kenyérre való. – Az a ház kettős érzést kelt bennem. Egyszerre gyanus, és hivogató. Mi lenne, ha keresnénk valami hátsó bejáratot? – Vetem fel az ötletet, és ha a többiek nem indulnak el direkt másfelé, akkor nem a felfelé vezető lécsőn indulok el a magasodó épület irányába, hanem megkerülve a dombocskát, hátha lelek valami ösvényt, tudomisén borospince lejárót. És lám, valóban egy csapóajtó látszik, amivel talán éppen az alagsor felől lehet megközelíteni az épületet.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb! Mikor Joyce-tól nem kerül elő a térkép, csak beszél róla, azért leesik, hogy arról a térképről beszélt, ami a bolyongó csinos szőkeségnél volt, aki belénk botlott. Lehet okos lett volna észrevétlenül duplikálni a térképet, de így se rossz, hogy legalább fogalmunk van arról, hogy merre és mit fogunk találni. A kis farkasfiú türelmetlen és nem kapós arra, hogy a fiatalságát az orra alá dörgöljük, így nem is forszírozom egy szóval se tovább, inkább békítőleg kinyújtom felé a kezemet, persze nem tűnik olyan típusnak, aki engedné, hogy barátságosan megszorítsam a vállát vagy a karját, így ha kitér, nem erőltetem. - Igazad van, inkább legyünk mozgásban. - mosolygok rá, aztán megindul a csapat és én Sidney-vel kezdek el beszélgetni. Szeretném tudni, hogy kikkel hozott össze a sors, ez talán nem nagy bűn, ahogy a kíváncsiságom se. De miután ő válaszol, és megtisztel azzal, hogy még ha tömören is, de válaszol, én se fogok elzárkózni a kérdéstől. - Lassan tizenöt éve. De az apám született farkas, szóval nem volt idegen előttem ez az egész, csak hát… beharapottnak lenni teljesen más, mint farkasnak születni a falkánkba. - mesélem neki őszintén, ezzel is megpróbálva igazából megmutatni, hogy hiába vagyunk mások, más háttérrel, azért még én állok a legközelebb ahhoz, hogy tudjam, milyen nem született vérfarkasként átváltozni teliholdkor. Fájdalmas, kínzó, nem olyan felszabadító érzés, mint a másik kettőnek. Megállunk a közelében kicsit tervezgetni, de Sidney-hez csatlakozva én is kicsit megrázom a fejem. - Nekem sincsen olyan nagy cuccom, amit hátra kéne hagyni. Hívjatok naivnak, de én azért remélem, hogy nem valami csatába indulunk… - jegyzem meg, próbálva pozitívnak maradni. Igen, a szag idevonzott minket, biztos, hogy valami történik, de miért kell ennek mindenképpen baljósnak, halálosnak, negatívnak lennie? - Én azt mondanám először járjuk körbe, ha nem hatalmas terület. - válaszolok Timnek, de nem Sidney helyett, csak utána, azért megemlítve a véleményemet, aztán a térképes kérdésre Joyce felé fordulok, hiszen ő látta, én csak egyszerűen hiszek neki. A kekszből elveszek egyet, de valójában inkább csak azért, hogy az osztozással közelebb kerüljünk, nem azért, mert éhes vagyok és tényleg ennék belőle. Ettől függetlenül elrágcsálom, miközben tanácskodunk.
[You must be registered and logged in to see this image.] Valahogy érezte, hogy ez lesz, de ahogy beleszimatol a levegőbe, érzi, hogy hiába fiatal, nem ő itt a leggyengébb láncszem, akár tetszik, akár nem. Bizony, csak úgy árasztja az őserőt, mert eléggé szép dinasztiát tudhat a háta mögött, noha nem gazdagok,de azért befolyásosak, csak inkább a mágusvilág sötétebbik oldaláról. De ezt nyilván nem fogja senki orra alá kötni, ahogy azt se, hogy 12 éves kora óta senki sem keresi tulajdonképpen.. Varázslónagykorúság ide vagy oda. Kihúzza magát, miközben állja a lányok tekintetét. - Tovább skatulyázgattok, vagy elindulunk még ma? Semmi kedvem itt rostokolni sötétedésig, annyira nem izgalmas a hely. És nem keres senki, ne aggódjatok. Nem miattam fogtok bajba kerülni. - válaszol egészen dacosan,hiszen bár semmit nem tud a többiekről, látásból ismeri őket maximum, ennek a fordítottja is igaz, ők se tudnak semmit a srácról. Aki a maga besurranó múltjával lehet, hogy hasznosabb lesz, mint gondolják. Mikor végre elindulnak, akkor bizony ő is megy, és a táborhoz érve idegesen pillant és szimatol körbe, ez az elhagyatottság neki egy cseppet sem tetszik. - Pakoljatok, ha gondoljátok. Megkeressük a hely vezetőjét, vagy fel akarjátok térképezni a helyet? - néz itt főleg Sidneyre, mert ő tűnik a leginkább kommandós meg militáns alkatnak, mint a felszerelése, mind a kiállása és a stílusa miatt,így ha a terepet fel kell térképezni, akkor úgy érzi, hogy rá biztosan számíthat, a többiek számára még kérdések. A kekszre finoman megcsóválja a fejét, és inkább néhány lépést tesz a hely közvetlen közelében, ahol megálltak, mint aki mozgást, vagy idegen szagot keres de nem kifejezetten talál semmit. Legalábbis semmi olyat, ami számottevő lenne, vagy emberekre utalna. - Mit mondtatok, mi volt a térképen ideírva, mi ez a hely? - kérdezi,ahogy végigjáratja a tekintetét meg az érzékszerveit a helyen.
Nem tudom megállni, hogy ne mérjem végig a srácot, mint férfi a háznál. Fiatalabb nálunk minimum 2-3 évvel, tehát igen távol áll mondjuk az igazán férfiastól. Ha férfias valakire kellene gondolnom, akkor Stansson jut eszembe... na jó, ez mondjuk fura, az edző határozottan bunkó tud lenni, de mindettől függetlenül, amikor a verseny előtt kiütötte azt a véla pasast... Kissé megköszörülöm a torkomat, ahogyan elkalandoznak a gondolataim, hogy aztán inkább a térképre koncentráljak. Akkor nézzük meg azt a tábort kizárásos alapján és menjünk az orrunk után. Én azért jóval kevésbé vagyok ezúttal is laza, mint mondjuk ez a Joyce. Nem tudhatjuk nem valami csapdába sétálunk-e bele, hogy mi ez az illat, úgyhogy jobb, ha az ember inkább óvatos, mint hogy utólag derüljön ki valami nagy kellemetlenség. - Néhány éve, már... mondjuk, hogy megszoktam. Hát te? - pillantok oldalt a mellém besoroló Emmára. Nem tudom, hogy mennyire kell most itt barátkoznunk, bár tény, hogy ha némán sétálunk el a célig az nem valami érdekes, bár engem nem zavarna, akkor legalább jobban tudok figyelni. Az is lehet, hogy valami ereklye, ami így csalogat minket vérfarkasokat, ez pedig még izgalmasabbá tenné a dolgot, akár valami komoly felfedezést is kecsegtetve! A táborhoz megérkezve bár veszek a sajtosrúdból, de a táskám egyelőre marad. - Vajon másokat nem vonzott ide, vagy csak még nem értek ide, vagy... - az az opció rosszabb, ha már igen, de már eltűntek más okból kifolyólag, mert a vonzó illat nem szűnt meg, tehát ezzel azt a gyanút erősítenénk, hogy ez mégis csak veszélyt jelent. - Én nem válok meg a cuccaimtól, azt se tudjuk, hogy mi ez a hely és mi vonzott ide minket. - a táskám tehát marad, amúgy is vannak benne fontos holmik, amik kellhetnek, ha netán bajba kerülünk, vagy valami olyan helyzetbe, ahol elkél pár hasznos holmi és hát azt se tudjuk van-e itt bárki más, hát eszem ágában sem akarok én bármit is őrizetlenül hagyni. Tehát tőlem el is indulhatunk a szag után körbenézni.
Emma talán félreértette, nem én hoztam az ominúzus térképet, hanem a szőke lány, aki ezek szerint szintén Roxfortos, de őt nem hozzánk hasonlóan vonzotta ide, csak simán túrázik. Az ő térképe felé hajolva lestem ki, hogy itt van a közelben egy tábor, ami talán a gócpontja lehet annak, amit már messziről érzékelünk. Itt a senki földjén, távol mindentől csak a kis falu van, ahova szívem szerint nem is mennék be, hiszen kinek kell az olcsó sör? Nem, az erdő széle már sokkal ígéretesebbnek tűnik, s láthatóan mások is felfigyeltek rá, jelenleg csupán ártalmatlan, veszélytelen farkasok, ám ez a későbbiekben változhat, ezért jobb résen lenni. - Kétlem, hogy vérfarkas tábor lenne. Arról hallottam volna. És esélyesen ti is. – Nem mondom, hogy mindent tudok, ami a fajtánkkal kapcsolatos, de azért vagyok annyira tájékozott, hogy itt tahófalva környékén soha semmi nem történt, ami említésre méltó, vagy megírták volna az újságok. Nem tudom, hogy a másik három mióta farkas, én ugye a születésemtől kezdve, így az erejüket is csak éles helyzetben tudnám felmérni, de az biztos, hogy míg egy vérfarkas emberi alakjában nem szúr szemet, négy már messziről szaglik, ami azt jelzi, hogy valami nagy zsiványság van készülőben. Mi csak egymáshoz csapódtunk, de máris falkának minősülünk bárki szemében, aki képes felismerni az ilyesmit. Ám sosem voltam félős, nem véletlen, hogy az érdektelen roxforti beosztás kapcsán is griffendéles lettem, mert a gigantikus túlerőnek is beleröhögök a képébe. Jőjjön csak bárki, harcias farkaslány vagyok! – Nem bánjuk. Szóval Tim. Nem akarok anyáskodni, de nem keres téged valaki? Olyan kis fiatalkának tűnsz, ha kiderül, hogy elkóboroltál otthonról, és minket kérünk számon, simán letagadjuk, hogy mi loptunk el. – Csóválom a fejemet mosolyogva, hihetetlen, hogy a kiskölyök is csak úgy árasztja magából az őserőt, de az biztos, hogy még nem érte el a varázslós nagykorúságot. Akkor mi a jó életet keres itt felügyelet nélkül? Ahogyan közelebb érünk a táborhoz, látjuk, hogy egy fehér-piros csíkos deszka van keresztalakban felállítva, a közepén pedig sárga tiltó mondat, miszerint tilos a bejárat, merthogy lezárt a terület. Lazán elsiklom mellette, kicsit beelőzve Sidney és Emma kettősét. Tucatnyi faház tűnik fel, közepén pedig egy afféle bulira alkalmas tűzrakóhely. A házikók mellett egykori horgásztó, mólóval, de csónak nélkül. Az egyik fán kocsigumiból kreált hinta. A közeli dombocskán viszont egy tekintélyes, téglából húzott egy emeletes főépület. Vélhetően a táborozók mellett ott trónolhat a tulaj, vagy a vezetők. Olyan furcsán elhagyatottnak tűnik ez az egész, az illat viszont belengi az egész helyet. – Lecuccoljunk, aztán körbenézünk? – Én már most járatom a tekintemet, engem a főépület vonz, de most valahogy nem vagyok szétválós kedvemben. Szóljanak hát a többiek is. A hátizsákomból előkerül egy dobozni sajtos száraz keksz, azt adogatom körbe, amíg agyalunk.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb! Mikor Joyce helyesbít a nevén én kicsit elnézést kérve mosolygok, kedvesen, szelíden, nem fogom kötni a farkast a karóhoz, végül is engem is ritka, hogy becéznek, bár az Em-mel vagy akár a Mars-sal is teljesen békében vagyok. - Joyce, persze. - bólintok rá, jelezve, hogy értettem, aztán ugye jön Gilly útra bocsájtása, a bokorban a srácon átesés és végül kiderül, hogy a született farkas lány egyáltalán nem vaktában jött, hanem térképpel a hóna alatt. Nálam nincsen semmi ilyesmi, hiszen nem is erre a területre készültem, hanem jó pár kilométerrel délebbre, szóval nyilván csak az orrom után jöttem. Érdeklődve nézek rá és hallgatom végig Sidney kérdéseit, aminek minden pontja jogos, csak… Csak anélkül nem kapunk választ, hogy meg nem nézzük. - Biztos, hogy nem vérfarkas táborként van feltüntetve a térképen, csak talán azért, hogy a muglik tudják, hogy tiltott terület, ha a mugli-riasztó csődöt mond. - feltételezem, kicsit elgondolkozva, talán még van is benne igazság. Lassan összeáll a csapat, én sem akarok csak úgy visszafordulni, szóval egyértelmű, hogy velük tartok. Ugyan Tim megjegyzésére, hogy kell a Férfi a háznál kicsit felkuncogok, mert a magam 23 évével ő inkább csak kisfiú, de nyilván nem akarom megbántani és nem teszem ezt szóvá, minél többen vagyunk annál jobb. - Naná, hogy megyünk! - válaszolom én is Joyce kérdésére, egészen lelkesen, nem látom annyira borúsan a helyzetet. Nem gondolnám, hogy kiírtani akarnak minket, azt se, hogy ellenséges falkába botlunk, egyszerűen… nagyon rég volt ilyen rossz tapasztalatom, így egyszerűen nem gondolok ilyesmire. Az, hogy a közmegítélésben a varázslókban még mindig élénken él, hogy Greyback és rengeteg másik vérfarkas Voldemort mellett harcolt, egy egészen más kérdés. Azért tették, mert a sok évnyi vadászat után beleőrültek a gondolatba, hogy ők uralkodhatnak mások felett, és nem őket tekintik a söpredék vérlényeknek. Ez persze nem jogos indok, és amiket tettek, attól még most is kicsit elszorul a torkom, hiszen… még is csak vérfarkasok. Talán még szegről-végről a rokonaim is. Felőlem indulhatunk a tábor felé, de gondolom nem ész nélkül trappolunk be. Megigazítom a táskámat, újra összefogom a hajamat, hogy kicsit szorosabban tartson, aztán bele szaglászva a levegőbe indulok el a többiekkel. - Mióta? Már ha akarsz róla mesélni. - lépek Sidney mellé, egy kedves mosollyal. Számomra ez nem tabu, de megértem, ha neki igen és nem fogja egy idegennek - még ha háztársa is vagyok, csak jó pár évvel feljebbről - elmesélni. Nem lesz harag, nem lesz csúnyánnézés, csak egyszerűen tudomásul veszem, hogy nem a legjobb témát boncolgatom.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem rossz szöveg, hogy nem harapnak a többiek, de eléggé gyenge. Főleg, hogy mindenki tudja, hogy vérfarkasokról van szó. És Tim nem egyszer keveredett már agresszív falkákba, meg egyedekbe, akik miatt futnia, vagy harcolnia kellett. De úgy fest, ez most egy békésebb társaság, a biccentéseket sorra viszonozza. Mindent hallott, tökéletesen, úgyhogy a neveket már tudja, azt is, hogy Joyce nem szereti, ha becézik. Finoman felméri a társaságot, és az izmait egy kissé elengedi, amikor látja, hogy tényleg nem akarnak itt támadni. A rangidős dolgon meg el se gondolkozik. Nem az a fajta, aki direkt belemegy ezekbe a konfliktusokba, sokkal inkább dolgozik be. - Tim. - toldja oda kurtán, majd vesz egy mély levegőt, beszívva a valami furcsa illatát. - Engem is ez vonzott ide, úgyhogy ha nem bánjátok, veletek tartok. Azt mondják jól jön egy férfi a háznál. - mondja, enyhe iróniával, mert a maga 16 évével nem biztos, hogy alfa hím lesz belőle, hiszen ő az egyetlen hím, de még egészen fiatalka. Amit persze tud, azt beledobja a közösbe, végighordozva a tekintetét mindenkin. Ha ebben megegyeznek, akkor ő maga pedig fogja magát, és elindul Joyce,meg az esetleges többiek után. A tábor dolog neki is bűzlik, de nem jobban, mint ez a fura virág, vagy bármi.. azért reméli, nem valami szekta rituáléjába sétálnak bele.
Tényleg elég furcsa, hogy mindegyikünket ide vonzott valami és jó eséllyel ugyanaz, hiszen amúgy nem lennénk mind vérfarkasok. Ők is a furcsa illat miatt jöttek, csak ahogyan Emma kifejtette az a nagy kérdés, hogy ez most jót vagy rosszat jelent. A furcsa illat vajon veszélyt jelent, vagy sem, csapda vagy valami véletlen? És, ha véletlen, akkor miért nem jöttek ide többen? Én legalábbis nem a szomszédban csatangoltam, és a többiek is láthatóan célzatosan érkeztek, akkor még az ország több vérfarkasa is itt lehetne, ha csak... - Lezárt terület? Gondolod, hogy valamiféle vérfarkas tábor lehet? Ha mi itt vagyunk valami miatt akkor mások is jöhettek, de akkor miért lenne rajta a térképen? - na igen nem szoktak vérfarkas táborokat feltüntetni a térképen igaz? Vagy csak egy sima lezárt tábor területe, ahol gyülekeznek a magunk fajták, na de miért? - Én is jobban örülnék valami virágnak. - pillantok körbe, bár itt semmit se látni, úgyhogy valahogy ennek látom a legkisebb esélyét. Tim úgy fest ügyesen elbújt, tehát valószínűleg nincs szükség rá, hogy újfent bemutatkozzam neki, mivel az előbb már megtettem ezt Joyce irányába, tehát csak biccentek az előkerülő srácnak, ahogyan a távozó szöszkének is megtettem az előbb, még az előtt, hogy reagáltam volna vérfarkas témában. Nem ismerjük a túrázó lányt igazán, és miután nem közénk tartozik remélhetőleg visszatér a családjához, mert ha belefut valami vérfarkas falkába, azzal kétlem, hogy túlságosan jól járna. - Én egyelőre képtelen lennék csak úgy nem figyelni arra, ami ide vonzott, úgyhogy mást nem igen tehetünk. - egyezem bele, főleg mert tényleg a muszáj nagy úr, úgyhogy meg kell nézni, hogy mégis mi lehet azon a lezárt területen, főleg akkor, ha egyértelműen onnan érezzük ezt a vonzó illatot.
Igaz, tényleg elfelejtettem bemutatkozni, de annyira meg vagyok hökkenve, hogy itt tahófalva közelében, ahol még mágikus térerő sincs, meg a mobilom sem működik, egyértelműen más farkasoskat lelek. Ám jogtalan a meglepődésem, mert ha engem idevonzott valami, akkor ez másokkal is megeshet. Nem először esek abba a hibába, hogy úgy vélem, körülöttem forog a világ, de talán ez nem is baj, ebből tanul a farkas. Sidneyt mindenesetre nem tartom veszélyesnek annyira, hogy kicsit is tartsam a távolságot, a rajta terpeszkedő kosz miatt sem nézem le, ő valahogy imád kommandózni a sárban, míg én a városokhoz szoktam. - Joyce. – Nevetem el magamat a szavain, merő véletlenségből itt kirándulunk mindannyian. Ez annyi abszurd, ezért is jövök rá, hogy a megjelenő szőkeség nem lehet farkas, még a polója ellenére is, csak valami fura illatminta van rajta, ami miatt megtévesztett, de így egy laza legyintéssel elviccelem a dolgot, mintha csak poén lett volna, és így talán nem figyel rá fel, hogy Sidney a bokrok felé szimatol, amit én is nézek, inkább megérintve a vállat a térképe fölé sandítok, mintha rohadtul érdekelne, hogy merre megy. Valójában inkább az érdekel hogy mi van a környéken, afféle gócpont, ami kiindulási hely lehet, ha valami idevonzott minket. Egy közeli táborhelyre téved a tekintem, szerencsére nem arra, amerre a szöszi tart. Úgy húsz perc séta lehet, még valami tanösvény is vezet oda, bár Sidney lehet, hogy inkább a rózsabokrokon verekedné át magát odáig. – Menj csak, nem tartóztatunk. – Engedem el a vállát, hogy aztán az érkező Emmával diskuráljak kissé, ha már úgy fest, ő is közülünk való. – Joyce. – Emelem fel szigorúan a mutatóujjamat, engem nem szokás becézgetni. Farkasnak születtem, az emberi alakomat viszont úgy kezelem, ahogyan kitaláltam magamnak egykor. A szüleim is a farkas vérvonal szülöttei, igaz, és adtak emberi nevet, de nem vagyok se cuki, se kedves, hogy még becézgessük is. Ám pillantásom derűs, határozott, nem akarom Emmát elmarni magamtól, csak egyértelműsítek. Hogy aztán a szám elé kapjam a kezemet, elfojtva a röhögést, amikor Gillian átesik a bokorban kuksoló srácon, akiről jól éreztem, hogy ott van. – Azért ne törd el a lábad. – Csóválom a fejemet kissé közelebb lépve a kettőshöz, a szöszit már útjára bocsájtottuk, de Tim felé az integet cseppet. – Legalábbis nem nagyokat. – Egészítem ki Emmát. A fiúról is egyértelműen szaglik hogy közülünk való. Megvárom, míg a lány legalább halló távolságon kívül ér, ekkor alkotom meg a négyünk gyűrűjét. – Láttam a térképen egy tábort. Lehet, hogy túl evidens lenne, hogy ami idevonzott minket, az ott van, de a térképen még az is oda volt írva, hogy lezárt terület. Megyünk, ugye? – Nem az én falkámról van, így nem osztogatok parancsokat, de ha kívánnak csatlakozni, én közlöm, hogy arrafelé tartok. Meg is indulok a tanösvény felé, kivéve ha megállít valaki.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb! Néhány pillanatra tényleg azt hiszem, hogy Gilly a forrás, aztán a finom, barackos virágos illatot sikerül megkülönböztetni a másiktól. Kedvesen mosolygok rá, ha kimondaná a Pocahontasos gondolatait még válaszolnék is, hogy nem ő az első, aki hozzá hasonlított, de nem teszi. Joyce megszólalására viszont, minthogy friss vérfarkas találkozót tartunk egy kicsit megakadok a könnyedségben, hiszen ugyan rólam teljesen nyilvános, hogy vérfarkas vagyok, mindenhová be van iktatva, hiszen farkas klánból származom, miért akarnám tagadni, azért akadhat itt olyan, aki ennek így nem örül, főleg, hogy a szőkeség egyértelműen nem egy közülünk. A színészkedés nem az én műfajom, de megpróbálom elhessegetni az egészet és úgy csinálni, mintha tényleg a lány pólója miatt mondott volna ilyesmit. - Ó, tehát a családoddal vagy itt? - kérdezem kedvesen a lánytól, de nem tartóztatom, ez csak afféle jelzés Sidney-nek, hogy lehet, hogy még csak most került ide a szőkeség, de ettől függetlenül régebb óta is itt lehet a környéken. De nem, nem ő az, és realizálva ezt el is köszönök tőle és további jó kirándulást kívánok. Tekintve, hogy éppen nyár van, az iskolában pedig még soha nem láttam, még azt se tudom biztosra, hogy boszorkány vagy mugli, azt se mondhatom neki, hogy viszlát a Roxfortban. Joyce megfeszül, amikor kiszagolja, hogy nem csak három vérfarkaslány gyűlt ide, hanem van itt egy harmadik is, de én egyáltalán nem kezdek el idegeskedni. Sőt, kezdem magam egyre jobban érezni, hiszen a régi falkámhoz indultam, abban a reményben, hogy újra otthon érezhetem magam a társaim között, és amikor ez a szag elcsábított onnan, azt hittem, hogy a lehetőségnek vége, de… De úgy tűnik, hogy egy másik csapat farkashoz vezetett. - Gondolom mindannyian ugyanazért vagyunk itt, Joy, de érdekes, hogy még így se tudjuk, hogy pontosan miért. - mosolyodom el, kedvesen, kicsit nevetve a helyzeten. Persze, jó az óvatosság, de tényleg, még is miért akarna bárki is ránk támadni itt, a semmi közepén? Minden esetre, mikor a távozó lány átesik a vélhetően utolsó farkason, és ezzel felfedi, hogy ki is volt a bokorban, felvonom a szemöldököm. - Nem kell ott bújkálni, nem harapunk ám. - szólok oda, egy intéssel, miközben kicsit megnézem a csapatot. Rangidős vagyok, annyi szent, hiszen én most kezdem a mesterszak utolsó évét, utánam jön Sidney, aztán Joyce és végül… szinte pimaszul fiatalabb nálam az a srác! Na nem kapok szívbajt és kezdem el magam temetni azért, mert 23 évesen a gyógyítás az életem és a Nagy Ő-t nem találtam meg - vagy megtaláltam és már el is veszítettem... -, de azért még is csak szembetűnően idősebb vagyok náluk. Megvárom, míg a kívülálló kellően távolra jut és eloszlik az illata a könnyű, kellemes szélben, aztán mély levegőt veszek, hátha újra el tudom kapni azt a bizonyos illatot. - Szerintetek mi lehet a forrás? Valamiféle farkas-csapda, vagy csak egy ártalmatlan mágikus növény virágzása? Remélem inkább a második... - mondom elgondolkozva, újra nem mutatkozom be, hiszen a srác nyilván fülelt, a többieket pedig ismerem, és ha mondjuk Sidney nem is emlékszik a nevemre, akkor is az imént mondtam a szőkének.
[You must be registered and logged in to see this image.] Talán nem a lehető legjobb belépő, amit produkál, de kifejezetten izgalmas, amit maga előtt lát. Egy furcsa találkozó, egy lánnyal, egy szag miatt, és Tim csak kushad a földön, amíg ki nem derül, mi is van itt. Eléggé alfákat lát maga körül, meg harcias, kissé agresszív embereket (farkasokat) akikkel nem akarna egyből szembe kerülni, kissé ki akarja ismerni őket, legalább a mozgásukat, járásukat, tartásukat, hátha kiderül belőle valami. Gilly megjelenésére kifejezetten fülel, ám amikor a csajszika elindul felé, akkor érzi a vesztét és halkan morogni kezd, de feleslegesen. Gilly egyenesen átesik rajta, hemperegnek egy kicsit, majd Tim próbálja magáról leemelni a lányt, aki szerencsére semmi durva dolog közben nem zavarta meg, de a csattanás, meg az esés meg minden sikeresen leleplezi. - Nem tesz semmit. Nem láthattál. - morogja a lánynak, miközben feláll, és Tim is felül, majd kissé idegesen pillant a társaságra, akik ott vannak, és érzi, hogy most már nincs visszaút. Feláll, lendületből, leporolja bőrkabátját, majd megköszörüli a torkát, és finoman int a lányok felé. Kifejezetten sármos, jó kiállású srác, de látszik rajta, hogy a jelenlevők közül ő a legfiatalabb, és az is látszik rajta, hogy nem szívesen szólalna meg egyből, sőt, nem is nagyon szólal meg. A keze mégis határozottan lendül, és integet vele, de csak finoman, könnyedén, nem úgy, mint egy idióta. Furcsa, egy fiúcska, akinek semmi cucca nincs, szemben három felszerelt lánnyal, akiknél vagy annyi cucc van, mintha egy hetes táborba készülnének, vagy egyszerűen sok. Több szempontból is kilóg a helyről, viszont van egy olyan érzése, hogy egy bizonyos szempontból nem, ami miatt kíváncsian várja, feszült izmokkal, hogy mi lesz a reakció a megjelenésére. Reflexeit kiélesíti, hogy tudjon reagálni bármilyen esetleges támadásra.
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<
A csodálatos az egészben, hogy a pólómon a Holdciklusok mintája, csupán a bolygó iránti rajongásomból fakad. Fel sem merül bennem, hogy úgy festhetek benne, mint valami kezdő vérfarkas az amatőr kategóriából. De ha valaki be is nyögné, vagy oltani próbálna. Akkor is lepattanna fényességes tökéletességemről és hercegnő módjára állnék odébb hogy "Ahh! Balga lelkek, ti ezt nem érthetitek!" többek közt aligha hiszem hogy bárkit is érdekelne egy asztronómiai konzultáció. Na jó ez a tömörülés, ráadásul mind nagyjából egy idős csajokból egy kissé kezd furcsa lenni. Véletlenül sem szeretnék bele rondítani a szeánszukba! Szóval igyekszem mihamarabb megpattani. Ekkor azonban az egyikük, aki úgy néz ki mint pocahontas! hozzám lép és nem is ereszt el kérdés nélkül. Villantok neki egy mosolyt, leplezetlenül megbámulom az indiánlányt szememre való na! Mindenkit megnézek akit annak érzek, nem tehetek róla. Nekem a hajamból továbbra is ömlik a friss virá-barack illat és valami halovány parfüm is van rajtam. Tutira megyek, ha rám támad valami, az ne veszíthesse el a nyomomat! - Igazából csak kicsit elcsatangoltam felfedező útra apuéktól. Van a közelben valami fátyol vízesés. Oda tartok. - felelem készségesen, legalább ha eltűnök egy ember meg tudja majd mondani, hogy merre mentem. Intek hát búcsúzóul. - Nos akkor én mennék is tovább! Szeretnék oda érni sötétedés előtt, meg vissza is mondjuk. - végig derűs, sugárzó és gyönyörű maradok. Nem tudom, hogy vagyok képes kirándulás közben is ennyire tökéletes maradni... Jó azért néha én is élvezem a dagonyázást, de az egy más helyzet. Elő csapok egy térképet a táskámból és pár másodpercig tájolom magamat. Majd Emmára meg a másik kettőre vigyorgok. - Hahh! Ha szerencsém van már nincs messze.- Ezzel megindulok Sidney és Joyce felé, vagyis úgy sréhen mellettük haladok el. A beszélgetésükre nem figyeltem, így felőlem épp hüvelygombáról is beszélgethettek! Rájuk is rájuk intek elmenve mellettük. - Szép napot csajszikák!~ A puszi dobás elmarad, és bevetem magamat az aljnövényzetbe, majd... nem sokkal odébb átesek valamin egy sikkantással. Vagy... valakin?? Szegényen olyan szinten átborultam, hogy sikerült fel is löknöm és letarolnom a francba. Csak abban reménykedem, hogy nem mellel vettem le az arcát. Zilált hercegnő módjára tápászkodom fel, olyan kishableányosan tolva fel magamat, meg megdobva a hajamat, a srác mellkasát használva támaszul, mert hogy elkenődtem rajta mint palacsintán a nutella. Talán nem szakad a kistehén súlyomba bele. És miközben már tisztogatom meg porolgatom magamat már nyújtom is a kezemet sűrű bocsánatkérések közepette és csak remélni tudom, hogy nem... hogy nem épp könnyített magán itt a bokrok alatt, mert az aztán vér ciki lenne, ha épp egy halom csaj előtt lököm bele mindenbe... ÁÁÁÁÁ sikítanak a gondolataim!! Csak félve sandítok a kérdéses területre és mikor konstatálom, hogy a srác gatyája a helyén, kicsit megkönnyebbülök, de a fejem így is lángol. - Bocsi bocsi, remélem jól vagy?... Öhm... én... Én akkor megyek is tovább! - mutogatok abba az irányba amerre eredetileg akartam menni. Azzal el is oldalazok magára hagyva a társaságot. Mintha itt sem lettem volna!
Valószínűleg a különösen csalogató illat zavarja meg a többi érzékeimet is, ezért is lehet, hogy elsőre a szőkeség igazán még csak nem is ismerős és aztán is csak éppen futólag, ahogyan Emma is, hiába vagyunk háztársak, de nem járunk egy évfolyamra és hát nem ismerhet mindenkit az ember még csak látásból sem. A fiatal szőkét meg aztán végképp, aki a pólójával minimum úgy fest mint valami vérfarkas rajongó, vagy ennyire nyíltan vállalná fel, hogy micsoda? Balga lélek, vagy még túl fiatal, ha így van, hiszen közismert tény, hogy a legtöbben nem igazán vannak oda a magunkfajtákért, ezért is nem igazán érdemes villogni az embernek ilyesmivel. Egyelőre viszont nincs mit tenni, várakozó álláspontra kerülök, főleg a kissé lekezelő stílusnak hála Joycetól. - Sidney... és mind pont véletlenül ide kirándultunk vajon? - persze egyelőre nem vagyok abban biztos, hogy ők is az illat miatt futottak be, sőt még csak azt sem tudom, hogy mind vérfarkasok lennének, senkinek sincs a homlokára írva, viszont amikor Joyce a bokrok felé pillant és egyértelművé teszi, hogy van itt valaki valahogy automatikusan szagolok kissé bele a levegőbe és igen így már nekem is sejthetővé válik, hogy nem csak négy lány illata különül el, hanem akad itt más is és talán... nem is lány. A kellemetlen az lenne, ha az illető netán mugli, Joyce pedig nyíltan beszél vérfarkasokról, ami persze már azzal együtt, hogy ki is szúrta az illetőt egyértelművé teszi, hogy ő maga is az. - Nem lehet ő, hiszen most jött... - felelek kissé megkésve Emma felvetésére, és ekkor már leesik, hogy ezek szerint ő is az illat miatt érkezett, de a sejtése szinte a fiatal szőke nem vérfarkas, ahogyan úgy fest mindhárman azok vagyunk? Kissé ráncolom a homlokomat, és el is hallgatok, hiszen ha Gilly nem vérfarkas nekem eszem ágában sincs csak úgy felfedni előtte, hogy én az vagyok. Az iskolában sem nyilvános info ez rólam, nem most akarom elkezdeni a terjesztését, vagy valakinek a kezébe adni az titkot, akit még csak nem is ismerek.
Szó sincs róla, hogy beletörne a körmöm, ha a természetben kell mászkálnom, de igazi ami igaz, jobban szeretem a civilizált vidéket. Születésem óta úgy tartom, hogy ha egy aktuális falkát akarok magam köré gyűjteni, akkor érdemibb sikerre akkor van esélyem, ha a városban kutakodom, ahol nagyobb a népsűrűség. Elvegyülni is egyszerűbb, másfelől nagyobb a sansz arra, hogy értelmes alakokkal kerüljek össze. Ám amióta leszálltam a buszról Tahófalva közelében, élek a gyanuperrel, hogy nem itt találom meg a tökéletes társakat. Ha vannak is itt farkasok, vidéki kis bunkók, akiket öt perc alatt lerendezek, aztán irány vissza Londonba. Vagy a Roxfortba. A szag viszont erősödik, és még mindig nem tudom a forrását, de egyre jobban facsarja az orromat. Ekkor tűnik fel a jót mocskos csaj, gallyakkal a hajában. Helyinek is nézhetném, de a vonásai alapján mégiscsak arisztokratikus. Eltévedt hozzám hasonlóan? Rémlik, mintha már láttam volna, de nem ugrik be. Éppen válaszolnék, amikor egy másik lép ki a fák közül, félre nem érthető a pólója, és itt már be tudom azonosítani őket. - Na mi ez kislányok? Az éves kezdő vérfarkas találkozóra siettek? – Kérdezem félmosollyal, arra utalva, hogy már tudom, hogy mik, de akkor is kétlem hogy ők okozzák ezt a furcsa szagot, inkább csak az merülhet fel, hogy hozzám hasonlóan már messziről idevonzza őket valami. Ám ha többünkkel így van, akkor nem árt, ha felkészülünk arra, hogy mások is erre tévednek. – Igazából rohadt meleg. Csak a csalán miatt nem vettem rövidet. – Mielőtt még valami urizáló kis prostinak hinnének, aki itt finnyázik, eléjük állok, mintha ösztönösen védeném őket. – Sss.. van ott valaki. – Suttogom a hátam mögé, egyértelműen Timre fókuszálva. Nem látom, de érzékenyebb az orrom egy csöppet mint a másik kettőnek, és rohadtul nem bírom, ha valaki megles. Illetve van az a kitétel, amikor igen, de ez most nem az. Éppen élesen felemelném a hangomat, amikor legalább egy ismerős arc tűnik fel. Na nem mintha így nem lennénk elegek. – Emma te is? Mi a szar van itt? – Biccentek vidoran. Legalább ezt a csajt komálom. Nem vagyok ugyan régóta a Roxfortban, de a kevés alkalomból, amikor le méltóztattam menni a nagyterembe, ezzel a bigével rugdostuk egymást vicceskedve az asztal alatt. Azért igyekeztem kicsiket rúgni, mert még eltöröm a csontját a kicsinek. Róla viszont eddig nem tudtam, hogy farkas. Ez aztán érdekes fejlemény..
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!
Nem vagyok annyira oda Londonért, legalább is a belvárosért semmiképpen, hiszen annyi ember nyüzsög és annyira kívülállónak érzem magam közöttük. Az buszok, a teherautók, a dudálások megijesztenek és a magabiztosságom minden szikrája oda, ha a metróból kitóduló tömeg csak úgy elsodor magával és nem tudok mit tenni ellene, mert nem vagyok olyan típus, aki agresszívan megveti a lábát és beleáll abba, hogy levállaljon mindenkit, aki nem tartja a tisztességes távolságot, hanem jön mint az ökör. De ki kell bírnom, mert dolgom van a városban, aztán tíz éve először… Eldöntöttem, hogy elmegyek a régi falkámhoz. Fogalmam sincs, hogy mire számítsak, hogy a nagyanyám tárt karokkal fogad-e, vagy a falka emlékszik-e még rám egyáltalán, vagy amikor a szüleimmel elhagytuk az azt jelentette, hogy kiléptünk és már senkiük se vagyunk, de… a nagyanyám még is csak a nagyanyám. És én nem neheztelek olyan nagy erővel, mint a szüleim teszik. A Brightonba tartó vonaton ülök, amikor megérzek valamilyen furcsa illatot. Apám vérfarkas, így valamelyest jobban ismerem a farkas ösztönöket, mint egy harapott általában, ráadásul már több, mint tíz éve élek együtt az átokkal, de ilyet még sem tapasztaltam még. Tíz percig tipródtam, hogy mi legyen, egészen addig, míg a következő állomásnál meg nem éreztem, hogy vagy itt szállok le, vagy innentől már csak távolodni fogok a ponttól. Nem készültem nagy túrára, ugyan a Brighton melletti farkastanya az erdőben van és mugliknak járhatatlanok a körülmények, nem szoktak maguktól odakeveredni, egy vérfarkasnak nincs szüksége mászókötélre és túrafelszerelésre ahhoz, hogy megtalálja. Így csak egy sportcipő, egy farmer és egy egyszerű póló van rajtam, a táskámban is az általános dolgaim, víz, étel, pálca és persze alapvető elsősegély felszerelés és néhány üres csomag és tárolóedény, mert a falka közelében különleges növényeket gyűjtöttem volna.
De nem, hiába vagyok kíváncsi, hogy milyen lehet a régi otthonom, már le is ugrok kecsesen a vonatról a peronra és a hosszú hajamat egy laza copfba kötve kezdek el laza kocogásban a szag irányába menni. Persze nem vagyok egy hosszútávfutó, így több, mint egy órába tellik, mire a szomszédos falu határán valahol az erdős-mezős területen kibukkanok. Akármilyen szag terjengett, azt nem fedi el, hogy már több vérfarkas is van a közelben, mindegyiküknek erős szaga van, valószínűleg születettek, így erősebbek nálam, de a kíváncsiságom és a naivitásom nem enged semmilyen aggodalmat felébredni. Miért akarnának ártani nekem? Talán csak őket is vonzotta ez a valami. - Mintha macskamenta lenne, csak… farkasmenta. - morfondírozok félhangosan, kicsit elbűvölten, ahogy kilépek egy sokadik irányből, a többiektől függetlenül. Futva esek be, egy pillanatra meglepetten nézve a vérfarkas lányok bizalmatlankodására, akiknek az illata még ismerős is a Roxfortból. Mikor a pillantásom tovább megy a szőke teremtésre, aki viszont nagyon is ismeretlen számomra, és még csak nem is tűnik farkasnak, egy picit megtorpanok. - Vagy te lennél az? - teszem fel a költői kérdést, de ezt még olyan halkan, hogy maximum a két farkaslány - és persze a bújkáló srác - figyelhet fel rá. - Szia, én Emma vagyok, merre tartasz? - kérdezem barátságosan érdeklődve, kezet nyújtva neki, pedig majd megöl a kíváncsiság legbelül és sokkal jobban szeretném faggatni. Persze nem teszem, nem fogom lerohanni, attól csak megijeszteném, ráadásul mivel ő teljesen ismeretlen a számomra, még azzal se indíthatok, hogy szia, lehet, hogy a te szagod vonzza ide a farkasokat, de ne aggódj, nem hagyom, hogy akárki is megegyen, akármilyen illatod van. Nem… nem akarom ráhozni a frászt szegényre. Persze a másik két lánynak is mosolyogva köszönök és bemutatkozom, ha túl vannak a bizalmatlankodáson, amit én is olyan szépen átugrottam, ahogy az ember lány.
[You must be registered and logged in to see this image.] Szó, ami szó, nem minden kamionos kedves, és a harmadik sofőr, akihez sikerült bekéredzkednie, kifejezetten para volt, és nem egyszer félt attól, hogy esetleg kikapja valamelyik szervét egy bokorban. Még szerencse, hogy fél kézzel képes felemelni egy teherautót, így hacsak nem ütik le valami spéci vérfarkas elleni szerrel, akkor nem lesz nagy baja. Nem is fél. - Siess Kölyök, három perc ebédszünet, aztán megyünk tovább! - szól rá az egyik kamionsofőr, mire Tim csak int, kiugrik a kamionból, és már sprintel is az olcsó büfébe, hogy kérjen egy nagy bögre kávét, meg abból a kevés pénzéből, amije van, valami húspogácsás szendvicset. Kipergeti az aprót, kilöki az ajtót, és ekkor csapja meg az a furcsa szag. Szmeöldökráncolva néz el a távolba, ismét megmozgatja orrcimpáit, és nagyon furcsa gondolatai támadnak. - Hé, Earl! Arra mi van? - Springwater. Egy koszos kis falu. - Nem akarsz ott kidobni? - Hát.. - és a srác csak villant egy sármos félmosolyt, mire a férfi kivágja a kamion ajtaját. - Pattanj be, másfél mérföldre a bekötőúton kidoblak. - Nagy vagy haver! - és már bent is van a kamionban, elmajszolja a kis szendvicsét, betolja a kávét, majd amikor odaérnek, csak int a sofőrnek, egy laza mozdulattal kiugrik, leporolja a nadrágját, ami csak enyhén kopott, meg a bőrdzsekijéről is leveri a port, meg a koszt, majd megigazítva féloldalas hátizsákját nekivág a nagy gyalogútnak, követve a furcsa szagot. Ami főleg azért furcsa, mert nem erre tervezett menni, de van valami őrjítő ebben a szagban, és annyit már kölyökként is megtanult, hogyha ilyen dolgokat érez, azt kövesse. Ésszel - de kövesse. A szülői hagyaték nagyjából ebben és még néhány praktikában ki is fúj, de ez is több, mint a semmi. Ahogy közelebb ér, ideges lesz, és lekushad a földre, halkan morogva, és vicsorogva, amikor két másik vérfarkast érzékel, nem kifejezetten nyugodt állapotokban. Az izgalomnak és az agressziónak is megvan a szaga, így csak óvatosan merészkedik közelebb, és amikor egy embert is megpillant a két rivalizálónak tűnő farkas mellett, akkor még jobban lekushad a bokorba, és onnan figyeli az eseményeket. Nem az a bizalmas, törtető típus, inkább kivár.
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<
Az igazság marhára az, hogy eljöttünk "nyaralni" ami mindig abból állt eddig, hogy nyaralási idő alatt ellátogatunk egy olyan helyre, ami felér egy varázsrezervátummal, mind növények, mind élőlények tekintetében és élvezzük a természet lágy ölét! Erre most kifogtuk ezt a sivár helyet, ahol állítólag van valami forrás, de eddig az ég világon semmit nem találtunk! Nincs bajom a muglikkal, csak a háztartási dolgaik nagy százalékával! Nem varázsolhatok még, és most anyáéknak sem úgy megy mint kellene. És attól az űrkori sütőtől meg egyenesen hideglelést kapok! Hogy a francba képesek a muglik abban a mikroban vagy mi a francban sütni? Még ha tértágított lenne, hogy egy tálca sütemény bele férjen! És még anyáékkal is össze vesztem remek!
Így esett, hogy marhára neki vágtam egy szál táskával a "vadonnak" és épp egy sor fa meg aljnövényzet közül mászom elő és érek ki egy rétre, amikor a rét másik felében két másik spinét pillantok meg. Igazából... Marhára nem ismerem fel szegény Sidney-t lehet a gallyak a hajában, meg az arcát borító retektől... Meg mert minden bizonnyal kéne egy szemüveg lassan... Lassan de biztosan! Így igazából, csak jól nevelten rájuk intek. - Hali! Szép napunk van mi? - a kérdést azonban költőinek szánom, mert tulajdonképpen tovább is haladnék, átkelve a réten, eltűnve a susnyásban meg a fák között. Hátha találok valami érdekeset. A rövidnadrágot azonban hosszúra váltottam mielőtt elindultam volna. Meg szandál helyett a széthasznált, de még mindig ápolt és gondosan tisztán tartott túrabakancsomat húztam a lábamra. Derekamra kötöttem a kockás flanelingem, a holdciklusos trikómat viszont magamon hagytam. Ahogy táskámat is magammal hoztam. Elmélyülten haladok, mint valami vaddisznó, csak nekem jobb illatom van, bár a célom még igen kétes. Elvileg nem messze innen van egy szirt, arra pont jó lesz felmászni és kicsit körül nézni a magasból!
Teljes menetfelszerelésben vágódom ki a bokrok közül, amikor meghallom a lépteket és egyértelműen megérzem, hogy aki közeledik hasonló lehet, mint én. Azóta, hogy megkaptam a főzetet elmélyültem azért jobban is a farkaslétben és, ha elég jól odakoncentrálok emberi alakban is képes vagyok előcsalogatni legalább a képességeim egy részét még a bájital nélkül is, azzal együtt pedig... Egyelőre viszont nem tudok semmit arról, aki a tisztásra érkezett és erről a furcsa illatról sem, ami ide csalogatott, pedig nagyon érdekel, hogy mégis mi a fenéről lehet szó. Annyi biztos, hogy nem átlagos és az is ,hogy ilyesmit még sosem éreztem. Csalogat és vonz már vagy egy napja, azért is szakítottam meg a nyári terveim egy részét, pedig nem úgy volt, hogy egy ilyen kis aprócska faluban tengetem az időt, miközben lennének sokkal-sokkal fontosabb teendőim is. - Ki vagy és... mit keresel itt? - szegezem neki azonnal a kérdést. Nem úgy fest, mint aki az efféle környezethez van szokva, ellenben velem, aki terepfelszerelésben vagyok. A hátamon hátizsák, persze tértágított darab és persze pillenkönnyű, a pálcám nincs a kezemben még, ellenben egy halványan derengő fiola igen, bár alig látszik ki az ujjaim közül, ahogyan szorongatom. Arra már az ideérkezésemkor rájöttem, hogy itt sajnálatos módon nem sok mágia van, éppen ezért nem is szegezek rá pálcát, mert valószínűleg nem érnék sokat vele, a bájitalok viszont minden helyzetben igen jó szolgálatot tesznek. Vajon ez a lány idézte elő az illatot, vagy ő is e miatt érkezett? Egyáltalán mi a fene lehet és pontosan honnan érezni, mert arra még nem volt időm, hogy pontosabban is megvizsgáljam a tisztást. Abban viszont biztos vagyok, hogy válaszokat akarok, mert se aludni rendesen, se koncentrálni nem tudok azóta, hogy megéreztem, ami az én szakmámban igen kiábrándító és lássuk be halálos veszélyekkel járhat.
Egy Londonhoz közeli kisvárosban kezdőtött minden. Éppen valami fontos, mások számára lényegtelen ügyemet intéztem, amikor szimatot fogtam. Valami.. egész egyszerűen vonzott. Még sosem figyeltem fel semmire ilyen intenzitással, hiszen a dolog középpontja nem volt éppen közelinek nevezhető. Kilóméterekre innen.. Körbekérdezősködtem, hogy mi van a cél irányában, és valami poros kis falucska. Springwater, vagy mi az anyám. Nagyjából megpróbáltam belőni az irányt, és odahoppanálni, ám a dolog már csak azért sem működött, mert még nem jártam ott, így nem akartam több darabban végezni, másfelől a cél olyan homályosnak tűnt, mintha alig lenne ott mágia. De akkor meg mi a szar vonz ennyire? Olyan illata van, mint a farkasok legizletesebb zsákmánya, de ez hülyeség, mindenkinek más ízlik igazán. És ha csapda? Nem is tudom, ha valaki meg akart volna ölni, akkor egyszerűbben is lerendezheti. Nincs kedvem keresgélni úgy, hogy kocsit bérelek, ezért kinézek egy arrafelé tartó távolsági buszt, és elhülök, másfél naponta egyszer megy oda bármi is. Kurvajó. Az enyém nagyjából este indul. Addig felcuccolok, bár nem tudom, meddig maradok majd, és mit keresek, de olyan alapvetésekkel számolok, mint hátizsák, baseball sapka, kulacs. Tisztára úgy érzem magamat, mint egy proli túrázó, kész szégyen. Azért bakancsot nem húzok, elég a sima edzőcipő a farmerhez és a széldzsekihez. Az éjszakai járaton próbálok pihenni, noha nem szoktam hozzá a kényelmetlenséghez, mégis elnyom az álom. Reggel van, amire odaérünk, és még csak nem is a faluban tesz le ez a szar, hanem egy poros aszfaltúton, innen kéne gyalogolni valamerre. Ám a szimatom alapján a nyom ismét erősödik, nem a falu felé, hanem valahol a rét közelében. Még mázli, hogy hosszúgatyában jöttem, mert egy forrónaciban szétcsipkedne a csalán, meg a többi szarság. Megnézem a telómat, semmi térerő persze. A pálcám alig pislákol, jól mértem fel, alig van itt mágikus eszencia. Ez az én formám. Na gyerünk Brekinridge, nyomás! Elindulok a susnyás irányába.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Aktuális viselet 
