2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Fiona Abigail Goldstein Születési hely és dátum: 1982. július 19. London, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Vörös panda Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (Látványmágus) Képesség:Hosszú élet Mágikus adottság:Trükkmester Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Született tehetség, Jósmágia - kiemelkedő, Repüléstan - tehetségetelen Kihez tartozol: Daniil, Jack, Chris
Jellem: Igazi vérbeli álmodozó vagyok. Édesanyám révén tipikus kis anyuci szemefényeként nőttem fel, ami látszik is rajtam, na nem úgy, hogy elkényeztetett lennék. Szeretem, sőt keresem a társaságot, végtelenül nyitott vagyok mindenhez és mindenkihez és igazán pozitívan állok szinte mindenhez. Úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetősége van boldognak lenni, csak vannak, akik nem tesznek érte, hogy megtalálják a boldogságot. Úgy vélem mindenkire vár valahol az a bizonyos bizsergető és fenomenálisan elsöprő érzés, amit szerelemként emlegetnek. Engem még nem talált meg, de hiszek benne, hogy idővel majd ez is megtörténik. Na nem azt mondom, hogy a szerelem első látásra az egyetlen út hozzá, van amikor lassabban alakul ki, de ha kialakult akkor kétséged sem fér hozzá, hogy erről van szó. Jane Austen regényeken nőttem fel, no meg persze minden hercegnős mesét kívülről fújok és várom az én saját hercegemet fehér lovon, akinél majd az a bizonyos első csók olyan elsöprő lesz, hogy még a idő is megáll majd egy pillanatra és a sarkam is a levegőbe reppen, mint a romantikus filmeken szokott! Viszont addig is igyekszem nyitott lenni mindenkivel, barátkozni, ismerkedni, amikor épp nem a könyveimet bújom, vagy a rózsakertben csatangolok, hiszen imádom a szépet legyen szó ruháról, virágokról, vagy csak egy új festőkészletről. Még nem említettem, hogy a családomban mindenkinek kijutott valami tehetség, anya ír, apa fotós, míg a bátyám olyan maketteket rak össze, hogy én csak nézek, én pedig rajzolok és festek. Apával majd egyszer nyitunk egy közös galériát, ha lesz rá pénzünk, addig pedig... álmodozunk róla.
Kinézet, megjelenés: A családomban cseppet sem meglepő, így az én bőröm is olyan fehér lett, mint Hófehérkéé, ellenben a hajamat anyától örököltem és e téren inkább Ariellere hajazok. A szemem meleg barna. Azt szokták mondani már a pillantásom is kedvességről, nyitottságról árulkodik. Talán e miatt is ismerem sokak legféltettebb titkait, mert bíznak bennem és én nem is adok tovább soha semmit. Nem vagyok túlságosan magas, éppen hogy elérem a 160 centit, de nem is bánom, hiszen egy lány legyen kecses és törékeny, ahhoz pedig nem igazán illik az égimeszelők magassága, bár gyakran viselek magassarkút, ami azért kicsit dob az alacsonyságomon. Alapvetően vékony vagyok, de cseppet sem erős, vagy izmos, és hát a sportokban sem jeleskedtem sosem. Nem vagyok esetlen, de nem túl híres a labdaérzékem, és még biciklizni sem tudok, mert néhány kezdeti esés után úgy elment tőle a kedvem, hogy hamar feladtam. Nem szeretek kék és zöld lenni. A ruházkodásomat tekintve imádok szép lenni, viszont sajnos a családom nem különösebben tehetős, így gyakorta varrom magam a ruháimat, mostanra már a mágiát is bevetve, mint új eszköztárat, de mugli eszközökkel is igen profi vagyok. Szeretem a színeket, a szép ruhákat és persze a cipőket! Ha lenne rá módom természetesen hatalmas ruhatáram lenne, egyszer majd lesz egy olyan nagy külön saját gardróbom tele meseszép szoknyákkal, blúzokkal és persze cipőkkel!
Előtörténet: Mit már említettem művész családba születtem, épp e miatt nem vagyok különösen gazdagok, főképp mert édesapám mugli, és hát a családja nem különösebben fogadta el, hogy egy boszorkányt vett el feleségül. Anya nagyszülei pedig egészen kiskoromban meghaltak, nem is ismertem őket sosem, így aztán nem éltünk sosem nagy lábon. Anya író, eddig két romantikus regényét adták ki, bár inkább közepesnek mondanám a sikereit, de akkor is voltak! És még lesznek nagyobbak is, mert szerintem csodálatosan ír és csodálatos történeteket talál ki! Anyának köszönhetem a rajongásomat a könyvek iránt, ami nem csökkent gyerekkorom óta, sőt kifejezetten jól jött, hogy elkezdtem 11 évesen a Roxfortot, hiszen addigra otthon már minden könyvet rongyosra olvastam és itt egy hatalmas könyvtár tárult elém új és még újabb lehetőségekkel. Apa fotós, bár gyakran vállal el különféle rendezvényeket, de azokat csak a pénz miatt. Csodálatos képei vannak, olyasmiket is meglát, amit senki más és igen egyszer majd lesz egy saját kiállítása tudom én! Sőt, ha minden jól megy közös galériát nyitunk majd a fotóival és az én festményeimmel, mert hogy én pedig egészen kis korom óta imádok rajzolni, festeni és van is hozzá tehetségem, bár sajnos ismeretségem nincs, hogy ezt kamatoztassam, azaz még nincs! Oh és ki ne felejtsem a bátyámat, Rhettet. Olyan csodálatos térlátása van, mint senki másnak, akit ismerek! Amiket építeni tud az valami csodálatos. Biztos vagyok benne, hogy a következő híres épület, vagy híd az ő nevéhez fog majd fűződni és én olyan büszke leszek majd rá! A gyerekkorom egyébként mesés volt, igazi boldog gyermekkor. Nem érdekelt sosem, hogy nem vagyunk gazdagok, mert a szüleink mindent megadtak nekünk a bátyámmal. A rengeteg együtt töltött idő, játék és kirándulás sokkal többet ért, mint a pénz. Anyától tanultam meg varrni is, aminek máig örülök, hiszen így sokkal különlegesebb ruháim vannak, mint másoknak. Igazából soha semmi komoly negatívum nem ért, talán a kedvességem, vagy a szép vonásaim miatt. Persze néha akadtak olyanok, akik piszkáltak, de úgy fest, ha nem találnak rajtad fogást, akkor végül feladják és rajtam sose találtak. Nem szaladtam el sírva, nem vágtam vissza, csak nem foglalkoztam velük. Ezt próbálom megtanítani Daniilnak is azóta, hogy ismerem és az már igen régóta, 7 éve tart. Még elsőben ismertem meg őt, egyből a második napon, amikor már sikerült összebarátkoznom a szobatársaimmal és néhány más elsőssel is, sőt 1-2 másodikossal is elbeszélgettem a magam csacsogós módján. Ő ellenben csak egyedül gubbasztott, amit képtelen voltam tovább nézni. Lepattintottam hát mindenkit és úgy döntöttem én leszek az ő szőke hercege fehér lovon és megmentem az egyedülléttől. Vicces volt, amikor először nem értette, hogy miért gondolom cukinak és miért tetszik a szemüvege, pedig olyan karakteressé varázsolja az arcát! Azóta is próbálom megértetni vele, hogy nem csak a külső számít, hiszen ott van az én igazi hősöm Mark Darcy, aki mint tudjuk nem is kifejezetten az a meseszép külsejű férfi, de ez mit sem számított, hiszen a varázslatos jelleme, a csodás stílusa olyan elragadó. Daniil is végtelenül kedves és jó lélek, így nem csoda, ha ő az egyetlen, aki mindenki titkát ismeri és ő az egyetlen, akinek a legnagyobb titkát soha nem mondanám el senkinek és még az sem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólunk. Hiába mondja én nem hiszem, hogy elszalasztanám azt a várt nagy szerelmet csak azért, mert eljátszom a barátnője szerepét, hogy ne piszkálják. Ha a nagy szerelem rám akar találni, akkor akármi is legyen rám fog, egy ilyen apróság nem tántorítja majd el, hogy hivatalosan járok valakivel, mert ha eljön az a nagy pillanat, amikor tudom és érzem megtaláltam az én szőke hercegemet, neki majd elmondom az igazat, mert tudni fogom rá bízhatom a legjobb barátom legnagyobb titkát és nem árulja majd el senkinek a kedvemért.
