VMS - Az izlandi edzőtáborban

Tárgy: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 08:33

First topic message reminder :

***

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-25, 08:17

A Válogatott csapat

Az edzőnk egy fatuskó. És meg kell mondjam egyre unszimpatikusabb. Igazán nem értem, hogy mire jó, hogy Morticia-t úgy megüti, hogy a földön köt ki szegényke. Hiszen ő mégiscsak egy hölgy! Akivel nem bánunk így. Na és az, hogy fellöki a Gina-Chris párost, épp a cél előtt? Ez milyen dolog már?
Amikor Lizzy kávét kér, csak rákacsintok a szőke lányra egy kis bátorító mosollyal. Neki nagyon szívesen hoznék akár kettőt is! Bár úgy fest a nővére éppen nincs oda az ötletért, mert rögtön kijavítja a húga rendelését. De lehet az edzés után szabad időben csak keresek egy kávéfőzőt, és meglepem a testvéreket.
Na és biztos bölcs dolog a gyógyítót is beállítani a játékba? És ha a gyógyítót kell összefoltozni? Na akkor mi lesz? Szerintem a Doki inkább csak maradjon a pálya biztonságos szélén, hogy ha baj van, akkor azonnal tudjon segíteni. Persze engem senki nem kérdezett erről. Pedig szívesen kifejteném az edzőnek, hogy meg van a véleményem! De úgy fest, itt nem én osztom a beszélő kártyalapokat.
Amikor egy kupacba hív, és mutogatja azt az újságot, tényleg érdeklődéssel nézem. Azt értem, hogy bármilyen feladatot kaphatunk, és nem tudunk mindent begyakorolni, ezért fontos, hogy rendezett jó csapattá váljunk. De akkor is zavar az edző hozzáállása a csapathoz.
Mondjuk azt nem értem, hogy mért kell szembe állítani Lizzyt és Sidet. Minek két csapatkapitány? Abból nem csak konfliktus lesz, ha rivalizálnak? Minden esetre azért remélem, hogy Sidney csapatába kerülök majd. Igazán boldoggá tenne. Ámbár Lizzy is szép lány, és vele is szívesen összebarátkoznék. Nehéz a fiúk élete, ha ennyi szép lány veszi körül őket.
- Akkor most senki nem kér kávét?- dobom be egy kisebb mosollyal a kérdést, csak hogy oldjam egy kicsit ezt a feszült hangulatot. De mivel úgy fest a többiek nem igen vevők a dologra megemelem a kezeim.
- Jól van. Jól van. Vettem.- azzal én magam is felsorakozok a futópálya start vonalán a többiek közé. De legalább mozoghatok végre egy kicsit! Csak van jó oldala mindennek, nem? Fő az optimizmus!

ϟ A Varázslók Mágikus Sportja többnyire olyan, mint a szex. Minden pasi azt hiszi, hogy jó benne. ϟ

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-24, 21:12

VMS? Avagy az edzőtábor…

Amikor Chris elkezdi a bugyuta szöveget, kis híján felnevetek, de időben sikerül komolyságot erőltetnem magamra, és a feladatra koncentrálni. Nos ütemérzéke van, azt meg kell hagyni, de pocsék szövegíró. Este, ha lesz egy kis szabad időnk, akkor tuti fogom majd a srácot, és kitalálok vele valami normális szöveget erre az ütemre. Azonban vesztünkre annyira arra figyelek, hogy az ütemet és a mozdulatot ne tévesszem el, hogy a környezetem teljesen kiesik. Így már csak azt érzékelem, hogy Chris ránt magával. Ahogy sikerül elengednem a fiút, még sikerül valamelyest tompítani az esésen, csak hogy pillanatokon belül talpon legyek védekező állásban, mintha máris arra számítanék, hogy az edző most fog leállni velem verekedni, mint azzal a másik számomra idegen lánnyal. A szavaira egy gúnyos kis grimasz a válasz.
- Igaza van. Többé nem követem el ezt a hibát. Bízza csak ide azt azokat az ellenfeleket.- tudom, tudom. Nagy hibám a túlzott magabiztosság nekem is. Legalábbis bizonyos területeken. Valamiért hajlamos vagyok azt képzelni, hogy nincs semmi, ami veszélyeztetheti a túlélésem. Abban mindenkinél tapasztaltabb, és jobb vagyok. Ahogy az utcai bunyóban, és az embertelen körülmények elviselésében is. De ide ez vajon elég lesz?
Ahogy az edző magához int mindenkit, leengedem a kezem, és odalépkedek Cody mellé. Az újságcikkre csak egy gúnyos mosollyal vonok vállat. Nem fárasztom a kivételes memóriám ilyen szennylapok firkálmányaival. Felesleges időpocsékolás volna. Jó eséllyel egy betűnek sincs semmi igazságtartalma. Vagy ha mégis, akkor sem úgy és azért mert a cikk állítja. Különben is miben jobb bármelyikünknél, teszem azt nálam bármelyik képen pózoló celeb lányka, amiért megérdemlik a "Csapatkapitány" jelzőt? Csak mert jól mutatnak egy jelentéktelen pletykalap címlapján? Ugyan. Ez még nem érdem. Majd tisztelem őket, ha kivívják maguknak, és bizonyítanak. Így ilyen formán nekem aztán mindegy kihez kerülök. Bár abban azért reménykedem, hogy Codyval egy csapatban leszünk. De ha nem, hát azt is tudomásul veszem. Most viszont talán nem ártana Codyt meggyőzni, mert eszemben sincs repülőre ülni, és visszakullogni a Roxfortba. Én nem vagyok vesztes. Többé már nem. Túl sok mindenen mentem már át, hogy idáig jussak. Most kell bizonyítanom. És ha valaki, akkor Cody az aki igazán mindig megért engem. Így most hozzá fordulok, és halkan hozzá beszélek.
- Cody kérlek. Nekem nincs több esélyem, hogy ösztöndíjat szerezzek, hogy bebizonyítsam, több vagyok egy utcai tolvajnál, akit mindenki lát. Majd együtt csináljuk végig. Veled maradok futás közben oké? - a hangom meglepően csendes. Szinte könyörgő. Hogy ki hallja Codyn kívül a halk szavaim nem érdekel. De a fiú, ha a szemembe néz láthatja mennyire komolyan gondolom ezt az egész versenyzősdit. Ez nekem fontos. Hogy önmagamnak bizonyítsak. Tudom jól, ő csak dokinak jött, hogy összefoltozzon ha kell, ő nem akart edzeni. Neki nem fontos. Nem úgy, mint nekem. De már a csapathoz tartozik. Hozzánk. Mi majd vigyázunk rá, ahogy ő is mindig vigyáz ránk.
Megfogom a csuklóját, nem erősen, de elég határozottan, és ha engedi húzom magammal a futópálya start vonalához, ahol az a lány várakozik, akivel az edző bunyózott... már ha azt annak lehet nevezni.

♫ Zene ♫ ϟ Nincs jutalom munka nélkül, győzelem erőfeszítés nélkül, győztes csata kockázat nélkül. ϟ

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-24, 17:20

to: the team

Kellő idő után úgy tűnik, hogy a kitartásomnak megjön az eredménye, sikerül eltalálnom az edzőt. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha meglepte volna a dolog, de nem jut időm elemezgetni az arckifejezését, mert bár eddig nem ütött vissza, de most egyből eltalál engem, amitől rögtön a földön kötök ki. Nem azt mondom, hogy meg se éreztem a dolgot, de ha nem lennék vámpír, akkor most biztosan fel sem tudnék kelni. Így viszont összekapom magam és felállok. Itthagy engem, és úgy tűnik a megverős dologból sem lesz semmi, és mivel nem kapok új feladatot, van egy kis időm nézni, hogyan boldogulnak a többiek, amíg az edző szét nem alázza őket. Jót vigyorgok a csajon, aki idejött a nagy arcával és egyelőre úgy néz ki, hogy csak tartalék lesz, bár ki tudja, az ilyenek mindig ki tudják sírni, amit akarnak. Amíg a többieket nézem – bár igazán nem is nézem, csak arrafelé vagyok fordulva –, azon gondolkozom, hogy a versenyben vajon milyen feladataink lesznek. Pálcára, ha minden igaz, nem lesz szükség, de feltételezem, hogy semmi értelme nincs egy olyan versenynek, ami olyan, mint a mugli olimpia meg a többi. Mert ennyi erővel akkor indulhatnánk azon. Merengésemből kiszakít az edző hangja, mikor mindenkit egy helyre hív. Megindulok hát a többiek felé, és hallgatom, miről van szó. Előveszi az újságot, de csak egy pillantást vetek rá, annyira igazából nem érdekelnek az iskola sztárjai, hogy el is olvassam, ha valami lényeges belőle, biztos megosztja velünk, ha meg nem, nem vesztek vele semmit. Végül erről nem esik szó, csak arról, hogy lényegében szar a csapat, ki is jelöl két kapitányt. Nagyon örülök neki, hogy a két ugyanolyan nevű hisztis csaj közül az egyiket választotta, a másik lány legalább roxfortos volt eddig is, meg egy szakra járunk, csak nem egy évfolyamra, de ettől többet nem tudok róla. A tíz kör futás csak így magában nem hangzik olyan vészesnek nekem, de ahogy látom, akadályok is lesznek a pályán. Elfoglalom a helyem a kezdővonalon, és várom az indulást. Az, hogy kinek a csapatába kerülök, úgyis csak futás közben derül ki, addig nem idegesítem fel magam ezen.

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-23, 17:23

Az Edzőtáborban

Hagyja, hogy Morticia felé csapkodjon, egyenlőre nem üt vissza, ám nagyon is meglepi a lányból áradó erő, de a fürgesége még inkább. A vámpírságról nyilván nem tud. Éppen ezért ráncolja a homlokát, amikor a vállán csattan a vámpírlány ökle. Nem fájdalmas, de azért érezhető, hogy egy gyengébb embernek akár csontja is törhetett volna itt. Ezért előrelendül, és úgy hasba taszítja a lányt, hogy az nyekkenve ül le a földre. Nem vesztegeget rá több időt, ám mégsem állja a szavát, miszerint Lizzyéket csépelheti majd a vámpír. Nyilván ezt nem gondolta komolyan. Túl könnyűnek tartja Gina és Chris megoldását, ezért otthagyja Morticiát melléjük lép, és úgy a táv vége felé a váltott lábú páros esetében amikor éppen a fiú ugrik fél lábra, lazát lök rajta, hogy együtt essenek el, Chris súlya ránthassa magával Ginát is. – Szép dolog az egyensúly, de lesznek ott ellenfelek is. – Danielre úgy néz, mintha a megfáradt apa a hülyegyerekére, és csak legyint, mindegy, nem is kell az a kávé. Ellenben Lizzy felháborodott hisztijén, és kifakadásán jót nevet, még atyaian meg is paskolja a lány vállát, aki érezheti, hogy milyen bivalyerős a férfi. – Visszaugatunk az edzőnek..? Nem te vagy az első. – Cody szintén valami hasonlóval próbálkozik, de sokkal diplomatikusabban, így Stansson gyorsan le is inti az okoskodást. Elgondolkozva vakargatja tar fején, s még Gillianon is megállapodik a tekintete. Dumbledore-ról tudnivaló, hogy imád kuglizni, de az nem igazán versenysport, de mintha úgy válogatta volna össze a csapatot, hogy legalább a jó hangulat meglegyen. Erre viszont nem lehet építeni. – Állj, mindenki állj, és ide Smallwood köré. – A saját melegítője mögött ott egy sporttáska, abból húz elő egy nemzetközi újságot, amit viszont angolul írtak, úgyhogy mindenki értheti. A címlapon maga a csapat, s elismerően írnak róluk, mintha Anglia eleve esélyesnek számítana, hiszen a világ legerősebb mágusiskolájának növendékei ha nem is élsportolók, de valahogy mindenki hisz bennük az írás alapján. Még képek is vannak a diákokról, legfelül viszont Sidney és Lizzy, méghozzá oldalról fényképezve, mintha szembenállnának egymással. A cikk egyébként elég bulváros, azon túl, hogy Stansson három elvesztett döntőjét is említi, leírja, hogy végülis az egyetlen, aki mindig döntőig vezette a csapatát. A két említett lány fizikai adottságait állítja az írás szembe, hogy vajon ki lehet a vezéregyéniség az amúgy még teljesen gyakorlatlan csapatban. – Abból kaptatok most ízelítőt, hogy az első meccsetek maga lesz a káosz, bármi, ismétlem bármi megtörténhet. A legtöbb játékot esélyünk sincs begyakorolni, mert több évszázados szabályokat húzhatnak elő, és csak két nappal az első előtt tudjuk meg, hogy mi lesz majd a kisorsolt játék. Így most tíz kör futás, mindenkitől. Ha Armstrong nem vesz részt az edzésben, akkor mindenkit hazaküldök. Vagy együtt csináljátok, sem vár a repülő. Smallwood és Olivander lesznak a Stichstock csapatkapitányai. Futás közben megbeszélhetitek, hogy ki kinek a csapatában lesz. – Adja ki az ukázt, majd a pálya közepére megy, ahol varázslattal elkezdi felállítani a póznának, és a sárkányhólyagokat.

//Határidő augusztus 2//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-19, 11:36

Az edzőtábor & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Ciki vagy nem ciki, nekem még nem sikerült megtudnom se mindenkinek a nevét, aki itt sorakozik. Olyan tekintetből mondjuk nem olyan ciki, hogy még csak nem rég érkeztem a suliba és csak néhány órán bukkantam fel, amúgy meg a Roxforti oktatás különbségeit tanulgattam, vagy csak a Tiltott Rengetegben csaptam a szelet a varázslényeknek, akikkel amerikában még soha nem találkoztam. Szóval most kicsit meg vagyok lőve, ismerem az uncsihugaimat és Sidney-t ééés... Ennyi. Na, de ami késik nem múlik már Dany-vel is sikerült összefutni. Szó szerint.
Cody-ra mosolygok és biccentek, amikor elmondja, hogy nagy para nincsen, aztán egy perc alatt kitöltöm a hátán a papírt és már útjára is engedem.
Jól sejtettem, hogy az edzőnk egy szadista lesz, de azért ennyire nem fondoltam volna durvának még a mufurc fejéről se. Mikor kiosztja a lapokat és Lizzyt kispadra teszi nekem is leesik az állam, hiszen a kis szupersztárt az előbb próbáltam motiválni, hogy juhú, edzés, csillogtathatja a tudását, erre puff pofon, irány a kispad. Mielőtt nyithatnám a számat, hogy én is beleszóljak, mint szőke herceg, aki megvédi a húgai becsületét már mindkettő csaj kiborul és kiadja a morózus faszi útját. Szép volt lányok! Azt hiszem már tök hiába is nyitnám ki a számat, inkább mielőtt elszakítanak egymástól Sidney-vel, neki súgok valamit.
- Az unokahúgomról beszélsz. - válaszolom vissza, de a szám sarkában azért ott bújkál egy vigyor, nem olyan megrovó. Végül is szólás szabadság van és ő se valószínű, hogy komolyan gondolta, amit mondott. - Asszem a fickó a "leszek a főköcsög, fogjatok ellenem össze és váljatok egységes csapattá" taktikát alkalmazza. Vagy csak szadista, ízlések és pofonok. - vonom meg a vállam és elég lazán kezelve a helyzetet hagyom, hogy mikor a fazon elér hozzám odahúzzom és háttal állítson Ginának, de közben felveszem egy-egy pillanatra a szemkontaktust Gilly-vel és Lizzy-vel, csak hogy kicsit rájuk vigyorogjak, miközben a kezeimet átkulcsolom a beosztott partneremmel.
- Én meg Chris. Király ötlet, már meg is van az ütem a fejemben. Egy-két-há és! Mi vagyunk a bulldogok, Brittek lesznek boldogok - A kedvünk látod milyen jó, meglesz az arany kisujjbó' - kántálom, katonás ütemben ezt a borzalmas rögtönzött rigmust, egyértelmű, hogy a dalszövegírás nem az erősségem. Nem tudom, hogy kiakasztom-e annyira a kiscsajt, hogy elkezdjen röhögni, de én megpróbálom úgy végigtolni a pályát, hogy ne essek össze és csak ezt ismételgessem, pedig nagyon ott a vigyor a képemen. Egészen könnyen tudok mozgástmásolni és igazodni hozzá, szóval ha ő se egy könyvmoly, aki a saját lábában is elesik, menni fog ez. Mondjuk nem mondom, hogy nagyon koncentrálnék, mert énekelgetés közben megbámulom a többi csoportot is, szóval még az is elképzelhető, hogy a következő pillanatban eltanyálunk.

made by

[/quote]

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-16, 14:25

~Csapat ▲~

Néhányan végül magukkal vitték a lapot. Gondoltam, mindenkit megvár az ágyán, aki nem volt már a szobában, annak amúgy is oda tettem csak le, de segond!
Daniil mosolyát viszonozom. A repülőn megesett szenvedésemen kívül nincs bajom és a kedvemet sem tudta szegni különösebben, mosolyognom sem volt soha megerőltető.
Aztán felsorakozok én is. Chris kérdésére csak biccentek.
- Persze, semmi gáz, csak első repülés. - legyintek egyet. Ennél nagyobb bajom valóban nincs, de kívülről tényleg szarul festhetek, mert többen is megjegyzik... Ha Chris kitöltés végett elkéri a hátamat, nem igazán zavartatom magamat, vagy problémázok rajta. Legalább még egy papíros meg lesz.
Ezek szerint, az edző stílusa nagyjából rajtam kívül, nem sokakat ér meglepetésként. Számítottam rá, a tábor küllemét tekintve, hogy valami őrmesterféle figurát kapunk, de kissé megilletődötten pislogok így elsőre.
Bejelentette? Szép. Nem mintha nem lehetne győztes csapatot faragni a megjelentekből... De optimista vagyok már megint, azt a mindenit!.. De tényleg miért is ne lehetne? Biztos, hogy mindenkinek meg van az amiben kifejezetten kompetens és tud érvényesülni, ha meg mást nem, a tábor remek alkalom arra, hogy megtanulják hogyan tudják erősíteni egymást.
Arra viszont határozottan meglepődöm, hogy látványosan magasról leszarja a tényt Stansson, hogy nem versenyzőnek vagyok itt.
- Nem mintha bűzlene a munka, de azt ugye tudja, hogy se erőnlétem, se egyebem, hogy versenybe álljak, mivel nem ezért vagyok itt. - közlöm végül totális nyugalommal. Nem flegmán, de nem is meghunyászkodva. Még ha csak egy nyeszlet kis kékosztriga vagyok is, azért van tartásom. Ami nyilván egy gyomros után már kevésbé így nézne ki, de egyenlőre ilyesmin nem aggódok.
- Medimágusnak jöttem, nem azért, hogy tőlem kapjanak sérvet a győztes csapat versenyzői. - a célzásban nincs irónia, se gúny - Tudja, akinek az a dolga, hogy össze kaparja a többieket, ha valami történik. Bele értve magát is. - fogalmam sincs róla, hogy Sidney vérfarkas, és a madárfing súlyommal, hiába vagyok magasabb jóval, ha megtalálja az egyensúlyt, röhögve meg tudná csinálni a feladatot. Ennek az apró ténynek a felfedése még az orvosi papír kitöltése utánra maradna.
Számomra egyértelmű, hogy nem fogok se a hátára, se a nyakába, se máshová ülni. És ha oda is lépett hozzám, barátságosan, érintem meg a lány vállát, és rá is nézek.
- Talicskázzatok, vannak hátra vehető súlyok is a szobában. - tényleg láttam valami hasonló cucct - De ne haragudj, most nem tartok veletek. Ezt tisztáznom kell az edzővel. - még ha vakvágányra is fog futni az egész, jobb ha mielőbb tisztázzuk az állást Stanssonnal. Vagy legalább normálisabb hangot megütve valamiben megegyezünk.

♫ Zene ♫

️️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-16, 12:11

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Mikor meghallom, hogy a húgommal miként bánik, eléggé megnyúlik a képem. És egy pillanatig köpni nyelni nem tudok. Kispadra rakja?! Hát marhára gratulálok! Képtelen vagyok megállni, hogy feka-mamás affektálás nélkül meg ne mondjam a véleményemet. Szóval jöhet a csípőre vágott kéz és a mutatóujjas körzés!
- Bocs, hogy közbe szólok Mr. Stansson! - a hangomból cseppet sem süt megbánás. Előbb van olyan hangulata, hogy "hé bunkó, hozzád pozfázok!.."
- Ha őt kispadra rakja, soha a büdös életben nem fogj megtanulni mi a csapatmunka. -Lizzy érdekében ez pedig marhára nem lenne jó dolog ha kimaradna az össze csiszolódás. Oké, Stansson újakat képez, de ha nem vonja be az edzésbe a régi motorosokat is, akkor akár fel is dughatja azt a nyilatkozatát.
- Hmm csodás ötlet a dokit is befogni! Nyilván ezért van itt hoooogyne!..- szemet forgatok és csattintva a nyelvemmel megcsóválom a fejemet az elmés kisorolásért.
Mielőtt azonban tovább mondhatnám amit akarok, Lizzy bevágja a hisztit és a végére még kávét is kér amire viszont az edzőről átfordulva a húgomra csattanok rá.
- Normális vagy?! - a kávés srác felé fordulok egy cicamancsos kézmozdulattal és gyorsan kijavítom a húgom válaszát egy kedves mosolygós ábrázattal. - Dany, a húgom NEM kér kávét! - ezt követően még vetek egy csúnya pillantást Mr. Stansson felé majd egy fintorral tovább állok a kiadott feladathoz és a barna hajú lányhoz vonulok. Reflexből jön egy hajdobó mozdulat, annak ellenére is, hogy tisztában vagyok vele, jelenleg fel van kontyolva a hajam. Eleve úgy voltam vele és azt akartam, hogy a többiekkel edzek, még ha szurkolni jöttem is csak. Szóval ezzel velem nem cseszett ki!
Érdeklődő tekintettel hallgatom a tervet, hogy hogy is fog ez kinézni, mert valljuk be, elég röhejes feladatot kaptunk.
- Csak tudnám ez a mutatvány, hogy pattant ki a fejéből... Biztos túl sokat ült struccon odahaza. - nem mintha Afrikán kívül ne lennének fekete emberek, de sebaj! Ez most úgy inkább motyogva bukott csak ki belőlem, de őszintén szólva az sem érdekel, ha bárki hallotta. Igen, most kicsit meg vagyok sértődve és még tart a duzzogó stádium. De aztán teljesítem a rám jutó feladatot egy szájhúzás nélkül. Noha előtte még széttárt kezekkel pipiskedve megjegyzem.
- Előre is bocsi Sid, valószínűleg egy tehénnel könnyebb lenne, de ez jutott. - Négykézláb ereszkedem, és ha érzem, hogy emelik a lábamat, megtartva magamat tapicskolok egy fél lépést előre, hogy ki legyek nyújtva.
Aztán ha mindenki megvan, uccu neki rajtam ne múljék!

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-16, 09:55

Az edzés & Sidney

Még mindig nagyon kételkedem benne, hogy a két szőke kibírja majd az edzést a pasassal, de lehet hogy rámcáfolnak, csak hát én már beszéltem az edzőnkkel és hogy nem lesz kíméletes az holt biztos. Abban igaza van, hogy eléggé szedett-vedett a társaság, sok a lány, viszont vannak fiatalabbak is és a pasik sem kifejezetten súlyemelő alkatúak, de még most is azt mondom, nem attól lesz valaki jó, hogy sok rajta az izom.
- Milyen optimista vagy. - próbálok azért Chris megjegyzésére nem visítva felnevetni, ami most bevallom nehezen megy. Nincs bajom Dannyvel, azon kívül hogy néha nagyon-nagyon fárasztó és sokat beszél, de itt nem vagyok benne biztos, hogy sokáig húzza majd. Azért mégis csak komoly bepróbáltatások várnak ránk, ő meg elég lazán kezeli az egészet, mint mindent általában, ahogy észrevettem. Közben persze átveszem a papír a sráctól, aki tényleg elég rosszul fest egyelőre, de majd összeszedi magát, legalábbis reméljük. Viszont a kitöltögetés későbbre marad, hiszen úgyis jó eséllyel az edzéssel kezdjük és már eleve készülök rá, hogy nem gyengével. Egyelőre tehát csak leteszem a kitöltendőt, ha fújna a szál, ráteszek egy követ, vagy valamit, hogy a helyén maradjon a padon.
Arra azért jócskán felszökik a szemöldököm, hogy a leültetett szőkeség visszaszól. Én is vívtam már szócsatát a fickóval, de nem ilyen hiszti szintűt. Ennek biztos, hogy jó vége nem lesz, és miután már kimondta, nagyon visszaszívni se lehet és még kávét is kér... jó ég!
- Tévedtem, ő hullik ki a leghamarabb. - súgom oda Chrisnek, mielőtt elindulnék feladatot teljesíteni. Cseppet sem lep meg, hogy ilyen kemény meló elé állít a pasas, de ha bele döglök is végig fogom csinálni, bár még gőzöm sincs hogyan lesz ehhez elég kezem, hiszen ahhoz hogy a hátamra vegyem Codyt kellene kéz és ahhoz is hogy megfogjam a másik szöszke lábait a talicskához... Egyelőre csak odaintem magamhoz az említetteket, vagy hát egyikükhöz odamegyek, a másikat meg intem, ha amúgy nem tömörülnénk össze egyből.
- Na jó, először a talicska, megfogom a lábaid, aztán kapaszkodj a vállamba, csak ne a nyakamba. Muszáj leszel tartani magadat, mert nekem nincs több kezem. - először Gillyre pillantok, aztán Cody-ra. Érdekes felállás lesz, mivel a doki jóval magasabb az én törpe méreteimnél, el se nagyon fog férni a hátamon, de muszáj lesz valahogy mégis megtartania magát. - Esetleg ha elrugaszkodsz és én előre dőlök valamennyire, akkor megpróbálhatsz félig felülni a hátamra... - és közben remélem, hogy ha már megfogtam Gilly lábait, akkor nem vesz túl nagy lendületet és nem esem majd orral előre a sárba rá a szőkére. Az biztos, hogy minden erőmre szükség lesz, hogy utána még haladni is tudjunk.

️

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-15, 10:40

Lizzy & az edzés

Chris kérdése hallatán csupán egykedvűen megvonom a vállam, hiszen számomra mindenféle verseny megszokottá vált az évek során. Magát a VMS-t várom már természetesen, de az edzés valahogy nem igazán hoz lázba. Unalomig ismételt gyakorlatok, rég lerótt körök, de mivel a sportban maximalista vagyok, így természetesen mindent bele fogok adni a dologba. Ismét. Amerikában mindennap edzettünk, de amióta Angliába vagyunk, még nem sikerült olyan klubbot vagy csapatot találnom, ahol szívesen lennék csapattag. Ennek eredményeként pedig kissé el is lustultam, egy-két kiló nyilván fel is szaladt rám, amit nem ártana lefaragnom minél előbb. Ha nem maga Dumbledore kért volna fel és nem a VMS-ről lenne szó, akkor nagy eséllyel nem is vállaltam volna ezt az egészet. Nincs kedvem olyasvalakikkel együtt egy csapatban lenni, akiknek semmi közük a sportokhoz.
- Én inkább már az eredményhirdetést várom – jegyzem meg, majd magára hagyom unokatestvéremet és elindulok a pálya széle felé, hogy – amíg befutnak a többiek – bejárathassam a végtagjaimat. Rég nem mozogtam már eleget, így nem árt az óvatosság, de tekintetem közben a leendő csapattársakon nyugszik, miközben egyre határozottabb kérdőjel bukkan elő bennem. Győztes csapat? Fenéket! A legtöbb úgy néz ki, mint aki még életében nem rakott arrébb egy szalmaszálat sem, a lányok pedig nyilván nyafognak, ha pont valami bajuk van... Gilly természetesen csak szurkolni jött, ami még szerencsés helyzet is, mert ő és a sport elég távoli rokonok egymással. Pont ez az oka annak, hogy nem értem, miért ragaszkodik ahhoz, hogy ő is velünk edzhessen. A táncban mindig is jeleskedett, de az itteni edzések gyilkosak lesznek, ahogy az edzőt és a csapatot is elnézem.
Egykedvűen hallgatom az edzőt, stílusra valami ilyesminek képzeltem el a kinézete alapján, szóval nem igazán ér meglepetés. Azon a mondaton, hogy ő már előre bejelentette, hogy megnyerjük a versenyt, méghozzá a médiában, majdnem hangosan felnevetek, de még időben sikerül az ajkaimba harapnom. Nem lenne szerencsés pont az első napomon ilyen módon felhívnom magára a figyelmét.
- Tessék?! - hördülök fel döbbenten, majd ha az edző ismét felém fordul, felháborodva folytatom a mondókámat: - Már elnézést, de nem fogok a kispadon ücsörögni, mint holmi tartalék! Ha mindenáron oda szeretne tenni valakit, akkor tegye azt, aki még soha életében nem sportolt, de én nem vagyok hajlandó porfogó lenni egy olyan versenyen, mint ez! Versenyezni jöttem, nem padot melegíteni!
Legszívesebben hozzátenném még azt is, hogy ha engem kivesz a csapatból, akkor nyugodtan felnyomhatja magának a nyilatkozatát, mert nélkülem tuti nem fognak nyerni, de mivel van egy kis eszem, így nem teszem meg a dolgot. Azt viszont még ettől a paraszttól is elvárom, hogy élsportolóként kezeljen, nem pedig holmi tartalékként. Soha életemben nem helyeztek még a kispadra, ráadásul én magam is azon a véleményen vagyok, hogy oda azok kerülnek, akik tényleg csak akkor léphetnek pályára, ha a náluk jobb versenyzők már kiestek. Én pedig itt mindenkinél jobb vagyok, ez nem is kérdés.
- Én tejjel és cukorral – bököm ki a srác kérdését hallva, hiszen ha már a kispadra helyeztek, akkor legalább hadd ihassak már én is egy kis kávét. Bár, elképzeléseim közé tartozik az is, hogy mindet az edző fejére borítom, habár nem kicsit magasabb nálam. Még mindig remegek az elfojtott haragtól, amit nem is lesz egyszerű csillapítanom, de az tuti, hogy ezt nem fogom csak úgy lenyelni magamban.

️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-14, 21:25

A Válogatott csapat

Mivel az utolsókként hagyom el a szobát, így elveszem a gyógyító sráctól a kérdőívet, és gyorsan kitöltöm. Nincs semmi extra bajom, gyógyszerem stb... így gyorsan végzek. Ámbár kicsit szándákosan úgy teszek, mintha még azzal piszmognék. Már csak a lányok nyújtotta látvány miatt is. Noha az a paraván a szőke lány előtt sokat levon a dologból. Persze a csajok igen kreatívak tudnak lenni. Ez tény. Végül ledobom az ágyamra a kitöltött papírt, majd odaadom a dokinak, az edzés után.

Ahogy kiérek, rögtön bele is ütközöm Chrisbe. De szerencsére épp oly barátságos mosollyal fogad, ahogy én őt. Lazán kezet fogunk, és ő is bemutatkozik. Csak hogy igyekezzen is lerázni. Értem én. Felesleges harmadik vagyok, ha Siddel akar beszélgetni. Így inkább átsorolok a doki mellé.

- Szia Doki! Én Dany vagyok. Nem találkoztunk mi már a klubhelyiségbe? - kezdek vele is vidám csevegésbe, amíg Sid meg Chris is sugdolózik valamit. - Biztos jól vagy? Kicsit sápatagnak tűnsz? - kérdetem valódi érdeklődéssel.

Aztán mindenki elcsendesedik, ahogy az edző kezd beszélni. Mit ne mondjak elég egy faragatlan fatuskó. Úgy fest mindenkin talál valami kivetni valót. Csak azt nem értem, ha ennyire lenéz minket, akkor mért lett az edzőnk egyáltalán? Ilyen negatív hozzáállással lehet egyáltalán lesz valaha igazi csapatunk? Nem hogy olyan, ami versenyt nyer, de bármilyen is?
Hé! Én sok minden vagyok, de hülye biztos nem! Lusta igen. Szószátyár is. De hülye nem! De valami azt súgja, most jobb nem visszaszólni a marcona edzőnek.
- Igen uram. - nyögöm ki végül, már nem mosolyogva. - De hogy szereti a kávét? Üresen, vagy tejjel, cukorral? - számomra az tök egyértelmű, hogy eszpresszót kér. Elvégre kapucsinót, mokalatte-t és hasonlókat csak reggelihez illik inni. De fogalmam sincs, hogy az eszpresszót hogyan issza. Így meg kellett kérdeznem, nem igaz? És még így is én jártam a legkevésbé rosszul aszem. Bár azt nem tudom, hogyha csak a kávés fiú leszek akkor hogy lehetnék edzés nélkül valódi csapattag? Na nem mintha annyira szeretnék izzadni vagy ilyesmi... Jó nekem ez a perspektíva is, ahonnan nézhetem a többieket...

ϟ A Varázslók Mágikus Sportja többnyire olyan, mint a szex. Minden pasi azt hiszi, hogy jó benne. ϟ

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-14, 19:47

VMS? Avagy az edzőtábor…

Azt hiszem ez az edzőtábor még okoz meglepetéseket. Kellemetleneket is. Mint, azt hogy az edző elég bunkó módon mutatkozott be. Már ha ezt annak lehet nevezni. Persze várható volt, hogy nem egy kedves lágyszívű tüneményt fogunk kapni. Egy edzőnek szigorúnak, és rendezettnek kell lennie. De bunkónak is? Nem mintha én különösebben felvenném a stílusát. Az intézetben rosszabbak is szembe jöttek már. És ott van Piton is. Vele se egyszerű. Neki is van ám stílusa, hogy úgy fogalmazzak. Mégis megszoktam. Talán az új edzőt is megszokjuk idővel. De vajon időben is? A versenyig alig van időnk, és hogy ebből a bandából, hogy lesz csapat? Erős kérdőjel. De végül is nem az én dolgom, hogy egységet faragjak egy rakás kölyökből. Vagy, hogy életképes taktikát találjak ki. Új nekem ez a sportolói szerepkör. De majd csak belejövök. És az edzőről sem tudok egyelőre semmit, azon kívül, hogy egy taplóként mutatkozott be. Nem követtem eddig a varázs sportokat. Így fogalmam sincs a múltjáról. De ha ő lett az edzőnk, akkor biztos van kellő tapasztalata. Ámbár talán kicsit sajnálom a szöszke lányt, akivel közölte, hogy csak tartalék lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy egy állítólag kiváló sportolót kispadra ültetni bölcs döntés. De végül is ő az edző. Képzeletben vállat vonok a dolog felett. A lényeg, hogy ahogyan az edző mondta megnyerjük a bajnokságot. Meg fogjuk nyerni. Ha rajtam múlik mindenképp.

Velem nem is különösebben szívózik. Pusztán párba állít az idősebb sráccal, akit párszor láttam már a klubhelyiségben, de még sosem beszéltem vele. Úgy fest ideje lesz elkezdeni. Ha már egy csapatban játszunk, és egy feladatot kaptunk. Hátamat a fiú hátának vetem, és a karjaink összekulcsolódnak. Miután az edző ismertette a feladatott és odébb állt, mást szekírozni veszek egy mély levegőt.
-Gina vagyok. Ha nem akarunk pofára esni, nem ártana egy állandó ütemre mozognunk. De béna vagyok az ütem adáshoz. Ezt rád bízom oké? - csak remélem, hogy a srácnak jobb érzéke van az ütemekhez mint nekem. De valahogy meg kell oldanunk azt hogy összehangoltan mozogjunk. Nem szeretnék rögtön az első feladattal felsülni az edző előtt. Bizonyítanom kell, hogy méltó vagyok az itteni helyemre. A kezdő csapatban a helyem. Ez nem lehet kérdés. Úgy kell intéznem a dolgokat, hogy az edző fejében se legyen kérdőjel ezzel kapcsolatban.
Szóval neki látunk a feladat végrehajtásának, és meglátjuk meddig jutunk el közösen azon a vonalon...

♫ Zene ♫ ϟ Nincs jutalom munka nélkül, győzelem erőfeszítés nélkül, győztes csata kockázat nélkül. ϟ

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-14, 15:59

to: the team

Gúnyosan elmosolyodom azon a kényes libán, akinek első dolga nekiállni paraván mögött öltözködni, mikor egy ilyen versenyen, illetve a felkészülés alatt biztosan fog mindenki olyat látni a másikból, amit amúgy nem. Nem is értem, az ilyenek miért nem hercegnőképzőbe mennek. Inkább elfordulok, mielőtt még be találnék szólni, rögtön az elején nem akarok így indítani a csapatnál. Inkább fogom a hugrabugos gyógyító kérdőívét, és kitöltöm. Nem titkolom el a vámpírságot, ez majd az ő dolga lesz a többiek előtt, mert ugye nem adhat ki senkiről semmit. Felírtam a gyógyszereimet, de abból hoztam bőven, nem igen fog kelleni utánpótlás.
Amíg a többiekre várok, többször is megfordul a fejemben, hogy mennyire volt az jó ötlet, ha már kapásból minden második ember az agyamra megy. Vegyük például azt a fiút, aki nem bírja egy percre sem befogni. Szívesen belelépnék a szájába a bakancsommal, de kár, hogy nem este van és nem az iskolában vagyunk, ott simán megúsznám… egyelőre csak igen morcosan nézek rá, hátha veszi a lapot, ha meg nem, remélem az edző elhallgattatja.
Igazából titokban reménykedtem abban, hogy lesz valaki a csapatban, akivel kijöhetek annyira, mint a barátaimmal, akikből kettő van. De a felhozatalt látva, nem érzem úgy, hogy bárki is szimpatikus lenne, és nyilván ez meg lesz fordítva is, főleg ha majd hallják, miket mondok, ha nem fogom vissza magam. Végül befut mindenki, nem túl lelkesen köszöntem annak, aki szintén megtette, majd az edző megszólal. A bemutatkozó szövegen majdnem hangosan felröhögtem, mert pont valami ilyesmire számítottam, én meg nagyon szeretek első benyomás és kinézet alapján ítélni, akkor is, ha ez nem szép dolog. Abban azért kétkedek, hogy ezzel a csapattal bármit is meg lehet nyerni, főleg miután megjelent az a srác, aki beszélni se tud normálisan. Az alázásokat hallgatva szinte már felkészülök, hogy amikor nekem szól be valamit, ne vágjak vissza, de egyelőre ez elmarad. Meg is lepődöm, de még nem örülök előre, lehet, hogy kitalál valamit, ha elcseszem a feladatom, aminek hallatán először végigmérem a két megnevezett csapattársat, majd visszafordulok az edzőhöz. – Igen, uram – válaszolom, majd gyorsan mérlegelem az esélyeimet. Ő tapasztalt és edzett, jó erőben van, és rutinnal is rendelkezik. Én viszont vámpír vagyok, aminek következtében gyors és fürge, és az átlagnál valamivel erősebb is. Ennek ellenére biztosan kihívás lesz, de nem vagyok az a típus, aki könnyen meghátrál a feladatok elől. Amikor elkezdjük a feladatot, igyekszem gyorsan mozogni, hárítani, így lehet csak esélyem ellene. Egy-egy ütés után pedig én is megpróbálok bevinni egy találatot, majd visszaugrani a helyemre. Nagyon koncentrálok, de majd kiderül, mire elég.

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-13, 18:05

Az Edzőtáborban

Türelmesnek egyáltalán nem nevezhető stílusban dobol a lábával a földön, amíg ki nem érnek a fiatalok. Hiába, hogy Izland nem Afrika, azért a nyár már ide is betévedt, gyorsan felkel a nap, és kezd is tűzni rendesen. Még mindig jobb, mintha az egyenlítő környékén lennének. Végigméri a kiérkező társaságot, nem kis meglepetést törölve le az arcáról, hiszen most már nyilvánvaló, akiket csapatként kapott, azokkal Dumbledore nem viccelt. Nagyjából tizenöten lehetnek, hőseinket és még néhány Roxforton kívül angol sportolót beleértve, akik szintén olyan tanácstalanok, mint a diákok. Danielen különönösen megreked a tekintete, majd letörli ő ezt a vidám mosolyt.
- Bevezető helyett. Tudjátok hogy ki vagyok, úgyhogy ezzel nem vesződünk. Nem ilyen csapatra számítottam, de az irányítótok szerint nem lehet kérdés, hogy mennyire akarjátok. Ennek függvényében a sajtótájékoztatón bejelentettem, hogy megnyerjük a világbajnokságot, így most már a ti felelősségetek. – Áll meg a pillantása Sidney-n, amire a többi sportoló fiatal is odanéz, nem kicsit belesápadva, hiszen nagyrészt mindenki kezdő ebben a sportágban. Ám Stansson folytatja. – Ez talán rendben is van így, végülis azért vagyunk itt, hogy mindenkit csúnyán lealázzatok. – Elizabeth elé lép, aki éppen bemelegít. Kedvesen elmosolyodik, mintha éppen dícsérni akarná a lányt. – Jól hallottam, hogy Amerikában szinte sztárnak számítasz kviddicsben? Remek! Akkor te nem fogsz játszani, csak tartalék leszel, mert újakat képzek, nem foglalkozom önelégült celebekkel. – Néz át a továbbiakban a lányon, hogy kit is szúrjon ki magának. Daniil-nak csak messziről int. – A kevés fiú egyike, de mégiscsak maradj a helyeden, és egyenlőre semmilyen gyakorlatban nem veszel részt. – Indokot persze nem mond, ám láthatóan konkrét vezérfonal fogalmazódik meg a fejében. Gillan mellé lépve közelebb tolja a csapathoz, mivel a lány mintha azt vette volna a fejébe, hogy valami tánckört alapít. Erről az edző is hallott, és röhejesnek tartja. – Most még nincsenek marketing poziciók, együtt edzel a többiekkel.. – Bólogat nagyjából megelégedve az alap elképzeléssel. Nos kezdjük. Smallwood, a hátadra veszed Armstrongot, és talicskába fogod Olivandert, aki végigtapicskol a pályán. Mehettek. A kis hülyegyerek hoz nekem egy kávét. – Bök Daniel irányába, aztán a maradók között kioszt néhány feladatot, főleg erőnlétieket, ha már Sidney annyit kardoskodott, hogy nem csak izomemberek nyerhetik meg a bajnokságot. Hát lássuk. Ginát és Christ terelgeti össze egy párba, egymásnak háttal fordítja őket, hogy hátulról összekulcsolja a kezüket. – Erre a fehér vonalra álljatok rá, együtt mozogva szasszézatok végig rajta. Ám úgy, hogy egyszer Graves ugrik egyet fél lábon, egyszer pedig Acceptier. Ha elestek, akkor start mező, és előlről. – Int nekik is, aztán Morticiát hagyja utoljára, aki felé kedélyesen int. – Veled én fogok edzeni, méghozzá a test test elleni küzdelmet gyakoroljuk. Ha egyszer el tudsz találni, akkor használhatod boxzsákként a két vesztest. – Pislant Elizabeth és Daniil felé. Hunyorogva mosolyodik el, szinte elvárja azt, hogy lassan valaki kiakad.

//Határidő július 23//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-09, 19:40

daniil and the team

Erősen gondolkozom azon, hogy vajon miért vagyok itt. Én akartam ezt, bizonyítani magamnak, hogy nem vagyok olyan nyomorék és mitugrász, mint amilyennek a legtöbben tartanak. Már ha egyáltalán ismernek, hiszen a legtöbben az iskolában levegőnek néznek és csak elsétálnak mellettem. Nem akarok kitörtni ebből a szerepből, de amikor arra került a sor, hogy idejöjjek úgy éreztem, hogy végre kamatoztathatom a sok erőfeszítést, a sok edzést és talán végre néznek is valamibe. Igazából magam sem tudom, hogy mit szeretnék ebből kihozni és a legtöbbször ellent mondok magamnak, de ez az életem minden területére igaz. Majd csak lesz valami.
Életemben most repülök másodjára. Ugyan az első jó pár évvel ezelőtt volt, amikor az anyám meghalt és Moszkvából Londonba repültem, de ahogy akkor is, most is rendkívül élveztem az egész utat, még ha valamivel rövidebb is volt az előzőnél. Egy random lány mellé ültem le, fogalmam sincs, hogy ki az és őszintén nem is igazán figyeltem meg. Nem barátkozni jöttem ide, nekem bőven elég Fifi is, de nem leszek semmi jónak az elrontója. Mindössze azért imádkozom, hogy ne kelljen sokat beszélnem.
Próbálnék olvasni, de a srác, aki előttem ül végig csak dumál és dumál, ami kiakaszt, viszont rögtön beugrik valami. Ha valaki ilyen sokat beszél, akkor az nem hagyja szóhoz jutni a másikat, így nem lehet majd a többieknek annyira szembetűnő a dadogásom, ami ugyan nem olyan vészes, mint régen, de attól függetlenül szembetűnő.
Nem hoztam magammal a szemüvegem, így eléggé homályosan látok. Igazából hazudnék, ha azt mondanám, hogy véletlen volt. Anélkül jobban érzem magam, talán kevernem kellene valami bájitalt, ami javít a látáson, ha egyáltalán sikerül összehoznom.
Mikor megérkezünk kissé meglepődök, hogy koedukált szobában leszünk elszállásolva, ráadásul mindannyian egyben. Nem húzgálom a számat, de kissé elmosolyodom, amikor az egyik szőke hajú lány paravánt varázsol maga köré. Valamiért megértem a többi fiú miatt, de szegény ha tudná, hogy felőlem akár meztelenül is táncolhat nekem, akkor sem érdekelne, akkor tudom mennyire erőltetné ezt a takargatást. Amúgy sem tűnik valami szégyenlős kislánynak.
- H-helló – köszönök én is, amikor a nagy dumás srác a repülőről üdvözöl mindenkit. Idegesen káromkodok magamban, amikor az egyszerű köszönésben is megbotlik a nyelvem. Nyelek egyet, mielőtt bárkinek is feltűnne, hogy kezdem felhúzni magam és a göndör sráchoz sétálok, aki a papírokat osztogatja. Elveszek tőle egyet és rámosolygok, majd a földre huppanva töltöm ki. Nincs semmilyen betegségem, legalábbis nem tudok róla, így hamar vissza is adom neki, majd a padlót bámulva sétálok el.

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-03, 22:03

Az edzőtábor & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Hát, mondhatjuk, hogy Amerika elfoglalja az Egyesült Királyságot, hiszen fél évvel azután, hogy Amy-vel úgy döntöttünk - persze a szüleinknek is volt egy kicsi beleszólása még -, hogy átjövünk ide, aztán szeptembertől elkezdjük a nyolcadikat, az unokahugik és sorban követtek minket. Jó, apai ágon amúgy is angliaiak a törpillák, de na, akkor is azt hiszem mi voltunk a kezdő lökés, a példa nekik. Most itt ülünk a repülőn, én a hugik mellé csoportosulva, hiszen még is csak rég láttam őket. Beszélgetünk, bár igazából ha Gilly nagyon beindul akkor én is képes vagyok a beszélgetésből átcsapni csacsogásba. Nyílt, kedves srác vagyok, ami a szívemen az a számon, bár azért annyira nem harsogok egy repülőn, hogy kikészítsem a többi utast.
Hogy hogyan is kerültem a csapatba? Hát, először Lizzy-t találták be, nem véletlenül, ahonnan jövünk hiába ilyen fiatal, már most jönnek a toborzók minden meccsére, hogy megnézzék hogyan fejlődik és a kellő pillanatban lecsapjanak rá és leigazolják. Pontosan így csapott le rá a versenyre is valaki, aztán utána megjelent Gilly, hogy menne szurkolni, aztán már csak egyetlen lépés volt, hogy kicsússzon a lányok száján, hogy van nekik egy unokabátyjuk, aki nem esett a fejére és rohadt gyorsan fut, de még erős is valamennyire. Hát annyira, hogy a hipogrif már akkor is nehezen dob le, ha már nagyon elege van belőlem.
Leszállunk, engem egyáltalán nem akasztott ki a repülés, rázkódtam már jobban is randalór háton, ráadásul nem is az első repülésem, de láttam, hogy többen is mentek ki gyanúsan sokszor a mosdóba, egy saccper korombeli srác, és Sidney is. Ugyan állandóan eltűnök a rengetegben vagy a keltetőben, esetleg a karámban bajt kavarni, de azért valamennyire ismerjük egymást.
Gyorsan elérünk a szállásra, ami egyben maga az edzőhely is, és lecuccolok csak úgy random Sidney alá, úgy, hogy az Ollivandereket telepítsem magam mellé. Lényegében így én leszek a srác a csajok között, de sebaj, inkább én legyek ott, mint valamelyik pasi csapja a szelet nekik, márpedig ez Gilly-nél és igazából már Lizzy-nél se lenne meglepő. Na de nanem, rájuk se nézzenek.
Jó, azért így, hogy Sidney mellettem öltözik, lévén, hogy ő felső ágyat foglalt be, én meg az alatta levőt, nekem is van mit nézegetnem, persze csak úgy szolidan. Gyorsan áthúzom az edzúnadrágot és az edzőpólót, különösebben nem érdekel a színe, szaga, halmazállapota, se az, hogy kivillan a boxer, na puff. A testem egyébként inkább inas és erős, mint nyurga, és halomnyi heg van rajta, amiket hányavetin mindig magamon hagyok, nem kérek meg gyógyítókat, hogy eltűntessék. Kikocogok a többiekkel, nem az elsőként, de nem is utolsóként, ez így rendben is van.
- Na, várod már a megmérettetést, szupersztár? - kérdezem kedélyesen vigyorogva Lizzy-től, amikor éppen belém fut egy bamba srác. Talán pont az, aki mellett Sidney olyan gyakran járt mosdóba... Hmmm... Gyanúúús...
- Nyugi kölyök, nincs para. - nyújtom a kezemet egy laza kézfogásra vagy pacsira, ahogy tetszik. - Chris, de asszem edzőbá nem értékeli, ha csacsogunk a sorakozó helyett. - hessegetem el néhány mozdulattal, de még így is mosolyogva, nem bunkón a helyére állítva. Éppen csak érzékeltem a jeleket Sidney-től, hogy mellém óhajt sorolni, és nem akartam, hogy emberünk aközben is itt legyen.
- Ugyanmár, mindenkiben van valami érték, lehet, hogy kiderül, hogy ez a törpe macho igazából valami erőművész izombika. - vonom meg a vállamat kicsit vigyorogva, azon se zavartatva magam, hogy szegény Dany egyébként olasz, nem is spanyol, de na, az amerikaiak már csak ilyen tudatlanok ha Európáról van szó. Sidney viszont nagyon összeszedettnek, sőt, elhivatottnak tűnik, szóval ha olyannak kéne lennem, mint neki, akkor azt hiszem edzőbá engem is be fog zúzni, mint a kis olaszt. Mondjuk az jó kérdés, ha az uncsi hugaimat akarja szívatni, akkor azt hogyan is fogom eltűrni...
Ahogy a másik mosdós, aki viszont tényleg szarul is nézett ki, körbejár egy papírkával kicsit felvonom a szemöldökömet és félrebillentem a fejem.
- Vettem-vettem, de doki, te okés vagy? Kicsit még zöld a színed. - jelenik meg a vidám mosoly az arcomon, de azért komolyan kérdezem és nem kiröhögni akarom. Elveszem a lapot, vagy ráfirkálom a dolgokat, ha edzőbá nem akar azonnal belecsapni a lecsóba, bár lehet, hogy elkérem a doki hátát arra, hogy kitöltsem rajta gyorsan a papírt, ha csak pár percünk van kezdésig.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-02, 13:59

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Alig, hogy kitettem a lábamat Amerikából, már jöhettünk is vissza! Noha még be sem lettem osztva, épp csak megkaptuk a felvételt, elintéztük a beiratkozást Lizyvel már UK-t és a Roxfortot képviselve megyünk a világbajnokságra, úgy hogy Liz legutóbb még az USA-ban tarolta le junior korosztályt a pályáról kviddicsben. Bár ez nem csak kifejezetten kviddicsről fog szólni. Másfelől fogalmam sem volt hogy a Roxfortnak van szurkolócsapata! És mivel megüresedett a poszt én kerültem a pom-pom csapat élére! Ez egyszerűen csodálatos! Így én is részt vehetek az egészen! Az biztos, hogy nem fognak a kezem alatt egyetlen hanyag percet sem tölteni! Valami lehengerő boldogság van bennem, indulás előtt a húgomat többször is körbevisongtam meg nagy lelkesen. Kicsit sem néztek hülyének a reptéren de aligha érdekelt. Olyan elemi erővel be zsongtam, hogy a repülőt szerintem az űrig ki lehetne lőni velem!
Ez bizonyosságot nyert, miután megittam még minderre egy vanilia fagylaltos kávét is és véletlen kisütöttem egy elektromos berendezést a közelünkben... Valóban túlpörögtem!
Hogy lenyugtassam az idegeimet meg a bennem tomboló túltengést, elő vettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Igen hiába vagyok egy szőke cica-baba, tudok olvasni. Muszáj lenyugodnom, még a végén miattam zuhan le a gép! Nem lenne túl vicces. Körbe nézve, csak három ismerős arcot látok; Christ akit már a reptéren körbe ujjongtam, most hagyom, hogy kiheverje, meg kapjon tőlem levegőt. Gina is itt van, meg persze a húgom. Kíváncsi leszek erre az egészre! Úr isten az egyik srác valami fergetegesen rosszul néz ki, remélem nem valami fertőző baja van, mert az megint csak nem tenne jót a csapatnak. A reptéren, amennyiben egy kupacban voltunk, mindenkinek bemutatkoztam. Mindenki kapott egy ingyen mosolyt is, fényképeket nem hoztam osztogatni ahh minő szörnyűség!
Hm.. várj! Hiszen csak a húgomról vannak képeslapok. Na mindegy. Megérkezéskor mikor látom, hogy egy helyen vagyunk FIÚK LÁNYOK vegyesen kicsit meghőkölök! Lehet hogy szeretem a villantósabb ruhákat, meg úgy magamat immár, de biztos, hogy nem fogok mindenki előtt átöltözni! Főleg nem úgy, hogy bele gondolok, milyen fehérneműt húztam... Istenem ez van! Szeretem a csipkét és a cuki dolgokat!
Feldobom a táskámat Gináé mellé. És megkezdem a rituálémat amit más átöltözésnek hív.
Elő húzom gyönyörűséges pálcámat és ezzel a lendülettel varázsolok elő egy egyszerű paravánt, ami mögött békével át tudok öltözni.
A mezre pillantok és elhúzom a számat. Hát ez minden csak nem cuki! És a piros is borzalmasan fog kinézni a rózsaszín melegítő nadrágommal! Még jó hogy hoztam magammal egy terep mintás legginget! Mellé a kedvenc sportcipőmet húzom, ami bár már három éves, még mindig olyan mintha új lenne! Felhúzok még egy balettes kamáslit, mintha csak a tánctérre mennék ki! Össze csukom a paravánt. És kifelé indulnék, mikor is a srác aki rosszul volt a gépen a kezembe nyom egy papírt... A szavait csak félig fogom fel, de mikor eljut a lényeg kissé kétségbe esve nézek utána. Ez a srác lesz az orvosunk?! Jó ég.. hát ha nem halunk meg mind a tábor végéig, akkor gratula neki!
Hosszú szőke hajamat felkontyolom és kiillegek a többiekhez.
-Sziasztok! - köszönök úgy összességében mindenkinek. Majd megállok kontraposztban karba font kezekkel és várom az első kört meg a tájékoztatót.

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-02, 10:19

~Csapat ▲~

Egy doki mindenhol jól tud jönni, akárhová menjen is az ember! Nem, kifejezetten nem az év végi vizsgák elől akartam meglógni. Viviana ki is tekerte volna a nyakamat úgy anyaian.
Erre az időre a Varjúban is nélkülözniük kell, de Courtney mostanában boldogan nyal bele a pultos életbe, Louis meg az örök hűséges és kirobbanthatatlan tag. Gondolkoztam már rajta, hogy voltaképp egy ott ragadt szellem, vagy valami vámpír akinek ez az élete de... aztán ezeket a gondolatot inkább elvetettem!
Még soha életembe nem voltam a jó öreg UK-en kívül! Nem is értem miért?! Pont itt az ideje kimozdulni és világot látni új élményeket gyűjteni!
Tulajdonképpen hozzám is félig ajánlás útján jutott el a dolog. Beajánlottak mint az évfolyamom/a suli egyik legjobb gyógyítóját. Ez azért igazán megtisztelő. Nagyon örülök az egésznek.

A repülés.. nos én marhára nem viseltem jól. Egyrészt rommá izgultam magamat indulás előtt, felszállás közben is. Azóta megszámlálhatatlanszor voltam kint a repcsi sloziján a gyomrom miatt.. Jóllehet, Sidney-vel váltómenekülést tartottunk. A fal fehér állapoton már túl vagyok, most inkább a szürkére hajazok. És boldog lennék, ha egyébként a folyamatos zúgás mellett, meg légnyomás mellett, hallanék bármit is... Na jó annyira nem hangos, de biztosan nem hallok, se sutyorgást, se lépteket, se csámcsogást, igazából brutálisan bedugult a fülem is, kiszáradtam, és a székbe aszalódtam. Mikor olvasni próbáltam meg azt hittem kirobbannak a szemgolyóim az üregükből... Lehet van valami arcüregi szövődményem és az akarja szétnyomni ennyire a koponyámat...? Végül némi kínos jópofizással együtt a sztyuárdeszekkel, hogy amúgy igen orvosnak tanulok és igen, pont én leszek rosszul, haha milyen ironikus, igen első repülés stb... voltak olyan cukik és adtak egy csomag rágót, ami elvileg segít kipattintani a nyomáskülönbséget az ember füléből.
Az utolsó fél órát megsemmisülten ülöm végig és azon imádkozom, hogy csak viharba ne kerüljünk, mert akkor a maradék lélekjelenlétem ugrik ki a repülőből... ejtőernyő nélkül!
Mikor Gina hozzá ér a csuklómhoz, először megrezzenek, de mikor realizálom, hogy csak ő az, vissza hanyatlok. Kellemetlen, mikor egy repülőn döbben rá az ember, hogy bizony van némi tériszonya.
Eljátszok a gondolattal, hogyan festenék játékosként és egyből majdnem felröhögök.

Túlélve végül az utat és orvosolva leszállásnál mindenféle állapotot, birtokba véve a szállást, ledobom a cuccomat az egyik ágyra, végképp nem figyelem kivel vagyok szomszéd, vagy ki van felettem. Aligha fog felzaklatni egyetlen opció is, főleg, miután az is eljut a tudatomig, hogy marhára egy szobába lettünk beömlesztve nemektől függetlenül. Éljen az egyenlőség!
Az egyik csajszi, amint beértünk rögtön elő csap egy paravánt egy frappáns bűbájjal és amögé vonul be átöltözni. Voltaképp megértem.
Én egy fehér hosszú ujjú pólóra veszem rá a mezt, a karomra felkerül egy szalag, ami a meditéc jelölést hirdeti. Melegítő gatyába és, tornacsukába ugrok és gyorsban szétosztok egy kérdőívet mindenki ágyára.
- Srácok ezt kérlek mindenki töltse ki miután vissza jöttünk! És kérlek mindenre írjátok oda a pontos adatokat. Orvosi kérdőívek. Allergia, érzékenység, kór, bármi ami van. Véletlenül sem szeretnék senkit félre kezelni. - jelentem ki ezt követően magam is kifelé veszem az irányt, főleg, hogy a társaság egyik fele már kint van.
Ott csak biccentek a kintieknek, az edzőnek meg "tisztelgek" egy peace jellel - Hey yo Főnök!~ és egy vonalba állok, a többiekkel. Marhára nem tud frusztrálni az edző magabiztossága. Szokásom egyenrangúként kezelni az embereket, bár ismerem a határokat többnyire. A megszólítás pedig szólt annak is, hogy mint a csapat gyógyítója, előbb fogom egy idősebb kollégának tekinteni, mint egyébnek.

♫ Zene ♫

️️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-02, 09:09

Az edzés & Sidney

Úgy gondoltam, hogy az úton kicsit hangolódok, felkészülök az edzőre, akivel volt már szerencsém... szerencsétlenségem megismerkedni és persze olvasok egy kicsit, mert hoztam azért könyvet is magammal. Hát ebből nagyjából semmi az ég világon nem valósult meg, hiszen szinte végig Danyt kellett hallgatnom. Nem mondom én, hogy idegesít, de néha határozottan fárasztó annyit tud járni a szája és lássuk be nekem sincs hozzá a végtelenségig türelmem. Néhányszor kimenekültem a mosdóba, de ott se tölthet az ember a kelleténél több időt, mert a végén még úgy indítok, hogy mindenki azt hiszi sikerült valami rosszat összeennem még indulás előtt és most azért rohangálok ki annyit. Azért persze néha-néha reagáltam, de úgy nehezebb, hogy azért előfordult, hogy fogalmam sem volt miről beszél, mert épp egészen máshol járt az eszem. Gőzöm sincs mi lesz ebből az egészből. Egyértelmű, hogy az edzőnk egy bunkó és hogy brutálisan lenézi a női nemet és itt elég sok a lány, a tetejében pedig akad köztük olyan is, aki elég fiatal is. Rendesen meg fogja fingatni őket, vajon lesz, aki félúton sírva utazik vissza a Roxfortba, mert nem bírja a terhelést? Gáz, ha attól tartok erre annak ellenére, hogy ő nem lány, de mégis Danynél van a legnagyobb esély?
Természetesen elsők között érek ki az udvarra egy gyors öltözés után. Talán az első pár pillanatban meglep a közös szoba, ami még csak nem is túl nagy, tehát a személyes tér kizárva. Feldobom a táskámat egy felső ágyra, lestoppolva és nincs mit tenni, hátat fordítok ugyan a fiúknak, de végül szépen átveszem a melegítőt. Végül is, ha azt nézzük nem sokban más a fehérnemű, mint a fürdőruha és az enyém még csak nem is csipkés változat, hiszen tudtam mire készüljünk, sportverzióban nyomulok. Ettől még persze a tuti szándékosan utolsók között maradó Dany is bátran megnézheti az alakomat, amin jól látszik a kidolgozottság, az izmok és persze, hogy a fiatalabbakkal ellentétben én már kész nő vagyok.
- Egy nap alatt kicsinálja... - lépek oda Chris mellé, akit már láttam egyszer-kétszer, annyit tudok is, hogy Griffendéles és ha minden igaz a Christopher névre hallgat és legalább az én korosztályom, sőt úgy fest nem jár annyit a szája, mint Danynek. Aztán csak megrázom a fejemet. - Tévedtem, talán csak pár óra. - javítom ki magamat egy félmosollyal először Dany-felé intve az állammal, majd az edzőre pillantva, akinek csak némán bólintok. Ha össze is villan a tekintetünk, csak keményen állom a pillantását. Bebizonyítom, hogy bármennyire is negatív véleménnyel van rólam, rólunk, nőkről, akár az egész csapatról, baromi nagyot téved.

️

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 18:34

Lizzy & az edzés

Az út számomra hosszú volt és fárasztó, habár ehhez volt már alkalmam hozzászokni a korábbi csapatversenyeim alkalmával. A gépen töltött időt leginkább átaludtam, noha néha azért magamhoz tértem, köszönhetően leendő csapattársaim idegesítő zajongásainak. Gondolok itt a sutyorgásra, lépkedésre, csámcsogásra, miegymásra... Mindig is idegesített az ilyesmi, noha azért annyi jellemfejlődésen átestem már, hogy nem teszem szóvá. Amikor képtelen voltam visszaaludni, akkor előhalásztam egy-egy olyan újságot, amelyik írt arról a versenyről, melyen szándékozni indulunk és olvasgattam egy keveset vagy Gillel váltottam pár szót. Ő, mint a pompom lány szerepét betölteni szándékozó emberke van jelen, habár az ilyesmit sohasem értettem igazán. Ha én nem spanolom fel magam a verseny előtt, akkor aligha fog néhány ugráló és verselő lányka segíteni ebben. Bár, tény ami tény, ez a fiúk számára mindig is ösztönző volt, úgyhogy inkább magamban tartottam a dolgot. Itt mondjuk – tudomásom szerint – csak Chris lesz, mint fiú, de ha Gilly ennyire szeretne szurkolni, akkor jöjjön nyugodtan.
A landolás teljesen problémamentes, úgyhogy mindenki épségben kászálódik le a gépről, én pedig kissé öntelt mosollyal pillantok körbe. Nem vagyok hülye, sokat olvasgattam Izlandról, mielőtt idejöttünk volna, úgyhogy nem igazán számítok arra, hogy valamiféle szélsőséges időjárással lenne gondunk. A hely gyönyörű, én pedig teljesen fel vagyok pörögve, tekintettel arra, hogy már régóta nagy álmom indulni a VMS-en, amióta csak hallottam róla. Az Irvermorny azonban leginkább csak olyan versenyzőket küldött, akik betöltötték a tizenhetedik évüket, de a Roxfort... Nos, Dumbledore mindig is laza volt a hírek szerint és meg is tartotta eme jó szokását. Engem személy szerint ő maga kért fel, másként aligha indultam volna. Na, nem mintha nem gondoskodtam volna arról, hogy egy-két információ a vén igazgató fülébe jusson. Egy-két beszélgetés az óra után a házvezetőmmel, egy asztalon felejtett – a megfelelő oldalon kinyitott – amerikai sportújság és máris terjed a szóbeszéd, miszerint elég tehetséges vagyok a sportban. És mit látnak szemeim, máris a megfelelő helyen vagyok.
A szállást hamar elfoglaljuk, tekintettel arra, hogy mindenki egy helyen lesz, amit más esetben nem igazán díjazok, de most nincs kedvem ezzel foglalkozni. Az edzés amúgy is mindenkit ki fog fárasztani, nem hiszem, hogy utána lesz még kedvük csevegni vagy hasonló. Na jó, Gilly talán be fogja dobni magát, mint mindig, hiszen őt valahogy elég körülményes bármivel is lefárasztani, de ha nincs vevő a csacsogásra, akkor ő is hamar feladja a dolgot. A cuccomat lehajítom az egyik ágyra, majd gyorsan átöltözöm valami kényelmesebb szerelésbe. Tipikus edzőszerelés van rajtam, habár a nadrágom nem hosszú szárú tekintettel arra, hogy úgyis kimelegszünk. Egyelőre viszont magamra kapok egy melegebb felsőt is, azt majd ráérek levenni.
Pár perccel később meg is érkezem a pályára, ahol már az edző és számomra néhány ismeretlen társunk várja a csapat maradékát. - Üdv- vetem oda kissé foghegyről, majd kissé félrevonulok, hogy nekiállhassak bemelegítő gyakorlatokat csinálni. Nem csevegni jöttem, hanem egy igazán komoly versenyen szeretném megmérettetni magam. Ennek ellenére viszont látom néhány emberkén, hogy nem veszi igazán komolyan a dolgot. Kezdjük elsősorban a még mindig folyamatosan csacsogó sráccal... Az a vigyor! Mindezek ellenére viszont izgatottan várom, vajon milyen embert kaptunk edzőnek. Szeretem, ha valaki szigorú és nem hagy lazsálni. Így messziről ez a tag is annak tűnik, de jártam már rosszul azért, mert valakit a kinézete alapján ítéltem meg. Hát, majd kiderül, nem igaz?

️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 18:09

A Válogatott csapat

Sidney mondta, hogy lesz ez a verseny. Ő adta a jelentkezési lapot is. Hát lehet ellent mondani egy lánynak? Egy szépséges, és határozott lánynak? Nem igazán tudom mért gondolt rám, hogy érdekelne a dolog, de ha már így esett, akkor hajrá! Jó buli lesz! Legalábbis sokkal jobb móka, mint egész nyáron egy olasz fagyizóban melózni aprópénzért. Bár ott is van látnivaló időnként, de azért, ha a kis csapatunk több tagja is úgy néz ki, mint Sid... nos akkor ez messze überelni fog, mindent, amit a fagyizóban láthatnék. Már ez megéri a csapattagságot nem?
A repülő út valószerűtlenül gyorsan telik el, hiszen ha jól szórakozik az ember, akkor repül az idő is, nem csak a gép. Én a magam részéről Sid mellé ülök, és végig dumálom neki az utat. Elvégre ő is ereklyevadásznak készül. Én is. A különbség, hogy neki jóval nagyobb a gyakorlati tapasztalata. Én viszont több nyelvet is beszélek. Most épp azt ecsetelem nagy lendülettel neki, hogy az olaszoknak mennyire fontos a jó nyelvérzék, hiszen minden tartományunknak megvannak a maga különleges dialektusai, amit az olasz gyerekeknek, mint én is meg kell tanulni, az irodalmi olaszon kívül. Ez rendkívül fontos az ereklyék szempontjából is, hiszen attól függően, hogy mely tartományban járunk, változnak a forrásszöveget, és ereklyék feliratozásai, amit nem árt nem félre fordítani...
A repülő így hamar landol, és megérkezünk a szállásunkra. Azt hiszem a mennyországba csöppentem, hiszen egyetlen közös szobánk van a lányokkal. Éljen az Edző!! Itt aztán lesz mit megbámulni... Nem csoda hát, ha utolsóként kullogok ki a szobából, egy kajla vigyorral a képemen. Természetesen, mint mindig, most is a lányokon a szemem, nem az edzőn. Olyannyira, hogy beleütközök az első srácba, aki csak egy helyben áll előttem.
- Őőő. Bocsi. Dany vagyok, és te? - nyújtok barátságos, vidor mosollyal kezet a srác felé, mintha nem is egy edzésre, hanem valami tea délutánra sétáltam volna ki.
- Egyébként szép napot mindenkinek! Csodás időnk van ma, nem gondoljátok? - vetem fel teljesen vidáman, továbbra is a tőlem megszokott kedélyes mosollyal az arcomon, amit ezúttal az edző felé villantok meg. Úgy fest, a legkevésbé sem érzem át a helyzet komolyságát, és valahogy a marconának látszó edző se szegheti a kedvem. Egyenlőre...

ϟ A Varázslók Mágikus Sportja többnyire olyan, mint a szex. Minden pasi azt hiszi, hogy jó benne. ϟ

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 16:36

VMS? Avagy az edzőtábor…

Nos, elég különösen kezdődött ez az egész. Először azt hittem, valami rosszat tettem. Nálam azt sose lehet tudni. Néha még én se tudom mikor, mivel fogok bajba kerülni. Hívattak az igazgatói irodába. Az embert nem hívatják csak úgy az igazgatóiba. Csak ha nagy a zűr. Szóval, bár tökös csajnak tartom magam, több vér van a kicsi pucámban, mint számtalan szánalmas fiúnak titulált izének, de azért ez mégis hmm... idegessé tett. Komolyan nem értettem az okát. Aztán McGalagony, és Dumbledore jöttek ezzel a verseny dologgal. Nem is tudom, hogy mit gondoljak róla. Még most sem. Mért pont én? McGalagony talán azt reméli a sport majd jó nevelő célzattal szolgál számomra. Ami az idős Dirit illeti... hmm... fogalmam sincs, mi a jó neki ebben. Nem értem a gondolatmenetét. De ami fontos, hogy ha a csapat tagja leszek, és tartom a kiváló tanulmányi eredményeket a következő 3 évben akkor teljes sport ösztöndíjat kapok az egyetem bármely szakára, amit választok. Azt hiszem Piton is ilyesmire akart kilyukadni, amikor adta azt a tájékoztatót. Ez pedig egy új életet jelenthet. Valódi újrakezdést. Csak néhány percet gondolkodtam, és belementem. Be kell bizonyítanom, hogy érek valamit. Többé nem hagyom, hogy bárki is eldobható szemétnek tituláljon. Ember vagyok. Jogom van az emberi élethez. Azt akarom, hogy Mercutio egy kiváló tanuló, kiváló sportoló ösztöndíjas lányt vegyen magához, ne egy tolvaj zűrcsomagot. Akarom, hogy büszke legyen rám.

Szóval így történt, hogy ide a repülőre kerültem, ami Izland felé visz. Magamban számolom, hogy melyik szélességi fok felett repülhetünk. Közben akaratlanul Cody csuklója felé nyúlok, és belekapaszkodom. Nem nézek rá, nem is szólalok meg. Pusztán jelenleg megnyugtat a jelenléte. Nem mintha félnék a mugli repülőktől. Apával sokat repültünk ilyenen. De ez az egész olyan emlékekbe visz, amik ingoványába jobb nem bele süllyedni...

Viszonylag gyorsan, mégis egy örökkévalóságnak tűnő idő után érkezzünk meg. Lehetne rosszabb is. Legalábbis én éltem már rosszabb körülmények közt. Kevés cuccom, felhajítom az ablak melletti emeletes ágy felső ágyára. Eszemben sincs lent aludni. És jajj annak, aki a cuccaim vagy az ágyam környékén kupit akarna csinálni. Mindennek rendezett helyének kell hogy legyen. Cody, mint sportorvos jött velünk amúgy. Legalábbis nekem ezt mondta. Ez is megnyugtat. Benne bízok. Ő láthatja a sebeim, más nem. Én amúgy amolyan kispados tartalék leszek. Hiszen én vagyok itt a legfiatalabb, pusztán pár hónapja töltöttem be az alsó korhatárt. De próbálom a jó oldalát nézni. Majd Gillyvel néha beállok a pompom lányok közé. Az is edzés féle, és innen van esélyem bizonyítani az edzőnek, hogy érek annyit, mint bárki más a csapatban. Be fogom neki bizonyítani, hogy az élvonalban a helyem, nem a kispadon.

Pillanatok alatt öltözöm át, és gyors, határozott, de kecsesen ruganyos léptekkel indulok ki a pályára, ahol az edző vár ránk. A mozgásomban van valami, ami egy ragadozómadárra emlékeztet, ami bármikor lecsaphat. A tekintetemben a megtörhetetlen végsőkig elszántság tükröződik. Nekem nincs választásom. Ez az egyetlen esélyem. Jól kell csinálnom. Számomra ez élet-halál harcot jelent, éppúgy mint amikor az utcán küzdöttem az életemért. Pusztán csak a célok változtak. Nem véletlen hívnak Karvalynak. Erre gyorsan rá fog jönni mindenki a csapatból.

Ami a csapatot illeti? Legtöbbjüket nem, vagy csak látásból ismerem. A háztársaim láttam már a klubhelyiségben, esetenként elcsíptem egy-egy pletykát, de semmi konkrét. Cody a barátom, benne bízom. Bár ő csak az orvosunk lesz. Gillyt Ben hétvégi partyján ismertem meg, és valójában csak felületesen ismerem még. Keveset tudok róla, de egész jó fej lány. A húga? Hát őt nem ismerem, de ha olyan jó fej, mint Gilly bírni fogom. Ha nem? Az kellemetlen lesz. Főleg neki.

Ahogy kiérek az edző elé megállok, és pusztán biccentek felé, és a másik már itt lévő lány felé is. Nem érzem szükségét, hogy ennél többet tegyek. A bemutatkozási kör úgyis akkor kezdődik, ha mindenki itt lesz végre. Komolyan mit is szöszölnek ennyit a többiek?

♫ Zene ♫ ϟ Nincs jutalom munka nélkül, győzelem erőfeszítés nélkül, győztes csata kockázat nélkül. ϟ

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 10:16

to: the team

Szinte abban a pillanatban jelentkeztem a versenyre, amint elolvastam a felhívást. Éreztem, hogy végre valamiben meg kell mutatnom magamat, ha már a varázslás nem az erősségem. Őszintén szólva elég nehezen kontrollálom az erőmet még mindig, ezért az elméleti tárgyakból vagyok különösen jó, na meg a vámpírságomnak köszönhetően a fizikai aktivitásban. Ereklyevadászként erre nagy szükségem lesz, de az még messze van, addig is egy kis versennyel karban tudom tartani magam, meg kiderül, mire vagyok képes. A probléma csak azzal van, hogy sokan leszünk egy csapatban, akiket vagy látásból ismerek, vagy sehogy. Engem amúgy sem bír szinte senki a suliban, ami nem nagyon érdekel, csak hát ez egy csapatverseny, és egyáltalán nem biztos, hogy nem borítanak ki a hülyeségeikkel, és akkor nem lesz az egészből semmi. Izlandon van a felkészülés, aminek nagyon örültem, mert ott nincs elviselhetetlen meleg, a nap sem tűz annyira, mint máshol. A vámpírsággal járó problémákra szereztem be egy főzetet, de teljesen nem tudja persze eltüntetni a kellemetlenségeket, ezért remélem, hogy nem csak nappal lesznek edzéseink, hanem éjszaka is. A repülés ide nagyon kifárasztott, pedig nem volt hosszú, ráadásul épp csak átöltözni van időnk. A cuccaimat gyorsan ledobtam egy szabad ágy mellé, meg se néztem, kik a szomszédaim, nem is érdekel. Ruhákat csomagoltam, a gyógyszereimet, a főzetet, és kb ennyi, nem hoztam magammal semmi extrát. Leszámítva persze egy kis vért, amit álcázó bűbájjal eldugtam, nem akarom rávetni magam itt senkire, mert akkor biztosan egyből elküldenek, jobbik esetben. Határozottan idegesít az egyenruha színe, de nincs mit tenni, annak is elment az esze, aki kitalálta, hogy ez a színkombináció jól fog mutatni. A hajamat gyorsan összekötöm egy sima lófarokba, a sminkemet nem mostam le, soha nem mutatkozok anélkül, meg amúgy is vízálló minden, tehát ha izzadásig edzünk, akkor is a helyén marad. Fekete, 14 soros bakancsomat húzom fel, mert cipőről eddig nem volt szó, ez meg kényelmes is, meg lehet benne futni, az úgyis biztos lesz. Gyorsan a pályára sietek, ahol már ott áll az edző. Messziről látszik rajta, hogy beképzelt, hát én meg nem vagyok sem az a nyalós fajta, sem az, aki magában tartja a véleményét, úgyhogy majd meglátjuk, hogy jövünk ki. Nem olyannak néz ki, mint aki kímélni fog minket. – Jó napot! – köszönök neki, mert ennyire bunkó azért nem vagyok, hogy ezt kihagyjam, de mást nem mondok, csak nem túl feltűnően szemügyre veszem, amíg a többiekre várok.

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 08:41

Az Edzőtáborban

A fiatalok útja az izlandi edzőtáborba repülőn történik, lévén zsupszkulccsal igencsak messze lenne, és ha valaki útközben elengedi, hát minimum az Atlanti-Óceánba zuhan. Azt nem tudni, hogy az edző miért éppen az északi szigetet jelölte meg bemelegítésként, vélhetően azért, mert ott távol vannak mindentől, mindenkitől, zavartalanul felkészülhetnek. Aki véletlenül keverné, nem Grönlandról beszélünk, amit jég borít, hanem minden természetes, zöld színű, a levegő pedig csodás, igazán edzésre való. Mintha valami katonai tábor lenne, úgy néznek ki a lakóépületek, sima faházakról beszélünk, maga a terület pedig fűvel borított, vagy salakkal felszórt pályákat jelent, ahol futni lehet, vagy éppen akadályokat átugrani. Az egyik házban állítólag még edzőterem is be van rendezve, hiszen a seprűn kívül a pálcát csak nagyon apróságokra lehet majd használni, tehát itt lényegében sok múlik majd a fizikumon. A válogatott megkapta az edzőruhákat, amik az angolokra jellemző sötétbiros színt kombinálják a fehérrel. Mindenkié ugyanolyan, nincsen külön lányoknak, mint ahogyan az edző láthatóan arra sem fordított gondot, hogy ki hogyan legyen elszállásolva nemek szerint. Nem sok kapcsolatuk lesz itt a külvilággal, naponta háromszor jön majd egy autó, amin az ételt hozzák, de nagyjából ennyi, hiszen a felkészülési idő eleve kevés, mindössze pár napról van szó. A Trimágus tusa csúfos kudarca után a mindent vegyítő VMS (Varázslók Mágikus Sportja) stílusára terelődött a hangsúly, és több ország jelezte a részvételét, mint valaha, így Anglia sem maradhatott ki. Ám míg többen már igen régóta komolyan veszik ezt a sportot, a mezőny nagy része alig indult még ilyenen. Az edző viszont olyan öntelten magabiztos, hogy ezúttal sikerre visz majd valakit.. Hogy egója teljes dícsfényében sütkérezik az udvaron, ahova várja a megérkezett diákokat, akiknek csupán annyi ideje van, hogy melegítőbe öltözzenek, és már siessenek is kifelé.

️️️️️️

Tárgy: VMS - Az izlandi edzőtáborban 2018-07-01, 08:33

***

Tárgy: Re: VMS - Az izlandi edzőtáborban