2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Képesség: Animágia - karvaly (Accipiter nisus) (még nem tanulta meg, de ami késik, nem múlik) Mágikus adottság: Természetes gyógyító Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan – Kiemelkedő Legendás lények gondozása – Kiemelkedő
Kihez tartozol: Új Tekergők
Jellem: Maga vagy az ellentmondás. Maga vagy a paradoxon. Erős vagy, mégis gyenge. Rendkívül intelligens vagy, mégis oly csekély a tudásod, mint csepp a végtelen tengerben. Szelíd vagy, - élni, és élni hagyni elvet vallod- mégis hamarabb támadsz, minthogy téged támadjanak. Ravasz vagy, mégis elég bölcs, hogy belásd, ez becsület, tartás és alázat nélkül semmit sem ér. Vakmerő vagy, mégis óvatos. Végtelenül bátor vagy, ha kell, de félsz, s könnyezel, ha nem lát senki sem. Szíved mélyén hiszel, s remélsz, de eszed után mész.
Rendkívül bonyolult jellem. Sokszor saját magát sem érti. Nem tudja, mit mért tesz, csak hogy így helyes. Indulatos, makacs. A jelleme tényleg ellentmondásos. Ő az, aki mindenkivel, és mindennel seftel az iskolában, mindig elsőként tud meg mindent. Azonban senki nem bízik igazán benne pont ezért. Nem alakít ki szoros kapcsolatokat. Fél az elkötelezettségtől, de vágyik is rá, hogy tartozzon valakihez vagy valakikhez. Ugyanakkor, ha baj van ő az első, aki közbelép, segíteni akar, mert nem bírja, és nem tűri az igazságtalanságot. Ha szorul a húrok végül, mindig a jó oldalra áll, pedig hangoztatja, hogy semleges, és nem érdekli. Ez persze átlátszó hazugság. A szíve úgysem engedné, hogy ne lépjen közbe ott, ahol a Karvalyra szükség van.
Kinézet, megjelenés: Nem túl magas lány, de így is azonnal látszik, hogy milyen vékony, jószerével alultáplált, pedig amióta a Roxfort az otthona sokat hízott. Többnyire elég egyszerű, mondhatni kopott az öltözéke, egyszerű fekete nadrágot visel, egyszerű fekete, fehér vagy szürke pólóval. Mindig hord a nyakában egy vékony ezüstláncot, melyen egy kereszt van, de ezt ritkán látni, mert szereti elrejteni a pólója alá. Továbbá mindig megtalálható az egyik zsebében egy kis zsebbicska, amit az apukájától kapott a 8. szülinapjára.
1994. 09. 23. Kedves Naplóm! Nem is tudom, hol kezdjem. Bemutatkozom. A nevem Gina, de te szólíthatsz nyugodtan Karvalynak is. Tudtad, hogy a karvalyok bámulatos madarak? Szabadok, és gyönyörűek. A tudományos nevük Accipiter Nissus. Pont, mint az én nevem. Jó mi? Az apukám mondta, hogy ez egy latin név, bár a mi családunk Olaszországból származik. Legalábbis Apukám. Tudtad, hogy minden növénynek és állatnak, szóval minden élőlénynek van latin neve? Valami izé… pasas kezdte el így hívni az élőlényeket, így rendszerezte őket. A hasonlókat hasonlónak nevezte el. Ez a… mindjárt mondom… izé… kettős… valami kettős izé… nomenizé… Ezt is az apukám mondta. De már nem emlékszem… Az apukám nagyon okos ám! Legalábbis az volt. Bár most is itt lenne, hogy megkérdezhessem. Ezer kérdésem lenne. Nagyon hiányzik. Ahogy az anyukám is. Hogy hol vannak most? Nos… hát… nincsenek itt. Mert hát ez egy fiatalkorúak nevelő intézete. Szörnyű egy hely. Biztos nagyon megvernének a nevelők, ha látnák, hogy még ébren vagyok. De várj csak elmesélem, amit az apukámtól hallottam, és amit láttam, hogy te is megértsd, hogyan is jutottam ilyen mélyre.
1984. decemberében kezdődött minden. Legalábbis apukám így mesélte. Azt mondta, hogy az az év szörnyen hideg telet hozott. Az anyukámmal a Karácsonyi vásárra indultak, ajándékokat venni. Mindenhol fenyő és mézeskalács illat terjengett, és karácsonyi zene szólt. Az anyukám imádta a Karácsonyt, és a készülődést az Ünnepre. Aztán a semmiből egy autó… és Bumm! Apukám szerint szörnyű volt. Még csak meg sem állt segíteni. Hogyan tehetnek ilyet az emberek? Én ezt nem értem. Talán mert még kicsi vagyok. Azt mondta anyukám nagyon szeretett, és nagyon várt engem. Hogy most pont olyan vagyok, mint anyukám okos, és gyönyörű. Hogy annyira bátor volt, és éppen addig tartott ki a szörnyű fájdalmai ellenére, amíg az orvosok ki nem vettek engem a hasából. Kicsi voltam, de az apukámnak az egyetlen, aki megmaradt azon az éjszakán…
A következő 8 és fél év csodálatos volt. Legalábbis így emlékszem. Bár megint olyan kicsi lehetnék, és ártatlan, mint akkor. De ami elmúlt nem jön vissza már. Jól tudom.
Akkoriban mindig az apukámmal voltam. Ő egy újságnak dolgozott. Egy híres tudományos újságnak. Sokat utaztunk. Voltunk Olaszországban, Görögországban, Franciaországban, Magyarországban, és még sok más országban, de ezek voltak a kedvenc Európai országaim, ahol többet voltunk. Beutaztuk a világot, és apukám mindenütt, mindenféle állatokat, és növényeket fotózott, és írt róluk cikkeket az újságba. Megírta, hogy mi a latin nevűk, hogy milyen ritkák, és értékesek, ezért vigyázni kell rájuk. Közben mindig magával vitt, és ő tanított meg egy csomó mindenre. Olyan dolgokra is, amit más gyerekek az iskolában tanulnak, mint írni és olvasni. Mi csak félévente mentünk pár hétre haza Londonba, ahol nekem mindig el kellett mennem az iskolába, hogy vizsgázzak az elmúlt fél év anyagából, amit apa megtanított. Én nem bántam ezt. Mert apa egy csomó más dolgot is megtanított, amit az iskolában nem tanítanak. Például tüzet rakni, vagy hogy ha eltévedsz az erdőben, merre van Észak és merre találsz ki, melyik növény ehető és melyik nem. Hogy mindig sok vizet kell magaddal vinni, akárhová mész, mert az nagyon fontos. Meg hogy hogyan kell bicskával nyársat faragni, és ilyenek. Csoda sok kalandunk volt. Úsztunk a tengerben, és delfinekkel játszottunk. Felmásztunk a hegyekbe szirti sasokat fotózni, és egy rakás ilyen kalandunk volt, minden nap egy új kaland. Rengeteget nevettünk, és boldogok voltunk, csak mi ketten. Még akkor is, ha néha nagyon össze tudtunk veszni. De hát melyik szülő nem veszekedik néha a gyerekével. Biztos te is sokszor hallottad már, hogy mosd meg a fogad, rakj rendet a szobádban, már rég aludnod kéne irány Északkelet az ágyad felé, de rögtön, vagy edd meg a főtt brokkolit (pffúúúj)! De tudod mit, ha itt lenne az apukám, akkor még az undok főtt brokkolit is megenném egy szó nélkül, és rendet is raknék, és időben le is feküdnék aludni, csak lenne még egyszer itt. Csak még egyszer szólna rám. Bármit mondana….
Azt hiszem előre szaladtam. Szóval életem első 8 és fél éve kalandosan telt. Aztán jött az a borzalmas nap. Tudod melyik. Az, ami hirtelen felnőtté tesz. Az, ami elveszi a tündérmeséket és ártatlan gyermekálmokat tőled. Az, ami végleg, és végérvényesen megváltoztat mindent. Te már többé nem vagy ugyanaz az ember. Nem is leszel már soha. Akkor is veszekedtünk apával. Olaszországban Riminiben voltunk. Apa a tengerben élő rájákról írt cikket. Én meg összeismerkedtem pár helyi sráccal. Szóval tudod te is, hogy van az. El akartam velük menni, de apa nem engedett. Azt mondta előbb írjam meg a leckém, én meg azt mondtam, neki hogy utálom, pedig nem is volt igaz, csak mérges voltam, mert nem mehettem el. Bevágtam magam mögött a szobám ajtaját. Hallottam, ahogy apa elmegy. Fel sem fogtam, hogy akkor láttam utójára. Csak órákkal később jöttek rendőrök, meg egy néni, a gyámügytől. Én nem értettem mit keresnek a mi bérlakásunkban. Hol van az apukám? Mi történt, és mért nem jön haza? Korábban sosem maradt el néhány óránál tovább. Azt mondta a néni, hogy apának balesete volt, hogy leesett egy szikláról… de én ezt nem hiszem el! Ez biztos nem igaz! Apa sokkal ügyesebb, mint hogy csak úgy leessen. Igazi mászó akrobata. Már igazi sziklafalat is másztunk együtt! Akkor hogyan eshetne csak úgy le?
Nem maradt semmim, és senkim sem. Egyedül vagyok. Semmi sem maradt a boldog, gondtalan gyermek életből, csak egy megkopott szürke fénykép, egy ezüst nyaklánc egy kis kereszttel, ami az apukámé volt, és a kicsi piros bicska, amit a szülinapomra kaptam apukámtól. Mire észbe kaptam, már Londonban voltam egy árvaházban. Nem volt ott jó. A nevelők elvették a bicskám, azt mondták egy gyereknek ilyen veszélyes holmi nem való. A nagyobbak folyton piszkáltak, és szekáltak. Nem volt helyem ott. A nálam is kisebbeket még jobban szekálták. Én egyszer hogy megvédjem az egyik kisfiút összeverekedtem egy nálam is nagyobb lánnyal. Végül felrepedt szájjal hallgathattam a hegyi beszédet, és bezártak a szobámba. Nem mehettem még az udvarra sem ki. Ezért elhatároztam visszalopom a bicskám, és lelépek innen. Valami rejtélyes okból akkor éjjel maguktól nyíltak ki az ajtók, és zárak körülöttem. Nem értettem, most sem tudom, hogy lehetséges ez. De néha-néha történnek velem ilyen fura dolgok. Elvettem hát a bicskám, ez minden vagyonom, és irány az utca… Elvégre egyedül is jobb, mint ott.
Az utca nem az a barátságos hely, mint amire emlékeztem. Nehéz egyedül boldogulni. Azért némi ételt, és cigit mindig lehet lopni. Főleg ha néhány hozzád hasonló bandatag is segít. Graffitizni a parkban szimplán jó móka, a cigizni meg menő felnőttes dolog… Egészen addig, amíg végül néhány rendőr szó szerint fülön nem csíp. Nos, hát így kerültem ide, ilyen mélyre. Nem akartam én soha rosszat, csak megvédeni a kisebbeket, na meg hát nem bírom a bezártságot. Én egy igazi Karvaly vagyok. Szabad lélek. De ne gondold, hogy itt sokáig maradok. Már meg is van a szökés terve…
1995. 07. 23. Kedves naplóm! Nagyon sok fura, és érdekes dolog történt velem az elmúlt napokban. Képzeld először is találkoztam Mercutcioval. Ő egy kleptomániás kicsi vadászgörény. Imádja a csörgő, üres cigis dobozokat. Fogalmam sincs miért, de órákat játszik velük, én meg jól szórakozom rajta. Aztán ott volt az a bizonyos éjszaka. Az sok mindent megváltoztatott. Épp egy tölgyfa tetején ültünk Mercutióval, az sötét éjszaka közepén, amikor valami mozdult az égen. Egy bagoly szállt le egyenesen az előttem lévő ágra, és a lábát nyújtogatta felém. Mercutióval nem lettek barátok. Először a kis fekete-fehér szőrpamacs fújt, és próbálta elhessegeti a váratlan vendéget, majd az kapott a csőrével a kis emlős felé, mire az bemenekült az levek és ágak takarásába. De ami ennél különösebb volt az a levél. Még a címzése is különös volt. Én azelőtt soha senkitől nem kaptam levelet.
„Gina Accipiternek, Glasglow, Északi park, tölgyfa” – Ki küldte ezt? És honnan tudta, hogy itt leszek? –A bagoly sárga szemeivel mintha kacsintana nekem. Meg mertem volna esküdni is rá. Mintha arra akarna biztatni „Olvasd csak tovább!” – hát tovább olvastam – „Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola”
Ez csak valami sületlen tréfa lehet. Boszorkányok, meg varázslók nem is léteznek… vagy mégis? Talán azért történnek velem fura dolgok, mert én is az lennék? Nem számít. Még ha szeretném is ezt a jobb életet, amit ez a levél jelenthet, akkor sem tudnám mindazt előteremteni, amit a levél ír. Így ez is csak egy ködös ábránd marad…
Néhány nappal később, és három parkkal arrébb fura érzetem támad. Mintha egész nap követne az a fura macska… Aztán kapaszkodj meg, a macskáról kiderült nem is macska! Egy idős vén nyanya! Először féltem, és még beszélni sem akartam vele, de aztán… nos mintha belém látott volna vagy mi… pontosan tudta mivel foghat meg. Igen visszahozott ide, a Szt. Rita Árvaházba. De előtte elvitt oda, ahova magamtól sose találtam volna el! Csodás nap volt, és képzeld, mindent megvett a listáról nekem! Bár meg kellett ígérnem visszajövök ide, nem szököm el többé, nem is lopok és cigizek ezután. Na, jó a lopás nem nagy úgy. Arról könnyen leteszek, na de a cigiről is? Az nem fog menni… De talán így is megláthatom azt a másik jobb világot, már csak 38-at kell aludni a vonatindulásig…
1999. 09. 01. Kedves Naplom! Ismét egy új év kezdődik a Roxfortban. Vajon milyen izgalmakat rejt a kastély ezúttal? Tudod az elmúlt években igazán vagány kis Griffendéles lettem. Talán éppen ezért igazán sok kalandba is keveredtem, hogy úgy mondjam. Ami meglepő, hogy ezekkel együtt sem rúgtak még ki innen. Tudod az élet itt is olyan, mint máshol, egyszer fenn, egyszer lenn.
Először is elsős koromban sok kapcsolatot alakítottam ki. Na, nem közeli, baráti kapcsolatokat, annyira azért nem vagyunk jóban senkivel. (kivételt képez persze Mercuto) De üzletelni mindig lehet. Például van egy Mardis félvér csaj. Buta szegényke, mint egy hegyi troll. Viszont ha megírom a háziját, akkor hoz cigit. Ez jó üzlet nem? Pedig azért a Mardisokkal baj is tud lenni. Főleg ha pár trollagyúnak eszébe jut alsósokat piszkálni. Na, azt ki nem állhatom. Aljas dolognak tartom a kisebbel kezdeni. Ilyenkor kell a Karvalynak igazán beavatkozni. Még akkor is ha jószerével mindig a gyengélkedőn tett sétával ér véget a móka. Másodszor vannak más mókák is. Tudom, tudom a házirend. McGalagony már így is annyiszor másoltatta le velem, mint még senkivel szerintem az iskola történetében. Kívülről fújom az egészet. Egy élő szabálykönyv vagyok. Csak épp szabad művész lélek is. Na, ez az első három évben semmit sem változott.
Tulajdonképpen ugyanolyan, vagyis izgalmasabb volt a második és harmadik évem, mint az első. Azt viszont kétlem, hogy valaha is meg fog változni a felesleges szabályokról a véleményem. Legfeljebb, ha végre felnövök, és akkor mászkálok a kastélyban, amikor csak én akarok. Komolyan nem értek néhány szabályt. Mégis mi történhetne velem éjjel a folyóson? Elrabol egy mumus? Hahaha…. Vagy mitől Tiltott a Tiltott Rengeteg? Ugyan az erdők nem veszélyesek. Még egy Dél-Amerikai dzsungelben is voltam hét évesen apámmal. Annál semmi se lehet veszélyesebb. Csak a jó öreg McGalagony akad ki, minden alkalommal, ha lebukok. Szerencsére ez nem túl gyakran történik meg. Na és milyen a többi tanár? Nos, olyanok, mint a tanárok általában. Valahogy értékelik, ha okosakat mondok az anyaghoz, de kevésbé ha szemtelen megjegyzéseim, vagy kérdéseim is hozzáfűzöm. Ez van. Én már csak ilyen vagyok. Ami a szívemen az a számon. Ha értelmetlennek tartok egy szabályt, vagy feladatot, akkor azt meg is mondom. Kár, hogy a tanárok nem találják általában ezt annyira viccesnek, mint az évfolyamtársaim, akikkel együtt ülünk az órákon. Lehet, hogy a kissé ironikus humorérzékemmel van a baj, vagy esetleg a költői hasonlataimmal? Például a múltkor is mágiatörin megállapítottam, hogy annyi értelme van az 1200 éve halott varázslókról tanulni, mint egy marék döglött doxi szárnnyal hessegetni el egy vérfarkast teliholdkor. Valamiért sajnos csak a diáktársaim értékelték a szellemességem, hogy úgy mondjam…
És hogy a jegyeim milyenek? Nos nem rosszak, azért tanulni is akad időm. Na meg ha sok házit írsz meg mások helyett, ragad rád ez az… A kedvenc tárgyam az átváltoztatástan, és a legendás lények gondozása. Egyszerűen imádom ezt a két tárgyat. De nagyon jó vagyok ám gyom és gyógynövénytanból is, bár kicsit kevéssé rajongok érte, mint az előbbi kettőért. A többi tárgyból egyenletes várakozáson felülit hozok, ami azért nem olyan rossz. Szóval ilyen az élet ebben az iskolában. Hol jó, amikor McGalagony megdicsér, mert okosat mondtam az órán, és elsőre sikerült a feladatom is (ami maradjon köztünk sokszor már a többedik első, mert éjjelente időnként előre gyakorolok a tankönyvből olyat, ami csak a következő órán kerül sorra, hogy bámulatos tehetségnek tartsanak, persze így sokkal nehezebb, mintha megvárnám az órai magyarázatot, és bizony időnként sikerült már félre ez-az de semmi vészes nem történt eddig…). Hol pedig rossz, amikor büntetésből kézzel suvickolsz, vagy írod le többszázadszor is a házirendet… De itt legalább otthon vagyok. És nem vagyok fura. Ezért imádom ezt a helyet. Mert minden nap meglep valamivel. És már most alig várom, hogy mivel fog meglepni ez a tanév…
A hozzászólást Gina Accipiter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-01-11, 21:33-kor.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gina Accipiter 2018-01-03, 22:44
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Először is: Hűha. Látszik, hogy komolyan foglalkoztál a karaktered előtörténetével, ami lehet, hogy sokaknak hosszú, de éppen ezért értékes, átgondolt és tartalmas. Nagyon aranyos, ahogy érezni lehet a naplóban a karakter fiatalságát, bár amikor az utcára került és még 11 éves kora előtt cigizett - és azóta is sutyiban a Roxfortban, ha jól értettem -, nos, annál a résznél kicsit kibuktam. Leginkább azon, hogy sajnos ez a gondolat még csak nem is lehetetlen. Örülök, hogy bemutattad a kicsi lány Roxfortos éveit is, akaratos és öntudatos, igazi kis tinédzser. Habár az oldal átlagéletkorjához képest fiatalka, biztos vagyok benne, hogy rengeteg szálat lehet kezdeni vele, példának okáért az apja pontosan hogyan is halt meg, illetve amit meséltél, hogy McGalagonyt akarja rávenni az animágiára, ha ő lepasszolja, akár egy diáktárssal is ki tudod játszani ezt a szálat, és persze még akármi egyebet, ami a fantáziádból kifér.
Minden esetre nekem nagyon tetszett és kíváncsi vagyok, hogy merre fog haladni a története és a jellemének fejlődése! Jó szórakozást és sok-sok játékot kívánok az oldalon, ahogy színt kaptál bátran nekieshetsz a Játéktérnek!
Kedves Naplóm! Nem is tudom, hol kezdjem. Elég sok minden történt mostanában. Nem épp úgy alakul eddig ez az év, ahogy vártam. Sok minden történt. Talán a legjobb, ha elkezdem az elején. Először is ott volt az a szörnyű szombati nap. Onnan indult a dolog, hogy az miatt az ostoba Hóborc miatt McGalagony nem engedett le Roxmortsba… Persze én leszöktem. Nem volt túl nehéz lerázni, azt az idióta Fricset, a zöld macskájával együtt. Ja, hogy Mrs. Norris nem is zöld? De, akkor az volt. Gondoskodtam róla. Hihi… Hihi, viszont csak addig volt, amíg le nem buktam a pennaboltban, amikor el akartam csórni egy pennát… hű micsoda penna volt… Na de hát miután végig vitatkoztam a tyúkeszű eladó csajjal a napot, felcitált McGalagony elé… Azt nem akarjátok tudni, mit kaptam ezért a kis kirándulásért… legyen annyi elég, hogy nem rakom ki az ablakba…
Aztán úgy egy héttel később találkoztam a klubhelyiségben Kath-tel. Aki szó szerint majdnem elfüstölte a klubhelyiségünket a bájitaltan házijával. Elég kellemetlen volt. De végül segítettem neki eltakarítani, aztán újra megcsinálni tisztességesen a háziját. Sőt még egy éjszakai kis kirándulás is belefért a konyhára. Nem titok, hogy nem nagyon jövök ki az emberekkel, de ez a kicsi lány, annyira cuki volt. De tényleg. Tudom, én nem a megfelelő barátnő vagyok a számára. Csak a rossz példa lennék, akitől rosszat tanulna. De azért, a bájitaltannal segítek neki, amiben tudok.
Na, ennél az éjszakánál kevés pocsékabb létezhet. De tényleg. Fogadást kötöttem azzal az ostoba ötöd éves mardekáros libával, hogy merek-e graffiti-kígyót rajzolni éjjel, két doboz cigiért. Nos a meréssel nem volt baj. A baj Pitonnál kezdődött. Igen, a gonosz Főkígyonak sikerült meglepni! Hogy gyűlölöm azt az alakot. Komolyan, nem lehetett volna bárki más, akinek több humora van, mint egy zsák penészes lisztnek? Minden áron olyanokról akart beszélni, amikről én nem. Ő felgyújtotta a cuccaim. Vagyis csak a mások helyett írt házakat, meg a rajzaim egy részét. És Kath háziját is. A mások helyett írt dolgozatokat, rajzokat nem bánom. De a kicsiét miért? Az övé csak azért volt nálam, mert átnéztem, és kijavítgattam, meg megjegyzéseket, és könyvcímeket írtam hozzá, hogy hogyan legyen jobb a dolgozata. Ő tényleg maga dolgozott vele, én csak segítettem. Ezt ő is láthatta volna! Undok Kígyó! Mit mondjak? Rosszul reagáltam. Tényleg. Kiakadtam, és kiabáltam vele. Ő meg négy hónap büntetőmunkára ítélt. Pfff. Ritka pocsék éjszaka…
Bex és én? Na ez egy eleve hülye ötlet volt, és csak bajt hozott. Házit akart tőlem. Rendben. Ezt még sikerült is értelmesen lebeszélni vele. Miután alaposan elkésett. De komolyan… katasztrófa az a liba. Zsebórává kéne változtatni, hogy egyszer pontos legyen az életben. Bár lehet még akkor is késne. A késése most ”csak” annyiba került, hogy lebuktunk Piton előtt. Már megint ez az átok Főkígyó! Délután négyre a tanulószobába rendelt engem és Bexet. Nyilván valóan, hogy korrepetáljam a libát. De hát volt az a hülye balsikerű mondatom. A rózsaszín virágos. Piton fogalmazzunk úgy nem vette jó néven. Mégsem értem mért nem ütött meg? Mért nem vert laposra, ahogy bárki más tette volna? És ami a díszhab a tortán, hogy házinak azt adta fel, hogy Bex-el találjuk ki, hogyan tudunk létezni egymás mellett, úgy hogy nem öljük egymást. Nem is értem honnét vette a baromságot, hogy Bex és én bármiben is hasonlíthatunk… Nem értem én a Főkígyót…
Sajnos itt a dolognak nem is lett vége. McGalagony hivatott, és persze hogy ott volt Piton is. Azt inkább nem akarod tudni, mit kaptam azért az egy hülye beszólásért. Jó tényleg túlzás volt, de akkor is… ér ez ennyit? Talán vissza kéne vennem a szemtelenségből? Legalábbis Pitonnál…
A büntetésem első napja volt. Ritka fura nap. Először mosogattunk. Igen, látta a hegeimet, amiket nem mutogatok. Az utcai élet nyomait a kezeimen. Aztán meg az elsős anyagról kérdezett… Vajon minek? ÉS ami a legfurább, hogy Ekotta-szirupot főzetett velem. Szörnyen nehéz, és bonyolult volt. Többszörösen. Igazából amivel nem tudok, mit kezdeni, hogy bevallotta, hogy ez nem negyedikes anyag, és én nos nem igazán néztem ki Pitonból, hogy bármit kinézne belőlem, nem hogy olyat, hogy képes vagyok ilyen bonyolult feladatokra… És még a főzetből is adott! Vajon mi lelte? És mi ez az egész? Nem értem én a Főkígyót…
Ma Legendás lények gondozása volt. Persze, hogy közösen a Mardekárral, és Bex-el. Egy Emma nevű lány tartott gyakorlati foglalkozást. Tényleg szörnyen izgalmas volt. Még jobb lett volna, ha Bex nincs ott, de hát tudjuk, hogy semmi se tökéletes. Egy sérült hipogriffet segítettünk neki ellátni. Nekem jutott a fontosabb feladat, nyugtatni a sérült varázslényt. Elvégre arra, hogy kézbe adjon ezt, azt arra még egy jól idomított majom is képes. De ami ennél, és kettőnk rivalizálásánál fontosabb az a sérült varázslény! Rajta segíteni kell! Ezért képes vagyok félre tenni az ellenszenvemet a Mardekáros lány iránt is. Nem mondanám, hogy sokat javult kettőnk kapcsolata, csak amolyan hidegen nem szólunk egymáshoz, és el vagyunk egymás mellett lett belőle. Legalább nem öljük egymást. Szerintem ezzel a rideg távolságtartással teljesítettük Piton háziját. Evégre létezünk egymás mellett. Valahogy…
Sajna Pitonnak mást is sikerült elérnie. Gyakorlatilag zéróra degradálta az üzleti életem. Így elég magányos és nincstelen suttyó maradtam. Nem mintha eddig nem lettem volna magányos, és nincstelen suttyó, csak másképp. Ez rosszabb. Viszont újabban rengeteg időm van tanulni. Gyakorlatilag másra sincs időm. Így a jegyem kb mindenből kitűnőek lesznek lassan. Viszont a csokibéka készletem is lassan zéró lesz. Sürgősen más megoldást kell találnom a pótlásra…
Fizikum: 20 pont Intelligencia: 35 pont Megjelenés: 5 pont Varázserő: 35 pont Szerencse: 5 pont
Elosztható pontok: 100 Minimum 5, maximum 40 pont.
Tantárgyak:
Bűbájtan: 13 pont Bájitaltan: 30 pont Legendás Lények gondozása: 20 pont + 10 pont (kiemelkedő) = 30 pont Sötét varázslatok kivédése: 13 pont Átváltoztatástan: 20 pont + 10 pont (kiemelkedő) = 30 pont Rúnaismeret: 4 pont Számmisztika: 4 pont Jóslástan: 0 pont – 15 pont (tehetségtelen) = - 15 pont Mugliismeret: 12 pont Gyógynövénytan: 30 pont Asztronómia: 4 pont Mágitatörténet: 0 pont – 15 pont (tehetségtelen) = - 15 pont Repüléstan: 0 pont
Elosztható pontok: 150 pont Minimum 0, maximum 40 pont. Módosítókkal a végleges: Nincs minimum, maximum 45 pont.
Módosítók:
Kiemelkedő: +10 Legendás lények gondozása, átváltoztatástan Tehetségtelen: -15 Jóslástan, mágiatörténet.
Mágikus adottság:
Természetes gyógyító: 1. szint: Apróbb horzsolásokat, sérüléseket tud begyógyítani kézrátétellel, megszüntetni a fájdalmat, mint fejfájás, fogfájás, hasfájás, tehát nem a sebek fájdalmait. 2. szint: Mély, de nem nyílt sebeket képes kézrátétellel begyógyítani. Görcsöt, és lappangó, de nem súlyos betegséget képes meggyógyítani. (pl. nátha, bárányhimlő) 3. szint: Nyílt sebeket is képes azonnal meggyógyítani, de ez nem vonatkozik a törésekre. Elfertőződött sebeket is mellékhatás nélkül gyógyít. Súlyos, de nem halálos és nem hosszú lefolyású betegségeket kézrátétellel gyógyít, utólagos pár órás pihenéssel. (Pl. malária esetén, ha a természetes gyógyító kézrátételt alkalmaz 7-8 óra alvás után a betegség minden tünete eloszlik.) 4. szint: Törött csontot is képes összeforrasztani, kisebb törést, tehát szilánkosra tört lábat minimális mértékben csak. Vírusos, hosszú lefolyású betegségeket is képes meggyógyítani, természetesen utólagos pihenéssel, ld. 3. szint. Képes már régóta meglévő hegeket eltüntetni. 5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb.
Druida: 1. szint: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak. Parancsolás a fűszálaknak, és egyszerűbb növényeknek, befolyásolva a mozgásukat. Sérült állatok (horzsolás, kisebb seb), illetve fonnyadt növények (1-2 napos virág) minimális gyógyítása kézrátétellel.
