2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Fogalmam sincs róla, hogy régóta tetszem Sheree-nek, de hogy nagyon ülnek az őszinte bókjaim, az számomra is komolyan meglepő. Nem csábítok, hanem csak kimondom, amit gondolok, lényegében tabuk nélkül. Az új életet kezdésemnek ez a második, végső fázisa, amikor nem csak hogy nem teszek tönkre másokat, képes vagyok egy egészséges ismerkedésbe belemenni. Tudom, hogy ő nem tartja magát topmodelnek, de a lényeg, hogy én meg tudom látni benne azt, amitől olyan igazán nőies tud lenni. A kis fruska, de mégis megvan az a visszafojtott szexualitása, amely kapizsgálja a fantáziámat, ám mégsem csak erről van szó. Olyan igazi barátnő alapanyag, aki mellett nem csak a szikrák pattognak, hanem akivel jókat lehet dumálni is. Vicces, hogy az egyébként nagyon is csinos Cyrával hasonlítom össze, de egyértelműsítenem kell, hogy Shereee a maga édes bájával már most több, mint ahova Cyra eljuthatott volna. - Ne hasonlítgasd magad másokhoz. Ez inkább egyedi tempó, a miénk. Aztán meglátjuk. – Készséggel beleegyeztem, hogy ne támadjuk le egymást még ott a hálókörletébe, szívesen ismerkedek. Az élet viszont oly rövid, mindkettőnk esetében a halál sebesen szárnyal körülöttünk, így ha ki akarom fejezni, hogy mennyire tetszik ő nekem, akkor holmi tapintatosságból nem fogom vissza magamat. Az udvariaskodás egy bizonyos szintig jó fej dolog, de van értelme, ha később mondjuk megváltozik a rólam alkotott véleménye? Akkor inkább ismerjen ki most, barátkozzon meg a gondolattal, hogy mi is lehet köztünk, főleg, hogy azért ő is úgy tud rám nézni, mint még talán senki, így nyugodtan bezsebelhetem, valami igenis kölcsönös köztünk. - A lelkierő nem a gyilkosságoktól függ. Sokkal inkább attól, hogyan éled meg végül. Te megpróbálod összekapni, átlagos lányként viselkedni, holott nem vagy az, és ezt jó értelemben mondom. – Nyúlok most oda a szőke tincseibe, hogy beletúrjak, érzékeltetve, hogy az előbbi megremegésem talán a félelem szülte reakció volt, de ettől még mindennel együtt nagyon is izgalmas ez az egész. Japánban egyenesen kulturája van szörnyekkel együtt lenni, Sheree meg még távolról sem olyan szörny. – Teljesen. Remélem nem fogsz elszaladni. Ha nagyon elpattanna a húr, akkor szólj, és lelépünk, kitalálunk valamit. Ezzel kell együtt élned, engem pedig nem zavar, sőt.. – Nyújtom a kezemet, hogy az övé után nyúljak, s meginduljunk a táncparkettre. Az ital talán lazított annyit a gátlásain, hogy el tudja engedni magát. Elsőre csak a vékony kis csípőjére teszem a kezeimet, hogy a nyakamat karolja át, de tudjuk ezt majd még cifrázni. A salsában nem igazán vannak lassú számok, pörgős mind, úgyhogy gyorsan fel kell vennünk az ütemet. Körülüttünk összefonódó párok már jóval gyakorlottabban dörgölőznek össze, ügyet sem vetve a külvilágra. Enyhén szólva is fülledt a hangulat..
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Tommy tényleg nagyon helyes srác, nem csoda, ha zavarba ejtő, hogy ennyire felkeltettem a figyelmét, miközben rám nem szoktak annyira felfigyelni. Neki ellenben pont a fiatalos bájom tetszik, és még az sem zavarja, hogy lapos vagyok, mint a deszka, vagy épp, hogy akármikor átharaphatnám a torkát és végezhetnék vele. Gőzöm sincsen, hogy csinálja, vagy hogyan vagyok rá ilyen hatással, de kár lenne tagadni tényleg jól esik, attól függetlenül, hogy meglepő. - Oh... szóval ez a lassú tempó? - nem tehetek róla, de nyelek egyet, hiszen sejtem én miről beszél. Gondolom a legtöbb lányt igen rövid idő alatt ágyba vitte, sőt valószínűleg az első randin már sok minden volt, ha egyáltalán érdemben randizott. Rám mégis odafigyel és nem rohan, rendesen randizunk, nem támadott le és talán sejti, hogy nem is lenne okos ötlet már csak a miatt sem, ami vagyok. Azért az én esetem egészen más, mint a legtöbb lányé, de talán tisztában van ezzel és van rá esély, hogy nem volt még dolga hozzám hasonlóval. Azért annyi esze biztosan neki is volt, hogy ne borítson ki egy vámpírt, mert ha egy vámpír akar visszavágni neki, mert jól átejtette és kihasználta... hát az igen buta döntés lenne. - Sera tényleg egy szent, de én meg a lelkierő... Ha lenne, nem öltem volna meg valakit és... valakit majdnem, nem gondolod? - na igen és ő most is újra és újra kockáztat azzal, hogy sejtem mi jár a fejében és hogy érzem milyen hevesen ver a szíve és lüktet az ereiben a vér csak attól is, hogy rám néz, vagy közelebb húzódik. Eléggé... nagy hatással van rám és fordítva, és azért én ettől határozottan tartok, hogy tényleg rossz vége lesz. Én is nagyot nyelek, amikor az arcomhoz ér, aztán még bátra na combomra is rámarkol. Egy pillanatra azért csak ledermedek, ahogyan úgy látom ő is, amikor érzem a változást, minden bizonnyal szénfekete lehet a szemem, ami nem csoda, ha megijeszti, de mégis inkább táncolni vinne és közelebb kerülne hozzám, hogy még az asztal se védje meg? - Biztos vagy benne? - lehunyom a szemem egy pillanatra és mire kinyitom már sikerül újra normális külsőt varázsolni magamnak, de csak akkor állok fel, ha tényleg azt mondja komolyan gondolja és nem lesz baj, bár úgy fest kettőnk közül ő jobban bízik bennem, mint én magamban. Azért egy tánc... főleg egy olyan valakivel, mint Tommy, akinél ha jól sejtem a tánc nem valami laza dolog, hanem nagyon is összesimulós... Újfent nagyot nyelek. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert a végén még tényleg rossz vége lesz ennek az egésznek.
Valójában nem attól függ a vonzalom, hogy a másik mennyire népszerű az ellenkező nem körében. Én aztán még jót is szórakozom rajta, hogy szegény tapasztalatlan szöszi mennyire bénának érzi magát a pillantásom kereszttüzében. Lehet, hogy korábban minden hódításom a hazugságról, vagy a bosszúról szólt, de nem azért néztem ki őt magamnak, mert csakazért is váltani akarok, úgy fest az igazi zsánerem a törékeny típus, aki mellett igazi férfi lehetek, védelmező, magabiztos, és határozott. Aki előtt nem kell felvágnom a pénzemmel, akinél a csábítós célozgatás helyett nyíltan bevállalhatom, hogy nekem is vannak hibáim, de ha látja azokat, és elfogadja, akkor miért titkoljam, hogy odavagyok érte rövid idő alatt is? - Megértelek, de pont te mutattál rá, hogy az élet mennyire rövid. Túl sok évet elszórakoztam egy olyan bosszúállásra, amely az eredeti rossztevőmön le se csapódott, és csak másokat bántottam meg vele. Jó ideje kimásztam már a gödörből, de ha akarok valakit, azért igenis nekem kell tennem, gátlások nélkül. Mondhatnám, hogy sajnálom, ha ezzel zavarba hozlak, de.. végülis nincs így. Azt mondtad, hogy ismerjük meg egymást, hát én is ezt szeretném. És csak hogy tudd, nálam ez a lassú tempó, visszafogom magamat, hogy ne érezd, hogy milyen hosszú volt a sor. – Bólintok oda neki, arra utalva, hogy ne azt nézze, hogy milyen tudásbeli különbségek vannak, hiszen minden kapcsolat más és más, ráadásul ha az ember egy olyat talál, aki mellett nem tud elmenni, akkor úgyis közösen alakítják ki, hogy együtt miben lelkik az örömüket. Sheree vámpír, ez már önmagában is egy egyedi dolog, még ha szégyenli is, de valahogy a törékeny külső mellé igenis olyan jellemző, ami miatt még inkább beindulok rá. Legyen szó külsőségekről, lelki összekapcsolódásról, és igen, akár erotikáról is. – Egy kicsit talán igen, de ez inkább borzongató riadalom, semmint félelem. Komoly lelkierővel vagy felruházva, a barátnőd pedig egy igazi szent, ha csontokat éget veled a temetőben. Bezzeg az én üzlettársam még a kocsimat is elhagyta valahol, aztán keresgélgettem az éjszaka közepén a névtelen benzinkutak között kacsázva. – Én is közelebb hajolok, s tudom, hogy míg én valami igazán izgalmas összegabalyodásra gondolok, ő lehet, hogy a nyaki ütőeremre. Lehet, hogy a kettőt inkább vegyíteni kéne valami köztesben. Így csak végigsimítok az arcán, gyengéden rámarkolva a combjára az asztal alatt. – Ne félj, és ne félts engem. Néha én is vállalhatok kockázatot. – Én is nyelek, hiszen a sötéten kavargó pillantás tényleg kissé beszaratós, de Sheree így is sokkal valóságosabb, mint az elmúlt két évem halvány életutánzata.. – Megyünk táncolni?
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Nem szoktam én különösebben hozzá, hogy valakinek ennyire tetszem, főleg ha azt nézem, hogy Tommy előttem igen sok és jó eséllyel igen dögös és változatos felhozatallal volt együtt. Én meg totál bénának érzem magamat mellette, hiszen még csak nem is csókolóztam sosem, nem hogy valami annál is több. Nem csoda, ha zavarban vagyok attól, amit mond és ahogyan néz rám, mert bár tetszik a dolog és jól is esik attól még zavarba ejtő. Sera szokott az lenni, akit megnéznek a fiúk, engem általában észre se vesznek mellette. - Oh nem dehogy, csak... szokatlan. Tudod van egy barátnőm, azaz a legjobb és a szobatársam is és ő... hát nagyjából mindenben jobb, mint én és általában mellette soha észre sem vesznek. És ez most új nekem, nem tudom hogyan kell kezelni. - bököm ki végül, hiszen ez az igazság. Sera teltebb, mint én és sokkal magabiztosabb és szebb is. Engem nem igazán szoktak meglátni mellette és most Tommy úgy fest mégis rám figyelt fel és talán nem csak azért, mert megmentettem, legalábbis remélem. Pedig nekem tetszett eredetileg, de most mégis ő mereszt rám olyan szemeket, mintha minimum fel akarna falni, pedig kettőnk közül tudtommal én vagyok a vámpír, nem pedig ő. És pont e miatt mesélem el neki végül az egész sztorit a gyilkosságról és a csontok elégetéséről, mert jobb ha még most rezel be, mint később, ha már utána nekem is még rosszabbul fog majd esni. Viszont úgy fest, hogy még ez sem rettenti meg, pedig biztosra veszem, hogy nem fogja tolerálni, hogy ilyesmit tettem és legutóbb nem csak azért voltam véres, mert valakit megtámadtam, hanem sokkal drasztikusabb végeredménye lett a dolognak. - Tényleg... nem ijedsz meg attól, hogy... megöltem valakit? - még le is halkítom a hangomat és akaratlanul is közelebb hajolok, ami persze csak arra jó, hogy érezzem a vére kellemes illatát, hiszen mintha minimum izgatott lenne attól, amit meséltem, vagy csak a jelenlétemben és ez még inkább pumpálja a vért az ereiben. Francba! - És, ha pont attól uralkodik el rajtam? - nagyot nyelek, elég látványosan, amikor megfogja a kezemet és közelebb húzódik hozzám. Zavarban vagyok, de ez most nem csupán ennyiről szól. Láthatja, hogy mintha egy pillanatra még a szemeim is elfeketednének. Össze kell szednem magamat feltétlenül!
Sheree-nek azt kell megértenie, hogy először magammal kellett tisztába jönnöm, együttélnem azzal, akit minden nap a tükörben látok, így ha ő sem tökéletes, hát megértem. Valóban gyilkos, de kétlem hogy direkt csinálná. Legjobb tudomásom szerint nincsen a vámpiruzmusnak gyógyszere, a szőkeség pedig nem rossz ember, csak olykor elhatalmasodik rajta az éhség. És akkor öl. Esetemben vissza tudta fogni magát, igaz, előtte pont evett. Vajon akkor bántana, ha éhes lenne? Úgy tudnám inkább elképzelni, hogy ha már nagyon ki van, akkor menjen vadászni, mint valami oroszlán, s velem akkor találkozzon, ha már kiegyensúlyozott. Így akár túl is élhetem. Ám nem tagadom, hogy a veszélyessége csak lendít a vonzalmamon. Egyébként is rá kell jönnöm, hogy a zsánerem az a törékeny, visszafogott kislány, akivel szemben én lehet az erős férfi, aztán ezt még megfeleljük azzal, hogy ő egy vérszomjas vámpír, aki bármikor széttéphet. Bájosan süti le a pilláit, hogy nekem is komoly önuralomra van szükségem, hogy a randi megmaradjon az ismerkedés szintjén, mert nem akarom azt éreztetni velem, hogy a szenvedély nálam könnyedén elpattanhat. Nálunk különben is az őszinteség az alap, s a lelki tényezők. - Ugye csak nem baj, ha ilyeneket mondok? – Állnám a pillantását, ha nem kapná el állandóan az övét, mégis visszatalálunk egymáshoz. Tudom, hogy szürke kisegérnek gondolja magát, de úgysem az számít, hanem hogy én meg tudom találni benne számomra azt, amitől ismét teljes értékű embernek hihetem magamat. Ugyan már felszámoltam a sötét múltat, de bizony még mostanság is kételkedem benne, hogy mit kell tennem, de valahogy Sheree mellett minden olyan magától értetődő. Nem félek tőle, és kétlem, hogy ez megtörténhetne. Talán meglep, ami érthető, de kétlem hogy direkt bántani akarna. Tudom, hogy nem szörnyeteg. – Elégettétek a csontjait? Viccen kívül, neked aztán izgalmas az életed. Nem gondolod, hogy pont azért lenne jó melléd valaki, hogy érezd, hogy nem az az éned uralkodik el? – Ha nem tartja jó ötletnek, akkor nem kell innia belőlem, csak egy felvetés volt. Viszont felhajtom a saját italomat, és bólogatva bíztatom, hogy tegyen ő is így. Közelebb húzódom hozzá kissé, és a keze után nyúlok. Amolyan cinkos mosollyal méregetem, hiszen jó lenne, ha tánc közben majd el tudná engedni magát.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Valahol csak azért nem értem magamat teljesen szar embernek, mert legalább neki segítettem, még ha előtte sikerült is valakit eltennem láb alól. Ezt pedig neki se mondtam még el, pedig kellene, mert könnyen lehet, hogy egyből megváltozna velem kapcsolatban a véleménye, ha tudná, hogy ilyesmire is képes vagyok és máris nem lenne számára annyira érdekes ez a vámpír dolog. Nem tudom, hogy mit gondolhat most rólam, maximum csak nagyjából sejtem, hiszen az látszik a szavaiból és a pillantásából is, hogy nagyon érdeklem, de azt nem tudom, hogy ez csak annak tudható meg, hogy megmentettem, vagy az újdonság varázsa, vagy a jó ég tudja, netán komolyabban gondolja a dolgot. - Törékeny és őrjítően? - kerekedik el a szemem azon, hogy milyen szavakat használ. Szó se róla tényleg imponál a dolog és jól is esik, csak hát közben meg... talán tényleg másképp gondolkodna, ha rájönne nem csak szimplán megtámadtam valakit, hanem ennél jóval komolyabb a helyzet. Ezért is vagyok kissé még mindig bizonytalan és ezért is olyan szolid és visszafogott ezúttal is a mosolyom, ahogyan eddig is volt. Ezek szerint tényleg érdeklem őt, komolyan, de ez könnyen elmúlhat, de megtudja az igazat, pedig még készült is, még hozzá direkt nekem, még hozzá vérrel... ez pedig olyan édes dolog tőle. Lehet, hogy jobb is, ha még a legelején tisztázzuk a dolgot és akkor nem kell nekem sem rosszul érezni magamat, ha később derül ki és inkább akkor kerülne el, vagy ha látom a szemében ,hogy megijed tőlem... Valószínűleg akkor én döntenék helyette. - Én nem... nem tudom. De azt hiszem tényleg jobb lenne ezt most tisztázni... - kezdek bele és bár már elindultunk a cél felé, de most mégis megtorpanok és nem megyek tovább, sőt még talán bár alig észrevehetően hátrébb is lépek, mintha távolságot tartanék. - Amikor találkoztunk én nem csak... megtámadtam valakit. Az a fickó meghalt. Pár napja került elő a szelleme, amikor majdnem megint megtörtént egy évfolyamtársammal, mert nem akart leszállni rólam és a legjobb barátnőm segített... Ő látja a szellemeket és a fickó szelleme szólt neki, hogy én megint valakit... meg fogok ölni. Elmentünk a temetőbe és elégettük a csontjait, hogy ne mondhassa el másnak, hogy én tettem. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha megpróbálnám nálad, mert fogalmam sincs, hogy mi lenne, én... Talán ez sem jó ötlet. - sütöm le végül a tekintetemet. Talán tényleg így van és segítség kell nekem, ahogyan Sera mondta, nem pedig egy randi egy sráccal, aki tényleg tetszik, de ha valami olyan történik, ha felpezsdül a vérem tánc közben, vagy csak elpattan a cérna, akkor egyszer hiába mentettem meg, másodszor végezhetek is vele és azt... fogalmam sincs, hogyan tudnám kezelni.
Természetesen nem tudom elfelejteni a múltkori esetet, amikor majdnem meghaltam, ő pedig vélhetően éppen evett valakiből, de engem sokkal jobban érdekel az a körülmény, hogy eddig alaposan elkerültem őt. Nem azért nem vettem őt észre, mert állítása szerint olyan kis szürke egér, sokkal inkább azért, mert a Cyrát követő hosszú éveken át eléggé csúnyán bántam a lányokkal, s nagyjából éve mégiscsak tudatosan visszafogom magam, próbálom megtalálni egykori énemet. Na jó, talán olyan kis félénk, bénácska sosem leszek már, de gonosz sem akarok lenni, másokat megalázni, bántani. - Azért találkoztunk, hogy megismerjelek. Nem az a kérdés, hogy szoktál vagy sem. Felesleges másokkal összehasonlítani magad. Tény, hogy felszínes alak voltam jó ideig, mert az akartam lenni, érzelmileg nem érintettnek lenni. Te hatással vagy rám, és egyenesen őrjítően bejön, hogy ilyen kis törékeny vagy. – Talán túl őszintén mondom ki, célozgatások nélkül, hogy mit gondolok, ám azért teszek így, mert legutóbb teljesen feltártam a múltamat, így megérdemel annyit, hogy továbbra is ezen a csapáson maradok. Ráadásul nem nézem hülyének, kifejezem, hogy komolyan érdekel, és akkor nincs mellébeszélés. - Mindenki elkezdi valahol. Ráadásul ebben a lányok helyzete lényegében egyszerű, akár egy helyben is mozoghatsz. A fejed magasságába emeled a kezeidet, és a térdeidet megrogyasztva picit mozgatod a csípődet. Rém kényelmes. Majd én körbetáncollak. – Ez amolyan násztáncnak is megfelel, de nem olyan egyértelműen szexuális, mint a többi brazil tánc, ahol már szinte egymásra tapadnak a párok, csak az menti meg őket az együttléttől, hogy van rajtuk ruha. Bár a fűszoknya alá azok a nők elvileg még bugyit se vesznek fel. - Másnaposan és hidegen.. Igaz, és ezzel együtt még mindig jobb így enni, mint éhezni. Meleg, friss vacsira áhitozol? Ha beavatsz kicsit részletesen, hogy te csak kortyolsz, vagy széttépsz, akkor esetleg bekockáztathatjuk azt a friss vacsit is... – Végülis megmentette az életemet, ennyi igazán bele kéne, hogy férjen, ráadásul még közelebb is hozhat minket. Látom rajta a bizonytalankodást, így kezdetnek rendelek én egy enyhébb, de alkoholos koktélt. Tömény kókuszos, édes, nagyon is, de nyomokban érezhető, hogy azért jól a fejbe tud szállni, ha az ember nyakló nélkül vedeli. És hogy nagyjából együtt tartsunk a züllés felé, én is ilyet kortyolgatok.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Egy kicsit muszáj elfelejtenem a mostanában történteket és ez a kis kikapcsolódás erre pont alkalmas lesz, legalábbis remélem, ha csak nem csinálok megint valami bajt, de minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ez ne történjen meg. Tommy mellett végül is egyszer már megálltam, hogy ne legyen baj, bár akkor se volt könnyű, viszont akkor vérzett, én ellenben előtte ettem... Meglátjuk. Azért egyelőre valahogy igyekszem legalább valamelyest távol tartani magamat tőle, hogy biztosan elkerüljük a bajt és egyébként sem szeretnék beállni a sorba az eddigi lányok után, akikhez köze volt, hiszen tudom, hogy nem voltak kevesen. - Ez kedves, de nem is ismersz még igazán, bár már az is nagy dolog, hogy külsőleg... Én nem szoktam tetszeni. - na igen, nem nagyon voltak még tömeges rámmozdulások és nem is rohannak utánam a fiúk, nem vagyok ehhez hozzászokva. Lehetséges persze, hogy most majd változni fog a helyzet, mert idősebb vagyok már, vagy a vámpírság miatt van, mert valamennyit változtatott rajtam? Azért csak nem e miatt kedvel Tommy, hiszen előtte nem vett igazán észre, de megmentettem az életét... Na igen, nem szeretném, hogy csak ez legyen az oka, hogy vonzódik hozzám, vagy mert veszélyesnek és izgalmasnak tart, vagy nem kellene foglalkoznom vele miért érdeklem, csak örüljek neki és kész, ha már annyira erre vágytam? - Közös tánc... majd akkor keresünk valamit, ami mindkettőnknek megy. - mondjuk a sima riszálás nekem annyira nem, de valami közös dolog az jó lenne. Gondolom ő is valami párosra gondolt inkább, sem mint arra, hogy külön-külön ropjuk ,hiszen úgy nem is nagyon van értelme a randinak. - Salsa? Hű, na azt nem tudok, a latin táncok sose mentek, bár nem is sokat gyakoroltam. Vagy elég egy jó pár hozzá? - még az is lehet, hogy ő meg tudna tanítani, bár tényleg nincs kimondottan latin táncos alkatom, de aztán még akár magamat is meglephetem végül. Tommy eléggé lelkes annyi szent, a végén még tud olyasmiben is nekem segíteni, amiben másnak esélye se lett volna. A következő szavaira viszont rendesen meglepődöm. Koktélt magából? - Oh ez... kedves. Igazából erre kellene rászoknom a barátnőm szerint, de... tudod az olyan, mintha mindig másnaposan és hidegen ennél ebédet. - hirtelen megrázom a fejemet. - Bocs... ez így nem hangzik valami jól igaz? - arra kellene rászoknom, hogy zacskóból eszem a vért és nem pedig élő emberből, főleg amíg nem ismerem a kontrollt, de akárhogy is az azért még sem az igazi. Nem friss és nem kellemesen meleg... és mi van, ha megkóstolom Tommy vérét és az nem elég, amit külön hozott nekem és utána nem tudok leállni? Jobb lenne most szimplán valahogy nem gondolni a vérkérdésre.
A kuncogást hallva félmosolyra húzódik a szám, tényleg teljesen más, mint akikkel eddig hozott össze a sors. Eddig olyanokra vadásztam, akik nyomokban emlékeztettek Cyrára, hogy kiélezzem ezen tulajdonságukat, hogy aztán legyen miért megalázni őket. Sheree teljesen más, mert olyan édes, a kis tapasztalatlan esetlenségével, bizonyos tekintetben pedig komoly, és tiszteletet sugároz. Nem csoda, hogy gyorsan megnyíltam neki, mintha ő valami új kezdet lenne. Azt kérte, hogy ismerjük meg egymást a lehengerlő gyorsaság helyett, ezt én is el tudtam fogadni, sőt egyet is érteni vele, noha minden tekintetben nem tudom visszafogni magamat. Több mint egy éve már csak a munkának élek, nem igazán volt kapcsolatom, és szinte áhitozom egy normális érintésre, egy őszinte mosolyra. Kuncogásra meg főleg, amit a kis csitri éppen produkál. - Ezt akkor érdemes mondani, ha valaki külsőleg-belsőleg megfog. – Nem nézem hülyének, tudja, hogy felfigyeltem rá, és kár lenne álszent módon úgy tenni, mintha teljesen ártatlan, tisztességes szándékok vezérelnének. Legutóbb az értésére adtam, hogy az élet nagyon rövid, teljesen felesleges mellékutakon járkálni, ki kell élveznie azt a kevés boldogságot, ami szembe jöhet. Van egy olyan csalhatatlan megérzésem, hogy a sors vezetette őt akkor abba a sikátorba, még ha vértől is tocsogott. Na de hát ez csak emelte a titokzatosságát, nem féltem tőle, inkább őt féltettem. Azóta tudom, hogy vámpír, de mégis inkább én védeném meg, hiszen ki tudja, hogy hányan akarják levadászni. - Tudok, de hiszek abban, hogy minden pár közös táncot kell, hogy kitaláljon. Olyat, ami segít egymásra hangolódni. – Na persze jelenleg nem valami bécsi udvari táncra gondolnék, mint a waltzer, inkább valami latinosra, már vannak is elképzeléseim. Ráadásul az ilyen táncok Sheree önbizalmát is növelnék, hiszen ezt alaktól függetlenül nagyon dögösen lehet űzni. – Igen, sajog még az oldalam, de nem annyira, hogy ne tudnék salsázni. – Bólogatok mustrálóan. Na nem annyira, hogy zavarba akarjam hozni, hiszen komoly dekoltázst mégse tud villantani, de úgy az egész alakja nagyon is bejön. Lehet, hogy az a gyengém, hogy a fiatalos kis alakjára indulok be? – Hoztam neked egy kis koktélt magamból, ha nagyon eluralkodna rajtad a vágy. Vagy nálad inkább a marcangolás jön be? – Azért vámpír és vámpír között is van különbség, van, aki nem csak inna az áldozata véréből, hanem enne is. Na azt már nehezen oldalám meg.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Egyszerűen muszáj kicsit kikapcsolnom és nem gondolnom sem halálesetekre, sem arra, hogy összekaptunk Serával és arra sem, hogy milyen lesz majd a nyár, amikor ő kutatni megy, én meg... még gőzöm sincs, hogy mit kezdek magammal azon kívül, hogy otthon ülök és azon gondolkodom, hogy... mit kezdjek magammal, ami van olyan izgi és érdekes, mint Sera kutatása. Szánalmas mi? - Királynői előjog? - halkan kuncogok fel, hiszen senki se hozott összefüggésbe épp engem valamiféle királynővel, szóval ez új. Talán e miatt is van bennem bőven kisebbségi komplexus, hogy nekem még csak nem is volt soha senkim, aki úgy... tudjátok többet látott volna bennem, mint én magamban és valahogy feljebb emelt volna, mint ahol valójában vagyok, mint amikor valaki kedvel... szeret... rajong érted. Sera tudja milyen,hiszen vannak testvérei és ott volt neki már Elijah is, még ha azt mondja nem is volt olyan igazi szerelem, de akkor is volt és több, mint ami nekem igaz? Tommy viszont valahogy _úgy_ néz rám. Talán csak, mert megmentettem, de őszintén ez most nem érdekel, hisze nekem határozottan tetszik és ezt nem is nagyon tudom leplezni, csak hát az előélete miatt azért mégis csak nem szabadna túlságosan rohanni. - Tanultam, valamennyit, de főleg mert muszáj volt. Tudod családi hagyomány a szüleim miatt, és voltam pár buliban, de... hát majd meglátjuk. Gondolom te tudsz, akkor majd segítesz. - nem mondom, hogy profi vagyok és hogy gyakran szoktam bulizni, vagy táncolni, de azért a ritmus érzék meg van, az pedig végül is valószínűleg elég alapnak. - És jobban vagy már? A sebed rendbe jött a gyógykenőcsöknek hála? - kimaradt a válasz, de talán csak túlságosan elvarázsoltam... jó nem gondolok sokat magamról, de jól esik, hogy megdicséri az alakomat, főleg mert e téren sincs valami sok önbizalmam. Nem vagyok az a típus, aki inkább kitömi a melltartóját, mert hát az csak illúzió lenne, de lássuk be e téren nem vagyok éppenséggel a fiúk vágyálma, hiszen formásnak nem mondanám magamat. Gebe voltam mindig is, nem olyan az alakom ,mint mondjuk Serának, aki egy-egy karácsonyi bálon elég sokak tekintetét magára vonta, én meg... hát nem mondanám, hogy sokan megnézik az embert, ha nincs mit villantania.
Különös, de akkor éreztem ilyen torokszorító érzést, amely még a gyomromat is áthatja, amikor Cyra után kajtattam. Sheeree egyáltalán nem olyan lány, akiből tizenkettő egy tucat, nem randomszőke, hanem az a cuki, édes lány, aki akkor, amikor rosszul voltam, még a pillantásával is a lelkemig látott, aki nem ítélt el, amikor kitárulkoztam, és lássuk be, nagyon is szép. Ráadásul a szépség nem minden, amikor kicsit rendbe tette magát a vérfoltoktól, egészen káprázatos volt, ezt pedig nem tudom a megszépült emlélekre fogni, mert utána reggel még az ágyában is ébredtem. A deszka külső engem cseppet sem zavar, sőt, ha lenne bennem elég kurázsi, még a perverz gondolataimat is megosztanám vele, hogy akinek ilyen kislányos külseje van, az vonzza magához azt a vágyat, amit titkon azért a legtöbb pasi forgat magában, miszerint kiélheti a mocskos kis illúzióit egy ilyen babán. Na persze nem is feltétlenül a szexről van szó, mondhatni abban már egészen kiégtem, sokkal inkább az a veszélyes stílus, amivel él, az vonz, mert a fiatalos kis külseje mellett egy gyilkost is magában foglal. Érdekes kettősség, és hát ha Cyra után új érát akarok nyitni, akkor egy olyan lánnyal tenném, akivel igazi vonzalom van, nem valami felületes. - Királynői előjogod lenne késni, de ennyi még egyébként belefér. – Viszonzom a puszit, remélhetőleg nem hozom zavarba a pillantásommal, mert legutóbb mindenen megijedt. Mintha nem csak az lenne negatív, ami a múltamban van, hanem a jelenemet is olyasminek tudja be. Pedig szó sincs róla, minden szavam őszinte volt hozzá. – Nem túlságosan disco-s, inkább amolyan félúton van a kocsma, és a színház között. Lehet ücsörögni, élő zene van, táncolhatunk, de nem a kemény italokról híres, inkább a koktélokról. Feltételezem, hogy tudsz táncolni, az alakod megvan hozzá. – És lám, előnyként emelem ki, hogy vékony, ezt is a javára fordíthatja.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sera nem örülne, hogy kimozdulok, főleg annak nem, hogy ilyen célzattal, hiszen egy buliban ott a pezsgés és a többi... Épp e miatt ez megint olyasmi, amit nem mondtam el neki. Rossz érzés valahol persze, hogy titkolóznom kell előtte, de mégis mit tehetnék? Igaz, hogy a legjobb barátnőm, de neki is vannak titkai és nem akarom folyton a prédikációt hallgatni és főleg nem szeretnék bezárva élni, nem kimozdulni csak mert nem tudom még teljesen kontrollálni ezt az egészet. Sera úgyis mindent jobban tud, de hogy ezt még folyton az orrom alá is dörgölje... Persze ezt főleg én érzem így, ő nem mondanám, hogy ezt bármikor is kihangsúlyozta, de attól még nem jobb a helyzet. Az viszont biztos, hogy szeretnék szórakozni és ismerkedni Tommy-val, ha már ez a lehetőség adódott. Tetszik, nagyon és azt hiszem ezt ő is tudja és én is neki, csak az előélete miatt és az én jelenlegi helyzetem miatt nem lenne érdemes rohanni. A tánc viszont jól hangzik, az olyan ismerkedős dolog, akár iszogatni is leülhetünk, de mégis közel kerülhetünk egymáshoz. Nem csoda, ha izgatott vagyok. Nem csíptem azért ki magamat nagyon, amúgy is nagy szívfájdalmam, hogy olyan vagyok, mint a deszka, de nem szokásom ezen mindenféle trükkökkel változtatni. Ez van, ha tetszem neki, akkor így fogok tetszeni, legalábbis remélem. Farmert vettem fel, teshezállót, csőszárút és egy fekete, kissé csillámos v nyakú felsőt. A hajam kiengedve, mert azt úgy szeretem igazán és pár perccel Tommy után meg is érkezem a találkozás helyére. - Szia! Hogy vagy? Remélem nem vártál sokat. - tétovtán mosolyodom el, aztán végül csak előre hajolok, hogy adjak egy puszit az arcára köszönésképpen. - Mesélsz a helyről, ahová megyünk? - gondolom legalábbis azért választotta, mert ismeri, bár nem biztos, hiszen ha vannak jól bevált helyei, ott jó eséllyel ismerik őt, ami nem biztos, hogy esetében jót jelent, hiszen összefuthat esetleg olyan lányokkal, akikkel csúnyán elbánt. Úgy pedig elég nehéz lesz bulizni és jól érezni magunkat, ha ilyen összetűzésekkel kell foglalkozni, meg csúnya pillantások kereszttüzében beszélgetni.
Nem tudom, hogy pontosan hogy is ismerkedjek meg Sheree-vel, hiszen enyhén szólva is nem hagyományosan kezdtünk bele ebbe az egészbe, nem úgy, mint ahogy más lányokkal szoktam. Ez nem mintha baj lenne, de igenis azon kapom magam, miközben a pelenkagyártás folyamatát tervezzük meg az indiai Anillal, hogy a kis szőke vámpír körül forognak a gondolataim, aki oly törékeny, mellette veszélyes, de mégiscsak megértő, hogy muszáj látnom ismét. Nem akarom megbántani, lealázni, Cyra már tényleg a múlt, én pedig eleget vezekeltem azért, mert bosszút áltam másokon az ő szemétsége miatt. Tényleg ideje új életet kezdeni, ezúttal nem csak az önmegtartóztatás útján, hanem valóban egy olyan lányt keresni, aki felé nincsenek sötét szándékait, akit meg szeretnék ismerni. És lássuk be, teljesen őszinte voltam felé, elmeséltem a múltamat, és nem rettent meg, ahogyan én sem tőle, és ez sokat jelent. Még azt is sikerült kiböknöm, hogy valóban beindít, hogy ilyen kis bájos, és nem valami magamutogató alkat, lehet, hogy felnőtt koromra egy olyan lányt találnék magam mellé, akivel az ilyen perverz kislányos vágyakat is ki lehet élni? Hát miért is ne? Nem vágott képen, sőt a pirulása azt sejtette, hogy hirtelen rajta is végigfutott az, hogy ha mi ketten megpróbálnánk valamit, abból akár egy egészen édes valami is kikeredhet. Na persze azt kérte, hogy ez valódi ismerkedés legyen, nem pedig valami egymásnak esős, és ezt meg is értem, noha az én tapasztalatommal, s az ő szenvedélyével nem tudom, hogy mennyire tudunk sokáig erkölcsösek maradni. Főleg ha nyilvános helyen találkozunk, akkor csökkentjük a furcsaságok esélyét. Üzentem neki a hollótoronyba, hogy ha van kedve, akkor megtáncoltatnám, várom este tízkor a londoni bulinegyed szélén a buszpályaudvaron, onnan sétálnánk át valami szimpatikusba. Meg is érkezem időben, negyed órával előtte, remélhetőleg most nem valaki másból vacsorázik. Biztos ami biztos, a medimágusnak azt hazudtam a roxfortban, hogy szeretnék magamnál tartani néhány fiola vért, ha valami komoly vérveszteségem lenne egyszer, akkor legyen kéznél pótolható. Szerencsére bevették, így ha Sheree-n eluralkodna, hogy milyen szomjas, akkor legalább nem engem támad be, ha kínálgatom. Sportzakóban, és farmerben ácsorgok, virágot nem hoztam, hiszen úgyse tudná hova tenni.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
