2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Felicity Barlow Születési hely és dátum: 1976. október 16. London külvárosa valószínűleg Csoport: Alvilági Patrónus: róka Foglalkozás: Sárkány kutató / tolvaj Képesség:Metamorfmágus Mágikus adottság:Druida Familiáris: Kerecsensólyom Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - született tehetség, Legendás lények ismerete - kiemelkedő, Számmisztika - tehetségtelen Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Nem mondanám, hogy két énem van, inkább csak két életem, amit egyelőre egészen jól sikerül egymás mellett szépen egyensúlyozni, bár ki tudja, hogy meddig, ám vagyok még annyira fiatal, hogy ne gondolkozzam ennyire komoly távlatokban. Sárkánykutatóként és tolvajként is magamnak való vagyok, de utóbbi esetben azért mégis csak gyakoribb az interakció és persze kell egy határozott kiállás is ahhoz, hogy ne vegyenek semmibe és hogy elérhettem azt, amit már eddig sikerült. Nevem van a szakmában... mondhatni, még ha nem is a saját nevemet használom. Felicity, aki a való életben sárkány kutatóként tevékenykedik, azaz a civil énem visszafogott valaki, aki sokkal jobban szót ért az állatokkal, mint az emberekkel, aki mindig is kiváló volt Legendás Lények Gondozásából és hát épp ezért járt vissza olyan sokat az iskolába segíteni, külön órákat tartani az egyetemistáknak akkor is, amikor már én magam nem jártam oda. Szeretem ezt az életemet is, független lehetek, nem kell másokkal foglalkoznom, azt teszem, amit szeretek és bármikor elmerülhetek a gondolataim feneketlen mocsarában, nem kell túl sokat emberekkel kommunikálnom, ha sárkányok között vagyok. Ilyenkor sokkal többet elmélkedem az élet nagy kérdésein, néha felmerül bennem az is, hogy leteszem a lantot, de aztán újra és újra rájövök, hogy nem menne, mert szükségem van a másik élettel járó izgalomra ahhoz, hogy képes legyek máskor alámerülni. Tolvajként minden más, pörgés, koncentráció, kihívások és persze imádom a kihívásokat, végül is mindkét életemben. Én megyek először, ha egy új vadnak tűnő sárkánnyal kell megpróbálni szót érteni annak ellenére, hogy a termetem nem épp tükröz bátorságot, pedig a Griffendélbe jártam. Hogy összefoglaljam igen talán, ami a leginkább jellemez, hogy imádom a kihívásokat, hogy nem vagyok egy gyáva alkat és valahogy határtalan adrenalinnal tölt el, ha olyasmit tehetek, aminek akár rossz vége is lehet, sárkányok között akár halál is, míg az alvilágban az Azkaban az a rossz vég, amit a hozzám hasonlók el akarnak kerülni.
Kinézet, megjelenés: Ami állandó az életemben az a magasságom, nem vagyok egy kifejezett égimeszelő, alig súrolom alulról a 150 cm-t. Vékony vagyok, nem sok erőt néznek ki belőlem és nem is vagyok izmos, inkább szikár, kitartó és bőven van állóképességem a rengeteg túrának, gyaloglásnak hála és persze kellően hajlékony és akrobatikus vagyok, ezt gyerekkoromból hoztam magammal és a mai napig sem hagytam fel a fejlesztésével. Felictyként a hajam szőke, majdnem fehérbe hajló, a szemeim kékek, ezzel is az ártatlanságom kerül előtérbe, még véletlenül sem vagyok így gyanús. A ruháim visszafogottak, terepszínűek, nem viszem túlzásba az öltözködéssel való bajlódást, hiszen olyan munkám van ,amikor a ruha úgyis könnyen és gyorsan piszkolódik. A háttérben zajló világban egészen mást mutatok. Ott szükség van a határozott kiállásra, amit sokkal jobban tükröznek a feltűnőbb ruhák, a sötét színek, a barna szem és haj, ami mindig épp tökéletesen áll. Az arcom mindkét esetben ugyanaz, ám az ember nem is sejtené mennyi mindent változtat rajtad mások szemében a kiállás, vagy pár ilyen apróság, mint a hajviselet, vagy épp a szemed színe. Tökélyre fejlesztettem az átváltoztatástan jártasságomat és a mai napig is tovább fejlődöm, hogy minél inkább meglegyen a két élet között az eltérés, és eddig igen jól sikerül tartanom az álcámat.
Előtörténet: Árva gyerek vagyok, én legalábbis annak vallom magamat, persze jöhetnének a klisék, hogy e miatt utálom a világot, elveszettnek éreztem magamat mindig is, vagy e miatt lettem kicsapongó stb. de igazából egyik sem. Úgy gondolom teljesen normális életet éltem, azt leszámítva, hogy amikor gyerekként még nem kerültem árvaházba, miután 7 évesen az anyám simán lelépett, nem igen maradt más, mint hogy megtanuljam fenntartani magamat, és gyerek esetén erre nem igen van sok lehetőség. Majdnem egy évig éltem London utcáin. Lettek barátaim, akik segítettek és persze ellenségeim is, akik nem különösebben sőt... de túléltem és megtanultam túlélni, amíg aztán el nem jött a napja, hogy mondhatni elkaptak. Ezt sem vettem halálos eseménynek, végülis állandó tető került a fejem fölé, lett egy saját ágyam, amíg aztán be nem toppant az körülöttem zajló különös események után az életembe az első boszorkány, aki elmagyarázta, hogy ki vagyok valójában és akinek segítségével végül eljutottam a Roxfortba, hogy a következő nyáron már ne a megszokott helyre menjek vissza, hanem egy speciális a magunkfajtáknak fenntartott árvaházba. Azt hiszem jellemző rám, hogy mindent elég lazán kezelek, alkalmazkodnom, mert sokat nem érek vele, ha kiborulok a változásoktól. Beengedem őket és elfogadom, aztán megpróbálom kihozni belőlük a legjobbat. A Roxfortot a Griffendélben kezdtem, hogy egészen szép eredményekkel menjek el a 7dik évig, sőt még vissza is tértem, amikor kiderült lehetőség van rá, hogy egyetemista legyek. Újabb remek három év következett, és így már egyenes volt az út, hogy különböző gyakorlati óráknak hála tényleg azzal foglalkozzam, amit igazán szeretek és hogy mindehhez milyen módon teremtettem meg az anyagi feltételeket? Persze az árvákat támogatják a Roxfortban valamilyen szinten, de én sose szerettem az a lány lenni, aki mindig csak mások leharcolt felszerelését kapja, akinek épp csak annyira él, amennyire lehet, mert nincs rá több. Persze iskola alatt nem igen volt túl sok lehetőségem, de a 7-dik év után volt alkalmam és időm, hogy újra felelevenítsem a régi ismeretségeket és persze újakat kössek, de már nem akartam olyan kicsiben csinálni. Sokkal jobban vonzott a fekete piac, a nagyobb munkák, lényegében rabló lettem egyszerű tolvaj helyett és sokkal jobban élveztem! Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen mindkét életem rengeteg utazással jár, így nagyon sok helyen megfordulhattam már és nem panaszkodom anyagiak terén sem, miközben élvezem az életem minden pillanatát. Néha mégis úgy érzem, hogy valami nem teljes, mintha lenne bennem valamiféle megmagyarázhatatlan hiány. Általában arra fogom, hogy a család, a szülők hiánya miatt van és épp ezért gyorsan le is zárom és elnyomom magamban, de nem leszek az az árva, aki azon kesereg, hogy miért hagyták el a szülei. Értékes ember vagyok, értékes élettel és egy vadidegen apa és egy anya, akire már szinte nem is emlékszem nem fogják megingatni a hitemet önmagamban.
