2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-04-17, 06:41
Valahol tart attól, hogy a lány fogja magát és elfut, eltűnik, és minden pillanatot élvez, amikor itt marad és nem ezt teszi. Talán még a saját önbizalma is kezd megnőni, ahogy itt ül és még mindig nem történt semmi durva. Főleg, hogy a lányt láthatóan érdekli, hogy mi is a srácvéleménye, és tanácsot kér tőle. A kérdésre elmosolyodik, és finoman megfogja Neira kezét, ha az engedi, átnyúlva az asztalon. - Ha valakinek, akkor neked van. - súgja kedvesen, majd el is engedi a lány kezét, nem akarja sokáig fogni, csak biztató gesztus volt ez, és persze minden egyes szavát halálosan komolyan gondolja, szerinte tényleg el tud tűnni. Metamorfmágus, tudja mit akar, és éppen ezért Elijah nem lát semmilyen akadályt. Aztán ahogy a lány feláll a kérdés után, amire pedig már egészen belelkesült, akkor elcsigázottan sóhajt fel,de a puszira megenyhül kvázi, és azért elmosolyodik. - Rendben, vigyázz magadra. Gondolom esélyem sincs, hogy hazakísérjelek, vagy bármi ilyesmi.. úgyhogy nagyon óvatosan odakint! Igazán a szívemre venném, ha egy másik srácot is le kéne kapnod. - feleli játszott féltékenységgel a hangjában és a szemeiben, aztán csak nézi, ahogy a leányzó kilibben. - Holnap. - súgja bele a légbe, aztán ő is feláll, rendezi a számlát és nyugovóra tér.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-04-03, 22:06
Komolyra fordul a beszélgetés, de ezúttal én akartam, hogy erre terelődjön a téma, és a csendharang, meg az, hogy a srác segített nekem azonnal, ahogy szükségem volt rá, ezúttal arra késztetnek, hogy ne akarjak meghátrálni és azonnal elszaladni. Azonnal nem. Persze az, hogy eddig már hányszor eljátszottam, hogy egy neccesebb kérdésre fogtam magam és felálltam, elköszöntem és elmentem, Elijah is igen óvatossá vált a faggatásban. De most nem kérdésekre van szükségem, hanem a véleményére. Most először, az önálló, páratlan Rose Brooks nem tudja, hgy mit kezdjen az életével és tanácsot kér. Még ha nem is Rose Brooksként kérem őket, de a lényeg ugyanaz. - Meg van a lehetőségem eltűnni és újrakezdeni? - kérdezem vissza, kicsit révetegen, mintha ízlelgetném a szavakat, ízlelgetném magát a gondolatot. Valóban kókadok és fáradok is, túl sokat vett ki belőlem a nemrég bemutatott mutatvány, nem csak az átváltozás, hanem előtte a betörés, a lopás és a menekülés. Nagyon hosszú volt ez a nap... Lehet, hogy Elijah csak tippelget és tapogatózik a levegőben, hiszen a pontos hátteremet a legkevésbé sem ismeri, még is annyi gondolkodni valóval szolgál, hogy míg ő előre dől érdeklődve, addig én hátradöntöm a fejemet a párnázott szék támlájának és kicsit elgondolkozva nézem kvázi a falat, elnézve a srác fölött. Csak hallgatok és látszik rajtam, hogy nagyon elgondolkoztam, ameddig meg nem hallom a tanácsai után a kérdését is. Egy kis ravasz félmosoly kúszik a számra, amin csak egy leheletnyit ront a fáradtság és nyúzottság, ami ott ül a szememben, aztán felállok, mellé lépek, és előrehajolva nyomok egy puszit az arcára. - A legkevésbé sem előled. De most pihennem és gondolkoznom kell. Holnap itt találkozunk és irány a pálya. - szólalok meg rövid mondatokban, de a puszi és ahogy a kezemmel megérintem a vállát, mielőtt kiegyenesednék és elindulnék a kijárat felé mind-mind a hálám jele. Ezúttal tényleg nem az üldöz el, hogy nem merek neki mesélni, hanem az, hogy az a gondolatmag, amit elültetett a fejemben, elég erőteljesen gyökeret vert. És arról vagyok híres, mármint én, Rose Brooks, ha a saját életemről van szó, az igazi, nappali életemről, akkor mindent a legnagyobb átgondoltsággal intézek. Ha egyszer elhatározásra jutok, ha tényleg hátra hagyom a régi életemet, akkor nagyon sok mindent kell még elrendeznem előtte. És jól mondta, szükségem van ehhez szövetségesekre is, hogy legyen kihez fordulnom.
// Köszönöm a játékot, folyt. köv. a másnapi kviddicsen! //
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-29, 11:09
Rose-Brooks tipikusan az a lány, aki Elijah-t hidegen hagyja. Nem találkozik vele kifejezetten az iskolában, más házban vannak, és nem az a rajongó valaki, hogy a seprűgyáros üdvöskét hajkurássza, akár csak gondolatban is. Éppen ezért nem köti össze ezeket a dolgokat, bár tény, hogy okos, de összeesküvés elméletei nincsenek. Ráadásul a lány kerüli is a suliban, mint a pestist. Ő Neirát ismeri, és neki egyelőre hisz. Ha kiderülne, hogy ez is csak egy álca, és igazából ki is a lány.. na az egy izgalmas kérdés, és szituáció lenne. Nem biztos, hogy könnyen, vagy jól le tudná reagálni, de ahogy a helyzet jelenlegi állását nézzük, nem kifejezetten fog bekövetkezni ez a helyzet. Neki meg jelenleg semmi bántót nem akar mondani. Békés, türelmes, lojális fajta a fiú, aki kifejezetten nem szeret feszengeni a dolgokon, kerüli a felesleges stresszt, és nem erőltet dolgokat. Ha a lány most ennyit mond el magából, akkor ennyit mond el. Eddig, amikor kíváncsiskodott, egyszerűen lelépett és jelenleg egész sok ideje vannak együtt, mi kifejezetten pozitív. Meg az a csók se volt rossz, na. aztán hirtelen mintha komolyra váltana a téma,így ő is felveszi a komolyabb arcát. A pálcáját visszarakja a helyére, és teljesen a lányra koncentrál, kezeivel az asztalra könyökölve. Még picit közelebb is hajol hozzá. Amikor a kérdés elhangzik, kisebb-nagyobb habozás meg hatásszünet, akadozás után, akkor először csak hümmög egy kicsit, érzi, hogy ez kifejezetten komoly dolog. - Két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy az a szerep, ami volt, tényleg a tied volt-e, vagy csak rád osztották? A másik, hogy neked megvan a lehetőséged arra, hogy kitörj, kicsit könnyebben, mint mások. Nem nehéz eltűnnöd, és újra kezdeni a dolgokat, úgy, hogy tényleg azt csináld, amit te szeretnél. - finoman ráncolva a homlokát, meg a szemöldökét, és látja, hogy a lány mintha kókadna, ami nem meglepő, minden bizonnyal fáradt. - Tudod, van egy bölcs mondás, hogy Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el. Olyan helyen, ahol nem kellesz, nem érdemes maradnod. - aztán kissé feljebb emelkedik, érezvén, hogy itt minden szónak azért valamekkora súlya van. - Persze, gondolom, hogy ez nem könnyű, meg messziről jött ember könnyen beszél, azt se tudom, van-e hova menned, vagy lenne-e akihez fordulhatnál, ha úgy alakulna a dolog. De az biztos, hogy megvan a lehetőséged a változásra és a váltásra, ha akarod. - na igen, ha valaki el akar tűnni, akkor a született metamorfmágia kifejezetten jó kiindulási alap, amire nem nagyon kell mást, vagy valami plusz dolgot rátenni. Persze új személyazonosság nem árt, de ezek a kisebb dolgok. Na meg az is igaz, hogy Elijah kicsit a levegőbe beszél. - Nem akarod picit elmesélni, mi elől is menekülsz? - a lehető legnagyobb óvatossággal teszi fel a kérdést, mint amikor az ember ott ül egy lepke mellett, és attól tart, egy rossz mozdulat, és elröppen, és ő sose éri utol.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-24, 11:12
Átfut az agyamon, hogy túlságosan versengően reagáltam, hogy ez talán el fogja árulni az igazi kilétemet, de nagyon úgy tűnik, hogy a srác nem köti össze a szófordulatot Rose Brooks-szal. Az igaz ugyan, hogy neki még sosem adtam elő, az iskolában úgy kerülöm, mintha el lenne átkozva, hogy a legkevésbé se vehessen észre semmi hasonlóságot. Ahogy felröhög kicsit felszalad a szemöldököm, aztán csak azért nem veszem zokon, mert még mindig ez a jobb kimenetel. Az önérzetemet félretehetem, de arra nem állok készen, hogy felfedjem magamat. Még nem. Még ha nagyon jó úton is haladunk affelé, hogy a bizalmamba fogadjam. Nem mintha bármit is erőltetne, hiszen úgy tűnik, hogy attól a néhány dologból, amit elmeséltem neki, már meg is nyugodott a kíváncsisága. Előveszi a pálcáját, én meg felteszem a nagy kérdést, ami mostanában igazán foglalkoztat. Kezd sok lenni a két élet, kezd terhes lenni minden, a tárgyalások, apám szigora, a rivaldafény, Markkal a rivalizálás, az örökségből ahogy kizártak, az eljegyzés, ami meghiúsult, a... Nos, minden. - És ha már több, mint húsz évet töltöttél egy szerepben, egy céllal, úgy, hogy meg volt a helyed, és tudod, hogy jó voltál benne, de kiderül, hogy... - hogyan folytathatnám? Megtorpanok, és kicsit félrebiccentve a fejemet folytatom -... talán már nincs is rád szükség? - fejezem be. Még soha, senkitől nem kértem ilyen témában tanácsot, mindig is úgy tartottam, hogy magam döntöm el a sorsomat, de már kezd egyértelművé válni, hogy lehetne az élet ennél százszor boldogabb. Csak azt nem tudom még, hogy hogyan változtathanték meg mindent. De azt hiszem ez túl nagy falat ahhoz, hogy ma szülessen meg bennem a döntés. Már teljesen elszállt a versenyszellem belőlem, nem hozom vissza a kviddics témát, látszik, hogy kicsit elkókadok, bár lehet a kajakómára is fogni, ami egy ilyen kalóriadús kaja után nem meglepő. Sok mindent nem tud még rólam, csak cseverésztünk, flörtölgettünk, jól éreztük magunkat, de a lelkizés sosem volt az én asztalom. Ha nagyon rátereleődött a szó az igazi érzéseimre és nem csak a bulizásra, akkor felálltam és elmentem. De most nem. Most úgy érzem beszélnem kell valakivel.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-23, 22:54
A lány szavaira nem tudja elfojtani, vagy visszafogni, és felnevet, olyan jóízűen. Nem kineveti a lányt, sokkal inkább viccesnek tartja a szavait, meg azt, ahogyan ezt előadja. Tény, hogy neki a kviddics meg a repülés nem annyira hivatás, mint kikapcsolódás, amikor az agya picit megszűnik, ezért nem is szeret nagyon versengeni, és ezért sem érintette annyira rosszul, hogy nem vették be a csapatba egyből. Most is csak tartalékos. Nem egy született sztár, de szeret ott lenni, és neki ez elég. A kezeit finoman felemeli maga elé. - Az a része remélem még megvan a történetnek, hogy edző partnert keresek, nem verőlegényt, vagy lányt. Nem profi selejtezőt kell meccseznünk. - na igen, sose vette olyan véresen a dolgokat, főleg nem a kviddicset, meg amúgy sincs teljesítmény kényszere, meg olyan erős maximalizmusa. Amikor tompítani akarja egy újabb mondattal, akkor csak a fejét csóválja. - Nem kell mindent ennyire véresen komolyan venni. - somolyog, és nem akar fennakadni, de nem lehet könnyen túljutni azon, amit a lány levágott itt hirtelen. És ami Elijah számára annyira nem tűnik úgy, mintha a lányhoz tartozna, vagy jellemző lenne rá. A bajra, és a temetésre, meg hullákra már nem is mond semmit, csak somolyog, és a fejét csóválja. Pálcájával kicsit megpiszkálja a harangot, ami körülöttük van, mert azért ennyi ideig ő sem tudja olyan profin fenn tartani a bűbájt, úgyhogy kénytelen egy kicsit megújítani. Addig is vár, van-e még mit mondania a lánynak. És a kérdésre megáll a kezében a pálca, mert ez most hirtelen, meg váratlanul jött. - Nem. - és a válasza is kifejezetten egyszerűen gördül elő belőle. - Nem mondanám, hogy az ember egyből tudja. Sok mindent ki lehet és kell is próbálni, elindulni valamerre, hogy utána tudhasd, igen, ez jó lesz, vagy nem, ehhez semmi közöd. Nem hiszek abban, hogy van olyan, aki egyből tudja, mi lesz a célja. De cáfolj meg nyugodtan! Igazából.. pontosan én sem tudom. - mosolyodik el szélesen, őszintén, beletúrva dús, barna hajába. - De tudom, merre akarok menni.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-20, 14:51
Nekem mindig is a kviddics volt az életem és a versenyseprűkkel foglalkozó cégünk, az Elemista szakon is legfőképpen csak azért vagyok, mert vonzottak az elemi mágiák, nem azért, mert ezzel akarok foglalkozni. Szeretek túzcsóvákat lövöldözni, de nem foglalkoznék semmilyen elemista munkával igazából. Sőt, soha nem is képzeltem el magam más helyre igazán, mint apám irodájának a székében. De az már veszett ügy... A kviddics versenyzés reménységét pedig kiírtották belőlem a szüleim. Kicsit felszalad a szemöldököm, amikor a cinkelést említi, és az önérzetességemet nagyon is felkavarja legbelül, amire ki is húzom magam és előre hajolva kihívó pillantásokkal törlöm el a feltételezés morzsáit is. - Nem, anélkül is a földbedöngölök bárkit. - jönnek ki a számon a nagy szavak, és csak ahogy elhagyja a számat jut eszembe, hogy ez a hanglejtés, ez a magabiztosság, ez az önérzetesség, sőt, talán még ez a kifejezés is... Rose. Nem egyszer beszéltem már így a suliban az ellenfeleimmel, mielőtt megkezdődött a meccs. Persze volt, aki megizzasztott, Cormac például elég nagy falat, de ahol a tehetségemmel birokra kell az ellenfél, ott a felszerélesem és az elsőosztályú rám kifejlesztett seprűvel már az esetek nagy részében nem tud. Ugyan nem jelenik meg a tekintetemben a riadtság, se a visszakozás a kijelentésem után, hiszen az csak még feltűnőbb lenne, még is csak megszólal a fejemben a vészcsengő. - De ez csak egy barátságos kis edzés lesz. - toldom hozzá, hogy elvegyem az előző kijelentés élét. Próbálok inkább a hulla ásós témával és a vacsival törődni, hátha nem akad fent az előbbieken. - Hát igen, egy olyan veszélyes élettel, mint az enyém, már egy egész temetőt megtöltöttem ellenségekkel... - folytatom, egy kis mosollyal, persze még mindig egyértelmű, hogy akármilyen bajba keveredtem, egyszer se ment élet-halálra a harc. Mindig gyorsabban kereket oldottam kiütve az ellenfelemet vagy éppen alakot váltva, mint az imént. Egy kis kedvesség és hála ül ki az arcomra, pedig nem is vagyok rászorulva a meghívásra, de ezzel Elijah egyáltalán nincsen tisztában, így a figyelmessége értékelendő ettől függetlenül is. - Elijah neked mindig is egyértelmű volt, hogy mik a céljaid az életedben, hogy hol a helyed, hogy ki leszel, ha nagy leszel? - bukik ki belőlem a kérdés, és ez ugyan egy hatalmas témaváltás, még sem teljesen alaptalan.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-19, 17:04
Véletlenszerűen jött ki a dolog, de mégis nagyon jól. A hazatalálás metaforikus jelentése pont megfelel annak az egész helyzetnek, amiben most a lány van, vagy inkább amiben most a lánnyal ketten vannak. Nem tudja, mekkora és milyen bajok vannak, lapulnak meg a háttérben, éppen ezért nem is gondol semmi rosszra, de nem is kérdezi meg, hiszen nincs mit. Ő kifejezetten sokat ért a rúnákhoz, ez az egyik specialitása, de ő ereklye vadásznak tanul, ezért ciki lenne,ha nem értene hozzá. A jövő Indiana Jones-a ül itt a lánnyal szemben, aki persze erről mit sem tud, de ez így van jól. És hiába akaratos, meg erőszakos Neira, Elijah egyszerűen nem megy el vele gyakorolni, és pont. Ha egyedül akar összeesni, azt igazán nem tudja meggátolni, de asszisztálni, nah azt nem fog hozzá, az már fix. Éppen ezért nem is megy bele a mai estébe. Amikor sikerül a másnapot lefixálni, akkor csak finoman, elégedetten biccent, bekapva az utolsó sült krumpliját is. - Rendben, legyen így. Legalább nem kell kicseleznem egy egész iskolát, hogy elhozzam a gyakorlódobozt. De remélem nem cinkelsz meg semmit. - toldja még hozzá, mert neki ebből nem az jön le, hogy nagyon el lenne kényeztetve a lány, igaziból fogalma sincs a múltjáról, Neira múltjáról sem, úgyhogy ki tudja, honnan és milyen cuccai vannak. Az, hogy határozott, a fiúnak jelen esetben nagyon jól jön, és nem is akar vele ellenkezni. Ebben a témába teljesen mindegy, ki hozza a dolgokat, és még csak azt se lehet mondani, hogy nehéz a doboz, mert a mágiával bármit át lehet lebegtetni. Ami Roxmortsban legális, és Neira sem azért menekül, mert tiltott mágiahasználatért köröznék. Ami meg a napját illeti, nem kell sokat tanulnia, vagy készülnie, iskola után ide tud érni, akár kettőre is. - Megint? - szalad fel a szemöldöke kérdőn, bár a szemeiben semmi félelem nincs, sokkal inkább jókedv és humor. Nem veszi komolyan a lány szavait. Nem tűnik vérengző alkatnak. - A vacsorát minden esetre szívesen. Akár máskor is. - vonja meg a vállait, és kifejezetten örül az este azon részének, hogy a lány nem siet el annyira. Közben pedig igyekszik megjegyezni a vonásait, hogy felismerje másnap is, hosszan elidőzve a tekintetével a lány bizonyos, igaziból minden részén.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-19, 11:16
Bólintok, amikor megnyugtat, hogy semmi veszélyeset nem fog a kezembe nyomni, nem is működik, bár éppen kapóra jön a jelentése, még akkor is, ha most esetünkben egy szimbolikus cuccról van szó. Nem vagyok annyira otthon a rúnákban, a varázstárgyak tekintetében is csak a seprűkhöz értek, de azokhoz nagyon, mivel a Tűzvillámot gyártó cég örököse vagyok... Voltam? Milyen szívtelen gondolat, hogy mennyivel jobb volt nekem, ameddig nem is tudtam az ikerfivéremről, ameddig a szüleim inkább úgy könyvelték el maguknak, hogy biztosan halott... Voltam én, volt a szerep, amire egész életemben neveltek, és csináltam, amit kellett. Titokban pedig meg volt a kis gőzkieresztés esténként. Most viszont... Minden kaotikus és fogalmam sincsen, hogy hol a helyem a képben. Felébred bennem a versenyszellem, talán az enni és innivaló is elkezdett dolgozni bennem, hogy egy kis energiához jussak. Annyi szent, hogy van az a rossz szokásom, hogy imádok nyerni és eltiporni az ellenségeimet, ahogy Cho Changgal is tettem, és az összes ellenfelemmel aki elől elhappoltam a cikeszt az elmúlt évek során. Ha nem annak születtem volna, aki vagyok, nagyon valószínű, hogy nem Elemista szakra mentem volna tovább, hanem elfogadom a szerződéseket, amikkel sorban álltak nálam, ahogy betöltöttem a nagykorúságot. De akkor még Rose Brooks voltam, a vállalat örököse, aki ugyan mutatkozhat seprűn, de nincs ideje arra, hogy profi játékosnak szerződjön le. Hiába hoztam fel újra és újra, hogy mi lehetne nagyobb reklám a cégnek, mint az, hogy egy Brooks van egy híres kviddics csapatban és a sajátmárkás termékeinkkel szereljük fel őket. Ha már egyszer belelendülök és rákészülök elég nehéz leállítani, de Elijah újra meg újra rámutat, hogy a kimerültségem azért nem játék. Mindig is bámulatos volt a kitartásom, képes vagyok a végletekig hajtani magam, egészen addig, míg biztonságos helyen össze nem roskadhatok a kimerültségtől, de most, hogy magamra haragítottam egy egész alvilági szövetkezetet, azért el kell ismernem, hogy van a szavaiban ráció. Holnap... Mi is van holnap? Markkal interjút kell adnunk délelőtt tízkor, így a tanítást kihagyom, délután pedig üres. - Rendben, legyen holnap. Délután kettőkor itt találkozunk, ebben az alakban, és megmutatom neked a titkos helyet. Nem kell hoznod edződobozt a labdákhoz, majd én hozok. - mondom, meglepően magabiztosan kinyilatkoztatva, mintha csak ahhoz lennék szokva, hogy ahelyett, hogy valakinek a véleményét kérdezem és javaslatot teszek csak, inkább kijelenteném, hogy mi is lesz. És ez így is van. Csak eddig nem jött szóba a kviddics és nem is beszéltünk le ilyen konkrét dolgokat, hogy ez a csöppnyi elkényeztetettség kibukjon. A pimasz kacsintásra elmosolyodok, aztán az utolsó falatokat én is megeszem, az italt befejezem és lassan megtörölgetem a kezemet. - Köszönöm a vacsorát. És ennek örülök, mert nem lett volna kedvem megint hullát ásni a Roxmortsi erdőben. - jegyzem meg, de látszik rajtam, hogy akármilyen morbid a mondat, azért csak viccelek. Ha jó emberismerő, akkor egyértelműen levágja. Meg persze, ha azokból, hogy milyen balhékba keveredek nem következtet arra, hogy ennyire alvilági lennék...
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-15, 14:20
- Nyugi, semmi veszélyes. Első rúna, persze nem sikerült.. - túr bele zavartan a hajába a tarkóján, miközben zavartan mosolyog, és még a szemeit is becsukja. Mint egy anime-figura. De tény, hogy nem büszke rá, valahol meg mégis.. kicsi volt, és ez volt az első komolyabb próbálkozása, és meg is lett dicsérve érte, persze nem sikerült mágiával feltöltenie. Csak egy kedves emlék a számára, semmi több. A kérdésre elmosolyodik, és figyeli, ahogy a lány felveszi a csuklójára. - Kereső rúna, ezzel hazatalálsz.. - röpke hatásszünet - azaz találnál, ha működne.. De a célnak tökéletesen megfelel. - toldja hozzá, igen, még mindig enyhén zavartan. Egy gyerekkori emlék, de nincs rá szüksége, és arra pont jó, hogyha a lány előkeveredne, valami ezredik testben, akkor Elijah felismerje. Persze kérdés, mikor lesz Neirának szüksége rá, de sose lehet tudni. A srác se annyira utolsó valaki, noha nem annyira befolyásos, de megvannak a maga kis trükkjei és helyei, ismeretségei. Örül, hogy a lánynak tetszik a jel, meg, hogy nőtt egyet a szemébe. De hát kifejezetten intelligens srácról van szó. Néha szerencsétlen, ügyetlen, de okos és trükkös. Az jó kérdés, hogy fontos-e neki a lány, mert ezt így hirtelen nem lehetne mondani, de jóban van vele, és ahogy elnézi, nem árt, ha van egy kapaszkodó, amibe bele tud kapaszkodni, ha minden kötél szakad. Elijah pedig egészen megfelel erre a célra. A gurkók és cikesz kombóra vesz egy mély levegőt. - Wohohoo! Nem rossz, nem rossz, de azért csak nyugi! - neveti el magát, tágra nyílt szemekkel. - Látom, téged sem kell félteni. - mosolyog tovább, és hirtelen nagyon is lelkes lesz, noha elég para, amit a lány felvázolt, de nem tűnik nagyon veszélyesnek. Nem sokat tud Neiráról, az biztos, és éppen ezért azt sem tudja, mennyire jó, de az is fix, hogy a srácnak a repülés az élete. Az, hogy nem jutott be a csapatba, az nem azt jelenti, hogy nem volt elég jó, hanem azt, hogy nem ismert elég befolyásos embereket. Élete felét a seprűjén tölti, neki a levegő a kikapcsolódás. De majd kiderül, melyikük a jobb, vagy melyikük mennyire jó, ha összekerülnek. Hallva, hogy a lány nem akar pihenni, finoman megfogja a kezét egy pillanatra. - Nézd, elhiszem, hogy nagy vagány vagy itt is, meg levegőben is, de nem ér annyit, hogy ott villóddz a levegőben. Azt hiszem, a holnapi napomat is szabaddá tudom tenni, bár tény, hogy nem sietek sehova. - vonja meg a vállait, majd befejezi a hamburgert, letolja a krumplit, és lehúzza a sört, majd kényelmesen hátradől, enyhén kiroppantva a vállait. Amikor a lány oda jut, hogy ez mekkora titok, meg nem mondhatja el senkinek, egyik kezével finoman int maguk köré. - Azt hiszem, ebből is rájöttem erre.. - utal a csendharangra, amivel körbevették magukat, hogy tudjanak nyugodtan beszélni, meg néhány kártyát kiteríthessenek. - Nyugodj meg, nem fogom elmondani senkinek. Bennem megbízhatsz, ha nem is tűnök a legmegbízhatóbb, vagy legstabilabb alaknak. De nem szokásom kikotyogni semmit, nyugi. Életben hagyhatsz. - kacsint rá pimaszul.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-15, 10:02
Ő meglepődik, nekem viszont tényleg át kell gondolnom mindent és ez eltart egy-két pillanatig. A nevemet megdicséri, amire őszintén elmosolyodok, jól esik, még akkor is, ha egy huszadrangú távoli rokon nevének a becézéséből jött, akitől kiskoromban kaptam egy porcelán babát és így neveztem el a babát. Aztán magamat is. A kis érmére, amit lerak az aszalra felvonom a szemöldökömet, majd ameddig nem közli, hogy ártalmatlan, addig hozzá se nyúlok, csak azután veszem el a csuklómmal magamhoz húzva, mert a kezem zsíros a kajálástól. - És mit jelent? Jó ötletnek tűnik, ez a titkos jelünk, akárhogy nézek ki, ezt felvillantom, és tudod, hogy én vagyok. - értek vele egyet, és egyben lép is egy lépcsőfokot a szememben felfelé, hogy ilyennel is elő tudott állni. Nem tartom amúgy sem butának, nem erről van szó, csak úgy tűnik tényleg törődik azzal, hogy a későbbiekben egymásra találjunk és ez... Jó. Nagyon jó. - Akkor egy cikeszt és két gurkót kellene elengednünk, hogy legyen kihívás a támadásukat kerülgetve. - felelem, és a Roxforti védőmágiák témáján úgy, ahogy van tovább siklok, hiszen ő is a vállát vonta. Ez a felállás a cikesszel és a két gurkóval egyáltalán nem újdonság, így edzettem egy, vagy inkább két éve Cho Chang ellen is, amikor csúfosan megvertem. És még sokak ellen, akik csak ki mertek hívni, vagy akiket én arra érdemesnek tartottam. Elijah eddig nem volt ezen a listán, de most ez egy egészen más szituáció. Lehet az is közre játszik, hogy két évvel idősebb vagyok és ő még csak most juthat be az egyetemi csapatba, amiben én már három éve játszok, előtte meg amikor még az alap Roxforti csapatban játszottam, nagyon nagy túljelentkezés volt a Griffendélből. - Ha kviddicsről van szó, akkor szóba se jöhet fáradtság kifogásnak. - villannak meg a szemeim elszántan, miközben lassan befejezem a hagymakarikákat és a hamburger több, mint a felén is túl vagyok. - Persze, tényleg szükségem van még úgy... egy órára, ha még azután is ráérnél játszani, akkor én biztosan nem hátrálok ki. - mosolyodom el, aztán bólintok a szavaira. - Teljességgel megértem, és így is nagyon jól kezeled. Lényegében alig 3-4 ember tudja rólam, hogy születésem óta metamorfmágus vagyok, szóval... Ez, ami most történik, elég nagy dolog nekem. Ennek az egésznek titoknak kell maradnia. - mondom, utalva arra, hogy előtte alakultam át és most egy kevés gyengeséget is mutattam, nem csak a vagány, flörtölgetős lányt, akivel eddig találkozgatott hébe-hóba.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 22:07
Amikor beáll a csönd, akkor egy kissé meglepődik, hiszen nem gondolta volna,hogy egy ártatlan kérdés ennyire össze tudja zavarni a lányt, vagy éppen ennyire ledöbbenti, vagy elgondolkoztatja. Minden esetre az is biztos, hogy Elijah nem tudja, hogy Neira sem igazi, így számára annyira nem összetett és bonyolult a helyzet, mint amilyen az valójában. Ahogy aztán hallja a választ, az se kifejezetten meggyőző. Nem az a nagyon bátor és határozott kiállás, mint amit megszokott. - Nekem tetszik a Neira, szép név. De várj csak. - csillan fel a szeme két sült krumpli meg két harapás burger között. Megtörli zsíros kezét, majd mélyen belenyúl a zsebébe - ami amúgy tértágított, ezért kotorászik benne annyit, aztán végül kivesz egy kissé ütött-kopott rúnát, és diadalittasan teszi le a lány elé. - Tessék, ezt tedd el. Nincs nagy értéke, és teljesen ártalmatlan. Ez az egyik első rúna, amit készítettem még a tanulmányaim elején. Arra az esetre, ha teljesen át akarnál változni, név és arc szerint, és mégis szeretnél tőlem valamit. Erről megismerlek. - nem akar ő semmit, csak adni egy B tervet a lánynak, a mai után. Ki tudja, milyen alakban és névvel kell legközelebb megjelennie, és ha még mindig jóban lesnek Elijah-val, nem árt, ha tudja, kivel is áll szemben. Amikor a védőmágiára terelődik a szó, akkor beletúr a hajába, kissé értetlenül húzva össze a szemét. - Nem tudtam, hogy ennyire komoly védőmágia van a Roxfort körül, vagy pedig tényleg nagy gazemberségeket követtél el, ami miatt már dementorok lesnek rád.. de legyen. - vonja meg a vállát, aztán csak elmosolyodik. - A tereléssel nincsen gondom. Meg szívesebben gyakorolnék figurákat és repüléstechnikát, azt meg egy fogóval jobban tudom. A labdát eltalálom, de az emberek melletti és közötti manővereket mindig van hova fejleszteni. - válaszol laza könnyedséggel. Oké, hogy nem született tehetség, de nagyon szeret repülni, és elég jó is benne, az meg, hogy miért nincs benne a csapatban, egy másik kérdés. Túl sokan vannak, és a Potter gyerekkel annyira nincs jóban. Az ötletre, hogy ma este menjenek ki, kettős érzések kerítik hatalmába. Egyfelől lelkes, másfelől.. - Nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet. Nem vagy te nagyon fáradt? Lehet jobb, ha alszol rá egyet, és utána megyünk ki. Nehogy elkezdj átalakulni. - utal vissza a megbotlásra, a szemszín váltakozásra, meg ezekre. Aztán határozottan, mosolyogva csóválja a fejét. - Nagyon csinos vagy így is, nincs ezzel semmi gond. Csak meg kell szoknom.. ez.. kicsit több, mintha fodrászhoz mentél volna.. lássuk be.. - somolyog kissé zavartan, mert valóban nem egyszerű hirtelen átváltani.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 14:49
A kérdése hallatán őszintén elgondolkozom, mert igazából... Eléggé érdekes kérdés, és nem kevésbé problémás, hiszen most Neiraként a fekete, kékszemű alakomat nevezi, akit megismert, akiként évek óta mászkálok esténként a világban, de... Már nem is igazán tudom, hogy én, magamat, legbelül minek is hívom. Rose-nak, vagy Neirának? És ha most ebben, az új alakban maradok, Neira leszek, vagy valaki egészen más? Mivel ezek olyan gondolatok, amikben idő kell, hogy elmerüljek, most még csak észre se veszem, hogy az új dekoltázsom is éppen olyan sikert arat, mint a régi. De még annyira új ez a test, hogy azt hiszem nem is mozgatna meg és nem is venném bóknak. sokáig hallgatok, de látszik, hogy nem azért, mert nem akarok egyáltalán válaszolni, hanem azért, mert hirtelen elég nehezeket kérdezett. - Ha úgy látsz, ahogy megismertél, ha így, én még mindig Neira vagyok, ugyanaz a lány. Nem kell másként nevezned, az... fura lenne. - mondom, picit a végére elbizonytalanodva. Mert lehet, hogy fura lenne, de ha el akarom a nyomaimat takarítani, akkor a névváltoztatás is logikus lépés lehet. Logikus, de egyelőre úgy érzem idegenkedek tőle.- Nem tudom megígérni, hogy legközelebb úgy találkozunk, és nem így. Egy kicsit tényleg fel kell majd szívódnom. - válaszolok végül, aztán átterelődik a szó a kviddicsre. Az elmém minden szavára annyit felel, hogy tudom, igen, ezt is tudom, igen, mindent tudok rólad, az iskolai életedről, amit tudni lehet, de Neiraként mindezeket nem szabadna tudnom, így inkább csak értékelem, ahogy benne is megmoccan a lelkesedés, ahogy én is szinte más nyelven beszélek, ha erről a sportról van szó. - Nagyon jól hangzik, de nekem a Roxfort sajnos tiltott terület. Olyan védőmágiái vannak, amit semmilyen metamorfmágia nem téveszt meg. - válaszolom, aminek a legtöbb része igaz, bár egyáltalán nem ilyen formában. Tiltott terület, mert az iskolában csak Rose-ként mutatkozom, ráadásul azon a meccsen én leszek a Mardekár fogója, védőmágiái pedig valóban vannak a kúriának, de nem ismerik az én mágikus esszenciámat, hogy felfedjék, hogy metamorfmágus vagyok és leleplezzenek. Hála az égnek. Az étellel foglalkozom egy darabig, ameddig meg nem hallom a hangját és lenyelve a falatot önérzetesen pillantok rá. Persze, nem ettem a legszebben, de azért megfulladni sem fogok. Fogalmam sincs, hogy mennyit árulhatok el a kviddicsezésről, mióta szóba hozta a Mardekár meccset, és hogy lehetséges, hogy egymás ellen fogunk játszani, de ha egyszer eldöntöttem, hogy elmondok neki mindent, amit lehet, akkor tartom is magamat hozzá. Az iskolába menés tabu, arról muszáj volt ferdítenem. - Szerencséd van, szívesen játszok ellened fogóként. De ha a terelő hullott ki a csapatból, nem azt kéne gyakorolnod? - kérdezek rá egy kis félmosollyal, hideg taktikusként, vissza utalva a meccsről mondottakra. Vagyok annyira magabiztos a tehetségemmel, hogy nem azon fog múlni a meccs, hogy mennyit segítek titokban az ellenféllel. A született tehetségem miatt önelégült is lettem, ez így igaz, és eszembe se jut, ha Elijah fejlődik, akkor végül is a Griffendélesek is nyerhetnek. Most, hogy végre ételt vettem magamhoz lehet, hogy egy rövid időre be fog álmosítani, de utána a testem szépen feldolgozza az energiát és minden rendbe jön, nem lesz kínkeserves küzdelem fentartani az alakomat. - Tőlem ma este is kimehetünk kicsit, ha nagyon... nem tetszem így, akkor ott talán lehetek a régi is és nem lesz belőle baj. - kockáztatom meg, hátha képtelen megszokni az új testet, hiába vagyok ugyanaz a személy emögött is, azért tudom, hogy még is más így a helyzet. A metamorfmágia nem valami gyakori és az, hogy én ezzel a képességgel születtem és sikerült titokban tartanom mindenki előtt, az... még különlegesebbé teszi. Legalább is eddig sikerült, de még most is csak Neiráról tudja, Rose-ról nem és ennek így kell maradnia.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 13:42
Jó, rendben, mindkettőjük élete tele volt fordulattal és nem kevés izgalommal, de abba nem nagyon szokott belegondolni, hogy kettejük között ez mennyire lényege, hogy itt mennyi minden változott meg, de még abba sem nagyon, hogy őt magát mennyire változtatták meg a történtek. Amint elvégezte a csendharang bűbájt, és nyugodtabban tudnak beszélgetni, érzi, hogy mintha Neira is nyugodtabb lenne. Ez pedig kifejezetten nagy örömmel tölti el őt magát is. Persze amikor azt kérdezte, hogyan tovább, akkor egyáltalán nem erre gondolt. Nagy szó, meg szép dolog az is, hogy leadja a dolgokat a Minisztériumnál, de ő sokkal inkább arra lett volna kíváncsi, mennyire maradhat meg ez a lány ebben a formában, ha ennyi baj van vele és körülötte. És tény, hogy nem kifejezetten nagy összegeket szokott lepakolni, de az akkor is bizonyos, és eléggé sánta a történetben, hogy nem ad el valamit, aminek ekkora értéke van. Mert ezek szerint nem kell neki a pénz. Ami megint csak felteszi a kérdést, hogy de akkor minek kellett belemennie az egész balhéba? De ezek a kérdések csak Elijah-ban fogalmazódnak meg, nem mondja ki őket hangosan. - És élvezhetem még Neira társaságát, vagy kellőképpen veszélyes alakokba sikerült belekötnöd ahhoz, hogy eltűnj Roxmorts utcáiról, és esetleg ezt az arcod szokjam meg? - dönti oldalra a fejét, miközben tekintete akarva-akaratlanul lesiklik a lány dekoltázsára. Most csókolóztak, amúgy jó nő is, Elijah meg rác. Lovagias, de srác. Aztán persze el is kapja a tekintetét és ismét a lány szemeibe néz, azt fürkészi. A kviddics említésére fellelkesül az arca. - Szívesen! Világéletemben szerettem kviddicsezni. De ha egyszer mégiscsak bemerészkednél a Roxfort területére, akkor lejöhetnél szurkolni. Jövőhéten lesz egy meccsünk a Mardekárosok ellen, és az egyik srác lebetegedett, úgyhogy lehet beraknak terelőnek. Ha nem, akkor csak simán megnézhetnénk a meccset aztán elmehetnénk repülni. - lelkendezik, mert igen, kifejezetten jó kviddicsben, és ahogy a lány ledobja a kesztyűt, abban is van neki valami furcsa, és nagyon ismerős.. De nem tudja hirtelen hova tenni, így el is hessegeti a gondolatot. Amint lerakják elé az ételt, hozzálát, és Neira habzsolására kicsit köhögve elneveti magát. - Azért nem kell megfulladni. - vigyorog mint a tejbe tök, majd megemeli a korsót és húz egy nagy kortyot a sörből, ami kifejezetten jól esik neki ezen a kellemes délutánon, ebben a kellemes társaságban. És reméli, hogy Sena sem fogja bánni, hogy mással repül. A lány nem rossz, mióta többet edz, de tény, hogy nem ellenfél, és nem kihívás Elijah számára, sokkal inkább csak lazulnak a levegőben együtt. Meg Seninek még mindig ott van az a fránya tériszonya. - Melyik poszton vagy jó? Keresek magamnak egy fogót, aki jól meg tud futtatni.. - kérdezi tovább, fenntartva a kviddics témát, hirtelen elterelődve attól, hogy mi is lesz Neirából, pontosabban ki is lesz belőle.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 13:25
Mióta elkezdtünk itt találkozgatni - ami tényleg nem tegnap volt - az én lábam alatt már vagy százszor megfordult a talaj. Előkerült az ikerfivérem, akinek a létezéséről se tudtam, a szüleim Blaise Zambinihez akartak hozzáadni, egy nő lesmárolt egy bár vécéjében miután egy transzi lepisált egy pasit, aki erőszakoskodott velem, és igen... eléggé sok bajba keveredtem még ezeken kívül is. Lehet, hogy neki nyugodt iskolai éve volt, bár... Azért ne felejtsük el a milleniumnál történteket, az az egész világunkat megrázta. És én egyszer sem kérdeztem tőle semmit, mert hivatalosan nem tudhatok róla, hogy Elijah Crowfield is ott volt, nem közölték le a lapok a diákok nevét. De Rose Brooks-ként nem volt nehéz kideríteni. - Ah, szuper. - válaszolom, és elrakom a pálcát, hiszen fel tudja vonni ő is a bűbájt körénk. Nem akarok sarokba szorított madárkának tűnni, még akkor se, ha most végül is technikailag az vagyok, és lassan előrehajolok ültömben, lekönyökölve mind a két kezemmel, ezzel nem mellesleg bepillantást adva a dekoltázsomba, de ez most tényleg csak az előredőlés következménye, nem valami csábító cselezés. - Leadom a cuccot név nélkül a Minisztériumnak, ha már elcsendesedtek a dolgok, mert gondolom már kisakkozták, hogy vagy ez volt végig a tervem, vagy a fekete piacon akarom tovább dobni. - válaszolom, de nekem semmi szükségem a pénzre, főleg annyira enm, hogy forgalomban tartsak egy ilyen veszélyes tárgyat. Inkább kivonom a forgalomból. Úgy sem az volt az egész lényege, hogy megkapjam a pénzt, hanem az, hogy feszegessem a határaimat, hogy megtudjam mire is vagyok képes ezzel a gyorsasággal, erővel, képességgel... Hát, sikerült is a határra löknöm magam. Azt ugyan a srác nem tudhatja, hogy mennyire vagyok pénzes, hiszen olyan sok pénzt nem pakoltam ki az asztalra és máskor is általában pasikkal hivatom meg magamat. - Ahol csak tudok. Imádok kviddicsezni. Van a Roxmorts melletti erdőkben egy sík mező, amiben feállítottak egy pályát, kb. feleakkorát ugyan, mint a Roxforti, rozoga is, de játékra tökéletes. Ha akarod elviszlek oda később. - válaszolom, egy mosollyal, természetesen azt a részt kihagyva, hogy oda csak igen ritkán járok, mikor a Roxforti pálya foglalt és a Mardekáros egyetemi csapatnak nincsen edzése. Az meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg Elijah is annyira profi, hogy felismeri majd a mozdulataiman Rose Brooks legendás manővereit. Sötét van, a pálya kivilágítatlan, ha így repülünk pár kört, abból rossz nem sülhet ki. Gondolom én. A kviddicsezés az az adrenalin bomba, ami mindig ki tud kapcsolni. Mikor meglátom a felszolgálót a közeledő ételekkel azonnal elvonja a figyelmemet és elég nagy lelkesedéssel dobom le a kesztyűket az asztalra és kezdek el egy citromos tisztítókendő tenyérhez dörzsölése után falatozni. Látszik az arcomon, hogy oda vagyok érte, de azért nem falom annyira, hogy Elijah kibukjon most a malacságomon. De olyan éhes voltam! És olyan finom!
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 13:02
Kifejezetten mókásnak találja valahol a lány vehemenciáját, de sejti, hogy nagyon éhes, meg ki van fáradva és az ereje végén is jár, éppen ezért nem is akarta elengedni semerre sem. Amikor meghallja az "akkor még minden más volt" mondatot, akkor felszaladnak a szemöldökei, mert oké, hogy nem tegnap volt, és egy párszor azóta találkoztak, sőt nem is csak egy párszor, hanem kifejezetten sokszor, de ettől függetlenül nem hinné, hogy olyan nagyot fordult volna a világ. Hacsak nem arra gondol, hogy mennyire sok embert vágott át, ezért az az álca többé már nem jó semmire sem, és kell egy új alak neki, mint valami kaméleonnak. És nagyon furcsa Elijah-nak, hogy ez az egész olyan, mint egy tárgyalás. Nem akarja a csajt ketrecbe zárni, és nem akarja, hogy úgy érezze magát, mint egy madár a kalitkában, de eléggé olyan a helyzet. Ahogy előkerül a lány pálcája, meg a kérdés, akkor finoman biccent, és tesz néhány egészen apró, de annál könnyedebb mozdulatot, hogy hang szigetelje a helyet. Nem az a nagyon profi bűbájtanból, de egy csendharangot még ő is fel tud vonni, egészen működőképeset. Nem akarja, hogy a csaj tovább fárassza magát. Amikor meghallja a szavakat, akkor végignéz a barna hajú, barna szemű, sötétebb bőrű lányon, meg kviddics kesztyűjén, és zavartan mozgatja meg az orrát. - És hogyan tovább? A múltadról sose beszélsz, de mi a helyzet a jövőddel? És hol kviddicsezel? - bukik ki két kérdés is a száján, mert abban biztos, hogy Neira nem fogja elmondani, ki is ő valójában, minek neki ennyi üzérkedés, minek megy bele ilyenekbe, ha amúgy simán ki tudta volna fizetni ezt a kajálást és ivászatot is, ezek felesleges körök lennének. De az, hogy hogyan tovább, meglátja-e még, az már érdekesebb, és talán előremutatóbb is.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 12:44
Érzem, ahogy megkordul a gyomrom, nem vagyok biztos benne, hogy elég hangosan ahhoz, hogy meghallja a felszolgáló és Elijah, de azért még mielőtt elmenne gyorsan utána szólok. - Pronto. - csillan ki a hangomból egy kis türelmetlenség, aztán visszafordulok most már tényleg a sráchoz. Szoknia kell a külsőmet, nekem is szoknom kell a külsőmet, hiszen általában a "szokásos Neiraként" mozgok az éjszakában, de azt hiszem kezd rajtam túlnőni ez az alak. Túl sok butaságot követtem el, arra alapozva, hogy úgy sem lesz semmi következménye soha. Túl sok ember pofoztam el, vágtam át, rövidítettem meg, vagy tettem tönkre éppen a bizniszét. - Akkor még minden más volt. - szólok közbe, visszautalva az első találkozásunkra. Igen, akkor minden szituációból kimenekültem, de most a lehető legjobb benyomást kell ejtenem a srácon, hogy véletlenül se süljön el ez az egész rosszul. Lehet, hogy Griffendéles, azok meg általában hűségesek, nem árulnak el senkit, de véletlenül is kicsúszhat a száján akármi olyan, ami elvezet hozzám. Ha nem is Rose-hoz, de Neirához, és ha egyszer valakinek sikerül igazán sarokba szorítania és le kell lepleznem magam... Abból az egész varázsvilágban botrány lenne. Legalább is az Egyesült Királyságban és Franciaországban, ahol a szüleim az idejük nagyrészét töltik és a vállalatot bővítik, mindenképpen. Amikor meghallom a kérdését újra habozok, majd előkerül a pálcám. - Értesz a bűbájokhoz? - kérdezem, bár igazából csak azért, mert meg akarom kímélni az erőmet, de ha nemleges a válasz, akkor néhány pálcaintéssel hangszigeteltté teszem a kis helyünket. Elég apró terület, de így is lefáraszthat a varázslás. - Az a banda felbérelt, hogy lopjak el nekik valamit, de ahelyett, hogy átadtam volna, inkább meglógtam és megtartottam. - válaszolom, így, a kis biztonságos burkunkban már kevésbé suttogva. Erről nem fogok hazudni neki, az első kérdése, amit feltett, ronda is lenne, ha már is kimenekülnék. Tuti elveszítené minden hitét és bizalmát bennem, hogy azonnal visszakozok, és csak elveszem, ami kell, aztán elhallgatok. Nem vagyok én olyan szótlan, visszahúzódó lány, normális esetben, de elég rendesen bilincsben a kezem. Nem beszélhetek akármiről. A kviddicsről naphosszatt elbeszélhetnénk gond nélkül, de jelenleg az egyetlen kapcsolatom a sporttal a szakadt kis kesztyűm, amit birizgálok beszélgetés közben.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 12:25
Szó sincsen macsós büszkeségről, és nem érzi azt alapvetően, hogy itt adok-kapok játékról lenne szó, egyszerűen őt ilyen régi úriember formátumból faragták ki, aki alapvetően nem vár viszonzást, meg fizetséget sem. Nem holmi zsoldos ő. Az, hogy a lány csak letámadja, kihasználja, majd el akarna libbenni, az már jobban zavarja, de annak meg semmi köze a pénzhez. Amikor a lány rendel, egy egészen nagy adag kaját, akkor Elijah elmosolyodik, és elégedetten biccent. - Én egy duplasajtos hamburgert kérek sima hasábbal, és egy korsó sört mellé. - adja le ő is a rendelést, és amint a pincér elment, békésen hátradől, és nem azért, mert kifejezetten érzi, hogy olyan fene nagy helyzeti előnyben lenne, vagy azt akarná sugallni, hogy a lány egy életre lekötelezte magát neki, hanem egyszerűen azért, mert így érzi jól magát. Nyújtózik egy nagyot, beletúr a hajába, miközben hallja Neira ajánlatát, és igyekszik a lány szemeibe nézni, bármennyire is furcsa most neki így jelenleg. - Érdekel minden, amit elmondhatsz, de nem fogok belőle erőszakkal kiszedni semmit sem Az egy-egyesjátékunknál sem sült el túl jól.. - töpreng egy kissé, miközben visszalapoz majdnem az első találkozásukra. Nem akarja húzni az időt, de nagyon agyal azon, hogyan és milyen kérdéseket is tegyen fel. És persze nem javít a helyzeten, hogy ez az alak, aki előtte ül, egy teljesen más valaki. - Miért menekülsz? csúszik ki a száján végül a lehető legegyeszrűbb kérdés, ami most eszébe jutott, és éppen ezért ezt is teszi fel. Nyilván úgy lenne jó, hogyha Neira mesélne magáról, hogy miért metamorfmágus, mit az, amit ebben nem mondhat el, meg kik voltak azok az alakok, de ahogy a Griffendéles elnézi, ez a lány minden, csak nem az a beszédes fajta.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 12:11
Biccentek a szavaira, mármint arra a részre, hogy tényleg pihennem kell egy kicsit, valószínűleg egy másik helyszínig ki se bírnám anélkül, hogy még többször megvillanjon egy-két részlet az igazi alakomból, márpedig az az, amit egyáltalán nem akarok és nem is fog megtörténni. Az még rendben van, hogy Neira felfedi, hogy metamorfmágus, de nem veheti észre, hogy már Neira is csak egy felvett alak. Arra nem állok készen, egyáltalán. A pénzt visszautasítja, amivel mondhatni megfoszt az egyetlen fegyveremtől, hiszen akármennyire nem látszik most rajtam, a valóságban rengeteg pénzem van és éppen ezért eléggé sokszor nyúlok a pénzhez, hogy elintézzem a dolgokat. Most viszont élből visszautasít még olyan aprópénzeket is, mint néhány ital a vadkanban. Basszus. Érzem, hogy így, hogy lényegében szívességet tett nekem, én meg semmivel sem viszonzom, mert a pénzt visszautasította, muszáj leszek néhány dolgot megmagyarázni neki, ha akarom, ha nem. Bár ne lenne ilyen macsós büszkesége vagy mije, hogy egy bajba jutott lány nem fizethet. De az én hibám végül is, francért kell itt a karjába zuhannom. Nem engedhetek meg magamnak ilyen gyengeségeket, korábban fel kellett volna ismernem, hogy az erőm végén járok, és máshogy intézni a dolgokat. A gyomrom tényleg kopog az éhségtől, és mivel odáig vagyok a kocsmakajákért nem csak, hogy nem tudom rávenni, hogy én fizessek az italokért, de még le is kell húznom a kajákkal is. Normális esetben ha csak egy laza esti flörtről van szó nagyon is imádom, ha meghívogatnak, de most, hogy egyre több mindennel tartozok a srácnak ez inkább kellemetlen. Játsszam meg, hogy nem vagyok egyáltalán éhes? De ha nem eszek, akkor tök hiába ültem le pihenni, mert a testem nem fog elég energiához jutni. Sóhajtok egy jó nagyot, aztán előre dőlök és színt vallok. - Tényleg mindjárt kilukad a hasam. Azt hiszem egy feketelyuk növekszik bennem. - vallom be, és mikor átböngésztem az étlapot és jön a felszolgáló elkezdem sorolni a kajákat. - Szeretnék egy baconos hamburgert főszeres sült édeskrumplival meg hagymakarikákat és... diétás kólát. - teszem hozzá, akármennyire hülyeség ekkora kalóriabombához diétás italt rendelni. Alkoholhoz most semmi kedvem, az nem erőt adna, hanem eltompítana, kivéve a felesek, de ahhoz meg főleg nincs kedvem. - Kösz. - mondom újra, aztán ahogy elmegy a felszolgáló Elijah-ra futtatom a tekintetemet. - Mire vagy kíváncsi? Elmondok mindent, amit elmondhatok.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 11:56
Elijah számára valahol nem kérdés, hogy nincs lejelentve, hiszen ha le lenne, akkor minden bizonnyal nyíltabban beszélne erről, meg nem kellene talán ennyire bujkálnia. De a fene se tudja. Az meg, hogy nem az az első kérdése, hogy a Minisztériumban le van-e jelentve.. nos.. őt az jobban érdekli, hogy mi zajlik itt előtte, minthogy ki és milyen papírokat tol. Meg ez végső soron annyira nem vészes, vagy veszélyes dolog, vannak animágusok is a világban, olyanok, akik pálca nélkül varázsolnak.. a metamorfmágia ebben valami kellemes, otthonos színfolt. De tény, hogy azért még fel kell, hogy dolgozza ezt az egészet, meg főleg azt, miért éppen így bukott ki a lányból. Bár a szükség törvényt bont, mindenre ez sem válasz. Érzi a lányban a félelmet, meg a bizonytalanságot, és ahogy ott áll a Szárnyas Vadkan előtt, kicsit körbeles, meg fel az égre, mennyire van rossz idő. - Nézd, ha idebent nagyon sokan vannak, vagy nem akarsz, kereshetünk egy másik helyet. De azt hiszem, le kéne pihenned, mielőtt bárhova is mész. És ha nem akarsz, nem mesélsz. Nem kell elmondanod magadról semmit sem. De az italt én állom, ne sérts meg. - érezhető, hogy nem a legkönnyebben ejti ki ezeket a szavakat, és van benne néhány nagyobb sóhaj is, mert sose tud meg semmit a lányról, erre most ideállít, lesmárolja, leleplezi magát kvázi, és a srác megint kb annyival van elintézve, hogy ez van. Ami valljuk meg - kifejezetten nem fair. De Elijah van annyira lovagias, hogy nem megy bele olyan dolgokba, amit a másik nem akar. Mondhatni nem erőszakolja meg sem verbálisan, sem máshogy, pedig ahogy elnézi Neirát, most kifejezetten abban az állapotban van, hogy a srácnak még csak megerőltetnie sem kellene magát. Az utolsó mondatára, meg arra, ahogy a lány megveti a lábát, elmosolyodik, és kinyitja a Vadkan ajtaját, most már tényleg, és egy szabad boxhoz vezeti a lányt. Int a pincérnek, aki elpakolja onnan a koszos cuccokat, épp most távoztak, aztán ha Neira leült, ő is lehuppan vele szembe. A pénzérméket nemes egyszerűséggel utasítja vissza. - Egy hős nem engedi, hogy egy lány fizessen. És, szívesen.. azt hiszem. - azzal int, és szerez két étlapot is, meg itallapot is, és mindkettőt a lány elé teszi le. - Nyugodtan, gondolom megéheztél.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 11:39
Nem kell olyan sokáig kitalálnom a válaszokat, hiszen az igazságot mondom, ha abszurd a sztorim, ha nem, de szerencsére úgy tűnik, hogy Elijah nem nagyon akad ki és nem is tűnik úgy, hogy azonnal arrafelé akarná-e terelni a sztorit, hogy vajh le vagyok-e jelentve a Minisztériumnak, vagy ilyesmi. Amennyit eddig megtudtam a srácból nem is sok köze volt a Minisztériumhoz, szóval... Jó emberrel hozott össze a sors, azt hiszem. És igen, az valóban kicsit máshogy alakult volna, ha a végén kiderül, hogy metamorfmágus FÉRFI vagyok. De nem. Éppen válaszolnék a megjegyzésére, amikor jön a gyengeség és hagyom, hogy a karjaival átfogjon és megtartson. Össze kell szednem magam, mielőtt lelépek, különben az egész álcám össze fog omlani a kimerültségtől. Kicsit nyelek, és ezúttal nem válaszolok azonnal. Habozok, mert meg kell rágnom a dolgot. .- Nem. Mármint, megvagyok, de nem hívsz meg semmire, te segítettél ki engem, én állok mindent. - mondom, és egy mosoly kúszik az arcomra, ahogy megpróbálom kihúzni magamat és megvetni a lábamat. Menni fog ez. Leülünk, beszélgetünk, erőt gyűjtök, és minden rendben lesz. Eszébe juthat ugyan a srácnak, hogy akárhányszor akarta eddig csak leghalványabban is oda terelni a szót, hogy honnan jöttem és mivel foglalkozom, és mik a legféltettebb titkaim, én már percekkel később kint voltam a Vadkanból és elég is volt aznapra az ismerkedés. De most ez nem opció. Lehet ha most megerőltetem magamat, akkor mindennek vége lesz. Bemegyünk a helyre és szerencséremég pont akad egy üres box, ahova leülhetünk ketten és nem kell a magas pultoknál álldogálva beszélgetnünk. Becsúszok az ülésre és hátradöntve a fejemet veszek mély levegőket, aztán a kezemet a zsebembe csúsztatva rakok le az asztalra két-három italra való érmét. .- Köszönöm, hogy nem lepleztél le, én hősöm. - nyitom ki a szemeimet, Elijah-ra fordítva. Ugyanúgy viselkedek, mint eddig, csak kimerültebben és emiatt egy leheletnyit sebezhetőbben, de a külsőm valóban... teljesen más. És ez zavaró lehet.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 11:27
Még szerencse, hogy a lány kifejezetten jó képzelőtehetséggel megáldott valaki, és ezért nem is nagyon váratja sokáig a srácot - aki nem mellesleg kifejezetten élvezte a helyzetet, bár a végkifejlet kellőképpen sokkoló volt, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Mégiscsak jobb egy metamorfmágussal smárolni, mint mondjuk.. egy férfivel.. az sokkal kellemetlenebb meglepetés a csók végén, ezt szögezzük le. - Hát, legjobb ötlet se voltam eddig, köszönöm a titulust. - mondja egy kissé negédes mosollyal, amiben van egy kis keserűség is. Jó volt a csók, de csak egy mentőötlet, és azért így egészen más a gyerek fekvése. De ez van. Futó pillantást vet a többiek után, mármint az alakok után, de szerencsére eltűntek a messzeségben. Még mindig nem tudja, mihez kezdjen ezzel az információval. Ahogy azonban a lány felnevet, ő is elmosolyodik, és csak a fejét csóválja meg. - Mertél volna mást mondani a napod hőséről.. - vág be egy pimasz félmosolyt, és amint a lány.. hát.. bevibrál,illetve megrogy, nem is kell nyújtania a kezét, Elijah azonnal ott terem, és átöleli a lányt, nagyobb is nála, meg elég erős is, hogy megtartsa. - Hé, hé.. semmi baj. Meg vagy? Tudom, hogy nem a legcsendesebb, de, bejössz? Meghívlak valamire. - pislog le a lányra, így, egész közelről miközben még mindig nem engedi el. Semmi romantikus többlet, de most esett össze majdnem, és nem lenne jó, ha tényleg valami baja lenne, úgyhogy inkább megtartja, amíg be nem érnek és le nem ülteti. Persze ha a lány nagyon nem akar ott maradni, mármint a fiú tartásában, akkor csak a karját ajánlja fel, hogy legalább abban karoljon, amíg bekíséri. Persze ez az újabb változás felvet néhány kérdést, mert akkor sem olyanra változott át, mint amilyennek Elijah ismeri.. és felmerül a kérdés, tényleg ismeri-e? - Mesélhetnél. - toldja méghozzá,mintegy mellékesen,opcionálisan.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 11:18
Mikor megérzem, hogy az ajkaim válaszra találnak egy néma juhéj szalad végig a fejemen, és az egész testemmel hozzásimulok, csábítóan és úgy, mintha tényleg egy random szerelmespár esett volna egymásnak a kocsma mellett. Ezzel az egésszel most rohadtul felfedtem magam, de nem volt más választásom, mint alakotváltani, és ez volt az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, hogy befogjam a srác száját addig legalább, ameddig azok az alakok eltávolodnak. Ha bemegyek a vadkanba, akkor nem egy szemtanút kellett volna elhallgattatnom, hanem ötvenet, és ennyire még én se csókolok jól. Meg ötven szám sincsen. Érzi, ahogy megváltozik a testem, valamivel alacsonyabb leszek, az ajkaim dúsabbak és puhák lesznek, nos... Nem mondom, hogy nem lehet neki érdekes élmény, és nekem is az, ahogy felveszem az új alakomat csók közben. Kicsit elmosolyodom, a gesztusaim a régiek és nem váratom sokáig a válasszal, mert azt hiszem el tudom képzelni, hogy mennyire lesokkoltam. - Metamorfmágus vagyok, azoknál az alakoknál kihúztam a gyufát és ez volt a legjobb ötletem. - mondom, halkan, közelebb lépve és egy kicsit felnevetek azon, amit utóbb mond a csókra. - Egyáltalán nem volt rossz, csak kicsit nyálas lett a szám átalakulás közben. - teszem hozzá, aztán ahogy kezdi elhagyni a testemet az adrenalin és a különös képességem is, hogy hirtelen erőlöketet kapok, muszáj kinyújtanom a kezemet felé, és belékapaszkodni. Kicsit nyelek elgyengülve, látszik a tekintetemen, hogy egy picit kótyagos vagyok, a barnás szemem egy villanás erejéig még zöldre is vált, majd vissza. - Bocsánat. Kicsit kimerültem. - vallom be szájhúzva, a legkevésbé se szeretek gyengeséget mutatni, de ez alkalommal tényleg nem tudtam volna megoldani a helyzetet egyedül. Szükségem volt rá, és most kérdés, hogy hogyan fog reagálni.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
A hozzászólást Rose-Neira Brooks összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-14, 11:39-kor.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 11:04
Az időjárásra való tekintettel egy hosszú ujjú póló van rajta, meg egy lazább, kapucnis ing, kigombolva, mert érzi, hogy mégiscsak itt van a tavasz. Éppen ezért nincs is jobb alkalom, mint az ilyen, hogy leugorjon a Szárnyas Vadkanba, és ledöntsön pár sört, találkozzon random arcokkal, megismerősökkel, mert itt mindig bele lehet botlani valakibe.. Mármint képletesen.. elvileg.. nyitná ki az ajtót, amikor valaki megragadja a kezét, és megállítja, mire Elijah eléggé meglepve fordul az illető leányzó felé, akinek a hangja is ismerősen csengett. Már éppen köszönne neki, de erre nem nagyon marad ideje. Mindenféle udvariaskodás előtt, vagy ellenére a lány hirtelen lekapja, ami azért valljuk meg, egészen hízelgő a fiúra nézve. Tudja ő, hogy jó pasi. Mivel nagy Don Juan, szinte reflexből kapja le a lány derekát, ahogy az egészen vadul letámadja, és húzza magához, meg tartja, amíg a közepesen vad csók tart. Szoktak találkozni, szoktak flörtölgetni egymással, de sose gondolta volna, hogy ez ebben a formában fog valaha is kicsúcsosodni. És persze közben érzi, hogy itt valami nem stimmel, mert a lány hirtelen összemegy a kezei között. Amikor Neira eltávolodik tőle, és egy számára teljesen ismeretlen alak jelenik meg ott, ahol eddig a leányzó állt, a fiú nem is mond semmit, csak pislog vagy kettő nagyot. Nem kérdezi meg, mióta vannak ilyen jó viszonyban, mert ezen addig agyalt, egy fél pillanatig, amíg hevesen csókolóztak a Vadkan előtt. De most.. a két pislogás után csak ennyit mond. - 3 mondatod van. És nagyon kíváncsian várom őket. - bukik ki belőle, miközben a lány mögé néz, majd ismét a lányra, aki így sem fest rosszul, csak egyszerűen a srác nem tudja hova rakni. Mármint, esélyesen egy metamorfmágus áll előtte.. vagy nagyon jó ÁTV-ből.. vagy egy legendás alakváltó.. ezernyi lehetséges válasz van, és még a százfűléfőzetet nem is emlegettük, amit lehet, hogy most ivott meg, az előbb, de a csókkal nem érzett semmit. - És remélem ennyire azért nem volt rossz. - hangjában enyhe sértettség hallható, de érezhetően nem nagyon komoly, ahogy a lány kezére néz le, amivel a száját törölte meg az imént.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 10:48
Hosszú fekete hajam lobog utánam, ahogy futok Roxmorts utcáin és néhány igen csak rondaképű alak üldöz. Képtelenek lefutni csak úgy, hiszen a képességeimet használva sokkal gyorsabb vagyok, de annyian vannak, hogy már nem tudok olyan sarok felé fordulni, hogy ne kerítsenek be. Nem szítkozódom hangosan, pedig magamban eléggé hosszan sorjázom az anyázást, amikor rájövök a Szárnyas Vadkan előtt, hogy körülbelül egy perc és akármerre fordulok, beléjük fogok szaladni. Az utca eléggé üres, csak egyetlen srácot látok meg, a fogadóba tart, vagy éppen onnan jön, most mindegy is, mert nagyon ismerős. Azonnal felé veszem az irányt és elkapom a karját kint tartva, és csak egyetlen gyors mondatot mondok. - Elijah, esküszöm megmagyarázom! - hadarom, és a következő pillanatban a számat a fiúra tapasztom, lehunyom a szememet és magamhoz vonva vadul elkezdek vele csókolózni, miközben a mágia megfeszül a testemben és elkezdek egészen átalakulni. Ha lehunyja a szemét a csók közben, ha nem, ahogy mondhatni rámászok a srácra egyszercsak alacsonyabb leszek, a bőröm sötétebbé válik, a hajam világosabbá, a szemem egészen más színű lesz, a dzsekimet már út közben ledobtam, hogy ne ismerjék fel. Néhány dühös, sötét alak rohan el mellettünk, miközben én már új alakban húzom el az arcomat, ahogy elmúlik a veszély. - Csak annyit kérek, hohgy ne kiabálj. - nézek rá zöldesbarna tekintettel, megtörölve a számat a rongyos kviddics kesztyűs csuklómmal, még a hangom is megváltozott, így lehet, hogy a srác ki fog akadni egy kicsit... Kicsit?
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Amikor semmi sem a terv szerint alakul... 2018-03-14, 10:35
***
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
//
