2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Persze. Nyilvánvaló naivitás volt részemről azt feltételezni, hogy a prof. valaha is megdícséthet, bármilyen okos feleletért. Ehelyett inkább rajtam köszörüli a nyelvét... mint mindig. Azt hiszem ehhez hozzá kell szoknom a közeljövőben... Elvégre Pitont minden másnál jobban érdeklik a koszos üstjei.
- Nyilván úgy értette a professzor úr, hogy tegnap délután. Elvégre ma még csak reggel nyolc óra harminckilenc perc van. - javítom ki a legtudálékosabb hangnemben, ami tőlem telik, miközben hátra pillantok a faliórára.
- Különben is, mért nem foltozza be azt az üstöt egyszerűen? Úgy tudom erre viszont van varázslat. Hopp itt a párja, ez is kilyukadt. - teszem hozzá még némiképp gúnyosan, és felemelem a már tiszta, de lyukas üstöt. Aztán le is rakom, és veszem az utolsót, hogy gyorsan elmossam, és mielőbb végezzünk ezzel...
- Köszönöm a javaslatot, de eszem ágában sincs komikusnak menni. - arról ugyan még fogalmam sincs mit akarok a felnőtt életemmel, de ezt Pitonnak nem kell tudnia.
- Különben pedig felesleges sértegetnie! Persze, értem is amit mondok! Különben is ha nem érteném, akkor hogy jegyezném meg? - jegyzem még meg némi sértett daccal a hangomba...
Rápillant a lány kezeire, de szeme sem rebben. Legfeljebb egy pillanattal tovább nézi őket. Aztán Gina arcát veszi fókuszba ismét. - Higgye el, tudna rajta még mit csinosítani ez a borzalom! - felmutat egy kilukadt üstöt. - ez ma délután lett elrakva... - határozottan gyilkos ingerület csendül a hangjában egy pillanatra. -.. és már így néz ki! - de aztán csak sikerül elengednie. Mikor Gina elszavalja a kérdezett anyagrészt Piton csak néz ra, kicsit szúrósan. - Minden bizonnyal komikusnak kellene mennie! Szolgáltassak esetleg még alapot az ihlethez? - nem. Sajnos a proff civilben sem jobb fej. Bár ki tudja, lehet csak az iskolán túl létezik számára ez a fogalom! Mármint az hogy civil élet... Nem a jófejség. Végig hallgatja a lányt, tökéletesen elmond mindent. De dicséret helyett csak újabb kérdést tesz fel. - Mondja, ha így képes vissza idézni bármit, csak vissza idézi, vagy érti is és látja az összefüggéseket?
Néhány pillanatig csak bambán bámulok a professzor kioktatására. Sajnos ez elég neki, hogy egy pálcaintéssel maga hajtogattassa fel a karomon a ruhaujjakat. Már nincs mit tenni, már láthatóvá vált, amit nem akartam mutogatni. Egyszerűen nem szokásom...
-Mosogatni, mosogattam már. Csak vannak dolgok, amiket nem mutogat az ember... - megemelem a karjaimat, és a prof. láthatja az utcai élet nyomait... Már úgy is mindegy... - Kétlem, hogy pár újabb sebhely sokat rontana az összképen...- mélyet sóhajtok, és visszafordulok a mosogatáshoz. Ezúttal sokkal ügyesebben, hatékonyabban csinálva, mint az előbb...
Nem hittem volna, hogy Piton azt feltételezi rólam, hogy emlékszem az elsős anyagra... Igazából nem hittem, hogy bármit feltételez rólam, azon kívül hogy én töltöm a legtöbb időt büntetésben.. Néhány percnyi gondolkodásba mélyedek, mielőtt újra megszólalnék... hogy is volt... ja igen...
- Előkészítő műveletek: Az előkészítő műveleteket a következőképpen csoportosítjuk: Eszközök előkészítése, alapanyagok előkészítése, egyéb előkészítő műveletek....- gyakorlatilag teljesen felmondom szinte szó szerint az elsős bájitaltanköny első két fejezetét, bár nem volt kérdés. És igen. Tényleg benne van a második fejezetben a válasz az iménti kérdésre. Tudhattam volna! Persze a tankönyvi fejezetet kiegészítem itt ott a prof. néhány saját mondatával. Szándékomon kívül utánozva a prof. hangsúlyát, és mimikáját talán túl teátrálisan is... Igazából nem értem mire jó ez az elsős anyagból való feleltetés, de tőlem játszhatunk ilyet. Most már jobban figyelek...
Nem veszi fel, hogy Gina mit néz meg vagy mit nem. Cserébe azonban, mikor a lány simán eláztatja a ruhája ujját nagyon rosszallóan néz rá, mielőtt azonban szóvá tehetné, az arcába csap egy adag jeges víz. Pillanatra meghőköl, szinte hallani ahogy megcsikordulnak a fogai, de mindezek ellenére a metsző él most elmarad a hangjából. Leöblíti egyik kezét és egy kicsi törülközőért nyúl, meg törli az arcát, aztán egy kimért mozdulattal tovább adja a lánynak. És közben bele kezd a mondókájába és minden különösebb nélkül folytatja a műveletet. - Mondja maga még sohasem mosogatott? Igazán mutathatna némi igényességet, elvégre nem egy közönséges hegyi troll! - csípi a szemét az a felhajtatlan ujj. És rögtön ki is derül hogy miért - Ha ez a súlyosan félre mért alap maradéka a ruhájába ivódik, holnapra megnézheti a kezeit! Már ha marad belőlük valami! - megejt egy fintort, és ha Gina akadékoskodik, egy pálca intéssel oldja meg a proff, hogy megszáradva, tisztán, katonás pontossággal legyen alkarközépig legalább felhajtva az az ujj, mielőtt jobban eláztatja a mosogatólé. A kérdésére kapott válaszra grimaszol egyet. -Bájos.- szemet forgat- Számtalan kézzel történő előkészítés van szinte az összes mágia ág során amivel valaha is találkozhat. - a kész üstöt félre teszi és veszi a következőt. - Azt hittem, legalább maga emlékszik erre az elsős kitételre, amit nem győztem hangsúlyozni. - Ginanak mintha felderengne valami a bajitalok előkészítése és az el takarításukat érintő paraméterekből, miszerint az üstre rakódott alapok balesetveszélyesek lehetnek ha pálcával matatnak velük. Első éves könyv, még egy vers is volt egy pórul járt varázslóról példa gyanánt.
Piton, és a talányai... Amikor odalépek mellé, hogy segítsek látom a kezeit... nem is különbözik annyia az enyémtől... na jó, nekem sosem volt tetoválásom... de ezt leszámítva... igyekszek nem nagyon megbámulni a jelenetet, de ez olyan... nem tudom... talán igaza volt Pitonnak azon az éjszakán. Tényleg fogalmam sincs ki ő, vagy honnan jött...
Inkább gyorsan veszek egy szivacsot, és egy mosószappant és nekiállok elsuvickolni egy üstöt, közben nem nézve semmire, csak az üst belsejébe... Nem húzom fel a ruhám ujjait, inkább hagyom, hogy a jeges víz eláztassa őket. A hideg vízre a szemem se rebben. Nem tűnik úgy, mintha ez zavarna... Valami más viszont igen... nem akarom, hogy Piton is lássa a kezeimet. Tudom ez butaság, de akkor is. Persze én is tudom, hogy ahogyan a prof. csinálja úgy sokkalta könnyebb, és gyorsabb, és kevésbé macerás, és kellemetlen, talán ha nem állna itt mellettem én is így csinálnám... de itt van.
Most ez meg most mi? Csak nem beszélgetni akar? Annyira meglep a kérdés, hogy egy pillanatra elfelejtek odafigyelni az üstre, és a folyóvíre, és teljesen véletlen sikerül teljesen összefröcskölnöm mamam, és valamennyre a professzort is...
- Bocsánat! Én nem akartam, tényleg! - kérek azonnal elnézést, ezúttal tényleg, miközben igyekszek úrrá lenni a vizes problémán...
- Fogalmam sincs professzor úr. Talán mindenkinek szüksége van valamire, amit maga csinálhat kézzel... - válaszolok végül az első kérdésre Mint mi amikor az erdőben nyársat faragtunk az ap...- elhalgatok. Ebbe talán mégse mennék bele... inkább csendben suvickolom tovább az egyébként addigra már makulátlanul tiszta üstöt...
Nos igen. Vannak dolgok, amire az ember nem fog választ kapni, talán még az után sem, hogy feltette a kérdéseket hangosan. Piton is valószínűleg ezek közé a "dolgok" közé tartozik. A mozdulatai meglehetősen gyakorlottak és hatékonyak. Mintha amúgy ez lenne a hobbija. A ki készített széngazdag semlegesítő mosó szappant Gina a szokásos helyén találja a mosogatónak, egy kupacba rendezve, akár csak órákon. Az üstöket általában órák végén, ha csak nem valami olyat csináltak, a diákok szokták elmosni. Piton bizonyára nosztalgiázik... Vagy nem. Ki tudja? Minden esetre mikor Gina beszáll segíteni, nem ágál. -Tudja-e Accipiter, hogy miért kézzel mossuk az üstöt?- valószínűleg... Ez már sok diákban felmerült kérdés, ha másért nem is, panasz szinten. Hiszen a gonosz Piton mindig mindenkit feltartóztat aki óra végén csak úgy ott készül hagyni azt a vacak üstöt és még pontlevonás is jár érte, meg alapos vérszívás, ha pálcával tisztítaná ki, nem kézzel. Pedig olyan jeges az a víz, és a fura szappan után is még órákig olyan mintha lenne egy filmréteg az ember kezén! Másfelől... Valószínűleg a proff kezeiből nem sokan láttak valaha ekkora részt a zubbonya nélkül. Bár csak kezek. Úgy, akárcsak sok másnak, az övén is egy élet nyoma van. Bár kissé megkopva, elhalványulva, azért ott van minden. Ahogy Gina kezén is ott van életének, egy sajnos meghatározó része. Annyira nincs is sok különbség közöttük. Gina láthatja, hogy a hegek képesek eltűnni, vagy legalább halványodni... És talán az a mondata is eszébe jut, amit a proff azon az estén mondott arról, Ginának fogalma sincs róla, ki ő vagy honnan jött. És a tetoválás halovány nyoma is ijesztő lehet azok számára, akik ismerhetik. Másoknak ez is csak egy kopott emlék.
Mégis mit gondol rólam Piton?! Tudok én viselkedni, csak éppen sokszor feleslehes képmutatásnak tartom. Mi értelme van megjátszani az illemtudó kisdiákot, ha közben egész mást gondol az ember? Persze, tudom én. Az apám is mindig azt mondta, hogy viselkedjek rendesen, és illemtudóan... de az más volt...
Valahogy nem igazán voltam vevő erre a maró gúnyra kora reggel. De azt hiszem ezt most le kell nyelnem. Sajnos. A pillanatnyi kínos csendből, és az arckifejezésemből talán kiolvasható, hogy épp most nyeltem vissza egyhadonlóan csípős, és szemtelen választ. Azt hiszem már így is alaposan benne vagyok a slamasztikában. Nem volna túl bölcs tovább bosszantani a professzort. Így inkább egyszerűen elengedem a fülem mellett a megjegyzését. Jobb lesz mindkettőnknek, ha nem reagálom le.
- Szerintem inkább térjünk rá a büntetésre. Gondolom, segítsek azokat elmosni, és helyre pakolni... – van a hangomban valami fura. Pontosabban az a fura, hogy hiányzik belőle a máskor oly jellemző pimasz él. Egyszerű érzelemmentes tényközlésként hat a mondandóm.
Ahogy kimondom a szavakat, ugyanakkor a táskámat ledobom a szokott hátsó asztalom tetejére, egy hanyag mozdulattal, és máris indulok a prof. és a mosogató irányába, hogy segítsek neki... Bár maga a tény, hogy Piton kézzel mosogat, amikor erre varázslat is lenne elég fura, és meglepő. Mondjuk ezt nem fogom szóvá tenni neki. Elvégre nekem is vannak dolgaim, amit jobb szeretek kézzel csinálni, mintsem varázslattal... A professzor egy két lábon járó találóskérdés...
A professzor a tanteremben van már, ki tudja mióta.. hiszen reggel van. Sorra veszi a készleteket, leltárt készít és vár. Addig is, mindent mérnöki precizitással, rendszerezetten pakolt a helyére. A palackok dátumozását is ellenőrizte, ami olyan volt azt átírta, sajnálatos módon, selejteznie is kellett. Mivel az itteni alapanyagokat, nem ömlesztheti egybe kukába, ezért egy olyan varázslatot alkalmaz rájuk egyenként, ami a veszélyes hulladékok gyakorlatilag hamvasztására szolgál. Az üvegcséket le illetve kitakarítja, címkétleníti. Jó lesz az később, másra. Vagy egy friss adagra. Mikor azonban kinyitja az üstös szekrényt enyhén szólva is ökölbe szorul az arca és ha volt is valami semleges-szerű kedve, azt most lőtték ki az űrbe, őt pedig úgy hátra hagyták, hogy jó hogy el nem égett a gyújtótűztől! Az üstök közül pár nem lett eltakarítva. Egyrészt iszonyatos szag hömpölyög ki a szekrényből, zöld gomolygó füst képében, amire kénytelen hátrább lépni és eltakarni az arcát. El sem tudja képzelni, hogy ezt hogy nem vette észre... vagy hogy hogyan tudták elsunnyogni a diákok! Tulajdonképpen olyan dühös lesz egy pillanat alatt, hogy nem tudja szavakkal kifejezni, vagy illetni ingerületét, de hamar össze rakja a képet, hogy ki is lehetett és miközben távolról, kilebegteti a szennyes üstöket a szekrényből a terebélyes mosogatóba, ezer és egy képet fest maga elé, hogy mit fog művelni azokkal a Hugrásokkal... A füstöt mielőtt a fáklyák lángját elérné, egy kisebb esőt idéz, és úgy irányítja az egészet, hogy az immár zöldes, trutyis folyadékká összeállt anyag, a mosogató alatti nyitott lefolyóba takarodjon! A mosogatóba reptetett üstökre pillant és megzuhannak a vállai, majd sóhajt egyet, feltűri a zubbonya, inge ujját és neki lát eltakarítani őket. Közben azon szitkozódik magában hogy a szag alapján, több alapanyagot pazaroltak és használtak fel mintha csak szimplán elrontották volna... Ebből pedig remek össze esküvés elméletet sző amin pattanásig feszítheti az idegeit. Az hab a tortán, hogy az öt üstből három ki is lukadt! Megtehetné, hogy pálcával mossa el ezeket is, de valamiért személyes jellegű késztetést érzett, hogy kézzel bíbelődjön velük. Hát igen, akárhogyan is, a hozzávalók, az eszközök, a terem, minden hibájával, minden kellemetlenségével együtt még mindig közel áll hozzá. Bár sajnos arra jelenleg a manőver nem elég hogy a legalább semleges kedvét vissza hozza... Ahogy mosogat, feltűrt ruhaujjal, pillanatra elgondolkozottan tekint a karjának azon részére, ahol valaha a Sötét Jegy díszelgett. Különös érzés keríti hatalmába, annak ellenére is, hogy már régen nem látszik a jegyből, csak valami halovány körvonalas dolog. Bőségesen akad nyom a professzor karján is. Legalább 35 éves történet nyoma mind.... És ekkor esik meg, hogy Gina Accipiter beesik és az óra elüti a kijelölt időt. Nem néz fel abból amit épp csinál. Csak csípősen megjegyzi. - Csak nem illemtan leckéket vett köszönésből Accipiter? Ki volt a mestere? Szeretnék gratulálni neki!
Eljött a szombat. Más körülmények között örülnék ennek. De nem ma. Ahogy a következő 15 szombatnak sem fogok örülni. Miért nem? Mert ezeket a napokat a pincében kell töltenem Piton professzor cseppet sem szórakoztató társaságában. Hogyan is jutottam erre a szánni való sorsra? Nos, én csak a körülmények ártatlan áldozata vagyok. Az az átok Piton tehet mindenről. Miért kell mindig ott szaglásznia, ahol semmi dolga? De tényleg. Én csak a művészi ambícióimat kamatoztattam, és arra a szánalmasan üres falrészre egy igazán csinos, és dekoratív kígyót terveztem, mert hát igen rossz alvó vagyok, és éppen semmi dolgom nem akadt úgy éjfél környékén. Na meg a három doboz cigi sem utolsó motiváció. Sajnos az miatt az átok mardekáros házvezető miatt elestem ettől is. Pedig neki is mondtam, hogy én csak az álmomban is szoktam rajzolgatni, de nem hitte el… Mindennek tetejében az összes előre megírt eladásra szánt dolgozatom megsemmisítette, Kath általam ellenőrzött és belejavítgatott házidogájával együtt. Ezt már aztán igazán nem tűrhettem. Szegény kicsi háztárs! Nem engedhetem, hogy az a gonosz Denevérember ezért is őt szekálja. Sajnos íme, a tökéletesen igazságtalan ítélet: minden szombatomat büntetőmunkával tölthetem. És még a csodás falfestményemet is lesikáltatta velem! Tudod mi munka volt az?! Teljesen kiázott a kezem a sikálástól. Még csak azt sem engedte meg, hogy pálcát használjak! Milyen gonosz dolog ez? Igen, most tessék szegény kicsi engem nagyon-nagyon sajnálni mindezekért…
Rápillantok az éjjeli szekrényemen álló kis órára. Indulnom kell, ha nem akarok elkésni már az első napon. Az nem lenne túl jó. Még kitalálná, hogy a vasárnapokat is büntetésben töltsem. Piton proftól bármi kitelik. Ő egy nagyon gonosz ember. Fura, és rosszindulatú. Nem hagyná ki az alkalmat, hogy valami gúnyos megjegyzés kíséretében büntessen tovább. Így bedobok pár üres pergament, egy fél üveg tintát, és egy elhasznált pennát a táskámba, magamhoz veszem a pálcám, és természetesen a kis bicskám, és már szélsebesen indulok is. Nem mintha bármi reményem lenne, hogy ma használhatok pálcát is. Biztos valami undorító trutyis üstöket kell majd mosogatnom kézzel egész nap… vagy hasonló… De sosem lehet tudni. Rohanok lefelé a lépcsősorokon, kettesével szedve a fokokat, mint mindig. Szokás szerint kiált utánam ugyanott az egyik prefi, hogy lassabban, és én szokás szerint hagyom figyelmen kívül. Sajnos túl gyorsan érek le a pincefolyosóra.
Kisebb fajta gyomorgörccsel állok meg a bájitalterem ajtaja előtt. Ma sem számíthatok semmi jóra. Ez minden bizonnyal fájni fog. De hát jobb gyorsan letépni a sebtapaszt. Legyünk túl rajta. Épp abban a pillanatban emelem a kezem és kopogok, majd lépek is be a terem ajtaján, amikor a nagy toronyóra elüti a megjelenésre kijelölt időpontot. Hajszálpontosan, és semmi jót sem sejtve lépek a terembe.
Üdvözlöm Professzor úr! – köszönök a tőlem telhető legilledelmesebben, bár ez most igencsak nehezemre esik…
Egy ominózus estének köszönhetően, mikor is Gina Accipiter rajta lett kapva Perselus Piton által az éjszaka közepén, hogy az egyik lenti folyosónak a falát pingálja össze nem is kis méretben, a professzor számon kérte a lányt. Azonban Gina gondolta dacol a Mardekár házvezetőjével. Az eredmény az lett, hogy Piton egy drasztikus mozzanattal, miszerint a Gina által megírt tucatnyi házi feladatot, ami másnap a tulajdonosokra várt volna, közöttük Katherine Benedict (csak javított, nem helyette megírt) házi dolgozatát is megsemmisítette. Gina erre kikelt magából, és mindent a tanárra zúdított. Piton fáradt és felettébb felindult is volt, nem igazán tudta volna helyén kezelni a helyzetet további sérülés, sértés vagy egyéb nélkül. Így Gina aznapra el lett zavarva, de másnap, az esti falfestményét le kellett sikálnia, és a Piton általi ítélet szerint, minden szombaton, négy hónapon keresztül meg kell innentől jelennie büntető munkára a bájital teremben.
