2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Maureen Frey Születési hely és dátum: 1971. július 1. London külvárosa Csoport: Varázshasználó Patrónus: Holló Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Gyógyító a Szent Mungóban Képesség: Bejegyzett animágus (holló) Mágikus adottság: Természetes gyógyító 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Michael Scruwburry
Jellem: Egyetlen dologban voltam világ életemben holt biztos, még pedig abban, hogy nem az a jelentéktelen senki vagyok, akinek be akarnak skatulyázni, csak azért mert árvaként nőttem fel család és segítség nélkül. Már egészen fiatal koromban tudtam, hogy többre születtem, több kell, hogy legyek és többet is akarok az élettől, mint amit az abban az időszakban nyújtani tudott. Persze ezt nem igazán hitte el nekem senki sem, főleg a nevelők nem értették, hogy mit akarok, de... ez már más tészta. Mindig is kitartó voltam és rengeteget dolgoztam azért, hogy azzá válhassak, aki lettem. Mindig tudtam, hogy kihez kell húznom és hogy kiknek kell kezdetben az árnyékában meghúznom magamat, hogy közelebb legyek ahhoz a bizonyos mézes bödönhöz. Szükségem volt erre, hiszen csak így lehettem egyre jobb, egyre több és csak így jöhettem rá arra, hogy az az érzés nem csak véletlenül motoszkált bennem. Ki akartam törni, ki akartam emelkedni, megmutatni és ez a mai napig sem változott. Vannak, akikben nincs ambíció, bennem a kelleténél valószínűleg több van és nagyjából bármire hajlandó vagyok azért, hogy elérjem, amit el akarok. Mindegy, hogy mi az ár, most már hogy tudom honnan származom ez az eltökéltség csak még erősebb lett.
Kinézet, megjelenés: A születésem pillanatában szőke voltam, kék szemű, de mindez az évek során igen sokat változott. Az okát persze nem tudtam, hiszen kezdetben csak elrejtett a külsőm és persze a származásom is, hogy még véletlenül se derüljön ki a turpisság, de aztán szépen fokozatosan láttam a tükörben, hogy változom. Elég... furcsa volt megtapasztalni, hogy szó szerint más lettem, mint akinek születtem. Időbe telt rájönni, hogy a mágia foszlott le rólam fokozatosan, ami a külsőmet rejtette el és végül amikor befejeztem a Roxfortot, amikor betöltöttem a 18. életévemet egyszerűen végleg lefoszlott rólam a hamis külső. Azóta már magam rejtettem el, hogy ki vagyok egy csepp mágiával és persze egy kevés egyéb fondorlattal, de már nincs erre szükség. Ideje leleplezni az igazságot és megmutatni a göndör vörös tincseket, az élénk zölden villanó szemeket, a vörös telt ajkakat és persze a nőies domborulatokat, amiket eddig ügyesen rejtettem el a világ elől. Furcsa vagy sem, de az új külsőm érezhetően jobban illik hozzám, pedig talán még alacsonyabb is vagyok így pár centivel, amit egy magassarkú cipő könnyedén elrejt, de már nincs rá szükség.
Előtörténet: Helyek és személyek határozzák meg az ember életét. Esetemben inkább előbbiek, a személyeket többnyire felhasználtam ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Igen korán rá kellett ébrednem arra, hogy ha nem én teszem azt, akkor velem teszik. Ha nem harcolok, akkor elnyomnak és ha nem próbálok meg kiemelkedni, akkor örökre lent maradok a porban szürke senkiként a többiek között és ezt egyáltalán nem akartam.
Az árvaház Csecsemőként adtak be a mugli árvaházba, ahol persze mint mindenki másnak is ki kellett harcolni a helyemet. Nem ment könnyen. Szőke, kék szemű, édes kislánynak láttak, akit könnyen a földbe lehet tiporni és egy ideig ezt meg is tehették, de aztán szépen lassan rájöttem, hogy tehetek ellenük. Senkit se avattam be és ahogy az évek teltek egyre ügyesebben csináltam a mágia első felbukkanása után. Tudtam én, hogy több van bennem, mint egy szimpla árva gyerekben és amikor először jött el értem a Roxfortból egy tanár akkor már nyilvánvalóvá is vált. Elmagyarázta, én pedig megértettem gyorsan, hogy igen erőm van, hatalmam és hogy jól éreztem, nem árthatnak nekem, vagy ha igen annak következménye lesz.
A Roxfort A süveg igen sokat hezitált a beosztásomnál. Talán csak a Hugrabug nem merült fel, mint lehetőség és végül a Hollóhátra esett a választása. Nem is tudom, hogy mennyire örültem, hiszen akkor még nem ismertem jól ezt a világot, nem tudtam hol lenne jobb helyem, de pár év múlva rá kellett jönnöm, hogy nem épp a legjobb helyre kerültem, vagy... talán mégis? Nem számít, meg voltam. Barátkoztam a magam módján, de nem vittem túlzásba, ellenben rengeteget tanultam és igen erőteljesen kiemelkedtem az évfolyamtársaim közül mind szorgalomban, mind tudásban. Én nem szórakoztam, nem szöktem ki, soha egy szabályt nem hágtam át, ellenben a jegyeim mind kiválóak voltak. Nem csoda, ha igen korán sikerült szeret tennem az animágia képességére és a patrónusom is hamar alakot vett fel. Előtte is tudtam, de akkor egyértelművé vált, hogy igen erős kötődésem van a madarakhoz. Csodáltam őket világ életemben, de így már nem volt kérdés, hogy a kedvenceim. Ha valaha familiárisra tennék szeret bizonyos, hogy a familiárisom is egy szárnyas lenne. Kiváló eredményekkel végeztem el a Roxfortot, majd jött a nagybetűs élet. A kezdeti gyakornok évek a Szent Mungóban, a kis lakás, amit sikerült nagy küzdelmek árán fizetnem és fenn tartanom és persze a kutatás a családom, a származásom után. A szorgalmam, a rengeteg éjszakázás meghozta a gyümölcsét. Fiatalon értem el, hogy felvegyenek ne csak gyakornokként, de ez nekem nem volt elég. Többet akartam kihozni magamból és amikor kiderült, hogy a Roxfortban egyetemi szakokat indítanak, nem volt kérdés, hogy hiába vagyok túlkoros, mégis visszatérek. Akárhogy nézzük jól döntöttem, mert így a birtokon voltam, amikor kellett, a robbanáskor, ami sokakban változásokat idézett elő, ahogyan bennem is. Az egyetemen befejeztével pedig nem volt kérdés, hogy örömmel várnak vissza immár gyógyítónak a Mungóba és én mentem, hiszen ha van miből eltartani magad, akkor könnyebben deríted ki az igazat magadról, hogy ki vagy, miért voltál évekig más valaki és... egyáltalán honnan származol.
A Minisztérium Rengeteget kilincseltem és még annál is többet kutattam, hiszen nem tudtam mire számíthatok és nem akartam, hogy más is tudja, hogy mire jutottam. Végül mégsem tudtam egyedül megoldani. Egy auror segített. Addigra már egyébként is elég felnőtt voltam ahhoz, hogy én is megtapasztaljam az élet szórakozás részét is, legalábbis a magam módján, hiszen Davidet is csak kihasználtam a saját céljaimra. Egy darabig még együtt is éltünk és ő segített nekem utána járni annak, hogy ki vagyok, hiszen sok mindenhez hozzáférhetett, amihez én nem és sok szabályt hágott át azért, hogy ezt megtegye nekem. Szegény nem tudhatta, hogy ha ő is tudja majd, amit én... sokáig nem marad majd életben. Nem, nem én öltem meg, a nagybátyám volt, amikor végre a nyomára bukkantam. Tőlem várta, de nem voltam rá képes. Valamilyen szinten mégis csak kötődtem Davidhez hosszú együtt töltött hónapok után. A nagybátyám ellenben nem volt rest. Elmondott mindent, amit tudnom kellett az őseimről és persze arról, hogy nem vagyok átlagos, nem vagyok akárki, ahogy mindig is sejtettem! Az őseim között ott szerepelt Morgan le Fay, a híres boszorkány, Merlin ellensége, aki kiválóan gyógyított, mint én és aki képes volt madárrá változni, mint én. Tudtam! Éreztem én, hogy valakinek lennem kell. A nagybátyám elmondta, hogy ő és a felesége rejtettek el, mert egy nemesi családba születtem eredetileg az O'Harák közé, de ők jól tudták, hogy nem vagyok oda való, hogy köztük nem tanulok majd meg küzdeni és persze, hogy van egy ikertestvérem is, de egyikünk sem valódi O'Hara. Sötét mágia volt, ami a szülőanyánk méhébe helyezett minket, de a szüleink valójában nem az O'Harák. És hogy miért engem hoztak el és miért nem mindkettőnket? Egyszerű a válasz, bennem érezték az erőt már csecsemőként is. A szülőanyám úgy tudja meghaltam, így hát elrejtették a valódi külsőmet és már van igazi családom is, ha csak a nagybátyám személyében is. Nincs más dolgom, mint visszavenni azt, ami az enyém, az O'Hara vagyont, eltenni az útból az ikertestvéremet, aki csak csapong és semmiféle céllal nem rendelkezik és megszerezni Merlin hatalmát és erejét, ami csak rám vár. Hát tehetnék mást, ha erre születtem? Igazság szerint nem is akarok, hiszen kecsegtet a lehetőség, nem is kicsit.
A Szent Mungó Mindenki úgy tudja, hogy David egy sötét varázsló áldozata lett, így hát engem sajnáltak és engem vigasztaltak, hogy így pórul jártam és csoda, hogy én megúsztam és visszatértem a nyaralásról, amire közösen mentünk. Csak én és a nagybátyám tudtuk az igazságot és azt, hogy mit kell tennem. Nem volt hát kérdés, hogy felkutassam az ikertestvéremet és láss csodát épp annak a karjai között találom meg, aki Merlin erejéhez is hozzásegíthet? Ez a szerencse, vagy a sors? Nem volt nehéz dolgom, összebarátkoztam hát a húgával, akit mint bejegyzett vérfarkast ismertem meg a Szent Mungónak hála. Elmeséltem neki, hogy akivel a testvére van egy áruló, az életére akar törni, behálózni és elég sokáig suttogtam ahhoz a fülébe, hogy most már az én bábom legyen, hogy higgyen nekem és hogy mellettem álljon. Megmutattam neki az igazi arcomat és végül elhitte, hogy a másik ellopta az életemet, elvette a vagyonomat és mindent, ami valójában az enyém lett volna. Egy csaló, akit le kell leplezni, különben csak felemészti a testvérét... Nincs más hátra, mint kilépni a fényre, hogy beteljesítsem a sorsomat.
A hozzászólást Maureen Frey összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-04-14, 15:10-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maureen Frey 2018-02-01, 17:58
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Aztaaa!! Azt hittem, hogy már temethetem a sztorimat, hiszen elég sok elképzelésem volt, ám te a mélyből húztál fel, mint valami mentőangyal. A sors iróniája, hogy igencsak gonoszka terveid vannak, és a két kari egymásnak feszülhet, ráadásul Michael párjának ikre jön be a képbe, úgyhogy lesz dolgunk bőven, ha élhető párost akarunk ebből kihozni Merlin&Morgan la Fay remake, amolyan modern kori változat, úgyhogy nagyon tetszik ez az újraélesztett ellentét Izgatottan várom, úgyhogy már kezdhetjük is!!! A külső, és az életút leírása amúgy nagyon is illik a Pengdragon sztoriba, titkokkal, misztériummal teli, amolyan sunyi, hataloméhes felemelkedést, s drámai kifejletet sejtet
