2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Szerző
Üzenet
Tommy Jeffers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-01-04, 07:13
Meg sem fordul a fejemben, hogy bejönnék neki, noha kedves lány. Jelen állapotomban olyan zaklatott vagyok, pont a lelkiismeretfurdalás keltette rémképektől, hogy ha amúgy véletlenül csábítós kedvemben lennék, akkor sem menne a dolog, mert valami most akkora gátat nyom a lelkemre, hogy szó szerint remegek az idegtől. Olyan, mintha valami drogos lennék, akitől megvonták a naftát, és így életképtelennek érzi magát. A háztárs Sheree nagyon kedves teremtés, jobb szeretnék az ő bajával foglalkozni a sajátom helyett, de lazán elhárítja a felajánlkozásomat, mintha csak semmiség lenne, amit látott. Jó, a varázsvilág veszélyes hely, a muglik nem is tudják, hogy mennyire, de túlságosan felnőttesen viseli, amit a lányoktól amúgy nem szoktam meg. - Olyasmi. Nem is nagyon emlékszem a tegnapra, sem pedig arra, hogy hogy kerültem az ágyamba. Csak arra, hogy rémeseket álmodtam, és amikor felébredtem, nos azóta is tart az a furcsa.. érzés. Igen, hideg, fagyosan hideg. – Szinte bele is borzongok, és ha hozzámér, valaban azt élheti át, hogy hűvös a bőröm, noha nem tudom, hogy mitől. Akinek rémálmai vannak, az felforrósodik, teleizzadja az ágyneműt, nekem meg olyan, mintha.. Pont az ellenkezője lenne. Fázom, és közben ezek a furcsa, lázálmokat bontogató rémképek. De hogy más okozná ezt? - Nem akarnék ezzel a hülyeséggel sehova szaladgálni, nem is tudom, hogy miért mondtam el. Csak.. valahogy olyan valóságos vagy, ezért kikivánkozott. Köszönöm, hogy elmondhattam. – A beszélgetést nem kéne megköszönni, de tényleg olyan üldözöttnek érzem magamat, holott ő látott igazi szörnyűséget, mégis én panaszkodom. Fura. Mindenesetre legalább egy kicsit enyhül az a jeges szorítás, és azt a sok lányt sem látom. – Neem.. – Nevetek fel keserűen. – Tudod, nagy csődör voltam egy időben, és.. mindaz, amit sikerült művelni, már nem megbocsájtható. Lezárható, de nem megbocsájtható. Különben sincs kedvem egyesével végigjárni a fél iskolát, egy terembe meg úgyse férnének be. Igen, szar alakká tett egyszer egy lány, én meg ügyesen bosszút álltam mákoson. Na ezt add össze.. – A tequila mondjuk jó hatással van rám, legalább ellazít, és szétégeti a vénáimat, de a furán hideg érzet tompán ott marad még mindig.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2017-12-31, 14:46
Nem is gondoltam volna, hogy ez a mai nap ilyen fordulatot vesz majd, hogy pont abba sikerül belefutnom, aki már egy jó ideje birizgálja a fantáziámat, hiszen láttam már a srácot és tetszik is, csak hát... kicsit magasabb szintre tettem őt, mint magamat és nem gondoltam, hogy szóba állna velem egyáltalán. Viszont úgy fest jelenleg van épp elég gondja ahhoz, hogy mégis csak érdekeljem akár én is és azért ennek kimondottan örülök. Ezért nem akarok én olyasmiről beszélgetni, ami most nem érdekes, inkább róla, vagy csak akármiről. - Sötét árnyék? Mint valami kísértet? - morfondírozom el kicsit, mert hát eléggé ködösen fogalmaz, bár jó eséllyel azért, mert neki se sok fogalma van arról, hogy pontosan mi is történik vele, de hogy valami kísértet követné a lépteit és próbál neki keresztbe tenni, vagy ráijeszteni mindenféle rémképekkel... ez valahogy olyan abszurdnak hangzik, hogy nagyon. Persze a fene tudja, hogy nincs-e mégis így, csak hát olyan helyes srác, miért akarna valaki ilyen rosszat neki? Akkor is, ha követett el hibákat, hát nem ilyen gyermeteg bosszúval kellene megbüntetni. - Pedig itt nincs hideg, de ha nem múlik el meg kellene vizsgálni. Ha valami szellem követ, akkor annak nyoma van és annak is, ha valami átok ül rajtad. Ha nagyon rossz és nem múlik biztosan utána lehet nézni valahogy. - Hollóhátas vagyok, elég jól bánok a könyvekkel, viszont nem gondolom, hogy olyan profi lennék átkok terén, vagy könnyen rájönnék, hogy mi történhetett vele. Persze eszem ágában sincsen mondjuk Serához vinni, még ha ő esetleg könnyebben is találna megoldást, mert a végén még megtetszene neki. Mármint Sera, vagy fordítva és azt eszem ágában sincs megkockáztatni, hogy megint én veszítsek egy lényegében el sem kezdett játszmában. - Figyelj... én nem tudom, hogy pontosan miket is tettél, de ha ez ennyire zavar és kiborít... Mi lenne, ha mondjuk bocsánatot kérnél azoktól, akikkel rosszat tettél? Az sokszor segíthet. - tényleg lehet, hogy csak a lelkiismerete műveli ezt vele és semmi komoly nincs a háttérben. Ha viszont bocsánatot kér és meg is bocsátanak neki, akkor hátha könnyebben elfelejti a dolgot és ő is tovább lép, főleg ha már nem tesz rossz dolgokat másokkal, nem bánt meg senkit, mert változni szeretne. Azért igenis értékelni kell, ha az ember legalább próbálkozik nem igaz?
Nem nagyon értem, hogy miért nem akar utánajárni, hogy mi történt, de tapintatos akarok lenni, és ha Sheree nem akarja bolygatni a történteket, hát én sem fogom győzködni, hogy menjünk vissza, mutassa meg a véres helyszínt. Úgy fest, hogy minél előbb el akarja feledni. Majd talán később tényleg bemegy a parancsnokságra, hogy felvegyék a vallomását, nekem pedig most annyi jut, hogy segítsek megnyugtatni. Azaz kölcsönösen egymást, ugyanis a véres arcocskáját törölgetve az jut eszébe, hogy vajon én miért is vagyok ilyen feldúlt. Marad hát a közeli vadkan, lehet, hogy egy ital tényleg rám férne. Bár nem sokkal ezelőtt egyedül is ittam, de ott is láttam az exek baljós árnyékát. - Az italomba? Meglehet.. Ám sokkal inkább úgy érzem, hogy valami sötét árnyék követi a lépteimet, és előhozza a félelmeimet. Mintha azt akarná, hogy nézzek szembe a múlttal. – Aztán visszakérdezek, megmosolyogva a bókot, mert szoktak nekem bókolni olykor lányok, de inkább elfogadják, elvárják, hogy én tegyem meg, így kicsit meg is lep a dolog, nem csoda, hogy mindketten zavarja jövünk. Igazából ő is, láthatóan nem kapott még ilyesmit, holott tényleg egyedi, bájos külsővel áldották meg, ráadásul amolyan kedves a maga módján, figyelmesnek is tartanám, ha nem kéne a sötétség elől menekülnöm. A pincérnőt én most nem méltatom többre mint hogy bevárjam a tequilámat. - Azt hiszem most mindketten eloszlattuk kissé egymás félelmeit. Most biztonságban vagy, habár nem vagyok egy ügyes varázsló. Nem, most nem látom őket. Csak ezt a hideget érzem.. Borzongató... Nem is emlékszem, hogy honnan ered.. Különös.. Köszönöm, hogy maradsz velem, igazán jól esik. – Nem is az, hogy a közelgő finom ital fog felmelegíteni, hanem a társasága, hiszen most nem is akarnék egyedül lenni. Az valahogy olyan őrületes volt. Furcsa, hogy eddig így elkerültük egymást, de most már rémlik, ő is hollóhátas. - Tudom, hogy eddig túl rámenős voltam másokkal, és erre még büszke is voltam, de ez már jó ideje a múltté. Lehet, hogy valaki bosszút akar állni? – Ez csak felvetés, nyilván nem bántottam meg mindenkit, akivel együtt voltam, de azért biztosan elég sokakat. De most miért öntöm ki a szívemet egy ismeretlen lánynak? Kissé törékenynek érzem magamat jelen lelkiállapotomban.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2017-12-19, 17:56
Időt nyerni sikerül és ez elég is nekem egyelőre, aztán majd úgyis foglalkozom a többivel később, vagy ha eléggé elterelem a figyelmét, akkor eleve nem is lesz szükség rá, hogy visszatérjünk a témára. Ha mondjuk már a Roxfortban jut eszébe majd azt mondom, hogy küldök egy baglyot, ne aggódjon, úgy se sok mindent láttam. Most nem akarok ezzel foglalkozni, csak szépen kiverni a fejemből, ami történt és inni valamit. Ha pedig már pont vele sikerült ehhez összefutnom az úgy amúgy is tökéletes. Miért akarnék akkor mással foglalkozni, főleg olyannal, aki már úgyis... meghalt no, ez van. - Ühüm, hát persze, majd szólunk. - bólintok egyet azért, aztán mehetünk is. Nem kell túlspilázni, főleg mert láthatóan ő sincs a legjobb passzban, szóval neki is jót tenne, ha inkább egy kicsit leeresztene és nem foglalkozna most semmivel. Gondolom nem valami kellemesek azok a képek, amiket lát, ha egyszer így ki van borulva tőlük. - Előfordulhat, vagy ott van a lelkiismeret is, netán valaki nem tett valamit az italodba? Valami jó akaró. - nem mondom ki, de sejtheti mire gondolok. Ha már elég sok lány volt a múltjában, akikkel nem volt túl kedves, akkor akár valamelyik keresztbe is akarhat tenni neki. Nem lenne az annyira meglepő. Persze nem mondom, hogy egyből valami ősellenségre tett szert és el sem ítélem, mert nem tudom pontosan miket is tett, de vannak olyan lányok, akik mindent túl komolyan vesznek és mindenen túlságosan fenn akadnak, de gondolom ezt ő jobban tudja, ha már sokukkal volt dolga. - Idős nagybácsi? Ja nem, azért nem úgy nézek rád, mármint... érted, gondolom érted. - vonom meg végül a vállamat. Tényleg bók akart ez lenni, hiszen kiszúrtam én már őt, csak hát nem vagyok e téren kifejezetten profi, meg hát elvileg a pasiknak kell kezdeményezni és hát gondolom pont akkor nem vágyik valami új csajra, amikor épp a régieket látja mindenféle ha jól sejtem nem épp hálás rémképekként. - Kösz, majd letörlöm a mosdóban, vagy valami. - mosolyodom el, kissé azért igen zavartan, mert általában ritkán kapok bókokat. Valahogy soha sem voltam az, akin másoknak megakad a szeme. Arra is gyakran volt példa, hogy ha valaki azt hittem engem néz, kiderült, hogy éppenséggel egy barátnőm, netán Sera tetszett neki, vagy legalábbis én már inkább ezt láttam bele. - Egy mézsört kérek, köszönöm. - pillantok a csinos pincérnőre, aki hamar távozik is, hiszen elég sokan vannak itt, gondolom van épp elég dolga. Aztán pillantok újra Tommy-ra. Próbál beszélgetni, ez is valami, talán a tömény alkohol majd segít, hogy jobban legyen. - Azt hiszem, bár nem kiemelkedő. Igazából sosem voltam kiemelkedő semmiben, de... majd egyszer hátha. És te? Már nem látod azokat... akiket láttál? - lehet, hogy tényleg tettek valamit az italába és mostanra már mondjuk kiürült és így már jobb a helyzete. Persze nem jelenti, hogy nem is térhetnek vissza. Mondjuk lehet, hogy érdemes lenne legalább megpróbálnia utána járni annak, hogy mi a fene történt vele és miért látta azokat a képeket. Pontosan tényleg nem tudom mik lehettek, de az biztos, hogy rendesen ki volt borulva tőlük.
Látom, hogy terelni akar, inkább gyorsan megszabadulni a témától, így nem is erőltetem. Annyira azért sosem voltam megmentős típus, nem nagyon tudok én szembeszállni senkivel, csak a szavak szintjén. Jó, azért a fizikumom egészen rendben van, megdolgoztam érte, de inkább vékony vagyok, mint kigyúrt, nincsen rajtam még egy felesleges húsdarab sem. Viszont a pillantásunk alaposan összeakad, ahogyan próbálom nyugtatgatni, de nem tűnik annyira ijedtnek, inkább zárná a témát. Megbámul, én pedig nem jövök zavarba, odavonzza a tekintetemet. Van, akik ilyenkor elkapnák a szemüket, hiszen a másik lelkében elmerülni nem mindig szerencsés, de nálam most bevonzza a visszanézést, ragadós a bámulása, és talán most én is félre tudom tenni kissé a lányokat, akik oly rémisztően riogattak ebben a rémálomban. - Az megnyugtató. Akkor majd szólunk az auroknak, ha kicsit jobban vagyunk. – Bólintok, a többesszám most teljesen helytálló, noha én nem láttam a halottat, de nekem is van elég bajom bőven. Vissza tehát a szőkeség arcára, aki valahogyan a hetvenes-nyolcvanas évek szinésznőire emlékeztet. Amolyan Charlie angyalais. Amikor még nem volt mindenkinek tökéletes a haja, amikor még nem volt egy kiló vakolat a lányokon, hanem a természetes vonalak voltak az elfogadottak, sőt szexik. Na nem azt mondom, hogy nem akar haladni a korral, inkább az a klasszikus szépség, aki nem az elvárásoknak akar megfelelni, hanem akinek a külseje lényegében a belső harmóniából fakad. - Azt hiszem megihattam valamit, vagy hozzáérhettem valami varázstárgyhoz, ami ilyen régi.. rossz emlékeket idéz.. Biztosan csalódást keltő lehet, de.. sok lánnyal volt már dolgom, akik most mintha egyszerre jönnének vissza, hogy szembesítsenek azzal, hogy bántam velük.. – Felesleges most itt terelni, vagy hazudozni, néha egy idegennek könnyebb kitárulkozni. És hát mit is mondhatnék, a jó útra lépés egyik fontos alapköve a felismerés, az önbevallás. Ebben a pillanatban nincs is vesztenivalóm, mint hogy ez a szőke lány most sarkon fordul, és otthagy, bár ezt mégsem hiszem, őt végülis nem bántottam meg. - Mindenkinek más a jó kinézet, de köszi. Édes, hogy úgy mondtad, mintha valami idős nagybácsi lennék, akinek nem is illik ilyesmit mondani. A véres pofit leszámítva te se panaszkodhatsz. – Direkt nem emelek ki semmit rajta, hiszen bár ahogyan végigfuttattam a fenti gondolatmenetet, nagyon is egyedi, csinos lánykáról van szó, de pont a többi ex árnyékában lehetőség szerint inkább vissza kéne vonulnom, hátha elmúlik a dolog. Bár most éppen nem látom őket. Benyitunk a vadkanba, és keresünk egy félreeső asztalt. Enyhén tömeg van, kissé talán túl kell kiabálni egymást, de nem baj, most úgyis az ivászat a lényeg. Intek egy pincérnőnek, majd ha Sheree rendelt, akkor én is megteszem. Egyenlőre egy tömény tequilára vágyom a varázsitalok helyett, gyorsan fejbe kell, hogy vágjon valami. - És egy hozzád hasonló törékeny lány hogy védi meg magát? Ügyes boszorkány vagy? – Kérdezem amolyan témaindítóként. Láthatóan menekült, nem pedig szembeszállt a haláleset okozójával.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2017-12-07, 17:08
Kérdez és kérdez és én szeretném ezt a témát lehetőség szerint minél gyorsabban átugrani. Ügyesen el kell terelnem róla a gondolatait és az enyémeket is. Iszogatunk szépen valamit és kész. Még mázli is, hogy pont belé futottam, mert egyébként is érdekel. Mármint láttam én már és tényleg helyes és legalább nem kell trükköket és praktikákat bevetnem nála ahhoz, hogy észrevegyen. Végül is így elég figyelemfelkeltő vagyok és ha még iszogatunk is kicsit, akkor máris meg van valamiféle alap, amivel már tovább lehet lépni és ki tudja talán ma már nem csak arról mesélek majd Serának, hogy tetszik ez a srác, hanem arról is, hogy sikerült egyről a kettőre lépni vele. Oh az szuper lenne! - Oh nekem semmi bajom, komolyan. Csak rám fröccsent és láttam ott mást is, majd úgyis hívják az aurorokat gondolom. Azt hiszem valakit meghalt, de... nem néztem meg közelről. - na azért igyekszem nem teljesen érdektelenül beszélni, de látszik rajtam, hogy szeretnél tovább lépni a témán. Akár ezt még annak is veheti, hogy sokkoló volt és így kezelem a dolgot, nem akarok rá gondolni. Lenne benne ráció nem? Ha valaki lát egy gyilkosságot, szívesebben veri ki a fejéből, mint hogy részletesen lefesse. Ezért is érdeklődöm inkább felőle, hiszen eléggé... kábának tűnik, mint aki nincs a legjobb passzban, pedig eddig nem így láttam a folyosókon. - Üldöz a múlt? Mármint... hogyan? - kissé ráncolom a homlokomat. Tényleg nincs éppenséggel a legjobb passzban így első ránézésre, sőt másodikra sem. Lehet, hogy ő is látott valamit, csak nehezebben kezeli, mint én. Azért remélem, hogy nem engem látott, csak nem ismert fel. Bár végül is akkor édes mindegy, maximum az a gáz, ha utólag bevillan neki valami emlékkép. Egyelőre azért próbálok erre nem gondolni, viszont tényleg jobb lenne beülni valahová és inni egyet. Legalább mindketten könnyebben megnyugodnánk. - Egy kis italtól minden jobb és neked is jót tenne, ha leülnél. Nem festesz valami jól, már bocs. Alapból persze igen, na de... azt gondolom tudod. - lesütöm a tekintetemet. Azt hiszem ez egy béna bók akart lenni, de az ilyesmiben nem vagyok kimondottan profi, de akkor is. Az érintés is jól esik, pedig csak a kezemet rázza meg, de pár másodperccel azért tovább tartom a kezét. Érezheti, hogy az én tenyerem egészen hűvös. - Tudod igazából nem láttam túl sokat, úgyhogy nem sok mindenről tudnék beszámolni az auroroknak és csak elmenne vele egy csomó idő. Volt ott más is... talán ők többet láttak. - vonom meg végül a vállamat és inkább irány a Szárnyas vadkan. Tényleg jól esne mondjuk egy forralt bot, vagy egy forró csoki egy kis rummal megspékelve, vagy valami hasonló. Édesre vágyom, az talán valamelyest elnyomná a késztetést, hogy az ő édes vérét kóstoljam meg, mert valahogy teljesen biztos vagyok benne, hogy édes lehet. A mosolya is az... na nem most, mert most azt hiszem nehezen lehetne kicsikarni belőle egy mosolyt, de láttam már mosolyogni és akkor nagyon is édes volt.
Ha láthatott is lányokkal, az utóbbi időben már igen kevésszer követte lépteimet hangos botrány. Tudják rólam, hogy igazi rosszfiú vagyok, de valamiért történhetett valami, hogy kezdek lehiggadni. Egy időben szép szavakkal, vagy csak nyers erővel bárkit megszabadítottam a bugyijától, hogy kiélhessem magamat rajta, de.. Kezd benőni a fejem lágya, noha nem magyarázkodom, vagyok, aki vagyok. Cyra árulása miatt nem lehetek mindenkivel szemét, nem terv, hogy további lányok életét tönkretegyem. Inkább a saját, kreatív ötleteimet próbálom megvalósítani, hiszen ez vagyok én, a helyes srác, aki amúgy mindenkivel jó fej, és csak mert tévútra léptem, még nem kell úgy leélnem az életemet. Próbálom mereszteni a szemeimet a sötétbe, a lány mögé nézve, de nem látok senkit, aki le akarná vadászni, nem hallatszanak közeledő léptek. Bár.. ha valami bestia van a nyomában, az úgyis hangtalan, vagy példának okáért a háztetőkön ugrál. Ajjj... - Rád fröccsent a vér, vagy te is megsérültél? Egyáltalán? Mi történt? – Az fel sem merül bennem, hogy pont a bestiát tartanám a karjaimban. A lányok bár igen álnok, bosszúálló teremtések tudnak lenni, mint azok hárman ott lenge öltözékben a kukák mellett, de nem szabdalnak szét másokat. De sehol senki, csak a rémképeim. Nem lehet ez valóság, ennyire még én sem vagyok buta. Az exeim nem beszélnek össze, hogy lenge öltözékben támadjanak le, ráadásul még nyilvános helyeken is. Beteg vagyok, valami bújkál bennem, vagy csak leitattak, nem tudom, de a saját lelkiismeretemmel most nem tudok elszámolni, hiszen a védtelen törékeny lányra próbálok figyelni. – Szinte pont az, bármilyen jó is a hasonlatod. Üldöz a múlt, valahogy visszavág. El vagyok átkozva, vagy.. nem tudom.. Azt hiszem meg fogok őrülni.. – Visszakapom a tekintetemet a lány arcára, amit eddig már letisztított. Kissé meg vagyok illetődve, hiszen már cseppnyi félelmet sem látok rajta, mintha holmi megmentőt látna bennem, holott nem vagyok egy gyakorlati ember. – Inni? Attól jobb lenne? Azt hittem megmutatod amit láttál, vagy szólunk az auroroknak.. Nem félsz attól, hogy megint megtámadnak? – Fogadom el a kéznyújtását, és amikor hozzáérek, végre nem látom a démonokat, tehát akkor ő is jó hatással van rám. Arébb vonom, hogy ne itt a sikátorban botorkáljunk, megyek a vadkan felé, ha már arra javasolta, de azért olykor magunk mögé nézek, ha moccanna valami a sötétben, akkor rohannunk kell.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2017-12-06, 16:31
Helyes srác, tényleg nagyon. Láttam már nem is egyszer a folyosókon, sőt a klubhelyiségben is, szóval ő is Hollóhátas lehet és láttam már párszor mindenféle lányokkal is, ami persze nem érdekel. Van benne valami ennek ellenére is, valami sárm, valami megfoghatatlan, ami most nem igazán van ott, de talán csak a saját zaklatottságom miatt nem érzékelem annyira, a jó ég tudja. Első körben egyébként is le kell nyugodnom, mert bár ettem és általában elég gyorsan el tudom nyomni az ebből eredő zaklatottságot, de... ettől még nem jó, ha közben más is van a közelemben, főleg olyan valaki, akinek határozottan kellemes az illata, már ha létezik ilyen. A szaglásom élet, főleg a jelenlegi felfokozott állapotban, de igen az ő illata kimondottan kellemes, bár kissé zilált, mint én... vagy netán pont attól? Mintha félelem illata lenne, olyan kellemesen édeskés... olyan, amitől összefut a nyál a számban. - Hogy én? Ja... ez... - túlságosan kellemes az illata, ezért végül csak elveszem a papírzsepit és hátrébb lépek. Nem vagyok éhes, de valami miatt ez még sem jelenti azt, hogy ne tudnék még... Nem, ki kell vernem a fejemből, vagy neki kellene lenyugodnia, akkor nem lengné körbe ez a kellemes illat. - Kösz, megcsinálom! Igazából... nem is tudom, volt vér, meg egy hulla, jóval arrébb, de...alig láttam valamit, inkább elszaladtam. - igen, ez így azért elég hihető nem? És ha zaklatott vagy, akkor a másik csak nem faggat a kelleténél többet, legalábbis remélhetőleg. Egy biztos, jó lenne nem rólam beszélni és jó lenne, ha ő is lenyugodna, mert akkor még több vér lesz a ruhámon és az arcomon és akkor felesleges pazarlásnak minősül a papírzsepi is, amit kaptam tőle. - Te se festesz valami jó. Mintha minimum szellemet láttál volna és nem olyan Hóborc félét, inkább mint a Szürke hölgy és a Véres báró keveréke. - legalábbis tényleg olyan riadt tekintete van, mint aki azt se nagyon tudja, hogy hol van. Én legalább tudom, hogy mi történt, csak túl kell lépnem rajta és természetesen menni is fog, csak kell egy kis idő hozzá, no meg valami, ami elvonja legalább valamelyest a figyelmemet. Megtörlöm hát az arcomat, aztán a zsepit egy hanyag mozdulattal dobom el az egyik pocsolyába. - Ihatnánk valamit. A Szárnyas vadkan itt van pár lépésnyire. Fenemód jól esne most valami... hideg és ütős. - na igen, ez jó terelés és ő is megnyugodna, no meg az alkohol egy kicsit esetemben is tompítólag hat, így legalább nem gondolok arra, hogy milyen lenne ennek a helyes srácnak a nyakára vetni magamat. Hú basszus... ki kell vernem a fejemből! - Sheree egyébként... - nyújtom a kezemet, hiszen mégis csak illik bemutatkozni, akkor hátha nagyobb affinitása lenne arra, hogy velem igyon pár kortyot. Bár nem tudom épp honnan jön és mit csinált a faluban, de... egy kis ideje még hátra van. Még mindig jobban jár velem, mintha itt kint tántorog és láthatóan be van tojva.
Ahogyan belémütközik a másik lány, próbálom erőltetni az elmémet, de nem úgy tűnik, mintha ő is meglett volna nekem. Ismerős, az elmúlt napokban mintha már láttam volna valahol, talán éppen az estélyen, ahol a bemutatót szerveztük, de nem beszéltünk, és végképp nem feküdtünk le. Törékeny, bájos teremtésnek tűnik, leszámítva, hogy vércseppektől csillog az arca, s a haja is csatakos a verítéktől. Mintha bántották volna. Én magam sem vagyok a legjobb állapotban, de hogy őt kikészítették, az egészen biztos. Az oldalam kissé sajog az ütközéstől, de ez mit sem számít, ő is csattant rajtam, de ráadásul mintha menekülne valami, vagy még inkább valaki elől.. A nők a közelből nem tűnnek el, sőt, mintha azt sugallnák, hogy ő lesz a következő. Lehunyom egy pillanatra a szememet, hogy amikor ismét kinyissam, még mindig látom a képzelségeket a sikátorban, az előttem remegő teremtés viszont nagyon is valóságos.. Érzem a lehelletét a nyakamon, a zihálását, mivel futott.. A belőle áradó illat a bőrének az eredeti jellemzője, nem pedig valami parfüm, s különös módon nyugtatólag hat rám, pedig mindketten valamitől halálra vagyunk rémülve. - Kitől menekülsz? Ki bántott? Mit láttál? – Próbálom átfogni a vállát, és a háta mögé nézni. Nem vagyok túl erős varázsló, inkább a háztartási bűbájokban jeleskesik, de bárki is tűnne fel a sarkon, kap az arcába egy nagy adag.. sampont?! Lefolyótisztítót...! Végülis tanár szakon tanulok, nekem is meg kell tudnom másokat nyugtatni, ha már magamat nem tudom. A zsebemben kotorászok, és papírzsepkendőre lelek. – Letörlöd magad, vagy.. csináljam én? – Szólalok meg ismét, azért bármennyire is vagány, kezdeményező vagyok, azért ilyesmit nem mernék csak úgy magamtól. A legjobb az lenne, ha megmutatná, hogy mit látott. Még ha nekem sem hiányzik semmi plusz így estére, ami felzaklatna, de az a fránya lelkiismeret úgyse hagy nyugodni, legalább ennek a teremtésnek segítsek, hátra így közelebb jutok a megváltáshoz..
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2017-11-25, 19:46
Egyértelmű, megint megtörtént. Nem akartam, azért... ezt tényleg nem. Egyszerűen, ha elfog a vágy... ha elfog a vér utáni vágy képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak. Persze úgy adom elő ezt az egészet Seranak, mintha a velem történt legjobb dolog lenne, mert végül is valahol az is, hiszen csodás, hogy végre én vagyok valamiben az első, erősebb lettem nála és gyorsabb, csak épp van ez a kis hátulütő, ami azért végül is annyira nem csodálatos. Az arcomon még mindig akad néhány csepp vér itt-ott, nem sikerült mindent letörölnöm, még ha a számat már le is takarítottam. A ruhámon is akad valamennyi, bár a sötétben nem sok látszik és a csapzottságtól a hajam sem a megszokott szőkés állapotában pompázik. Sötétebb az izzadságtól, mivel sikerült vagy negyed órát futnom, amihez nem vagyok hozzászokva és hát kissé összeállt. Észre sem veszem, hogy más is van az utcán, most valahogy nehezemre esik tájékozódni, csak időnként hátrapillantok, attól rettegve, hogy valaki meglátta merre futottam, vagy... attól, hogy annak a srácnak a lefejezett teste utánam rohan? Tudom, baromság! De az ember, ha nincs a legjobban nem épp reális gondolatokkal paráztatja magát még a megszokottnál is jobban. És a nagy futást végül felfogja valami, azaz valaki, mert nem sikerül akkorát csattannom, mintha valami falnak mennék neki hirtelen. Így is majdnem sikerül visszapattanni, pedig jó eséllyel erősebb vagyok, mint az illető, akinek a hátába sikerült futni. Megállok végül a lábamon, csak kissé szédülök meg, ami jó eséllyel a stressz miatt lehet. - Bocs... én csak... jól vagy? - franc se tudja nem ütöttem-e meg túlságosan. Azt nem akarnám, bőven elég az egy hulla is, akit hátra sikerült hagyni, nincs szükség még többre, mert még figyelmetlen is vagyok. Az ütközés viszont kellően megakaszt, innen már nehéz újra kezdeni, azaz megint futásra váltani, hiszen kapkodom a levegőt. Ez van, kell egy kis pihenés, úgyhogy előre dőlve a térdeimre teszem a kezemet. A csapzott, szabadon lógó haj az arcomba hullik, így talán elsőre még az se nagyon vehető ki, hogy mennyire vagyok vértől maszatos.
Megtántorodva próbálom meg elkapni a sikátor szélén álló kukák egyikét, de nem találom el teljesen, így nekicsapódok a falnak. Ez a rémálom az istennek se akar véget érni. Napokkal ezelőtt történt valami súlyos, amit nem tudok felidézni, de valami kellően sötétnek kellett lennie, hogy fel sem tudtam dolgozni, ezért az elmém előhozott valami mást, ami azt elnyomhatja. Mindenhol azokat a nőket látom, akiket ilyen, vagy olyan módon tönkretettem, megaláztam. Mindez Cyra vétsége, de a lelkiismeretfurdalásommal nem tudok mit kezdeni. Bárhova nézek, csak azokat látom, akikkel játszadoztam, elvettem az ártatlanságukat, vagy csak kihasználtam őket. Azt gondoltam, hogy ha lesietek a Roxmortsba, és leiszom magamat, a borgőzös delirium majd felszabadít, de az a hely is tele volt az exeimmel, akik mintha minden asztalt befoglaltak volna, és néztek azokkal a hatalmas, vádló szemeikkel. Nagyjából két körig bírtam, de nem tudtam kizárni a fejemből a „becsaptál Tommy”, „azt hittem jelentett neked valamit Tommy” jellegű mondatokat, így felpattantam, hogy kirohanjak, de még akkor is mintha valami örvény lett volna, két oldalról övezik az utamat a nők, a meghalt, széthazudott teremtések, egykori trófeáim. A fejem zúg, nem tudom hogy mitől lehet ez, az elnyomott emlék nem hagy nyugodni, mégsem tudok most foglalkozni vele, hiszen először ezt a kárpázatot kéne legyűrnöm. A sikátor végében is az egyikük áll, ahogyan felnézek, szétnyitja a hosszú kabátot, megmutogatván magát, hogy nincsen rajta semmi, majd gúnyos-mérges pillantással mutatja a középső ujját, azt suttogva, hogy „csaló”. – Tűnjetek már...El! – Dörmögöm, s újabb jelenések jönnek, mintha csak a hangosan kimondott szavaknak ez lenne a következménye. Egészen erotikus élménynek is mondhatnám, hogy többségükön alig van valami, vállat, és combot villantanak, ám többségűk tekintetéből egyértelműen a vád sugárzik..
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Tommy Jeffers
Reveal your secrets
Tárgy: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2017-11-20, 18:51
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
