Az úszó virágpiac, Amszterdam

Nézek rá egy elégedett vigyorral. Aztán ahogy hallom a reakcióját megadóan felemelem a kezeimet.
- Jó elismerem, vonzanak a cica szemek. Fogalmam sincs miért ilyen pöcsmágnes ez a srácoknál... - ismerem el némi kifigurázással. Sajnos nem tudom sokáig fenntartani a nyálverős dolgot. Így kibukik belőlem a nyers őszinteség.
- Múzeum? Múzeumot mondtam? - nézek egy nagyot magam elé - Van baj. A múzeumok csak akkor érdekesek, ha ismered a kor poénjait, csavarjait, sztereotípiáit és persze a kegyetlen igazságot és némi kificamodott ízléssel meg is tudod lovagolni! Szóval.. - egy vissza szorított lélegzettel préselem ki a választ
- Szóval jó lesz az állatkert. - a szülős dolgot csak megmosolygom, pont a faszomnak sincs kedve sajnálnia őket, kamuból se! El is engedem, remélem nem is jönnek többet szóba.
- Kössz! - fogadom el a cigit. És nem, nem kerüli el a figyelmem a fadarab...? Meg is zavar rendesen, de aztán ezt is elengedem inkább! Minden esetre, elraktározom az információt. Nem eléd bennem kényszer arra, hogy eltulajdonítsam. Lehet a csaj vámpír vadász, az meg a karója, ki tudja, elég szabad manapság a világ.
- Tulajdonképpen meg akartalak hívni egy... Mondjuk egy perecre, ha már állatkert. - mosolygom meg a helyzetet. Hát ez vér ciki.. Meg valahol elég vérszegény, de legalább kiteregettem a kártyákat. Nincs sok kedvem alakoskodni, főleg, hogy nem kapcsolatot akarok, legfeljebb egy kis állatkerti állatkodást... Hja.. Szívesen nézném azokat a cicaszemeket miközben khm... Na mindeeegy!
Hagyom hogy ő gyújtsa meg a cigimet, pippantok, felizzik, tökéletes!
Körül nézek és meg kell állapítanom
- Egész pofás ez a piac... Isnered a  Le Languages des Fleurs nevű szótárat? - kérdem végül csak, hogy némi értelmet is csillogtassak magamból és ne csak suttyó, lerohanás legyen.

Kezdem azt érezni, hogy ez az állítólagos rablás tényleg kezd átmenni inkább csajozásba. A csaj a beszédje alapján egyáltalán nem tűnik valami gazdagnak. Mármint egy tök átlagos csaj, nem hiszem, hogy teli lenne pénzel, de mégis van benne valami érdekes. Már csak ezért sem hagyom itt, rászeretnék jönni, hogy mi ez a dolog amiért úgy érzem, hogy ő mégsem csak egy átlagos csaj a sok közül.
- Fehér holló? - kérdezek vissza. - nem, én ember vagyok, nem holmi madár. - mosolygok rá közben majd folytatom. - Nem hiszel benne? Mesélj akkor miben hiszel? - közben próbálom teljesen lemásolni az arcmimikáját, én is érdeklődve emelem meg a szemöldökömet a flörtölés céljából, kissé kacérkodva.
- Letámadtalak? Ohh sajnálom, ha szeretnéd természetesen békén hagylak. - persze bízom benne, hogy nem fog elküldeni. Ez is lehet egy visszajelzés afelől, hogy egyébként szimpi neki az, hogy csak így leszólítottam az utcán vagy sem?
- Hát tudod van itt elég sok múzeum amit érdemes lehet megnézni ugyan is rengeteg érdekesség található benne. - közben ő elindul és meg szép lassan sétálok mellette és folytatom. - Itt van nem messze a Dam tér is illetve az állatkert ahol például én rengeteget megfordulok - most az egyszer tényleg nem hazudtam neki, ugyan is tényleg sokat szoktam állatkertbe járni, na jó nem csak azért mert annyi szerettem az állatokat, hanem inkább azért mert ott rengeteg a turista, és ezzel kb. mindent el is árultam.
- A család? - gondolkozom el közben rajtuk egy kicsit, őszintén szólva már nagyon hiányoznak - Sokan vagyunk persze, három tesóm van, egy húgom, egy öcsém és egy nővérem. - Eszembe jutottak a testvéreim így egy kicsit elmerengtem rajtuk, nem kizárt, hogy ez az arcomon is látszik. De végül is így eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, hogy miért is beszélek ezzel a lánnyal. Pénzt kell szerezzek. Megráztam egy kicsit a fejem, hogy észhez térjek majd elkezdtem jobban fürkészni a csajt, muszáj, hogy találjak nála valamit.

Ez a lány elég fura, mintha élvezné azt, hogy én nem igazán értem, hogy mit is beszél, szerintem tök természetes reakció ha értetlen arccal nézek rá. de jól látom az arcán, hogy ő ezt egy kicsit élvezi? Amikor meghallom a nevét már meg sem lepődök, ugyan az sem valami hétköznapi, pontosan az a fajta amit mindegy, hogy hányszor hallok úgy is elfogom felejteni. Mármint ez a "Delacroix" tuti, hogy nem angol név, inkább franciás vagy mit tudom én.
A "fel akarsz csípni?" kérdésére csak elmosolyodok, ha valójában tudná, hogy miért is szólítottam meg biztos, hogy már nem itt lenne.
- Miért van az, hogy senki sem hiszi el, hogy létezik olyan férfi aki csak azért szólít le az utcán egy nőt mert szeretné őszintén megismerni őt és nem csak a vadász ösztöne hajtsa. - válaszolok a kérdésére, közben végig a szemébe nézek, hogy éreztessem vele az önbizalmat ezzel pedig azt az érzést, hogy én más vagyok mint a többi fiú és bennem igazán megbízhat. Hogy beválik-e? Jó kérdés. Nem minden nő ugyan olyan ezt már sikerült kitapasztalnom, ami az egyiknél működik az a másiknál nem. Meglátjuk, hogy ő hogyan is reagál, ha nem tetszik neki akkor pedig taktikát váltunk.
- Amszterdam nagyszerű hely, rengetek a látnivaló. Ha szeretnéd ajánlhatok neked egy-két helyet amit mindenképp nézz meg, vagy ha nem félsz tőlem akkor meg is mutathatom most személyesen is. Persze azt is megértem, hogyha nem-el válaszolsz ugyanis elég félelmetes és megbízhatatlan vagyok. - nevetek fel közben mintha csak viccből mondtam volna, pedig sajnos ez egyáltalán nem volt vicc.
- Öhh.. igen egy jó pár éve már itt lakom, eredetileg Angol vagyok csak az egész család itt él Hollandiába így én is felköltöztem, hogy közelebb legyek hozzájuk. - persze ismételten füllentettem, ami már igazából olyan könnyen megy nekem, hogy az szinte észrevehetetlen.

Valahogy a következő jelenetek nem éppen így pörgettem le a fejembe mint ahogyan valójában megtörtént. A lány elkezdett nekem össze-vissza különböző nyelveken beszélni, így is alig értettem amit mondott hisz rengeteg ember volt a piacon. Furán fintorogtam rá, majd jeleztem neki, hogy én nem értem amit beszél, meg is fordult a fejemben, hogy itt hagyom de ekkor megszólalt egy olyan nyelven is amit ismertem.
- Angol, ha lehet inkább akkor maradjunk az az angolnál - vágtam közbe gyorsan hisz féltem, hogy tovább fogja folytatni. Elég fura, hogy van itt egy lány Hollandiába és szinte minden nyelven tudd beszélni kivéve a Hollandot. Úgy tűnik, hogy most járhat itt először, talán bemutathatok neki egy-két érdekes helyet, útközben pedig ha alkalmam adódik akkor megfosztom a vagyonától. Remélem, hogy lesz nála valamennyi, hogyha tényleg csak egy turista akkor nem lehet, hogy semmi nélkül járja be a várost.
- Hogy hívnak? - tettem fel ismételten a kérdésem természetesen már angolul.
Ha megmondja a nevét nem adom meg az igaz nevem hanem egy kitalálok egy kamut, pl. Justin Smith. Ha megmondanám és tényleg sikerülne kizsebelnem akkor elég könnyen megtalálna a rendőrség, így nem kockázattok.
- Jól érzem, hogy most jársz elsőnek Amszterdamba? - kérdeztem rá.

Ismételten Amszterdam utcáin járom ahogy az az utóbbi időben megszokott volt már tőlem, olyan embereket keresek akik jómódúnak, tehetősnek látszanak. Hogy miért? A válasz igen egyszerű, a vagyonukra illetve a különböző értékes dolgaikra fáj a fogam, még pedig azért, hogy minél rövidebb időn belül megszerezzem azt a pénzt ami a tesóim "kiszabadításához" szükséges. A kinézetem most rendezettebb a megszokottnál, ugyanis általában kócosan, minél lazább, kényelmes ruhákat szoktam hordani, de mivel gazdag embereket szeretnék kirabolni nem elhanyagolandó a kinézet sem, ezért ilyenkor érdemes adni rá. Természetesen nem spilázom túl, egy bőrdzsekibe egy fehér pólóba illetve egy kék farmerbe vagyok felöltözve, egyszerűen nem kitűnve a tömegből. Az úti célom pedig nem más mint az úszó virágpiac, rengeteg ember szokott ott megfordulni, csak közel kell férkőzzek egy-kettőhöz aztán már megy könnyedén mint a karikacsapás. Egy jó párszor körbejártam a piacot míg találtam valakit, ugyanis sajnos egyetlen egy gazdag ficsúrt sem láttam, így megelégedtem azzal a lánnyal is akit kiszemeltem végül. Első ránézésre nem tűnt annyira jómódúnak, de felfigyeltem rá a viselkedése alapján, ugyan is úgy tűnt, hogy nagyon óvatos, mint akinek van oka óvatosnak lenni hisz olyan dolgok rejtőznek a zsebében ami értékes lehet. Zsebre dugott kéz, fura viselkedés, kissé zaklatottnak tűnt közben pedig nézelődött figyelte a virágokat. Vártam egy kicsit míg lecsapok ugyanis biztosra szerettem volna menni ezért vártam hátha vásárol valamit de nem tette meg, csak nézelődött. Ezért nem inkább nem is vártam tovább, nem győztem várni tovább elindultam felé, a közelébe férkőztem úgy, hogy ne vegye észre majd én is elkezdtem bámulni a virágokat, holott igazán nem is érdekeltek.
- Hát nem gyönyörűek ezek a virágok - szólítottam meg egy mosoly kíséretében. Utálok jó pofizni de van amikor sajnos muszáj.
- Hogy hívnak? - kezdtem neki az ismerkedésnek, közben végig mértem a szememmel közelebbről is.