2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A familiárisom varázsa éppen annyit segít, hogy a társaim egy leheletnyivel gyorsabbak tudjanak lenni az ellenfelünknél, de ez pontosan elég. Taszítunk rajta, majd Jake leolvasztja a maszkját és alóla a talajt, Luna pedig indacsapdával ejti rabul, ameddig Cody lemarad és Ginával foglalkozik. A lány, akiről leszedtük a sisakos férfit, már valószínűleg menthetetlen, de még is csak meg kellett próbálnunk még időben közbelépni… És ekkor megjelenik Dick és elejét veszi annak, hogy a fickónak egyáltalán lehetősége legyen kiszabadulni. A szemem majdnem kiesik a helyéről, ahogy meghallgatom, hogy egy mugli vallási fanatikus volt az, aki olyan hatalmakra tett szert, hogy tucatnyi emberrel végzett és csak egy közös varázslat erejével tudta majdnem tíz varázsló legyengíteni annyira, hogy lelőhessem… Ami után egyébként ugyanúgy sikerült velünk jönnie. A gyilkosságokról Auror lévén nyilván hallottam, így nagyon örülök, hogy elkaptuk a gyilkost, de… Rengeteg gondolatot ültet el bennem ez az egész. Olyan mágiákat tapasztaltunk, amit korábban még sose, olyan képességeink erősödtek meg, amiket a Minisztérium még csak nyomokban ismer és kezdett el bejegyezni. Ez valami új, és az, hogy Grindelwald nevét ezzel kapcsolatba hozzák, csak még nagyobb súlyt helyez a vállunkra. Az, hogy Dick Luna ükunokája még egy szemöldökráncolásra ad okot, de Luna olyan könnyedséggel reagál minderre, mintha mindig is tudta volna, semmi se változna. Ha én tudnám ezt… Hogy a leszármazottam ki tudja hány éve ott raboskodik, és helyettünk vállalta a szerepet, hogy ott is maradjon - bár ezek szerint kijárással a valós világra, már ha ezt nevezhetjük úgy - azért engem jobban megütne. De hát ezért vagyok én néha az indulatos csatamágus. Végül beérünk, de én cseppet sem nyugodtam meg Dick szavaitól, nem látom benne a lezárást, nem látom, hogy túl lennénk mindenen, és persze többek között Cody-t sem látom, amire kissé összeráncolom a szemöldököm, de elég biztos vagyok benne, hogy nem lehet távol, hiszen az aktuális gonoszt Dick elvitte és az imént még Ginát gyógyította. Ahogy Jake megfogja a kezem és az iskola felé vezetne én lassan megszorítom és ahelyett, hogy az iskolába mennénk, még itt akarok beszélni vele, talán a kedvenc helyünkön a Rigóban, ha hosszan akarná, de a lényeg, hogy Roxmortsban maradnék, hogy néhány perc, talán fél óra múlva, már hoppanáljunk a Minisztériumba, mert erről tudniuk kell. Tucatnyian tűnhettek el a vonatról, nekünk pedig el kell mondanunk mindent, amit csak tapasztaltunk, nincsen idő megpihenni.
// Köszönöm a mesét, alig várom, hogy lássam Grindelwald felemelkedését. Ja… és a képét a Minisztériumiaknak, amikor közlik, hogy egy MUGLI FANATISTA gyilkolászott úgy, hogy el se tudták kapni idáig. :DDD //
Valami csodával határos módon Codynak sikerül talpra állítani, és összekaparnia. Nem hiába gyógyító. Köszönetképp csak bólintok felé, arra hogy beszéljek is, egyszerűen képtelen vagyok. Addig amíg Cody engem rak össze, a többiek megbirkóznak a bukósisakos fazonnal. Igazából nem túl sok jut el hozzám az egészből. Még Dick magyarázatából sem. Fogalmam sincs ki az a Grindelwald, meg úgy általánosságban az egész helyzet túl sok. Felfogom, hogy egy kattant csuhás gyilkolászott, de tényleg képes volt erre? Az egész annyira gyomor fordító, hogyha lenne bennem valami, vagy maradt volna még egy szemernyi erőm is, tuti lerókáznám Codyt. De még erre se vagyok képes jelenleg. Simán csak hagyom, hogy Cody berakjon egy fülkébe. Már így is félájult állapotban létezem. Csak zavaros foszlányok jutnak el a tudatomig... Aztán egyszer csak vége lesz a rémségek kicsiny vasútjának, és megérkezünk. Lassan Hagrid óbégatására eszmélek, és meg kell mondjam még sosem örültem ennyire a vadőr hangjának. Fogalmam sincs miféle autonóm reflex segít le a vonatról. Egyszerűen gépiesen csendben követem Hagridot vissza a kastélyba. Képtelen vagyok végig nézni a többi leszállón, vagy bármi értelmes cselekedetet kipréselni magamból. Ennyi voltam. Egy időre kiürültem. Még Codyra is képtelen vagyok ránézni, főleg amikor bevillan az a kép róla. Ott a tó alján. Nem. Az nyilván csak egy hallucináció volt, mert Cody itt van, Vagyis egy-két perce itt volt, és megmentette az életem az áramütés okozta haláltól. Szóval az csak egy rémkép lehetett, ami maximum rémálmaimban kísért majd eztán... már ha képes leszek felmászni a griffendél toronyba, és elaludni végre...
Gyors egymásutánban zajlanak az események, amíg Dick meg nem érkezik újra és helyre nem teszi az egész helyzetet, azaz magyarázatot ad az aljas illetőre, akinek úgy fest teljesen megkavarodott már minden a fejében. Csak halkan sóhajtok, hiszen bár rettenetes dolgokat tett, de mégis sajnálatra méltó, főleg ha azt nézzük mi vár majd rá ezek után, de rossz belegondolni, ha ott volt rajta a jel... az semmi jót nem jelenthet ránk nézve, bár talán csak egy kósza emlék a múltból, ami semmit nem jelent. Voldemortnak is akadnak még híve annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt eltűnt és már talán tényleg soha nem hallunk róla, ahogyan Grindelwaldról sem igen vannak hírek, na de ha tévedünk...? Egy pillanatra persze meglep a köszönés, de tőlem cseppet sem csodálkozásra okot adó módon, csak egy mosollyal biccentek a fickónak, még ha rengeteg kérdésem is lenne felé, de a jövőt jobb nem előre tudni, főleg hogy igen képlékeny és bármikor más útra terelődhet. - Minden jót! - köszönök el, mielőtt tovább indulna a vonat, a tekintetem pedig egy pillanatra még megállapodik Codyn, aki láthatóan mintha semmiről semmit sem tudna és elkapom talán még Jake furcsálló pillantását is, talán legilimentorként érzem a felőle áradó érzéseket, vagy Gináét, amennyiben az ö érzelmei erősebbek, hiszen egy barát halála tudatosulhat benne, de végül csak elgondolkodva szállok le a vonatról, tőlem nem megszokott szótlansággal, épp csak biccentve köszönök el a többiektől.
//Köszönöm szépen én is a mesét szuper volt! A gifek is nagyon találóak voltak //
Érzi,hogy nem az igazi, hogy a másikat közvetlenül támadják, ezért is igyekszik inkább mellette, körülötte támadni, és örül, hogy Luna besegít, így sikerül lefegyverezniük azt a valakit. De a nyugtalanító érzése nem hagyja el, és nem hagyja, hogy rendesen koncentráljon. Képességének hála azonban félreteszi a dolgot. Amikor Dick hirtelen megjelenik, akkor hátrál egy fél lépést, és csak halkan hümmög, végül Griff fülébe súg. - Mondtam, hogy van kiút. - hiszen Dick is, mint őrző tért át a függönyön, és így kiderült, hogy Jake-nek igaza van. Hagyja, hogy elvigyék a fanatistát, aztán a dolgok lassan kezdenek megnyugodni, amit azt jelenti, hogy Jake agya is képes újra rápörögni a dolgokra, végiggondolni.. és ahogy végignéz a társaságon, a tekintete megállapodik Codyn, és ahogy végignéz rajta, a szája sarka egy kissé lebiggyed. Beugrik neki a nimfa, a pecsét, a forrás, és megfogja Griff kezét, hogy amint leszálltak a vonatról, elinduljanak, vissza az iskolába, és csak halkan súg neki valamit, hogy beszélniük kell. Mivel a többiek jól vannak és Cody is eltűnt, nincs miért tovább aggódni.
Ginát a csodával hatásos módon sikerül voltaképp vissza rázni az életbe. Aminek nyomán kimondhatatlanul hálás vagyok, felnyalábolom a lányt, hamarosan befut a vonat a Roxfortba. Ameddig én Gina életben maradását segítettem, addig a többiek legyűrik a gonoszt közös erővel. A vöröst a karjaimban tartva lépek közelebb a fülkéhez, bár érzem, hogy reszketek, holott Gina kifejezetten madársúlyú. Mikor is Dick felbukkan, ami nem kissé meglep! beszélni kezd, hogy ki is volt ez az alak aki most megsemmisülve méregtől fuldokolva, vagy ki tudja mit tesz vele amit Dick leöntött a torkán a halálát leli előttünk. Ezek után pedig.. Egyszerűen elhoppanálnak. Mielőtt azonban ez megtörténne, utolsó pillanatokban észre veszem Grindelwald jelét a pap nyakán. - Igencsak kétségbe eshetett az a nyomorult fanatikus, ha Grindelwald tanai bekebelezték... - közben Ginát leteszem a fülke ajtóhoz közel eső ülésére. - Pihenj! - és már állok is tovább a másik sérült lányhoz, ránézésből nagyon halott, de ki tudja... Ha rá kérdeznek, hogy mégis hogy értettem azt amit mondtam, a magam nyakára mutatok, jelölve a helyét a papon a látottaknak. - Az ő jele volt rá tetoválva. Ameddig pedig befut a Roxfortba a vonat, eltávolodom a többiektől, Ginától is, mindenkitől és be be nézek a fülkékbe, kinek tudok segíteni, vagy kell-e egyáltalán.
Aztán.... Olyan érzés fog el, mintha elájulnék.
Az érzést pedig az követi... Hogy lidérces álmomból ébredek. Nagyjából azzal az érzettel a szívemben mint mikor régebben a viharoktól kaptam pánikrohamot. Fel is sikítok nem túl férfiasan. - Ne hagyjatok itt!! Félek a büfés boszorkánytól! - viszonylag hamar sikerül azonban rendeznem a légzésemet. Megtapogatom magam és mikor mindent a helyén találok, sóhajtok egy rohadt nagyot! A vonaton tök sötét van és... nincs körülöttem semmi és senki. Borzasztóan elaludhattam! Bár hogy mire volt jó ez az alvás azt nem tudom, mert most kimerültebb és ziláltabb vagyok, mint valaha. Álmomból vissza köszönnek apró érzetek, de semmi kifejezetten konkrét. Lustán megsimítom magam mellett a helyet, ahol álmomban Quinn ült volna.... De emlékszem, ő nem szállt fel, hanem haza ment végül. Körül nézek és a többiek helyén időzik el a tekintetem. Ezek szerint üres fülkébe szálltam. Sóhajtok egy újabbat, és felállva kilel a hideg. Nyújtózok egy hatalmasat, hogy oldjam. Hosszú volt az a műszak a Varjúban... Ekkor eszembe jut, hogy Rennes tanárnő a nap folyamán vár az üvegházba érkezett növényritkaság miatt amit kértem tőle. Megdörgölöm a szemeimet és elkezdenék össze szedelőzködni, valószínűleg már senki nincs a vonaton és jobb lesz hamar leszállni, mielőtt elindul visszafelé! Mivel a vonat ép és nekem sikerül elkerülnöm a kérdéses fülkét simán lelépek a peronra és ha találok ott valakit és még beszélgetnek is, gond nélkül oda battyogok hozzájuk. A köreikbe érve pedig egy fáradt, kissé kimerült, de egész jó hangulattal teszem fel a kérdést. Mint aki kész a következő napra... és élete hátra levő részére. - Hello mindenki!- mintha most találkoztam volna velük először hogy felszálltam. - Miről maradtam le?~
Shanna időfagyasztással próbálkozik, ami csak minimálisan segít, hiszen nem gondol bele, a motoros illető, aki Nicolas alakjában fogva tartotta őket a függöny mögött, maga is képes utazni időben, és térben, hiszen szerte a különböző valóságokból szedett magának jelölteket, akiknek a segítségével ki tudott volna jutni. Végül Luna lett az, aki szembeszállt vele, ő vitte a terhet, noha Shanna maga vitte be a halálos csapást, miután Gina sebezhetővé tette. Sőt, mindannyian, akik most itt voltak, komoly lépéssel járultak hozzá, hogy visszatérhessenek, igaz, a gonosz is velük távozott. Jacobnak van valami furcsa érzése, de nem a motoros alak láttán merül fel benne, hogy túlvilági, hanem… Shanna tehát belassítja az időt, ami azért mégsem áll meg, de a társai, mint szövetségesek, előbb cselekedhetnek, mint a motoros. Aztán letaszítja őt a diáklányról, aki látszólag már menthetetlen, ám Jacob futóhumokja beszívja az illetőt, miközben Luna druidacsápjai lefogják, és feszítik ellentétes irányokba a végtagjait. Jacob mivel villámgyors, be tud olvasztani egyet a sisakon, amely feltárul, és egy hatvanas öregúr tűnik fel mögötte, aki legnagyobb megdöbbenésükre papi reverendát visel, apró kis kereszt a nyakában. Habzó szájjal vergődik, mintha még átkokat próbálna mormolni. Ezalatt Cody magához tudja téríteni Ginát, aki a megrázkodtatások ellenére jól van, és most már a kábelt simán átlépve közelebb tudnak húzódni. A Roxfort expresszt most ugyan nem vezeti senki, vélhetően mágiával van beprogramozva. Az öregúr, aki papnak néz ki, megfeszül, mintha ki akarná tépni magát a csápok, s futóhomok rabságából, ám közvetlenül mellettük a semmiből hoppanál valaki, nem más mint régi jó ismerősük, Dick. Pillanatok alatt felméri a terepet, s a markában tartott bájital tartalmát villámgyorsan leerőlteti a fickó torkán, aki be is ájul, lecsukódnak a szemei. Hamarosan a Roxfortba érnek, de Dicknek még van némi magyarázatra ideje. – Már régóta keressük azt, aki maga volt a megelevendett káosz a Millineumon. Az öreg sosem tudta igazán elviselni a fiatalok szentségtelen életét, akik nem a vallásnak megfelelően, illően viselkednek. Gyilkolni kezdett, és úgy gondolta, hogy amolyan inkvizítorként ehhez joga van. És egyszer, a szilveszteri kavarodásban, amikor részben fény derült a varázsvilágra.. teljesen bekattant. Az egész világrendje dőlt össze, szentségtelen dolognak ítélte meg, hogy a gonosz követei sötét mágiával árasztják el a világot. Megölt ott egy varázstudót, és elvette a pálcáját. Ő maga ugyan nem volt olyan, aki értene a varázslathoz, de féktelen fanatizmusa megértette vele, hogy is működik, és úgy visszük, még egy mentor is segítette. Valaki a háttérből felismerte azt az erőt, amely túlmutat azon, hogy sosem folyt az ereiben varázslóvér. Az öreg pap képes volt arra, hogy szétszakítsa a függönyt, és saját világot kreáljon, ahol megtisztíthatja a bűnős lelkeket, mint afféle purgatóriumban. Még a jövőből is vitt oda ártatlanokat.. Ám rájött, hogy maga is csapdába esett ott, azért vágyott annyira a szabadulásra, hiszen közel száz emberi évet töltött ott a végtelenbe zárva. Képes volt arra, hogy felvegye valaki alakját, akinek egyszer meg kellett volna halnia, de mégis túlélte, erről én sem tudok sokat. Egykori diáktársatok, az a McCaine valahogyan… egy szintén megváltozott idősíknak köszönhetően tovább folytathatta az életét, ez viszont a pap kezére játszott, tovább erősödött az alakjában. Ám ne aggódjatok, most már nem lesz vele semmi gond. Neked pedig külön köszönöm, ükanyám.. – Biccent még Luna felé, aztán elhoppanál az öreg testével, de aki egy kicsit is jó bájitalból, sejtheti, hogy nem gyógyító ital volt, hanem valami, amitől rövid úton belül megáll az ember szive. Cody az utolsó pillanatban még észrevesz a döglődő pap nyaka alatt egy különös tetoválást, de csak és kizárólag ő. Ez bizony Grindelwald jelképe! Ő lett volna a különös mentor? Mindenesetre a vonat végül befut, és Hagrid óbégatására le tudnak szállni a sötét, alig kivilágított roxforti állomáson. Jacob még mindig azon tűnődik, mi ez a furcsa érzés, és miután kezdenek szétszéledni, akkor ugrik be, ami Ginának is. Cody! A fiú lebukott a forrásnál a víz alá, és akkor Gina mintha látott volna valamit, ami akkor nem tűnt fontosnak, hiszen sikerrel jártak. Ám most már nyilvánvaló, Cody holtteste hevert a vízfenéken. Megfulladt a rossz bűbáj miatt, és már nem ő jött fel, csupán a kísértete. A nimfa végül mégis elfogadta az ajándékot. Ugyan Nox csak gondolt rá, de Jacob számára is egyértelműek most már a szavai, s a gonosz kacaj, áll az alku! Ahogyan körülnéznek, Codyt már nem látják sehol.
Nem sokkal később Cody felébred a vonaton, és bár cseppet sincsen kipihenve, nem emlékszik semmire. Azt sem tudja magáról, hogy szellem. A nimfa valami különös pecsétet rakott rá, hogy még egy rövidke ideig legyen anyagi teste, ám ez gyorsan el fog szállni, s utána ráébred, hogy halott..
//Köszönöm a részvételt, esetleg zárót lehet írni, ha valaki szeretne. A jutalmat 1-2 napon belül kiszámolom, és jelzem //
Előre mennék, de Shanna elkapja a grabancomat én pedig észbe kapva torpanok meg és most, hogy tisztulnak a képek, döbbenek rá, hogy Quinn mintha nem is szállt volna fel a vonatra! Ez... Valahol roppant örömteli és szerencsés, valahol pedig egy igazán mély öngól, miszerint ez idő alatt, végig hagytam, hogy megtévesszen egy rémkép és ettől a rémképtől lényegében használhatatlanná váltam. Shannáék elhaladnak mellettem, én pedig kissé immár lemaradva, orbitális mázlival lépem át azt a kábelt, amire Ginának sikerült rálépnie. A többiek a kabinban zajló eseményekre reagálnak, én pedig Ginára. Ki tudja van-e időm elvarázsolni egy az esését tompító bűbájt, ha mást nem is, de azért megkísérlem. Egy álomból már felébredtünk, ki tudja ebből van-e hová felébredni? Hiszen annyira valóságos volt minden! Főleg nem vehetünk fél vállról semmit most már. Így ha volt is köztem és Gina között valaki még a vonat folyosóján, elcsusszanok mellette, hogy elérjem a sérültet. Mellé guggolok, úgy, hogy a fülke amibe Jake-ék benyomulnak, semmiképp se kerüljek háttal neki. Ki tudja mi fog onnan kirontani, ha nem tudják feltartani... Erősen megcsap az égett emberi szövet és hajnak a szaga, de elég volt a tökölésből. Valószínűleg maradt a testében valamennyi áram, úgy hogy a befogom a száját, a fejét hátra hajtom, hogy a légútja szabad legyen és egy manuális szívmasszázsba fogok. Hiába rakom helyre a szöveteit, hiába tudnám meggyógyítani a szervezetét, vagy a keringését, ha a szíve nem stabil. Közben rákoncentrálok és érzem, hogy ez most nagyobb falat lesz mint az eddigiek, többet is fog kivenni belőlem, de meg kell tennem!
//Természetes gyógyító 5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb.
(2019. Jan 8 ) 6. szint: Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. Nagyon végstádiumban lévő seb esetén akár a gyógyító teljesen le is gyengülhet néhány órára/napra ébreszthetetlen kómába süllyedhet. Kisebb sebeket, vágásokat azonnal regenerálni képes, gyengébb mérgek nem hatnak rá. Ha maximum 1-2 centis darab valami módon levágódik, leszakad testéről, képes visszanöveszteni. //
Komolyan megkönnyebbülök, mert Cody jelen van. Mert foghatom a kezét. Persze ez az eszmélés után nem tart túl soká. Mégis. Cody az akiben bízok, akit közel engedtem. Meglehet túl közel. Ugyanakkor nem tart soká a kabin békés idillje. A többiek elkezdenek ki tudja milyen rossz érzetektől vezérelve kidiffundálni a kabinból. Hazudnék, ha azt mondanám, én nem érzem azt a különös balsejtelmet, amit ők. Mégis egy másodpercre, egy képtelen másodpercre átfut az agyamon, hogy hagyom az egészet a fenébe, és csak eldőlök a kabinban a többiek megürült ülésére keresztbe, és átalszom az egész elcseszett végjátszmát. Én és az alvás? Ha a maradt volna némi sötét humorérzékem felnevetnék a saját ostoba gondolataimon. De nem maradt. Mára semmiképp. Különben is henyéljen az a jó büdös, gözölgő thesztrál lepény. Én ugyan nem. Így nincs más hátra, mint előre, és besorolok a többiek mögé. Még hasznos lehet egy gyógyító. Nah igen. Az határozottan nem volt a tervben, hogy nekem kell gyógyító, és nem én gyógyítok... Utolsóként haladtam a kis csapat zárásaként, amikor megrázó élmény támadott meg. Szó szerint. Én elővigyázatlan lény rátapostam egy elektromos csapdára. Ami akkor történt az leírhatatlan. De tán így is szerencsém volt. Valószínűleg azért vagyok életben, mert megbűvölt, mágikus vezeték lehetett, amire ráléptem, ellenben alaposan megcsapott, úgy hogy a fal adta a másikat. Szó szerint, és szerencsére. Nyekkenve hullok a földre, még a saját sikolyom se hallom, pusztán az ereimben lüktető fájdalmat. Érzem az égett emberi hús bűzét, ami valószínűleg belőlem jöhet, de képtelen vagyok végignézni a testemen. Nem tudom felmérni, milyen súlyos az állapotom. Próbálom felemelni a kezem, talán Cody felé segítség kérésül, de fogalmam sincs, hogy a mozdulat valós-e, vagy csak a fejemben létezik, és mozgató neuronjaim rég feladták a harcot a mágikus áram hatásaival szemben... A bukósisakos fickóból semmit sem látok, és amúgy se tehetnék jelen állapotomban semmit se ellene. Addig legalábbis, amíg Cody legalább egy kicsit talpra nem állít valahogy...
Hát persze, hogy nem lehetett ez annyira egyszerű, mint amilyen egyszerűnek elsőre tűnt, hogy csak álom volt, főleg hogy az emberek ritkán álmodják ugyanazt és hiába tértem magamhoz, szinte még mindig érzem milyen volt odaát, pedig az álom nyomai általában csak az ébredés utáni néhány pillanatban maradnak meg, aztán lassan szertefoszlanak. A többiek mögött haladok hát, közvetlenül Jake után a vagonban, amíg el nem érjük a célt és a megkínzott lányt a bukósisakos alakkal. Bevillan, amit olvastam róla, sőt még szörnyülködve szerkesztettem is apa cikkét ezzel kapcsolatban, amikor volt róla róla. Tényleg ez az alak lett volna és azért tűnt el olyan könnyen mindenki elől, mert annyira erős... de akkor nekünk mennyi esélyünk van vajon ellene? - Ne menjetek a közelébe! - annyi már biztos, hogy távol kell maradnunk tőle és ahogyan Jake próbálkozik én is hozzá társulok be, hiszen ha erős az illető, akkor nyilvánvalóan azt kell megakadályozni, hogy támadni tudjon. Bár a varázslatom lassabb, de a vonat oldalán szépen kezdenek bekúszni indák és ha Jake varázslata sikerrel jár, akkor hozzá társulva a növények próbálnak az alak karjaira, a szájára ráfonódni, mert másképp nehéz lesz megakadályozni, hogy varázsoljon, ha pedig varázsol jó eséllyel nem sok esélyünk van ellene.
Az alak, aki eddig is ott járkált körülöttük, most ismételten itt van. Mintha el sem ment volna, és Jake érzi magán ezt a rossz érzést, meg mindent egyszerre. Ahogy átsietnek a kabinokon, és senki nincs itt, egyre mélyül a rossz érzése. Ahogy pedig Gina rálép a drótra, szinte azonnal ugrik félre, mielőtt még ő maga is ide kerülne. De a lány, ha minden rendben megy, akkor a rázástól le is esik onnan, és mivel ő nem gyógyító, így sokkal inkább a csapás forrását keresi, nem a lányt látja el. Főleg, amint meglátja a sast, amint elindul, és fél szemmel látja Griff kezét, amiben a pálca lendül. Benéz oda, ahol a sas eltűnik, és ekkor látja meg a sisakos alakot. A kis szenzorai be vannak kapcsolva, így amennyiben azt érzi, hogy a férfi valamilyen fajta szellemlény lenne, a képességével igyekszik irányítani, és megállítani egyszerűen, hogy csak álljon. De mivel erre kicsit az esély, és inkább azt fogja érezni, hogy nem szellem, ahogy Shanna megfagyasztja az időt, ő úgy gyorsul fel, hála az adrenalinnak, és a pálcáját előbb a férfi sisakjának szegezi, majd a talpa alá céloz, a vonatnak azt a részét, amin áll, vagy amire érkezik, és egy célja van. Hogy mindkettőt megolvassza, a sisaknak az üvegét,hogy kiderüljön, ki van mögötte, a csávó lába alatt a talajt pedig annyira, hogy mint a futóhomok benyelje, majd megkössön mint a beton. Neki nem ugrik be semmi, azon kívül, hogyha erős, akkor a környezetére kellene támadni, nem közvetlenül rá, hátha immunis dolgokra, de talán a többiek is támadnak, és valami nagy, közös sorozattal le lehet teríteni, ahogy a Függöny mögött is működött a közös mágia.
//Ha szellem lenne, akkor Kísértetvadászként tud parancsolni a halottaknak, de ez esélyesen offos..
Energiamágus 1.szint - kétszeresre tud gyorsulni. ÁTV kiemelkedő, karilapon 40. - Cseppfolyósítás, Átmeneti halmazállapot változás.
Jake nem az a szívbajos fajta, így amikor meghallom a nimfa átkát, és hogy siessünk, azonnal pattanásig feszülnek az amúgy is túlpörgött idegeim. Luna rendben van, de annyian veszhettek oda… Cody azonnal a zavarában előre akar rohanni, én pedig tekintve, hogy valószínűleg mellettünk indulna meg, egy egyszerű mozdulattal a szabad kezemmel a válla és a grabanca után nyúlok. - Nem válunk el, Cody! Ne rohanj esztelenül. - szólok rá, de nyilván a hangomban van, hogy nem azért, mert mindenképpen én akarok elől menni, önző alapokon, hanem azért mert vigyáznunk kell egymásra és ennek az egésznek érzem, hogy még nincsen vége. Mindannyian érezzük. Előre haladunk és mivel az elsők között vagyok - ha Cody végül besorolt egy bolyba, akkor talán az első is -, mire Ginát meg csapja a csapda a mágikus árammal, addigra rálátok a motoros sisakos vélhetően férfira, aki egy kábellel gyilkol meg egy diáklányt. A kezem azonnal lendül, nem vagyok gyógyító, nem tudom megmondani, hogy mi az a mágikus sérülés, amit a gyógyítóink már nem tudnak meggyógyítani, így minél előbb el akarom lökni a férfit az áldozatától, nem törődve azzal, hogy ezzel elveszítjük, illetve meglépjük a meglepetés erejét. Fogalmam sincs hogyan lehet kapcsolat a Temze partján vadászó sorozatgyilkos és a fátyol között, pláne, hogy miért használ magasfeszültséget, vagy hogy ki lehet a sisak alatt, de ha a varázslatom elég erősre sikerül, akkor talán lekerül róla a sisak. Meg amúgy is… Ha azt a lányt még meg lehet menteni, akkor minél előbb közbe kellett lépnünk! A sasom azonnal berepül a kabinba vagy helyiségbe, ahol az a férfi van a remélhetőleg csak ájult lánnyal és teszi a dolgát. Időfagyasztás! Az én egyik kezem pedig kinyúl a többiek felé, hogy ne menjenek öt méternél közelebb, vagy éppen a helyiségbe amikor a varázslat életbe lép a sas körül, de Jake nyilván tudja ezt a kis trükkömet, és a másik kezemmel már lendül is a pálca, hogy egy erőteljes bombardával taszítsam el a férfit és a gyilkos kábelt az ártatlanról.
// Familiáris képesség: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területen mindenki mozdulatlanná dermed kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Bombarda, Sötét Varázslatok Kivédése született tehetség, auror “Hermione használja a 3. filmben. Ezzel a varázsigével robbantja szét az ajtót, amikor Siriust a toronyba zárták.” //
Cody ahogyan előre indul, Quinnt keresve, ráébred, hogy szerencsére Quinn nem volt a vonaton, csak a lázálomban valamiért úgy emlékezett, hogy a srác is felszállt vele. Viszont így a jó hír, hogy biztosan nem halt meg, hacsak nem esett a fejére egy fél tégla a Roxfortban. Jacob még mindig érzi azt a különös érzetet, amely velük maradt, annak ellenére, hogy átjöttek a függönyön, és életben vannak, még Luna is, pedig elég halálosnak tűnt a sérülése. Vajon a nimfa tényleg ilyen könnyedén elengedte őket? Ahogyan Cody, és a többiek a nyomában sietnek előre a mozdony irányába, senki mást nem találnak a kabinokban magukon kívül, és állati mázlitól vezérelve lépik át a vezetéket, amely mágiával megbűvölt elektromos kábel, afféle csapda, de Gina pont rálép, és az úgy megrázza, hogy a lány vénáin több ezer volt szalad végig, égető fájdalmat, ösztönös sikolyt kicsalva az ajkaiból. A vezeték közvetlen a mozdonyból jön, s már innen is láthatják, hogy egy motoros sisakos alak éppen most ráz halálra egy vélhetően másik túlélő diák lányt, egy teljesen hasonló kábellel. Luna és Shanna a két hollóhátas már olvashatott róla, hogy a Temze partján tavaly télen egy sorozatgyilkos szedte áldozatait úgy az ünnepek táján, és bulizó fiatalokat nyírt ki elég brutális módon, de a rendőrség, de még az aurorok sem tudták elkapni, pedig varázshasználók is áldozatul estek. Még a Hírverő is lehozta, hogy lehet, hogy valami nargli szállta meg szerencsétlen őrült fejét. Az illető most rájuk pillant, és cseppet sem félve a túlerőtől, megindul feléjük. Vajon képesek legyőzni őt? Nyilvánvaló, hogy ő az, aki a függöny mögött fogvatartotta őket, tehát logikusan magas módon űzi a mágiát, mondhatni élet és halál ura. Vajon ki rejtőzik a motoros sisakja mögött?
//És most egy iq próba!!! Határidő: vasárnap este//
Tényleg azt hittem, hogy itt a vége, de mégis a vonaton térek magamhoz és valahogy automatikusan nézem meg én magam is, hogy ott van-e a seb, amikor a többiek is ezt kérdezik, de nem, úgy fest, hogy nincs rajtam semmi, pedig igen élethű volt a fájdalom és minden, szinte még most is zsibong a testem, ahol a penge áthatolt rajtam, bár jó eséllyel ez csak afféle álombéli maradvány, de mégis a furcsa érzés ott motoszkál bennem, hogy nem álom volt, csak valami ahhoz hasonló. - Jól vagyok, igen. - pillantok a többiekre, majd ki az ablakon. A táj olyan, mint mindig, de ha mégis valami módon nem sikerült bent tartani azt a valamit... mi van, ha amikor leesett nem halt meg a lövés ellenére sem? Aggódva pillantok Shannára, bizonyára érti a tekintetemből, hogy mire gondolok, hiszen mi ketten voltunk ott, aztán Cody felpattan és távozni készül. - Tudnunk kell, hogy nem jött-e át mégis... valahogy... - mondom ki végül szavakkal is a gondolatot, majd felállok én is és besorolva Jake mögé indulok meg előre. Ki vezeti a vonatot, hol lehet az édességárus hölgy ,ha itt van. Az is biztos, ha netán meglátjuk Nicolast, akár az eredetit... hát kétlem, hogy bármelyikünk is könnyen elhiszi majd, hogy nem veszélyes.
- Hagyd, egy lélekállat. Egy totem. Majd elmesélem, gyere.. - húzza magához a lányt, és öleli át, ahogy a gyógyító párost nézi, Griffet pedig elvonja az ablaktól, mert úgysem tudja behúzni.. igen, nem egy nagy bestiamester, de a halálnak ezen aspektusairól tud dolgokat, hála apjának.
Amikor felébred, és látja maga mellett a lányt, akkor egy pillanatra elgondolkozik, hogy mindez csak álom volt-e vagy valóság, de az a különös érzés, ami nem hagyja nyugodni, az valahogy egész hamar meggyőzi. Megdörzsöli a szemeit, hiszen most ébredt fel, és nyújtózik egy nagyot, amíg a lány feláll és körbenéz. Nem nagyon zavartatja magát, és igyekszik inkább picit gondolkozni, és ezért nem is válaszol egyből a lány válaszára, noha ő olvasta fel a tekercset. Amikor azonban kibukik belőle a kalauzos kérdés, akik pedig meghaltak, akkor a fiú előtt képek villannak fel az agyában, és elmormol valami éles, ír káromkodást. - A nimfa átka. Gyorsan, fedezlek! - és azzal a lendülettel, mint aki még sose volt ennyire kipihent, pattan fel, és marad mindvégig szorosan Griff mögött. Nem veszti el többet, a megszokott formációban haladnak, és a fiú pedig folyamatosan nézi, honnan fog valami túlvilági felbukkanni, vagy megérzi-e őt/őket bárhol. Cody szavai pedig kifejezetten nem biztatóak.
Nem. A sas nem engedi, hogy átemeljük Lunat, de közelebb húzódik, amennyire tud, aminek azért valamelyest mégis van eredménye, segíteni akar és nem tagadja meg azt sem, hogy mi is épp ezt akarjuk. Aztán... magába szippant valami és kiköp a túlvégen. Érzek egy kezet a kezemben, de ez lényegesen apróbb mint Quinné.. Gina... Hiszen össze fogtunk, hogy egymást is tartsuk, mikor ki hajoltunk Lunáért. A kéz azonban riadtan tépi ki magát az enyémből nekem pedig minden álom kiszalad a szememből. Döbbenet költözik belém. Körül nézek a jelen lévőkön. Peter sehol... Luna ha itt van, sértetlen, Jake Shanna is itt vannak... Viszonzom Gina tekintetét, ha Luna a kabinban van velünk hosszabban nézek a lányra - Jól vagy? - amennyiben nem, maradok és egyértelműen vele foglalkozom, amennyiben viszont minden rendben vele, döbbenten és kissé vonakodva bár, de Jake és Shanna után lépek. - Nox velünk zuhant le, ha túlélte... - nyelek egyet - Akkor neki is a vonaton kell most lennie. Most hogy kijutottunk, kérdőjeles lehet a szándéka, de.. odaát, megpróbált megölni. - közlöm kissé ridegen. Hiába még mindig viaskodik bennem, a két pólus, amiből az egyik felmentené Noxot, a másik pedig a törvény elé állítaná. A szívem megugrik mert eszembe jut, hogy Quinn mikor lezuhantunk, a vonat elejébe tartott. Érzem azt a nyomasztó tekintetet mégsem tudom kizárni a gondolatot, hogy Quinn valahol a vonat elejében van és talán életben. Tudnom kell, hogy él-e vagy ő is odalent ragadt! Megindulnék hát pálcát előre szegezve. Fogalmam sincs róla, hogy a nagybátyja varázslatának köszönhetően valahogy kijutott és legjobb esetben már egy ispotályban van...
A sas nem engedi, hogy áthozzuk Lunát magunkhoz, de elég közel repül hozzánk, így legalább távolról, úgy ahogy tudjuk Codyval használni a gyógyító képességünk. Megpróbálhatnék kommunikálni valamit a sassal, mint ragadozó madár a ragadozó madárral, hogy mégis adja ide a szőke lány testét, de érzem nem lenne értelme. Ha nem ereszti annak oka lehet. Talán neki kell átvinnie a másik világba a lányt. Így arra koncentrálok inkább, hogy távolról segítsek a képességemmel, ahogyan csak tudok... Aztán mindent átható mély eszméletlen sötétség... .......... A vonaton térek magamhoz, mintha mi sem történt volna. Mintha csak álom lett volna. Egy szörnyűséges álom... Gyorsan riadtan tapogatom végig önmagam, izzadságcseppek gyülekeznek. Szabálytalanul szedem a levegőt, de néhány döbbent másodperc után lehunyom a szemem, és próbálok lehiggadni. Ez csak egy rossz álom volt. Csak az lehetett. Próbálom lassítani, és szabályos mély levegőket venni. Megnyugodni. Mégis az a szörnyű érzet kúszik az egész testembe, hogy ez jóval több volt egy rémálomnál. Egy rémes valóság. Kinyitom a szemem, és végig hordozom a kabinban lévőkön. - Mindenki jól van? Te is? - nézek Lunára, ha egy kabinban vagyunk. Szinte ösztönösen nézem azt a pontot a lányon, ahol leszúrták korábban. Aztán Codyt kezdem kutatni a tekintetemmel. Ha a kabinban van megkönnyebbülten sóhajtok, és dőlök hátra, ha nincs közlöm a többiekkel, hogy elmentem megkeresni őt. Szükségem van a tudatra, hogy Codynak nincs baja. Nem tudnám elveszíteni...
A sas nem engedi el Lunát, és amennyire képben vagyok a természeti mágiákkal és a legendás lényekkel - hát, semennyire, egyáltalán nem értem, hogy miért nem jöhet át velünk, és miért kell a madáron maradnia, így kicsit aggódom, amikor közelebb repül hozzánk, de Gina és Cody csak a kihajolva tudnak a lánnyal valamit kezdeni. A gyógyítás sem az én asztalom, így azonnal hátrébb lépek és egy kis aggodalommal várva, hogy kiérjünk erről a helyről, erősen Jake-hez bújva ezúttal és... Zavarodottan nyitom ki a szememet, pislogok egyet, pislogok kettőt, mire felfogom, hogy egy fülkében ülünk Jake-kel, összebújva, álomból ébredve. Lassan moccanok, mert tartok attól, hogy valami fejfájás is kisérni fogja az ébredést, de mielőtt átfuthatna a fejemen, hogy ez az egész csak álom volt, megérzem azt a fenyegető érzést, hogy figyelnek... Felállok, és Jake-re pillantva még némán nézek ki az ablakon, majd a folyosón, hogy felismerhessem a helyzetet, ugyan alapból nem voltunk sokan az éjszakai járaton, most már tényleg csak maroknyian maradtunk, akik ott maradtak, ők... Tényleg ott maradtak. - Milyen mágia ez? Hogyan került vissza a vonat a sínekre, épségben, sértetlenül, velünk együtt, ha a többiek... ? - kérdezem ráncolva a homlokomat, hiszen nem tudok örülni, nem tudok megnyugodni, keveredik bennem a gyász és a gyanú, hogy valamit talán magunkkal hoztunk, hiszen Dick azt állította, hogy Jake vagy Luna kell, de mindketten itt vannak, ha minden igaz. Ha Jake is egyetért, akkor az utolsó vagonból, ha nem is rohanva, de sietős léptekkel, a pálcámat a kezemben tartva sétálok végig csekkolni, hogy kik vannak itt, mindenki rendben van-e, de hát nyilván nincs... - Vajon a kalauz és a mozdonyvezető kicsoda? Hiszen ők meghaltak! - bukik ki belőlem Jake-nek, de nem olyan hangosan, nem akarok pánikot kelteni, valószínűleg mindenki próbálja feldolgozni ezt az egészet, vagy elfelejteni, és nyalogatják a sebeiket.
A sas nem hagyja magáról ellebegtetni Lunát, hiszen neki kell átvenni a holtak és élők világát elválasztó függönyön, ám értékeli a szándékot, kissé közelebb reppen a mozdonyhoz, ezért Gina meg Cody tud varázsolni, hogy legalább kicsit meggyógyítsák a lányt, legyen esélye túlélni, amíg a sas kisüvít a résen mellettük. Jacob még látja, hogy messze tőlük a távolban Dick kezdi befejezni az igézetet, majd egy szemvillanás múlva immár minden sötét.
Álmoskásan térnek magukhoz a vonaton, Shanna és Jacob egy kabinban, egymás karjaiban. Luna is teljesen sértetlen. Az biztos, hogy nem álom volt, mert ha az ébredező diákok kinéznek a folyosóra, nagyon kevesen vannak, mindenki aki a függöny mögött lelte halálát, az már nincsen velük. (Nox esetén eldönthető, hogy a kislány testben ébred, vagy a sajátjában, a másik viszont nincsen mellette). A vonat épnek tűnik, és minden külsérelmi nyom nélkül siet a Roxfort irányába. De mégis, a sötét helyről visszatértek, vagy sem, valahogy érzik, hogy mindennek még nagyon nincs vége, és az a valami, ami mindvégig kísértette őket, még továbbra is velük van. A rémálom nem ért véget, sőt valóságosabb, mint a függöny mögött. Valaki, vagy valami.. figyeli őket. Perzselő tekintet vetül rájuk, mégis, mintha jéghideg érzet kúszna a vénáikba, ez a valami nem ereszti el őket anélkül, hogy le ne számolt volna velük csak mert elszabadultak tőle.
//Kérek egy sorrendet leírni, hogy ha libasorban vagytok a vonaton, ki melyik kabinban van, látnom kell egy pontos sort. Illetve a kockadobások fórumában dobjon mindenki a következő képlet alapján: x+y=z, ahol x és y a két legmagasabb tulajdonságotokat jelzi. A z az eredmény, ennek kell a 70%-át venni, és ez alá dobni. Ha valakinek a szerencse is benne van a két legmagasabban, akkor nem kell a 70%-át venni, csak simán z alá dobni.
//Az extra pár kör már lényegesen gyorsabb, az írási határidő január 9 szerda, ne csússzon ki, aki játszana. //
//
//
