2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Körülöttem ezer és ezer csizma és hátas alatt dagasztott, felvert föld, füstölgő halmok, kráterek. Elhullott vadak, miknek hátán büszkén vonult hadba a két oldal. Tűz, füst, por, vér, belsőleg és veríték. Vértek csörömpölése, fegyverek sikolya, csatakiáltások, felnyársalt halál hörgések. Szagok tömény, kizárhatatlan patronja... Miféle őrült és elkeseredett háború, mikor a mágiát birtoklók ellen háborúba vonulnak, kiknek csak a két kezük és maguk alkotta eszközeik állnak szolgálatukra?
Egy kimerevitett pillanata idéződik fel előttem Angmillran egyik nagy háborújának. Emlékszem, az Égtörők gigászi lábánál elterülő medence szolgált színhelyül. Harminckét ezren az egyik, harmincnyolc ezren a másik oldalon. A cél, a mágia nélküli norkulok szabadsága, vagy újabb századokon át tartó rabsága, attól függ honnan nézzük.
Ennél a csatánál esett meg, hogy egy gardan idézett lándzsája úgy nyársalt fel és szegeztett a földhöz, hogy azt öröm volt nézni! Végre egy méltó csatamágus, kivel öröm lesz a küzdelem! Bevallom a harc heve elvonta a figyelmemet és ekkor már egy egész arzenálra való fegyver állt ki belőlem. De csak az a dárda tudott megtorpanásra késztetni. Még ha nem is túl sokáig. Szörnyalakomban való szertelen tobzódasom a harcmezőn nem ért még véget....
Azonban... Most nem tudok moccanni, mint régen. Most mintha hiányozna az a harci láz. Sokkal inkább uralkodik el a tagjaimon egyfajta zsibogás. A dárda most nem ereszt és a környezetem is oszlani látszik. El tűnni mint egy kósza káprázat. Hanyatt fekszem, érzékelem a félhomályt és hogy ahol vagyunk, nem egy nyílt tér. Ácsi... Vagyunk...? Vagyunk. Vízben fekszem magam is, a víz pedig remek vezető, így érzékelem a jelenlétét még négy élőlénynek. Szeretnék egy lendületből felülni, de valami megakaszt. Fejemet felemelve kipislogom a maradékát az emléknek és egy szórakozott félmosollyal nyugtázom, ezúttal is földhöz szegeztek! HaH! Ezúttal is egy mutatós lándzsa nyele áll ki a mellkasomból. Behalok... És én még azt hittem a Földön nem fognak ilyen meglepetések érni! Egészen felvillanyoz ez a tény. De... Úgy ennyi pont elég is volt belőle. - Segítség? - hm.. Lehet kétségbe esettebben kellett volna.. Így nem fognak komolyan venni!
Zúgó fejjel ébredek, és arra, hogy valami nedvesben fekszem. Ha kizárjuk azt a komikus lehetőséget, hogy magam alá pisiltem, akkor valami tényleg nincs rendben. Kinyitom a szememet, miközben a halántékomra szorítom az ujjaimat, valami eszméletlenül csilingel, rém hangos, mintha valami sziréna lenne. Karikák táncolnak a szemem előtt, egyértelműen kettős látásom van, majd csapok egyet a farkammal. A farkammal?? Döbbenten nézek le, mert nem a tóban, nem a víz alatt vagyok, mégis sellő formában. Affrancba! Egy elég emberes tócsa közepén fekszem, a karperec pedig nincs rajtam. Félhomály uralkodik a szobában, amelynek egyik sarkában foglalok helyet, vagyok fekszem mint valami béka. Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is volt az utolsó, ami még számomtartható a történések közül, de csak a tegnapi vacsora rémlik. Utána mintha elmentem volna vacsorázni, vagy mégsem? Megrázom a fejemet, de csak rosszabb lesz így a zúgás, viszont a csilingelés szép lassan elhallgat. A szoba egyébként igen tágas, csak felfelé nem látok semmit, mert akkor kitörném a gerincemet, jó egyenlőre nekem hason. Előre fókuszálok, és több testet is észreveszek a közelben, szintén hozzám hasonlóan kiterülve. Egy másik sellőt is! Mi a jó élet folyik itt? És végre megpillantom a karperecemet, a tócsán kívül, jó pár méternyire a földön heverni. Bosszús szemforgatással elkezddek arrafelé kúszni. A többiek már mocorognak. Na akkor gyorsan!
Stronger 