2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nyilván való, hogy számos területen számos hiányosságom van. De ez egy iskola. Arra való, hogy tanuljunk. Ami pedig azt illeti, bármi megtörténhet bármikor. Hogy tényleg megtörténik-e? Nem tudni. De botorság volna nem felkészülni a legrosszabb eshetőségekre is. Ámbár, mivel a szívem makkegészséges, sokkal valószerűbb eshetőség, hogy valaki megpróbál megkéselni, minthogy szívrohamom legyen, ha már erőszakos halál. De egyenlőre ezt az opciót is kerülném. Bár nem mozdulok meg, és nem kommentálok semmit, azért igen csak övön alulinak érzékelem, azt a mondatot arról, hogy hiába olvasok ezer meg egy oldalt. A tanulási, és megértési képességeim még senki nem vonta kétségbe. Ennyire messzire még maga Piton professzor sem ment soha. Így csak arcom egy furcsa rándulása jelzi nem tetszésem, és visszanyelek egy nyomdafestéket nem tűrő választ. Még arra is csak a szemöldököm emelkedik meg kissé, hogy lángra lobban a füzetem. Ugyan azon eltöprengek egy kicsit, hogy visszakapom-e valaha, vagy inkább álljak neki újra írni. Megpróbálom kulturáltan, és visszafogottan kezelni a helyzetet. - Sí, Professoressa. -szűröm a fogaim között. Minden kifakadástól, hisztériától mentesen. Nem mintha nem bökné a csőröm a dolog. De lássuk be, ezt a helyzetet nem én irányítom. Roppant kellemetlen, és zavaró, de így van. Hogy mindezért megutálná a nőt? Nem. Inkább érdekesnek tartja. Veszélyesen kiszámíthatatlannak. Nem tudja mire számíthat tőle. Igaz Pitont sem utálta meg a számtalan büntetőmunka, pontlevonás, és nézeteltérés ellenére sem. Ami pedig a kérdését illeti, nos a tanárnő felvetése sajnos jogos. Jelenleg túl nagy a káosz idebent, ahhoz hogy komoly dolgokkal próbálkozzak. Előbb rendet kellene tenni idebent. De hogyan? De legalább nem zárkózott el előle teljesen a tanárnő. Csak annyit mondott, hogy a maga idejében. Ez Gina szótárában csak annyit jelent, hogy kicsit később igen. Az pedig, hogy 3 nap múlva keresse fel, ha érdeklik a lehetőségek, nem képzi átgondolás tárgyát. Ő nincs abban a helyzetben, hogy szabadon döntsön a lehetőségek kihasználását illetőleg. Így a nő határideje inkább ultimátum, mintsem szabad választási lehetőség. Mivel itt már a thesztrálok és a nő távoztával nincs keresnivalója, ellenben éppen kicsöngetnek, így egy sóhajjal átdobja a táskáját a karám felett és ő is átmászik a lécek között. Na, jó ha már így, akkor legalább a második mágiatörire illene betalálnia...
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-20, 14:13
Érzékeli, hogy nem reagál a lány a mondatára, de pontosan erre számított. Egy 15 éves lánytól, aki szívesebben süpped bele a múltjába, minthogy nyisson a jövőjére, nem várt semmi egyebet. Ezért is mondta, hogy reméli, később rájön erre. De addig még minden bizonnyal hosszú lesz az útja. - Látom tárgymágiából is hiányosságai vannak, de nem szaladok semmi elé. De azt jelezném, hogy azért, mert valami megtörténhet, nem szükségszerű. Maga például kaphatna szívrohamot, most, a semmiből, én mégsem a temetésére készülök, hanem magával csevegek. - és ennyit Madről és a példabeszédeiről az élettel kapcsolatban. Nem állítja, hogy az élet szép, és nem fog egy kiskamaszt kioktatni arról, melyik mondata hol csúszik meg folyamatában. Nyilván merész dolog egy ismeretlen felnőttet, akinek az a munkája, hogy kihallgatásokon vegyen részt, azzal vádolni, hogy mí keveset látott az életből, de kettejük közül Mad az, aki tudja, milyen egy kamasz. Lázad, elege van az életből, mindent rossznak és haszontalannak lát, és keresi az élete értelmét. Ezért nem is szidja meg a lányt, és nem rója fel neki. És nem is kezd el papolni, mert tudja, hogy teljesen felesleges lenne. Bár kifejezetten izgalmas, hogy olyan dolgok merülnek fel ismét, amiken nemrég könnyítettek. És Mad, amikor kiiktatta a nevelőtisztet, nem azért tette, mert Gina eredményei jelesek lennének. A Roxfort védőháló, nem börtön, és a lánynak ezt kellene belátnia. Egy olyan melegszívű igazgatóval, mint Dumbledore, nem lehet más. - Nagyon helyes, hogy próbálkozik, ez a fejlődés útja. - biccent, és nincsen semmi probléma azzal hogy a lány olasz, és minden az arcára van írva. A probléma úgy fest, hogy nem ebben van, sokkal inkább a lány megértési képességeivel.. amiben Mad persze szívesen segít, bevállalva, hogy a lány talán megutálja. Átveszi a füzetet, de nem lapoz bele, és még csak meg sem dicséri miatta, hanem becsukja, és egy laza mozdulattal borítja ezt is lángba - akárcsak a legutóbbi alkalommal a dolgokat, és amint a tűz ellobban, nyoma sincs a füzetnek. - Ezt jobb helyre raktam. És dicséretes a szorgalmas, Miss Accipiter, de én azt kértem, hogy az asztalomon legyen, órakezdésre. Úgy látom, feleslegesen lapoz át ezer és egy oldalt, mert nem tanul. Ha ugyanis átnézte már - nem állítaná, hogy a tudás az egyetlen kincs, melyet nem lehet elvenni az embertől. Nézze át még egyszer, alaposan. És a kért házi dolgozatot pedig kérem az asztalomra. A holnapi óra kezdetéig. - ami pedig a következő kérdést illeti, Madeleine könnyed mozdulattal ugrik le a karám széléről, és végigméri a lányt. - Mindent a maga idejében. Amíg nem képes a saját érzelmeit és indulatait kordában tartani, teljesen felesleges akár csak olvasni is efféle tudományokról. - azzal megindul, de még visszafordul a lányhoz pár lépés után. - Ellenben az említett problémáin dolgozhatunk. Gondolja át, és keressen fel három nap múlva, ha élne a lehetőségekkel. - azzal biccent, és könnyed léptekkel, ellentmondást nem tűrően hagyja ott a lányt.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-19, 23:48
Nem reagálom le az első mondatot. Meg sem rezzenek rá. A nőnek nyilván békés szép gyerekkora volt. És nyilván sosem voltak olyanok, akik holtan akarták. Vagy legalábbis börtönben látni, hogy elvesszen a maradék szavahihetősége is. Neki nem kellett már 8 évesen felnőttként gondoskodnia önmagáról, és a saját betevő falatjáról. Nem éhezett, és nem látott igazi nyomort. Olyat, ami beszippant, és nem enged többé. Így felesleges volna magyaráznom valamit, amit nem érthet meg. - A Süveg csak egy tárgy. Nem lehet galeonokkal megvásárolni a döntéseit. Az emberekével ellentétben. Csak mert maga nem látott még valamit, nem jelenti, hogy nem történhet meg. Főleg ha kellő hatalommal és vagyonnal bíró emberek érdekeiről van szó, olyanokéról akiknek nem drága egy emberélet. - Lehet ő nem érti meg a szavaimat, és nem tudja az okokat, de engem a saját nevelőtisztem próbált éveken át szabotálni. Akárhányszor kicsit jobbra fordult volna a sorsom pénzért gondoskodott róla, hogy újra, és újra szarba nyomják a fejem, és esélyem se legyen felállni. Mégis mit kéne hinnem ezek után a hivatalnokokról? Nem akarok, és nem adhatok nekik több támadási felületet, hogy elvegyenek Mercutiotól, hogy elveszítsem, és sose lássam viszont a Roxfortot, és az összes barátom. Ennek pedig egy módja van, ha bizonyítom, hogy értékes ember vagyok, aki kiérdemli az ösztöndíjas helyét, és nem csak egy koszos szava hihetetlen utcai tolvaj. - Akár hiszi, akár nem tényleg szeretek tanulni. És tényleg szeretem a tantárgyaim. Nem sok mindenben vagyok jó, de szerencsére a tanulásban igen. Az persze teljesen más és mindettől független kérdés, hogy szocializációs problémáim vannak, így nem jövök ki túl jól még a tanárok többségével sem. De tényleg igyekszem. Próbálok változni. Kevésbé... idegesítően okoskodó lenni. De ez nem könnyű. De legalább próbálkozom... - és mindezzel igen finoman fogalmaztam. Gyakorlatilag Pitonon és Hagridon kívül nem igen jövök ki a tanárokkal. Bár próbálkozom. Csak valahogy sose jól sül el a dolog. A feladatra csak egy kis gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon. Pedig igyekszem nem szemtelen és kiborító lenni... de... olasz vagyok, és minden az arcomra van írva. A tanulással kapcsolatos mély önérzetességem is. egyszerűen a táskámhoz lépkedek, és kiveszek belőle némi kutakodás után egy füzetet. A gyógynövény rendszertan füzetem párját, az állatosat. Amit természetesen órán kívül pusztán önszorgalomból vezetek. A füzetbe szépen precízen, rendszerezetten van minden. Színes jelölőkkel, és tartalomjegyzékkel ellátva. A tanárnő kezébe adom a kérdéses oldalnál kinyitva. Persze ha lapoz folytatódik több oldalon keresztül. Még jó hogy hasznosnak találtam mindent egybe gyűjteni a témáról. Természetesen a lehetséges védekezési módokkal bővítve. A rajzok pedig egészen jól sikerült saját kezű alkotások. Némelyiket napokig rajzoltam, vagy inkább éjszakákon át. Tiszta mázli, hogy tegnapelőtt készültem el éjjel ezzel a fejezettel a füzetembe. - Ezen már túl vagyok. Valami más? Látja igyekszem mindenből felkészültnek lenni. És gyakran akkor is figyelni, ha nem úgy tűnik.- be kell látnom ez utóbbi mondat szemtelenebb hatásúra sikerült, mint szántam. Pedig most tényleg csak tényt akartam közölni. Na jó, hogy kicsit enyhítsek a mondataim élén, és talán egy picit megzavarjam a professoressát inkább felteszek egy kérdést. -Viszont egy hete a könyvtárban olvastam az okklumenciáról, és legilimenciáról. Megtanítana rájuk?- a lehető legártatlanabb arckifejezésemmel nézek a professoressára. Noha nem költőinek, és nem viccnek szántam a kérdést. Tényleg meg akarom tanulni. Eszembe sincs hagyni, hogy bárki képes legyen a fejembe mászni...
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-19, 20:31
Végighallgatja a lány szavait, miközben végig őt nézi, és magában azon gondolkozik, mennyire gondolja ezt komolyan, aztán amikor beáll a csend, hagyja egy picit, majd a lehető legegyszerűbb hangnemben válaszol. - Remélem egyszer benő a feje lágya és belátja, hogy ez a legnagyobb ostobaság, amit mondott. Egyszer, talán. - toldja hozzá még a végére direkt, és mintha ezzel lezártnak is tekintené a témát. Ha Gina ezzel az ostobasággal akar élni, ő aztán nem fogja kihúzni a lába alól a talajt, és nem kezdi el neki magyarázni, hogy működik az iskolai rendszer, meg az élet, mint olyan. Ha ő innen ismerte meg, és nem akar csak egy tárgyban szakosodni, hanem szét akarja magát hajtani, akkor szíve joga. Kár, hogy nem látja be, hogy ezt is ő választotta magának. Talán később. - Tudja, Süveg előtt mindenki egyenlő. És nem láttam, hogy bárkit egy gyengébb RAVASZ miatt dobtak volna ki innen, de ezekre magának kell rájönnie. És minő balszerencse, hogy pont akkor botlok magába, amikor az egyetlen olyan órájáról téved el, amit nem szeret.. - hangjában erősen érződik az irónia, és az, hogy nem nagyon hiszi el Gina szavait, főleg, hogy tudja, hogy viselkedik másik órákon, szokott tanár kollégákkal beszélni. - Ha nincs ideje, miért nem tanul mást Binns professzor óráján az egyik hátsó padban? Ha másik órára készül, még a jegyzetelést is tudja imitálni. - na jó,van benne emberség, ad egy apró tippet a lánynak. Ami azonban az utolsó mondatot illeti, Mad finoman lehajtja a fejét, és mosolyogva csóválja meg azt. - Lehet emelni kellene azokon a korrepetációkon, vagy jobban oda kéne figyelnie az óráimon. A következő közös óránk kezdetéig legyen az asztalomon egy képekkel illusztrált jegyzet azokról az átkokról, bűbájokról és anyagokról, amik az emberi elmére hatnak, és azt bontják meg. Ezzel elvéve azt a bizonyos kincset, amit maga annyira nagyra tart. Remélem, tanulságos feladat lesz. - és a hangja mindvégig kifejezetten egyszerű, és kedves.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-19, 00:09
Mit mondhatnék? Én csak Gina vagyok. Egy utcai suttyó. Értem én, mire akar kilyukadni a tanárnő, de ez nem ilyen egyszerű. Lassan engedem ki a bennem rekedt levegőt, és úgy válaszolok, minden köntörfalazás nélkül, csendes, de szigorú tárgyilagossággal, hogy megmarad a merev, feszes tartásom. -Értem amit mond. De nekem nincs, és soha nem is volt választásom az órarend kérdésében. Én nem engedhetem meg magamnak, hogy kevesebb tudást szerezek, kevesebb tárgyból, mint amire képes vagyok. A tudás érték, és az egyetlen módja, hogy életben maradjak egy olyan korrupt hivatali világban, ahol számos befolyásos ember börtönben, vagy még inkább holtan akar látni. Tudom, hogy sosem moshatom le magamról a múltam, és a megbízhatatlan tolvaj, börtöntöltelék bélyegét, akkor sem, ha mindent megteszek, minden tárgyból kitűnő leszek, kitűnő sportoló, és minden tanulmányi versenyt megnyerek, ami létezik, például a bájitaltan versenyt, ami miatt minden második szombatonként Piton professzorhoz járok felkészítő órákra, és a többi, és a többi... Nekem sosem lesz annyi jogom, mint egy átlagembernek, mert nem tudom megvenni a jogaimat. Így egész egyszerűen minden tantárgyra szükségem van. Nem engedhetem meg magamnak, hogy hibázzak, vagy hogy ne én legyek a legjobb mindenben.- egy pillanatra elhallgatok, elgondolkodok egy kicsit. Nem azon amit mondtam. A világ ilyen. Kutya ugat, pénz beszél. Ha pedig nem illik az előre megvásárolt képbe a sztorid, és véletlen elveid lennének, egy erkölcstelen világban, akkor könnyen végzed egy szakadék mélyén. Így minden, amit mondtam egyszerű tényközlés. Az a fele a világnak, amit én láttam. Még ha az utolsó év, sok mindent felül is írt az életemben, vannak dolgok, amik nem változnak egykönnyen. És jelenleg éppen elég a saját zavaros életem mocsarában dagonyázni. Bizonyos fokig most is rettegésben élni, ha nem bizonyítom, hogy megérdemlem a helyem, hogy mindenben én vagyok a legjobb, akkor azt a sok jó dolgot elveszítem majd, amit az elmúlt évben megtaláltam. Ez előtt nem volt veszteni valóm, de most? Tudom, hogy rendet kell tegyek ebben az egész szarban. Csak nem tudom képes leszek-e rá. - Ki mondta, hogy nem élvezem, és nem szeretek bejárni a felvett tárgyaimra? Tulajdonképpen csak egy tárgytól szabadulnék, pechemre pont attól nem lehet, RBF előtt, mert elsőtől kötelező. A Binns professzor féle halál unalmas mágiatörténet. Ámbár az sem kizárt, ha bárki más tartaná, és nem gyilkolná le a monotonitás fegyverével, akkor az is érdekes tárggyá tudna fejlődni, amire akár még egészen szívesen ül be az ember. - és tényleg. Egyetlen tárgyról lógtam eddig, de arról következetesen. Mágiatöriről. És azzal a tárggyal is csak a végtelen monoton unalmas előadásmód a bajom. De többnyire szeretek tanulni, és a tárgyaimat is szeretem. Bár nincs sok időm mellettük. De valahogy nem is zavart eddig. Oké, talán nem lenne rossz, hogy most hogy van néhány barátom olyan órarendet raknék össze, amibe ők is beleférnek, de ez még mindenképp megfontolás tárgyát kell képezze. Nem vagyok túl jó, a szocializációban. Még most sem érzem magam igazán egyenlőnek velük. - Az életben mindent elveszíthetsz, még a becsületed, vagy az ártatlanság vélelméhez való jogodat is, de a tudásod, amit megtanultál azt soha. Az az egyetlen, ami megvéd, és megmarad, bármi történjék is.- fűzöm hozzá csendesen.
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-18, 14:36
Figyeli a könnyed mozdulatot, ahogy a lány leugrik a thesztrál hátáról, és figyeli, ahogy az állat elüget. Gina merev tartására pedig meg se rezzen. Nem azért, mert nem érdekli, pusztán azért, mert nem akar visszajelezni rá semmit. Inkább megfigyeli a lányt és kivár, de nem azért, hogy valami pimaszságon vagy szemtelenségen kapja, ami miatt megbüntetheti. A lógás éppen elég. Sokkal inkább akar már valami értelmet verni a lány fejébe, vagy valamire rávezetni. Érzi, hogy nincs jó napja, meg ahogy elnézte, jó időszaka sem, de hiába kislány még, sajnos vannak dolgok, amik nem így működnek. Vannak dolgok, amiket meg kell tenni, akkor is, ha az ember nem akarja, és ezt már ötödikesként is sajnos tudni kell. Érzi a merevséget, és érzi azt is, ahogy a lány megfeszül a kérdésekre. Tény, hogy a Süveg képes a tévedésre, de kifejezetten nem szokása. Vagy kérésre cselekszik, vagy bizonyos tulajdonságjegyek alapján. Ha valaki végignéz a diákságon, akár házanként, akár évfolyamonként, láthatja,hogy egy klubhelyiség nem ugyanazon emberek gyűjtőhelye, nem olyan, mint egy labor sikeres klónozási kísérlet után. A lány azonban előbb-utóbb válaszol, amire Mad arcán sejtelmes félmosoly jelenik meg, cseppet sem biztatóan. - Mondja csak, ki állt maga felett izzó vaspálcával, hogy minden tantárgyat felvegyen? Nem hiszem, hogy a zsúfoltságot - és így az időbeosztását - nem ön okozta volna. - jegyzi meg továbbra is csevegő hangnemben, de azért igyekszik felhívni apró, tulajdonképpen teljesen nyilvánvaló dolgokra a lány figyelmét. Főleg, hogy ő maga mondta, hogy ő vette fel a tantárgyait, ami ezek után pontosan azt eredményezi, hogy ő felelős az időbeosztásáért. Az, hogy nem akarja leadni a tárgyakat, egy kissé elszomorítja a nőt, úgy érzi, nem haladnak semerre sem, de végül valami értelmes gondolatszikra is kipattan Gina fejéből. Még szerencse. Elgondolkodás és a végén egy ötlet. Mad lassan bólint. - Nem tartom kizártnak, hogy az év felénél letegye az RBF-eit, de ehhez be kell járnia az órákra, különben nem lesz jogalapja ilyeneket igényelni. De minek vesz fel olyan tárgyakat, amikre nincs szüksége, és nem is köti le a figyelmét? - dönti oldalra a fejét, és igen, Demoklész kardjaként még lebeg a lány feje felett a bizonyos büntetés.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-15, 20:29
Megérzem, ahogy Hadnagy idegesebb lesz. Egy egyszerű mozdulattal leugrok róla. Nem fogom maradásra kényszeríteni. Érzem, hogy valami megzavarta a nyugalmát, még ha pontosan nem is tudom mi. Máskor egy éberebb pillanatomban, a vadász ösztöneim megsúgnák azt a pálcás trükköt, de ma éppen eléggé lehetek magam alatt, mert nem teszek rá megjegyzést. Egyszerűen csak hosszan elnézek az elügető barátom után. Igen, Hadnagyot sokkal inkább tartom barátnak, mint a sok embert az iskolában. Persze újabban akadnak kivételek, és ez is épp elég fejtörést okoz. Minden bizonnyal jobb barátot érdemelnének, mint ami én valaha lehetek. A professoressa hangjára egy pillanatra összerezzenek, de gyorsan rendezem a vonásaim, és a testtartásom. A nő felé fordulok tökéletesen szembe vele, hogy a szemébe nézhessek. A lábaimat szorosan összezárom, a gerincem egyenes, és feszes, a kezeim hátul összekulcsolva. Még az állkapcsom is megfeszül. Az egész lényemben megjelenik valami különös "katonás" merev rendezettség. Még ha eddig mutattam is valamiféle gyengeséget, az nyomtalanul tűnt el. Mintha visszahúztam volna magamra egyfajta láthatatlan páncélt, amit már-már az állatok közelségében leengedtem. Még ha be is engedtem volna a nőt egy bizalmasabb szférába egy pillanatra, az a pillanat elszállt az állatok távozásával. Nem nyafogni óhajtottam, és nem szándékoztam elmesélni az egész nyomorult életem, mert akkor holnap reggel is itt leszünk. Pusztán néhány egyszerű tény közöltem furán közömbös hangon. - Sí, Professoressa. - pusztán ennyit válaszolok az első leckére a kötelességről. Minden melodrámát mellőzve. Nem vagyok az a drámázos, lelkis típus. Ha van is néha ilyen pillanatom, az meglehetősen ritka alkalom. Most mintha mégis más lenne ez a helyzet mint eddig. Valószínűleg a nő már biztosra veheti, hogy a többi tanár elmondása alapján most fogok valami szemtelen dacos, és idegtépően flegma beszólást eszközölni. De hiába vár ki, ilyesmi nem történik. Ezúttal bár megdöbbentő, de semmi. Még csak egy dacos ciccegés sem. A Süveggel kapcsolatos kérdésre nem válaszolok. Pusztán az állkapcsom feszül meg az eddiginél is jobban. Egyszerűen költőinek veszem a kérdést. Noha azért abban még mindig nem vagyok egészen biztos, hogy rendelkezem ezen tulajdonságok bármelyikével is. Néha még a Süveg is tévedhet. Ami a házvezetőmet nos fogalmam sincs mit miért tesz. Bár végül mégsem lettem prefektus, de fura érzés volt közel kerülni hozzá. Ugyanakkor McGalagony valamiért mégis engem talál meg az olyan feladatokkal, mint hogy kísérjem fel az elsősöket a klubhelyiségbe, vagy vigyem el a harmadáves hányós csajszit a gyengélkedőre, vagy korrepetáljam a kisebbeket azokból a tárgyakból, amik nem mennek nekik. Nem is értem mért kell nekem ezekkel foglalkozni, ha még egy jelvényt se kapok érte. Nem mintha kellene egy plecsni ehhez. Vagy nem tenném meg magamtól is. Az ember megteszi amit tud, hogy segítsen. Ettől emberi. Vagy nem? De amikor az időbeosztásom kerül terítékre enyhén felszalad a szemöldököm. - Rosszul tudja. Több tantárgyam van, mint bárkinek az évfolyamon. Gyakorlatilag az órarendem egy túlzsúfolt katasztrófa. Minden tantárgyat felvettem az értelmetlen jóslástant, a túl jól ismert mugliismeret, és a számomra feleslegessé váló repüléstant leszámítva. Plusz még hozzá számolhatjuk a szombati egész napos bájitaltan különórákat. – pontosítok, bár semmi pimaszság, vagy bárminemű érzelem nincs a hangomban. Egyszerű, száraz tényközlést eszközölök. Ami a bájitaltant illeti, nos túlságosan megszoktam már, ahhoz hogy lemondjak róla. Így valahol mélységes elégedettséget érzek, hogy Piton visszajöhet végre az iskolába. De azért az időbeosztás elgondolkodtat. Ez pedig talán az arcomra is kiül. - Mit gondol letehetnék néhány tantárgyból már most az év elején az RBF vizsgát? Leadni nem akarok tantárgyat, de ha levizsgáznék az más lenne. Akkor nem kéne bejárnom, és talán lehetne a többi gyakorlati tárgyból egy értelmes órarendem. – a hangom még mindig közönyös, és tárgyilagos, de azért mégis érdekel. Vajon volt már ilyesmire példa az iskolában? Ami büntetést illeti nem kifejezetten szeretnék elé menni. De tudom, hogy úgysem kerülhetem ki. Nem is áll szándékomban. De valahogy az a sanda megérzésem, hogy egy szimpla pontlevonásnál jóval kellemetlenebbre számíthatok. Csalódnék a tanerőben, ha nem állna elő valami sokkal kreatívabbal, és sajnos kellemetlenebbel is. Valószínűsíthetően még a serleg pucoláson, és hasonló sablon feladatokon is képes lesz túltenni... Mindenesetre csendben várom, hogy rátérjen a dologra, és letépje azt a bizonyos sebtapaszt. Mit sem lazítva közben eredeti feszes tartásomon.
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-15, 16:23
Természetesen igaza van. És nem csak azért, mert idősebb, vagy egyszerűen intelligens, meg auror, meg mások kihallgatásával foglalkozik, ráadásul kifejezett érzéke van a Legendás Lényekhez, ez a másodlagos szakmája igazából. Több, mint hobby, olyan dolog, amihez tehetsége van, és ki is művelte. Semmi kedve minden esetre a lány hosszú és szomorú élettörténetét végighallgatni, és nem is kérdezett semmi ilyesmit. Ő csak egy nagyon egyszerű kérdést tett fel, de a hosszúra nyújtott csend, a letargikus hangulat, meg a thesztrálok közel gyűlése is jelzi, hogy a lány jelenleg egyáltalán nincs egy hullámhosszon a nővel, és van itt valami, ami sokkal mélyebbre és messzebbre vezet, mint a jelenlegi időpont és helyszín. Ahogy Gina elfekszik a thesztrál hátán, Mad keze finoman csúszik a pálcájára, és egy könnyed csuklómozdulattal bök a thesztrálok közé, akik aprót prüszkölnek, és az eddig tanúsított érdeklődésük a semmibe vész. A szélrózsa minden irányába spriccelnek szét, a nő pedig a zsebébe süllyeszti vissza a pálcát. Hadnagy is, akinek a hátán Gina fekszik, idegesen rázza meg a fejét, és kezd el kaparni, jelezve, hogy inkább letenné a lányt, és szívesen távozna a helyről valahova egészen máshova, de nem dobja le a hátáról. - Kezdjük talán annál az egyszerű tételmondatnál, hogy ön jelenleg a Roxfort Varázslóképző diákja, és mint olyan, kötelessége megjelennie a tanórákon. - rántja vissza a földre a lányt a mély filozofálásból. - Jegyezzen meg egy egyszerű leckét Miss Accipiter. Első az állopotbeli kötelesség. - hagy egy kis hatásszünetet, hogy a lány megeméssze a mondatot, illetve leszálljon a thesztrál hátáról, aki, ha a lány nem szállna le, ideges toporgásba kezd, mígnem lerázza magáról Ginát, vagy lefekszik, és úgy húzza le magáról a lányt, majd elvágtat a karámok másik felébe. - Úgy hiszem, hogy a professzor elengedte volna magát, ha jelzi, hogy rosszul van, vagy nem tud teljesíteni. Főleg az alapján, amit a kapcsolatukról elmondott. És egy kikérő mindig jobb, mint a lógás. Egyenesebb, bátrabb, és őszintébb. Nem ezek az erények jellemzik a házat, ahova a Teszlek Süveg beosztotta? - és ennek is hagy egy kis időt, hogy leülepedjen. Nem az a kifejezetten lelkizős fajta, legalább is diákokkal, meg gyerekekkel nem szokása, de érezhetően mintha egy kissé enyhülne a szigora, bár tény, hogy még mindig túl kedves. Gyanúsan kedves. De a büntetésre még nem tér rá. - Ami a sok embert illeti, a házvezetője minden bizonnyal okkal nevezte ki annak, ami. Van hozzá tehetsége. És mostanában ahogy tudom, több az ideje is, amit magának kell tudnia beosztani. Van idő, amikor következmény nélkül jöhet le ide.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-15, 08:40
Szinte vészjósló ez a kedves nyugodtság. Egy percig eltűnődve nézem a professoressát. - Azt hiszem igaza van. Minden állat szereti ha foglalkoznak velük.- hagyom rá. Közben a kezem szinte észrevétlen kúszik Hadnagy homlokára, és kezdi el játékosan cirógatni, mire a lény felnéz, és valamiféle elégedett kifejezést mutat. Már, ha lehetséges az ilyesmi egy thesztrálnál. A tanárnő megjegyzésére és kérdésére hallgatok egy hosszabbat. Valahogy most úgy méregetem a nőt, mintha azon töprengenék, mit és mennyit mondjak el, egy szörnyen hosszú, és bonyolult, cseppet sem vidám meséből. Végül egyszerűen elfordítva a tekintetem egyszerűen hátra dőlök, és végig fekszem Hadnagy hátán. Csak, hogy tovább hallgassak. Egy igen fiatal példány fejének játékos bökdösését érzem a lelógó tenyerem alatt. - Szia Fürge. Te is játszanál? – kérdezem lágy, csendes kedvességgel anélkül, hogy lenéznék a kicsi példányra. -Ez kedves tőled. – idő közben szinte az egész csapat érdeklődéssel gyűlt egész közel hozzájuk. Mintha csak figyelnék a kibontakozó jelenetet, vagy éreznék a lány letargikus hangulatát, és késztetést éreznének, hogy foglalkozzanak vele. - Vannak akik jobban kijönnek az állatokkal, mint az emberekkel. Azt hiszem én is ilyen vagyok. – kommentálom csendes nyugodt hangon a kibontakozó szokatlan jelenetet. Talán túl nyugodtan ahhoz képest, hogy mekkora bajban csücsülök a lógás miatt. -Túl sok mindent kell revideálnom, és fogalmam sincs hogyan csináljam. – mondom végül, amikor talán a professoressa már azt hiszi sosem kap, érdemi válaszokat a kérdésére. A hangom még mindig meglepően csendes, és higgadt egy bajban lévő diákéhoz képest. - Túl sok gondolat. Túl sok érzelem. Túl sok ember és túl sok történés, és túl kevés idő asszimilálni a változásokat. Túl nagy a káosz itt, és idebent. – ülök fel végül, és mutatok előbb a saját koponyámra, majd a mellkasom közepére. Nincs ebben semmi túljátszott színpadiasság, vagy túlcsorduló könnyes érzelem kitörések. A hangom továbbra is ugyanolyan csendes, nyugodt, és egyenletes. Mégis van benne valami megfoghatatlanul őszinte. - Egyszerűen szükségem volt néhány percnyi szabad levegőre, és némi csendes magányra, mielőtt megzakkannék odabent. Bármi is lesz az ára. – jelzem az utolsó mondattal, minden különösebb affektálás nélkül, hogy csendben elfogadok bármilyen büntetést, hiszen szabályt szegtem, és nem szándékozom kibújni a felelősség alól. Az nem az én szokásom.
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-14, 20:55
Szokva van a helyzetekhez, amikor valakit rajtakap valamin, éppen ezért a lehető legnagyobb nyugalommal és higgadtsággal kezeli az egész helyzetet. Ami nem érdekli, vagy amelyik hangnemet nem akarja meghallani, az egyszerűen lepereg róla. Ilyen szokott lenni a sírás, az irónia, a cinikusság, a pimaszság. Nem az a fajta, aki felkapja a vizet, és máris szétosztja a másikat, hanem inkább az a fajta, aki még eljátszik az áldozatával és egy kis ideig még cseverészik. Bizony, mint egy macska, aki elkapta a verebet, de még nem öli meg, hanem előbb megpofozza, hagyja,hogy felröppenjen, majd visszarántja a földre. Na nincs semmilyen gyilkos szándéka a lánnyal kapcsolatban - jelenleg -, de valami hasonló a helyzet. A thesztrállal kapcsolatos kérdésre finoman félredönti a fejét. - Ezredes. És úgy gondolom, alapvetően minden állat szereti,ha foglalkoznak és játszanak vele. Ez alól Ezredes sem képezett kivételt. - hangja még mindig csevegő, és könnyed, ami talán kifejezetten irritáló, talán bagatellizálja a helyzetet és annak súlyát csökkenti, talán semmilyen hatással nincs a lányra. De azért a légkör kezd nyomasztó lenni. És jön máris a mondat, amit úgy enged el a füle mellett, mint annak a rendje. Nem megy bele a játszmába, nem erősíti vagy cáfolja meg a lányt. Azért fogja megbüntetni, mert lóg, nem azért, mert ő Gina Accipiter, kellőképpen hányattatott sorsú diák. Beismeri a tettét, és a nő csendesen figyeli, szemei finoman megvillannak, amikor a konklúziót vonja le az ifjú hölgy. - Úgy érzem revideálnia kellene ezen nézeteit. - és a hangja egészen vészjósló kezd lenni, mert túlságosan kedves. - Ha esetleg segítségre van szüksége, vannak ötleteim. Szóval.. minek köszönhetem, hogy idekint botlok magába? - teszi fel a kérdést még egyszer, bár sejti és érzi, hogy Gina őszintesége volt a válasz a kérdésre.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-13, 10:57
Valahogy a groteszk helyzet ellenére tökéletesen nyugodt vagyok. Nyugodtan figyelem a professoressát, sőt talán némi érdeklődést is mutatok, amikor azt mondja ismerte Hadnagy apját. - Tényleg? Hogy hívták? Ő is szerette ha a homlokát vakarják, és fogócskáznak vele?- a kérdésekben semmi pimaszság nincs. Inkább egyszerű kíváncsiság. Pedig a maga módján érezhető, hogy ez a könnyed csevegő stílus nagyon is vészjósló. Mindketten tudjuk, hogy nem kellett volna itt összefutnunk. Utóbbi kérdéseire csak vállat vonok. -Én mindig bajban vagyok. Akár én követtem el valamit, akár nem. Az úgyis mindent rá lehet fogni a zűrös csóró lányra elv alapján, aki úgysem tudja megvásárolni az igazát. – noha a hangom teljesen közönyös, mégis van ebben a pár mondatban valami túl keserű, és túl cinikus. - Köszönöm az aggódást, de a memóriámnak semmi baja. Épp csak szívességet teszek Binns professzornak azáltal, hogy megkímélem magunkat egymás társaságától. Szerencsére anélkül is tudom tartani a kitűnő átlagot, hogy ott ülnék feleslegesen a nyakán, és éppen felidegesíteném. Hát nem oltári mázli? – ebbe azért már belecsúszott valamiféle finom pimaszság. Nem mintha túl bölcs lenne a tanárnővel szurkálódni, de hát én sosem arról voltam híres, hogy jól kezelem az efféle helyzeteket. Ugyanakkor talán meglepő lehet, hogy ilyen könnyen beismerem, hogy éppen mágiatöriről lógok. Meg sem próbálom tagadni a tényt. Egyrészt mert felesleges volna, másrészt a professoressa nem hülye. Akkor meg minek húzzam mindkettőnk idegeit felesleges ócska kifogásokkal való halandzsázással.
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-12, 22:59
Sokszor vádolják meg azzal, hogy van benne valami, ami hasonlít a vén hollóhoz, valami különösen azonos, hasonló, mint két tojás.. De ezt persze mindig elutasítja. Maximum mindketten jókor vannak jó helyen, precízek, és hisznek a büntetés nevelő jellegében. Kreatívak, nem feltétlenül csak gonoszak. Mad legalábbis sose tartotta magát kifejezetten gonosznak, sőt. Egyáltalán nem tartotta magát sose gonosznak. A diákok se - egyelőre. Ami meg azokat illeti, akiket kifaggatott a Minisztériumban, az sose érdekelte. De a könyörtelenség és kegyetlenség jobban jellemezte, mint a gonoszság. Mindent okkal csinál és ez fontos. Ahogy Ginát figyeli, amint könnyed mozdulattal ül fel a csődör hátára, és üget oda Mad elé, a nőnek arcizma se rezdül. Végignéz a lányon, meg a lovon, majd biccent egyet, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy bemutatkozik egy thesztrálnak, vagy éppenséggel válaszol egy bemutatásra. Nem hallja, mit pusmog Gina, de vannak sejtései és gondolatai, és azok bőven elegek ahhoz, hogy a lány csak rosszabb helyzetbe kerüljön - már ha ez lehetséges. - Tudom, az apját személyesen is ismertem. - feleli könnyed, csevegő stílussal, ami még vészjóslóbb, mintha leüvöltötte volna a lány fejét, hogy mégis mit képzel, és miért nincs ott,ahol lennie kéne. Mad nem az a fajta. Nem kenyere a nyers erőszak, sokkal kifinomultabb stílusa van. A kérdésre mintha elrévedne a tekintete,majd végül megállapodik a lányon, annak szemeibe nézve. - Nem tudom, mondja meg maga. - talán megdöbbentő ez a fajta válasz, és a hangnem nyugodtsága is. - Mondja csak, itt kellene lennie, vagy esetleg valami dolga lenne ezen a fényes, koradélutáni napon? Nem felejtett el valamit esetleg? - ha valaki kívülről nézné, akkor ezek kedves segítőkérdések lennének. De talán mindketten érzik, hogy nem erről van szó. Korántsem erről.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-12, 22:22
Mindig sokkal jobban kedveltem a varázslények társaságát, mint sok emberét. Ha velük vagyok akkor elengedhetem magam. Akkor szabadon lehetek csak Gina. Akkor majdnem olyan, mintha... mintha még belekapaszkodhatnék abba a nagyon régi, szinte elfeledett életbe. Abba, amelyikben még minden rendben volt. De most? Káosz van a fejemben, kuszák a gondolataim, és még inkább az érzelmeim. És fogalmam sincs, hogyan tehetnék rendet köztük. Ha ilyen felnőttnek lenni, akkor nem akarok felnőni. Csakhogy azt hiszem ezzel már elkéstem. Úgy azon a napon, amikor minden elromlott. Egy pillanatra megállok, és kifújom a bent rekedt levegőt, tenyeremet pedig Hadnagy homlokán pihentetem meg. Csakhogy érzem, ahogy a thesztrál kissé idegesebben kezd felfigyelni valamire. Ezzel egy időben valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött. Remek. Már csak ez hiányzott. Lassan kimérten fordulok meg, hogy szembe nézek a professoressával. Mért pont ő? Mért nem Hagrid? Nála kimagyarázhatnám magam, de vajon arra mennyi esély van, hogy ezt megúszom büntetés nélkül a nőnél? Ugyan. Nagyjából zéró. Ő nem fog bevenni semmiféle ostoba kifogást, vagy magyarázatot. Igazán bosszantó. Csak nem áll át Piton kettőbe, és bukkan fel majd mindig a lehető legrosszabbkor a legrosszabb helyen? Veszek egy mély levegőt, és lassan kifújom. Majd elveszem a tekintetem a tanárnőről, sőt minden kommentár nélkül fordulok vissza Hadnagyhoz. Felülök a hátára egy lendületes gyakorlott mozdulattal. A legkevésbé sem zavar, hogy semmiféle nyereg, vagy hasonló nincs az állaton. Ő és én már az ötödik évünket kezdjük meg együtt. Ez a közös mozgásunkon is látszik. Odaügetünk a tanárnő elé, és kissé oldalra fordulva megállunk előtte. Most ismét felnézek rá. - Professoressa ő itt Hadnagy. Hadnagy a vezércsődör. - mutatom be, mintha teljesen természetes dolog volna egy thesztrál hátán ülve cseverészni, és magától értetődő volna, hogy a másik is látja a lényt. Sajnos néha hajlamos vagyok elfelejtkezni róla, hogy egyáltalán nem mindenki látja őket. Lenézek Hadnagyra, és előrébb dőlök, hogy a fülébe súghassak.- Hadnagy ő itt Professoressa. Még nem döntöttem el, hogy megszokjuk-e, vagy sem. – a szavaimra, mintha az állat is érdeklődéssel nézne a nő felé. Én is kiegyenesedek, és ismét a tanerő szemébe nézek. - Bajban vagyok? – a hangsúly ellenére ez sokkal inkább hat kijelentésnek, mint kérdésnek. Hangom mégis csendes, higgadt, és meglepően nyugodt. Ha pánikba esek, az biztosan nem fog segíteni.
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-12, 21:03
Nem az a felügyelőtanár fajta, aki direkt járőrözik a birtokon, meg az iskola egész területén, hogy rajtakapja azokat a diákokat, akik éppen lógnak valahonnan, és jó alaposan megbüntesse őket. Még a folyosóügyeletet se szívesen vállalja el, és ezért nem is az iskola területén van éppenséggel, hanem idekint. Ma nincsenek órái, ezért nincs is semmi dolga, és a legjobb hely, ahol ki tudja szellőztetni a fejét, az a birtok, és a karámok vidéke. Sok régi, szép emlék fűzi ide, amiket néha nem árt feleleveníteni. Diákként ő is ide járt, és ha ezek a fák mesélni tudnának.. Finoman végighúzza az ujját az egyik karám szélén, miközben lelassítja a lépteit, és elmélázik azokon a bizonyos régi időkön. Fiatal volt, nagyjából negyedikes, éjszaka volt, és minden sokkal egyszerűbbnek és magától értetődőbbnek tűnt, mint most, felnőttként. Az élet könnyed volt, és nem kellett nagy döntéseket hoznia, csak élnie, tanulnia és nyugodtan elengedhette magát. Ahogy elmereng az emlékein, valami zaj csapja meg a fülét. Nem rezzen össze, de feleszmél a merengésből és az emlékeiből, és hirtelen itt és most találja magát, közepesen elegáns öltözékben, felnőttként. Először csak hallgatózik, majd benéz az egyik épület mellett, és amikor meglátja Ginát, ahogy a thesztrálokkal játszik, egy kicsit elgondolkozik. De csak a másodperc tört részéig, szemei úgy villannak meg, mint a ragadozóé, aki prédát látott meg, és könnyed macskaléptekkel, hangtalanul sétál el a karámok széléig, majd egy laza mozdulattal ül fel a karámok szélére. Nem szól semmit, csak figyeli a lányt, aki láthatóan jól érzi magát. Aztán, egy adott ponton, erélyesen megköszörüli a torkát,és kifejezetten érdeklődő, kíváncsi tekintettel kezdi el méregetni a lányt. Nagyon vészjósló, ahogy ott ül, és már-már ártatlanul nézi a lányt - aki kifejezetten tilosban jár, amennyiben óráról lóg. És Mad tudja, hogy ilyenkor minden diáknak órán a helye..
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Karám kaland - A rengeteg széle 2018-08-11, 23:15
Csak két hete kezdődött el az újabb tanév. Elképzelni sem tudom, hogy mit fog hozni számomra ez az év. Persze a Roxfort nem átlagos iskola. Én sem vagyok átlagos lány. Néha azt kívánom, bár az lehetnék. Viszont a Griffendél torony az otthonom lett, mielőtt észbe kaptam volna. Én nem akartam ezt. Nem akartam barátságokat kötni. Nem akartam megnehezíteni senki dolgát. Egyszerűen nem tartottam magam méltónak egy ilyen helyhez. Talán Pitonnak igaza van. Talán tényleg csak önmagam sajnáltattam. Pedig még azt sem akartam soha, hogy bárki szánalommal nézzen rám. Most viszont itt vagyok. A dolgok pedig olyan gyorsan változnak körülöttem, hogy már én sem tudom követni. Egyszerűen úgy érzem szükségem van némi magányra, hogy gondolkodni tudjak. Csütörtök délután van, és dupla mágiatörténet lenne éppen. A menetrend szerűen ellógható óra. Legalábbis nem mindig találok be, és amikor igen, azt is jobbára átalszom. Majd elkérem valakitől a leckét és kész. Ben vagy Sasha biztosan készségesen oda adja majd. Viszont mióta fegyverszünetet kötöttem Flinttel, és barátságot kötöttem Bennel, Sashával, Kath-tel, még az Olivander tesókkal is, na meg ott volt VMS és a csapat tagok… főleg Cody, akik szintén… nos, valami társ és barátfélék lettek… nos, azóta kissé nehezebb magányosnak lennem. Ami valahol jó, és egy kicsit nem is. Néha a saját gondolataimat se hallom tőlük. Bár tudom, hogy Cody megért, és vele mindent megbeszélhetnék, most valahogy mégse őt keresem. Így ma óra helyett úgy döntök, más társaság után nézzek. Még a reggeli előtt benéztem a konyhára, és csórtam egy jó pár szelet nyers húst. Ahogy becsengetnek és a folyosói zajok elülnek, óvatosan kezdek somfordálni kifelé a nyílt ég alá. Körülpillantok a jellegzetesen sunyi pillantásommal, mely más különben arról árulkodna, hogy valamiben sántikálok. De éppen senkit sem látok. Átvágok hát a folyosón, és amint kiléptem a kastélyból gyorsan vágok át a réten, egyenesen a Tiltott Rengeteg irányába. No nem megyek mélyre. Éppen csak a karámokig. Pontosabban a thesztrálok karámjáig. Egyenesen bemászok a karám gerendái között. Nem először teszem már. És mire észbe kapok máris körén gyűlnek a barátaim. - Hoztam nektek valamit! De ezt nem mondjuk el Hagridnak oké? - vigyorgok rájuk, miközben Hadnagy már türelmetlenül böködi a táskám. Elnevetem magam. - Jól van. Jól van. Máris Hadnagy. – kinyitom a táskám, és mindegyik legendás állatnak egy-egy termetes húsz szeletet dobok. - Sajnálom Pufi. Nem hoztam repetát. Szürke! Ne bántsd Fürgét! Ő kisebb, mint te. Tessék visszaadni neki azt a húst. Te is kaptál! Attól, hogy így nézel rám, még nem gondolom meg magam. – csak egy pillanatig tudom tartani a szigorú anyáskodó tekintetet. Máris Hadnagy bökdös a fejével. Egyértelműen jelezve, hogy játszani szeretne. Hát jó! Felőlem! A táskám egy hanyag mozdulattal hajítom a karám gerendáinak tövébe, és máris nevetve szaladgálok, és játszok velük, mindenről elfeledkezve…
♫ Zene ♫ ϟ Ne vigaszt nyújtsunk, hanem segítsünk. A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó. ϟ