2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Cody Armstrong Teljes név: Perselus (Tobias) Piton Születési hely és dátum: 1960. január 9. Anglia, Fonó sor Csoport: Tanár Patrónus: Őzsuta Foglalkozás: bájitaltan tanár, házvezető tanár Kiemelkedő tudás: Bájital tan / Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Képesség: (Legilimentor) Kihez tartozol: Canon
Jellem: Kifejezetten nincs humor érzéke. Introvertált jellem egy jó adag bizalmatlansággal, passzív agresszióval, önmarcangolással és hasonló nyalánkságokkal. Az az ember, akit mások szívesen kerülnek. Az órái szigorúak, de annál hatékonyabbak. Nehezen viseli a kontárokat és a lustákat. Fontos számára a háza, sosem rest egy kis kivételezére a sajátjaival. Régen is fontos volt számára, ahogy magát a Roxfortot is az otthonának tekintette, minden ellenére. Hűséges. Szabályok szerint játszik, vagy épp játssza ki pont azokat. Erős elvei és prioritási sorrendje van, hogy mi, vagy ki felé azt azonban szereti megtartani magának. Csak végletes helyzetben hajlandó megalkudni, azt sem mindenkiért. Ha kitűz egy célt, vagy rá bíznak egy feladatot azt maximalista módjára kezeli.
Kinézet, megjelenés: Vékony és magas alkata van. A két lábon járó mumus akitől a gyerekek rettegnek, de jó esetben is kellő tartással viseltetnek felé. Ruházatát tekintve fekete zubbony és talár. Leginkább olyan, amiben biztonsággal el tud rejtőzni az ember. Mint valami hórihorgas denevér vagy árnyék. Mindazon által a tartása egyenes, tiszteletet parancsoló, mozgása határozott ruganyos és nincsenek fölösleges mozdulatai. Fekete vállig érő haj, hideg, szigorú, mély fekete szemek, horgas görbe orr és viasz színű sápadt bőr jellemzi. Ha "mosolyog" (de nem nagyon fog) akkor leginkább menekülj! Méhviaszos boxal ápolt bőrcipő és a pincékre oly jellemző hideg nedves agyag ami jellemezheti a ruháiból áradó illat/szag hangulatát. Ahogy néha a szekrény lenolajos fa illata a ruhákba ivódik, úgy ivódott a professzor ruháiba a pince hangulata is.
Előtörténet: Perselus, egy padon ül Godric's Hollowban, kezében, az üres vázába szánt, egyetlen szál metszett liliomot forgat. A vázáról, amit csupán az eső tölt meg az ő látogatásin kívül, a sírra, a síron a nevekre, a nevekről pedig a vésett szövegre siklik a tekintete.
"Utolsó ellenségként a halál semmisül meg."
Elidőzhetne a gondolaton a halál mennyire ellenség-e? Régebben igazságtalannak és nagyon is ellenségnek tekintette. Ma már ebben koránt sem biztos! Nem is volt olyan rég…
Te kit nem neveztünk nevén, te kit minden szolgád Nagyúrnak szólított, te kinek halhatatlan neve Voldemort, te ki sosem érted el, hogy halhatatlan légy! Te ki csak késleltetni tudtad az elkerülhetetlent… Véres kezű helytartóm! Akkor még kívántam, hogy fejezd be művedet! Különös, hogy ezt kívántam, hiszen gyűlöletem, sosem a sárvérűek ellen irányult… Nem, az én gyűlöletem a muglik iránt született és vetette meg mélységesen gyökerét! Fényes volt a jövő, engem pedig elvakított! Egy egész nemzet emelkedett volna fel tisztán és egy erős rendszerben és én ehhez tartoztam volna. S ez elaltatta bennem újra és újra az értelem minden éber morzsáját! Hát úttörőnek álltam, minden eszközzel. Maya fátylához hasonlóan kötötte gúzsba az elmémet. Csak ez sötétebb volt, és egy idő után fenyegetőbb, mint bármi! Hűségem megmérettetett. Egyetlen döntés volt, egyetlen döntés és minden porba hullt! A jóslatot neked adtam, én tudatlan. Mekkora esély van egy ilyen balszerencsés fordulatra? Mekkora esély van rá, hogy a Nagyurat egyik hű szolgája árulja el, egy beteljesületlen szerelemért?! Mert neki nem akartam rosszat! Neki nem ezt a sorsot szántam! És Te! Kinek fogalma sincs és nem is volt sosem ez mit is jelenthet, Te ki megesküdött hogy nem bántja az anyát! Te ki azt képzelted, hogy ez a sarkított kép - anya és gyermek - könnyen elválasztható, megölted végül mindet! Csak a fiú élte túl… csak az a nyomorult kis vakarcs! Csak ő! Neked pedig porhüvelyed megroppant, felemésztette a gyűlölet és minden félelmed! Szellemedet azok az elátkozott vackok ide láncolták és hitted, Te hitted, ha veszted érzed, eleresztett véred később újból feltámasztható! De szolgáid elhagytak, vagy utánad pusztultak!
Semmi sincs mi jobban bizonyítaná a halandóságodat, Nagyúr, mint maga a félelmed a Haláltól.
Ahogy vissza idézi az egsz időszakot, visszatér a tehetetlen düh is és az a temérdek elfolytás, az a temérdek lenyelt méreg. A mellkasára démon ül és súlyával majd össze roppantja, a csuklói pedig zsibbadnak akárcsak régen, egy egy szörnyű, Hű tett után. Perselus talán különösen tehetséges a rossz döntések meghozatalában. Azonban hiába a múlt vérgőzös, kínpadra vetett üvöltése, attól még múlt marad. Borba fojtva, éjszakáról éjszakára, vagy a világba üvöltve, teljesen mindegy, a végén úgy is csak porhüvelyek és kőhalmok maradnak mindenki után. A halhatatlanság nem az emberek kiváltsága, egyetlen ember sem kivétel ez alól, akárhogy is igyekszik! A legnagyobbak is elbuknak és némelyik retteg ettől. A rettegésük pedig csak egyetlen egy dologra jó, hogy kegyetlenebbek legyenek mint valaha. Aki fél, előbb utóbb hibázik. És onnantól csak lefelé vezet minden út. Fenyegetés, veszély, halál, kín jött, megülte a szíveket, megölte a kikezdhetetleneket. Gyávaság, árulás, bosszú. Aztán mindennek vége szakadt, a Nagyúr eltűnt, bár árnyéka fennmaradt és. Voldemort nevét nem merte szájára venni egyik sem! Félték, mintha valami rettegett istenség volna…
Aztán egyszer csak, mikor a vihar előtti csönd oly nagyra nőtt, hogy minden suttogás üvöltésként tépte a dobhártyákat, mi azt hirdette vissza térhet, az egész kipukkadt és semmivé foszlott!
Semmivé!
Perselus pedig, egy olyan helyzet csapdájába esett, mikor az ember képtelen felvenni a fonalat, holott tudja, hol veszítette el. Mikor nem érzi a halál vágyat, de szent meggyőződése, hogy valami másképp alakult, mint ahogy eredetileg meg volt írva. És az eredeti tervek szerint, az ő élete véget ért. Beteljesedett feloldozással, az árulásáért. És ez az érzet felül ír mindent. Olyan érzést hagy maga után, mintha elvették volna tőle ezt az egészet.
Az évek múlásával ez a keserédes métely megfakult és a közöny font némán szögesdrótot a szíve köré. Más minden bizonnyal, nyugalomnak nevezné. Hiszen a borzalmas felleg, mely beárnyékolta mindenki reményét és oly törékennyé tette, mint a tavirózsák hosszú, ingatag lebegős szárát, egyszer csak megszűnt. Évek teltek el azóta, hogy Voldemort eltűnt, s az alku azóta is köti Perselust Dumbledorehoz és a Roxforthoz. Ő pedig azóta rója a köreit, tökéletesen begyakorolt rutinnal az ódon falak között és egy ideje mintha rá is átragadt volna valami…
Egy mennydörgés és az eső első cseppjei billentik ki az egészből és térítik vissza a nagyon is valóságos, éber jelenbe. A metszett liliom még mindig a kezében, azonban kénytelen realizálni, hogy a feljött emlékek miatt a szerencsételn virágot kegyetlenül össze gyűrte és megtépte… Erre akarva akaratlanul is eszébe jut az az ominózus nap… az amikor azt mondta az egyetlen élőlényre aki kedvelte… Fáradtan felsóhajt és lemondóan megdörgöli az orrnyergét. Aztán feláll a padról, egy pillanatra elönti az ingerület és valami különös és az a szerencsétlen, megtépázott virág a földre vetve végzi, Perselus pedig sötét füstös ködként foszlik semmivé és hagy maga mögött mindent!
A hozzászólást Perselus Piton összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-16, 04:28-kor.
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Perselus Piton 2018-03-16, 03:59
Az Ezredforduló következménye gyanánt, Perselus Pitont minden bizonnyal gyakran és huzamosan elő szedik. Ismételten kettősség ügyében, és ez miatt Dumbledore-nak is sok kört kell ám futnia, hogy a bájitaltan tanárt vissza kapják úgy bármikor is. Biztosan kivonják a forgalomból és bizony az Azkabanban szállásolják el, ameddig nem tisztázódik az ügy, ami nagyjából egy hónapig tart. Georgiana Findley halála ügyében sem restek elő venni a professzort, mivel a Big Ben felső szintjén zajló jelenetet: Dane- Graves- és Daphne között páholyból nézte végig, valószínűleg mindhármójuk tárgyalásánál, meghallgatásánál szintén ott lesz, és sajnálatos módon, részben felelőssé teszik a lány haláláért. Valakinek el kell vinni a balhét. És mivel Findley-nek nemzeti gyásznapot rendeltek el, Digby szintén halott, és sokan szeretnék inkább az ő nevét tisztán látni, így maradt az amúgy is kétes előéletű Perselus Piton bűnbaknak. Findley temetésén valószínűleg nem fog tudni részt venni, mert a hűvösön csücsül. A tortúra végén biztos, hogy több játszmát nem fog elvállalni. Főleg hogy biztosan nyomot hagyott mindenkiben, ő az az ember, akinél sosem lehet tudni mikor, mit, miért tesz, így a bizalom is kétes, hogy jár-e neki valaha a továbbiakban.
Perselus Pitont, Dumbledore védelme és minden ellenére, kivonják az iskolából.
(Az Ezredfordulótól számolva, 2000. 09. 01-ig, csak őt erről még nem értesítették biztosra. Számára az is kétes, hogy taníthat-e egyáltalán még.)
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Perselus Piton 2018-03-20, 13:40
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Nosss...
Egy ideig gondolkoztam, hogy kivel is jöjjek ide, szükség van-e egyáltalán elfogadóra, hiszen vezetőségi tagról beszélünk, így ez inkább egy ilyen kis szabad hozzászólás. Shannát választottam, ha már az ő nagyapja, Lumpsluck veszi át az év végéig a Bájitaltant Pitontól és ennél közelebbi plotunk nem nagyon van.
Először is, örülök, hogy Perselus Piton az oldalon ténfereg és megszemélyesítetted, és nekem eddig úgy tűnik, hogy nagyon is jól csinálod, az előtörténet is visszadja a könyvek által érzett hangulatokat és benyomásokat, és szerintem a kezedben csak még tovább mélyül a karakter, hiszen megismerjük milyen tanár is volt, és talán néhányak megszeretik, vagy legalább megbocsájtanak neki úgy is, hogy nem volt meg a nagy katarzis, az önfeláldozás. A milleniumi eseményekre kicsit beképzelt lenne, ha túl sok megjegyzést fűznék, hiszen én meséltem, de annyit azért elmondok, hogy örülök, hogy egy canon-karakternek is be tud indulni az élete és szervesen megváltozni, hiszen ameddig nem volt játékos keze alatt, Piton csak "vegetált" és tanított, most viszont sok minden lehet kilátásban. Jó látni, hogy az eseményeket kijátszod és még (egy újabb) meghurcolást is bevállalsz a karaktereddel, mert így az életszerű.
Szerintem jól hozod a figurát, épüljön és mélyüljön az a Piton tovább-tovább! ^^
