2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Marea Savoretti Születési hely és dátum: 1997. augusztus 8. Róma, Olaszország Csoport: Mardekár Patrónus: Hiúz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kurtizán, bajkeverő Képesség: Vélaszármazék Mágikus adottság: Trükkmester 1. szint Familiáris: Fehér egér (Mimi) Kiemelkedő tudás: Jósmágia - kiemlkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Uther, Nox
Jellem: Elég nyitott típus vagyok, ha a foglalkozásomat nézzük akkor... minden tekintetben. Talán a születésem okán, de soha sem voltam az a visszahúzódó típus, aki nem mer megszólalni mások előtt, sőt néha túlságosan is sokat jár a szám. Könnyen kiadom magamat, így aztán könnyen is kötődöm, ami az én "szakmámban" nem a legjobb, de nem is vagyok azért a hagyományos értelemben vett utcalány. Magasabb körökben mozgolódom már jó ideje, na nem a pénz miatt, inkább úgy értsd nem azért teszem, mert kell a pénz. A családom nem kifejezetten rossz, ha innen nézzük nem ezzel kellene foglalkoznom, de mégis ebben lelem örömömet, szeretek segíteni és lássuk be ez valahol azért annak is számít, főleg úgy, ahogyan én teszem. Boldoggá teszek másokat és így én is boldogabb vagyok. Azzá tudok válni, akire csak szükség van. Az is előfordul, hogy valaki csak egy kellemes beszélgetésre vágyik, én pedig alkalmazkodom, másnak titkos viszonyra van szüksége, hogy fellendítse a magánéletét, én pedig teszem a dolgomat. Persze többségében igen jól megfizetnek érte és persze a családom erről semmit sem tud. Mint említettem elég jómódúak, nem így neveltek, azt hiszik más munkám van, de... erre majd később kitérek. Mit is mondhatnék még magamról. Szeretek beszélgetni, szórakozni és kimondottan imádom a naplementét, no meg a kávét, a forró, gőzölgő kávét, sok tejszínhabbal és cukorral, egy kis tejszínnel és fahéjjal. Imádom a fahéj illatát, ahogyan szeretek másokat mosolyogni látni. Egy valakit nem láthatok már soha többé és... ez volt az oka, hogy kénytelen voltam elszakadni egy időre az életemtől, vagy legalábbis egy részétől. Van, amikor a muszáj az úr, de majd visszatérek, csak elintézek... egy s mást.
Kinézet, megjelenés: A hajam szőkés, a szemem átható kék, ahogyan a tekintetem is. Nem vagyok kifejezetten az a gebe típus, van rajtam azért pont annyi, amennyi kell, hogy igazi nőies alakom legyen és persze ezt az alakot ki is hangsúlyozom. Nem sminkelem ugyan túl magamat, viszont szeretem a kivágott, kihívó ruha darabokat. Na nem azt mondom, hogy mindent kirakok a kirakatba, annak sose láttam értelmét, inkább sokat mutatok és még többet sejtetek. Tudom jól, hogy mivel lehet igazán megfogni egy férfit, nem csoda, hogy elég sok időt és energiát szánok arra, hogy a külsőm tökéletes legyen. A szőke haj egyébként is az ártatlanságot tükrözi, ezért nem kell a túlzott smink sem, nem is tűnök valami olcsó cafkának, hiszen nem is vagyok az. Nem segítek akárkinek, ez az egész nem erről szól.
Előtörténet: Az életem mondhatni egészen egyszerűen telt legalábbis, amíg ez azt utóbbi időben meg nem változott. Rómában születtem, a szüleim igen kedves emberek. Nagy családban nőttem fel, a családi éttermet szerencsére a bátyámra szándékoztak bízni, én csak fiatalabb koromban segítettem be, még gyerekként. Igen, ennek hála elég jól főzök, na nem mintha túlzottan gyakran gyakorolnám ezt a képességet. Nem, pizzát nem olyat sütök, mint amit megszoktak Európa egyes országaiban, de az Angol konyha eleve egészen más, egyelőre még nem tudtam megszokni. De előre szaladtam. Tehát nagy családban nőttem fel, van egy bátyám és egy öcsém, a jó néhány unokatestvérről, nagynéniről, nagybácsiról nem is beszélve. Nálunk a családi ünnepek tényleg elég nagy felhajtással járnak úgyhogy ha valamikor kitudódna mivel foglalkozom... elég nagy híre menne annyi biztos. Az alapvető iskoláimat odahaza végeztem el természetesen, hiszen sokáig fel sem merült bennem, hogy el akarnék jönni otthonról, de aztán szépen fokozatosan rájöttem, hogy ez nem az én világom. Persze kellett a megfelelő löket hozzá és rá kellett ébrednem bár tudok főzni, de ez még sem igazán az én világom. A fordulópontot tizenhat éves koromban a bátyám akkori legjobb barátja jelentette. Kedves srác, a család barátja csak épp tudjátok mindig ott ült valamiféle rejtett szomorúság az arcán és én tudtam, hogy mi az oka. Beszélgettem vele, nem is egyszer, amikor a bátyám épp nem ért rá, mert a szüleink lefoglalták a boltban. Sokat mesélt magáról, így hát én voltam az első, aki megtudta reménytelen szerelmet táplál Maria iránt. Próbálkozni sem mert nála, félt, hogy elszúrja, félt, hogy nem lesz elég jó, én pedig segítettem, hogy ne érezze ezt. Hát igen, sikerrel jártam csak épp a bátyám nem fogadta jól a hírt, hogy milyen úton értem el az önbizalom-növekedést a barátjánál. Én átestem a tűzkeresztségen és ezzel ő is, pár hét múlva pedig már nyitni mert Maria felé. Azóta, ha jól tudom két gyerekük van és házasok is, akkor hát jól tettem nem igaz? Szóval így indult és persze folytatódott, de persze kezdetben csak ilyen módon, egyszerűen, titokban, amíg rá nem jöttem, hogy nekem ez az, ami igazán megy. Boldoggá, erősebbé tudok tenni másokat azzal, hogy velük vagyok és jól csinálom. Elköltöztem hát, úgy döntöttem az iskola végeztével Anglia lesz a célpontom. Szürke ország számomra, de épp ezért van szükség rá, hogy színt vigyek bele és én vittem is, nem is keveset egészen addig amíg el nem jutottam hozzá... Nem hittem az ilyesmiben, legalábbis amíg be nem léptem az Abszol úton abba a kis üzletbe. A nő, valamiféle jós, persze nem hittem az egészben, de az akkori kis védencem addig győzködött, amíg meg nem próbáltam. Mókának jó, gondoltam és végül is ő fizette, így hát miét ne. Tőle tudtam meg a számomra is finoman szólva meglepő hírt, hogy nem voltam mindig egyedül. Mármint nem úgy... nem szó szerint, hiszen sosem voltam egyedül, de a ragaszkodásom oka, hogy örömet akarok okozni, hogy másokkal töltöm az időmet és mindenkit önmagam elé helyezek... Volt egy ikertestvérem. Amikor kérdőre vontam a szüleimet kiderült, hogy tényleg így volt, de a családunkban az ikrek soha sem voltak jó ómen. A felmenőim között akadnak ikrek bőven, de semmi jó nem származott az ikerségükből és a szüleim valami őrült gondolattól fogva azt hitték, hogy ha a testvéremet nevelő szülőknek adják megszűnünk ikreknek lenni. Abszurd ötlet igaz? Innentől egy kicsit az én került előtérbe, azaz végül is részben inkább ő, akit nem is ismertem. Kerestem, épp eleget jártam utána, de nem akadtam a nyomára. Hol lehet Eileen? Nincs más út, azt kell megkeresnem, akivel a legtöbbet látták és aki a legtöbbet tudhatja róla. Vele kell beszélnem,, a bizalmába férkőznöm, elérni, hogy elmondjon nekem mindent, amit tud és hát lássuk be én ebben vagyok a legjobb.
Uther van Horne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Marea Savoretti 2017-07-09, 20:02
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Muszáj vagyok ezúttal Draco helyet Utherrel elfogadózni, mert na.. mégis hozzám tartozol. És ezt olyan klasszul sikerült kitalálnod, hogy nehéz szavakat találni. Azért én mégis megpróbálom^^ Nyilvánvaló, hogy ezt a karit csakis neked adhattam volna, mindenki más zsákutca ebből a szempontból. Pontosan tudom, hogy mindenről eszedbe jut valami jó kis csavar, drámai helyzet, tehát biztosan nem fogunk unatkozni. Nagyon jó dolog, hogy Uther sztorija mélyül, mert úgy vélem, hogy van még benne potenciál, és Marea igazán meg tudja majd kavarni az állóvizet^^ A sztoridat illetően meg ámulok és bámulok, igazi kis szociopata lett a hölgyemény, alaposan meg fogja izzasztani Uthert, szó szerint és átvitt értelemben is. Gyakorlatilag ezen a ponton még eldönthetetlen, hogy jótét segítő lélekről van szó, aki Uthernek valami reményt adhat, vagy még jobban a sötétség fenekére taszítja őt. A jó benne, hogy ez akár percenként változhat, hiszen a karid is nagyon képlékeny, titokzatos, hogy vajon az élet vagy a halál angyala^^ Nagyon várom már minden sorát az angyalkának
Azért én mégis megpróbálom^^ Nyilvánvaló, hogy ezt a karit csakis neked adhattam volna, mindenki más zsákutca ebből a szempontból. Pontosan tudom, hogy mindenről eszedbe jut valami jó kis csavar, drámai helyzet, tehát biztosan nem fogunk unatkozni. Nagyon jó dolog, hogy Uther sztorija mélyül, mert úgy vélem, hogy van még benne potenciál, és Marea igazán meg tudja majd kavarni az állóvizet^^ A sztoridat illetően meg ámulok és bámulok, igazi kis szociopata lett a hölgyemény, alaposan meg fogja izzasztani Uthert, szó szerint és átvitt értelemben is. 
Gyakorlatilag ezen a ponton még eldönthetetlen, hogy jótét segítő lélekről van szó, aki Uthernek valami reményt adhat, vagy még jobban a sötétség fenekére taszítja őt. A jó benne, hogy ez akár percenként változhat, hiszen a karid is nagyon képlékeny, titokzatos, hogy vajon az élet vagy a halál angyala^^ Nagyon várom már minden sorát az angyalkának 
