2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Jaj, igen, mindenki erre fogja – dohogom sötét képet vágva, mellettem ne unatkozzon senki sem, főleg ha anyaszült meztelenül fekszem a karjai között. Mondjuk, sok mindent Cody nem láthat, mivel továbbra is a magam elé húzott párnával takarom magam, de azért na... A meztelen hátam is lehet olyan érdekes, mint a testem többi része. Számomra az ásítás egyértelműen az unalom jele, nekem senki se jöjjön tudományos maszlaggal. - Tisztázz? - pillantok kérdőn a srácra, kissé kicsavarva a nyakam, mert hát némileg oldalra kell fordulnom hozzá. - Mire sikerült eddig rájönnöd? Már csak az hiányozna, hogy a kettőnk közt történt aktus során is unatkozott... Komolyan mondom, akkor nekiesek és kikaparom mind a két szemét. Azt természetesen nem hiszem, hogy neki nem volt ugyanolyan jó, mint nekem, de sohasem lehet tudni. Elvégre, ebben még nagyon kezdő vagyok, fogalmam sincs, mire kell figyelnem, hogy tudjam: a másik félnek is jó volt. - Te tudod – vonom meg a vállam Cody kijelentését hallva, miszerint őt a pasik érdeklik. Nem úgy jöttem ide, hogy most márpedig megváltoztatom a srácot és a magam oldalára fordítom. Nekem mindegy miként dönt, elvégre nem az esetem, nem fogok nyugtalanul hánykolódni az ágyamban, amíg ő fiúzik. A második kijelentése azért kissé jobban meglep, erre én sem számítottam. - Nocsak! Ez újdonság még nekem is. Talán az is előfordulhat, hogy idővel családod lesz. Elmosolyodom a kijelentésen, hiszen az, hogy valaki meleg, még nem zárja ki azt, hogy a későbbiek folyamán gyerekei lehessenek. Erre a célra vannak emberek, akik szívesen ágyba bújnak másokkal, majd gyereket szülnek nekik. Vagy a muglik módszerei is elég biztosak, szóval ennek semmi akadálya, van már olyan szinten a modern tudomány, hogy Cody ne ütközzön akadályokba. Talán tíz év múlva már kis Cody-k fognak futkározni körülötte, habár ez most még egészen abszurd elképzelés számomra. - Hát ez megnyugtató – paskolom meg a fiú karját nevetve. - Akkor ezentúl azért nézd meg az arcát is, nehogy egy hegyi trollt vigyél az ágyadba. Tudod, elég becsapósak tudnak lenni... Hallottam már olyan emberről is, aki annyira leitta magát, hogy másnap reggel egy házimanó mellett ébredt, aki természetesen teljesítette gazdája minden kívánságát. Fogalmam sincs, hogy AZ megtörtént-e köztük, de még ennek ellenére is igen kellemetlen lehetett maga az élmény. Nehogy Cody is hasonlóan járjon, ha már eljut odáig, hogy cseppet sem válogat. - Szerintem, ha képes voltál kimondani, akkor elég nagy az esélye annak is, hogy meg fogod tenni - jegyzem meg töprengve. - Nem hiszem, hogy eddig akár csak sejtetted volna, hogy valaha is ilyen kijelentés hagyja el a szádat, nincs igazam? Vannak személyek, akik tudat alatt mindkét nemhez vonzódnak, elég nagy az esélye annak, hogy a fiú is ilyen, csak eddig mit sem sejtett erről. Annak azért örülök, hogy az élvezeteken kívül más haszna is volt ennek a légyottnak. Már nem volt kár eljönnöm. - Fúj! - grimaszolok egyet, már csak az hiányzik, hogy Timothy ágyába másszak a bosszúm érdekében. Meg is csóválom hát a fejem: - Nem, ennél valami kevésbé erotikus, de elég hatásos módszer kellene. Tim nem olyan pasi, aki le tudna venni a lábamról, egyáltalán nem az esetem, főleg a nagy szája miatt... Egyszerűen nem bírok vele, kell valami, ami nagy eséllyel letörli azt a magabiztos vigyort a szájáról... Ki nem állhatom, hogy annyira magabiztosan járkál fel-alá a folyosókon, miközben egy hatalmas senki. Hiszen még Miát sem képes behálózni! - Hát, nem is kellemes, de azt be tudom gyógyítani – felelem, miközben magam elé emelem a karom, majd tünődve pillantok az ujjaimra. - A saját harapásomat és néhány kisebb sérülést képes vagyok eltüntetni, de másokéban már nem vagyok annyira biztos... Mutatóujjam végighúzom a fiú egyik hegén, minden erőmmel arra koncentrálva, hogy eltüntessem, de épp csak egy fokkal lett haloványabb, még mindig a helyén van és látható. Nem annyira, de eltüntetnem sem sikerült, akkor meg mégis mit akarok a sebekkel? Nem ismerek más vámpírokat, így fogalmam sincs arról, miként működik ez náluk. - Nos, akkor próbáljuk meg – kacsintok Cody-ra, majd testemen ruha jelenik meg, nem túl lenge, de ahhoz éppen elég merész, hogy sok mindent mutasson a fiú számára, de éppen eleget hagyjon a fantáziájára. Tökéletes felvezető a következő körhöz. - Pattanj, mester!
Nem veszi fel, észre sem vette, így pillanatig kérdőn néz Mirára, főképp az arckifejezése miatt.- Hm? Nem, nem szokásom társaságban unatkozni, csak kiment az oxigén a fejemből.- Cody számára ha ásít az semmi más miatt nincs.-Ha unatkoznék, hidd el azt közölöném, bár előbb lendülök túl rajta és kezdeményezek. - bár itt nem pont az aktuális témára érti, hanem úgy mindenre vonatkozóan, kajára invitálásra, inni, új téma felröppentésére, hasonlókra. Attól mert meleg még pasi, vagy nem gondol semmi mögöttesre, vagy megosztja ami épp feljön benne, vagy nem tartja fontosnak megosztani. Bár érzelmi palettája gazdag, bizonyos helyzetekben kukába dobja és azok obijektív oldalát szemléli. -Épp csak az jutott eszembe, hogy... tisztázzak pár tényt magamban.-hallgat egy kicsit, összefoglalja magában a lényeget, kívülről azt lehetne hinni, hogy megtartja magának a következtetéseit, aztán Mirát meglepheti, de Cody folytatja a hangos gondolatmenetet. -Első körön; vitathatlanul a pasik érdekelnek. Második körön; nem zárhatom ki, hogy személyiségétől függően egy egy lány is képbe kerülhet.... Harmad részt;.... mindig is képes voltam tárgyilagosan kezelni az aktusokat... és a mostani élményt szem elé helyezve, meg merem kockáztatni, ha egy éjszakás kalandba keveredek is bárkivel, innentől a neme mindeggyé válik.- miután a végére ért néz maga elé, láthatóan, annak ellenére is hogy ezt igy össze szedte, kissé talán túl egyszerűen és talán kissé még nyersen is, érzelmek garmadája száguldott végig benne, mire ide jutott pár pillanat, ez az arcára is kiül. Aztán szeliden felpillant Mirára egy mosollyal. -Bocsánat, muszáj volt végig vezetnem magamban, hogy tudjak hogy viszonyulni magamhoz és ez által a továbbiakhoz. Nem utolsó sorban hozzád. És bár úgy is akkor fog minden véglegesedni, ha gyakorlatban oda jutok de.... most így érzem. -hallgat egy ujabbat- Nagyon tetszett veled az egész. Adtál egy új fejezetet az életemhez. - Mira ezt a totális elismerésnek veheti Cody részéről. Süt róla hogy ha szóban kevesebbet is magasztalta az élményeket, hamar fontos ponttá vált az életében. Egy kamasz srácról van szó, bizonyos élmények, események helyre pakolásában, az élete során megéltek miatt, gyors rendszerezés alakult ki. - Anglia része, csak kicsit nyálkásabb az időjárás. Egyébként szép hely, magát a várost szerettem.- Mira hajával babrál. Elmosolyodik- Észben tartom.- Összecsippent egy tincset, és mintha ecsetpamacs lenne a vége, azzal rajzol köröket Mira kulcscsontjára szorakozottan. -Szép, rögtön a cselszövés?- bár nem lepődik meg. - Egy jól kivitelezett orál a legtöbbeket leveszi a lábáról - úgy tesz mintha halál komolyan gondolná, de megszakitja egy túljátszott eltűnődéssel, majd kajla mosollyal folytatja- Csak vicc volt, nem hiszem hogy ezzel akarnál inditani bárkinél is.... Ha a piszkálódást incselkedő flörtre váltotd, abban sok lehetőség van párak totális összezavarására. Főleg ha kitartóan ostromlod őket. - eltűnődik egy kicsit, aztán terelödik a téma. - Nem. Csak nem volt elég lélekjelenlétem másik kést igényelni a szobától, a vágáson minnél hamarabb túl szerettem volna lenni. Inkább kizártam a tárgyat és a célra fókuszáltam. Annyira nem kellemes átvágni a csuklómat, de még mindig könnyebben eltüntethető és kiheverhető, mint elmondásod alapján a harapás..- néz egy két pillanatig a lányra aztán biccent- Elhiszem. Sóhajt egyet aztán vissza költözik a derü az arcára. - Na mivel folytassuk? - eszlbe jut valami és nem is rest feltenni a kérdést- Amúgy mit csinálsz, ha a srác valami szórakozó helyre hív el, mert neki az az ideális helyszín? Kihagyod a lehetőséget, csak mert hülyeségnek tartod?-érdeklődik csendesen. - pedig az is egy remek eszköz, hogy a közelébe kerülj a célszemélynek, a megfelelő pillanatban meg ellökheted, pár könnyed lépéssel kivitelezve az egészet. - csak felvetette, nem kötelező semmi. Bár örülne neki ha belemenne legalább proba szinten, szivesen vezeti és mutatja meg hogy is lehet tánccal eljátszadozni a partnerrel és borzolni a kedélyeit. Aztán akár tovább is vihetnék a történetet, ha úgy alakul.
- Nem tán unatkozol? - pillantok kissé mérgesen a srácra, nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a jelenlétemben bárki is ásítozni kezdjen. Számomra ez egyértelműen az unalom jele, nekem aztán senki se magyarázzon be mást, mert nem jár túl jól. Amikor azonban Cody válaszol az imént feltett kérdésemre, kis időre félreteszem a kötekedős énemet és eltöprengek egy pillanatra: - Hmmm... Ez elég érdekes. Soha életemben nem jártam még Bangor-ban, ahogy Walesben sem voltam még. Számomra Anglia a világ közepe. Ennek megfelelően pedig halvány fogalmam sincs az onnan származó családokról, hacsak nem túl híresek... Természetesen, nem tudhatom, hogy Cody is ezek egyikéből származik, bár ha fény derülne erre, akkor se izgatna a dolog. Én muglik közül jöttem, amint kikerülök ebből az iskolából, nem igazán fognak meghatni a mágusok dolgai, mivel szándékaim szerint visszatérek a szürke hétköznapokhoz, egy ideig legalábbis mindenféleképp. Vámpír létem ellenére is valamilyen mugli munkát szeretnék végezni, majd évek múltán visszapártolok ide. Mindkét világ az életem része, egyikből sem szeretnék kimaradni a másik miatt. - Ne is szokj hozzá – vonom meg a vállam, nem áll ugyanis szándékomban elkapatni a srácot ilyen szempontból, habár sohasem osztogatok bókokat ok nélkül. Talán pont Cody az egyetlen olyan ember, aki dícsérő szavakat kap tőlem mostanában. A fiú kérdésére habozás nélkül vágom rá: - Mindkettőt nem lehetne egyszerre? Tudod, van pár nem túl szimpatikus srác, akiknek szeretnék egy-két kellemetlen pillanatot okozni, ez talán a hasznomra is válna benne... Elsőként ott van például Timothy, az ősellenség. Fújunk egymásra, imádja Miát, én pedig utálom őt. Ennél több nem is kell számomra ahhoz, hogy a földbe döngöljem... Eddig mindig az indulataim vezettek, most viszont az eszem kerekedik felül. Hasonlítok Miára, olyan vagyok, mint ő, talán beetethetném, hogy én vagyok a testvérem és elhívnám randira. Vagy elérném nála, hogy ő hívjon el engem, vagyis a Miának hitt Mirát. Komolyan, ha olyan ruhába bújnék, mint a testvérem, akkor még Timothy se jönne rá a csalásra. Hiszen, ha azt vesszük, nem gyakran beszélgetett eddig Miával, pár szót, ha váltottak, leginkább a távolból figyelte, fogalma sincs arról, milyen a beszédstílusa... Gyorsan megcsóválom azonban a fejem, ez talán mégsem használható ötlet, nem ártana aludnom rá egyet. - Akkor egy kis időre nem ártana ezeket elnyomnom magamban – jelenik meg egy cinkos mosoly az ajkaimon, noha Cody-nak fogalma sincs arról, miről is beszélek ebben a pillanatban. Az igazat megvallva egyelőre csak hangosan gondolkodom. Mia energikus, mint én, nem igazán szeret azonban a középpontban lenni és imád okoskodni. Meg fogom mogyorózni ezt a Timothy-t, annyi szent! Mekkora pofára esés lenne már számára, ha rájönne, hogy az, akivel elment randira, nem más, mint én! Teljesen beleélné magát a dologba, és akkor... Úúú, ezt meg kell tennem, szét kell zúznom az álmait. - Ezért vágtad meg azzal magad? - kérdem csendesen, amikor komolyabb témát kezdünk el érinteni. Sajnálom a fiút, tényleg, nem hiszem, hogy számára is boldog gyermekkor jutott volna. Engem ugyan sohasem bántottak a szüleim, a maguk módján talán szerettek is, de bele tudom képzelni magam az ő helyzetébe. - Ha szeretnének, akkor nem beszélnék ekkora ökörségeket, elhiheted... Nem megyek bele én sem részletesen a helyzetelemzésbe, mindkettőnknek megvan a maga családi háttere, melyet nem kötelező megosztanunk egymással attól, hogy most lefeküdtünk. Ez nem kapcsolat, soha nem is lesz az, csupán két ember jól érzi magát, ennyi az egész.
Elvigyorodik a karmolászós dolgon. -Ezazz! Büntess, méég!- játszik rá röviden aztán vissza tér a nyugalom a képére. Szája elé emeli a kezét és ásít egyet. Kicsit még szusszan, de felőle utána azt tesznek amit nem szégyellnek. -Tudok. Az az anyanyelvem. -mosolyodik el -Egyébként Bangor-ban születtem. Ez egy walesi város északon.- szerencsére volt annyi esze, hogy a medálját most gondosan eltette és nincs is nála. Nem, annyira nincs kedve belemenni és ha rajta múlik belőle nem fog kibukni hogy kik a felmenői. Bár ha eleget beszélgetnek, Mira kisakkozhatja, letagadni semmit sem fog. -Örülök, hogy tetszett.- nyugtázza békés elégedettséggel. Mosolyába zavar vegyül ahogy így számára agyon lesz dicsérve. -Zavarba hozol. Nem sűrűn magasztalnak fel ennyire. De azért jól esik. - érezhetően nem az a srác aki ennyitől el fog szállni magától. Az ujjaival játszik, egyikkel másikkal, morzsolgatja az ujjbegyeit. Tényleg zavarban van. -Amúgy mit szeretnél, a nagy Őnek meglepetést okozni, hogy már van jártasságod az ágyban, vagy kedvedre elcsavarni mindenki fejét és a farkuknál fogva vezetni a férfiúi nemet? -érdeklődik könnyed ártatlansággal. Tényleg kíváncsi rá.- Szerény személyem szerint megvan minden adottságod hozzá, hogy kedved szerint kiéld magadat. Van egy jó adag energikus gyermeki bájad, érzékenységed. Gondolok itt olyasmikre, hogy szeretsz piszkálódni, cukkolni másokat, kiköveteled magadnak amit akasz/szeretnél, igényled hogy körülötted forogjon a figyelem, és van egy jó adag fékevesztettséged is.- ő a belső tulajdonságokat emelte ki így hirtelen, bár külsőre sincs baja vele, őt jobban megfogta a lány személye. Neki más az ideálja, ezért egy számára megfogható oldalról igyekszik megközelíteni a helyzetet. A válasz fényében fog ő is válaszolni arra, mit próbáljanak meg következőnek. Nem feltétlen van összekapcsolva a kettő, hiszen így is úgy is szeretkezésről/szexről van szó, független kivel is kerül össze végül a lány. Cirógatja tovább a vállát, kulcscsontját, felkarját, túlzásba nem viszi, de egyfajta kellemes gondoskodás süt a mozdulataiból. -Mindennel ami a keze ügyébe került.- elmélázik aztán végül hozzá teszi. - A vállam amin a fejed van, azt a levélnyitót vágta bele, amit a szoba volt kegyes elém rakni kés gyanánt tegnap.- hangjából süt a közöny. - Ezért kérdeztem, hogy biztosan nem szeretnek-e a szüleid, és nem csak nem értenek meg? -fűzi hozzá szeliden. Eszében sincs versenyezni hogy jaj kinek volt szarabb, nem rá vallana. Csak felmerült benne, gyakran találkozott hasonló helyzettel, ami aztán mégis menthető lett végül. Ezért.- De megértettem, mikor mondtad mi is a helyzet. -tartja magát, hogy nem fog pszichomókust játszani.
- Hát, akkor kaphatsz még párat – villantom elő körmeimet, melyek nem olyan nagyon ugyan, de Cody már tapasztalhatta részemről, hogy ezekkel is képes vagyok vért serkenteni a bőr alól. Ezúttal azonban sokkal elfoglaltabb voltam, semmint a folyadék ízére koncentráljak. Nem, egy teljesen más világban jártam éppen, nem figyeltem oda és még csak meg sem kívántam. - Wales-i? - kissé meghökkenve pillantok vissza Cody-ra. Hallottam ugyan az angolján, hogy nem túl tökéletes, de betudtam annak, hogy bizonyára olyan tájról jött, ahol így beszélnek. Nem vészes a kiejtése, a nyelvtana pedig teljesen rendben van, perfektül beszélni a nyelvet. - Te tudsz azon a nyelven? Merről jöttél? Kissé talán szokatlan, hogy csak most faggatom Cody-t erről, miközben már összefeküdtem vele, de ez is annyira hirtelen jött, nem volt időm sokkal jobban megismerni... Különben is, nem tervezek vele kapcsolatban élni, bevallottan meleg és bármennyire is jó vele szeretkezni, ettől még nem lesz az esetem. Minek faggassam hát, ha semmi komolyabb sem fog kialakulni köztünk? Ezúttal viszont kíváncsivá tett és ha már felhozta a dolgot... Nos, nem hagyom menekülni, annyi szent. - Tudod, számomra csak az a furcsa, hogy ennek kifejezetten örülök – vonom meg a vállam, nem szokásom senki előtt sem lelkizni, de tényleg boldog vagyok attól a tudattól, hogy legalább egy ember nem tart reménytelen esetnek. - Nem is állt szándékomban kigyógyítani téged. Egyszerűen csak szerettem volna egy jó élményt. Veled. De ez nem volt jó... Inkább fantasztikusnak mondanám. Nem az én reszortom átállítani Cody-t a megfelelő oldalra, talán ha beleszerettem volna, akkor elég szépen győzködném, de így nem teszem. Leszünk még párszor együtt, ez immár kétségtelen, de érzelmileg semmi sem mozdult meg bennem a fiú iránt. Az viszont tény, hogy szeretek vele lenni, főleg most, de nem hiszem, hogy bárki előtt is nagydobra verem a kettőnk viszonyát. - És azt hiszem, én is irigykedni fogok arra a fiúra, akit végül te választasz – biccentek egy aprót, majd teljes őszinteséggel folytatom: - Jó volt veled, igazán élveztem minden pillanatát, de tényleg. És még mindig kívánlak.. - miközben ezt mondom, a vér az arcomba szökik, de mit tehetnék ellene? Ismét érezni szeretném Cody minden porcikáját, de visszafogom magam, senkinek sem szeretnék a terhére lenni ilyen szempontból. Ha a fiú úgy dönt, hogy mehet a menet, benne leszek. - Mit szeretnél másodjára kipróbálni velem? Ha már ő is ilyen nyíltan rákérdezett, akkor én is megtehetem ezt és mostanra már sokkal nyitottabbnak is érzem magam. Persze, nem leszek rögtön lepedőakrobata, de megteszek mindent, ami tőlem tellik. - Nekem te tökéletesen megfeleltél – vallom be, és ezt teljes mértékben így is gondolom. Cody méreteivel semmi gond sincs, pont megfelelő. Fura belegondolni, hogy előttem csak pasikkal csinálta. - Anyukád? - lepődök meg és örömmel veszem tudomásul, hogy a fiú átfűzi nyakamon a karjait, így szinte már teljesen olyan, mintha szerelmesek lennénk. - Mivel vert? Komoly dolog lehet, ha ennyi év után is meglátszik a nyoma. Elmélázva simogatom hát a hegeket, miközben megpróbálom kitalálni, mi történhetett annak idején a fiúval. Ki lehet annyira kegyetlen, hogy a saját gyermekét bántja?
Nincs terhére a legkevésbé sem, és simán jöhet némi pihenő után az újabb kör. Mira szabadkozását hallva elvigyorodik -Ugyan! Még tetszik is. Csak eszembe jutott egy hülye szóvicc és tovább vittem a gondolatot, amiből következett, hogy "Ha Ha" megjelöltél...- rálegyint hogy ez csak ilyen kis hülyeség nála és nem is fontos. -sajna nem tudom elmondani a viccet mert csak walesiül van értelme és bevallom nem tudom lefordítani...- toldja még hozzá. És most hogy így említette, valóban érződik hogy az angolja nem olyan mint egy született Londoninak. -Ami jó az jó.- paskolja meg a karmolást, mintegy elismerést Mira felé. Bár nem arra céloz hogy szereti a fájdalmat, inkább annak szól az elismerés, amit sikerült kiváltaniuk egymásból. Aztán a következő témára némán elneveti magát. Igen, tud ő nevetni így is, általánosan így szokott. Hang nélkül. Csak a levegő szakad ki belőle, harsány hahota vagy visító vihogás nem. -Teljesen más a kettő.- közli határozottan-Tényleg nem lehet össze hasonlítani. Annyi apró hülyeség van ami miatt rohadtul másak és ami miatt mindkettőnek meg van a maga mámorító oldala. Maradjunk annyiban, hogy Ez Így, Veled nagyon tetszett.- direkt hangsúlyozza ki azt a három tényezőt ami számára eldöntötte a kérdést. -Nem mondom, hogy meggyógyítottál, vagy hogy megtérítettél, de most már legalább tudom magamról, hogy nem az a meleg vagyok, akinek fel se áll a lányoktól. -szakad ki belőle teljes őszinteséggel. Mira számára nyilvánvalóvá válhat, hogy igen ilyen is van. -De jó volt veled. Azt hiszem nem sajnálni, hanem irigyelni fogom aki végül befutó lesz nálad. -toldja meg egy kicsit hangzatosabb magasztalással. Codynak bejön Mira személyisége, energikussága. Azt viszont el kell ismernie, hogy ha Mira pasi lenne, az még mindig előnyt jelentene bármire. De nem bánja így sem. Határozottan élvezte. -Ha eljutnak a végéig, az a rész sok esetben hasonlíthat... De azért ha össze találkozol egy méretesebb egyeddel és nem tud bánni magával, komoly fájdalmat tud okozni... Vagy ha nincs mivel különösebben dicsekednie, előfordul hogy az egész olyan.. semmilyen lesz. Erre valók a pózok meg a hasonlók.... -vállat von, nem firtatja, csak megjegyezte, de ha kérdeznek, tőle, minden gond nélkül válaszolni fog. -Szeretem a kihívásokat. Felőlem nyúzhatjuk a másikat, ameddig jól esik. -derül fel. Mira kijelentése szórakoztatja. Ahogy odabújik hozzá reflexszerűen fűzi a karját lazán a lány nyakába, megcirógatja a vállát. Az utolsó kérdést hallva először hallgat egy rövidet, aztán szeliden, némi tartózkodással elmosolyodik. -Anyám leginkább. -a mosolyába most némi szomorkás hangulat vegyül, de csak rövid időre.
Szívem szerint legszívesebben a fiúhoz bújnék, ahogy az a legtöbb romantikus regényben taglalva van, de nem vagyok teljesen hülye, Cody és én nem vagyunk kapcsolatban. Biztos engedné a dolgot, nem olyasvalakinek ismertem meg, aki csak úgy lelök magáról másokat, de nem szeretnék a terhére lenni, ebben nem. Már azzal is sokat tett számomra, hogy bevezetett ebbe az ismeretlen világba, megtapasztalhattam azt, milyen az, amiről mindenki beszél körülöttem. Hát, fergeteges... Legszívesebben már most új menetért könyörögnék, de mind Cody-nak, mind nekem kell egy kis pihenő. Majd talán utána, ha nem akadály a srác számára sem. - Bocsi – mosolyodok el, amikor Cody – általam szerzett – sérüléseire pillantok és hangyánit el is szégyellem magam. - Nem hittem volna, hogy ennyire bevadulok, de védelmemre legyen szólva, hogy te is belelendültél... Amit a nyögéseimből szépen ki is találhatott, mivel rendesen hangot adtam az élvezeteimnek, amit így utólag bánok, de akkor nem tűnt olyan vészesnek. Egyszerűen csak élveztem a dolgot, ahogy kettőnk teste összeér és ahogy minden egyes lökéssel újra és újra közelebb juttat a beteljesüléshez. Ha akartam volna, se tudtam volna csendben maradni, ahhoz túlságosan intenzív volt az élmény. - És? - pillantok sokat sejtetően Cody-ra, amikor ő törökülésbe ül és egy párnát húz az ölébe. Tehát nem csak én vagyok zavarban. - Mennyivel volt jobb, mint egy pasival? Mármint, tudom, hogy nem hasonlítható össze a két dolog, de te is élvezted, nincs igazam? Ezt eltitkolni nehezen tudta volna, hiszen éreztem, amint eljut ő is a csúcsra, de akkor is... Sokkal jobban szeretném ezt az ő szavaival hallani, az ő megerősítésére vágyom. Azt sem bánom, ha az egekig magasztalja a nőkkel való testi kapcsolatot, hiszen már tudom, hogy nem voltam olyan béna, mint hittem magam. Jó, most én voltam alul, nem sok dolgom volt, de legközelebb sokkal tovább merészkedek, annyi biztos. - Én azt hittem, hogy az érzés mindenkinél ugyanaz – vallom be némileg fancsali képet vágva. Ezek szerint Cody lenne ennyire jó az ágyban? Miben másabb egyik fiú a másiknál, amikor mindegyik ugyanazzal szerez örömet a nőknek? Ezernyi kérdés kavarog most is bennem, de nem teszem fel őket hangosan, nem szeretnék ebben a srác terhére lenni. Talán már így is sok voltam számára a mai napon. - Akkor majd igyekszem olyan pasit találni magamnak, akivel megtalálom a közös hangot... Ez például lehetetlen, elvégre nem jövök ki könnyen másokkal, szóval van esélye annak, hogy Cody és én még évekig fogjuk borzolgatni egymás idegeit. Persze, ha a fiú talál valakit magának, akkor nem fogok a nyakára járni, pofátlanság is lenne részemről, de addig egyikünk részéről sincs ebben akadály. - Akkor ma még megismételhetjük, nincs igazam? Az egész napom szabad, csak mi ketten, szerintem egész korrekt lenne... Persze, csak akkor, ha bírod szusszal. Elmosolyodom, tekintetem szórakozottan végigsiklik Cody testén, majd megállapodik a hegein. Némileg komolyabb képre váltok, szinte abban a pillanatban el is reppen gondolataimból az örömszerzés és kissé ridegebb hangon teszem fel a kérdést: - Ki tette ezt veled? Látom a hegeken, hogy régiek, évekkel ezelőttiek, de ha Cody nem bánja, akkor kikérdezem őt a keletkezésükről. Talán már mesélt róla, nekem azonban akkor elkerülte a dolog a figyelmem, de most minden pillanatomat rá szentelem. Végül összeszedem magam, majd fejem a mellkasára hajtom, kissé közelebb is bújok hozzá, végül kezeimmel végigsimítok a hegeken. A srác teste egész jó, nem túl kidolgozott, de látszik rajta, hogy nem hanyagolja el magát. - Szólj, ha neked kellemetlen – szabadkozok zavartan.
Cody teljes mértékben Mirára fókuszál. Figyeli a rezdüléseit, reakcióit, van hogy kérdez, vagy szól, szavai halkak, dorombolóak, kedvesek. Aztán ahogy haladnak, fokozatosan elhagyja a dolgot, reméli Mira tartja magát és ha valami nem stimmel, azonnal szól. Kölyök kora óta gyakorolja a zavaró tényezők teljes kizárását szükség helyzetekben, és ha helyzet elé kerül kifogástalanul végig is tudja csinálni. Volt pár pillanat amikor nagyon kellett koncentrálnia, egyrészt mert a fizikai oldala nagyon jó volt és vissza kellett fognia magát, hogy ne hagyja Mirát kilóméterekre maga mögött. A kellemetlen pillanatok egyike mikor a díszmenet igényes előkészítés után nem tart tovább két percnél... Bár ha tudják kezelni a felek, akkor nincs baj, és jöhet a második kör. Máskor meg azért kellett össze szednie magát, mert ki kellett zárnia pár gondolatot, hogy ne csessze el a pillanatot. Ha idő előtt megy el, az valahol egy jókora elismerés Mirának, hiszen felhúzta annyira hogy onnan már nincs vissza út, ha viszont a teljesítési gát kerül terítékre az már nehezebb ügy, megértetni a partnerrel, hogy nem miatta nem megy a dolog, és túllendülni az ebből fakadó megfelelési, teljesítési kényszerhelyzeten, kudarcon. De összességében minden figyelmét Mirának szentelte. És minden úgy történt ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mirát nem érte sem sérelem, sem kellemetlenség, és ez jó érzéssel tölti el. Ő nem sikongatott, halk mély sóhajokkal, vagy ha valami túl jó volt, kisfiús szuszogással fogadta, de a hangját nem lehetett hallani. Ellenben kifejezetten örül, hogy Mira kiengedte magát. Végül elterülve fekszenek egymás mellett, Cody pedig a felkarján hagyott karmolást és a vállán a harapást szemléli egy félszeg mosollyal. -Hát nem vagy semmi!- mondja derűs elismeréssel. Felül, ölébe húz egy párnát és félig török ülésbe húzza a lábait úgy pillant vissza a lányra. -Nem, sajnos nem mindig..- feleli őszintén, meg nem törve a derűt, aztán hozzá teszi -De igen gyakran jó, ha megtalálja az ember a közös hangot a másikkal. -végignéz a lányon és elmosolyodik, ami arról tanuskodik, hogy egyébként tetszik neki amit lát. Noha sajna még mindig nem tudja elképzelni magát egy állandó kapcsolatban, lánnyal. Arra hogy megismételhetnék pillanatra eltűnődik aztán lassabban válaszol. -Miért ne? Semmi és senki nem tart vissza minket. - megdörgöli a fülcimpáját, néminemű zavar jeleképpen. Ha Mirának még van hozzá kedve, na most leihatják magukat. A fiún látszik hogy ráült az elégedett elpilledtség. Vajon most milyen íze lehet a vérének? Vajon édes mint a pezsgőbor? Ahogy ott ücsörög, a félhomályban, a hátán, vállain, itt ott elszórva, tompa viaszfényű fehér, régi, kisebb nagyobb hegek húzódnak. Igen változatos formákban. Egyébként Mira karmolását vizslatja a karján egy zavart mosollyal, láthatóan jól szórakozik rajta.
- Ugye tudsz róla, hogy ezzel most kicsit sem nyugtattál meg? - nevetek a fiúra idegesen, mindettől függetlenül még szolgálhatok számára kellemetlen élményekkel, semmi sem akadály számomra. Különben is, mi van akkor, ha annyira fájni fog, hogy félbe kell hagynunk a dolgokat? Nem hiszem, hogy ez valami szexi dolog lenne, elég szépen ki tudok ábrándítani magamból másokat. Mondjuk, Cody ajánlotta fel, hogy szóljak neki, ha esetleg valami nem jó, de akkor is... Érthető módon kissé idegenkedem ettől a helyzettől. - Két üveg ital talán kellően feloldaná a hangulatomat – vonom meg a vállam, majd tekintetem az asztalon sorakozó üvegek felé fordul, de nem megyek oda értük. Nem szeretném elrontani ezt az élményt azzal, hogy sorra hajtom fel az italokat, hogy végül a sárga földig igyam magam. Nem, ezt most minden fenntartásom ellenére hideg fejjel szándékozom átélni. Szeretném élvezni és emlékezni is rá... Elvégre, kissé hülyén venné ki magát, hogy nem vagyok már szűz, de nem emlékszem arra, milyen volt az első alkalmam. Amikor Cody elengedi a lábam, visszahúzom, majd kíváncsian figyelem, most mihez kezd velem. Kíváncsi vagyok, miként csókol a srác, érdekel, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem ijedek meg egy pillanatra és nem jut eszembe, hogy talán itt és most kellene abbahagynunk ezt az egészet. Amikor viszont Cody ajka az ajkamhoz ér, felbátorodom, szinte magamtól csókolok vissza számára. Tényleg jól csókol, most nem azt az oldalát mutatja, amelyet a Rengetegben, nem az a gyámoltalan srác, aki ott volt... Szinte elveszek az ajkaiban és ebben a pillanatban is. Normális esetben nem kezdenék a sráccal, most azonban ismeretlen vágy gyúl a testemben iránta. Egyre többet és többet kívánok belőle, mígnem túl nem esünk életem első alkalmán...
Fél órával később már a fák alatt fekszünk, a hatalmas párnákon, egymás mellett pihegve, én még mindig némileg szapora szívverésemet hallgatva. Cody meglepően jól teljesített ahhoz képest, hogy még nem volt az ellenkező nem tagjaival, vagy csak annyi az oka ennek, hogy én nem vagyok még tapasztalt ezen a téren annyira... Ő viszont gyengéd volt és fantasztikus. Egyszerre értünk a csúcsra, egymást csókolva reppentünk át valahova máshova, hogy aztán ismét itt találjuk magunkat... Egyáltalán nem fájt, amikor nekikezdtünk, kissé talán kellemetlen volt, de hamar feloldódtak bennem a gátlások, utána pedig már a jóleső nyögéseimtől volt hangos a helység. - Ez nagyon jó volt – szólalok meg, miközben egy párnát húzok magam elé, elvégre mégis csak meztelenül fekszek egy fiú előtt. Ez nem zavart, miközben benne voltunk a dolgok sűrűjében, de most, hogy ismét józan ésszel szemlélem a dolgot, kissé kellemetlenül érzem magam miatta. - Mármint, nekem meglepően jó volt, nagyon élveztem... Ha lehet ilyet mondani. Elpirulok, zavaromban a párnába fúrom a fejem, majd ismét a srácra pillantok: - Mindig ilyen jó? Én benne lennék abban, hogy többszőr is összefussunk ilyesmire. Persze csak akkor, ha ez neked nem akadály...
Szeliden elmosolyodik, most olyan féloldalas játékos a mosolya. Olyan flörtölős. - Nézd, alapból a pasik vonzzanak. Kapcsolatot nem kezdenék lánnyal, igy semmit nem rontunk el nálam. De hidd el, volt már nagyon rossz esetem a becses férfi nemmel. Tisztában vagyok vele, hogy első eset neked, és lánnyal nekem is. Nincsenek elvárásaim.- nem azért nincsenek neki, mert élből bukottnak tartja az ügyet, sőt. Egyszerűen csak ezzel védi ki ha valami nem úgy sikerül ahogy azt elgondolták. Biccent egyet- Az alapok terén gondoltam. Felvezetés, elöjáték, bármi ami segit oldodni, hangulatba jönni és szívesen megélnéd. - toldja meg könnyeden. Egy jó szakember meridiánokat nyomkod és tudja is hogy miért, de az gyakran olyan fájdalmas, hogy az ember sírva tudna fakadni. Utána viszont sokkal jobb, mivel kioldja a lerakodásokat. Cody ennyire mélyremenöen nem ért hozzá, és most nem is ez a célja. Jelenleg kedveskedni, szeretne csak. Tény hogy jól megy neki, Mira érezheti, hogy azért van erő azokban a kezekben, de böven kellemes keretek között marad. Hosszú ujjai jó pontokra találnak és tenyere is kiméletes nyomást gyakorol ahol kell. Végül Mira közli mit szeretne elsőre és a masszást, pár laza lezáró mozdulat után egyenlöre félre teszi. Elengedi a lábát és már már egy szemtelen félmosollyal hajol közelebb. Nyaka szép ivbe hajlik. Mosolyában nincs benne gúny, vagy rosszindulat. Mira arcát pásztázza át, aztán megállapodik a szemeinél. Egy röpke eszkimopuszival indit, épphogy megejti. Könnyed lágy szájrapuszival folytatja aztán fokozatosan elmélyíti. Nem riad meg a nyelves csóktól. Nem áztatja el a lányt nyállal, az ajkai pedig egészen puhák és így közvetlen közelről halvány borsmenta, bazsalikom és egyéb gyogynövény illata van. Nem fullasztó, épp amennyi még jól is eshet ezekböl. Szeret csókolni mint emlitette és tud is, ez most Mirának is bebizonyosodhat.
Nem is tudom miért, de mintha Cody sokkal nyugodtabb lenne nálam. Persze, tapasztalat meg miegymás, de mégis miként képes ilyesmire? Mármint, nem látom rajta, hogy annyira aggasztaná ez az egész... Talán direkt azért gondolt egy ilyen helyet magának, mert őt is megnyugtatja. Hát, végül is sokkal hatásosabb, mint bármi más, itt azért képes lennék én is ellazulni. - Köszi – mosolyodok el lányos zavaromban, majd átveszem a füzért és a nyakamba akasztom. Trópusi hangulat áraszt el, ha nem tudnám, hogy a Roxfort egyik furcsa szobájában vagyunk ebben a pillanatban is, akkor minden bizonnyal azt hinném, hogy én tévedtem el. Cody dícséretét hallva ismét megszólalok: - Ezt a Szoba választotta, de nyilván neki is van ízlése a divatot illetően. A fiúnak igaza van, nincs atomnőies testem, nem vagyok mindenhol kerekded idomokkal megáldva, a melleim nem túl nagyok, a hátsóm viszont elég formás, mármint ahogy néhány srác utánam kiabálásából leszűrhettem a dolgot. Egyedül az alkatommal vagyok megelégedve, ebben sikerült megtalálnom az arany középutat, nincs rajtam felesleg, de nem is vagyok kórosan vékony, leginkább pont jó. És ehhez még diétáznom sem kell! - Szerinted unatkozni fogok? - nevetem el magam, nem vagyok gyakorlott ezen a téren, de unalmat, mint mellékhatást még senkitől sem hallottam. Végül elkomorodok, majd kissé halkabban folytatom: - Csak tartok attól, hogy nem lesz olyan jó. Mármint, nem nekem, hanem neked... Kipróbálod, milyen egy lánnyal, de mi van akkor, ha csalódsz a dologban? Persze, Cody meleg, alapból nem a női nemhez vonzódik, de komolyan bennem van az is, hogy miattam fog végleg kiábrándulni belőlük. Természetesen meg fogok majd próbálni mindent, hogy a kedvében járjak, de világmegváltó dolgokat nem lehet elvárni egy hozzám hasonló, teljes mértékben tapasztalatlan egyéntől. - Én úgy vagyok vele, hogy egyelőre maradjunk a sima résznél – vonom meg a vállam. - Sok olyasmit hallottam már, amit ki szeretnék próbálni, de előtte talán nem ártana csak az alapokra koncentrálni, nem igaz? Aztán legközelebb megpróbálhatunk mást is. Persze csak akkor, ha mindkettőnknek bejön a dolog... Ha képesek leszünk egymásra hangolódni, akkor én simán benne lennék abban is, hogy egy barátság extrákkal dolgot folytassak a sráccal. Sokan mondták már nekem, hogy a szex egy nagyon jó dolog, nekem sincs kapcsolatom, szóval miért is ne? Ezért még nem dugnak be minket az Azkabanba, nem igaz? - Hm? - pillantok fel, amikor Cody a talpamat kéri, kissé talán értetlenkedva, majd egyetlen szó nélkül veszem ki a vízből, majd nyújtom felé. A körmeimet nemrég festettem be, szóval a fiú is láthatja, hogy halványrózsaszínben pompáznak. Amikor maszírozni kezdi a lábamat, végigfut a hátamon a libabőr, nagyon jól csinálja. Sokkal jobban, mintha szakemberhez mennék vele. - Csókolj meg – lehelem a fiú kérdését hallva. - De ne úgy, mint a Rengetegben, hanem normálisan...
Codyban is jó adag zavar és egyéb van, alapvető félelmek indulnak utnak benne ujra, némi kissebbségi komplexussal. Viszont mikor meglátja a lányt elszáll az egész és legnagyobb meglepetésére olyan nyugalom terjed szét a tagjaiban amit csak kivételes helyzetekben érzett eddig. Nem mintha olyan baromi nagy önbizalmat növesztett volna hirtelen. Mira is érezékelheti, hátha átragad rá is egy kicsi belöle. Rámosolyog- Szia!- mikor lehuppan mellé a füzért a lány felé nyújtja. - Ez a tiéd.- ezt követően ha Mira így a lényegre tér, felé fordul törökülésben. Azlrt végigpásztázza a lányt a tekintetével. - Jól áll ez a szett.- Cody valahol örül, hogy Mirának nincs olyan atomnőies alkata. Szépnek találja és nőiesnek így is. Hiszen az, viszont örül hogy nincs kebeltenger amibe belefulladhat. Neki ez az alkat, ami Mirának van, ha már csaj, akkor jobban bejön. Bolint egyet, miszerint tudomásul vette hogy Mira nem feltétlen szeretné elhúzni. - Első amit szögezzünk le, ha van valami... Mittudom én, kényelmetlen a helyzet, nincs meg a kellő hangulat, vagy bármi van, szólsz! Nincs neked sem szükséged olyasmire, hogy végignyüglödöd vagy unatkozod, rendben?- miután ezt közölte, kinyujtja a kezét a lány felé. - Add a talpad!- közben végig derüs és nyugodt, könnyed marad. Teljesen elszállt minden kétely nála. Szerencsére mindig meg volt az a képessége, hogy a zavaró tényezőket kizárja. Ha Mira Cody kezébe adta a kis csülkét, a fiú egy egyszerű figyelmes, kellemes talpmasszásban részesíti. Közben csevegőre veszi. - Mi az amiről már hallottál, és mindenképpen ki szeretnéd probálni? Ne kimélj most kérhetsz bármit. - képességeihez mérten eleget is fog neki tenni.
Arra, hogy Cody öt körül vár majd ugyanitt, csupán biccentek egyet. Számomra bőven megfelel az időpont, talán lelkiekben is sikerül felkészülnöm erre az egészre. Kissé fura, mármint ha ép ésszel belegondolok abba, hogy egy meleg fiúval készülök lefeküdni, átesni a legelső alkalmon. Cody-nak könnyebb egy fokkal, ő már volt együtt másokkal, még akkor is, ha azok fiúk voltak. Azért mégis sejt valamit erről a dologról, én viszont még bőven az alapoknál tartok. Vajon fájni fog? Valakitől azt hallottam, hogy eléggé rossz érzés eleinte, megint mástól pedig azt, hogy nem olyan vészes, mi több, meg se kottyant neki. Én vajon melyik csoportba tartozom? Nem mintha félnék a fájdalomtól, inkább izgulok, hiszen olyasmi előtt állok, ami számomra teljesen ismeretlen. Talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte egész nap nem voltam képes megülni a helyemen. Állandóan a zsebtükrömben lestem magam, noha nagyon is jól tudtam, hogy csak este megyek a Szükség Szobájába, előtte lesz még alkalmam rendbe tenni a külsőmet, de akkor is... Mindig az motoszkált a fejemben, hogy talán nem nézek ki olyan jól, talán Cody mégis visszalép ettől az egésztől, talán nekem is ezt kellene tennem. De nem, nem szokásom meghátrálni, egész helyes fiú, ráadásul vonz ennek a témának a gyakorlati oldala is. Semmi rossz nincs abban, ha tapasztalatot szerzek benne, főleg olyasvalakivel, akit ismerek is. Amikor belépek a terembe, meglepetten pillantok körbe. Alapból szeretem a barlangfürdőket, megvan a maguk varázslatos hangulata, úgyhogy ebben a fiú tökéletesen eltalálta az ízlésemet, kissé talán még fel is oldódok a helyszín láttán. Nem nagyon, épp csak egy picit, de már ez is nagy előrelépésnek számít nálam. Az orchideák illata már a küszöbön megcsapja az orromat, nem tolakodó, leginkább kellemes, mindenből pont annyi van, amennyi kell, semmi sincs túlzásba víve. Tekintetem a fákkal körbevett részre esik, melyeknek tövében párnák hevernek, tőlük nem messze pedig asztalon lévő italok. Vannak ételek is, vagyis leginkább gyümölcsök, de úgy érzem, nem vagyok éhes hangulatomban, leginkább az izgalomtól szorul össze a gyomrom. - Szia – köhintek egyet zavartan, miután Cody mellé lépek, majd ismét megszólalok: - Tetszik ez a hely, csak nincs nálam fürdőruha. Remélem, nem gond... Épp csak végére érek a mondatomnak, szinte abban a pillanatban el is tűnik rólam minden ruha, hogy egy két részes fürdőruha vegye át a helyét. Meglepetten pislogok le magamra, a fürdőruha világoskék, véleményem szerint igazán passzol hozzám. Végül – miután túllépek kezdeti zavaromon – lehuppanok a fiú mellé, majd én is a vízbe lógatom a lábam, majd ismét megszólalok: - Azt azért örömmel látom, hogy az ilyesmihez van érzéked. Elég pofás helyet csináltál itt. Nekem legalábbis mindenképp tetszik... Megvonom a vállam, legszívesebben úsznék egy keveset a medencében, de nem teszem, sokkal jobb lenne talán túlesni a dolgon, nem pedig elnyújtani, mint a rétestésztát. Én azonban nem merek kezdeményezni, Cody talán pofátlanságnak is tartaná, ha most rámásznék... Különben is, az is bőven benne van a pakliban, hogy meggondolta magát. Az, hogy itt van, még nem jelenti automatikusan azt, hogy lesz is valami. Talán csak közölni szerette volna velem, hogy mégsem szeretné a dolgot. - Nos, mivel kezdünk? - teszem fel a mindent eldöntő kérdést, ezzel is jelezve irányába, hogy most talán mégis irányításra szorulok, életemben először, a válaszokat pedig tőle várom.
Megfogadja a lány szavait. Ő is hallotta hírét a helynek. Neki is van pár évfolyamtársa akik szintén beprobálták a helyet. Annyit még Mira után szól hogy öt körül fogja várni bent. Aztán nem tartoztatja vissza a lányt ha távozik. Ő még marad egy kicsit és szintén felkészül lelkiekben. A gyomrába pillangok költöznek. Mikor elindul a Hugrabug klubbhelységéhez, néha rátörnek a vérhiány tünetei. De eljut a-ból b-be, nem ájul ki a képből. Szombatról vasárnapra virrad a nap és Cody már három körül a találka helyszínén van. A helyet úgy rendezi el, hogy ha nem az érintettek lépnek be, ők teljesen más helyre kerüljenek. Így ők teljesen védettek lesznek mindenki elől. A tér, alapjaiban olyan mint egy termálvizes barlangfürdő. A barlang boltozata alatt lampion és orchideafüzérek. A "medence" pont akkora hogy lehessen benne lubickolni, vagy úgy bármit. Egy részen van egy fával borított elfekvő pereme. Ott akad jopár párna is. A perem egy másik szakaszán poharak, és italok. Friss gyümölcslevektől kezdve, egyéb nehezebb kaliberűek is. Egy fonott kosárban könnyű gyömölcsök. A barlang egy falszakaszán van egy felismerhetően öltözésre szánt kis zug. A földön nyugodt szivvel lehet mezitlábazni, mert az egész vastagon fel van szorva szirmokkal. Itt ott nyugágyféle lustálkodik. A levegő egyébként párás, de nem fullasztó. Fázni nem fognak. Cody valahol a körmét rágja, valahol meg már rég helyben van lélekben. Fürdönadrágban, (nem, nem fecskében) ücsörög a víz peremén. És egy hawai virágfüzért fűzőget. Romantykusra vette a figurát, ha viszont Mira hiányolna valamit, azt a szoba most elövarázsolja neki. Izgalommal telve várja a lányt.
- Nagyon helyes, hogy egyetértesz ebben velem – biccentek elégedett képet vágva, jólesik számomra azt hallani, hogy Cody hajlandó a bocsánatkérésre. Legalább tényleg nem olyan tahó, mint a pasik többsége, akik nem hajlandóak semmi ilyesmit sem tenni. Ő legalább vállalja a hibáit, ez azért tényleg szimpatikus benne. Persze, nem mondom el neki, mert a végén még képes és elszáll magától. No és természetesen a földtől is. - Vigyázz, mert igazán ragadós mardekárosnak lenni. Nem szokásom céltáblaként viselkedni – fűzöm keresztbe a karjaim. - Általában én piszkálok másokat, úgyhogy ez nem is lenne szerencsés. Megcsóválom a fejem, valóban nem illek az áldozati szerepbe, de nem is hagynám magam, ha egyszer odakerülnék. Az pedig, hogy én elengedjek bármit is a fülem mellett... Nos, az tényleg lehetetlennek hathat a szememben. Tuti nem hagynám másoknak, hogy piszkáljanak. - Velem nem is igazán érdemes – fújtatok egyet. - Hidd el, sokan mások próbálták már, de senki sem jött ki jól belőle... Vertem már el pár srácot is, mert beszóltak vagy hasonló, nem nézem el senkitől sem, hogy engem használjon lábtörlőnek. Oké, akadnak olyanok is, akikkel nem bírok el, de őket is leoltom, maximum csak nem fizikai erővel teszem ezt. Szóval is képes vagyok nekiesni másoknak. - Nagyon sok dolgod lenne ott, nem sokáig bírnád szusszal – felelem komor képet vágva, majd fejcsóválva folytatom: - Annyi mindent szeretnének veled megcsináltatni, hogy az már rabszolga munkának minősülne, arra pedig nem elég egyetlen ember. Hallottam már olyanokról, akik inkább otthagyták. Sok évfolyamtársam panaszkodott már erről, sokan próbáltak már ott szerencsét, de szinte mindegyik üres kézzel jött vissza az iskolába. Az öreg nem szeret fizetni, pedig a meló elején mindent megigér, pont ezért nem mentem oda felszolgálónak, pedig nekem is lett volna esélyem rá. A zsebpénz nagyon kellett volna, de ha nem fizet, akkor teljesen felesleges kínoznom magamat a munkával. Egyébként sem vagyok olyasvalaki, aki annyira törné magát másokért. - Szerintem a holnapi nap tökéletesen megfelel számomra, ha neked is jó – szólalok meg pár másodperces gondolkodási idő után: - Minek halogassuk, ha mindkettőnk benne van a dologban? Persze, én izgulok kissé, szóval nem sokat pihenek majd az este folyamán. Felpattanok hát, majd megszólalok: - Nahát, én akkor megyek is, ha nem baj. Szia! Ezt mondva intek egyet, majd pillanatok alatt kereket oldok, hogy lelkiekben is felkészülhessek életem nagy éjszakájára.
- Jó, tényleg tahó volt!- emeli fel a kezeit megadóan- Nem szoktam ilyeneket benyögni. Nem is értem mi van velem. Biztos átragadt egy kis Mardekáros szellem..-vonja össze a szemöldökét komoly tünödést mímelve. Aztán tényleg komolyra veszi- Bocsánat. Lehet lesznek még ilyenek, a legjobb amit tehetsz, hogy elengeded a füled mellett, vagy rákontrázol. Ha felveszed és felháborodsz csak ujabb felületet adsz. És hozzád nyilvánvalóan nem illik a céltábla szerepe.. -Bár nem feltételezi, hogy ezt Mira nem tudja, nem is kioktatásképpen mondta. Még csak az kéne! Akkor valószínűleg tényleg beverne neki, és az csak a legkisebb probléma lenne onnantól. Nem vette szívére a fenyegetést. Bár azért nem is veszi félvállról. Rá is bólint- Megértettem! Nem kivánok veled összetűzni. Nem genyozok tovább becsszó!- Mira bizrosra veheti Cody innentől nem fog így beszologatni. Legalábbis nem ilyen mértékben. Láthatóan nem egy konfliktuskereső alkat. Elmosolyodik a Vadkan minősítésén - Ha oda kerülnék, legfeljebb nem inna többet senki zsirfoltos pohárból. - szereti a rendet és a tisztaságot. Szoval a Vadkan valoban apró de lényeges változáson menne keresztül. De aztán ki tudja hogy végül hová kerül. Mindenkivel van egyenlő fél. De ezt inkább nem mondha ki. Legfeljebb az arcára ül li valami amiről ez tükrözödhet, de elfogadja a lány álláspontját. - Persze, két emberen múlik minden. De akkor is mocskos dolognak tartom ezt a fajta kihasználást..- dünnyögi és öszintén néz Mirára. Az utolsó kérdésre eltűnődik - Mit szólsz, ha az időpontot te adod meg, a helyszín a Szükség szobálya marad, és addig kigondolok valami meglepetés környezetet.- szivére csapja a kezét és egy játékos félmosollyal jegyzi meg- Eskü nem lesz benne semmi kompromittáló. Sem templom, sem sztriptíz bár, sem egyéb!
- Mi van??? - kissé felháborodva és némileg csodálkozva meredek a srácra, amiért egy ilyen viccet mert benyögni. - Na tisztázzunk valamit... Az, hogy nem haraptam át a torkod, mert pont gyenge pillanatomban találtál, még korántsem jelenti azt, hogy a későbbiek folyamán sem fogom megtenni a dolgot. Úgyhogy nagyon vigyázz, mivel húzod ki a gyufát... Nem, még nem szoktam meg, hogy én legyek a viccelődések céltáblája, ha pedig beszól számomra valaki, akkor annak számolnia kell a következményekkel is. Szimpatikus Cody, ezt alá kell írnom, jó vele beszélgetni, de akkor is csak egy hugrabugos meleg srác, akivel normális esetben nekem kellene elszórakoztatnom magam. Hamar fordulhat a kocka és lehet az ellenségem is, ő ezt azonban még csak nem is sejti. A bocsánatkérést hallva csupán ciccentek egyet, ezzel is jelezve felé, hogy ettől még nem felejtem el neki a dolgot. - Ez tahó volt – vágom rá, mert így is gondolom magamban. - A lányokkal szemben mindig túlzásba estek. Vagyis, a melegeket nem tudom, de a többiek igen. Csak nekem szólj be még egyszer és beverek egyet... Barátságosan, már-már kedvesen mosolyodom el, de Cody láthatja rajtam, hogy komolyan gondolom a dolgot. Másnak már habozás nélkül lekevertem volna egyet, a fiú azonban kap még egy esélyt, mert ő Cody. Jól elszórakoztat a véleményeivel meg a kis sztorijaival, de komolyan mondom, ha még egy bunkó viccet megereszt velem szemben, annak igenis következményei lesznek. - Nem lep meg, de nem is érdekel – fűzöm keresztbe a karjaimat továbbra is duzzogva. - Én csak leadtam neked az infót és ennyi. Az, hogy te élsz-e a lehetőséggel már nem az én gondom. Úgy intézed a családi ügyeidet, ahogy szeretnéd, azzal kavarsz, akivel szeretnél és akkor, amikor szeretnél. Nem vágyom arra, hogy behatóbban megismerjem a melegek intimebb életét, nem kérek erről kiselőadást tartani. Kezd idegelni a srác, a nemrég tett hülye poénja kissé kihozott a sodromból, ilyenkor pedig elég rideggé válok azzal szemben, aki beszólt nekem. Miért is hittem azt, hogy lesz egy ember, akivel jóban lehetek? Cody eleinte jó arcnak tűnt, mostanra azonban kissé visszavettem magamban a „kedvelem őt”-faktormérőt és igyekszem nem lelkesedni annyira. Visszavedlettem undokba. - Te szívesen felszolgálnál ott? - vonom fel a szemöldököm. - Tele van piszokkal és a poharak sem túl tiszták, lenne dolgod bőven... Mintha úgy hallottam volna, hogy ott a felszolgálókra bízzák a takarítást, mert a tulajdonos szeret spórolni a személyzeten. Még mosogatókat sem vesz fel. Bár, nem is neki kell innia a három napos kosztól szürke pohárból, habár azt sem igazán vagyok képes felfogni, hogy miért csodálkozik azon, ha a vendégei ragaszkodnak a maguk által elcipelt poharakhoz. Olyankor csak sötét tekintettel dörmög a bajsza alatt... Mindegy, ez már tényleg Cody dolga. - Velem nincs egyenrangú fél – vetem vissza. - Engem sohasem zavart, ha valaki visszaszólt, kaptam már ilyen balhék miatt figyelmeztetést, ne aggódj. Szeretek másokat piszkálni, ezzel is tudtára hozom mindenki számára az iskolában, hogy nem vagyok olyan nebánts virág, mint a testvérem. Mia szelídebb természet, sokkal nyugodtabb, mint én, nem olyan heves. - Mondjuk, az szerintem is, de ha van valaki, aki még így is belemegy a dologba, akkor az már a nő hibája is, nem csak a pasié... Nem lehet mindent csakis a másik félre fogni. Ahhoz képest, hogy pár pillannattal korábban még egy kanál vízben is meg tudtam volna fojtani a srácot, most egész higgadtan hozom tudtára a véleményemet. - És akkor hogy gondolod ezt az egészet? - kérdem kíváncsian, nem vagyok olyan, aki zavarba jönne, gondolatban már egy ideje egyébként is érlelődik bennem a gondolat. - Mikor és hol? Teljesen úgy beszélek, mintha csak az időjárásról lenne szó, nem pedig arról, hogy a fiúval tervezem az első olyan jellegű élményemet...
Hallgatja Mira elmélkedését az önkéntes szolgájáról, aztán egy néma kacagással közli vele- Szerintem neked egy házimózira lenne szükséged. Bár igaz, azt nem tudnád ágyba vinni. - aztán gyorsan hozzáteszi- na jó bocs, ez genyó volt.- összefonja az ujjait az asztalon - Nem, egyenlőre nem vonz ez az állás, de majd még gondolkozom rajta.- bár csak poénból mondja, nem gondol olyasmire, hogy ezzel csak a lovat adja a lány alá. - Ez most tahó lesz, de mindenkinek egyéni problémája, ha nem tudja kezelni az igazságot. Én is bőven megküzdök vele. - az asztal lapján a fa erezetet rajzolja körbe az ujjaival szorakozottan. - De tény néha tulzásba esünk. - nyugtázza Mira szavait. - Lehet hogy meglep, de egyenlőre a családommal kapcsolatos ügyeket szeretném, minimum félig felszámolni, szeretném a sulit jó eredménnyel lezárni meg ilyenek... Nem igazán terveztem ismerkedni mostanában. Legalábbis hosszú távon egyenlőre biztosan nem... -hallgat egy rövidet. - Amúgy.... pont a Szárnyas Vadkant néztem ki átmeneti meló lehetőségnek.- vállat von, hogy ez amúgy csak ilyen aproság -Volt hirdetve egy felszolgálói állás. És most nyáron akkor nem abba az olasz mugli bárba mennék vissza.- eltűnődik, látszik az arcán, hogy ujra rendezi a gondolatait. - Nem izgalmasabb egyenrangú féllel "megküzdeni"? Vagy itt kifejezetten a másik önérzetének eltiprása a cél? -érdeklődik könnyyeden, mintha csak arrol lenne szó mi Mira kedvenc színe. -Szerintem kifejezetten gusztustalan viselkedés, ha valaki sportot űz a lányok megdöntéséből. - közli elég határozottan. Igen Mira leveheti, hogy Cody nem csak az igéreteit tartaná meg, de kellően empatikus is és biztos lehet benne, hogy bárkivel keveredik össze a fiú, arra odafigyel, főleg ha ilyen spontán helyzet áll elő. Megcsóválja a fejét. - Ugy gondolom ha valoban meg akartál volna ölni, nem mész bele alkudozásba, vagy bármibe. Dee... a jelek szerint annyira mégsem vagy kegyetlen. - elmosolyodik, aztán némi zavarral oldalra pillant majd vissza a lányra - Alapvetően tetszik hogy ilyen energikus vagy.
- Szerintem kergetni sem kell őket, egyszerűen csak közölhetném velük azt, hogy vámpír vagyok és a vérüket akarom. Mindezek mellett pedig bárki önként lehet a rabszolgám is, kerítenem kellene már valakit erre a megtisztelő pozícióra... - gondolkodva körülnézek, mintha tényleg arra számítanék, hogy bármelyik pillanatban előugorhat valaki, aki önként a lábaim elé veti magát, majd térdenállva könyörög, hogy szolgálhasson engem. Álmodozva folytatom hát: - Milyen jó is lenne egy olyan ember, aki állandóan a kívánságaimat lesi... Hozná utánam a könyveimet... Kiszolgálna mindenben... Tényleg nem szeretnél házi rabszolga lenni? Jó móka lenne, hidd el. Nem, még nem adtam fel, hogy Cody legyen a lóti-futi, jó őt mindenért piszkálni, lerí róla, hogy szereti betartani az ígéretét. Ha pedig azt igéri valakinek, hogy minden kívánságát lesni fogja, akkor elég nagy az esélye annak, hogy nem fogja megszegni a szavait, elvégre a hugrások a becsületességükről híresek. Na, nem mintha köztük sem akadna egy-két kivétel, de én igen hamar képes vagyok kiszúrni azokat, akik hazudnak nekem. Cody-ból csak egy igent kellene kicsikarnom ahhoz, hogy jó napom legyen. - Tűnni? - itt azért kissé hitetlenkedve vonom fel a szemöldököm, majd szólalok meg kissé ellentmondóan: - Már megbocsáss, de tényleg iszonyat tahók tudtok lenni... A bunkó beszólásaitok, meg a kimondom, lesz ami lesz dolog... Nem számoltok a következményekkel, nem nézitek, kit bántotok meg a véleményetekkel. Nem mintha engem annyira érdekelne, hogy ki hajtja sírva álomba pont miattam a fejét, de néha még én is odafigyelek. Veletek ellentétben. Az a kevés barátom, akiket sikerült az évek folyamán magamhoz édesgetnem, elsőbbséget élvez a szememben minden helyzetben. Igyekszem őket nem megbántani, néha még a kegyes hazugságokat is képes vagyok megbocsátani magamnak csakis azért, mert még egy barátom akadt, akit nem bántottam meg a mai nap folyamán. Ment már tönkre kapcsolatom amiatt, mert a kelleténél jobban őszinte voltam másokhoz, néhány hónapja viszont megfogadtam, hogy visszafogom magam. Eddig működik a dolog. - Én elfogadom, hogy meleg vagy – vonom meg a vállam, engem aztán egyáltalán nem zavar a dolog, láttam már Cody-nál furább szerzeteket is. - Van egy tippem: a Szárnyas Vadkan ideális ismerkedő hely számodra, általában ott szervezik le a fiú-fiú randikat. Ha pedig jól hallottam, akkor Valentin-napon szoktak melegek számára vakrandit tartani... Ők így próbálják meg támogatni a hozzád hasonló srácokat. Persze, ez az egész titkos, nem igazán hirdetik, mert hát nem mindenki szereti magáról azt hangoztatni, hogy a saját neméhez vonzódik... Én is csak azért járok oda, mert van vér. Nem sűrűn, de akad... Már jóval a vámpírrá válásom előtt is oda jártam, szóval ez nem igaz. Egyszerűen csak azért megyek oda a Három Seprű helyett, mert kedvelem a balhésabb arcokat, sok furcsa dolgot és embert láthatok és bosszanthatom vele a szüleimet. Ja, és tizenhét éven aluliaknak is szolgálnak fel alkoholt. Ez mindenképp egy piros pont a számukra. - Van még pár dolog, amiben kiemelkedőek vagyunk, de igen, elég hamar megtaláljuk mindenkinek a gyenge pontját és ahhoz is van érzékünk, hogy olyasvalakibe kössünk bele, aki nagy eséllyel nem tudja vagy akarja megvédeni magát. Tapasztaltam éveken keresztül a mardekárosok hírhedt kegyetlenségét, míg végül én is olyan nem lettem, mint a háztársaim. Megszivatom az elsősöket, akik hozzám fordulnak, mert éppen eltévedtek valamelyik folyosón, vagy a többiekkel nevetek azon a szerencsétlenen, aki pár pillanattal korábban az én lábamban bukott fel. Kész csoda, hogy Cody még nem lett a céltáblám. - Hát, az lehet, hogy nem pont egy homokossal kellene kezdenem – helyezem én is tenyerembe az államat, majd úgy pillantok a fiúra elmélkedve. - Meg hát ez az egész dolog elég idegen számomra, de mégis... Ez a szex téma kíváncsivá tesz, tinédzser vagyok, most kell élnem, nem igaz? Romantikus alkat vagyok, de nem hülye. Nagyon jól tudom, hogy attól, hogy valakibe beleszeretek, még egyáltalán nem biztos, hogy nem fog eldobni azután, hogy lefekszem vele. Sok pasi erre megy, nem igaz? Akkor meg miért ne próbálhatnám ki ezt olyasvalakivel, akihez nem vonzódom érzelmileg? Túlértékelik ezt az egész első alkalom dolgot, az ember csak átesik rajta és kész, le van tudva a dolog... Lehet, hogy csak a második vagy a harmadik fiú lesz megfelelő partner számomra az életben, nem tudom. Cody pedig kíváncsi arra, milyen lehet egy nővel, én pedig arra, milyen lehet ez az egész. Miért ne próbálnánk hát ki együtt? - Nahát, azt hittem, hogy kapásból elutasítasz – nevetem el magam pár pillanattal később. - Elvégre, nemrég még meg akartalak ölni. Ez nem zavar?
-Elég csak megkergetned őket meg rájuk ijeszteni és szerintem mindenki a lábaid elé vetné magát önként. Főleg ha azt a két lehetöséget tárod elé, hogy vagy vérbank lesz, vagy a rabszolgád!- a kekeckedés az megvan, de érezhetően csak húzza Mira agyát.- Mint mikor a macska játszik az egérrel, hogy az adrenalin megédesitse a vérét?- bár inkább költői kérdésként tette fel. - Vicces, de mikor rövidebb hajam volt, a nap állandóan kiszivta... - aztán hirtelen akad meg és olyan arcot vág, amiről süt, hogy valami, Mira elképzeléséhez hasonló jelent meg az ő fejében is. -Gyönyörű lenne! Biztos hogy sikítva röhögnék a helyzeten.- és most is vissza kell fognia hogy ne tegye. - Nézd, két csaj, ha barátnők, joban vannak, megértik egymást, minden tökéletes ameddig egyetértés van. Valoszinüleg van pár csorba az észrevételeimben, ugyhogy, akinek nem inge nem veszi magára... A lányok többsége egyetértésre vágyik és nem igazán szeretik a nemleges válaszokat...- eltűnődik hogyan tudná megfogalmazni. - A lányoknál jellemzőbb hogy.. "jaj nem mondom ki, nehohy megbántsam" viszont ebből gondolj bele mennyi feszültség születhet, ha mégis kibukik a dolog. A srácok mivel kevesebbet beszélnek, viszont telibe kimondanak sokszor mindent, iszonyat tahónak tudnak tűnni. Nálunk meg ebből lehetnek nézeteltérések.. Aki meg kiemelten szereti hangoztatni a véleményét, gyakran kerül szembe másokkal. Pedig az öszinteség szerintem nagy kincs. Még ha szarul is esik...- szusszant egyet- Minden kapcsolat más, de mivel emberekről van szó, mégis nagyon hasonlóak. A srácoknál, gondolj erre úgy, mint barátságra extrákkal, és néhanapján valami romantikával megspékelve. Mi is vágyunk érzelmekre, megnyilvánulásokra, csak mi objektivebbek vagyunk a lányokhoz képest. Ezért tünhet merevebbnek, vagy tárgyilagosnak két srác viszonya... Nem tudom hirtelen másképp megfogalmazni.- nem akarja Mirát meggyözni, és nem bánja ha nem érti. - Vallom, hogy nem kell mindennek a működését megérteni, elég ha az ember elfogadja a létezését. Ez drasztikusan is hangozhat, ha mindenre vonatkozóan értelmezzük, de szerintem van létjogosultsága.- hirtelen hallgat el, de nem kíván többet hozzá füzni most. - Hidd el, nem reklámozom magamat! - csóválja meg a fejét és megtoldja egy szkeptikus félmosollyal. - Ha akarnak úgy is megtalálnak. A Mardekár javára legyen szolva, hogy az alanyok felkutatásában kiemelkedőek vagytok.- A muglik között töltött évei, számára kellemesebbek voltak, mint bármi előtte, a Roxforton kivül.- Én nagyom szeretem a zenelejátszoikat. -hoz fel egy egyszerű pédát.-És az űr utazásukat! Az mennyire király már?!- Aztán elvigyorodik ahogy tovább megy a téma- Eszemben sincs neveket kiadni. Ha megkínzol sem.- bár az utobbiba bele gondolva felötlik benne a kép, olyan képregényesebb hangulatban, amiben ő az elején emlegetett börtönökben van fellógatva a bilincsekkel, Mira meg ördögi kacagással tesz vele mindent kénye kedve szerint. A kép egyszerre mulattatja és borzasztja. Nem nem neveti ki. Elgondolkodva préseli össze a száját, már már csücsörítve. Pislog Mirára, láthatóan meglepte a lány reakciója, végül elmosolyodik. -Te aztán tényleg nem gatyázol! Biztos? Mármint, most inkább miattad kérdem, hogy nem jobban megérné neked egy....- körül pillant mintha keresné az illetőt- ..alkalmasabb palit keriteni erre?- feltartja mindkét tenyerét a lány felé. - Én benne vagyok, szivesen fogadnám, ha tényleg te lennél a partnerem ebben.- Mira leveheti, hogy Cody pont nem fogja belevinni, vagy rábeszélni olyasmire ami nem fekszik a lánynak. Még helyette is megkérdőjelezi.
- Hm? - pillantok kérdőn Cody-ra a kijelentése hallatán, nem igazán vagyok képes hova rakni ezt a mondatot tőle, elvégre nem ismerem a családi hátterét. Amikor azonban nem fűz további magyarázatot a dologhoz, én sem faggatom tovább, helyette megvonom a vállam, majd a srác felvetését hallva elkuncogom magam: - Mégis kit? Rajtad kívül nem hiszem, hogy lenne más ember, aki örömmel lenne vérautomata... Ha pedig nem kekeckednél, akkor unalmas lenne az egész, pedig én szeretem a kihívásokat. Szerintem még a véred is édesebb lesz tőle. Nem igazán ismerek más vámpírokat, egybe sem futottam még bele a Roxfort folyosóin, az igazat megvallva pedig nem is érdekelnek. Kivéve egyet. Csakis az a vámpír érdekel, aki annak idején megharapott, de egyszerűen nem tudom, ki lehet ő... Próbálok rájönni, figyelem a többi diák arcát, hátha sikerül egyet kiragadnom a tömegből, de nem... Úgy tűnik, ebben is kudarcot vallottam. - Olyan leszel, mint Aranyhaj – vetem fel az ötletet. - Csak neki szőke haja volt, nem ilyen sötét, de majd legfeljebb befestjük, ha gondolod. Elmosolyodok, amint elképzelem a srácot egy magas toronyban, halvány színű, női ruhában, hosszú hajjal, mely a földig ér, amint kiengedi azt. Vicces szituáció lenne, meg kell hagyni, én biztosan nem bírnám ki anélkül, hogy el ne kezdenék teli torokból nevetni. Bocsánatot ráérek utána is kérni. - De akkor is két pasi van együtt, nem pedig a szokásos felállás – jegyzem meg kissé szemtelenül, ebben a fiú tapasztaltabb ugyan, de valamiért mégsem vagyok képes elhinni számára azt, hogy ez szinte majdnem megegyezik egy fiú-lány felállással érzelmi szempontból. Nem, nem, nem és nem! Tiltakozva csóválom meg a fejem, igaz ugyan, hogy egy nő egy másik nőt sokkal jobban megért, mint egy férfi, de a pasik... Az ő eszük mindig csak a szexen jár, nem sok érzelem kavarog bennük. A külvilág felé legalábbis állandóan ezt mutatják. - Eszméletlenül ritka, ha két fiú egyetért valamiben, ezt tudom, mert az osztályomban lévő srácok elég sűrűn össze szoktak balhézni... Persze, más a helyzet olyankor, ha szeretünk valakit, azzal igyekszünk nem összeszólalkozni, nehogy megbántsuk a másikat. Talán a fiúknál is pont ugyanez a helyzet, hiszen Cody elmondása szerint szinte minden ugyanolyan... Teljesen ugyanolyan a kapcsolat, csak más a felállás és a szeretkezés. - A mardekárosok előtt talán nem kellene hangoztatnod a beütésed – vonom fel a szemöldököm. - Engem is sokáig szekáltak a származásom miatt, én nekimentem némelyiknek, azóta már kussban vannak. Jó, még így is akadnak megjegyzések, amikor éppen valamivel felhívom magamra a figyelmet, talán pont ez az oka annak is, hogy nem szokásom jeleskedni az órákon... Fene se szeret verekedni, én is jobban elvagyok akkor, ha nyugodt lelkiismerettel mehetek végig a folyosókon, és még anyuék sem kaptak idén olyan sok baglyot miattam. Ezt a rekordot azért szeretném megtartani, hátha kissé jobban odafigyelnek rám legközelebb. - És hihetetlenül jók – bólogatok hevesen, imádom a muglikat, én aztán nem vetem meg őket, pont ezért nem értem azt, hogy a Süveg miért érezte szükségét annak, hogy oda osszon be. - Nevet esetleg nem mondanál? - kérdem érdeklődve, komolyan kíváncsi vagyok arra, milyen lehet egy meleg pasi ízlése. - Igen, benne – biccentek óvatosan, nehogy hirtelen elnevesse magát. - Nem vagyok szívbajos, bár tőlem nem sok mindent tanulnál... Ami pedig az igazat illeti, senki sincs a láthatáron és lassan tizenhét leszek... Kíváncsi vagyok, na! Nem szórakozok, kibököm azt, amit mondani szeretnék, minek tartsam benn tovább? Az évfolyamtársaim többsége már rég túl estek ezeken a dolgokon, én pedig még mindig egy helyben toporgok, semerre sem haladok. Most pedig ölembe hullik a lehetőség.
-Legalább valamire jó a vérem.- gondol itt minden vicc nélkül a család vérvonalára, de ez a fején nem igazán látszik és nem is fűzi tovább a gondolatmenetet. -Ugyan, csak találnál valakit mielőtt baj lenne belőle. Biztos lenne olyan aki örömmel állna szolgálatodra és talán még kevesebbet is kekeckedne. -rávillant egy mosolyt a lányra. Bár Cody is egyenlőre egészen készséges. -Abszolút! -bólogat vadul a szerepfelosztáson -Majd megnövesztem a hajamat és ledobom neked a toronyból. -egyébként Codyról annyira nem süt az hogy meleg. Öltözködésre egyáltalán nem, na jó talán a karkötők, bár azok is inkább olyan hangulatot idéznek, mint a fesztiválos karszalagok halmaza az ember csuklóján egy végigbulizott nyár után. Néha egy egy elvétett gesztikulációja esetleg. Ha mindenképpen egyértelmű jelet keresünk akkor kizárásos alapon a tekinteténél lehet megállapodni, viszont az is inkább akkor felismerhető, ha az embernek van szeme az ilyesmihez. Szelíd természet ez igaz, egyrészt mert tényleg elég nyugis, de amikor el is nyög valami olyat, vagy úgy konkrétan buzis megnyilvánulást tesz, azt leginkább rájátszásból teszi és csak olyannak, aki tudja róla hogy mi van. De leginkább önironizál, vagy parodizál. Ha viszont úgy adódik, ő is ki tudja mutatni a foga fehérjét, ezt viszont csak végleges helyzetben veszi elő. -Nézd, oké igen két srácról van szó...De gondolj úgy a dologra, hetero kapcsolatban is tudnak figyelmesek, vagy gyengédek lenni a párjukkal az emberek... Mert hát emberekről beszélünk. A kapcsolat attól még ugyanolyan kapcsolat. Nincsenek külön ránk, vagy heterokra vonatkozó szabályok. Az aktus másképp zajlik, de ugyanúgy szeretünk, utálunk, vagy tisztelünk. Vannak balhék, de nem mérvadó.- toldja még meg minden fennakadás nélkül a gondolatmenetet. Arra hogy verték-e meg amiatt, mert meleg pislog pár laposat .-Persze. Mint említettem, a felsőbb éves háztársaid előszeretettel használtak box-zsáknak. Bár a muglik között is volt már rá precedens.- Gigi gondolata azonban elviszi a verések mindennemű emlékét és utóhatását. Mira mondatát nem kérdőjelezi meg. Simán lehet, hogy a lány még mindig haragszik rá. Amikor visszaidézi Mira a szentek kezében figyelő ezt azt Cody zavartan pillant oldalra aztán a fejére mászik egy bocsánatkérő mosoly. -Jó elismerem, az tényleg elég provokatív volt... -finoman fogalmazott. Körbe néz a szobán, és nem bánja egyáltalán hogy az teljesen normális. -Akkor azt hiszem az aranyvérűek közül is kilógok. Én szeretem a mugli dolgokat, még ha nem is mindet értem, szerintem borzasztó találékonyak.- mondja eltűnődve, Mirára függesztve zöldeskék szemeit. -Vannak... De egyik sem olyan akihez így odamennék..-sorra veszi a lehetőségeit, aztán Mira kiböki, hogy akár róla is lehetne szó és erre kicsit elkerekednek a szemei. -Miért te benne lennél? - néz rá hitetlenkedve, kissé értetlenül a hirtelen felvetés miatt. De láthatóan nem rázta meg annyira.
- Igen. Rém rettenetes, amikor a vérbankom a túlvilágra költözik, hogy ott bulizhasson tovább – fintorodok el a gondolaton, majd folytatom: - Tudod, akkor én is elég hamar utánad mennék, mert éhenhalnék... Mondjuk, előtte talán Madam Pomfrey megpróbálna némi életet lehelni belém, de az a vér, amit ő ad, nem friss és nem is ilyen jó ízű... Elmélázva tekintek a pohárra, melyben Cody vére foglal helyet, kissé megcsappanva ugyan, de még mindig meleg állapotban. Ez pont a sör ellentéte... Az akkor jó, ha hideg, a vér pedig olyankor a legfogyaszthatóbb, ha meleg. El sem tudnék képzelni ennél jobb itókát a világon... Jó, mielőtt vámpír lettem, irtóztam a vértől, már a látványától is rosszul lettem, mostanra ezt viszont sikerült leküzdenem magamban. Szépen is nézne ki egy olyan vérszívó, aki elájul, ha valaki elvágja előtte a kezét vagy valami hasonló ostobaságot tesz. - Miért is ne? - húzom ki magam büszkén, a mai nap folyamán már másodjára. - És én leszek a főszereplő, te pedig tetszeleghetsz az elrabolt hercegnő szerepében, ha gondolod. Elvégre, a melegek inkább nőiesek, semmint férfiasak, én legalábbis mindenképp így gondolom. Cody is olyan kis gyámoltalan, fél kézzel leütöm, vele szemben inkább én vagyok a domináns fél. Szerintem legalábbis mindenképp. - Aha, szóval ti is szoktatok ilyesmiket csinálni – biccentek kissé csodálkozó pillantással, tényleg azt hittem, hogy ez leginkább a nők szokása. - Közös fürdő? Ez még nekem is elég romantikusnak hangzik, amint szerzek egy pasit, ez lesz a legelső, amit kipróbálok... Egyelőre viszont inkább ki van zárva annak az esélye, hogy bárkit is a közelembe engedek ismerkedés céljából, mert egyszerűen idegenkedek ennek a gondolatától is... Nem kell nekem kapcsolat, semmiféle sem, majd idővel minden bizonnyal változni fog a véleményem, de most... Nincs a közelemben egy normális pasi sem, szóval ejtve a dolog, mivel minden esélyes Mia szivére pályázik. Hát hajrá! - Hát, én komolyan azt hittem, hogy elég szép verekedések alakulnak ki köztetek. Elvégre, pasik vagytok, szeretitek az erőtöket fitoktatni mások előtt, nem igaz? A Roxfort udvarán is gyakran vannak verekedések, akadnak olyan helyzetek, amikor lányok kapnak hajba valami ostobaságon, de leggyakrabban fiúk azok, akik megteszik ezeket a dolgokat. Ők ugranak egymás torkának mindenféle komolyabb előzmény nélkül. - Téged vertek már meg miatta? - teszem fel szemtelenül a kérdést, nem is foglalkozva azzal, hogy ez esetleg gyenge ponton érinti a fiút. Sohasem fogtam vissza magam csak amiatt, mert az talán rosszul esik másoknak... Nem, az nem is én lennék. - Az sem biztos, hogy szeretne veled találkozni – vonom meg a vállam egyhangúan, nyilván a lány már most sem tekint vissza szívesen a Cody-val töltött éveire, ha az ilyen szépen elbánt vele. Nem az ő hibája ugyan, de ezt magyarázza meg egy olyan lánynak, aki szerelmes volt és elutasították... Kellemetlen ugyan, de ez van. - De a világító segédeszköz a kezeikben már igen sokatmondó volt – nevetem el magam, amikor visszagondolok a nem is olyan rég levő háttérre. - Neked talán nem volt olyan zavaró, de számomra igen, na... Nem vagyunk egyformák. És ez így a jó, különben nem lenne senki sem, akit cukkolhatnék. Sokkal tökéletesebb lenne ugyan a világ, ha mindenki rám hasonlítana, de kicsit se lenne szórakoztató. Kibe kössek bele, ha mindenki megvédi magát? - A mágusok el sem tudják képzelni, mi az a film... Az aranyvérűek nem abban a világban nőttek fel, mint mi, kinevetik a muglik dolgait, pedig néhány egyszerűen fantasztikus! A szüleim muglik, a rokonaim szintúgy, miért ne lennék hát büszke arra az örökségre, amit magammal hoztam az iskolába? Más világ ugyan mindkettő, de egyik sem olyan borzalmas, mint amilyennek a másik fél hiszi. - Menj oda egy olyan lányhoz, akit ismersz – vetem fel a lehetőséget. - Csak van valaki, aki évek óta a barátod, nem? Esetleg... kérj meg engem, hadd lássuk, mennyire nevetlek ki a hülyeséged miatt.
-Gondold, el milyen szörnyű lenne, ha a kajád belehalna az unalomba!- drámaian a homlokára csapja a kézfejét tenyérrel kifelé. -A végén ebböl is egy romantikus sztori lesz, csak itt te leszel a lovag? - kérdi felvont szemöldökkel. Szíve szerint felröhögne a jeleneten. - Igazából személye válogatja hogy mi a végjáték, de tény, hogy nagyon nincs bügyürgetés. De az utólagos közös fürdéseknek meg van a maga varázsa, vagy egy lustálkodós masszirozásnak.- ennél jobban nem megy bele, nincs zavarban, csak nem érzi szükségét. Halkan nevet egy rövidet. Így nem kirívó a dolog. - Nem ennyire nem drámai. A kakaskodást ne úgy érts, hogy összeverekszünk és aki nem tud a másik dölé kerekedni, az lesz hasra vágva. Nem mindig vannak egy sulycsoportban akik így össze kerülnek. Inkább olyan szitura gondolj, ami nem hangulatombó. Ha van is indulat bármelyik félben, azért meg nem erőszakoljuk a másikat. Szar is lenne. Megfelelő figyelem nélkül baromira tud fájni... Bár ez szerintem mindenkire igaz. - hagyja ennyiben. Arra hogy Mira nem volt még senkivel meglepődik, nem gondolta könnyüvérünek, csak gondolta egy két srác már volt az életében. Megrázza a csukloját hogy helyre csusszanak a karkötői aztán a másik kezére is elkezdi visszavenni őket. Közben hallgatja Mirát. - A mugli társadalom teljesen másképp áll ehhez a kérdéshez, konzervativabb az igaz. De azért itt is elég vegyes a hozzáállás. Gondolj azokra akik emiatt képesek megverni valakit. Szívből örülök, hogy képes vagyok lazábban kezelni, ha belém kötnek. De tény, mivel a mágusoknak önmagukról kell hallgatniuk a muglik előtt, több elfögadás van bennük azok felé akik kilognak a sorból. Kiváncsi mi lett azóta Gigivel. Cody néha írt neki, semleges hangvételben, de nem jött rá válasz egyszer sem. - Nem, Isten ments, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Elég volt anno...- nem, valószínűleg elhivná egy hosszabb sétára, ami közben beszélgethetnek. Tetszik neki a szoba új arca. -Azért hidd el, ez messze állt a pornográfiától. Elvégre a freskokon koncerteztek, és a táncosok sem voltak pucérak, és nem egymással foglalkoztak. - számára a pornográfia a látvány- tettlegesség. Ez neki legfeljebb az erotikus kategoriába tartozik. De elmosolyodik Mira összképére. -Titanic? Hm.. megjegyzem. Nekem a nagy csobbanás egy régi kedvencem. Bár annyira nem régi, pár éves film... Egyébként, nagyon ritkán filmezek, pedig zseniális időtöltés. - vigyorog lelkesen, közben ő is rág. Kicsit félre nyel az utolsó kérdésre, de aztán némi limonádéval helyre rakja magát vesz egy mélyebb levegőt és azt kofujva böki ki. -Zavarni nem zavar, deeh...- nyujtja el és mintha most ő jött volna kissé zavarba - jutott már eszembe igen. Csak nekem valahogy hülyén venné ki magát a dolog, ha egyszer csak valakihez odamennék azzal, hogy... Figyi, meleg vagyok, de bejössz annyira, hogy veled szivesen kiprobálnék mindent, benne vagy?...- nem gondol bele, de gyakorlatilag feldobta Mirának a labdát.
