2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Mia Hartford Születési hely és dátum: 1984. június 5. London Csoport: Hollóhát Patrónus: Vadászgörény Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Képesség:Metamorfmágus Mágikus adottság: Trükkmester 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő, Rúnamágia - kiemelkedő Kihez tartozol: Mark S. Carlyle
Jellem: Hiperaktív, gyerekkoromban mindig ezt mondták rólam az orvosok, csak valahogy azt nem fogták fel, hogy szimplán csak elég nagy a tudásszomjam és persze ezt ki is fejezem és folyton kérdezek és folyton utána járok és folyton tudni akarom és újabb kérdéseket teszek fel... Hát szó se róla, hogy gyerekkoromban a szüleimet az őrületbe kerettem ezzel, aztán persze jött az iskola, amikor a tanárokat is, aztán jött a levél a Roxfortból... hát gondolatod, hogy hány újabb kérdést szült a tény varázsvilág is létezik, bár legalább megértettem azt, hogy miért történnek körülöttem a furcsa dolgok és egyértelművé vált végül, hogy nem csak odaképzeltem őket. Azért ez megnyugtatott. Mit is mondhatnék még magamról. Imádok a könyvtárban lenni, mármint nem ott, inkább a könyvekkel, olvasni, újabb könyveket kivinni, kijegyzetelni, persze sok színes cetlivel teleragasztgatni. Ez megmaradt, pedig tudom lenne más módszer is, de hát imádom a színeket, oda vagyok értük! És a pillangókat és persze a zenét, igen a zenét is imádom! Kissé talán kilógók a Hollóhátasok közül, valószínűleg a külsőm és a kissé túlpörgött jellemem miatt, viszont mindig is kiváló tanuló voltam... abból ami igazán érdekelt, no meg akkor, ha oda is figyeltem, mert hát néha kissé szétszórt tudok lenni. Az a baj, hogy annyi minden érdekel és annyi mindenre figyelek oda, hogy előfordul kissé túl sok minden van egyszerre a fejemben és gyorsabban pörög az agyam, mint a kezeim és hát ennek néha katasztrofális a következménye, de azért az ilyen helyzeteket már tudom legalább kezelni. A reparo komolyan a kedvenc varázsigém! Oh talán nem említettem még, de a kedvenc színem a lila, mármint mindent színt szeretek, de a lilát különösen és persze imádom a különféle tollakat, főleg a mugli tollakat, rengeteg van, sokféle mintával és alakkal, valahogy a pennát a mai napig nehezen szoktam meg. Imádok jegyzetelni is és a Buffyt! Komolyan, az a sorozat egy csoda! Pocsék, hogy csak utólag tudom megnézni otthon a részeket, mert a Roxfortban nincs elektromosság. Én leszek az első, aki feltalálja ezt hogyan lehetne kiküszöbölni, de komolyan, mert ez így néha kész kínzás!
Kinézet, megjelenés: A hajam eredetileg szőke, a szemem kék, szóval én vagyok a szőkenős viccek tökéletes ellenpéldája, hiszen elég okos vagyok, sőt imádom magamba szívni a tudást, nem vagyok egy tipikus buta szőke nő annyi biztos. A fiúk általában tartanak is tőlem a miatt, pedig nincs rossz alakom. Vékony vagyok, bár jó eséllyel a rendszeretelen evés miatt. Tényleg volt már olyan, hogy egész nap alig ettem és nem is jutott eszembe, hogy talán pótolni kellene az elmaradást. Valahogy, ha nagyon rákoncentrálok valamire minden más kiesik, alig hallom meg azt is, ha hozzám szólnak. No, de a külsőm. Alapjáraton helyes arcom van, csak hát a fentiek miatt még nem igen környékezett meg senki, én pedig nem is igen foglalkoztam velük... eddig, na de ez már egy másik lapra tartozik. Szeretem a színes ruhákat és a lezsereket. Általában nadrgáto viselek, farmert, amikor nem az iskolai egyenruha van rajtam és perse pólót, testhez állót, de nem kivágottat. Edzső cipőt, nem magassarkút, kissé fiús lány vagyok, még csak sminkelni sem szoktam igazán, maximum azzal foglalkozom, hogy időnként a hajamat színezem, de csak mert a színeket szeretem annyira. Oda vagyok viszont a kiegészítőkért, rengeteg karkötőm van, fonottak és egyebek, amik nagy részét én készítettem és persze jó pár gyűrűt is birtokolok. Ha lenne erőm, mert edzett lennék, ami nem vagyok, akkor ha valakinek behúznék egyet hát... sok lenyomat maradna az arcán. Egyébként mégis csak elkezdtem mozogni, fél éve találtam ki, hogy én bizony megtanulok valami harcművészetet, csak hát videók és könyvek alapján elég nehézkes, itt a Roxfortban pedig nem igazán vannak önvédelmi kurzusok... nem is értem, hogy miért. Javasolni fogom Flitwick professzornak, bár még a múlt havi javaslatomra sem volt ideje érdemben válaszolni a manók és a zoknipárosítás problémakörének megoldása ügyében, de... majd csak eljut oda is.
Előtörténet: Egészen kicsi koromtól fogva életvidám energia bomba voltam, nem csoda hát, ha a szüleim rendesen meglepődtek, amikor elkezdtem olvasni. Eredetileg csak azt hitték, hogy mint minden gyerek én is kíváncsi vagyok, aztán lassan ráébredtek, hogy én sokkal-sokkal többet kérdezek, mint a többi gyerek, hogy nem lehet lelőni, mert minden érdekel és eljött a pillanat, amikor már nem tudtak válaszolni, mert nem tudták, hogy mi a válasz, amikor a kérdéseim kezdtek bonyolultak lenni. Akkor volt az első iq tesztem, azt hiszem kilenc éves koromban. Hát szó se róla megdöbbentek, amikor kiderült, hogy okosabb vagyok az átlagnál és nem csak azért olvasok annyit, mert szeretem a könyveket, hanem mert tényleg magamba is szívom a tudást. Ez, ahogyan nőttem csak egyre látványosabb lett, aztán kiderült, hogy nem mugli vagyok, hanem történetesen boszorkány és én már úgy éreztem meg a Roxfortba, hogy minden létező könyvet kiolvastam. Persze ennek hála én nem voltam annyira hozzáértetlen, mint a legtöbb mugli származású elsős, bár rácsodálkoztam élőben a dolgokra és ez a mai napig is néha megtörténik, de ez még nem jelenti hogy ne tudnám mit látok, csak... más látni, mint olvasni róla. Alapvetően otthon és itt is mindenki elég végletesen gondolkodik rólam, van aki nehezen visel a túlzott hiperaktivitás miatt, más pedig e miatt kedvel. Tény, hogy nem a könyvtárban ülő típus vagyok és elég keveset alszom és nem is eszem sokat és néha közveszélyes vagyok a kapkodás miatt, de mégis csak elég sok barátom van a suliban és odahaza is. Ami hiányzik az életemből az a tv. Tudom mugli dolog, de rettenetes, hogy itt nem használhatok effélét, de túlélem és keresem a megoldást. Mert amúgy a sulit imádom, király hely, csak hiányzik a kedvenc sorozatom, meg persze anyuék és a barátaim, de arra meg ott vannak a levelezés adta lehetőségek. Persze még mindig vannak bőven olyan dolgok, amikről eddig csak olvastam, vagy hallottam, ilyenek a fiúk. Hát... nem igen volt még kapcsolatom. Egy futó csók még másodikban, egy Rick nevű sráccal. Ő volt harmadikos és a karácsonyi bál végén történt és tök ciki volt, mert összekoccant a fogunk, no meg úgy éreztem túl sok a nyál, szóval... nem is vagyok benne biztos, hogy tényleg rendes csók volt és nem valami imitálása. Azóta semmi, hiszen elterjedt a híre hogyan elemeztem ki szegény srácot, hogy olvastam róla ennek nem ilyennek kellett volna lennie, szóval... hát ez van. El vagyok én a saját kis világomban, azaz egyelőre, mert hát néha azért kikacsintgatok mások felé, de nem viszem túlzásba, főleg most, hogy a nyakamba vettem még egy kis pluszt. Addig rágtam Flitwick fülét, míg végül csak engedélyezte a dolgot. Olvastam a hirdetést, hogy az egyik roxmortsi boltban, amit egy átoktörő vezet felvesznek gyakornokot és tudom csak egyetem alatt lehetne effélében részt venni, de igazából ha a tudásomat nézzük akár léphetnék két évet is egyszerre és akkor jövőre már egyetemista lennék, csak nem akarok. Flitwick megértett, miután két hetet jártam a nyakára és belement, szóval... holnap megyek bemutatkozni és remélem megkapom az "állást", bár még azt sem tudom pályázik-e rá más, de attól még nagyon izgi!
A hozzászólást Mia Hartford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-06-27, 13:27-kor.
Kathrina Andreev
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mia Hartford 2017-03-21, 19:51
Annyira sajnálom, hogy lecsúsztam róla, de örülök, hogy te alkottad meg, és nagyon klassz kari lett A PB választás nyilván adott volt, mégis imádom őt, de hát mindenkit nem lehet megcsinálni. Remélem, hogy ha már a jókislányt alkottad meg, lesz annyi vér a pucádban, hogy néha a rosszba is beleviszed, mert szívesen olvasnálak.
Vannak nagy és gyökeres változások az életben, amiket bárhogy is töröd a fejed nem tudod eldönteni, hogy hová is tegyél, ezért addig vacillálsz a jó és a rossz tálca között, hogy végül leteszed középre és annyiban hagyod a dolgot. Azt hiszem én is valahogy így vagyok most ezzel az egésszel, mintha tiszta lappal kezdenék, mintha azt mondta volna a sors, hogy ha akarsz akkor most van itt a lehetőség hogy változtass... senkinek sem fog feltűnni, hogy bármi furcsa lenne rajtad, benned... veled. Egyelőre persze még nehéz, de menjünk szépen sorban. Az elmúlt évem hogy is mondjam kissé káoszba fulladt. Úgy éreztem az én drága ikrem hol közelebb kerül hozzám, hol pedig olyan távol, mint még sosem. Aztán ott volt az a kis legjobb barát affér is az utolsó "kis" kalandról az újdonsült főnökömmel... hát ezt kell egy kicsit jobban részleteznem, mert ennek a következménye, hogy most itt vagyok. A fene gondolta volna, hogy a túlzott ambíció igenis tényleg nagy bajba keverhet. Azt hittem meg tudom oldani, de úgy tűnik az, ha valami túlvilági szellem kirángat a testedből, ha egy átkozott varázstárgy majdnem megöl és ha ez a túlvilági szellem megpróbálja átvenni az uralmat a tested felett az nem sok jó végeredménnyel kecsegtet. Szóval volt az az átkozott medál, én meg bohó módon felvettem, aztán elkerült Mark múltbéli nagy szerelme, aki azóta se tudom vissza akart térni hozzá, vagy bosszút állni, de végül én húztam a rövidebbet. Őszintén szóval halvány gőzöm sincs róla, hogy a fenébe történt a dolog, talán tényleg épp a véletlen összejátszása volt és mázlim volt, vagy van valami túlvilági sors keze... Nem tudom. De a lényeg jelenleg mindenki, aki ismert úgy tudja, hogy meghaltam, ugyanis annak a szellemnek végül nem sikerült elfoglalnia a testemet, pedig nagyon akarta, viszont már én sem tudtam visszatérni, úgyhogy ez egy ilyen sakkmatt helyzet lett. Ám volt valaki más, nevezzük nevén Cece, aki az ő szerencsétlenségére és az én szerencsémre azokban a másodpercekben veszítette életét épp a közelben, amikor engem szépen elhagyott az élet, vagy is megszakadt végleg az összeköttetés a testemmel és a lehetőség, hogy visszatérjek belé.. magamba. Nem mondom, hogy nem volt fura, mert nagyon fura volt! A Szárnyas vadkan mögött tértem magamhoz, fáztam, gőzöm sem volt, hogy mi történt velem, ellenben volt egy jó nagy vérfolt a ruhámon a hátamnál és amikor visszabotorkáltam a Vadkanba finoman szólva is furcsán néztek rám. De hogy rövidre fogjam a történetet, aurorok jöttek, a Minisztériumba kerültem, ahol kiderült pontosan mi is történt, bár még mindig rejtély hogy hogyan és köszönhetem-e ezt valakinek. Viszont jelenleg ennek a Cecilia Maddoxnak a testében vagyok, ami megint csak nagyon fura. Magasabb nálam sokkal, vagyis magasabb lettem, a hajam vörös lett, az alakom... hű! Meg kell szoknom ezt az új külsőt, meg az új hangot, meg úgy az egészet. És egyelőre még gőzöm sincs, hogy ha szeptemberben visszamegyek a Roxfortra hogyan is kezdjem. Mondjam el azoknak, akiket ismerek ki vagyok... vagy ne? A szüleim azt hiszik meghaltam, mindenki akit ismerek azt hiszi meghaltam és nem akartam, hogy egyelőre mást mondjanak nekik. Hogy miért? A jó ég tudja, de ha ebben dönthetek jól meg kell fontolnom,hogy mi is lenne a legjobb igaz?
A hozzászólást Mia Hartford összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-01-27, 17:31-kor.
Egyre többet tudok róla... rólam és még mindig nem tudom, hogy mit is tegyek a helyzettel. A Minisztériumban betudták annak, hogy megsérültem, hogy olyasmit hordtam össze, ami nem valóságos, még ha először el is gondolkodtak róla honnan tudok az épp akkor meghalt Miáról annyit... De eljöttem és most itt vagyok immár egy hete próbálom élni Cece életét, azaz egyelőre csak a lakását ismerem ki. Szerencsére van naplója és határidőnaplója is, mert hogy elég sokakat ismer és sokkal felnőttebb életet él, mint én éltem. De lássuk be, 17 voltam... vagyok, ő ellenebn... De vegyük sorba, amit tudok róla.
Neve: Cecilia Maddox Életkora: 23 év Család: Nincs, a szülei meghaltak egy éve. Nem teljesen tiszta a naplója alapján, de azt hiszem mágikus eredetű balesetben. Vannak rokonai, ha jól vettem ki az apjának van testvére, úgyhogy van egy unokatestvérem Keith. Elvileg elég jóban vagyunk, Roxfortos és én még sosem találkoztam vele, még csak nem is rémlik. Ez nehezítés lesz. Lakhely: Egy kis lakást bérel Roxmortsban Foglalkozás: Rendezvényszervező. Ez végülis érdekesen hangzik. A szervezés mindig ment nekem, bár ilyen nagyban még sosem próbáltam, de miért is ne?
Annyit tudok, hogy egész szép summa van a Gringottsban a számláján, azt hiszem örökség és kereset is egyben, tehát éheznem nem kell. Oké tudom, jobban át kellene gondolnom mennyire gáz átvenni valakinek az életét, de... egy pár hétből mi baj lehetne? Vannak munkái is, a határidőnaplójában van néhány találkozó és megbeszélés, amiből egyet már lemondtam, mert még mindig hezitálok, de néhány nap múlva is lesz egy és elvileg van egy hét múlva egy megbeszélt találkozója az unokatestvérével is. Necces... tuti rájönne! Ami szintén biztos, igen sok férfit ismer, sok félét és valahogy úgy érzem a naplója alapján, hogy igen lazán kezelte a kapcsolatokat mindig is. Ez ingoványos terep nekem, akinek még csak pasija se volt soha. Bár már ezzel a rendezvényszervezéssel foglalkozik, de ha jól értettem mindent akkor eddig afféle escort, vagy hostess? Nem is tudom, hogy erre mi a jó szó, de férfiakkal járt el pénzért helyekre, eseményekre. Azt hiszem ebből tudta elkezdeni a jelenlegi munkáját és már gondolom így a másikra nincs szüksége, bár van néhány jel a határidőnaplóban ami ennek az ellenkezőjéről árulkodik, de... Nos, még mindig nem tudom, hogy pontosan mi is legyen, de egyelőre el vagyok itt a lakásában, nem nagyon mozdulok ki, csak néha nap, de lassacskán el kell döntenem mit akarok. Hazamenni, elmagyarázni mindenkinek ,hogy én vagyok én, vagy új életet élni, ami nem az enyém, de egy lehetőség, hogy kitörjek a sok kellből és kötöttségből és egészen másképp sokkal lazábban kezdjek el állni... mindenhez. Egyáltalán menne?
A PB választás nyilván adott volt, mégis imádom őt, de hát mindenkit nem lehet megcsinálni. Remélem, hogy ha már a jókislányt alkottad meg, lesz annyi vér a pucádban, hogy néha a rosszba is beleviszed, mert szívesen olvasnálak. 
