2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Maggie Westmoreland Születési hely és dátum: Oslo, 1973.05.28. Csoport: Tanár Patrónus: Németjuhász Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Helyettesítő pedagógus Képesség: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján és ide írd be, mi jött ki. Mágikus adottság: Vérmágus: 1. szint Familiáris: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján és ide írd be, mi jött ki. Kiemelkedő tudás: Számmisztika - tehetséges, Bájitaltan - Született tehetség, Jóslástan - Tehetségtelen Kihez tartozol: Noel Westmoreland
Jellem:
Barátaim sohasem voltak igazán, így azt nem tudom elmondani, számukra milyen is vagyok kívülről szemlélve. Anyámnak és a mostohaapámnak feltételek nélkül engedelmeskedem, igazi jó kislány vagyok otthon. Még a tanár-szakot is elvállaltam a kedvükért, noha nem igazán ezt szerettem volna, de egye fene, csak nem árt a dolog. Rajtuk kívül mindenki mással úgy viselkedek, mintha legalábbis az alattvalóim lennének... Talán ez a házimanónkkal való kapcsolatomon látszik a legjobban: hisztizek, ha valami nem olyan, amilyennek én szerettem volna, legszívesebben meg is büntetném a jószágot, erre azonban már nincs hatalmam, hiszen anyámék teljesen kibuknának a dolgon. Szeretek parancsolni, emellett pedig elvárom a feltétlen engedelmességet mindenkitől. Szeretem, ha az én kezemben van az irányítás, jaj annak, aki el akarja venni tőlem még csak a lehetőséget is... Mindezek ellenére azonban képes vagyok arra is, hogy olyan maszkot öltsek magamra, amely a beszélgetőpartnerem számára a legszimpatikusabb, a fogam fehérjét ráérek később is kimutatni.
Kinézet, megjelenés:
A külsőmre semmi panasz nem lehet, sok pasi próbálkozott már nálam, noha kapcsolatom még egyszer sem volt, hiszen Noel számomra az igazi. Mindenesetre, szeretek csinosan öltözködni, felhívni magamra mások figyelmét és a fiúk tekintetének kereszttüzében lenni, mindez hatalmat biztosít számomra. Vékony alkatom van, barna szemem és félhosszú, hullámos hajam.
Előtörténet: Hánytatott gyermekkorom volt, egy pszichésen beteg apával és egy hitetlenkedő anyával a hátam mögött. Sokat szenvedtem miattuk, gyakran könnyáztatta arccal, remegve, időnként önkívületi állapotban próbáltam anyám tudtára adni apám viselt dolgait, de hát még csak hat éves voltam, nem sokat tehettem az ügy érdekében. Elkényeztetett kis hercegnőnek lettem titulálva, aki megpróbálja elferdíteni a valóságot, és valami olyasminek beállítani – a szerintük - ártatlan érintéseket, amely minden bizonnyal rossz színben tüntetné fel apámat, aki előző éjszaka volt olyan gonosz, hogy a szobámba zavart, amiért már megint játszottam az étellel. Amikor nagyon sírtam, anyu elvitt valamerre és bevásárolt nekem mindent, amit csak kívántam, én pedig engedelmesen befogtam a számat. Kezdtem egyre inkább azt hinni, hogy ez egy olyan játék, amiben szinte állandóan én nyerek, noha közben fogalmam sincs a szabályokról, de megkapom a jutalmam, így hát hallgattam. Két évvel később, nyolc éves koromban apu meghalt, így pedig megszüntek az éjszakai látogatásai és velük együtt az érintései is. Hogy bántam-e? Nem tudom, hiszen addigra minden érzelmemet sikeresen elfojtottam magamban. Az undor és az ijedtség közönnyé vált bennem, csak feküdtem mellette, és hagytam, hogy fogdossan, egészen addig, amíg teljesen ki nem élte magát általam. AZ a dolog sohasem történt meg, gondolom, túl fiatal voltam még, ennyire pedig ő sem volt bátor.
Nem sokkal később anyu ismét férjhez ment egy Westmoreland nevű férfihoz, akinek szinte azonnal fel is vettem a nevét, mert anyu szerint az sokkal jobban hangzik, mint az eredeti, ennek jobb a csengése... Fene se tudja, engem nem hozott lázba a dolog, mindenesetre engedelmesen vártam a házában töltött első éjszakánk alatt a későbbi szobámban. Csak feküdtem, éber tekintettel kémleltem a mennyezetet az ágyamból, és vártam rá. Éjfél is elmúlt, amikor végre rájöttem, hogy ő nem fog bejönni, ő nem akar játszani velem, ő most anyuval játszik. Nem bántam a dolgot, nem szerettem ezt a játékot, noha – ha esetleg időközben meggondolta volna magát – nem álltam volna ellen. Megszoktam azt, hogy a felnőttek rám erőltetik az akaratukat, talán ezért is voltam olyan engedelmes mindenben a későbbiek folyamán. Vigyáztam a mostohatestvéremre, amikor nagyobb lettem, anyuék pedig éppen valami extravagáns rendezvényre mentek. Noellel jól elszórakoztunk, noha a hét év korkülönbség meg volt köztünk, de mindig is szerettem, ragaszkodtam hozzá, ő pedig igényelte is a törődésemet. Szinte teljesen ki is ment a fejemből, hogy miket művelt velem annak idején apu, most az egyszer éreztem magam biztonságban.
Az egész egy viharos éjszakán indult ismét útjára. Csak hallgattam az eső kopogását a hatalmas ablakokon, és igyekeztem nem is tudomást venni róla. A villámoktól soha életemben nem féltem, mi több, mulattatott. Hatalmuk van a törékeny emberi test felett, bármikor elvehetik mások életét, egyetlen szempillantás alatt. Ekörül jártak a gondolataim, amikor hirtelen résnyire nyílt az ajtó, melyen át gyér fénysugár szűrődött be, majd egy lágy hang szólalt meg: - Maggie? Egyből felismertem Noel hangját, az immár nyolc éves kisöcsémét, így hát némileg kíváncsian lestem ki a paplan rejteke alól, majd kissé álmos hangon szólaltam meg: - Mit akarsz, Noel? - Félek – hangzott a kurta válasz, én pedig egyetlen sóhaj kíséretében löktem le magamról a takaróm, majd keltem ki az ágyból, hogy visszakísérjem a szobájába. Anyuék nem szeretik, ha éjszaka a folyosókon járkálunk, és már minden bizonnyal volt náluk is, nagy eséllyel visszazavarták az ágyába, hiszen nem engem szokott ilyesmivel zaklatni. Amikor mellé értem, kezem a vállára helyeztem, majd egy bátorító mosollyal indultunk el a szobája felé. Úgy gondoltam, ma nem hagyom magára, ő sem szerette volna, így hát vele maradtam.
Ismerős érzés öntött el, amikor a mostohatestvérem mellé bújtam az ágyba, aki nekem háttal, féloldalt feküdt, magzatpózba gömbölyödve, hogy átvészelje az aznapi vihart. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd magamba szippantottam a haja édes illatát... Ismerem a sampont, mindig én mostam Noel haját, akárcsak ma délután. Most azonban valami más is jelen volt a gondolataimban, az a játék, amit apu játszott velem annak idején. Évek óta nem beszéltem erről senkinek, anyu sohasem hitte el nekem, másoknak pedig nem tudtam volna elmagyarázni a szabályokat, ezért inkább bele sem kezdtem. Noel azonban mindig szerette, amikor játszottunk, talán tetszene is neki. A hátát maszírozó kezem egy pillanatra megállt, majd lágy mozdulattal más testrészét vette célba. Amikor megérintettem, a fiú mocorogni kezdett, én viszont a füléhez hajoltam, majd halkan belesúgtam: - Cssss... Játszunk egy kicsit, rendben?
Sohasem éreztem, hogy a mostohatestvéremmel való kapcsolatom annyira beteges lenne, elvégre jókat játszottunk esténként, soha nem tiltakozott. Persze, anyuék előtt titkoltuk a dolgot, hiszen éreztem, hogy nem lenne szerencsés elmondani nekik, Noel azonban mindenféle irányítást rám hagyott, egyszerűen csak engedelmeskedett. Az idő múlásával egyre inkább nőtt benne az ellenállás, mindig kibúvót keresett a légyottaink alól, elmaradozott a társasága, főleg amióta felnőtt. Nem a nők miatt aggódom, szó sincs erről, tőlem senki sem veheti el, hiszen érzem, hogy szeret engem, egyszerűen csak fél maga előtt is vállalni az érzelmeit. Én viszont – történjék bármi – felnyitom a szemét. Roxmortsba utaztam hát, hogy vele lehessek, és ismét beteljesülhessen a szerelmünk...
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie Westmoreland 2017-02-12, 16:55
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Hát az a gif, az naagyon király, jót választottál, ami a "közös", hasonlít is a csaj, így oldalról meg simán jó. Szegény Noelt már előre sajnálom! Volt már két Maggie az oldalon, egyikük nem épp olyan irányból közelített meg a karit, ahogyan én gondoltam, inkább sajnálható volt, mint gond lehetőség, a másik meg el se készült, mert már az ötletelésnél elvetettem annyira végletesen beteg volt. De most itt vagy és tökéletesen megfogtad azt a vonalat, amire én gondoltam nála. Szépen ki van fejtve, hogy miért lett olyan, amilyen és persze olyan igazi bajt hozó kari, akivel jó nehéz dolga lesz mind Bonnienak, mint Noelnek. Már előre sajnálom a srácot, azt hiszem megint sokat lesz jelenése mostanában majd a gyengélkedőn az újabb finom kis dühkitörések miatt. A jellem tehát tökéletes lett, nagyon tetszik! És a sztori is fantörpikusra ki lett dolgozva. Nem vitted túlzásba, hogy két napot olvassak, amiért külön hálás vagyok, de így is minden benne van, ami kell és izgi is lett, szóval még egyszer ezer hála és köszönet és nálad tudom biztos kezekben is van a hölgyemény. És még a képe is remek, olyan igazi tutit választottál, ami passzol a jellemhez! Nem éltetlek tovább, mert a végén még zavarba jössz itt nekem, mehetsz beizzítani a bájos kis gonosz boszorkát, mindjárt kapod a színedet is.
De most itt vagy és tökéletesen megfogtad azt a vonalat, amire én gondoltam nála. Szépen ki van fejtve, hogy miért lett olyan, amilyen és persze olyan igazi bajt hozó kari, akivel jó nehéz dolga lesz mind Bonnienak, mint Noelnek. Már előre sajnálom a srácot, azt hiszem megint sokat lesz jelenése mostanában majd a gyengélkedőn az újabb finom kis dühkitörések miatt. 
