2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Cody A. Teljes név: Winifred Hill Születési hely és dátum: Norfolk (Broadland), 1984. 11. 13 Csoport: Hollóhát Patrónus: Indiai királymókus Évfolyam : Diák - 7. év Mágikus adottság:Inkvizítor Familiáris: Hópárduc Kiemelkedő tudás: Kiemelkedő: Repüléstan, Kiemelkedő: Rúnaismeret Kihez tartozol: Új Tekergők
Jellem: A Roxfortban nem igazán voltak barátaim. Legalábbis sokáig senki nem döntött úgy, hogy hosszú távon jóban legyen velem. Talán köszönhetően annak, hogy egy igazi okostojás voltam, meg persze vagyok még mindig. Lazán a szavadba vágtam, kijavítottalak, és még a ruhádat is megigazítottam mindeközben. Nem voltam bajkeverő.. Annyira... Harciasságom abban nyilvánult meg, hogy rettenthetetlen lendülettel kidumáltam az agyadat a helyéről. Mái napig büszke vagyok arra, hogy mugli születésű boszorkány vagyok. Kissé néha túlontúl is. Ha valaki mindezek ellenére hajlandó volt velem leállni és egy egy témát esetleg megvitatni, igencsak sziporkázó szóváltás, vagy épp barátias szócsata alakulhat ki közöttünk. Csak hát.. ilyenből ritkán akadt. Szeretem még mái napig fitoktatni a tudásomat, még ha mások nem is kíváncsiak rá. Valaha az otthoniak szeme fénye voltam, mára inkább tartozom a varázsvilághoz. És bár társasági lény lettem, nem mondhatom, hogy felületi haverságokon kívül vagy a kiddicscsapatban lengő csapatszellemen kívül túl szilárd lenne bármi. Hiányozik Ben és Corvus... Meg Kath is... Meg még Gina is...
Kinézet, megjelenés: Nincs kifejezetten tündéri vagy szép arcom, de legalább biztosan nem fogsz senki mással össze keverni. És az sem zavar cseppet sem, hogy nem fordul utánam mindenki. Kellően zárkózott vagyok ahhoz, hogy ezt ne mindenkitől vegyem jó néven. Ha annyira akarom, akkor meg már kitapasztaltam, hogyan tudom előnyömre fordítani az arcom furcsa vonásait. Sötét szemeim vannak amitől régen olyan voltam mint egy szomorú kiskutya, ezt még vissza tudom idézni, amikor épp szükségem van rá. Vékony, nyúlánk alkatom van, ilyen volt mindig is. Inasodtam az intenzív kviddicsnek hála és nekem ez így tökéletesen megfelel. Örülök, hogy nincsenek szembetűnő idomaim. Régebben előszeretettel hordtam térdig érő szoknyás- ruhákat. Anyuék örömére, mintha mindig ünneplőben lettem volna. Most már aligha örülhetnek bárminek amit magamra húzok, főleg az erős rúzsaimnak... Istenem apám mekkora botrányt rendezett belőle.. Ennek örömére ha otthon vagyok, vagy velük mutatkozom, akkor még mindig az ő elvárásaik szerint öltözködöm... A suliban persze rendesen hordtam és még hordom is az egyenruhát. Mindig rendezett és ulrtatiszta! Tipikusan virágos öblítő illata van amit csak a muglik tudnak össze hozni. Régebben gyakran túloztam el a reakcióimat, gesztusaimat, mozgásomat, ezzel is annak adva hangot, micsoda nagyszerű elmével van dolga annak aki szóba elegyedett velem...! Már kevésbé csinálom ennyire látványosan, és még mindig kevesen látnak túl ami megmaradt azon is.
Előtörténet: Az édesapám lelkész, az édesanyám pedig sapka- és kalap készítő volt Norfolk - ban. A családomban az első gyermek általában követte a hagyományt és maga is lelkésznek állt. Tehát el volt rendezve az életem egy része. Hiszen kézenfekvő lett volna. Kiemelkedő tagja voltam a közösségnek egész kiskoromban. A kórusnak is nélkülözhetetlen tagja voltam, énekelni azóta is imádok, de persze a zenei ízlésem lényegesen megváltozott. Kisgyerekként gyakran csatlakoztam édesapámhoz, mikor adománykörútra vagy ételosztásra ment, esetleg missziós útra indult. Imádtam vele "vitába" szállni, hiányoznak is azok az idők. De hát semmi sem tart örökké ugyebár.
A család igazi kis hercegnője voltam, egyszerű és nagyszerű, törekvő és okos. Egészen addig ameddig az a bizonyos levél meg nem érkezett.
Addig is történtek körülöttem furcsa dolgok, de mindig valahogy olyan... Isteni, vagy angyali közbenjárásnak tűnt, semmi komolynak vagy ijesztőnek. Legalábbis apámék szentül hittek mindezekben és bennem is erősítették azáltal, hogy különleges vagyok. A Roxforti levél azonban nagy port kavart. Nagyobbat mint azt valaha gondolta volna bárki is. Oly mértékben felborította az életünket, hogy édesapám mindent amit azelőtt szerettem, vagy megkaptam megvont tőlem. Bele értve a beszélgetéseinket is és a szeretetét. Ha a konyhában össze találkoztunk elfordult, nem válaszolt, vagy össze pakolta amit kikészített magának és átvonult a dolgozójába. Számtalanszor volt, hogy utána mentem, hogy beszéljek vele, de lényegében kitoloncolt és rám csukta az ajtót. Nem volt több közösség, nem volt több gyakorlat, felolvasás a Szentírásból. Nem volt több mise, nem volt több verseny, nem volt több kórus, nem volt több missziós, adományozó körút, sem adománygyűjtő, sem ételosztás. Szívből vártam minden alkalommal, hogy mehessek a Roxfortba. Az első évem után már nem a szülővárosomba mentem haza, mivel anyáék elköltöztek, mindent maguk mögött hagyva. Nem tudták kimagyarázni és nem akartak hazudni arról, hogy mégis hová tűntem. Anya mellettem állt többnyire, mindig kicsit igyekezett enyhíteni, megnyugtatni, hogy apám majd megnyugszik és elfogad. Hiszen az ember nem csak ennyiből áll. Ettől függetlenül anyám fél tőlem még mái napig. Fél attól amit képviselek és ami velem jár. A mágia. A boszorkányság... Persze ezt igyekszik nem mutatni, de sajnos gyakori vitát képezek én, meg az "állapotom" közöttük. Már az elején is féltem hogy el fognak válni és még inkább megrémített a gondolat, hogy mindez miattam lesz. Eleinte nagyon nehezen fogadtam el ennek köszönhetően én magam is hogy boszorkány vagyok.
A kísérő boszorkány azonban aki értem jött és beszélt anyámmal is és lényegében segített elindulnom az emelkedőn, készséges volt és hellyel közzel sikerült megnyugtatnia is. Aztán mikor az Abszolútra lépett velem, elfogott valami.. Mégpedig, hogy egy egész világ van elrejtve az átlag emberek szeme elől. És a belém nevelt érzet, hogy különleges vagyok, ezt akkor ott újra éledni éreztem. Noha a Roxfort képe továbbra is, úgy lebegett előttem, mintha máglyára vinnének, vagy a vonat miatt valami táborba. De szép apránként szertefoszlottak a kételyeim. Minden annyira magától értetődővé vált. Az életem részévé.. Ezt anyáékkal sosem fogom tudni megértetni. A Süveg a Hollóhátba osztott és látva a többiek örömét, látva hogy ez is egy elég nagy közösség, felderengett bennem a remény. Az asztalához menet vagy négyszer megbotlottam, de boldogsággal töltött el a tudat hogy újra tartozhatok valahová. És még ha a közös hangot nem is találtam diáktársaimmal, a tanárokkal annál könnyebben. A kórus híre is hamar eljutott hozzám és éltem is a lehetőséggel azonnal. És mint kiderül a seprűlovagláshoz is van tehetségem Nem is kevés! Felfedezvén tehetségemet, ápolom is bőszen azóta is, először mint a Holóhát csapatának újonc hajtója! Most az Ilvermorny Szarvas kígyó házának a színeiben harcoltam ki magamnak ugyanezt a posztot. A sportban első számú példaképem, nem más mint Rose Brooks. Akit ameddig Londonban voltunk és élt, nem voltam rest rajongással és taktikai kérdésekkel traktálni.
Hiszem és tudom, hogy van helyem a világban! És ebben senki és semmi nem fog elbizonytalanítani! A kérdés már csak az, melyik világban?
