2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Duncan McFayden Születési hely és dátum: 1970.01.01. (ismeretlen helyen) Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: nincs Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Zsivány Képesség:Hosszú élet Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - kiemelkedő Kihez tartozol: A Graves-dinasztia
Jellem: Magamnak való figura vagyok, amolyan lelki roncs, ha lehet így mondani. Valaki, aki külsőleg teljesen egészégesnek tűnik, mégis mintha valami állandóan gyötörné. Ritkán szólalok meg, akkor sem mondok sokat, érces hangom mégis mindig valami komolyról zeng, amivel formálhatom a világot. Remete életet élek, nem akarok tudomást venni semmiről, ami másokkal történik, direkt álneveket használok, hogy véletlenül se kössék hozzám a származásomat. Nem hiszek semmiben, még a saját elveimben sem, kikerülöm a konfliktust, és csak akkor akkor bonyolódom bele, ha menekülni kell. Nem vagyok éppen segítőkész alkat, sokkal inkább önzőnek gondolhat bárki, hiszen nem állok le segíteni sem az elesetteknek, a saját hasznomat nézem, mert úgy vélem, ez a legegyszerűbb módja a túlélésnek. Ha kell hazudok, kijátszok bármiféle csaló kártyát, ha tudom hogy valahogy előrevisz. A lelkiismeretemmel már régóta szembe kéne néznem, de úgy vélem, teljesen mindegy, amolyan éljünk a mának alapon nem izgat, hogy kivel mit műveltem. A saját elveimet is felrúgom, ha úgy vélem, hogy valamiben változtatni kell a céljaim érdekében.
Kinézet, megjelenés: A skótokra oly jellemző markáns vonások ülnek ki az arcomra. A kifürkészhetetlen tekintet, amely a szabadságvágytól fűtve mintha mindig a távolba tekintene. Igen, ez látható rajtam leginkább, hogy ha már nem tudok másokkal kommunikálni, akkor hajlamos vagyok elnézni a válluk felett. Magasságomat tekintve szinte óriásnak is mondhatnának, több mint százkilencvenes méretemmel alaposan kitűnök a tömegből. Alkatra ugyan nem vagyok a legizmosabb, de hogy szikár, és állhatatos a tartásom, ahhoz nem fér kétség. A harcban egyértelmű, hogy megállom a helyemet, másfél kezes claymore-omat kevesen forgatnák akár két kézzel, míg én gyakorta egy csuklóval intézem a kegyetlen csapásokat. A hajam mindig hosszú, többnyire befonva, vagy összekötve, hiszen csak akadályozna a harcban, ha tigrissörényként szállna körülöttem. Szürkéskék szemem elkínzott hidegségről árulkodik. A tekintetem marcona, az arcomon helytelenül begyógyult sebhelyek lelhetőek itt-ott fel. A ruháimmal nem törődöm túlzottan, nem vagyok egy cicomáskodós alkat, de a skót felmenőkre mégiscsak büszke vagyok, előkerül időnként a szoknya is.
Előtörténet: Két világ közt. Mindig is ez volt rám jellemző. Amióta az eszemet tudom, menekülök. Hogy távol kerüljek apám vészterhes örökségétől. Anyám állítólag kiskoromban elhagyott minket, vagy valami sötét háború áldozata lett, már nem is emlékszem rá. Csak arra, hogy el akartam dobni a nevemet, amikor az apámra a fél világ vadászott. Állítólag egykor jó ember volt, aki csupán meg akarta dönteni Grindewald híveinek uralmát. Az egykori sötét mágus ugyan jó ideje nem mutatkozott, ám világszerte voltak követői. Hogy az én apám hogyan keveredett közéjük, arról már nem tudnék mesélni, mint ahogyan arról sem, hogy valóban kém volt, beépült, belső ember, vagy őt is magával ragadta a hatalomvágy. Évekkel ezelőtt eltűnt, hogy aztán engem, az egy szem fiát üldözzön át a fél világ kontinenseken át, csak mert a vére vagyok. Nem csoda, hogy eldobtam a múltamat, csak azért, hogy alkalmi sötét tettekből tartsam fenn magamat. Nem vagyok rossz ember, még csak gyilkos sem, de bőven elegem van abból, hogy nagy célok, sötét hatalmak eszköze, játékszere legyek. Biztos vagyok benne, hogy apám valami komoly szerepet töltött be a háborúban, és hogy ha tudnák, hogy hol és ki vagyok, mindkét oldal magának akarna, vagy még inkább eltenni láb alól. Valami olyan titok őrzője lehetett az öregem, amelyről nekem fogalmam sincs, de ha lenne is, akkor se adnám ki másoknak. Egyszerűen csak élni akarom az életemet, vagyis azt a hányattatott valamit, amivel nap mint nap szembesülnöm kell. Sokszor voltam már börtönben, legtöbbször apróságok miatt, lopás, útonállás, csempészet. Valódi bűnök miatt mégsem ítéltek el, lehúztam az érte kiszabott büntetést, vagy megszöktem, és ismét nevet változtattam. Az eredeti skót nevet pedig mélyen eltemettem magamban, ezért az állandó vándorlás közepette mindig alkalmazkodom a helyi kultúrában. A stílusom ugyan nem a legjobb, de legalább alkalmazkodni próbálok. Vagy legalábbis láthatatlan maradni.
Egyértelműen ő lett az a karakter, aki bár nem épp tipikus jó fiú és még csak tipikus szépfiúnak se mondható, még bele tud zúgni az ember már első olvasatra is. ^-^ Mondjuk ehhez az is hozzátesz, hogy már a sorozatában is nagyon bírtam, hiszen egy kimondottan karakteres, jó színészről van szó és hát a karija is vitte a prímet, de te se adtad alább. Ha arról lenne szó, a színész tuti vállalná a szerepet, mert jól állna neki, mintha tényleg rá öntötték volna. Szépen megfogalmaztad és összeraktad a bácsit és a sztorija is tökéletesen fel van építve, bele van gyúrva a varázsvilágba és a hozzá kapcsolódó karakterek történetébe is. Egy rossz szavam nem lehet, de hát eszem ágában sem volt egy ilyen karira bármi negatív kritikát mondani, úgyhogy nem is tartalak fel, menj utadra, döntsd el végül mit kezdesz az életeddel és persze lássuk, hogy mi lesz belőle.
Szépen megfogalmaztad és összeraktad a bácsit és a sztorija is tökéletesen fel van építve, bele van gyúrva a varázsvilágba és a hozzá kapcsolódó karakterek történetébe is. Egy rossz szavam nem lehet, de hát eszem ágában sem volt egy ilyen karira bármi negatív kritikát mondani, úgyhogy nem is tartalak fel, menj utadra, döntsd el végül mit kezdesz az életeddel és persze lássuk, hogy mi lesz belőle. 
