Brady & Bridget

 

Miközben nézegetem a pennát, igyekezvén legyűrni a zavart, amibe hozot az ajándékkal, átgondolom, hogy mit is akarok mondani. Végül úgy döntök, hogy a hugom előtt nem lehetnek titkaim. Korábban sem adott ki, most sem félhetek tőle. Igaz, mindezidáig nem voltak zűrös ügyeim. Mint egy jó pap, neki talán lehet gyónni is. És úgy fest, nem lepődik meg rajta, hogy végül szétmentünk Terrivel, már így is sokkal tovább voltam vele, fejet lehajtva, mint az indokolt volna. Az ember nem lehet annyira szerelmes, hogy mindent elnézzen egy zsarnoknak. És szerelem? Talán már az sem volt, csak a megszokás, amiből nehéz volt előremozdulni. Hazel győzködött amíg tudott, de egy idő után már ő sem tudott rám hatni, így nem beszéltünk Terriről. Pedig ha korábban megtörténik a szakítás, lehet, hogy ő is otthagyta volna a párját értem, de túl vak voltam, hogy ezt felmérjem. Most viszont már nem ő van képben.
- Inkább csak én tartottam ki, mert ő imádott uralkodni rajtam. Igen, Hazel aranyos lány volt, de azt hiszem nem ő volt az igazi, hiszen akkor már korábban léptem volna. – Én is sajnálom a dolgot, de ezúttal a saját boldogságomra akarok koncentrálni, nem lehet mindig alárendelni magunkat valaki másnak. – Ööö.. van. Egy lány, aki nem az iskolában tanul. Idősebb. Nagyon nem olyan, mint Terri. Először csak.. a külsőségek miatt, hiszen annyira dögös, de azt hiszem kezdjük megkedvelni egymást az ágyon kívül is. Na és neked Bridge? Egyrészt máris féltékeny vagyok bárkire, másrészt kételkednem kellene a srácok ép eszében, ha kiderülne, hogy nem jössz be sokaknak.. – Elteszem a pennát, nehogy felnyársaljam magamat a beszélgetés közepette. Felőlem itt is maradhatunk, de akár elmehetünk egyet sétálni, vagy amit a kishugi szeretne. Szívesen vagyok vele, és nem sietek sehová tovább.

 

Amióta itt van nekem Chantal, egyszerűen fel sem merül bennem, hogy példának okáért elpiruljak, hogy a lányhorda mennyire koslat utánam. Terri idején erőteljes lelkiismeretfurdalásban szenvedtem, hogy talán nem elég nekem sem lelkileg, sem fizikailag, amit kapok tőle, és a szemem sarkából azért mégiscsak megnéztem a velem szemező lányokat, ám amióta a gonosz boszi, aki mellesleg valami véla valahol, szóval amióta ő feltűnt, ki tudtam teljesedni. Az biztos, hogy már nem én leszek a cuki tanárbácsi, hiszen ha a sötét boszorkány mellett lehet, hogy az én lelkem is gallyra megy, az valahol kihat a külsőmre is, a stílusomra. Talán már most is lényegesen magabiztosabb vagyok, és úgy fest ezt a lányok még jobban szeretik.
- Ne is foglalkozz velük. Előfordul. – Vonom meg a vállamat félmosollyal. Na igen, Bridget sokkal józanabb típus, mintsem falkába verődve pasik után koslasson. De úgy tűnik, ez nem minden lányra érvényes. A kérdésén viszont el kell gondolkoznom. Chantal nyilván nem szeretné, hogy ha kiadnám, de a testvéremnek úgy elnagyolt részleteket talán mondhatok. – Jól tetted. Oh, hát köszönöm! Kedves tőled, hogy gondoltál rám. – Bontogatom ki az ajándékot, és a penna láttán felderül az arcom. Bridget biztosan nem érdekből vette, hanem figyelmességből, amit értékelek is. Előhajolok, hogy megöleljem őt, és sután megsimogatom a vállát köszönetem jeléül. Biztosan jól fog jönni, még akkor is, ha nem biztos, hogy sokat tartózkodom a jövőben az iskolában, hiszen írni még külsősként is kell. Óvatosan visszacsomagolom, valamiért szentimentális vagyok az ajándékpapírokkal, az is része volt a meglepetésnek. És még csak születésnapom sincsen!
- Biztosan tudod, hogy Terrivel annyi. Öt évig voltunk együtt, ő mondta ki hogy vége, de csak azért, mert egyre többször felemeltem a hangomat a zsarnokságai miatt. Hazel pedig.. tudod az a kedves lány, aki olyan sokáig volt a legjobb barátom, nos ő nem folytatja az egyetemet. Csúnyán összeveszett a pasijával, és.. inkább lelépett. Úgyhogy.. ez most a nagy szakítások időszaka. Na és nálad? – Azért mindezt hatalmas vigyorgások közepette mondom, valami lehet abban a hamiskás pillantásban, ami most fémjelez, de csak akkor megyek bele jobban, ha rákérdez, egyébként beszélhetünk másról is. Na de nem tűnök úgy, mintha nagyon össze lennék törve, sőt.. !

 

Ha a hugomnak elmesélem, hogy milyen gyorsan túlvagyok Terrin, nem fog hinni a fülének. Valahogy a nőkben olyan komoly az összetartási ösztön, hogy csak na, és nekem most minden jel szerint magam alatt kéne, hogy legyek, hiszen közel öt évig voltunk együtt, egy ilyen szakítás nagyon megviselne mindenkit. És hogy miért nem Hazel lett Terri utóda? Majd ezt is biztosan ecsetelnem kell Bridgetnek, aki szerintem tökéletesen meg van róla győzödve, hogy mennyire jó fiú is vagyok én. Jó, azért tényleg nem vagyok egy bunkó, rajtam kívül álló okok kellettek ahhoz, hogy Chantal karjaiban találjam meg a boldogságot, de tekintve, hogy a sötét boszorkány ténylegesen körözés alatt áll, attól félek hogy még a hugomnak sem lenne ildomos elfecsegnem, hogy mi a helyzet. Majd beszélek neki inkább a musicalről, és hogy milyen jól haladunk Pennyvel a tanításban, nem is gondoltam, hogy amikor McGalagony mellém adta a szaktárs mardekáros lányt segítségül, hogy ennyire fel fog lendülni az egyébként siralmasnak induló előadás. Igen, kellett ehhez egy női látásmód is, és immár tökéletes az összhang a kis táncosaimmal, énekeseimmel. Kivéve amikor nem Chantalon gondolkozom. Nem a barátnőm, tényleg nem, afféle alkalmi szeretőnek mondanám, de amit éjszaka műveltünk, attól így visszamenőleg is hatalmasakat pirulok, valahogy mindig rávesz, hogy én legyek a férfiállat, pedig korábban sosem voltam az Terri mellett. Még most is bizsereg mindenem, pedig már késő délután van. Kénytelen vagyok készülni a holnapi előadásra, mert biztos, hogy lesz valami nem várt számonkérés. Túl régóta nem volt, és én is tanárnak készülök, én holnapra raknám. Nem vonhatja el semmi a figyelmemet, még az sem, hogy híre ment, hogy Terrivel szakítottunk, ezért szingli pasi révén állandó prédája lettem egy bizonyos lánycsapatnak, akik bennem látják, a cuki, ámde megrontható tanárbácsit. Pedig még csak egyetemista vagyok... Úgyhogy még a könyvtárban is udvarisdkodva kell őket lekoptatnom, pedig nem akarok megbántani senkit. Na jó, a hugom azért jöhet, látom hogy itt sasszézik a padsorok között, ltványosan engem keresve. Na ebből lesz vajon tanulás?
- Bridge.. sz’asz. Próbálok. Mesélj, mi a helyzet? – Nyomok az arcára egy puszit, miután elengedtük egymást az ölelésből. Helyet foglalok, és várakozóan nézek rá, bezárva a könyvemet. A háttérben kuncogás hallatszik.