2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] " Sokkal egyszerűbb volt, amíg nem tudtam, hogy szeretlek. "
Főkarakter: Főkarakter neve/ Titkos karakter Teljes név:Születési hely és dátum: Párizs, 1981.05.10. Csoport: Hollóhát Patrónus: macska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: - Mágikus adottság: -Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bájitaltan – Tehetségtelen, Bűbájtan – Tehetséges Kihez tartozol?: Garrick Bourdekin
Jellemed kifejtése
Olyan emberek között nőttem fel, akik mindenben támogattak, emellett pedig mindent megadtak nekem, ami nem is csoda, hiszen őseink révén hatalmas vagyonra tettünk szert annak idején. Talán ennek is köszönhető, hogy néha olyasvalakinek tűnök, aki mindenáron kiharcolja magának azt, amit szeretne, és akit nagyon tud bántani, ha nem kapja meg azt a bizonyos dolgot... Pedig ez egyáltalán nem igaz, nem érzem magam egy elkényeztetett kis hercegnőnek, pont ellenkezőleg! Elég talpraesett vagyok, bármilyen helyzetben feltalálom magam, semmiben sem szorulok mások segítségére. De tényleg. Ahhoz képest pedig, hogy egy hűvös arisztokratának tűnök, cseppet sem számítok annak, örömmel barátkozom olyan emberekkel is, akik szüleim szerint még arra se lennének méltóak, hogy a szennyesemet mossák. Ennek köszönhetően rengeteg parázs vita alakult már ki köztünk az ódon kúria falai között, ahol felnőttem. Sajnos, elég konok vagyok, néha hajthatatlan, egyszerűen nem értenek meg engem. Nem értik, miért olyan fontos számomra, hogy olyasvalakiket támogassak, akik nem a luxus és pompa világában nőttek fel, mint én. Véleményem szerint azonban ember és ember között nincs különbség, ezért is vagyok ennyire pártatlan. Szeretem a szüleimet, de ugyanúgy szeretem azt a barátnőmet is, aki Párizs egyik eldugott kis utcájában lakik, egy olcsó kis házban. Örömteli természetem van, mások gyakran azt mondják rólam, hogy mellettem egyszerűen lehetetlen szomorúnak lenni. Állandó mosoly bújkál a szám szegletében, melyet igencsak kemény munkával lehet rólam eltüntetni, de ez sem tart sokáig. Igyekszem az élet jobbik oldalára koncentrálni, megélni azt, hiszen családom tagjait igen súlyos átok sújtja, így számomra minden nap egy ajándék, amit a szeretteimmel tölthetek.
Megjelenés
Hol is kezdjem? Lássuk csak... A hajam sötétbarna, melybe itt-ott némi szőke is vegyül, és melyről egyszerűen képtelenség megállapítani, hogy egyenes, esetleg göndör-e, így hát nem is próbálozom vele. Emellett teljesen reménytelen eset vagyok bájitaltanból, melynek örömére egy-két hónapig – saját, otthoni kísérletezés eredményeként – vörösként éltem életem, úgyhogy ne szóljatok meg, ha esetleg ismét így botlanátok belém a folyosón. Véletlen volt, elhihetitek... A szemeim sötétkékek, melyeket lágyan ívelt, vékony szemöldök keretez és tele vannak életkedvvel. Nem is csoda, hiszen a szem a lélek tükre, vagy mit is szoktak mondani. Ajkaim se nem vékonyak, se nem vastagok, pont a megfelelő méret, mintha annak idején lett volna időm felpróbálni őket. A magasságomról sem mondhatok el semmi extrát sem, nem emelkedek ki a tömegből, de ezt kompenzálja a nagy hangom, melyet meg tudok emelni, ha kell, így hát tényleg nem kell attól tartanom, hogy nem vesznek észre. Valamiért vonzódom az egyszerűbb, kényelmes ruhadarabokért, úgyhogy sok póló és farmer hever a szekrényemben, az elegáns darabok pedig el lettek pakolva egy olyan dobozba, amely csak ritka alkalmakkor kerül elő.
Életed fontosabb állomásai
Franciaországban születtem a Bourdekin-család ama ágába, akik nem hagyták el a hazájukat és mind a mai napig ott tengetik szerénynek egyáltalán nem nevezhető életüket. A nagyszüleimet egyáltalán nem ismertem, hiszen mindkettejüket korán elragadta a halál, anyámnak sem sok emléke volt róluk. Talán ez a korai halálozás az oka annak, hogy a családunk mostani tagjai csak úgy szórják a pénzt, melyből szinte sosem akarnak kifogyni. Hatalmas bálok, melyekre minden befolyásos embert meghívtak, aki csak fellelhető volt az országban... Egy gyönyörű kúria, melyet egy szintén elképesztő kert vett körül, mely miatt olyan érzésem volt, mintha egy francia kastély udvarán sétálgatnék. Talán nem árulok el azzal sem semmi újdonságot, hogy a Beauxbatons mágusképzőbe jártam, mint a családom legtöbb tagja. Anyagilag támogattuk az iskolát, így mindig is kiemelt figyelmet élvezhettem a tanárok részéről, habár én ebből egyáltalán nem kértem... Szerettem volna olyan lenni, mint a többiek és jobban esett volna, ha az eredményeimmel tűnhetek ki, de sajnos nem ez jutott nekem osztályrészül. A családom túl neves volt ahhoz, hogy ne vegyenek rólam tudomást, túl kőbe vésett volt a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünk... Minden olyan könnyedén az ölembe hullott, ott még bájitaltanból is jeles osztályzatot kaptam, noha elég hamar kiderült rólam, hogy nálam kevesebbet csak a muglik konyítanak ehhez a tudományághoz. Emellett pedig van egy jegyesem, aki a saját unokatestvérem és akit még én sem ismerek eléggé ahhoz, hogy tudjam: a szüleim jó döntést hoztak a sorsommal kapcsolatban. Utoljára ugyanis pont 3 évvel ezelőtt találkoztam vele, amikor az én iskolám is részt vett a Trimágus Tusán. Természetes volt, hogy én is megyek, hiszen szerettek volna mutogatni valakit. Azt hiszem, ez volt az első olyan alkalom, amikor Garricket már nem gyermekként láttam viszont, hanem majdnem férfiként. Fura érzés úgy tekinteni a saját unokatestvéremre, mint a jövendőbelimre, talán pont emiatt sem mondtam el neki a dolgot, noha a bálon felkért táncolni, és az iskolában is elég gyakran együtt voltunk, ami azt illeti. Alkalmam lett volna rá, de egyszerűen képtelen voltam vele közölni a dolgot, semmit sem szerettem volna elrontani ezzel a hírrel. Pár évvel később pedig jött a lesújtó hír: Garrick szülei meghaltak. Úgy érzem, anyuék kötelességüknek érezték, hogy valaki ott legyen mellette ebben a nehéz időszakban és mellettem tették le a voksukat. Elvégre, én vagyok a jegyese, nekem kell mellette lennem, támogatnom. Egyébként sem tartották hátránynak, hogy jóban legyek vele, szoknunk kell egymás társaságát, el kell fogadnunk a gondolatot, hogy a sorsunk egy, ezt pedig senki sem írhatja át. A vérvonal mindennél fontosabb és senki sem tud annál rosszabbat elképzelni, hogy kihal a család. Nem tiltakoztam, eszem ágában sem volt, hiszen túlságosan is kedvelem Garricket, még akkor is elutaztam volna hozzá Angliába, ha senki sem kér meg rá. Szüksége van valakire, vagyis talán éppen rám. Az utazás napján anyuék egy borítékot nyomtak a kezembe és a lelkemre kötötték, hogy adjam át a fiúnak, de addig semmiképp se nyissam ki. Tudtam, mi van benne, így hát nem tettem. Elindultam hát a Roxfortba, hogy eleget tegyek szüleim óhajának.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camille Bourdekin 2016-11-13, 15:55
Elfogadva!
Well, well... Elolvastam a karaktert és kimondottan tetszik, főleg, mert szeretem az ilyen karót nyelt aranyvérű családos háttereket. Bármikor kapható vagyok kapcsolatépítésre két aranyvérű karakteremmel is, ha kedved tartja. A képed nekem kicsit zavaróan homályos, bár ez az előtörténet szövegéhez nem is igazán tartozik. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan rázza le magáról azt a hűvös arisztokrata látszatot és hogy merre fog haladni a jegyes-unokatestvér történet. Csak egyet kérek (már azon kívül, hogy foglald le a képed és a patrónusodat a megfelelő fórumokban): Hívjatok meg az esküvőre! : D