2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Penelope Aimes Születési hely és dátum: 1978. február 9. Bordeaux, Franciaország Csoport: Mardekár Petrónus: Mókus Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (Tanár) Képesség: - Mágikus adottság: Tűzmágus 2. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Született tehetség, Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Számmisztika - Tehetségtelen Kihez tartozol: Saját
Jellem: Alapjáraton kedves és segítőkész vagyok. Szeretem a szépet, szeretek mindent, ami érdekes, ami édes... ezért is imádok annyira alkotni. Szeretek sütni, mindig is a kedvenc hobbim volt, bár azért a suli mellett kevesebb lehetőségem van rá, de így is gyakran járok le a konyhára, a manók talán már ennyi idő alatt elfogadták a tényt. Persze az én életem sem tökéletes, vagy fenékig tejfel, és itt van ez az apró tény is, ami miatt majdnem halasztanom kellett egy évet, még az előtt, hogy minden lenyugodott volna. Anyám... hát kénytelen voltam tenni olyasmit is, amire nem vagyok büszke, ami szerinte jó, ami szerinte a bennem lappangó sötétség miatt van, de én nem akarom, hogy igaza legyen. Bennem nem lappang semmi! Az hogy Mardekáros lettem csupán a véletlen műve és kész. Nem akarok ilyen lenni, vissza akarok térni ahhoz a lányhoz, aki voltam, aki kedves és segítőkész, aki szereti az élet szépségeit, aki képes örülni annak, ha felkel a nap, aki képes az élet apróságaitól is felvillanyozódni, aki imádja az esőt és az utána következő friss levegőt... Ott van még bennem, csak egyedül nehezebb megtalálnom, de azért nagyon igyekszem. Egy átkozott nyár nem változtathatja meg az embert teljesen igaz?
Kinézet, megjelenés: A hajam barna, göndörödő, dús és hosszú. A szemem kék, néha mint az ég, néha mint a haragos tenger, mintha csak változtatná a színét, de persze ez nincs így, csupán csak a fényerő van ilyen hatással rá, de ez mindenkinél így van. Nem vagyok túl magas, 158 centi, de nem is bánom, sosem akartam kitűnni mások közül. Az alkatom vékony, mondhatni törékeny, annak ellenére is, hogy imádok sütni és szoktam is dézsmálni rendszeresen, de soha sem túl sokat, no meg ritkán ülök sokat egy helyben és az alkatom is eleve elég szerencsés. Mit is mondhatnék még... szeretem a színes ruhákat, nem a feltűnés miatt, egyszerűen csak a komorság nem passzol hozzám, legalábbis minden baj ellenére régebben is igyekeztem a kevéske jót is meglátni az életben. Néha úgy érzem, hogy egyre nehezebb, mintha csak az élet direkt ellenem játszana folyton, de... azért remélhetőleg egyszer majd felfelé ível az életem úgy igazán, mélypontok nélkül.
Előtörténet:- Ő soha nem lesz olyan, mint amilyenné változtatni akarod Clemence! Nem fogom engedni! Amíg én itt vagyok, addig a lányom nem lesz egy szörnyeteg! Egy újabb véget nem érő veszekedés. Nem pont olyasmi ez, amit négy évesen szívesen hallgattam, de egy idő után minden gyerek képes alkalmazkodni. Nekem is meg volt a menekülési utam, még hozzá az a szekrényem alja. Akkoriban még simán befértem, simán ki tudtam alakítani egy remek kis rejtekhelyet, ahol úgy tehettem, mintha nem érne el semmi, nem szöknének be a szavak az ajtón, ha becsukom. Még az asztali lámpámat is becsempésztem ide, a szüleimnek pedig azt mondtam, hogy eltűnt, úgyhogy kaptam egy másikat. Nem volt olyan vészes, végül is mindenkinek szoktak veszekedni a szülei nem igaz, csak vannak akik azon, hogy nem bírják egymást elviselni, vagy hogy ki nem vett tejet és itta meg mindet a hűtőből. Az enyémek meg azon, hogy milyen irányba neveljenek és hát nagyon nem egyezett a véleményük.
--------------
Anglia... nem igazán volt világos, hogy pontosan miért is kellett elköltözni. Szerettem Bordeaux-t, és nagyon sok barátom volt a suliban, és jövőre várt a Bauxbatons, helyette pedig mehettem másik suliba és... hát kicsit sem voltam e miatt boldog, de volt választásom? Nem, egy cseppnyi sem, mint ahogy eddigi életemben általában. Azért jártam nyelvet tanulni is, ha jól sejtem, mert ezt már előre kitalálták helyettem, nekem, mindegy is. Szóval új város, új lett minden és nekem sok választásom nem volt, mint alkalmazkodni Londonhoz, új életet kezdeni, új barátokat találni. Jó-jó nem annyira nehéz, ha egyszer viszonylag könnyen nyitok, csak hát nem igazán hívhatok át soha senkit magamhoz, és ezt már odahaza megszokták a barátaim, itt pedig újra adagolhatom az infokat, miszerint a szüleim nem igazán jönnek ki túl jól egymással. De hát ezt is adagolni lehet valahogy és az utóbbi időben annyit nem is ölték egymást. Azt nehéz elképzelnem, hogy anyu adta be a derekát, inkább talán... hát a fene tudja. Na persze rájöttem hamar a válaszra. Az új suli, a Roxfort... hát nem kifejezetten az a békés és nyugis hely, nagyon nem olyan, mint a Bauxbatons lett volna, és nekem oda kellett járni, miközben a fejünk felett lebegett a félsz, miközben az iskolában újabb és újabb furcsa események sorakoztak ezzel a Harry Potterrel az élen, főleg miután megérkezett a suliba, amikor másodikos voltam. Tudtam róla, mint mindenki, de mégis miért kellett nekünk is belekeveredni az ügyeibe? Már az is elég rossz volt, hogy a süveg végül a Mardekárba osztott. Nem akartam... de mi van, ha az anyámnak van igaza? Ha van bennem valami sötét... valami, ami miatt oda tartozom. Nem akarok tudomást venni róla és persze így az én stílusommal, tökéletesen kirekesztettnek éreztem magam mindig is.
--------------
Néha tényleg úgy érzem magam, hogy inkább csendben kéne maradnom és meghúzni magam ebben a pár évben, amíg ide járok. Pár... most már nyolc, nem mondhatnám annyira kevésnek, és itt nincs olyan, hogy átjelentkezem egy másik házba, pedig minden szép is lenne! Nem szeretem. Az az igazság, hogy túlságosan rossz elszakadni otthonról, és apa nélkül... nincs meg a régi jól megszokott szekrény, pedig alakítottam ki egy újat az új házban, de itt semmi sincs. Az a sok szellem és olyan sok a fura diák, tudjátok, akik egy kicsit olyanok, mint anya. Szerinte jó hely ez nekem, van egy olyan sejtésem, hogy azért nem marja annyit aput, mert így elérte a célját, hogy ide járjak. Nem értem, hogy apa miért nem áll a sarkára, hogy miért nem tesz ez ellen, pedig én mondtam, hogy nem akarom, és egyetlen olyan levelet nem küldtem, amiből az jönne át, hogy jól érzem magam... és mégis maradnom kell.
--------------
- Védd meg magad végre Penny, állj ki magadért! - De nem akarok olyan lenni, mint ők. Ez... ez nem lehet, hogy így működik. Miért nem mehetek másik iskolába, vagy legalább másik házba? - Mert fejlődnöd kell, soha nem fogod tudni megvédeni magad senkivel szemben sem, ha folyton csak nyafogsz! Olyan lendülettel vágom be magam mögött a szobám ajtaját, ahogy kész csoda, hogy nem szakad ki a helyéről. Remek, hogy még a nyári szünet is ezzel telik, pedig már így is kibírtam három évet, de még bőven van. Anya persze ragaszkodik hozzá, hogy folytassam és hogy védjem meg magam, ha piszkálnak, mert az elég gyakran előfordul. Rám szállt egy bagázs, és én már attól is rémesen éreztem magam, hogy mérgemben felgyújtottam Caren haját. Nem akartam... tényleg nem, de kidobálta az ablakon a fél ruhatáramat. Egyszerűen nem tudom kezelni ezt, nem értem, hogy miért nem hagynak békén, amikor én soha nem bántottam senkit. Mintha csak direkt csinálnák, mert... mert nem tudom miért. Olyan rossz érzésem van.
--------------
Tiffany... Tiffany meghalt. Én nem is értem az egészet. Nem tudom, hogy történt, de megtörtént, pedig már bőven túl voltunk a felén, az már azért nagy dolog nem? A szobatársam volt és a legjobb barátnőm végig a suli alatt. Az egyetlen, aki kiállt mellettem, az egyetlen, aki igazán segített.. Nem ment volna csak úgy az erdőbe éjszaka, amikor mindenki tudja, hogy a fák... nem túl barátságosak. Mindenki azt mondja, hogy baleset volt, de egyszerűen nem lehet, nem létezik, hogy véletlenül történt! Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Megbeszéltük, hogy majd együtt indítunk valamit, hogy majd nyitunk egy cukrászdát, de így... fogalmam sincs, hogy egyedül képes leszek-e rá, még azt sem tudom, hogyan kelek fel holnap reggel és kezdek el egy újabb napot... nem tudom mi lesz.
--------------
Van az a mondás, hogy ha bezáródik egy ajtó, valahol kinyílik egy ablak. Az életem egyik legabszurdabb napja volt a mai. Délelőtt behívatott magához McGalagony professzor. Azt mondta, hogy a tanulmányaim és az odafigyelésem alapján szeretné, ha maradék a nyolcadik évre is, pedig végeztem volna ebben az évben, de szerinte kiváló tanár lenne belőlem, és szeretné, ha majd egyszer én venném át a tantárgyát, mert úgy érzi isteni tehetségem van az átváltoztatásokhoz. Régen látott ilyet. Örültem, tényleg, mert ez jó, valami életcél, valami amiben kiemelkedhetek, erre délután kaptam egy üzenetet... anyám képes volt pár sorban közölni, hogy apa... De nem rohanok így előre. Már régebben is megpedzegette ezt, valahogy azóta, hogy ide kerültem látszott, hogy ez az, ami igazán megy nekem, de nem is tudom... sose hittem annyira magamban és valahogy abszurdnak tűnik, hogy én pont ebben vagyok jó, amit a Griffendélesek házvezetője tanít. Ez csak egy újabb pont volt, ami miatt szurkálódásokat kaphattam. Erre délután ez az egész. Rejtélyes körülmények között felrobbant egy bájital és... ennyi. Az egész furcsa, de akármennyire is rémes, képtelen voltam e miatt kimaradni. Kellett volna, de nem akartam. Sirattam apát, de mégis úgy éreztem, hogy van valami cél, tanár leszek, ő is örülne neki, most nem adhatom fel, és így egyre könnyebb volt minden nappal elengedni az apámat.
--------------
Aztán jött a nyár, hetedik után, amikor végleg el kellett döntenem, hogy mit akarok. Tudjátok van az a helyzet, amikor minden jól alakul, és mintha kezdene az életed összeállni. Sikerült kiverni a fejemből azt a... Dracot. Folyton csak piszkál, pedig két évvel fiatalabb nálam és mégis, mintha képtelen lenne lekattanni rólam. Mindenben hibát lát és komolyan örültem, hogy végre eltűnhettem a suliból, legalább erre a pár hónapra. Aztán jött ő... Matthias. Kedves srác, csak épp mugli. Az egyik barátnőm mutatott be neki Londonban és egyébként tényleg tetszett... tényleg, csak épp anya, mintha mindent tönkre akarna tenni. Akkor még csak két hete voltunk együtt, amikor mindez történt, ami újra keresztbe tett az életemnek, ha csak egy rövid időre is. Otthon voltam, csak úgy nyugiban és úgy volt, hogy Matt átjön, elmegyünk valahova, de persze ez nem megy ilyen könnyen. Anya első támadása meglep, hát hogy a fenébe ne lepne meg. Amikor pedig ki is mondja, hogy az apám nem véletlenül halt meg, hogy megölték, de még nem tudja, hogy ki. Komolyan elborul az agyam. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt, és most az a célja, hogy a másik fontos személyt is elvegye tőlem, mert nem tud tőle máshogy elszakítani? Nem fogom hagyni, ha rajtam múlik, akkor nem fogom hagyni! - Kérlek! Hagy őt... legalább őt ne bántsd! - Akkor velem jössz, a nagyszüleidnek szükségük van rád. - Nem! Szinte már sikítom, amikor az újabb támadása betalál. Érzem, ahogy a kellemesen meleg vér lassacskán végigcsorog a halántékom mentén. Egy pillanatra elsötétül minden, amikor magamhoz térek, akkor pedig még rosszabb, amit látok, mint az eddigi. Képes lenne rá, képes lenne megölni őt, tudom, hogy megtenné, de nem fogom hagyni. Ha velem van, akkor soha nem lesz biztonságban, és ezt nem engedhetem. - Nyertél... veled megyek. Suttogom alig hallhatóan és persze az anyanyelvemen, de ő tudja, neki ez is elég ahhoz, hogy leálljon végre, hogy aztán mindketten egyszerre tűnjünk el Matt szeme elől. És még így is késő, a nagyszüleim meghaltak, ezt a hírt már csak Bordeauxban tudtam meg. Már vagy két napja... Az egészet azért csinálta, hogy ő is lássa, hogy mi vagyok, és hogy én is lássam, hogy veszélyes vagyok rá, az életem, a körülményeim, hogy nem tagadhatom le, hogy mi vagyok és azt főleg, hogy mi zajlik Európában, mert az a hullám ide is elérhet bármikor és hiába, hogy én nem vagyok olyan, de... akkor is aranyvérű vagyok, ezen nem változtat az, hogy nincs közöm a családomhoz.
--------------
Száműzetés... nincs is rá jobb szó. Az utóbbi majdnem három hónap számomra ez volt, küzdelem a túlélésért, bujkálás. Nem akarom ezt... nem bírom! Anyám szerint ez csak védekezés, de én képtelen vagyok így élni, egyszerűen nem megy. Muszáj elmennem, muszáj visszamennem Angliába. Most először vágyom vissza az iskolába, ahol sosem akartam igazán lenni. Muszáj... muszáj legalább egy olyan pont az életemben, ami jó, ami elszakít ettől az egésztől, ami visszaránt a földre. Kell nekem az iskola, kell a cél és tanár szeretnék lenni, nem valamiféle háttérben bujkáló harcos, aki küzd az aurorok, vagy kik ellen, csak mert az anyja szerint muszáj ezt tennie, mert erre született, ez a sorsa, hogy olyan legyen, mint a felmenői. Ők már csak egy névtelen árnyat követnek, Tudjukki... meghalt, vége van!
A hozzászólást Penelope Aimes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-12-31, 11:40-kor.
Tristan Connors
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Penelope Aimes 2016-12-31, 11:27
Vele kezdem a sort, mert szerintem az egyik, ha nem a legjobb karid!! Az ET már önmagában is nagyon jó, olvasmányos, és nagyon te vagy! A PB váltás tök jó volt, mert az új tényleg jobban passzol, amolyan törékeny szépség, van hozzá csomó gif, szóval király ötlet volt tőlem XD Na de a lényeg, Penny! Szép mélységei vannak, tetszik, hogy nem az átlagos jókislány, látszik, hogy mindig gondolkozol rajta, hogy milyen irányba vidd, akkor is van élete, amikor éppen nem játszol vele. Tetszenek a sötét árnyékok, nyilván nem lesz könnyű dolga szegény Tristannak, de hát akkor szép az élet, ha zajlik. Lesz egy Darth Penny?
..,
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Penelope Aimes 2016-12-31, 11:50
Változások fejezetei
"Az légy, aki lenni akarsz, ne az, akivé mások tenni szeretnének."
Penny tényleg az a kari, akivel a legtöbb minden történt azóta, hogy megalkotásra került, úgyhogy ide mindenképpen jönnek majd mindenféle szösszenetek a kapcsolatairól stb. szépen sorban.
Draco Malfoy: Rövid affér volt, bár azért akadt pár játék ezzel kapcsolatban, de sokáig nem tartott, hiszen ők nagyon más jellemek, meg aztán két kari, akik a sötétség peremén táncolnak csak még jobban lehúzzák egymást. Penny sikeresen eljutott egy nyári ösztöndíjas programba és akkor döntöttek úgy, hogy ezt az egészet befejezik szépen. Azóta azért időnként beszélnek, nem váltak el haraggal, habár minden bizonnyal Draco önérzetének nem tesz jót, ha valami nem sül el úgy, ahogyan őt szeretné.
Tristan Connors: Az igazi nagy szerelem, ami nem indult könnyen, de mostanra már egészen szépen kiforrt. Tristant Penny a kezdet kezdetén nem kedvelte igazán, de hát ez van, ha valaki túlzottan rámenős. Most már egyértelműen meg van a szerelem, csak épp folyton aggódik miatta és a miatt, ami várható, hogy történni fog vele, velük. Mégis csak ott van a nagy fenyegetés az anyja személyében, akivel bár Tristan szembe szállt egyszer már és legyőzte trükkökkel, de Penny nem hisz benne, hogy ez hosszú távon is lehetséges lenne. Bármennyire is néha igyekszik elfelejteni, vagy leplezni retteg, hogy Tristan és a családja issza meg a levét annak, hogy nem azt teszi, amit az anyja akar.
Nox 'Palpatine' Djarum: Új ismeretség, a nő megmentette Pennyt két sötét alaktól, akiket persze eleve ő küldött rá. Megtámadták, valószínűleg csúnya vége lett volna, ha nem jön a segítség. Beszélgettek, iszogattak, Penny egyértelműen felnéz a láthatóan kissé sötét, de mégis erős és karakán idegenre, aki úgy érzi, hogy erősebb, mint ő, láthatóan nem fél semmitől és senkitől és Penny ezért meglehetőségen irigy rá. A támadásról Tristannak nem mesélt, szándékosan, hiszen tudja Tristan egyszer már majdnem megölt valakit, mert bántani akarta a húgát.
Vele kezdem a sort, mert szerintem az egyik, ha nem a legjobb karid!! Az ET már önmagában is nagyon jó, olvasmányos, és nagyon te vagy! A PB váltás tök jó volt, mert az új tényleg jobban passzol, amolyan törékeny szépség, van hozzá csomó gif, szóval király ötlet volt tőlem XD Na de a lényeg, Penny! Szép mélységei vannak, tetszik, hogy nem az átlagos jókislány, látszik, hogy mindig gondolkozol rajta, hogy milyen irányba vidd, akkor is van élete, amikor éppen nem játszol vele. Tetszenek a sötét árnyékok, nyilván nem lesz könnyű dolga szegény Tristannak, de hát akkor szép az élet, ha zajlik. Lesz egy Darth Penny?
Én már sokszor elbizonytalanodtam Pennyvel kapcsolatban, de neked szerencsére mindig sikerült visszahoznod a kedvemet, ami jóóó mert szeretem ezt a karit, az elsők között hoztam létre és tény szerteágazó sztorija van, Nox-nak hála pedig tényleg ki is tud teljesedni, a végén tényleg Darth Penny lesz. Szegény Tristan majd kérdés ezt hogyan fogja tudni kezelni.
Én hiszek abban, hogy a bizonytalankodós kariknál vagy félre kell rakni, vagy átgondolni, bővíteni, továbbírni. Örülök, hogy itt ez a második lett, mert nem sablon kari, csak a mélyítésre volt szükség. Én is igyekeztem Tristannal érdemi sztorit belevinni, és még fogok is, hogy ne csak a kirakatpasi legyen Noxot és Penny anyját meg majd összekötözzük, és leöntük őket egy kanna benzinnel, Penny úgyis tűzmágus
Penelope Aimes írta:
Tristan Connors írta:
Vele kezdem a sort, mert szerintem az egyik, ha nem a legjobb karid!! Az ET már önmagában is nagyon jó, olvasmányos, és nagyon te vagy! A PB váltás tök jó volt, mert az új tényleg jobban passzol, amolyan törékeny szépség, van hozzá csomó gif, szóval király ötlet volt tőlem XD Na de a lényeg, Penny! Szép mélységei vannak, tetszik, hogy nem az átlagos jókislány, látszik, hogy mindig gondolkozol rajta, hogy milyen irányba vidd, akkor is van élete, amikor éppen nem játszol vele. Tetszenek a sötét árnyékok, nyilván nem lesz könnyű dolga szegény Tristannak, de hát akkor szép az élet, ha zajlik. Lesz egy Darth Penny?
Én már sokszor elbizonytalanodtam Pennyvel kapcsolatban, de neked szerencsére mindig sikerült visszahoznod a kedvemet, ami jóóó mert szeretem ezt a karit, az elsők között hoztam létre és tény szerteágazó sztorija van, Nox-nak hála pedig tényleg ki is tud teljesedni, a végén tényleg Darth Penny lesz. Szegény Tristan majd kérdés ezt hogyan fogja tudni kezelni.
..,
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Penelope Aimes 2016-12-31, 18:59
Tristan Connors írta:
Noxot és Penny anyját meg majd összekötözzük, és leöntük őket egy kanna benzinnel, Penny úgyis tűzmágus
Te csak ne öntögessé' semmivel, te leszel a következő darabja ördögi tervemnek, muhaha. Darth Penny pedig máris belopta magát pici xívembe, rengetegsok ötletem támadt vele kapcsolatban. Number one sötét tanítványom. <3
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Penelope Aimes 2017-01-02, 10:29
*Szeret Numer One sötét tanítány lenni* Igazából nem is bíztam benne, hogy lesz, aki elvállalja ezt a szerepet, szóval külön hálás vagyok érte és naaagyon jó Palpatine vagy, a tervekre pedig csak még kíváncsibb vagyok, meg hogy mi sül ki majd az egészből. A tüzes kérdést még meglátjuk, alakul Penny tűzmágikája, a végén tényleg rommá éget mindenkit, muhahaaaa.
Noxot és Penny anyját meg majd összekötözzük, és leöntük őket egy kanna benzinnel, Penny úgyis tűzmágus
Te csak ne öntögessé' semmivel, te leszel a következő darabja ördögi tervemnek, muhaha. Darth Penny pedig máris belopta magát pici xívembe, rengetegsok ötletem támadt vele kapcsolatban. Number one sötét tanítványom. <3
Szegény Tristan majd kérdés ezt hogyan fogja tudni kezelni. 
Noxot és Penny anyját meg majd összekötözzük, és leöntük őket egy kanna benzinnel, Penny úgyis tűzmágus 
