2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter:Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1980.07.27. Párizs Csoport: Mardekár Patrónus: Mókus Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7.évfolyam
Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Igazi művészlélek, ami nem csoda egy lánynál, aki hat éven át a Beauxbatons-t padjait koptatta. Túlzottan is szeretek elálmodozgatni, távol járni a realitás talajától. Azt mondják, apára hasonlítok külsőre, én úgy vélem lelkiekben is, anya túlzottan a régi eszmék rabja, én inkább Pennyvel fújok egy követ. Amióta ketten vagyunk az aranyvér rabsága ellen, jobbnak is láttam, ha távol élek Angliától, és a saját eszméim kötik le a figyelmemet. Nem korlátozom magamat egyetlen művészeti ágra sem, szobrászkodom, festek, verset írok, de ha mégis választani kéne, a tánc az igazán nekem való. Kiskorom óta az orosz balett szerelmese vagyok, s ezt Franciaországban sem engedtem el, ahol sokkal nagyobb az egy főre jutó véla népszerűség, én sosem bántam, hogy átlagos vagyok, belementem a vélák táncába is. Ami a lelkivilágomat illeti, nem vagyok az az elkényeztetett naív hercegnő, a saját utamat járom, csak zsarnoki anyámmal ne kelljen beszélni. Az ünnepek alkalmával ugyan kénytelen vagyok, hazamenni, ám még mindig szerencsésebb vagyok, én megtehettem, hogy maradok a Beauxbatonsban, Pennyt azonban anya annak idején magával rángatta. Ami viszont mindezek mellett érdekel az igazságosság, hogy ne legyenek egyenlőtlenségek. És hogy a művészet mellé hogyan fér bele a politikatudomány? Nehezen, de nem elképzelhetetlen.
Megjelenés
Alkatom egy kissé fiús, mert vékony vagyok, nem túl nagy mellekkel, és még nyúlánk is, elmehettem volna nyugodtan valami női focistának. Az arcom az, amely mégis a nőiességet célozza meg. Hajam amolyan hirtelenszőke, amit szívesen vegyítek vörös, vagy sütát festékkel. Borostányszínű szemeim vannak, kivételesen nagy szempillákkal. Orrom fitos, állam vonala pedig amolyan kis hegyes, arisztokratikus. A száj időként egy késpengéhez hasonlatos, ha beszívom, vagy mérges vagyok, egyébként igen formás. A bőröm a hajam szőkesége miatt igen halovány, nyaranta nem ritka, hogy leégek. A rövid haj nem állna nekem jól, ezért minimum vállig érő, ennél csak hosszabb szokott lenni. Előfordul, hogy ékszerekkel aggatom fel magam, főleg a fülbevalókat, és a karkötőket szeretem nagyon. A művészvénából kifolyólag mindig divatos, színes ruházatban láthatsz.
Életed fontosabb állomásai
Egyszerűen nem tudom elhinni. Anyám személyesen jött értem, hogy elvigyen. Nincsenek határidők, nincsenek feltételek, amelynek ha nem felelek meg, akkor mennem kell. Reggel úgy ébredtem, hogy szóltak, hogy itt van. S amit mond, letaglóz. Hogy nekem... férjez kell mennem valaki máshoz... egy idegenhez? Ezt nem gondolhatja komolyan... Nagyon is úgy tűnik, de. Nem szokása viccelődni, még a hálókörletünkbe is bejön, hogy elletmondást nem tűrően pakolja össze a dolgaimat. Hiába kérlelem, meg se hallgat. Amikor arra hivatkozom, hogy a nagyiék ezt nem engednék, kiderül, hogy születésem óta tudnak minderről, közös terv volt. Azért hagyta, hogy Pennyvel ellentétben itt lakjak, mert a nagyszüleim felügyelték, hogy ne bonyolódjak bele semmilyen kapcsolatba. Hiába, hogy az iskolába nem jöttek be, bizonyára messze elért a kezük. Én egyébként sem vagyok olyan, eddig minden a versekről, s a művészetről szólt, eszembe se jutott ilyesmiben gondolkozni, erre most... házasság? Valakivel, akit sosem láttam, de kiszemeltek nekem már vagy tizenhét éve? És miért? Amikor rákérdezek, azt a választ kapom, hogy két család egyesül most, s miután hozzánk nem született fiú, kell valaki, aki majd továbbvigye a tiszta vért, s a vagyoni hátteret. Penny esetében nem tették meg, de nálam nem akartak kockázati tényezőt. Hát ez vagyok én. Egy darab hús, akinek mindig is el volt döntve a sorsa. És mi van akkor, ha én mindezt nem akarom? Az bizony senkit sem érdekel. Karácsonykor esküvő, anyám még be is jelentette, hogy ha keresztbe merek tenni, hát megöl. Tényleg megtenné? Metsző pillantásából kitalálhattam, meg. Kitalálhattam volna. Velem mindig is ilyen volt, állítása szerint azért utált mindig, mert túlságosan hasonlítok apára. Nos igen, azon túl, hogy megveszem a nővéremért, mindig apa volt, akinek a csodája volt, a kishercegnője. Külsőre is rá ütöttem, és ő az, aki nélkül itt a Beauxbatonsban is a saját kis benső világomban éldegéltem, nekem elég volt az, hogy senki nem zaklat, még pár barátom is akadt. Most tőlük sem tudok elbúcsúzni, máris mennem kell. Mindaz, hogy itt amennyire jól ment a balett, most szintén feladni kényszerülök. Még pár hónap van az iskolából, de azt már az angolban kell kezdenem, mert oda küldik a vőlegényemet, hogy legyen időnk megismerkedni. Anyám dölyfössége mellett még önelégültség is rejlik, hogy örüljek, nem az esküvőn találkozunk. Így jobb? Hogy kapok még fél évet, hogy valakivel együtt legyek, aki hozzám hasonlóan bele van kényszerítve mindenbbe? Vagy ő pontosan tudja, és már a nyálát csorgatja, hogy megkaphat engem? Kiborító ez az egész. Most megadom magam, hiszen kár lenne hisztit csapni. Máshogyan kell küzdenem. Talán ha majd ott vagyok, Pennytől kérek tanácsot, hogyan bújjak ki a hurokból. Szökés, teszem azt.. Lehajtott fejjel követem hát életem megnyomorítóját, utoljára van rajtam az egyenruha. Félszegen intek még azoknak, akik csodálkozva rám merednek. Legjobb barátnőm leesett állal veszi tudomásul, mi is történik. Odaszalad, hogy megöleljen, tudom, hogy soha többé nem látom. Ez a sorsom, kivéve ha teszek majd ellene valamit.