2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Samael Winterwolf Születési hely és dátum: 1980.01.10. Los Angeles, USA Csoport: Griffendél Patrónus: Fehér tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Egyetemista, látványmágus (8. évfolyam) Képesség:Kisértetvadász Mágikus adottság:Természetes gyógyító Familiáris: Házimacska Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - kiemelkedő Kihez tartozol?: Keresett/saját karakter
Jellemed kifejtése
Önimádó, egocentrikus, ellenállhatatlan. Ezek jellemeznek leginkább. A világ közepének hiszem magam, és okkal, hiszen mielőtt eljöttem volna otthonról, egy évig játékfilmekben szerepeltem, tinilányok milliói nézték mindhárom sorozatomat. Varázslók közé születtem, ám ez sosem gátolt meg abban, hogy megtaláljam önmagamat, és ki tudjak emelkedni a tömegből azzal, hogy valami mást teszek. Pontosan tudom, a megjelentésem a stílusom megköveteli a hitelességet, nem lehetek mindenkivel közvetlen, ezért hát egyértelművé teszem mindenki számára, ki is vagyok én, lekezelően, arrogánsan ha arról van szó, ám tudom, hogy hol van a határ. Legbelül azonban mélyen össze vagyok törve, sosem leszek képes megbocsátani, hogy a húgom miattam halt meg, a szüleim nem akarnak látni. Talán egy kicsit előttük is bizonyítanék, hogy a kisfiú már eltűnt, képes vagyok felelősséget vállalni a tetteimért, és jobb ember lettem. Legalábbis olyan, aki sokaknak példát mutat. Egyértelműen vezető jellem vagyok, olyan, akire akkor is figyelnek, ha ezzel hatalmat adnak a kezembe.
Megjelenés
Nem vagyok éppen brit, így ennek megfelelően látványosan csinosabbra sikerültem, mint az angolok. Szikrázó kék a szemem, és a hajam pedig sötétbe, majdnem feketébe is hajlik. Tincseim ugyanis tökéletesen be vannak lőve, ami nem csoda a múltamnak megfelelően. Nálunk otthon stílus volt túlzásba esni, a művészvilág már csak ilyen, így a legmárkásabb, mindenhez passzoló méregdrága szerelésben virítok, ami már-már öntelt is lehet. A szemeim időnként kihúzva, ám mivel színésznek készülök, kell is, hogy jobban lássák az arcomat. Alkatra határozottan vékony vagyok, pedig kempózom, és a varázsláshoz is értek de valahogy sosem éreztem szükségét, hogy komolyabb izmokra gyúrjak, bőven elég számomra, ha szálkás vagyok itt-ott. Gyűrűből csak egy ezüstöt viselek, karkötő nincsen, egy finoman csillogó fülbevaló azért mégiscsak akad, viszont állandóan különféle nyakláncok lógnak a nyakamban. A hajam szinte naponta változik, a fodrász igen jól keres csak rajtam. Az arckifejezésem viszont legtöbbször rideg, magabiztosan lekezelő. Tudom, hogy ki vagyok, és elvárom, hogy úgy is kezeljenek.
Életed fontosabb állomásai
Karbafont kézzel állok a nőtől pár lépésnyire. Harmadszor ismételtetem meg, a tény nem változik. El kell fogadnom, hogy amit kér, önmagában is felér egy zsarolással. Haragosfekete szemeimben mégis hitetlenkedés látszik. - Samael. Ez nem kérés. Tartozol ennyivel. Ápoltam az anyádat, mindent megadtam nektek. Ideje, hogy törlessz. – A nő egyébként nagyon is szép, mégis van egy olyan érzésem, mintha valami állna a különös tekintet mellett, valami zavarodottság. Ez teszi veszélyessé. Ha nem megyek bele a játékába, pletykákat kezd el terjeszteni, akár még a szüleimről is. Magamért kiállok, ha kell, a sírban nyugvó anyámért azonban becsületsértés lenne, ha nem hagynám békén nyugodni őt, az ármányos teremtés mindent elkövetne, hogy bosszút álljon,m míg az apámat közel tizenöt éve nem láttam. Néha el sem hiszem, hogy ez a nő annyira kedvelte őket, hogy ha most velük zsarol. Nem ad sok választást. Az egész életemről lemondhatok, az utóbbi két évben komoly hírnévre tettem szert, a rajongók biztosan zokogni fognak, de talán Londonban is megvethetem majd a lábamat. Az az iskola az egyemistáknak már nem olyan kötött, megpróbálkozhatok az ottani színpadon, vagy ha megkérem a menedzseremet, talán még filmes meghallgatásokra is bevihet. Szerencsémre a brit vérmérséklet hasonló a miénkhez, igaz a külsőségekben nagyon visszamaradottak. De hogy mindemelett a fő feladatom... Ezt nehéz megemésztenem. - Jól értem, hogy... – A nő bólogat, és helyettem fejezi be a mondatot. – A húgom lányaira kell vigyáznod. Ők még nem ismerik egymást, s nem fedheted fel a titkot. A következő géppel már én is megyek, ott fogok lakni Londonban, az iskolában a te feladatod, hogy mindenben mellettük legyél. – Testőr legyek? Én? Aki nem is értek annyira a mágiához? A tánc, a színészet, s a modelkedés az én világom, csak azért jártam otthon is iskolába, mert elvárták a filmesek, hogy valami papírt mutassak fel, és miután az ottani varázslóképzőnk ki tudott adni olyan diplomát is, amit a muglik is elfogadnak referenciaként, mert egyszerűbb, és megnyugtatóbb volt varázslók között tanulni, mint ha úgy tennék, mintha sosem születtem volna közéjük. De hogy ennek a nőnek az unoka hugaira vigyázni, méltatlan feladat. Ráadásul ott tanulnak egy ideje, nem is ismervén egymást. Nekem kéne békebírónak lennem? ... Ahogyan olvastam, egy nagy rakás szerencsétlen gyülekezete. De oda kell járnom, ha egy körben akarok lenni velük. Szánalmas... Vetek még a nőre egy utolsó lekezelő pillantást, anyám forog a sírjában, hogy ez itt volt a legjobb barátnője... Kilépek az üvegajtón, a hotel előtt már várnak a rajongók, akik autogrammért sipítozva özönlenek oda. Este sajtótájékoztatót kell tartanom, hogy a tengeren túl folytatom tovább a tanulmányaimat. Remélem pár hónap alatt a nő belátja, hogy semmi értelme az efféle pesztrálásnak, és én visszatérhetek Los Angelesbe.
