2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Újra csak a nemtetszésemet váltja ki a kérdéssel, miszerint Uther vállal-e tanítványokat, no meg hogy meg akarjuk-e hódítani az iskolát... mégis minek? Nem akarok én hatalmat, Uther tudja ezt, csak meg akarom védeni magam, hogy senki soha ne bánthasson, és ehhez több erő kell, mint amennyi most van és én meg fogom szerezni ezt az erőt és nagyon nem tetszik, ha valaki megpróbál ebben akadályozni. Nagyon úgy fest, hogy ez a Stella ezen van, hiszen így én nem tudok se gyakorolni, se fejlődni, hiszen most Uther nem rám figyel és mint tudjuk nem viselem túl jól azt, ha figyelmen kívül hagynak. A szüleim épp elégszer tették meg ezt, aztán meghaltak, hogy még csak ne is javíthassák ki a nyilvánvaló hibát, miszerint folyton csak az volt számukra a fontosabb, hogy rohangáljanak a halálfalók után és megváltsák a világot mások számára. Uther szavaira azért meglepetten kapom fel a fejemet. Akkor mégis csak számítok? Nem is tudom hirtelen, hogy erre mit is kellene reagálnom, ezért nem nehéz leültetnie a székre. Elgondolkodva pillantok Stellára, még mindig nem jutok szóhoz, pedig az oldalam már nem is sajog annyira, mint pár perccel ezelőtt, sőt talán ezekkel a szavakkal eleve enyhített a fájdalmamon is, ami tudom, hogy abszurd, de... én nem szoktam igazán számítani, ezt szoktam meg, vagy legalább is, ha igen, azt is igyekszem úgy beállítani, mint ha nem is így lenne. - Adjunk neki feladatot. Valamit, amit nehéz teljesíteni, de ha sikerül neki, akkor... végül is csatlakozhat. Tudjon meg valami fontosat, vagy... hozzon el valami fontosat. - végül is annyira nem értek Uther terveihez, én sem tudom, hogy pontosan mi az, amiben a fejét töri, csak azt tudom, hogy én mit akarok, de azért kíváncsi vagyok, hogy vajon ha ilyen feladatról lenne szó, akkor mit adna ki Stellának. Vajon mit kellene elhoznia, vagy milyen infot kellene megszereznie? Az biztos, hogy nem adna neki könnyű küldetést, de pont ez a lényeg. Ha sikeres lesz, akkor talán még én is képes leszek őt elfogadni... vagy legalábbis megpróbálom majd.
♫ Angels fall ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az apró bólintás Lioneah sajátja, olyan, amelyből érzélhetem, hogy a fogadott lányom talán sosem fogja ledönteni a saját maga által emelt falakat. Ez nem jelent hátrányt, annál jobban bízik bennem. Az ő számára kijelölt úton, már elindult, és onnan már nincsen visszaút, míg a belépő hollóhátas lány még bőven benne lehet az áldozat szerepében. Ám jól érvel, lehet kockáztatni, hiszen legrosszabb esetben megöljük, vagy olyannyira kifacsarjuk az elméjét, hogy még húsz év múlva is pelenkázni kell. - A legtöbbször nagy titokban, ám most az ünnepek alatt több energiát fordítottam az angyal képzésére, mint a védelemre. – Emelkedek meg fenyegetően, noha nem vagyok ingerült egy kicsit sem. Úgy közeledem Stella felé, mintha egy arab sejk lennék, aki a megvásárolandó tenyészkancát vizslatja. Csoda, hogy nem fogom át az állát, hogy végigpásztázzam a makulátlan bőrét, hogy mit is lehet belőle kihozni. Így csupán az auráját figyelem, miután Lioneah már elengedte, s én áramoltatom az éltető erőt a haldokló lányba, aki még a végzet mezsgéjén is érdeklődést mutat a tervünk iránt. Ez tetszik! Ugyanolyan éhesen vágyakozik az ismeretlenre, mint Lioneah. Vagy mint egykoron én magam. Mégsem foglalhatok állást ilyen hamar, csak mondani nem lehet elegendő. Tudni akarom, hogy milyen képességeivel teheti magát hasznossá az angyali ötösfogatban, ha övé lesz az egyik hely a pentagramma csúcsai közül. - A mágia nem színekben mérendő, így a sötétmágiának, mint fogalomnak nem látom értelmét. A varázslat eszköz csupán, ám abban nem jársz messze a valóságtól, hogy másféle morális gátak alapján élünk, mint a legtöbben. Tanítványokat? Az is meglehet. Ám ebben ezúttal nem én döntök. Túlélted a halált, ám ez mit sem számít még. Lioneah fog számodra kitalálni valamit, és dönt, hogy van-e helyed az angyalok között. – A mardekárosnak intek, hogy foglaljon helyet, hiszen a fájdalmai biztosan nem elhanyagolhatóak, elég régóta kell már állnia. Amint megtette, a háta mögé állok, s a széke támlájára simítom a kezemet. – Mit kezdjünk a kis kiváncsival? – Kérdezem előrehajolva a lány fülébe susogva. Közben fél szemmel Stellát figyelem, akinek odavetem a felvetésemet. – A hatalmat az iskolában? Aligha.. Nem szándékozom tömegekre rábízni az őseim tudását. A célok attól függnek, hogy milyen össztételű lesz a végső angyali szekció. Te mire vágysz kicsi lány? Ne mondd, hogy a hatalomra, az túl általános. Vállald fel a konkrét elképzeléseidet..
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Stella Crowly
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-12-27, 21:50
Már kibírhatatlan a fájdalom, ujjaim lehanyatlanak Lioneah tarkójáról, majd mikor Uther közbelép a térdre rogyok, karjaimmal körülfonva hasamat. Alig jutok levegőhöz, fulladok miközben érzem h a bennsőmet felemészti a rúna hatása. Bármelyik pillanatban véget érhet, ezzel bíztatom magam. Vagy így, vagy úgy. De bármekkora is a fájdalom, egy hang sem hagyja el torkomat. Nem adom meg ezt az örömöt Lieoneah-nak, így is tudom, hogy eléggé élvezi haláltusámat. Mikor már a látásom is kezd elsötétülni, egy kéz ragadja meg az enyémet. Néhány pillanat múlva feleszmélek és kitisztul a fejem. Látom Uthert, amint fogja a kezemet és a szívéhez szorítja, látom mellette Lioneah-t, aki már-már duzzogni kezd, hogy a mestere megmentette az életemet és nem hagyott kínok között meghalni. Még néhány másodpercre szükségem van, mire a fájdalom emléke is elenyészik és újra teljesen tisztán tudok gondolkodni. Mintha parancs lenne, leülök a legközelebbi székre és sóhajtok egy picit. Aki figyel, talán hallhatja is, de megpróbálom a lehető legkevésbé mutatni, hogy mennyire megviselt az előző. Viszont a férfi kérdését hallva gondolkodás nélkül válaszolok. Hangom kissé rekedt, el-elhal a megrázkódtatástól, de ezen kívül más jele már nincs is az előzőeknek. Lioneah frappáns válaszát hallva egy gúnyos fintort küldök a lány felé. - Tanultok.. ez nyilvánvaló. Fekete mágiát, hatalmat. Olyat, amit nagy titokban próbáltok végezni, bár ez az előzőeket tekintve nem sikerült. De abból kiindulva, hogy nem féltek a gyilkosságtól, kimondottan érdeklődővé váltam. - Felhúzott szemöldökkel pillantok Utherre, majd felállok a székről. Zavar ha körülöttem mindenki áll, míg én ülök. Megkerülöm a széket és a háttámlájára támaszkodom a könyökömmel. - Mi a célotok? Egyéni vagy az át akarjátok venni a hatalmat az iskolában? - Arra is kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán választ kapok egy ilyen kérdésre már most. Ha arra gondolok, hogy milyen erős volt a fájdalom… és én ezt megtehetném valakivel, ilyen könnyedén. Nyilván nem egyik napról a másikra, de ilyen hatalmat én is akarok. Így nem csak annak a szemétnek fizethetnék vissza mindent, hanem az összes többinek is, aki valaha kezet emelt rám. A bosszú mámora egy pillanatra átjár, mintha már meg is történt volna és ezt nem tudom a két diák előtt leplezni, nem tudok annyira uralkodni érzéseimen, ahogyan szeretnék. De talán annak is eljön az ideje. Rájuk pillantok, majd ismét Utheren állapodik meg tekintetem. - Vállalsz tanítványokat? - Félmosolyra húzom számat, miközben újra arra a pusztításra gondolok, amit véghez tudnék vinni.
Lioneah McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-12-23, 21:27
- Ebben nagyon egyetértek vele. - bólintok egy aprót, bár elég visszafogottat, mert őszintén szólva azért annyira nem tetszik az, hogy itt van, hiszen Uther most épp velem foglalkozott és ez a lány most beleszól az egészbe, sőt úgy tűnik, hogy Uthert még érdekli is, tehát ha beválik akkor lehet hogy tanítani is fogja. Jó persze biztosan akadnak mások is, akikhez netán köze van, na de arról legalább nem tudok. Nem úgy vagyok féltékeny, mint egy nő, szimplán csak nem akarom, hogy azt a tudást, amit eddig én kaptam meg csak úgy másnak is odaadja. Azért lássuk be elég sokat tettem azért, hogy most itt lehessek és elég sok mindenen mentem keresztül, hogy meg is érdemeljem, hogy itt legyek, tehát nagyon nem lenne fair, ha csak azért, mert valaki betoppan ide egyből alkalmassá válna arra, hogy megtanulja azt, amit én is. Ugye, hogy ez nem igazságos? Épp ezért is vetem bele magamat végül a feladatba, bár az azért határozottan zavar, hogy a másik fél ennyire... komolyan veszi. Csoda, hogy nem hátrálok meg végül, amikor a tarkómra csúszik a keze. Nem vagyok oda éppenséggel az érintésekért, talán nem csoda, hogy ez sem tetszik annyira és így még olyan is, mintha csapdába szorítana. De végül sikerül hátrébb húzódnom, amikor Uther a vállamra teszi a kezét és szinte élvezettel teli mosollyal nézem azt, ahogyan Stella szenved. Remélem, hogy Uther hamar rájön, hogy semmi keresni valója itt. - Tanulunk, de erre már biztos, hogy ő is rájött. - vonom meg a vállamat Uther bizonyára nem felém irányuló kérdésre. Nem mondom, hogy süt rólam, de azért látszik a féltékenység és az, hogy nem tetszik ez az egész. Csak, mert kiállt egy próbát máris csatlakozhat? Persze volt róla szó, hogy másik is közünk kerülnek, na de csak így hirtelen a semmiből egy ismeretlen, akiről semmit sem tudunk? Csoda, hogy nem duzzogva és karba font kezekkel ülök le és úgy figyelem a ténykedésüket.
♫ Angels fall ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem mintha az lenne vágyaim netovábbja, hogy angyalaim előttem csókolózzanak, nem az a fajta férfi vagyok, aki szeret kimaradni a jóból, ám ezúttal Lioneah fejlődése a tét. Ha a háztársam ezzel együtt eltávozik az élők sorából, hát istenem, a lányomnak igazán megbocsájthatok egy ilyen apró malőrt, ha viszont életben marad, akkor el kell döntenem, hogy én magam végzem be Lioneah félmunkáját, avagy lesz egy titkos kegyeltünk, aki akár a későbbiekben be is tudunk vonni a terveinkbe. Hiszen lássuk be, az előző ötös csúfos kudarcot vallott, csupán Ruth és Lioneah az a kettő, akire üzembiztosan számíthatok. Eileen halott, Jessamine és Jasmine pedig igazából sosem számítottak úgy valójában sötét varázslónak. Ennek a lánynak ellenben az ördögi mosolya mellett igen sötét az aurája is. Ha túléli.. bármit el tudok képzelni. - A saját életed felajánlása nyilvánvalóan kielégítő ár. Legyen akkor így. Csináljátok. – Nem érzem úgy, hogy a baljós vágyaimat élném így ki, hiszen olyan módon teljesen jól el vagyok látva. Ezen a ponton valóban csak az érdekel, hogy Lioneah rúnája mennyire működik, mennyire van összehangolva a kis mentoráltam lelkével. Ha a hollóhátas fehér hajú lány teste nem bírja a megterhelést, akkor a későbbiekben sem tudnánk igazán használni. - Most majd megismerünk. – Lépek kissé közelebb, fekete köpenyem ráncait lesimítva magam mellé a combomhoz. Testközelből akarom látni azt, ahogyan az iszonyat szétterjed a lány szemében, ahogyan a haláltusája megkezdődik. Ez meg is történik, a csók ténye önmagában számomra érdektelen, viszont az nagyon is érdekel, hogy Lioneah megteszi amit kérek, és az új lány belemegy a kísérletbe. Ahogyan terjed rajta a halálos kór, megérintem a lánykám vállát, hogy hátrahúzódjon, ekkor Stella zsigereiben égő fájdalom lesz úrrá, mintha termeszek rágnák belülről. Kivárok még pár másodpercet, érezze csak, hogy a megváltó halál már csak pillanatokra van. Lioneah felé biccentek amolyan félmosollyal, mintha nehéz lenne eldönteni, hogy mi is legyen Stella sorsa. Végül elkapom a fehérhajú lány kezét, és a szívemhez vonom. Egy vörös villanás, és mintha a fájdalmat, a fertőzést elfújták volna. - Ülj csak le kislány, van mit kipihenned. Nos, mit láttál? És mit gondolsz, mivel is foglalkozunk? – Lioneah véleményére is egyértelműen kiváncsi vagyok, hiszen az utóbbi időben beszéltünk már róla, hogy új angyalok épülhetnének be közénk egy komoly cél érdekében.
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Stella Crowly
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-11-22, 19:21
Uther szavait hallva egy széles ördögi mosoly jelenik meg arcomon. Vonzó az ötlet, hogy Lioneah rajtam próbálja ki új erejét, ráadásul egy csókkal. Látom az arcán, hogy neki nincs ínyére se a jelenlétem, se hogy meg kell csókolnia, de bennem nincs semmi ellenérzés. Legrosszabb esetben mi történik? Meghalok. Na bumm. Jelenleg azt se bánnám. Még mindig jobb így meghalni, mint ágyban párnák közt… bár annak is van egy olyan verziója, amire kapható lennék. - Mivel bizonyíthatnék? Ezen a csókon kívül persze. Megbízni.. hmm azt persze senkiben nem lehet, amíg nem ismered a másikat. - Ha most nem halok meg, lényegében bármit megtennék azért, hogy erősebb legyek. Akkor több esélyem lenne kinyírni azt a rohadékot. A haldoklástól pedig nem félek. Minden nyáron van egy-két aberrált kuncsaft, aki valami hasonlóra gerjed. Amíg azon a lepratanyán töltöm a nyaraimat, mindennek alá kell vetnem magam, minden gusztustalanságnak, amire rávesznek. Míg ez megfordul a fejemben, egy pillanatra sötét árny suhan végig tekintetemen míg a távolba révedek. De hamar magamhoz térek és rápillantok a többiekre, majd egy félmosolyra húzom a számat. - Na csináljuk! Lioneahra pillantok, ellököm magam az asztalról és egy kis ugrással a lábaimra huppanok. Néhány lépéssel a lány mellett termek, végighordom tekintetem rajta, alaposan végigmérve, majd egy pillanatra megállok a kezén, amit a rúnára csúsztatott. Újra a szemébe nézek, felemelem karom és látva esetlenségét ujjaimat a tarkójára csúsztatom, magamhoz húzom, egész testemmel hozzá simulok és hosszan megcsókolom. Érzem ahogy lassan elkezd bizseregni a bensőm, nehezebben kapok levegőt. Ahogy húzódik a csók, egyre jobban fulladok, de nem hagyom abba, még nem értem el tűréshatáromat. Már fáj mindenem, az összes zsigerem és még ki tudja milyen hatása lesz a mérgező csóknak...
Lioneah McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-11-22, 12:59
Épp csak megkapom a kellő infokat, el is raktározom őket és meg is érkezik a fehér hajú és nagyon úgy fest, hogy az újonnan érkezett lány cseppet sincs meglepődve attól, amit lát, sőt még mintha kíváncsi is lenne. Fura... de tényleg, és pont ezért lehet érdekes Uther számára és valami miatt bennem azért ez egy egész kevés rossz érzést is kelt. Ez itt az én ügyem és nekem tanít dolgokat, nem pedig valaki másnak. Kicsit olyan érzésem van, mintha bele akarna szólni a dolgunkba, netán ki akarna túrni, pedig még csak most jött. Nem csoda, ha elég szúrósan nézek rá és csak még inkább elképedek, amikor felfogom a tényt, hogy úgy fest Uther be akarja vonni, a helyett, hogy ellátná a baját, vagy elzavarná innen. - De... - szólok azonnal közbe, csak akkor mosolyodom el, amikor tovább folytatja, hogy elméletileg túléli. Végül is, ha esetleg úgy érzem, hogy rosszat hozhat rám ez a másik, akkor úgy kell intéznem, hogy ne élje túl elméletileg sem, nem igaz? Akkor legalább máskor nem lesz gond vele, hogy netán ránk nyit, én pedig nem akarok valaki mást is, akivel Uther foglalkozik, mert azért én vagyok itt, nem akarom, hogy másra szánja az idejét. Persze a tény, hogy meg kell csókolnom valakit... na attól kissé kiráz a hideg, de mivel egy varázslat miatt, talán menni fog. Szerencsére lány, így azért hátha könnyebb lesz, na nem mintha amúgy csók terén jártas lennék. - Értem... - majd szól, ha elég, vagy maximum nem fog érdekelni, mert ha riválisnak gondolom a másik lányt, akkor nem biztos, hogy leállok, ha muszáj, főleg ha érzem, hogy tényleg működik a dolog. Így végül közelebb lépek Stellához, a kezemet a derekamra csúsztatom, ahol a rúna helyezkedik el és pár pillanat tétovázás után végül előre hajolok. Tényleg nem vagyok profi, elnyújtani se tudom igazán jól a dolgot, csak úgy hellyel-közzel próbálkozom vele, de valószínűleg egyből megérzem a hatást, ahogyan jó eséllyel ő is...
♫ Angels fall ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Miközben az utolsó fércelést végzem a lány bőrén, s bólintok, hogy lassan felkaphatja a blúzát, felnézek rá ültömből, és picit megütközve emelem fel a szemöldöket, kék pillantásom az övébe fúródik, mint amikor egy apa nem nagyon érti, hogy a pici lánya miért is kérdőjelezi meg a döntéseit. Aztán elmosolyodom, őszintén, szarkazmus nélkül, Lioneah kivételes helyzetben van, neki aztán sosem tépném le a fejét a meggondolatlansága miatt. Mert valóban olyasmi, mintha a lányom lenne. Teljesen elhagyatott, magányos, útmutatásra szorul, és ezt csak egy hozzám hasonló adhatja meg neki. Nem a korom folytán emelkedem fölé, a tapasztalataim, az érzelmi viharaim miatt érzem úgy, hogy valami apafigura lehetek számára. - Mesélhetnék.. Egy férfi viszont ne nyafogjon. – Egy pillanatig állom még a tekintetét, aztán vállat vonok, a fizikai fájdalom legtöbbször eltörpül a lelki kínok mögött, és ő az a lány aki ezt pontosan jól tudja. A hatalomnak mindig ára van, és a mardekáros kislány ezt szívesen megfizeti, mégpedig azért, hogy egy idő múlva már senki ne tudja őt bántani, uralni. - Úgy, hogy a rúnához érsz, akár ruhán keresztül. Amint elveszed róla a kezedet, akkor kikapcsolod. Viszont mindaddig, amíg aktív, végig hat. – Értem ez alatt, hogy egy szenvedélyesen elnyújtott csók egyre komolyabb hatást tud eszközölni, vagy csak teleleheli a levegőt, akár egy teremnyi ellenséget is ki tud vele iktatni. Ahogy elképzelem, meg is tenni a kis bosszúálló. Nyílik az ajtó, és egy másik hollóhátas jelenik meg, Stella, a kis Stella, akit nem csak a klubhelységben, vagy az asztalunknál láttam már. Javítottam már rúnaismeret dolgozatát is, hiszen még nem egyetemista, előtte áll a RAVASZ is. Határozottan igényes, motivált lány. És nem is az a szívbajos, hiszen látva minket nem fordul sarkon hányingerrel küzdve. - Oh, dehogynem, éppen a csókolózás művészetére tanítom Lioneah-t. Rajta fogod kipróbálni. – Bólintok a mentorált angyalnak, és Stella felé biccentek. – Ne aggódj leány, tudom az ellenszert. Haldokolni fogsz, de elmélileg túléled. – Ujjaim lágy mozdulatára az ajtózár nyelve becsusszan a helyére, sem fizikai erő, sem varázslat nem fogja addig kinyitni, amíg én nem akarom. Legalábbis belülről. – Nem csak hogy erős. Halálos. Hogy mit? Miből gondolod, hogy szemtanuként megbízhatunk benned? Hogyan bizonyítanál? – Kérdezem a helyemen maradva, de már alig várom, hogy Lioneah nekikezdjen. Finoman megfogom a mardekáros karját, és ottsuttogom. – A csókot akarom látni, nem a lehelletet.
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Stella Crowly
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-11-20, 15:57
Látom a fiú tekintetén, hogy nincs elragadtatva a betolakodótól, és látva mit csinálnak, nem okozna nekik különösebb fejfájást, ha eltűntetnének engem a föld színéről. De aktuális lelkiállapotomból kiindulva, semmilyen veszélytől nem félek, attól se, ha ezek ketten kinyírnának. Végighordozom hideg tekintetem mindkettőjükön, ismerősek. Biztosan láttam már őket, de nem tudom egyikük nevét se. Lioneah megjegyzésére elhúzom a számat. - Valóban... ha sajnálnám, nem jöttem volna be. Nem sajnálom. Érdekel, hogy mit csináltok. Főleg, hogy látszólag zavar, hogy megleptelek titeket. Biztosan nem valami cuki tündéri dolgot műveltek. Mondom nekik kissé kimérten, de némi érdeklődés csendül hangomban. Ha ez valami sötét mágia, amivel erősebbé lehet válni, mindenképp érdekel. Már kezd bennem megfogalmazódni egy terv, de még annyira az elején vagyok és annyira meg vagyok döbbenve az elmúlt napok eseményeitől, hogy a halál sem rázna meg túlzottan. - Mi lenne ha elmondanátok, mire jó ez? - Bökök a rúna felé, ami most már a póló alá került Lioneah csípőjén. Nagyobb a valószínűsége, hogy páros lábbal átkok kíséretében kiraknak, de nem érzek félelmet. - És ha erős, mit kell tennem ahhoz, hogy én is megtanuljam és hasonlót kapjak? Érzem, hogy túlfeszítem a húrt, de nem érdekel. Miközben kérdezek, körbejárok a teremben, majd egy kényelmes padot találva felülök annak a tetejére és keresztbe tett lábakkal figyelem a többieket.
Lioneah McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-10-28, 16:30
Egy kis nyafogás belefér, de természetesen úgyse mondanám azt, hogy hagyjuk abba, mert jól sejti kell nekem mindez, hogy erősebb legyek, hogy több legyek, hogy meg tudjam védeni magamat és ahogyan mondani szokták a legjobb védekezés a támadás, én pedig ezt előszeretettel gyakorolom. Nem véletlenül az esetek nagy részében azért kerülök büntetőmunkára, mert túlságosan heves a természetem és már az előtte visszatámadok, hogy valaki eljuthatna addig, hogy megpróbál belém kötni. Persze általában ezt a tanárok nem értékelik különösebben, de ez már más kérdés. - Persze... mindennek ára van, de valahogy téged még sosem láttalak szenvedni, ez miért van? - tény és való, eleve nem tudok róla túlságosan sok mindent, a múltja számomra kész rejtély. Nem tudom, hogy kicsoda valójában, hogyan került ide és azt sem, hogy előtte miket tett, mielőtt az iskola lett az otthona, pedig biztosan mögötte is vannak olyan érdekességek, amikről szívesen hallanék, de kétlem, hogy nekem bármikor is lehetőségem adódna arra, hogy faggassam, vagy válaszokat kapjak tőle bármire is. Attól még persze kíváncsi lehetek. - Mérgező csók, vagy lehelet... egész jól hangzik és mivel tudom aktiválni? - mert gondolom nem automatikus. Az elég ciki lenne, ha bárkire rálehelek az kileheli a lelkét. Gondolom nem értékelnék az iskolában sem, ha ilyen erővel bírnék és azért azt nem értékelném különösebben, ha jönne egy tanár, hogy szépen levakargassa a csípőmről ezt a rúnát. A felvésése se kellemes, az eltávolítása, ha jól sejtem még kevésbé lehet az. Azért szó se róla eléggé meglep, amikor az ajtó csak úgy kinyílik. Azt hittem erre azért Uther odafigyel, hogy ne legyen gond abból, ha valaki csak úgy ránk nyit. Na nem mintha azt gondolnám nem tudja elérni, hogy ne adja tovább a fura külsejű lány azt, amit itt látott. És egyébként is nem csináltunk végül is semmi rosszat. Ettől még persze kétkedőn pillantok Utherre miközben felveszem a felsőmet, egy cseppnyi pironkodás nélkül. Jó eséllyel akkor se lettem volna zavarban, ha mondjuk egy fiú nyit be hasonlóképp. - Ha tényleg sajnálnád, hogy zavarsz, nem jössz be. - vetem azért oda a nyilvánvalót, csak aztán tekintek újra oldalt, mert azért arra kíváncsi vagyok, hogy vajon Uther lép-e valamit, vagy annyiban hagyja a dolgot. Bár az biztos, hogy valamit kezdeni fog a lánnyal, főképp, hogy láthatóan esze ágában sincsen távozni egyelőre.
♫ Angels fall ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Érdekes módon Lioneah esetében valahogy eszembe sem jut, hogy védekező varázslatokra tanítsam. Nála úgy fest, az a megfelelő stílus, hogy ha támad, akkor bőven kivédheti, hogy bárki bántsa. Mert bántották egykor, abban biztos vagyok. Nem beszéltünk róla, de olykor behatoltam az agyába, szép finoman, hogy ne vegye észre, akkor biztosan megvadult volna. És ha nem is teszem, akkor is nyilvánvaló ez a dac, amivel a világra haragszik. Nem csupán a szülei halála az, amely szerepet játszott a jelleme alakulásában. Áldozatául esett valakinek, és bár emészti a dolgot, csak úgy léphet át rajta, ha megerődödik. - Ha? Ha ekkora fájdalmat nem bírsz el kisangyal, akkor miből gondolod, hogy érdemesebb leszel a komolyabb mágiákra? – Kérdezem szórakozottan, a rúnamágia alapja egyértelműen az, hogy a testünket használjuk fókusznak, inkább büszkének kéne lennie, hogy a résese lehet. Még hogy fájdalommentessé? Azért vagyunk már olyan viszonyban, hogy nem leszek vele cinikus, nem azért tanul nálam, hogy a kutyám legyen. Azért segítek neki, mert olykor nekem is muszáj kibeszélnem magamból, ami nyomaszt, és nem várok viszonzást. Lioneah túl sokat szenvedett, és bár nem vagyok egy pozitív figura, mégis olyan, mintha a lányom lenne, noha a kettőnk közötti korkülönbség nem erre utal. - Azért nem minden lépésedet, lehet magánéleted is. Nos.. mivel nem feltételezem, hogy olyan sokakat csókolnál meg, az egyik metódusa már ki is lőve. Amolyan mérgező csók lett volna. Azonnali tüdősorvadást okoz, ám te majd a puszta lehelleteddel is el fogod ezt érni. Rajtam persze hatástalan.. – Félmosolyt mellékelek, nyilván sosem akarna bántani, de már Ruthnak is megmondtam; a sötét varázslók módszere az árulás, még ha egyenlőre Lioneah nem fontolgat ilyesmit. Nyílik az ajtó, még a pálcámért sem kell nyúlnom, nem lesz rá szükség, ha valakinek fel kell kenni az agyát a tapétára. Ám azt is el tudom képzelni, hogy a kisangyalt küldöm harcba, ha úgy alakul, s én a páholyból nézem az előadást. – Pontosan azt kicsi! Gyere csak közelebb.. – Zafírkék pillantásom mégsem ígér sok jót, a rúnát már aktiváltam Lioneah derekán, tehát azzal már nincsen dolgunk, ám az érkező hollóhátas olyan varázslat éledésének a tanuja, amit a Roxfortban nem tanítanak. Talán ez az utolsó, amit lát. Még nincsen eldöntve.
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Stella Crowly
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-10-21, 19:19
Stella egymagában sétál a folyósókon. Már órák óta bolyong. Maga se tudja, hová tart, de a kastély parkját már annyiszor bejárta, hogy elege lett belőle. Inkább az épületen belül ment felfedezőútra, ez az egyetlen esélye, hogy gondolatait kiszorítsa elméjéből. De így sem jár túl sok sikerrel. Még mindig az a rohadt levél. Ha az nem lett volna, minden sokkal könnyebb lenne. Ám élete a feje tetejére fordult. Az elmúlt időben egyre sötétebbek lettek gondolatai, széles mosolya már a múlté. Néha fel lehet fedezni rajta halvány árnyékát, de egyre komorabb. Hosszú fehér haja a szemébe lóg, ahogy a földet bámulva rója a folyosókat. Kivételesen nem vett fel magastalpú bakancsot, nem akart nagy zajt csapni. Megszokott fekete, kissé kihívó öltözéke van rajta, miniszoknya, valamilyen fekete trikó és egy derékfűző, hozzá egy majdnem földig érő fekete köpeny. Azért mégiscsak közeleg a tél, egy egyszerű trikóban megfázna. Egyszercsak megtorpan, fülel kicsit, hangokat hall egy teremből. Körülnéz, és próbál rájönni, hová is tévedt. Hmm.. Felmentem nemrég néhány lépcsőn... De utána mintha még többet mentem volna lefelé. Talán a pincében lehetek. Elmélkedik magában, miközben közelebb megy az ajtóhoz. Most mrá biztos benne, hogy van ott valaki, tesz az ajtó felé egy tétova lépést, gondolja beles rajta. Ám amekkora szerencséje van, ahogy az ajtóhoz ér, az hangos nyikorgással kivágódik. Stella egy pillanatra lefagy, majd kissé félrebillenti fejét a meglepettségtől, látva a kettőst. Nem látni ilyen pillanatot mindennap. - Bocs a zavarásért. – Lép beljebb. Igen, van olyan pofátlan, hogy nem húz el onnan azonnal. Ha valami érdekli, annak inkább utána jár, ahelyett hogy meghátrálna. Közelebb megy hozzájuk, rápillant a lányra, majd a készülő rúnára, utána a fiúra aki épp készíti azt. - Ti meg mit csináltok itt? – Kérdezi, mit sem törődve azzal, ha épp rosszalló pillantásokat kap tőlük. – Leszámítva a nyilvánvalót, hogy épp egy rúna készül... –Teszi hozzá, mielőtt teljesen idiótának nézik, de magában be kell vallania, hogy ennél többet nem ért az egészből. Sötét mágia iránt nem nagyon érdeklődött, csak az elmúlt napok ültették el benne a gondolatot, hogy talán közelednie kéne efelé.
Lioneah McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mester és tanítványai 2016-10-18, 20:56
Cseppet sem aggódom azon, hogy esetleg valaki ránk nyit és baj lehet ebből az egészből. Valahogy ki lehet magyarázni és egyébként is Uther azért nem az a fajta, aki megijedne csak mert valaki esetleg gondot okoz neki. Persze ettől még nem egy kellemes élmény, ahogyan rúna jelet rajzol valaki a derekadba. Kifejezetten fájdalmas, de fogösszeszorítva tűröm. Volt már ennél rosszabb is és abba se haltam bele, szóval ezt is bírni fogom. Az első rúna, amit rám helyezett szintén nem volt leányálom, de elég nagy erővel látott el és ha jól sejtem akkor ez sem csak azért van, hogy szép legyen és mutogathassam majd másoknak. Nagyon is lesz majd haszna, akkor pedig ki lehet bírni az ezzel járó kis fájdalmat, na jó... annyira azért nem kicsi. - Ha megtetted volna, hogy előtte fájdalommentessé teszed még könnyebb is lenne. - ismer már annyira, hogy hiába tudom, hogy sokkal erősebb nálam azért nem fogok teljesen behódolni neki és csendben maradni. Igyekszem én nem mozogni, de ez nem könnyű, ha épp egy tűvel karcolgatják a bőrödet és ez nem az a tipikus csiklandós érzés, mert ha így lenne akkor nem serkenne ki a vér, pedig az újra és újra kiserken természetesen, én pedig nem csoda, ha időnként felszisszenek, amikor egy kicsit erősebben karcol oda, vagy mélyebbre hatol a tűvel. Kérdés, hogy vajon szándékos-e, vagy azért teszi, hogy tesztelje a kitartásomat, netán csak tényleg nincs más mód. - Jól, de ezt te is tudod, úgyis figyeled minden lépésemet, vagy... sokat nem? És ez a mostani, pontosan mire is lesz való? - oh tudom felvázolta már nagyjából, de azért nem árt a megerősítés, vagy pár részlet, hogy jobban tisztában legyek a dologgal. Na nem mintha akkor nekiállhatnék visszakozni és hát nem is akarok, hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem akar nekem rosszat, eddig sem történt semmi olyan, amiből nagy károm származott volna. Jó persze azért így nem pont átlagos az élet, bajba is kerülhetek könnyedén, de nem hiszem, hogy a rúna mondjuk a vesztemet okozná, csak megerősít, mint az eddigiek is.
♫ Angels fall ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rendkívül nagyot kockáztatok azzal, hogy az üres termek egyikét választom ki arra, hogy itt gyakoroljunk a lánnyal. Az éjszaka közepén bármikor erre járhat egy tanár, ám Lioneah kellően erőszakos tud lenni, nem vár, azonnal akarja, hogy tanítsam. Ez kissé megmosolyogtat, magamat látom benne, ezért nem mondtam nemet, fenntartva a lehetőséget, hogy ha bárki mégis betoppanna, komoly következményei lesznek. Na nem ránk nézve. Már jó ideje azon tűnödök, hogy amit el akartam érni itt a Roxfortban, azt elértem, ha távoznom kell, megteszem, akár olyan úton is, hogy szembeszállok azzal, aki ellenem törne, példának okáért egy ránknyitó tanárral. Évszázados sötét mágiás könyvtáram komoly tudással ruházott fel, talán ha maroknyi vezető tanár ellen indulnék kisebb eséllyel. - Ha megtennéd végre, hogy nem mocorogsz annyira.. – Szólok élesen a lányra. Pontosan tudom, hogy a derekára vésni egy rúnát nem éppen fájdalommentes művelet, ez aztán nem tetoválás, hanem egy rúnatűvel rajzolgatom a bonyolult mintázatot. A festék s a vér a mágia következtében egyesülve oldódik fel a lány bőrén, ettől még nem lesz kevésbé piros a felülete. Olykor felnézek, hidegkék szemeimmel méregetem, nem hagyom, hogy kifogást emeljen. A lányon felülről csak a melltartója van, lévén a mentora vagyok, nem holmi kandúr, akire ez bármilyen hatással is lehet. - És hogy boldogulsz az eddigekkel? – Kérdezem mintegy csevegő hangon, arra utalva, hogy nem ez az első közös varázslatunk, a lány hozzám hasonlóan a sötét utat választotta. Csak míg nekem a hatalmam növelése volt a cél, nála a jó öreg bosszú, hogy kitöltse másokon a mérgét, és soha többé ne tudják bántani. A tiszteletet hírből sem ismeri, de lássuk be, nem várom el, hogy hajlongjon nekem, most sem én fektettem valami áldozati oltárra, ahol kedvem szerint boncolgathatom a bőrét, hanem bevállaltam azt a helyzetet, hogy előtte ücsörgök egy széken, miközben ő állva tartja oda magát.
